Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A 2017. év nyertesei


Az év férfi karaktere

Loki
Az év nõi karaktere

Gamora
Az év párosa

Gamora & Lord
Az év canon karaktere

Loki
Az év kedvenc karaktere

Drax
Az év saját karaktere

Alison Magdalen J.
Az év ellenség karaktere

Hela
Az év játéka

3. nagy kaland

Share|
Locked up # Hela & Fandral


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
14



Tárgy: Locked up # Hela & Fandral Vas. 24 Szept. 2017, 18:45



Say goodbye to freedom
to my goddess
_________________________
Hangszer híján csak jókedvűen dúdolgatom dalomat azon ártatlan célból, hogy megőrizzem a lélekjelenlétemet és ezzel is gyorsabban teljen az idő. Legalábbis látszólag, harcos ember azonban ritkán tesz bármit is különösebb megfontolás nélkül. Dúdolgatásom célja, hogy az őrökként kiállított, testetlen, ocsmány démonok éberségét és reakcióját felügyeljem. Ha úgy teszek, mint aki egyáltalán nem fontolgatja a szabadulást, közben pedig minden egyes tettemmel és lépésemmel a lehetséges kiutakat mérlegelem, azzal talán juthatok valamire - illetve kár lenne letagadni, hogy kedvenc midgardi nótáim dudorászása nem jó szórakozás. Felidézi a régi szép időket, mikor a lovagkori Anglia földjeit koptattam, lóháton szeltük át a sherwoodi erdőt, és a fogadókban ízes kupa sörök mellett vidám nóták kaptak szárnyra szabadságról, örömről és szerelemről. Az ilyen emlékek mindig jó kedvvel töltenek fel, amire a Pokolban igen nagy szüksége van egy olyan rabnak, mint amilyen én vagyok.
Szerencsére a cellám nem bővelkedik ablakokban, az az egy, amin kilátok, örvénylő, vöröses lángokat mutat, melybe néha maszatoló feketeségként kúszik bele egy-egy lélek, démon, vagy fene tudja, mi. Hátborzongató látvány, ha nem énekelgetek, akkor viszont többnyire azt fürkészem, az élet értelmén és a halálon töprengve. Semmiféle eszközt nem kaptam rá, hogy lekössem magam, nem tudok zenélni, írni, olvasni, vagy csak sakkozni egy jót, a Halál Istennője nem igazán tartotta fontosnak a szórakozásomat - megértem, hiszen én magam volnék a szórakozás, mégpedig az ő kénye-kedvére.
Hela igazán különleges teremtés, s bár nem sokszor volt szerencsém hozzá a csatamezőn, én is felfigyeltem különleges szépségére és hatalmára. Igazából testközelből tapasztaltam, milyen erős, amikor hadonászni kezdett éjsötét kardjával, és kis híján ott helyben végzett mindannyiunkkal. Nem mondanám, hogy Odin király megölésével belopta magát a szívembe, mégis vonakodom rögtön elítélni. Asgard bukása után egyből Hellbe hurcoltak minket, így a földi ütközet kimeneteléről fogalmam sincs. Elszórt morzsákat hallottam csak csupán, ezekből igyekszem kikerekíteni a képet, ám a megszerzett tudás valahogy ellent mond az eddigi ismereteimmel. Igen, Hela minden bizonnyal gonosz, mégis van benne valami, ami nem engedi, hogy meg is bélyegezzük ezzel a jelzővel. Nem színtisztán gonosz, mint az a Thanos, és nem is szenvedélyesen őrült, mint Loki - a lelkére rakódott gonoszságra több rétegnyi más tulajdonság is épült, melyek árnyaltabbá teszik a jellemét. Különleges teremtés.
Megtisztelve kéne éreznem magam, amiért egy Istennő kiválasztott, de ahogy a fekvőhelyemmé alakított ágyon fekszem, a tarkómon összekulcsolt ujjakkal, és a fejem felett örvénylő káoszt bámulom, mindent érzek, csak örömöt nem. Biztos vagyok benne, hogy a többiek nem szándékosan hagytak hátra, és hinni szeretném, hogy éppen ebben a pillanatban is a keresésemmel fáradoznak. Fogalmam sincs, napok, hetek vagy évek teltek-e el, az időérzékem jócskán megkopott, és minden egyes eseménytelen perc lepergésével egyre inkább csökken bennem a remény, hogy bárki is visszajönne értem. Ki kockáztatna meg egy túrát a Pokolban egy olyan egyszerű fickóért, mint én?
A kétségbeesés és a letargia valahogy közelebb áll hozzám mostanság, ahhoz viszont több kell, hogy elveszítsem a derűlátásomat, így hát folytatom Arthur király éltetését és füttyszóval kísérem tovább a dallamot, tenyeremmel verve a falon a ritmust. Egész jó kis dallam kerekedik belőle, tüstént fel is ülök az ágyon, hogy a lábammal is beszálljak, basszusként dobolva talpammal a földön. Na ez már muzsika! Zengje be egész Hellt! Halljátok, kárhozott lelkek? Halljátok, hogy létezik öröm még a halálon túl is?




_______________________________


drága istennőm, részemről a megtiszteltetés~ -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Tartózkodási hely :
~ in Hell (yet)~



Tárgy: Re: Locked up # Hela & Fandral Hétf. 25 Szept. 2017, 12:43

Something i need...

