Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tavasz nyertesei


A tavasz férfi karakterei

Logan & Eric
A tavasz nõi karakterei

Norina & Caroline
A tavasz párosa

Pepper & Tony
A tavasz canon karaktere

Shuri
A tavasz kedvenc karaktere

Drax
A tavasz saját karaktere

Vitali
A tavasz elõtörténete

Franklin
A tavasz játéka

A 4. kaland (I. - II. kör)

Share|
Invisible friendship ~ Lord & Rocket


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
13
∆ Tartózkodási hely :
Bárhol a galaxisban



Tárgy: Invisible friendship ~ Lord & Rocket Kedd 26 Szept. 2017, 22:43

Lord & Rocket

- A hóhér vigye el ezt az egészet… Ronan még csak-csak egy dolog, bár meg kell jegyeznem, felettébb bosszantó és kellemetlen dolog volt, de az már tényleg mindennek a legalja, hogy még Thanos is idedugta a mocskos nagy képét. Mármint, ééértem én, hogy világuralom, meg hasonlók, de miért pont ezt a világot akarja mindenki? Nincs elég másik? Ráadásul ahhoz, hogy emelhessünk az árainkon, egyedül kellett volna leverni az ormótlan nagy dögöt, ami ugyebár, nem jött össze.-  Mindeközben csapkodva közlekedek a hajón és módfelett irritáltan keresem a lézerforrasztót. Pedig tudom, hogy valahol ma már láttam. Bár az is lehet, hogy csak beképzeltem, hogy láttam. Morogva húzgálom a pofám, a bajszom ide-oda cikázik az orrom alatt. Kezemben egy félig kész automata fegyver prototípusa fityeg, kissé még hiányosan, de ezt orvosolandóan keresem azt a nyavalyás forrasztót. Groot meg jobbnál jobb hozzászólásokkal tűzdeli meg sértett önérzetem.
- Te meg miről beszélsz? Hogy én voltam a leghaszontalanabb? Ez aljas rágalom. Tűpárnát csináltam magamból, hogy ne a többieknek kelljen! Miiii, eszed tokja te.-  Morranok rá csuklóból, de valahol igaza van az én kis növény barátomnak. Valóban módfelett fáj a lelkemnek, hogy még azelőtt kidőltem, hogy levertük volna a szörnyet. Jó tudom, ő volt Gamora mostohafaterja, de attól még ritka nagy bunkó volt. Így igaz, a bunkók legbunkóbbika.
- Na most már elég lesz, Groot! Inkább segíts megkeresni a forrasztót.-  Csapok már-már elkeseredve a combomra, mire kis barátom leszökken a ládáról és eltűnik a kacatok között. Előre félek attól, hogy mit fog ide hozni nekem. Közben persze én is keresem, és csak akkor pillantok hátra, mikor meghallom a kishaver hangját.
- Nem, Groot, ez egy patkány. For-rasz-tó! Tudod, az a kis hegyes mütyür a nagy sárga dobozra erősítve, ami így sistereg, hogy psszzrsssttssz.-  Valahol mélyen tudom, hogy ez egy eleve elrendelten halott ötlet volt, de bízom benne, hogy előbb utóbb kis indás barátom megtanulja helyesen értelmezni a szavakat. Ezt követően jön még egy gumiszalaggal, egy kupakkal, de még Drax büdös zokniját is idehozta nekem. Csak a fejemet fogom, és inkább meg se szólalok többet, vagyis próbálnék.
- Lehet, hogy Quillnél kéne keresnem?- Mélázok el egy pillanatra a huszadik ládába dugva a fejem, s miután egy  perces búvárkodás alatt sem találtam meg a forrasztót. de még alkatrészeket se, hogy esetleg csináljak egy újat, arra kell kimásznom az imént említett helyemről, hogy Groot kis indával fogva a kezét, idehozta nekem Quillt. Remek.
- Groot… a forrasztóból, hogy jött EZ neked össze?- Mutatok itt a haveromra, akit amúgy tökre kedvelek, csak ez valahogy sosem látszik. Legyintek is egyet s hogy leplezzem frusztráltságom, elkezdek szöszölni a félig kész fegyverrel. Egy kicsit nagyobbacska pisztolyszerűség, olyasmi, amit ez a tökkelütött mellettem is szokott használni. Amúgy nem neki készül.
- Na mi a helyzet űrpojáca? Vagy ezentúl inkább Gamora házikedvenceként hivatkozzak rád?- Villantom a fogas vigyort, hiszen bár lesérülve hátul voltam, azért még láttam azt a parádés kikötözést. Szerintem ötcsillagos előadás volt tényleg, csak egy kicsit messze volt. Bár azért azt diszkriminálónak érzem, hogy engem, mint szőrös kétlábút csak a végén kegyeskedtek meggyógyítani, tökre lemaradtam az egész buliról… Ja hogy majdnem meghaltam? Hát, volt már ilyen… és szerintem Quill mellett még lesz is.
- Te, ha már úgy is itt vagy, nem tudod hol a pokolban van a forrasztó?-


zene | Remélem tetszik. ._. |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
929
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: Invisible friendship ~ Lord & Rocket Vas. 01 Okt. 2017, 19:21



