Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tél nyertesei


A tél férfi karaktere

Steve Rogers
A tél nõi karaktere

Wanda Maximoff
A tél párosa

T'Challa & Jakira
A tél canon karaktere

T'Challa
A tél kedvenc karaktere

Steve Rogers
A tél saját karaktere

Avery Jones & Pria
A tél elõtörténete

T'Challa & Jakira
A tél játéka

A halloween-i kiskaland

Share|
Az íjász és a boszorkány


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
62
∆ Tartózkodási hely :
Pietro mellett



Tárgy: Az íjász és a boszorkány Vas. 24 Szept. 2017, 21:26



I'm trying to say something

Ultron legyőzése után, a Stark toronyban.

Sikeresen legyőztük a fémszörnyet, Ultront, és valahogy úgy alakult hogy Pietroval mi is a bosszúállók mellé álltunk a harcban, és most itt vagyunk a hatalmas és fényűző toronyban, ahol a többiek is az idejüket múlatják. Nekünk amúgy sem nagyon lett volna hová mennünk, így még jól is jött ki a helyzet. A bátyámnak tetszik a hely, és lelkesen cikázik összevissza, amilyen mozgás igényes. Mosolyogva hagyom neki, nem tartom vissza hadd menjen is ismerkedjen csak az itteniekkel. Én is ezt teszem, ahogy a lenti gyakorló terem felé indulok, ahol láttam már többeket edzeni. Most nem vagyok edzéshez öltözve inkább csak kényelmes kis szoknyába és fekete felsőben vagyok, nyakamban a kedvenc nyakláncaim, és egy kényelmes kis magasított sarkú cipő. Nem remélem hogy találkoznék valakivel, de nincs ellenemre a társaság sem. Próbálom megismerni a hősöket, a bosszúállókat akik befogadtak maguk közé még úgy is, hogy eleinte ellenük játszottunk.
Bekukkantok a terembe és elmosolyodom. Egy ismerős íjász áll nekem háttal, és feszesen tartja a fegyverét, és lő. Egyszer, kétszer, háromszor, de a harmadik nyilát már manipulálok, és egy szép kör alakot ír le előtte a levegőbe mielőtt visszalebegne a keze ügyébe. Az erőm színe jellegzetes, és nyilván elsőre kitalálja hogy én lehetek a csaló.
- Szia. Bocsi, nem bírtam ki - utalok a kis csínyemre, hiszen akár köszönhettem is volna rendesen, nem kellett volna a nyilával játszanom.
- Nem zavarok a gyakorlásban? - kérdezem tőle ahogy beljebb lépkedek, és körülnézek a gyakorlótéren ahol most célbábuk vannak felállítva és többnek a fejéből, és különböző részeiből nyilak állnak ki. Ezek szerint nem most kezdte a gyakorlást. Nekem is illene, de még nem szántam rá magam. A skarlát erőmmel tudnék elvileg fegyvereket is káészíteni magamnak, de még nem csináltam. Talán ezért is jöttem le ide, hogy ezt próbálgassam, a fizikai kondícionálás helyett.




• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
56



Tárgy: Re: Az íjász és a boszorkány Vas. 05 Nov. 2017, 20:33















← Wanda & Clint →

Stark és a hülye ötletei, mert Ultron létrehozása tényleg az volt, persze nem azért csinálta, hogy elpusztítsa vele a világot, csupán hiba csúszott a mátrixba. De akkor is, tényleg haragszom rá, noha Víziónak örülök, nem rossz arc. Legalább ennyi jó történt, és a Maximoff ikrek is mellettünk vannak. Nem hibáztatom őket amiért először Ultron mellé álltak, az a gép jól forgatta a szavait, akárhogyan is nézem. A lényeg amúgy is azon van, hogy mellettünk vannak, és segítünk nekik. Bár nem sok mindent tudok hozzátenni a dolgokhoz, ám azt tudják, hogy bármikor fordulhatnak hozzám. Egyszerű ember vagyok, nincs szupererőm, de szuper türelmem van, az is valami.
Ha úgy tetszik mi vagyunk nekik az új család, kissé zűrös, de a lényeg, hogy itt vagyunk egymásnak.
Kora reggeltől a gyakorlóteremben állomásozom, néha muszáj ezt is, csukott szemmel képes vagyok lőni, mégis fontos a testem karbantartása. A cirkuszban se volt másképpen, addig kellett gyakorolnom amíg vér nem serkent az ujjaimból, aztán kezdődött az egész elölről. Talán ennyit köszönök a mesteremnek mást nem. Miatta hagyott el a bátyám, Barney, akinek a mai napig nem tudtam megbocsátani, pedig régen történt.
Az első két nyíl pontosan oda megy, ahova szeretném, a harmadikkal már aprócska probléma akadt. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, és elkapom az elszökött fegyvert. A Skarlát Boszorkány megérkezett.
- Szia Wanda. Ugyan, gondoltam, hogy egyszer megcsinálod velem, túl csábító lehetőség, és mára eleget edzettem. – vonom meg a vállamat könnyedén.
- Sosem zavarsz, ezt te is tudod. – pillantok rá, majd leteszem az íjamat, és a tegezt is a helyére rakom.
- Gyakorolni szeretnél? Vagy tök mást csinálni? Ha az előbbi segíthetek neked,ha az utóbbi abban is, csak találd ki mit csináljunk. – állok meg mellette, kíváncsi tekintettel. – Mondd csak, hogy érzed magad? -

 ha nem tetszik, pm :3 || dal jöhet ide

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
62
∆ Tartózkodási hely :
Pietro mellett



Tárgy: Re: Az íjász és a boszorkány Szomb. 30 Dec. 2017, 15:42



Stepfather


Unatkozom a szobámban és inkább elindulok hogy megismerkedjek azokkal, akik befogadtak maguk közé. Nem tudom merre jár a bátyám, de valószínűleg ő is ugyanezt teszi éppen. A gyakorlótermeknél egy ismerős alakba botlom, méghozza az íjászba, Clint Bartonba, aki felrázott minket és szembesített azzal hogy döntenünk kell, melyik oldalt segítjük inkább. Nem volt könnyű döntés de igaza van, és mivel idősebb kicsit nálunk, a szavai is jobban megmaradtak.
Nézem ahogy gyakorol, olyan egyenesen áll, olyan rendíthetetlenül, és a találatai is pontosak. Kettő legalábbis, mert a harmadiknál csalok és eltérítem a nyilat, és nem is csalódok, pillanatokon belül felém fordul, és nem haragszik meg a kis csínyem miatt, így én is beljebb lépek és körül nézem.
- Ahogy elnézem, nem most kezdted el a gyakorlást. Mennyi időt töltessz naponta itt? - kérdezem ahogy körbejárok, és a nyilakat nézem. Egy gyors mozdulattal küldöm meg az erőm és minden nyíl kiszakad a helyéről, és katonás sorrendben felsorakoznak a férfi előtt hogy eltehesse őket ha akarja.
- Őszintén szólva nem tudom mit akarok csinálni, és csak a vakvilágba indultam el. Ismerkedek a hellyel, és mindenkivel aki itt van. Gyakorolnom is kellene, de nem tudom hogyan. Még nem találtam ki a módját hogyan használjam ki jobban az erőm - sóhajtok fel, és letelepszem egy zsámolyra a terem szélénél. Onnan nézek fel Clintre.
- Jól érzem magam, bár kicsit még furcsa hogy egyszerre ennyi ember van itt - válaszolok, hiszen Tony, Pepper és akik összevissza jönnek, mennek. Steve, Rhody és Vízió is persze. Még meg kell szoknom.




• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
56



Tárgy: Re: Az íjász és a boszorkány Hétf. 26 Feb. 2018, 12:42















← Wanda & Clint →

Csak remélni tudom, hogy Laura és a gyerekek büszkék rám. Nem sikerült őket megmentenem, túl későn értem oda, nem maradt belőlük semmi, a házból se. Normális temetést se kaphattak, üres koporsókat helyeztek a földbe. Az életem abban a pillanatban úgy tűnt, hogy teljesen felesleges. Ámde a sors fintora, hogy elvesz valamit, aztán ad is. A Maximoff ikreknek szüksége volt valakire, akit maguk mellett tudhatnak. Apa figurára, ha úgy tetszik. Nekem pedig pont arra volt szükségem, hogy utat mutassak nekik, jó az, amit mi csinálunk, akkor is, ha néha nem úgy tűnik, és minden áldoztatunk kevés. De fel kell állni, leporolni magad, és menni tovább.
- Nem sokat, pár órát, bár ma nem tudnám megmondani, hogy valójában mennyit. Muszáj volt kicsit egyedül lennem. Nem mintha akkora társasági ember lennék. – vonom meg a vállamat halk szusszanással, mosolyogva konstatálom az előttem felsorakozó nyilakat, el is teszem őket. Mára elég ennyi.
- Köszönöm. Az erőd használatában nagyon nem tudok segíteni, a tanácsimmal esetleg, meg abban, hogy nyilakat lövöldözik,s szórakozol vele. Csak annyit tudok, hogy én rengeteg gyakorlással értem el azt a szintet, amin most vagyok. Viszont az íjászkodás, és az, hogy fegyvermesterré váltam, eléggé különbözik a tiedtől. Szerintem egy közös mégis van benne, ösztönből, szívből cselekszem, lehet neked is ezt kéne tenned, ám lehet jóval bonyolultabb.. Ha Pietro bajban lenne, ami valljuk be nála elég könnyen előfordul, akkor habozás nélkül segítenél neki, nem gondolkodsz. Ámde neked ésszel is kell, hogy ne szabaduljon el. Meg kell találnod magadban az egyensúlyt. – ülök le mellé, legalább ne keljen fel néznie rám.
- Ó, ugyan, az még engem is feszélyez néha, pedig egy ideje ismerem őket. Idővel megszokod, azt is tudni fogod mikor ne figyelj rájuk. – kuncogok kicsit.

 ha nem tetszik, pm :3 || dal jöhet ide

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
62
∆ Tartózkodási hely :
Pietro mellett



Tárgy: Re: Az íjász és a boszorkány Szomb. 31 Márc. 2018, 15:09



I'm...fine...


A gyakorlóterem nem üres, és egy kellemes ismerősbe botlok bele, méghozzá Clintbe, akit Sólyomszemnek is neveznek. Miután láttam harcolni, azt is megértettem miért ez a neve, hiszen nem hibázik, és elképesztő távolságokból is biztos kézzel lő, és célba is talál.
A válaszára elmosolyodom, hiszen szerintem ma pár óránál azért többet volt itt a kilőtt nyilak mennyiségéből ítélve.
- Ahhoz képest egy elég nyüzsgő helyen laksz, már ha persze itt laksz te is a többiekkel. Még nekem is furcsa hogy bárhová megyek, van ott valaki - sóhajtok fel, hiszen nekem mindig is csak Pietro volt, és hirtelen mindenhol emberekbe botlok, akik mosolyognak, heccelik egymást, és tőlem is kérdezgetnek, nem tudom eldönteni még hogy hogy érezzem magam ettől. Valahol még tetszik is, és hiszem hogy itt... nem fogom szörnynek érezni magam.
- Az erőmmel még csak csak megbirkózom, inkább a gondolataim azok amikkel nem tudok mit kezdeni. Persze, Pietro miatt gondolkodés nélkül nekimennék bárkinek aki él és mozog, mert senki nem választhat el minket egymástól - válaszolok neki, ahogy letelepszik mellém és felé fordulok.
- Mit... mihez kezdjek most, Clint? Itt vagyunk, többé nem Ultron és a rossz oldal mellett, de... valahogy nem érzem magam idevalónak, és még... - tárom szét kicsit a karjaimat, hogy jelezzem a nyilvánvaló tanácstalanságomat.




• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Az íjász és a boszorkány

Vissza az elejére Go down

Az íjász és a boszorkány

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-