Gomolygó füstfelhőként tér haza Hellbe. Egy ilyen fárasztó kiruccanás után felüdülés lelkének a sötét forróság. Állát felszegve, tenyereivel végig simít arcának ívén, beletúrva hajába. Kéjesen felsóhajtva néz végig Birodalmán, kápráztatja a látvány, hogy démonjai felpezsdítik az életet Hellben.
-Ó, de hiányzott már...  - kéjesen felnyög, miközben felnyitja íriszeit, hogy körbe tekintsen. Szokatlanul sok démon kering a levegőben, mosolyt csalva ezzel uralkodónőjük arcára. Léptei kecsesek, könnyűek, miközben a katonáknak létrehozott börtönök kongó ürességébe mered. Eszébe jut, ahogyan a Titán először tette lábát be Hellbe, majd hogyan gyilkolta meg Odint - Ó, bárcsak újra és újra megtehetném! - gondolva. A pillanat, amikor sötét burokba zárta magát Lokival, akire akkor még azt hitte, Odin. Ahogy az ostoba vénember megmutatta gyengepontját, s ezzel fegyvert adott a kezébe. A pillanat, amikor az éjkard végig söpört Asgardon, majd amint megérkeztek Midgardra. Még ott, a Kilenc Birodalom legékesebbjében vette észre a szőke bajvívót, akit kétségkívül … megkívánt. Ostoba érzés, méltatlan egy Királynőhöz, de attól még, hogy a Pokol Őrzője, neki is vannak szükségletei. Ahogy felvillan szemei előtt a férfi alakja, ahogy még – a csata előtt megpillantotta a tömegben küzdeni bajtársai oldalán, ó, micsoda pazarlás! Gerince mentén csikorgó ropogás, ahogy eszébe jut, ahogy felsejlik benne az a rengeteg sikoly és fájdalom, amit a Földön hallattak a halandók Thanos utolsó cselekedete során. Mi mást tehetett volna? Elárulta a szövetséget, ezzel felfedve lényében lakozik jó is, több ő, mint a Pokol Úrnője.
Fáradt, íriszei félig lehunyva, miközben köpenye súrolja Hell parázsló felszínét. Lábai viszik előre, talán kifáradt. A Végtelen kesztyű birtoklása és a rengeteg katona visszahelyezése, a sebesültek gyógyítása és a sóvárgás a törődésre, a bosszúra, kimerítették őt. Egészen barátságos pillantást vet az utolsó asgardi lélekre, aki továbbra is társaságában ragadt, miközben megtámaszkodik annak cellájának egyik oldalán. Szemeiben gonosz csillám villan, ahogyan kiszélesedik mosolya és ajkai elnyílnak. Nedvesít rajtuk, felméri a férfi küllemét. Kedvére van. S bizony mocorognak benne buja és kalandvágyó érzelmek, gyomrában liftezik a sóvárgás a férfi érintése iránt. Hiszen Hela még nem hált asgardival...
- Remekül fogunk szórakozni... – löki el magát a börtön falától, hogy fejét oldalra billentve alaposabban szemügyre vehesse Fandralt. A nő le sem veszi róla a tekintetét. Jobb karját felemelve bejáratot nyit a bajvívóhoz és a következő pillanatban belépve hozzá - maga mögött zárja le azt. Álla fölött háta mögé tekint, majd vontatottan fel a férfira, akinek e percben már Hell felszínéről nyújtózó lelkek - kezei fognak karjaira és lábaira. A tömlöce barátságos, ahhoz képest, hogy a Pokolban található. Nem fullasztó a hőség, még egy megjátszott – megbűvölt ablakból is árad a fenti levegő reá. Nem túl sötét, az ágy puha, a falak merevek, nem nézik Fandralt naphosszat lidércek. Úgy tűnhet, a lerombolt palota egy termében tartózkodik. Elvégre a Királynő ad az ilyesmire…
 - Legalábbis én biztosan! - nedvesít ajkain, kacér mosollyal méricskéli a férfit, végül elhajítja kesztyűit. Léptei lassúak, kecsesek, a lefegyverzett férfi elé lép, állát szegve, kiszélesedő mosollyal, pajkos csillogással szemiben. – Mit szólnál hozzá… - húzódik közelebb hozzá, ujjait szétbontva a férfi állán, egészen közel merészkedve hozzá. A mondatát levegőben hagyja, szabad tenyerét a férfi öltözetének övére csúsztatja, s lebontogatja róla finoman, komótosan. Fandral ajkait fürkészi, képtelen levonni róluk szemeit, miközben állát szegve, széles, vágyakozó mosollyal súrolja puhaságával a férfi arcperemét. - … ha játszadoznánk egy kicsit? –  fejezi a be annak fülébe súgva szavait, orrának hegyével bújva őt, macskásan, miután a mozdulata öltözékén egy erőteljes rántással ér véget, leszakítva a férfiről alsó, védőöltözetét.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
14



Tárgy: Re: Locked up # Hela & Fandral Szomb. 30 Szept. 2017, 23:52



Say goodbye to freedom
to my goddess
_________________________
Az ifjú kalandor általában pontosan tisztában van a helyzet súlyosságával, és tudja, melyik az a pillanat, ahonnét már nincs visszaút. A józan esze tökéletes szimbiózisban létezik a kalandvágyával, s ez a kettősség némi derűvel és optimizmussal kiegészülve még sosem hagyta cserben. Egészen mostanáig. Mint a jeges tűz, úgy kúszik be a gyomrába Hela közelsége, mely kiöli a ritmust a cellából, kifacsarja az örömöt minden porcikájából, és a keserves valóság, miszerint az istennő rabja maradt, csak most kezd el tudatosulni benne. Eddig jótékony, áttetsző fátylat borított saját helyzete kilátástalanságára, most azonban szembe kell néznie vele, mekkora bajban van - ahogy Hela elől sem fordulhat el. Nem mintha képes lenne rá, hiszen a nő karcsú, magas alakja, a testére simuló vászon, haja durva esése úgy magasodik előtte, mint valami égi jelenség. Árnyéka bekúszik a rácsok közt, éjsötétre festi a falakat és vele együtt a férfi szívét is. Fandral még gyönyörűnek is találná a látványt, az istennő egzotikus szépségét, ha nem égne még benne olyan intenzíven a harag elesett királya és asgardi társai miatt, hogy bűnnek, egyenesen árulásnak érezze, ha a kelleténél tovább időzne a tekintete a látványon.
Elfordítja hát a fejét, mintha akadna bármi a cellájában, mi felveheti a versenyt Helával. Ahogy a nő belép, a már jól ismert démonok és lidércek kísérik, s bár Fandral megküzdött már Asgard és az összes többi birodalom legtöbb csúfságával, ezektől a lényektől még mindig kirázza a hideg, főleg, ahogy végtagjaira tekeredve mozgásképtelenné teszik. Ficereg, dühösen szabadulna, de hamar feladja a próbálkozást, amint rájön, hogy semmi esélye Hela teremtményeivel szemben. Más esetben talán még izgatónak, hízelgőnek is találná a nő kitüntetett figyelmét, most azonban feszültséget szül benne, kényelmetlenül érzi magát kutató pillantásának tüzében égve.
- Úrnőm, erre igazán semmi szükség... Megfosztottál minden fegyveremtől, melyet ellened használhatnék, olyan botor pedig halálom óráján sem lennék, hogy kezet emeljek egy nőre - A bajvívó szereti ugyan megszépíteni és kiszínezni az igazságot, szavahihetősége azonban jelleme gerincét alkotja - ebben az egy dologban komolyan beszél. Hela külsőre nagyon is nő - bár ne kéne szembesülnie csábítóan fölé magasodó idomaival! -, épp ezért képtelen lenne ökölharcba keveredni vele. Az elvei szerint. Az elvek persze nem sokat érnek, ha az életünk a tét.
Ha létezik sebezhető pont páncélzaton, úgy Fandral szívén is akad bőven. Legnagyobb gyenge pontja az ellenkező nem, egy nő szépsége és bája könnyedén leveszi a lábáról, s hiába áll vele szemben Asgard gyilkosa, becéző szavai, édes pillantása, a ruháján matató, meglepően gyengéd kéz ellágyítja a belsőjét. Épp csak egy pillanatra, s utána a szégyenérzet forró lávaként mar bele a gyomrába, amiért hagyta magát megbűvölni.
- Nem hiszem, hogy sok beleszólásom lenne terveid lefolyásába... - Tekintete a nő arcáról telt ajkaira vándorol, majd lejjebb, képzeletben végigcirógatja lágy idomait. Bűnbánó pillantással ejti le tekintetét a ruháját bontogató kézre, s ahogy az öv és a csatok megadják magukat Hela akaratának, hátraveti inkább a fejét, ne ingerelje tovább a látvány.
- Bár a vágyaid igazán hízelgőek, nem értem, hogyan lehetek méltó a Halál Istennőjének figyelmére. Nem tagadom erényeimet és képességeimet, mégsem értem, mivel érdemeltem ki ezt a... Különleges bánásmódot. - Ajka halovány, negédes mosolyra görbül, mellyel közvetlenül Helát ajándékozza meg. Szavaival főként az időt húzná, nem feltétlenül azért, mert elkerülné a jövőt, melyet az istennő rendelt számára, hanem mert azt reméli, az elodázása közben értékes információkat szedhet ki a másikból.
- Csak a tisztánlátás kedvéért, engedj meg nekem egy igazán szerény kérdést. - Ádámcsutkája megugrik, ahogy nagyot nyel, mielőtt folytatná. - Egész pontosan mit értesz játszadozás alatt? Feltételezem, nem kockát vetnél...
Hogy naiv lenne? Ugyan, dehogy, pontosan látja a nő közeledéséből, mire megy ki a játék, hiszen olyan sokszor átélte már - igaz, akkor nem volt kikötözve démonok által. Mégis jobbnak látja, ha rákérdez, hátha csak félreérti az istennő szándékait, s a nő tényleg rejteget egy kártyapaklit csábító öltözete alatt...