invisible friendship ~
Rocket & Lord
_________________________
Mondhatni látványosan kerülöm a csapatot egy ideje. Oké. A Föld óta. Ami valljuk be, nem volt olyan régen. Ha csak tehetem, nem töltök velük több időt, a kelleténél. Ennek számos oka van. Valamit ott hagytam magamból, valamit, ami nélkül nehezen nyújtom a maximumot. Lássuk csak, lángra lobbant mindkét tenyerem és egy rekedt, mély hang a fejembe költözött odalenn. Képes voltam létrehozni egy nagyon állat Packmant és fogalmam sincs, hogyan és miért. Azóta sem sikerült... Amúgy nem próbálgattam!
Ráadásul a gondolata, hogy majdnem elveszítettem a csapatomat, az Őrzőimet, nem hagy aludni. Rémálmaim vannak. Újra és újra átélem a pillanatot, amikor Hela belemártotta tőreit Draxba és Mordályba. Nehezményezem mindezt, fáradtan és erőtlenül kelek. A hab a tortán csak annyi, hogy Gamora is volt szíves - háttérbe szorítani. Nyilván, nem kellett volna meglepődnöm rajta, dehogy képes volt megkötözni, csakhogy beteljesüljön a bosszúja, az váratlanul ért és persze eléggé lehangolt ahhoz, hogy ne akarjak a szemébe nézni, vagy bármit mondani, érezni a továbbiakban iránta. Nem voltam elég fontos, hogy hallgasson rám, amit megértek. Mindig megértettem és mindig megfogok, de ettől még nem lesz kellemesebb.
Az ágy szélén ücsörgök, amikor bébi-Groot a lábamba botlik és felküzdi magát a nadrágom szárán. - Hello Pajti... - nézek le rá savanyú mosollyal. Ő az egyetlen, akinek a társasága jól esik. Amikor vékony szárait belefúrja a borostámba, vagy a nyakamba fészkel, esetleg a mellkasomon szundít és nyáladzik - ami furcsa egy fától, de azért aranyos is. Felsegítem a tenyerembe, mire apró szálakat fon ujjaim köré és hosszúra nyújtva azokat, húzni kezd maga után. - Á, nem szívesen mennék ki... - csóválom meg a fejem, nyersebben a kelleténél, a tőlem megszokottal, de Groot nem tágít, ezért muszáj vagyok követni az apró zsarnokot! Hagyom, hogy vezessen, nem tiltakozom. Mordály háta mögött lassít le, mutogatva rá, majd amint rám figyel már a mosómedve, neki kezd el rám mutogatni.
- Ez?! - kapom fel a fejem a megjegyzésére. Bírom, hogy képes levegőnek nézni az embert, miközben Groothoz beszél, de tudhatná, hogy pont nem arról vagyok híres, hogy olyan könnyedén átgördüljek a megnyilvánulásain. Ha arra gondolok, hogy jó pár nappal ezelőtt, még a karomban tartottam az eszméletlen testét, most meg legszívesebben kirúgnám az Űrbe, meglepően sok ellentétet szül a fejembe. Megforgatom szemeim és felnézek a plafonra, majd mély levegőt véve megpróbálom kitalálni a látványból, hogy mégis mi a franc folyik itt...
A kérdésére megcsóválom a fejem, s már fordulnék is vissza, amikor egy újabb sértés hagyja el a száját. Megállok és elszámolok... nem, nem számolok el. - Marha vicces, tényleg. Kettőnk közül nem én vagyok a szőrös, térdig érő... kukabúvár. - vonom fel szemöldökeim, majd megfeszítem arcizmaim. - Nem vagyok a házi kedvence senkinek sem. - hallatszik a méreg szavaimból, de aztán próbálok engedni feszes tartásomon. Nem kell tudnia senkinek, mennyire szar napok vannak a hátam mögött. Főleg nem neki. Neki, aki előszeretettel kóstolgat és bunkózik mindenféle ok nélkül másokkal. Mert ettől érzi magát menőnek! Hogy az-e?! Hát egyáltalán nem. Újabb kérdés, mire széttárom a karjaim.
- Te vagy az, aki mindent széthord a hajón, honnan kellene nekem tudni, hogy azt hol hagytad?! - értetlenül meredek rá, majd róla Grootra és ismét vissza rá. - Amúgy meg mit csinálsz már megint?! - bökök állammal a dolgaira, karjaim összefonva mellkasom előtt. Szó se róla, elismerem a képességeit és azt is, hogy valóságos zseni, de amikor szerel-bütyköl-épít, többnyire a Kicsikém bánja, és azt egyáltalán nem szeretem...