_______________________________


bár a figyelmed igazán hízelgő, mégis... -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Tartózkodási hely :
~ in Hell (yet)~



Tárgy: Re: Locked up # Hela & Fandral Vas. 08 Okt. 2017, 12:55

+16

Look What You Made Me Do...

A Pokol Úrnőjeként természetesen nem adatik meg a luxus, ahogyan Asgard makulátlan tornyai között. Nincs vastag, puha matrac, nem cirógatják jelenségüket gyengébbek tapsviharral. Hela nem ismeri, milyen az, amikor megbecsülik, amikor értékként tekintenek rá. Hogyan is ismerhetné? Éppen ezért, megbújik benne a kettősség. Ő sosem lesz hős!- ezt már azelőtt elmondta volna, hogy végzett a Bölcsnek korán sem nevezhető Odinnal. De gonosztevőként sem élné életét, hiszen azzal, hogy Hellt uralja, egyfajta egyensúlyt teremt a túlvilágiak között. Bár nem gondolnád, hatalmas felelősség nehezedik a Királynő vállaira! Így tehát nem tekinthető annyira ijesztőnek, vagy távolinak az, hogy a szőke harcos az ellen sorai közül kitüremkedik és megkapja a nő figyelmét. Markáns áll, aranyszőke tincsek, széles vállak és vonzó attitűd. Kellhetne bármi más egy olyan nőnek, aki hosszú évek óta nem hált már vonzó férfival?! Asgardival még egyébként sem... Bűn, hogy felragyog íriszeiben a vágyódás? Ugyan, kérlek!
A nő kecsesen húzódik be a férfinak manipulált cellába. Sokkal hűvösebb, mint Hell bármelyik pontja. Élhető. Börtön, de élhető! Kaján mosolya szétterül, ahogyan futtatja szemeit a férfi köralakján. Nyelvének hegyével megízleli a sóhajt, ami felkívánkozik a felszínre, abban a pillanatban, amikor a vívó elfordítja tekintetét, majd küzdeni kezd Hela teremtéseivel. Lássuk be, nincs túl sok esélye. Még ha elég ereje volna egyet-egyet lehámozni magáról... ugyan mit érhetne el vele a lidércek birodalmában hemzsegnek a szörnyetegek! Hela szemei résnyire szűkülnek, vágyódó pillantással dönti oldalra fejét, enyhén csücsörítve ajkaival. Azt gondolnád egy tapasztalt férfi, amilyen Fandral is, majd úgy tekint a nőre, olyan hűvösséggel, hogy az már-már taszítóvá váljon, ellenben a férfi feszültsége csak tovább szítja a nőben a sóvárgást.
- Ahonnét jöttél, nem nőként tekintenek rám elsősorban. Bármennyire szívesen élvezném ütéseid puhaságát, most nem igazán e-fajta közelségre szomjazom... - buján, játékosan húzódik közelebb az arany sziluetthez. Meglepően élvezetesnek bizonyul a kétségbeesés, a feszültség, már-már az Úrnő szívében vetekszik a gyilkolás örömével. Egy személy meggyilkolásának örömével. Hosszú, vékony ujjai felfutnak a férfi páncélján, karistolva rajta körmeinek élével. Vékony hang üti fel a fejét, a nő mosolya szélesedik. Elhiszi, hogy a bajvívója nem emelne kezet rá, de ha szabad mozgásban részesülne, ki döntené el, hogy fogoly-e, vagy vendég?! Mostanra talán már a férfi rezignált légzése is biztosítja afelől, hogy semmiféle gyengédség nem társul Hela közeledtével.
- Ó, hát azért lesz beleszólásod, hiszen ha teljességgel undort váltok ki belőled, ... mint az ostoba vénember gyilkosa, Asgard pusztítója,... akkor bizonyos részekkel gondban leszünk. - ujjai leesnek a páncélon, hogy a férfi legérzékenyebb pontján álljanak meg. Hiába vannak védve a nő elől, egyetlen határozott mozdulattal az öv és a csattok élesen puffannak körülöttük. A kérges talaj felreped súlyuk alatt. Hela buja mosollyal simít a férfit közreölelő vért jobb és bal válloldali részeire is, hogy amíg Fandral hátravetett fejjel ellenáll neki, addig ő kénye-kedvére boncolgathassa.
Hela állát szegve már bűnösen közel vonul a férfihoz. Alakjával belerombol a másik szférájába. Ujjai játékosan vetkőztetik, hiába a beszéd, a nőt nem mozgatja meg túlságosan a férfi időhúzása. Talán valóban kíváncsi, ezt még el is hinné - de mind tudjuk, hogy ha erővel nem, úgy szavakkal kell felrobbannunk a tehetetlenség óráján.
- Ha bókokra szomjazol Fiú, sajnos el kell, hogy keserítselek. A hírnevednek köszönheted, hogy itt vagy... Beleakarok kóstolni az asgardiak tudásába, .. Ó, és ki, ha nem a legjobb a megfelelő célpont erre?  - ártatlannak tűnő mosollyal tekint maguk közé, miközben mosolya árulkodóan ravasz. Enyhén jobbra húz, a férfinak így baljára esik a nő alakja. Bal tenyere már igen csak a vékony rétegre vetkőztetett férfi hasfalán játszik föl, s alá.
- Ó! - meglepettnek játszott mimikával húzódik el Fandraltól, hogy a férfi jól láthassa a nőt, ahogy telt ajkaival 'Ó' betűt formál. - Mondd csak, Bajvívó, melyik része nem egyértelmű számodra? - továbbra is ártatlan meglepettséggel csóválja finoman fejét, de karjai már tovább osonnak. A saját, testéhez idomuló sötét anyagból kezd kibújni. Puhán, lassan, finoman és óvatosan, kérdőn nézve közben továbbra is a férfit. - Ki fogom facsarni belőled az örömömet... - derűs pillantással egyenesedik fel, ahogy már meztelenül ácsorog a férfi előtt. Sűrűn pislog, lepillant kettejük közé. - Ehhez a válaszhoz mit szólsz?! - ajkai résnyire nyílva maradnak, pillantása futkározik a férfin, majd lassú, komótos ám továbbra is kecses mozdulatokkal lép hozzá, hogy végül lehámozza róla az utolsó darabjait is. Érzed a hőt, Kedves? Ez nem Hell sajátossága, hanem az enyém...




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
14



Tárgy: Re: Locked up # Hela & Fandral Hétf. 09 Okt. 2017, 16:24



My pain, your thrill
to my goddess
_________________________
A nő szavai hallatán az első, ami a kalandor eszébe villan, hogy Hela minden bizonnyal nem a finomkodó szeretkezés híve - s Fandral tüstént korholni kezdi magát, amiért egyáltalán bele mert gondolni az istennő vágyaiba, hiszen jelen helyzetben bárányokat kéne inkább számolnia, melyet első asszonyától tanult, és Midgardon elég sokan hisznek benne, hogy remek módszer az elme kitisztításához. Ez a cella azonban túl sötét és túl szűk, a nő fölé magasodó alakja pedig túlságosan csábító ahhoz, hogy túl messzire jusson a gyapjasok közt. Gondolatai akaratlanul is újra és újra köré csavarodnak, fejtegetik indítékait, motivációját, és próbálnak belelátni káoszszerűen örvénylő elméjébe. Igen, Fandral eltökélte, hogy kísérletet tesz megérteni Helát, átérezni és kiismerni őt, nem feltétlenül azért, mert elébe akar menni a nő újragondolt kínzásának, vagy mert így szeretne mielőbb szabadulni, hanem mert sosem került még ilyen közel senkihez, akit ellenségüknek tituláltak volna. Sosem látta még ilyen közelről a halált, és hajtja a kíváncsiság, a tudásvágy, hogy megértse tetteinek mozgatórugóit. Hiszen látta, a bőrén tapasztalta Hela bosszúvágyának, dühének, romlottságának hatalmát, mégsem hagyja nyugodni a gondolat, hogy valami van még benne, mely felett a legtöbb szempár átsiklott, mikor a Halál Istennőjét fürkészte. Van valami több, valami más, és Fandral mindenképpen tudni szeretné, mi lehet az.
- Tetteink és gondolkodásmódunk határozzák meg, kik vagyunk, miféle agyagból gyúrtak minket, azonban a nő az mindenhol nő, kedvesem. Te pedig határozottan... - tekintete elidőzik Hela karcsú alakján, a testére feszülő ruha ráncain kígyózik végig, mielőtt szégyenkezve a földnek szegezné pillantását. - ...nő vagy.
Többször is bajba sodorta már a gyengébbik nem iránti elkötelezett rajongása. Nem egyszer kellett kimenteni bosszúra szomjazó szeretők vagy épp vérét kívánó, dühös férjek karmai közül, ahogy meggondolatlan lovagiassága is óvatlan lépésekre ösztönözte már. De olyan még soha nem volt, hogy egyszerű, nyers, férfiúi vágyai az elveit feszegessék és a lelkiismeretével keljenek birokra. Hiszen hogyan is találhatja vonzónak Asgard pusztítóját? Miért nem undorodik királya gyilkosától? Ennyire egyszerű lélek volna, felszínes szószátyár csupán, kit olcsó vágyai ilyen otrombán elárulnak?
Ó, nem szükséges aggódnod a bizonyos részek miatt, szólna, de esze ágában sincs biztosítani Helát az együttműködéséről, hiszen esze ágában sincs együttműködni. Ha fejet hajtana, ha zokszó nélkül átadná magát neki és hagyná, hogy ez a bestiális kisugárzás, ez a méreggel átitatott, édes vágy elcsavarja az érzékeit, többé képtelen lenne bajtársai szemébe nézni. Dacolnia kell Helával, utolsó véréig, ha szükséges, s ha nem megy, hősként, elveihez hűen várja majd a megváltó halált. Ez a szilárd elképzelése, melyhez ragaszkodni fog még akkor is, ha a nő hűvös ujjai olyan hozzáértéssel bontogatják a ruháját.
- Tulajdonképpen ez már önmagában hízelgő... - feleli végül, s megenged magának egy kaján, röpke félmosolyt, ahogy a plafonnak szegezett tekintettel igyekszik minél érzéketlenebbül tűrni, a bűvös ujjak hogyan fosztják meg minden réteggel minél több méltóságától. Bár a nő tudtára adta, hogy nem óhajt bókolni, Fandralt valahol mégis örömmel tölti el, hogy csupán a hírneve és a kiállása elég volt ahhoz, hogy elnyerje az istennő kegyeit. - Ez épp úgy hangzik, mintha a kíváncsiság hajtaná tetteid, úrnőm. - előre billenti fejet, s arca így vészesen közel kerül az éjszín fürtökhöz. Lehunyja a szemét, vonásai nem tükrözik a lelkében dúló harcot, a szépséges test közelsége által kiváltott hívószavakat. Orrába mégis belopja magát Hela illata, és Fandral meglepődik, mert kellemetlen, kesernyés aromára számított, amilyen a halál maga, ellenben sokkal igézőbb illatok fogadják. Míg elemezni próbálja, legalább kevésbé tud odafigyelni a hasfalán játszó tenyérre, melynek érintése alatt újra és újra befeszülnek izmai.
Láthatóan megkönnyebbül, ahogy a nő, s vele együtt a csábítás is odébb húzódik tőle. Mohón kortyolja a levegőt, mint aki szomjazta mindezidáig, s felméri hiányos öltözetét, mely tagadhatatlanul keveset takar már kidolgozott testéből. Kérdésének köszönhetően Hela azonban megszánja őt néhány perc nyugalommal, legalábbis Fandral naivan ezt hiszi, míg fel nem emeli pillantását fogvatartójára, ki most felettébb derűsen felel látszólag gyermeteg kérdésére. A kalandor már akkor érzi a hőt, mikor Hela még csak nekikezd a vetkőzésnek, s bár igyekszik magának bebeszélni, hogy a szemét nézi, mind tudjuk, hogy ez csak olcsó férfi duma. A ruhák lágyan omlanak le a nő testéről, és ahogy feltárul előtte az istennő teljes meztelensége, Fandral szíve leáll egy pillanatra. A látvány túl erős, túl mélyen vág a gyomrába ahhoz, hogy sóvárgó szíve el tudja viselni, így hát elfordítja fejét, nem akar ránézni a kísértésre, a bűnre, mely egyre végzetesebb mélységekbe csábítja. Ezzel azonban nem zárhatja ki őt, a látványt, a lényét, hiszen közelebb merészkedik, mint valaha.
- Felettéb... kielégítő válasz, úrnőm. - Erős és büszke hangja már csak árnyéka önmagának, halk és érdektelen, hiszen mit számít az időhúzás, mit érnek a szavak, mikor elérték a tetőpontot? Az ifjú bajnok megküzdene Jotunheim összes rémével egyszerre, egymaga, és örök cölibátusra kárhoztatná magát, ha most az egyszer ruháival együtt kitessékelhetné Helát a cellán túlra. Inkább harcolna haláláig, minthogy szembe kelljen néznie a saját vágyaival, mert ez az ő egyetlen és legnagyobb gyengesége. Ez az egyetlen olyan csata, melyben biztosan el fog bukni.
Az utolsó ruhadarab is megadja magát a harcos testén, s immár teljes valójában feltárul Hela előtt a tökéletesen kidolgozott, csaták edzette férfitest, dagadó bicepsze, mellyel az őt lefogó démonok ellen hadakozik, a kellően izmos, de nem túlzásba vitt, mélyen barázdált kockák a hasfalán, az a karcsú, szőke csík, mely a nők legkedvesebb gyönyörforrásáig vezet, s máris árulkodik mindarról, melyről a férfi egy szót sem szólna soha. Nyakán megfeszülnek az erek, fogait összeszűrve vesz erőt magán, hogy a nő felé fordítsa a fejét, végigmérve annak pofátlanul szépséges, telt, arányos testét. Szinte már fájdalmas a látvány, pillantása pedig gyötrődő, ahogy Hela szemébe néz.
- Tudod, bármelyik férfit megkaphatnád a Kilenc Birodalmon innen és túl... Szépséged nem fogható Asgard egyetlen istennőjéhez sem - fűzi még hozzá korábbi gondolatmenetéhez. Habár megérti, Hela miért választotta őt, hiszen Fandral önbizalma nagyon is a helyén van, még ha nem is olyan önhitt vagy vak, mint Thor volt egykoron. - Csak azt sajnálom, hogy a lelked romlottsága elcsúfítja ragyogásod...
Pillantása lesiklik a nőről, ismét elfordítja fejét, hogy ne kelljen ránéznie. Nem azért, mert hidegen hagyná a látvány, épp ellenkezőleg... Ha túl sokáig gyönyörködik benne, félő, hogy még azt a kis időt sem bírja majd kivárni, míg Hela teste lángra kap felette.
- Mi lett a barátaimmal? - kérdi végül, csak nem mondva le arról, hogy beszélgessenek. Ezernyi kérdés van, melyre szeretne választ kapni, s ha az istennő csak a gyönyörszerzés kedvéért tartja, kénytelen most informálódni, míg vele van.