_______________________________


Ha nem jó, sikolts!  nagy szemek - L


_________________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
13
∆ Tartózkodási hely :
Bárhol a galaxisban



Tárgy: Re: Invisible friendship ~ Lord & Rocket Csüt. 05 Okt. 2017, 19:56

Lord & Rocket

Azt hiszem, bele fog telni némi időbe, mire képes leszek lenyelni a békát és túltenni magam a harcban nyújtott szörnyű haszontalanságomon. Rohadtul idegesít és frusztrál, meg mintha néha még fájna is, egy-egy elmélázott percemben. Az is lehet, hogy csak beképzelem, az is lehet, hogy jobban kéne fájnia, csak nem vagyok hajlandó róla tudomást venni. Igaz ugyan, hogy meggyógyították a testem valami hókuszpókusszal, de a lelkemen még mindig lyuk tátong. A sérült önérzetem ordító sebe. Ezért is vagyok a szokásosnál harapósabb, és talán egy kicsit agresszívebb is. Persze… egyesek szerint úgy viselkedem, mint máskor. Ez pedig barátom, egy érdekes felvetés. Haszontalannak, koloncnak lenni nem túl jó érzés. Bárki bármit mond, az üres vigasztalások vajmi keveset érnek, ha egyszer a csapat majdnem odalett. A világot mentünk megmenteni, ahogy egyszer már sikerült s mégis… ha most nem lettek volna ott mindenféle népek, az Őrzőknek ott befellegzett volna. Mégis miféle őrzők lennénk akkor? Szedett-vetett banda, egy rakás börtönszökevény, ezek vagyunk mi. S egészben az a legmókásabb, hogy külön-külön már létezni sem tudnánk. egységben az erő, ezt szokták mondani. Én viszont nem érzem azt, hogy része lennék ennek az egységnek. Talán csak megtűrnek Groot miatt, talán csak… nem is tudom. Azt nem mondanám, hogy attól félek, kitesznek a csapatból, mert pff nem, egyáltalán szó sincs erről. Ekkora hülyeséget. De. Persze csapnivaló kedvemen az sem segít, hogy Groot barátom idehozza nekem Őlordságát, hogy még inkább szarul érezzem magam a történtek miatt. Egyszerűen zsigerből jön a kényszer, hogy kapásból sértegetéssel indítsam a beszélgetést. Látom, miként húzza fel magát és szorítja össze a száját, amivel talán számolni próbál magában. Bár, sosem szoktam a kettőt megvárni. Persze őt sem kell félteni, pontosan oda rúg, ahol tudja a fáj. A magasságom! Villantom a fogaimat felé, gunyoros mosolyba oltva grimaszom.
- Legalább most már tudjuk, hogy még vak is vagy, ha ezeket a ládákat kukának nézed.-  Vonom meg vállam a kijelentésére cseppet frusztráltan, és morranva fordulok vissza a kis ketyerémhez, ahol kiszerelek egy csavart majd visszaszerelek, megigazítom a ravaszt, és visszahúzom, majd elengedem, hogy kattanjon. Meg még egyszer, és még egyszer.  
- Áh, igazad lehet, ha jól tudom a marha az egy haszonállat nálatok, nem?-  Szólok be megint, pedig nem ezt akartam mondani. Látom, hallom a hangján s ami azt illeti némi stresszt is szimatolok felőle, elvégre, fejlettebb az érzékelésem mint az övéké. Azt hiszem, őt is megviselte az a bizonyos „kaland”, de bármennyire is szeretnék, képtelen vagyok, nem tudok belé lelket önteni. Ha szólni akarok, ha csak… áh hagyjuk is. Én vagyok a bunkó gépészzseni, aki azon van, hogy megutáltassa magát mindenkivel. Azt hiszem, Quill utál a legjobban. Mondjuk talán teszek is érte, hogy ez így legyen, még ha nem is tettlegesen, de szóban mindenképp. És ők csak azt hallják, amit mondok, mert hangos vagyok. Nagyon is. Pedig a tetteim talán másról beszélnének, ha egyszer, valaki észrevenné őket. Én tudom a legjobban, hogy ez nem fog megtörténni s talán ezért is rettegek attól, hogy beismerjem magamnak a legnagyobb félelmem. A szemeimet forgatom a szavaira, a pattanásig feszülő hangszínére. Úgy mondanám, hogy nyugodj meg pajti, itt van a csapatod, még én is itt vagyok, nem halt meg senki. De nem ez jön ki a számon.
- Jaj de kis érzékeny valaki, mi történt, lemaradt a hintópor a popódról?-  Röhögök fel kényszeresen s újfent összerakom a pisztoly eleddig szétszerelt részeit. A kérdésére felhorkanok, pont neki kell megkérdeznie, Groot persze egyből válaszol is neki, de szerencsére, ő nem érti a kispajtást.
- Minek látszik?-  Dünnyögöm neki flegmán, ahogy szoktam miközben igyekszem alternatív módon összekapcsolni az alsó csövet a felsővel, hogy idomuljon a mostani dizájnjához, úgy nagyjából, igaz hogy megnöveltem a torkolatot, illetve egy aprócska törést tettem a cső végére, hogy elnyelje a villanást, amit a sugártöltet okád magából elsütés esetén. Mivelhogy ez egy komoly tűzerőt képviselő prototípus, így csak korlátozott számig tudom megemelni a tűzerejét, ellenben az nagyon odavág az előtte állónak.  Mindezek mellé még két íves pengét is akarok rászerelni, hogy akár némi suhintással fejeket választhasson el a testétől, amíg előveszi a következő töltetet. Persze végül nem bírom ki, hogy ne dicsekedjek a legújabb művemmel…
- Ez pajtikám egy über menő automata sugárfegyver lesz. Ezt úgy kel érteni, hogy egy töltetet 8 vagy 12 lövetben fogja kiadni magából. Ha megtalálnám a forrasztót, akkor tudnék még melléknek felszerelni egy sima lézercsövet is, és újratöltésig azzal lehetne irtani a népet, de a pengék meg állati menőn néznek ki az elképzelésemben, de az is lehet hogy mindet felrakom rá.- Magyarázok lelkesen, fel is pattantam és fel alá járkálva a művemet magasra emelve beszélek róla. Lehet, már most is túlzottan látszik a formája, de ha kérdezi, letagadom. Ezt csak úgy… unaloműzésből csinálom. Igen. Így van.

zene | Remélem tetszik. ._. |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
929
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: Invisible friendship ~ Lord & Rocket Vas. 15 Okt. 2017, 18:01



invisible friendship ~
Rocket & Lord
_________________________
Szánalmas dolog, avagy sem, egyáltalán nem állok készen rá, hogy szembenézzek a terrán történtekkel. És most minden - beleértve mindenkit - emlékeztet rá. Az pedig, hogy Mordály a szokásosnál is nagyobb tahó, rohadtul nem segít rajtam. Esküszöm elgondolkoztam rajta nem egyszer, hogy akkor és ott el kellett volna engednem, hagynom, hogy a Halál Úrnője tovább dobálja a tőreivel. És még sem tettem. Úgy öleltem magamhoz, mintha... És ez baromira szar érzés. Láttam, ahogy Mordály az életéért küzdött, most pedig azt látom, hogyan küzd minden percben azért, hogy a puszta két kezemmel akarjam kiontani azt. Mindannyian elvesztettünk valamit a terrán, mindünket értek kudarcok és történtek megválaszolhatatlan események. Én mégis naivan azt hittem, azt gondoltam, hogy ez az egész szar a Titánnal, majd összébb hoz minket. Erre fel megint ott tartunk, hogy képes lennék baseball labdát gyúrni a szőrös testéből és olyan messzire kirúgni az űrbe, hogy még Groot se találná meg.
A megjegyzésére kénytelen vagyok hagyni, hogy a bennem dolgozó düh virága szétnyíljon mellkasomban és hálójával teleszője minden egyes részem. Ő ott üt, ahol tudja, hogy fáj. Én szintén. Azt hiszem a csapatban mi ketten súrolódunk a legtöbbet, köztünk ékeli magát a legnagyobb ellentét. És ezt nehéz nap, mint nap lemecselni' magunk között. Hiába várom, hogy majd megpuhulunk, nem történik meg. Ilyenek vagyunk, van, ami nem változik. Mondjuk mellette egyébként sem könnyű kedvesnek, vagy egyáltalán normálisnak lenni.
- Általánosságban értettem te nagyon hü... ahh, felejtsd el. - leintem, mikor elfordul tőlem. A hátán kalandoznak végig szemeim, figyelem apró termetét. Közben Groot felém pillant, én pedig le rá. Ott van szemeiben a kérés. A kérés arra vonatkozóan, hogy értsem meg a pajtiját, de... újabb levegőt kell kipréselnem tüdőmből. Egyáltalán nem hinném, hogy a kettőnk temperamentumával ez működhet. Olyan különbözőek vagyunk. És te annyira elzárod magad, amennyire csak lehetséges. Esélyem sincs, hogy elérjelek... Újból megszólal, mire felszisszenek és széttárom a karjaim.
- Mondd, te szándékosan vagy ekkora ritka nagy bunkó, vagy csak személyes küldetésed elérni, hogy mindenkit elmarj magad mellől?! - nézek rá érdeklődön, kíváncsian. Nem fogom vissza magam, harsogok éllel a hangomban. Egyetlen egyszer lehetne legalább a szándék benne, hogy próbálkozzon, máris értékelném, de amikor már túl vagyunk a világ végén is, és még mindig ugyanaz a tahó, aki eddig volt, akkor azért el kell gondolkoznom, hogy legutoljára szív nélkül pakolták össze - ha ez lehetséges, akkor biztosan ő az első példa rá! Nem érdekel, hogy miért lett ilyen. Az sem, hogy előttünk mi történt vele. Rohadtul nem így kellene viselkednie velem, velünk, azok után, hogy hányszor hagytuk ott majdnem együtt a fogunk... de neki ez nem ér semmit. Akkor azt sem értem, hogy minek ácsorgok még mindig itt?! És persze, hát persze, hogy az utolsó döfésért, hogy belém rúghasson még egyet, amiért a megszokottnál csendesebb vagyok.
- Mi a franc bajod van neked?! Majdnem meghaltunk, az történt!! - förmedek rá, a kelleténél talán sokkal komolyabban és élesebben. A francba, hogy nem érti meg, hogy ezúttal majdnem ott maradt. A két karomban tartottam, Groot üvöltött a feje mellett a fájdalomtól és képes velem így beszélni?! Tényleg?! Rohadtul nem akarok valakiért sírni, aki ennyire nagy tahó!
Megpróbálom elterelni a beszélgetést, de még a finomabb hangszínem sem elég hozzá, hogy normálisan válaszoljon.  - A kilépődnek. - jegyzem meg halkan, hűvösen, morcosan, majd a fejem rázva nézek Grootra. Eléggé ideges és feszült vagyok ahhoz, hogy ezeket a szócsatákat ne nyeljem le neki. Nem is fogom. Megint - mint általában mindig - túl lőtt a célon, és a nevetséges az, hogy neki fel sem tűnik. Az aprócska agya miatt mondjuk ez nem kéne, hogy meglepjen, mégis rendszerint rácsodálkozom. A sértettség, ami pedig távolabbra és még távolabbra löki őt tőlem, az egyszerűen csak annyiból fakad, hogy fontos nekem. És az után, hogy azt hittem, hogy elveszítem... azt gondoltam, majd megváltozik. De tévedtem. Épp úgy, mint Gamorával. Yonduval. Mint mindenkivel, akit általában közel engedtem magamhoz. Hozzá kellene szoknom!
Összefonom karjaim mellkasom előtt, majd fejem megdöntve végig hallgatom lelkes beszédét, hogy aztán csak sűrű bólogatással válaszoljak neki. Rohadtul nem érdekel, milyen fegyvert gyárt, de baromira remélem, hogy megtalálja majd a gépeiben az áhított barátait, és amikor majd ismét az élete lesz a tét, azok ott lesznek mellette. Ó, és meg is siratják, ha történik vele valami.
- Aha... - nyögöm, majd ellépek mellette és a pilótafülke felé haladok. Rohadtul nincs kedvem folytatni ezt a beszélgetést és a leheletnyi kíváncsiságom az újabb kis kedvence iránt, szintén meg lett gyilkolva. Bízzunk benne, hogy bébi Groot szívesen hallgatja, amit makog.