_______________________________


az érintésed méreg... -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Tartózkodási hely :
~ in Hell (yet)~



Tárgy: Re: Locked up # Hela & Fandral Vas. 15 Okt. 2017, 22:05

+18

Kiss me...

Az Úrnő ajkainak felfelé görbülése, s a tekintetében felvillanó gonosz csillám árulkodó. Fandral számára talán e pillanatok egyike biztosítja végzetét. Hela mindig megszerzi, amit akar. És egy szőke, hencegő, asgardi bajvívó ez alól nem lesz kivétel. A férfi neve vörössel aláhúzva, a lista élére kerül - közvetlen a Mindenek Atyja meggyilkolása alá. Hela kecses, nőies viselkedése mindössze álarca annak, amire valójában készül. Hiába a katona ellenállása és lojalitása, ami most következik majd, abba nem igazán lesz beleszólása. Hellbe ellenkezni olyan, mint szembe szélbe fújni, ... próbálkozni szabad, de a kudarc garantált! Nincsenek varázsszavak. A sötét sziluett körbeöleli az aranyt, súrolja, sistereg rajta, feszül körülötte. Érezhetően küzd és harcol az arany, megpróbálja megtalálni a sötét, szurok telített felszínén a lyukakat, hogy kiszabadulhasson, de időnként nem-akarásnak nyögés a vége. A gonosz előbb cselekszik, csak aztán kérdez. Ebben a szituációban Hela nem kifejezetten nevezhető semleges félnek, hiszen éppen erőszakot kíván alkalmazni egy ártatlan vívón, de mind tudjuk, hogy egyetlen férfi sem ártatlan, ha a férfiasságuk becézgetéséről van szó.
- Annyira boldog vagyok, hogy így gondolkozol, mert akkor semmiféle problémába nem fogunk ütközni... - bájos kis kacaj bukkan fel a nő által már megszokott folytonos sistergés közben. Hela derűs pillantással néz végig a szőke férfin, majd alsó ajkára harap és máris kéjesen felsóhajt.
Lefojt egy nevetést, amikor válasz nem érkezik az együttműködéssel kapcsolatban. Több szóra nem is pazarolja drága idejét. Elvégre bőrén érzi, hogy szólítja a vágy és a feszültség pattog vállairól, miközben közelebb húzódok a férfihoz és lehámozza az őket elválasztó réteget. Hela olyan sebességgel és tökéletességgel mozog a férfi öltözékén, mintha évezredek óta gyakorolta már, hogyan és milyen sorrendben kell megválni egy ilyen súlyos páncéltól. Pedig szó sincs ilyesmiről. Ilyen az, amikor valaki éhes. Nem gondolkozik, csak cselekszik. Ha kell vakon, és ügyetlenül. Ám a nő minden egyes lépése ritmusos és pörgős. Ha megbotlik a keze, olyan, mintha szándékos volna!
- Ha ettől jobban érzed magad. - von vállat, miközben felpillant a férfi hátravetett fejének ívére, s máris közelebb vonul hozzá. A sötétség megtestesült asszonyaként mozdul bele az arany körvonalba, hogy a férfi nyakához érintse orrának hegyé, majd puha, telt ajkait. Nem csókolja meg. Nem is cirógatja, mindössze megszimatolja a férfi sajátos illatát. Elbűvölő és csodálatos. Kellhetne több ennél?! Lehunyva szemeit húzódik hátrébb, miközben társalgásuk folytatódik, de aligha csak pár centiméterre, amikor Fandral hirtelen előre billen és közelebb simul a Királynőhöz. Hela ajkai elnyílnak, mosolyra bűvölten dönti meg fejét, hogy a férfi mellkasára tapasztott mutatóujját végül felhúzza annak egészen állcsúcsáig, felfelé utasítva így annak tartását. - Nevezd csak, aminek akarod. Sőt, gondolj, amit csak akarsz bajvívóm, mert nem lesz szükségem semmire... ebből. - a nő hosszú ujjai a férfi halántékán játszanak, hogy aztán lecsúszva onnét megállapodhasson annak férfiasságán. - Minden, amire szükségem van, itt van. - bájos, szelíd pillantást ejt a férfira, majd annak hasfalán kalandozik még egy picit. Érezhetően feszülnek az izmok a nő érintése alatt, s Hela ezt kivételesen élvezi. Ám nem sokáig. Idő van...
Hela hátrébb húzódik a férfitól, hogy látszatra elég teret adjon, s megpihentethesse annak lelkivilágát. De a valóságban más okból szül távolságot. Méghozzá azért, hogy levetkőzze magáról feszes öltözékét, s meztelen alakjában állhasson meg Fandral előtt. Amint a szőke fickó tekintete érinti a nő körvonalait, leejti pillantását és ártatlanul végig simít mellein, hogy aztán csípője két szélén megállapodjanak kezei, s úgy, onnan nézze a férfit, aki valamikor e percben kapja el tekintetét, hogy dacoljon még egy kicsit. 'Minő pocsékolás... Hela végül megfosztja Fandralt utolsó öltözékének darabjaitól is, hogy anyaszült meztelen legyen előtte, kiszolgáltatva magát neki.
Felszisszen, ahogy a férfi testének minden apróbb szegletét feltérképezik szemei. Ajkain és torkán egyaránt nedvesít. Az aranycsík annak hasfalán, az izmok, a hegek, mik borítják, mind hívogatják a nő ujjait - habár nem érzi szeretkezésre készül most, így vissza kell fognia vágyakozó kezeit. Állát emelve néz farkasszemet Fandrallal, hogy megadja az esélyt a megadásra, még egyszer, utoljára. Közelebb húzódik hozzá, olyan közel, hogy az már valósággal bűn. A szavak, mik közéjük ékelik magukat, derűs kacajt csalnak fel a nőből. Kénytelen ellépdelni. Ám ezúttal lassabban, kecsesebben, bűbájos pillantást vetve válla fölött a férfira, aki még egy utolsót beleföd Hell Úrnőjébe, ki háttal áll ekkor neki. Maga elé tekint, majd egy pillanatra megdermed. Tekintetében megszűnik a pajkosság. Fagyos, hűvös, megkopott fény váltja fel korábbi szenvedélyét.
- Romlott. - ízlelgeti a szót, majd vesz egy mély levegőt, mivel feltölti mellkasát. Lehunyja szemeit, megpróbálja eltemetni magában a keserűséget, mit e szó kivált belőle. Újabb kérdés, újabb gondolatok... Hela azonban elveszti türelmét, s karját felrántva jobb kezét behajlítva, ujjaival rajzol a levegőbe mindenféle kivehetetlen mintát, mire a Fandralt tartó kezek rángatni, vonszolni kezdik a férfit egészen addig, amíg a megbűvölt ágyra nem ejtik testét - megkötve - kifeszítve - kiszolgáltatva.
- Elég volt ebből... - pillant le az oldalára az ágy mellett állva, megengedve magának egy kaján félmosolyt. - Nincs több kérdés... - a nő már az ágy szélére húzódik, felkígyózva teljes alakját, s egyik keze máris az arany sziluett gyönyöreiért felelős tagjára feszül, hogy azon játszadozva izgassa őt. - Használjuk másra azt a csodálatosan éles nyelved... - sóhajt fel a nő, forróságot lehelve a férfi köré, majd macskásan, sompolyogva Fandral nyaka köré fészkeli combjait, hogy nőiességét annak ajkaira tapaszthassa, majd előre-hátra libbenve rajta arra kényszerítse, hogy kényeztesse. A nő úgy helyezkedett el, hogy arccal a férfi férfiassága felé néz. - Ha harapsz,.. megégetlek. - dermed meg egyetlen pillanatra, elnyúlva addig, hogy ujjának hegye pajkosan felforrósodjon a férfi hímvesszőjén, igazolva őt arról, hogy nem tréfál. S, ha minden igaz, a Pokol Úrnője hangos nyögésekkel élvezi a következő perceket, mialatt Fandral férfiassága keményre dagad az ott játszó keze alatt. Játssz velem!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
14