_______________________________


Ha nem jó, sikolts!  nagy szemek - L


_________________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
13
∆ Tartózkodási hely :
Bárhol a galaxisban



Tárgy: Re: Invisible friendship ~ Lord & Rocket Csüt. 30 Nov. 2017, 11:48

Lord & Rocket

Ha tippelnem kéne valószínűleg mindenki megarosszkedvű minálunk és ezen egy cseppet sem segít, hogy a főnöknek kikiáltott pojáca napok óta depizik a szobájában. Konkrétan úgy csinál, mintha mi nem murdáltunk volna majdnem meg az egész hacacáré közben. Első kézből tanúsíthatom, de, majdnem megszagoltam alulról az ibolyát. Feszélyez? Jah, mondhatjuk. Túléltem? Az is biztos. Szóval a mérleg végtére is egálban van és én legalább azon vagyok, hogy ezt ne ismételjük meg. Hiszen lehet, hogy ennek a tökkelütött pisztolyhuszárnak nem tűnt fel, de senki, ismétlem, senki nem hagyta el a hajót azóta se. Mindenki itt van, kicsit rozogán, de még léteznek az Őrzők. Gamora éppenséggel legyakta a saját apját, bár azt hozzá kell tennem, hogy jól tette, ritka nagy barom volt a fazon. Drax az a fura humorérzékét latba vetve túráztatja a humorközpontunkat, Groot cukiskodással igyekszik oldani a feszültséget, mert bár egyikünk sem mondja ki, az Őrzők valamilyen formában most alaposan felbuktak egy gyökérben. Egy jó nagy, és kozmikus hatalommal rendelkező, bunkó gyökérben. Szóval az alaphangulat adott, mindenki egy kicsit olyan izé, de még mindig itt vagyunk. Ezt mondjuk jó lenne, ha úrpojáca is észrevenné, de ha nem megy, hát bele kell rúgni! Vagy valami ilyesmi. Az ilyen terrai mondókákban nem vagyok túl jó. Kedvenc haverom ráadásul most a szokottnál is nehezebben viseli a játszmánkat.
- Á dehogy, ez csak a személyes monopóliumod.-  Vigyorgok a kis hegyes fogaimmal egy sort, bajszomat is megmozgatom a nózimmal egyetemben. Kissé gúnyos mosoly, de ez a tőlem telhető legjobb. Aztán kifakad, mint egy hercegnő a hisztibolygóról. Megdörgölöm a sebeim helyét, melyeket pengék okoztak nem is oly rég.
- Képzeld, tudok róla.-  Horkanok fel, hiszen majdnem későn jött a segítség. A szavára összerezzenek, nagy szemekkel nézek rá egy fél pillanatig, majd csendben vissza a kezemben tartott félkész fegyverre.
- Ugyan, akkor ki vezetné ki a hajót az aszteroida mezőkből?-  Rántom meg vállaim, s ki-be csavarozok egyetlen csavart. Kissé elcsépelt melankóliámból végül a kis masinámról való áradozás hoz ki, lelkes vagyok és büszke a művemre, időközben Groot sikeresen megtalálta a forrasztót – negyvenkettedik próbálkozásra. De ezen emelkedjünk felül. Nagy elánnal és sebes mozdulatokkal, nem kevésbé precízen, de összetákolom a részeket, miközben befejezem a mondókámat, ám mire felnézek, Mr. Savanyúpofa unott fejjel lép el mellettem és hagy hátra. Felmorranok és izomból csűröm utána a pisztolyát, bízva benne, hogy jól kupán találom vele.
- Bocs, hogy én legalább próbálom elkerülni a jövőbeni felfordulást! -  Kiáltok utána és dühödten lépkedek el toronyiránt a másik felébe a hajónak. Groot persze nem bír magával és a kis csápjaival elkezd visszafogni.
- Nem, Groot, nem érdekel, hagyjál. Hadd hisztizzen, ha neki jól esik. Hagyja csak, hogy a megviselt csapata kezdjen szétesni, mert uygebár, ezt csinálja egy vezető. Depizik egyedül a szobájában!- Mondom ezt hangosan, miközben igyekszem lerázni magamról az indákat, de végül a bokámra fonódót nem vettem észre, és így sikeresen elhasalok a kövön, miközben Groot beszél hozzám.
- Minek?! Látod, hogy nem érdekli. Akármilyen király fegyvert csinálhatok neki, ránézni sem fog, mert _én_ csináltam. Engedj már el! -  Söpröm le az indákat és felállva leporolom magam, hogy folytassam az utamat a kabinomba, miközben Groot nagy csillogó szemeit nézem.
- Nem érdekel a cuki fejed… Jössz vagy maradsz? -  Kérdem a kis barátomat, aki szinte kétségbeesve néz hol rám, hol Quill-re. Én pedig passzív harcállásban nézek rá egy pillanatra és megvakarva a nyakamat fordulok irányba.
- Boldogabb lennél, ha én nem lennék itt? - Hihetetlen… hogy válhatott ebből a tökkelütött idiótából ilyen fontos személy? Nem is bírjuk elviselni egymást… akkor most mégis miért szorít a mellkasom?


zene | Remélem tetszik. ._. |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
929
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: Invisible friendship ~ Lord & Rocket Vas. 03 Dec. 2017, 14:28



invisible friendship ~
Rocket & Lord
_________________________
Egyáltalán nincs könnyű helyzetem. Sem nekem, sem a csapatomnak. A terrán aligha nem elveszítettem mindegyikőjüket. Egyszerre érte őket a csapás, én pedig ott álltam magatehetetlenül a karomban velük. Föléjük gubóztam és a távolból láttam azt is, hogy Gamora hogy fekszik a földön. Úgy érzem, vezetőként csúfos kudarcot vallottam. Megesküdtem rá, hogy vigyázok rájuk. A magunk, elviselhetetlen és hangos módján, olyanok vagyunk, akár egy család. Mégis, mintha mind egy részünk ott hagytuk volna. Én pedig nehezen nézek szembe vele, hogy elbuktam. Ha fontos, vagy szükséges kijövök a kabinomból, de máskülönben inkább nem teszem. Több okom is van rá, de a halogatás az elsődleges. Minél később nézek szembe a bukásommal, annál könnyebb. Ezen pedig nem segítenek a kialakult konfliktushelyzetek Rockettel.
- Na, ne mondd. - forgatom meg a szemeim, miközben enyhén megcsóválom a fejem. Próbálom lenyelni a keletkezett ideget, de nem könnyű. Egyáltalán nem az. A szőnyeg alá söpröm a feszkót már napok óta. Hosszú napok óta. Előbb-utóbb ki fog belőlem robbanni, azt pedig tudjuk, hogy a mosómacink ebben kivételes tehetség.
- Tényleg? Nahát! - tárom szét karjaim, meglepettséget színlelve. Látom, hogy a hegeit. Volt alkalmam közelebbről megnézni őket. Most azonban elfordítom a fejem. Nem akarok tudomást szerezni sem róluk, sem arról a vitáról, ami gomolyog közöttünk és robbanni fog. Most nincs hárító. Nincs itt Drax, sem Gami, hogy közbeavatkozzanak. És talán jó is így.
- Az, aki ért hozzá, mondjuk... - morgok vissza dühödten, szinte csak a fogaim között préselve ki ezt a pár szót. Elhallgatok. Elhallgat. Elterelődik a szó. A Milano gyomrában mégis visszhangzik az a sok rossz és gonosz mondat, amit mi ketten egymás fejéhez vágtunk már. Rosszallóan nyelek egyet, keserű szájízzel indulok meg, hogy aztán hátra hagyjam őt és Grootot is. Nem kellek én ide. Azért, hogy vitatkozzunk!? Azért maradjak!? Orrlukam is kitágul, miközben ellépek mellette, de alig teszek két-három lépést, a tarkómnak csűr valami éleset. Rögtön oda kapom egyik kezem, dörzsölni kezdem, közben megpördülök és az elkövetőre figyelek.
- Normális vagy?! - fakadok ki, ketté tárva a karjaim. - Mivel? Azzal próbálkozol, hogy sértegetsz másokat és fegyvereket hajigálsz hozzájuk!? - rivallok utána, ahogy figyelem hogyan távolodik tőlem. Groot ártatlan pillantása többször találkozik enyémmel. A mérges arcjátékom lassan lekopik, felváltja valami csalódott és összetört. Miért? Azért, mert igaza van. Túlságosan lefoglalt, hogy Gamorával mi történt, hogy ott, hogy ott lenn kudarcot vallottam és megfeledkeztem arról, ami igazán fontos. A csapat kapitánya vagyok, az, akinek vigyáznia kell rájuk. És ennek a beosztásnak nincs vége azzal, hogy a Titánt meghalt. Leengedem kezem a törzsem mellé, párhuzamosan a fejem is. A Milano padlóját fürkészem, szavakat keresve. Hallom a szavait. Hiába beszél Groothoz, minden egyes szó eljut hozzám. És természetesen megvisel. Elnyitom a szám, hogy utána kiabáljak valamit még, valami ütőset, valamit, amivel fájdalmat okozhatok, de végül nem teszem. Le kell nyelvem a kikívánkozó szavakat. Nem méltóak hozzám, hozzánk, és tudom, hogy egy életre elvágnák tőlem a rágcsálót, amit még kevésbé tudnék elviselni. Pedig lehetséges, hogy épp a némaságommal taszítom távolabb és még távolabb magamtól. Elhasal, mire felsóhajtok és elfordítom a fejem. Nem találom nevetségesnek, inkább fájdalmasnak élem meg ezt a percet. A további szavai, miszerint nekem csinálta a fegyvert, olyan mélyen fúródnak a szívembe, hogy levegőt is elfelejtek venni. Újra és újra felvillan a képe, hogy öleltem magamhoz... Most pedig, mintha sikerülne végleg eltaszítanom. Szó nélkül nézem, hogyan próbál eltávolodni. Én? Szó nélkül? Mikor lettél ennyire fontos nekem??
Mikor már tehetetlenségem végkifejletét élem meg és úgy ácsorgok az ablaktól alig egy lépésnyire, beüt a kérdése. A kérdés, amit nyilván felém küld. Elnyílnak az ajkaim és lassan felé fordulok. A tekintetem még sem emelem rá, valahová kettőnk közé bámulok. - Dehogy. - válaszolom teljesen őszintén, mert érzem, megérzem, amikor mi ketten már nem vicceskedünk. Van valami különös abban, amikor Rocket és én, alig, ritkán pár alkalommal tudunk komolyan beszélgetni. És tudom, most tudom, hogy ez egy olyan pillanat. - Sajnálom, hogy elszúrtam, ...hogy nem vigyáztam rátok jobban. Ahogy azt is, hogy az előbb kiabáltam veled. - emelem rá a pillantásom. Talán kihasználja majd ezt, de nem érdekel. Ki kell mondanom. - Igazad volt. Hibáztam. Elbuktam a Terrán és azóta is... vonok vállat, erőltetett mosollyal nézve utána, majd Grootra. Hiszen a bocsánatkérés mindkettejüknek szól.





_______________________________


Ha nem jó, sikolts!  nagy szemek - L


_________________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
13
∆ Tartózkodási hely :
Bárhol a galaxisban



Tárgy: Re: Invisible friendship ~ Lord & Rocket Vas. 31 Dec. 2017, 12:57

Lord & Rocket

Felettébb furcsa egy helyzet áll fenn jelen pillanatban. Adott egy csapat, ami majdnem ott hagyta a fogát önjelölt hősködés közben meg adott egy inkompetenssé vált vezető, ugyanezen okból. Oszd meg és ökörködj.  Legalábbis szerintem, de hisztihercegnő hatványozottan hülyébb most a szokottnál is. Mert ugyebár van egy szint, amit megszoktam tőle, az oda-vissza cseszegetés mondhatni, családi hagyomány nálunk. Amilyen idegesítő olyan szép is, elvégre férfiak nem pusziszkodnak meg ilyen gyökér dolgok. Bocs Groot. Neem, mi szájkaratézunk. Aztán ha nagyon elfajultak a dolgok, akkor ököllel beszélgetünk. Vagy manccsal, nézőpont kérdése. Bár ott még sosem tartottunk, most valahogy eljátszom a gondolattal, hogy adok neki macipuszit. Arcba. Sorozva. Vasököllel. Tudom-tudom, állati kedves vagyok. Hehe. A válaszára csak a szememet forgatom naggyon látványosan. Ugyan, ne keríts, mindenki tudja, hogy én vagyok a jobb pilóta. Ideje lenne már, ha ő is belátná ezt a szuperszonikus igazságot. Mondjuk a jelen állás is azt mutatja, hogy túl üres a feje hozzá, de azért cuki. Szépen mutat a székben. Ilyenkor néha értem az emberek miért tartanak házikedvencet. Aztán megszólal, és egyből megszűnik ez az érzés.
- Persze! Meg oltva is!-  Morgok vissza, mert még neki áll itt feljebb, amiért hozzávágtam a saját fegyverét. Olyan meghitt és csodálatos volt az átadás pillanata… mindjárt elmorzsolok egy könnycseppet, ha majd kilátok az idegtől ráncolódó pofaredőimen keresztül. Bámulatos képessége van hozzá, hogy fél pillanat alatt az egekbe tornázza a vérnyomásomat. Mondjuk valószínűleg vice-versa. Miközben kicsi Groot-tal kiabálok, egyszerre csak arra rezzen össze a fülem, hogy ő hallgat. Mélyen és… összetörten? Azt hiszem, itt az ideje komolyra venni a dolgokat. Összerezzen a legbensőbb kis gombócom a mellkasomban, s úgy egyenesedek fel. Kezdeti haragos pofázmányom visszarendeződik, inkább csak várakozón figyelek rá. Mert figyelek. Mindig is figyeltem. Igaz sajátos módon, de mindig is hallottam, mit mond. Kérdezek és még csak rám sem néz. Azt hiszem törések hangját vélem hallani. Lekonyult fülekkel fordítanék hátat, hogy menjek a dolgomra, miután Groot nagy kegyesen végre nem zaklat, ám ekkor válaszol nekem. Megtorpanok, s lassan fordulok meg akkor is csak félig, először még a vállam fölött tekintek hátra. Őszinte volt… hallom a hangján, látom rajta, látom a lelkét. Tényleg… nem baj, hogy itt vagyok… egyszerre örülök és leszek dühös. De nem, nem szólalok meg, még akar valamit. Akarom, hogy elmondja. Amíg nem beszél hozzánk, nem tudunk segíteni. szinte a levegőt is visszafojtom magamba, míg végre hajlandó szembenézni azzal, ami elől menekül. Ez pedig barátom, a felelősség. Csúnya egy jószág és sajnos nagyon hűséges. Sóhajtva dörgölöm meg a tarkómat. Ritka Quill szájából azt hallanom, hogy igazam volt. Mondhatni, példanélküli, szóval most egy életre megjegyzem, aztán szétszekálom vele. Na nem most, majd később.. minden erre alkalmas alkalommal. Veszek egy mély levegőt, majd csípőre tett mancsokkal állva kifújom. Az új kezdet édes illata.
- Tudjuk pajti. Tudjuk…-  Ingatom a fejem egy kicsit, majd visszasétálok elé, és finoman a combjába bokszolok.
- Ideje volt már. Brr, töröld le ezt a fura mosolyszerűséget a képedről, rém ijesztő.-  Félmosollyal pillantok fel rá és megyek a földön heverésző fegyverhez. Nem tett neki túl jót a Quill-kobak.  Éppen azzal molyolok, miközben háttal neki mondom tovább.
- A csapat olyan, amilyen a vezetője. Ezt ne feledd… Űrpojáca. -  A hangomon hallatszik, hogy az utolsó szónál mosolygom, de amúgy lefoglal a ketyerém. Kezdhetem elölről.
- Asszem erre várni kell egy kicsit… keményebb volt a fejed, mint gondoltam.- Fordulok felé, meglengetve a megviselt fegyvert.