Tárgy: Re: Locked up # Hela & Fandral Pént. 20 Okt. 2017, 16:08

18+


You can't fake passion
to my goddess
_________________________
Betanult, udvarias mosoly a felelet Hela megjegyzésére, mely - nem meglepő módon - nem csal ki valóságos örömöt a férfiból. Nem túl nagy titok, hogy bár talán nyíltan semmi rosszat nem kívánna neki, attól még nem tekinti életcéljának azt sem, hogy boldoggá tegye a Halál Istennőjét, saját gyötrődésének, jövendőbeli kínjainak okozóját. Habár tisztelettel és odaadással adózik a női nem előtt, van, kit megkímélne saját magától; a sors iróniája, hogy az az egy mégis ágyhoz kötözi. A nő karcsú ujjai veszélyes területeken barangolnak végig, s hogy szavait illusztrálandón férfiasságára szorít, halk, fojtott torokhangot csal elő Fandralból. Ajkát pengevékonnyá préselve pillant le az ominózus területre, majd tekintete az azt birtokló kéz vonalát végigkövetne egészen Hela arcán állapodik meg. Kényes terepen jár a nő keze, húzódna is el alóla a férfi, de szerencsére az istennő ismét megkegyelmez neki, ad még egy szusszanásnyi időt, hogy a bajvívó felkészülhessen rá, közeledésére és egész lényére. S bár Fandral hiába tudja, hogy minden menekülési kísérlete kudarcra ítéltetett, nem nevezhetné magát harcosnak, ha nem próbálkozna. Így hát míg a szó kifejezetten szoros értelmében ágyhoz kötik, kézzel-lábbal hadakozik, melynek csekélyke eredménye, hogy istentelenül nagyot belerúg az ágykeretbe és szitkozódásával feltölti cellája falait, illetve kellemesen kimelegedik, elfárad az erőlködésben. Fogvatartója számára talán mindkét opció tetszetős lehet, és ez csak tovább bosszantja az ifjút. Tiltakozni, ellenszegülni nem tud, de hogy szándékosan, szívét-lelkét-akaratát beleadva próbáljon meg az úrnő kedvére tenni, azt attól még határozottan elutasítja.
Tán nem volt bölcs döntés megsérteni az úrnőt, bántó szavakkal átitatott, mérgező tőrrel döfni felé, de ahogy Hela, úgy Fandral is belefárad idővel a kifinomult, felszínes játszadozásba. Bár odáig sosem vetemedne, hogy mocskos sértéseket vágjon fejéhez, nyelve azonban élesebb, mint kéne, s hamar kiderül, hogy ezzel csak maga alatt vágja a fát. Tudja, hogy semmi jóra nem számíthat az istennőtől, a "jó" olyan értelmében, mely nemes és kegyelmes. Hela nem fog vele finomkodni, és persze, lehetne ennél rosszabb is, kínozhatná sziszegő kígyókkal, gyötörhetné testét izzó vassal, marcangolhatnák a bőrét a pokol kutyái - igazán semmi oka sincs panaszra, mégis képes lenne áriákat zengeni sanyarú sorsáról - egészen addig, míg Hela közel nem húzódik az ágyhoz, hogy Fandral már ne tudjon másra nézni, csak rá, alulról megvilágított, tökéletes alakjára, a feje felett hömpölygő lelkek sötét aláfestésével. Nem is figyel a szavakra, tekintetét rabul ejti a démoni szépség, gondolatait egyetlen, bűnös vallomás tölti csak ki: Gyönyörű vagy...
Akkor tér magához, felocsúdva ebből a réveteg, álomszerű képzelgésből, mikor a matrac besüpped a nő alatt, és alakja mellé kígyózik az ágyon. Fandral fénylő szeme követi a mozgását, arcán leolvashatatlan mélységű érzelmek váltogatják egymást, míg ezúttal - és kivételesen - szótlanul figyeli Hela minden egyes mozdulatát. Tekintetét az övébe kapcsolja, ha engedi, s akkor sem ereszti pillantását, mikor megérzi az ágyékára kulcsolódó ujjakat, melyek bűvös, hűsítő érintéssel kezdik máris izgatni. Pillái átölelik egymást, lehunyja szemét, álla lefelé billen, igyekszik uralkodni minden sejtjén, minden izmán, aztán újból felpillant, keresve a már-már ismerősnek ható, éjszín szempárt. Feléjük mozdul, nyakán megfeszülnek az erek, ádámcsutkája megugrik, ahogy az istennő irányába dől, maga sem tudja, milyen szándékkal, s mire gondolatainak bármiféle tükre kibontakozhatna, szerencséjére a nő fölé kerekedik, megfosztva Fandralt igéző pillantásától, telt ajkának vonzó látványától.
Felelne, de úgy tanulta, teli szájjal nem illendő. Hela illata, nőiességének bódító közelsége mint valami afrodiziákum. Pajkos megjegyzését talán meg is mosolyogná, ha nem azzal törődne, hogy minél távolabb ficeregjen e bűnös szenvedélytől, egészen addig, míg a férfiasságán izzó ujjak tényleg perzselővé nem válnak. Csípője megugrik a tüzes érintés alatt, ajka öntudatlanul is mosolyba rándul, elismeréssel adózik az istennő fenyítési módszere előtt... Alatt.
- Nem lennék oly botor, hogy kockára tegyem, mi legnemesebb számomra... - jegyzi meg végül, lopva Hela pillantása után kutatva, mielőtt még lehunyná szemét, hogy átadja magát végzetének. Hivatkozhatna önvédelemre, hogy pusztán kényszerből cselekszik, s lelkiismerete bírái talán még igazat is adnának neki. Arra gondol, minél előbb Hela kedvére tesz, annál hamarabb véget vethetnek ennek az egésznek. Így hát miután egy darabig szótlanul tűrte a felette táncoló öl játékát, álla óvatosan mozdul, orrával végigbújja a pihéket, beszívva ölének jellegzetes illatát, mielőtt nyelve még finoman bekéretőzne a szirmok közé, puhán végigcirógatva belső párnáit. Kezét nem használhatja, hogy szabályozza a nő ritmusát, így hát megpróbál hozzá idomulni, nyelve újra és újra elmerül forró kelyhében, legérzékibb, legfinomabb pontjain kényeztetve Helát, be-behatolva rejtett mélységeibe, míg rá nem lel nőiessége ékességére. Ajkai közé szívja legérzékenyebb pontját, nyelve hegyével köröz rajta, szopogatja, ingerli, arcszőrzetével karistolva a finom bőrt. Nem ismeretlen számára a terep, hozzáértő, gyakorlott mozdulatai szenvedélyesnek is tűnhetnek, s való igaz, nem fogja vissza magát. Ha már rákényszerítették, meglepő odaadással kényezteti az istennőt, kemény ajkaival, karistoló bajszával, forró nyelvével és ügyes, érzéki mozdulatokkal.
Közben persze szeretne közömbös maradni Hela izgató mozdulatai iránt, a vágya azonban, hogy teste egyetlen rezdülése se árulja el a bőre alatt dúló háborút, kudarcba fullad. Az úrnő bűvös mozdulatai mentén percek alatt keményre duzzad, vágytól lüktetve pulzál az istennő markában, míg csípője erőtlen hullámzással idomul az élvezetekhez. Légzése kapkodóvá válik, hiába lélegezne orrán keresztül, testének emelkedett hőfoka elárulja, bele-beleszuszog az elhintett csókokba. Fogalma sincs, mi a nő terve, de egyelőre még kitart, és igyekszik minél inkább elodázni a beteljesülést, hiába ágaskodik vágytól feszülten, hiába hullámzik teste egyre nyugtalanabbul, egyelőre még ura józanságának - cserébe viszont gyakorlott mozdulatokkal, fürge nyelvcsapásokkal gondoskodik róla, hogy Helát minél fenköltebb magasságokba repíthesse, s minél hamarabb megrészegíthesse a gyönyör mámorító játékával.
Elhúzódik tőle, épp csak annyira hajtja hátra fejét, hogy távolabb kerülhessen a nő ölétől. Tekintete az éjszín fürtöket keresi, az alattuk megbúvó, sötét pillantással együtt, abban a reményben, talán elcsípi egyetlen röpke szívdobbanásra, és kiolvashatja belőle úrnője minden további vágyát és tervét.