zene | Remélem tetszik. ._. |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
929
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: Invisible friendship ~ Lord & Rocket Szomb. 20 Jan. 2018, 14:02



invisible friendship ~
rocket + lord
_________________________
Furcsamód közöttünk van egy feszített szövetség, avagy egy láthatatlan barátság. A magunk módján bizonyítjuk, hogy ott van, de többségben egy külső szemlélő nem lát mást, csak hogy addig oltogatjuk egymást, amíg el nem fogynak a kreatívan hirtelen összetákolt sértéseink egymás felé. Persze lehet, hogy a szeretetünket így fejezzük ki, de hogy soha nem mondaná ki egyikünk sem, hogy létezik közöttünk olyasmi, az hét szentség! Így aztán, amikor magam alatt vagyok, akit biztosan elkerülök, az Ő. Mert nem birkóztam meg még azzal, ami már a hátunk mögött van. Ott a helye, azért került oda, de idő kell. Egy részem úgy érzem a terrán maradt, abban a percben, ott velük a karjaimban...
- Van erről papírod? - tárom szét karjaim, aligha nem lecsapva azt, amibe kézfejeim ütköznek. Mit sem törődöm álláspontommal, vagy azzal, mekkora kárt teszek épp, mert rohadtul nem érdekel ám. Aztán valami megtörik, eltörik és a beszélgetésünk abbamarad. Elhallgatok. Nem kiabálok vissza, de még csak nem is élvezem, hogy olthatom. Jól lehet előfordult már, hogy a gunyoros megjegyzéseinken legbelül mulattam, most még csak szikrája sincs meg ennek az állapotnak. Azt érzem elszúrtam. Elrontottam. Bazi nagyot hibáztam és a tehetetlenség gödréből egyszerűen nem tudok felkapaszkodni, pedig szeretnék! Rohadtul szeretnék. Túl lendülnék már ezen a rengeteg szaron, ami történt. De azon kapom magam minden egyes lendületnél, hogy talán nincs is értelme. Most, hogy mindenki megtette a bosszúját, talán nem is akarnak majd velem maradni, a Milanon. És akkor mi értelme?!
Aztán tőlem szokatlanul őszintén megvallom Rocketnak, hogy mi a helyzet. Sokáig úgysem tarthatom magamban. Előbb-utóbb majd eléjük kell állnom valamivel. Mint mindig. Újra és újra. Ez a dolgom. Figyelem, miközben felém sétál, majd lepillantok a szemeibe és tartom a szemkontaktust vele. Keserű mosolyt villantok rá, próbálva leplezni azt, hogy szavai egyszerre simogatnak és okoznak újabb sebeket. A combomba való öklözésének pontjából kiinduló energia feltölti teljes vázam. Láthatatlan barátság, mi?!
- Hát pedig azt hittem jobban tetszik majd, mintha üvöltöznék, esetleg bőgnék... - kiszélesedik mosolyom, ahogy nézem, hogyan lépked előttem a fegyverért, amit hozzám vágott. Közben pedig lassan leejtem magam az egyik dobozra.
- Akkor talán puccsot kéne szervezned. - félmosollyal nézek rá, bár háttal áll nekem, nem vonom le róla tekintetem, csak hébe-hóba Grootra, ha képbe kerül.
- És most neked hála, még ütődöttebb lettem! - döntöm meg fejem kissé, hogy rálássak a képére, miféle ábrázattal viseltet a tény felé, hogy dolga lesz még a fegyverrel.
- Le akarsz lépni most, hogy a Titánnak vége? - kérdezem rezzenéstelenül ücsörögve, várva a válaszát, hogy felkészülhessek rá időben, ha magamra maradok. Ami nem esne jól, de hát nem is láncolhatom magamhoz őket örökre. Igaz?