_______________________________


mit teszel velem? -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Tartózkodási hely :
~ in Hell (yet)~



Tárgy: Re: Locked up # Hela & Fandral Kedd 31 Okt. 2017, 16:02

+18



Become

the beast
A sötét sziluett a vízszintesbe fektetett férfi közelébe kígyózik. A szoba elsötétül, ahogy az arany köré tekeredik hosszú, karcsú alakja. A pokol megszokott bíbor árnyalatai felizzanak, különös, méregzöld foltok kúsznak át a falakon, elmosva a megbűvölt ablak látszatát is. A félhomály köréjük telepszik, ahogy a nő közelebb húzódik. Leomló, sötét tincsei hullámzanak a levegőben. A forróságtól bőre felszínén izzadság cseppek gyöngyöznek, íriszei sminkelt hatása azonban nem mállik le, ahogy ajkai vöröse sem kenődik el. A nő körül terjengő aura  feszülten szaladgál Fandral testének számos pontján. Ahogy csökken a távolság, úgy gyulladnak fel íriszeiben a vágyakozás lángjai. Hela kívánja a férfit, akkor is, ha annak ajkai tiltakoznak ellene - van abban valami előny, ha egy istennő vagy. Tiéd a világ! ~
Előbb tartva a szemkontaktust játszadozik a bajvívó legkedvesebb kardjával, s csak azután tér rá arra a részre, amikor már önön magát kívánja reflektorfénybe helyezni. Miért is kényeztetné tovább? Fandral nem azért fekszik alatta, mert Hela szívén viseli jólétét. Ó, ugyan. Ha utódnemzésre készülne, talán figyelne a másikra. Így viszont, nem kell túl sokáig fürdőznie annak mámoros pillantásában. Hela pimasz mosollyal mozgolódik. Meztelen alakját a férfié fölé helyezi. Nem foglalkozik azzal, hogy mire gondolhat e percek lefolyása alatt a másik. A nő határozott mozdulatokkal fészkeli magát Fandral ajkaira. Elsőre felszisszen, hiszen annak arcszőrzete csiklandozza, mégsem engedné elveszni az élvezet ezen részét emiatt. A kígyókká formált karok erősebben szorítják le a szintén anyaszült állapotban kifeszített férfi testet, hogy az - muszáj legyen megadnia magát.
Mivel érzi, hogy a szőke sziluett nem kíván rögtön együttműködni vele, úgy dönt, erőszakkal veszi rá. Ujjai megállapodnak annak férfiasságán, s tényként közli a nyilvánvalót. Nem fogja újból kérni. Nem fog könyörögni. Istennő lévén jár neki mindez. Hogy ki az alany, máskülönben mindegy volna, de most, hogy láthatta az asgardiakat élő és valós pompájukban, ugyan hogyan is kívánhatná ismét azokat a szörnyűségeket - mik már meglátogatták őt ilyen euforikus helyzetekben.
- Shhh... - ujjának hegye végig zongorázik a férfi férfiasságán, miközben kihúzva vázát felegyenesedik, és ritmusosan hullámzani kezd Fandral ajkain. Ajkai el-elnyalnak. Szokatlan a selymesség, amivel a férfi szája rendelkezik. A borosta, ami karistolgatja, plusz élvezeteket hordoz magában. Hela domborodó gerince hol homorúvá válik, hol macskásodik. Kéjesen nyögdécsel, akkor is, amikor a bajvívó még mozdulatlanul tűri a nő kígyózását. S, amint megérzi, hogy ajkai, orrának hegye édesgeti a legérzékenyebb területét - szemei felpattannak, kiszélesedő kéjes mosollyal nyújtózik, hogy ujjait ráhajtogatva annak merevedő tagjára, bűvkörébe csalogassa, kéjes állapotba taszíthassa magával. Érzékien sóhajtozik a férfi fölött térdelve, nyögései árulkodóak. Fandral igazán ért hozzá, hogyan gyengítse Hela megacélozott vázát arra vonatkozóan, hogy ridegen élvezze a testi gyönyöröket. Van valami vonzó, és gyenge abban, ahogy a férfi kényezteti. Így hát - Hela elvonva tenyerét, végig húzza azon nyelvét, hogy aztán nedvesíthessen a szőke vívó tagján, minél inkább arra sarkalva testét, hogy akarja. Mert vannak helyzetek, ahol nem elég erős a lélek, a test győzedelmeskedik. (...)
- Ó, kis bajvívóm... - elégedett nyöszörgés, ahogy ölében szétrobban a feszültség. Eszében sincs ekkor még leevickélni a férfiról. Megpecsételi őt azzal, amit benne okozott. Lágy nevetés, finom ringatózó mozdulatok, hogy aztán kéjesen sóhajtozva végül lágyan, kecsesen lemásszon a férfiról. Felé fordul, tekintetét nem veszi le a szőkééről. Egyik karjával maga alá támaszt, a másikkal Fandral alsó ajkán játszik mutatóujjával, hogy aztán átvetve lábát a férfi törzsén, végig húzza tenyerét annak mellkasán. Ujjai csak akkor állapodnak meg, amikor férfiasságára tekerednek. - Rászolgáltál a hírnevedre... - ahogy ráül a férfi ölére, még nem igazítja magába annak gyengéjét. Rajta simul testével, pihegő alakját annak hegekkel borított törzsére fekteti. Egyik tenyerébe támasztja fejét Fandral válla fölé könyökölve, míg a másikkal rajzolgat a szőke mellkasára. Pimasz mosollyal nézi a férfi vonásait, egészen közel bújik hozzá. - Kíváncsi vagyok, honnan, miféle háborúk hegeit őrzöd magadon... - búgja halkan a nő, miközben eltolja magát a matractól, hogy a férfire helyezze negédes pontját, ráfog annak férfiasságára, a tökéletes szögbe állítja - hogy aztán merőlegesből nézzen le rá. Kacérkodó mosoly, feje oldalra billen, mintha csak sajnálkozna. - De most, maradj veszteg ... - nedvesít tulajdon, kiszáradt ajkain, hogy aztán öltáncot járjon Fandral merev vesszőjén. Előbb puhán, gyengéden dörgölődzik hozzá, szoktatva magát, s a férfit a kettejük közötti kémiához, hogy aztán durvulhasson, és keményebb, mélyebb ritmust diktálhasson. A nő a szőkének mellkasára támaszkodik, vagy a combjaira - hol kényelmesebb a fogás. Fejét hátraveti, nyögdécsel fölött. Mosolya fültől fülig érő, élvezettel lovagolja bele magát a gyönyörök kertjébe. Szemeit lehunyva irányítja a férfi karjait fogvatartó lidérceket, arra kényszerítve őt, hogy Hela melleire fogjon tenyereivel. A nő hangja elcsuklik, sóhajokká formálja az ágyékában duzzadó férfiasság szavait, hiába beszélne Fandralnak idegenkedő sötét nyelven. Gyorsabban hullámzik a kelleténél, s talán lehet olyan pont, ahol a férfi körüli csapdák engednek - hiszen az Úrnő figyelme most sebezhető.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
14