_______________________________


ha nem jó, sikolts  nagy szemek  |   L


_________________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
13
∆ Tartózkodási hely :
Bárhol a galaxisban



Tárgy: Re: Invisible friendship ~ Lord & Rocket Kedd 06 Feb. 2018, 12:48

Lord & Rocket

Egy kicsit furcsa egy kapcsolat a miénk, az okosok lehet azt mondanák, hogy se veled se nélküled viszonyban élünk, bár akkor köztudottan leharapnám az illető mogyoróit. Ekkora sületlenséget. Mondjuk, eleve csuklóból tagadnám le mindenki előtt, hogy mennyire törődöm ezzel az idiótával itt előttem. Áh pff, nem dehogy. Most is csak móka kedvéért kötekszem, még véletlenül sem azért, hogy helyretegyem a kicsi fejét.
- Hogyne, valahol ott van az elmegyógyos papírod mellett. -  Villantom a telifogas vigyort, vagy vicsort, nevezzük aminek éppen szeretnénk, de az tény, hogy az egója valahogy képtelen elfogadni, hogy én vagyok a jobb pilóta. Múltkor is miatta mentünk neki egy aszteroidának, mert kivette a kezemből a vezetést. Mondjuk Gamorának más a véleménye, szerinte dedós módján civakodtunk. De a nők már csak ilyen furán látják a világot. Draxról meg ne is beszéljünk, ő maga a fura.
- Hülyéskedsz? Meg ne próbáld! Tiszta lelkibeteg lennék, ha úgy bőgnél, hogy nincs nálam kamera!-  Röhögök fel, miközben vakarom az állam alatt a bundám. Lehet lassan fürdeni kéne... pedig a fél év nincs is olyan messze. Mondjuk tény, hogy most azért jól átmozgattuk magunkat. Ehh, majd este tartok egy bundakezelést. A terrán van valami kence a pupákok arcbundájára kifejlesztve. Na hiszen hogy az milyen jó a bundámnak! Fényes lesz és selymes. Nem, nem vagyok kényes... Mondjuk Quill ha tudomást szerezne erről, biztos beszólna rá valamit, de jobb is, hogy senki sem tudja, mitől vagyok ilyen plüssös. Mindig azt mondom, hogy a természet jó munkát végzett. Vagy a labor? Részletkérdés.
- Áh, a puncsot jobban szeretem. Olyan kellemesen bizsergető...-  Rázkódom meg visszaemlékezve az ízére és meg is nyalintom a pofámat párszor. Ha már itt tartunk, igazán szerezhetne megint. azt nem mondom, hogy csináljon, mert akkor lehet felrobbanunk...
- Pfff, ugyan kérlek, nálad ez már nem oszt, nem szoroz! -  Ennél hülyébb már úgyse lesz. Egyszerűen a skálán sincs már tovább mit fokozni ezen. Hasamat fogva röhögök, rácsapok egyet a térdemre, míg megnyugszom és átdörgölve a fejemet immáron a fegyver köti le a figyelmem. Ez kilazult, onnan az kitört.. a csavar vándorútra ment, a ragasztás meg sztrájkol. A rókaseggébe, ez gallyra ment így ebben a formában. Először fel se tűnik mit makog, majd egy értetlen He? csúszik ki a pofámon, miközben konkrétan hülyének nézem. Mert az is.
- Álmodj királylány. Azért, hogy neked jó legyen? Viccelsz?! Soha. Nehogy már örüljél. Te figyu, tegnap elkaptam a rádión egy lehetőséget... egy kukacot kéne hidegre tenni. Elég jól fizet ahhoz képest. A Xandartól pár ugrásra van csak. Gondoltam megnézhetnénk... - Mielőtt teljesen becsavarodok a négy fal között...


zene | Remélem tetszik. ._. |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
929
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: Invisible friendship ~ Lord & Rocket Kedd 13 Feb. 2018, 14:06



invisible friendship ~
rocket + lord
_________________________
Nem igazán mondom ki, hogy bármelyik őrző fontos lenne nekem. Sőt, inkább épp az ellenkezőjét próbálom szajkózni. Rocket egyébként akkor sem venné észre, ha törődik vele valaki, ha a körbe tetoválnám a nyamvadt kis bundáját és felírnám rá, hogy bírom a fejét. Ők mind furák. Noha, épp engem gondolnak annak és ez így rendjén is van. Elfogadtam, ők is elfogadták, baromira elfogadtuk egymást. Mint az anonim alkoholista banda, igazából javarészt minden stimmel - azt leszámítva, hogy nem csak heti egyszer bámuljuk egymást.
- Közvetlen az oltásaid igazolása mellett? - másolom le a hatalmas vigyort, amivel rám pillant. Pontosan ugyanolyan szenvedéllyel szeretem csesztetni őt én is, ahogy ő engem, bár mentségemre szóljon, hogy az esetek többségébe ő kezdi. Képes azt gondolni, hogy jobb pilóta nálam. Hogy jobban vezeti az én kicsikémet!? Ugyan már. Senki nem vezet nálam jobban. Ezt már bizonyította annyi, de annyi példa. Mindenesetre, még ez a lelkizésnek nem is csúfolható összeborulás is sokat dob azon, hogy ne érezzem magam akkora rakás szerencsétlenségnek, aminek egyébként érzem.
- Gondolhattam volna, hogy ilyen előzékeny vagy. -  enyhe él hallatszik ki a hangomból, miközben mindent tudó mosollyal nézek rá. Az igazság az, hogy mosolygok, és ráadásul őszintén. A kettő ritka. Mordállyal pedig egyenesen lehetetlennek hittem, de most úgy néz ki, hogy a sértegető és ellenszenves megjegyzései is jó hatással vannak rám. Kezdem azt érezni, hogy nem is olyan rossz az, hogy életben maradt...
- Puncsos vagy? - a végén még el is nevetem magam. Nem igazán emlékszem rá, hogy annyira kapta volna az ízét, de gyanús, hogy a plusz adalékok miatt bódultam el én is olyan mértékig, hogy ne emlékezzek még csak a pillanatra se. Hát még arra, hogy ő hogy lefetyelte.
- Jó, ezt elismerem. - simítok végig a tarkómon, majd a pilótafülke felé vetek egy pillantást. Már egészen megszoktam, hogy lehülyéz, szar lesz neki, amikor rájön, hogy ő az egyetlen hülye köztünk. Had kacagja ki magát, ameddig nyamvadt kis testének jól esik. Megforgatom a szemeim a válasza hallatán, majd a fejem csóválva haladnék is tovább, amikor nem csupán a kérdésemre kapok választ, hanem a további új infókat is tár elém.
- Csak... nem?! - megjátszott meglepettséggel csapom tenyereim arcom két oldalára, így formálva egy drámai döbbenetet. - Komolyan úgy gondoltad, hogy te meg én együtt menjünk és vadásszunk le valakit? Te meg én? - grimaszolok, s a vigyorom lassan kiszélesedik torz képet festve a pofámra. - Tudtam én, hogy szeretsz! - csettintésből rámutatok mutatóujjammal, majd pördülök is a pilótaülés fele. - Koordináták? A többiek merre? - a vállam fölött beszélek hozzá, közben már lassan a helyem elfoglalva.





_______________________________


ha nem jó, sikolts  nagy szemek  |   L


_________________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Invisible friendship ~ Lord & Rocket

Vissza az elejére Go down

Invisible friendship ~ Lord & Rocket

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Rocket Raccoon - Mordály /Foglalt/

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Lezárt játékok-