Tárgy: Re: Locked up # Hela & Fandral Pént. 03 Nov. 2017, 22:06

18+


Take a bite of my heart
to my goddess
_________________________
Fandral kifejezetten szereti a zöldet, azt a vidám, élettel teli zöldet, mint a harmattól ragyogó, nyári fű, vagy a tenger kékjébe beszökő, hideg árnyalat. Ez a méregzöld azonban, mely felkúszik a falakra és Hela közeledtével körbeöleli, csak taszítja, hiszen tudja, érzi, mi jár vele együtt - sajnos ezt az istennőről nem mondhatja el. Elég könnyű megfeledkezni valaki gyarló tetteiről, ha amaz ruha nélkül, telt idomaival kúszik felé, Fandral pedig lehet, hogy nemes faj képviselője, de hogy épp olyan esendő, mint a Midgardra taszított férfi társai, az tény, s eképpen megmásíthatatlan is. Vonzódik Helához, és mindegy, milyen dacosan forgatja el előle a fejét, mindegy, mennyire küzd, mert az a pár lopott pillanat, mikor íriszei a nő éjszín bogarába kapaszkodnak, elárul mindent. Vágyat tükröznek, mohó sóvárgást az istennő iránt. Talán Hela nem érintetlen már, Fandral szemében mégis egzotikus, hiszen nem sok férfi lehetett elég szerencsés ahhoz, hogy ilyen közelről megismerkedhessen a Halál Istennőjének kegyeivel - tény, a harcos mindennek érzi magát jelenleg, csak szerencsésnek nem, viszont annál jobban vonzza a Hela által kínált gyönyörök lehetősége, e mérgező bujaság felfedezése.
Talán jobb is, hogy a lidércek az ágyhoz szögezik, így nem kell kifogást keresnie rá, miért fogja vissza magát, miért ne tépje le, mit látszólag önként kínál neki a nő. Ebbe az édes kifogásba, delíriumos hazugságba ringatja magát, miközben a nő elhelyezkedik felette. Hiszen nincs más választása, minek is hosszabbítsa meg a szenvedését értelmetlen hadakozással? De szép is e negédes tévhitekbe ringatózni - ó, kábító tudatlanság! Behunyja hát szemét, hogy megízlelhesse Helát, és megmutathassa neki, milyen szárnyak nélkül, kitárt lélekkel repülni, új magasságokba jutva, kitörve a zöld méreg fojtogató felhői közül, fel a vakító kékbe, és sárgába, és vörösbe, míg már apró fénygömbök nem robbannak körülötte mindenhol. Terve persze kétélű kard, mert minél odaadóbban kényezteti az istennőt, annál édesebb viszonzást kap, s ha szája foglalt is, szuszogása, meg-megfeszülő izmai, fojtott torokhangjai árulkodóak, ahogyan férfiassága is, mely egyre forróbban lüktet, pulzál Hela kényeztetése alatt. Ahhoz képest, miféle birodalmat irányít, mozdulatai, nyelvének játéka, testének közelsége meglepően meleg - Fandral mindig is úgy képzelte, hűvös, borzongató jelenlét lengi körbe Helát. Most viszont, bár nem érintheti, határozottan érzi, hogy nem csak az ő teste lángol, hanem a nőé is. Ahogy pedig az istennő megfeszül felette, megajándékozva gyönyöre ízével a bajvívót, a férfi óvatosan elfogadja a kóstolót, s talán csak megszokásból, vagy kötelességtudatból, finom nyelvcsapásokkal segíti át az istennőt teste hullámain.
Megkönnyebbül kissé, amint Hela leszáll róla. Tekintete ösztönösen a plafonra vándorol, s csak akkor pillant a fölé kígyózó alakra, amikor már nem tudja kikerülni. Figyeli annak arca körül leomló, éjszín fürtjeit, fekete tónussal kihangsúlyozott szemét, ajkának bosszantóan görbe vonalát. Azt remélte, kiemelkedő munkájával - mert ez igenis kiemelkedő volt, az istennő akár hajlandó elismerni, akár nem - kivívta a szabadságát, vagy a szünetet, vagy talán elvette Hela kedvét a folytatástól, de természetesen ismét csalódnia kell. A nő úgy tornyosul fölé, alakjával övébe simulva, hogy az már-már idilli is lehetne, ha nem idegenkedne még mindig a közelségétől. Hideg kúszik kettejük közé, ahogy a férfi a mellkasára festett ábrákat figyeli, inkább azt, minthogy a törzséhez feszülő, puha kebleket, vagy Hela mérgező ajkait szemlélje.
- Ó, úrnőm, ha én azt elmesélném neked... - Ajka udvarias, érzelemmentes mosolyra rándul, csak a szeme csillog játékosan, ahogy a hegeit említi. A kalandok az élete, előbb tanult meg bajba kerülni, mint harcolni, és biztos, hogy napestig szórakoztathatná az istennőt, már ha azt érdekelné a szórakozás ezen fajtája. Hela éhsége egészen másra terjed ki, és ha nem lenne az ágyhoz kötözve, Fandral talán még tisztelettel is adózna ezen formának, hiszen jómaga is előszeretettel űzi. Csakhogy sosem volt még űzött vad, mindig is ő volt, aki csábított, és így, hogy a másik oldalon találja magát, nincs túlzottan lenyűgözve. Nem úgy a teste, mely szinte sóvárog a nő érintése után, vágya fájdalmasan meredezik vonalaik közé préselve, kiszolgáltatva az istennő szeszélyeinek. Hela pedig pont úgy játszik vele, ahogy sebesült vaddal szokás, élvezi minden árulkodó, gyenge rezdülését, Fandral pedig szolgáltat neki bőven, hiszen sosem volt szoborból. Tekintete szinte felfalja a nőt, a gyűlölet és a vágy mohó egyvelegével cirógatja annak testét, helyezkedő mozdulatait, és ahogy összeforrnak, képtelen magában tartani halk, kéjtől súlyos sóhaját. Szemét behunyja, ajkát összepréseli, fejét hátraveti, igyekszik kizárni a fejéből, milyen váratlanul forró, szűk és izgató...
Teste felveszi a nő hullámzó ritmusát, bár sokat nem tehet és nem is óhajt tenni. A megadás merev, tüntető mozdulatlanságával fekszik Hela alatt, szemét is csak pillanatok töredékére nyitja fel, érzelmektől fátyolos, színektől örvénylő íriszei röpke villanásokra szívják csak magukba a látványt, azt a semmihez nem fogható, démoni, őrjítő látványt... Keze ekkor mozdul meg, dühös morranással ellenkezne, de a démonok erősebbek, így két tenyere a dús keblekre simul, és a bajvívóban elpattan valami. Halk, vézna kis hangocska, egy gyenge kis szál, talán fel sem figyelne rá, olyan gyengéden foszlik szét a madzag; elszakad, és tenyere melegébe zárja a puha gömböket, marka finom gyúrásával, lassú körzéssel kényezteti. Most érinti először az istennőt, annak hibátlannak látszó, sápadt, tejfehér bőrét, kezei közt ringó mellét. Szétárad a forróság az ölében, és biztos benne, teste árulását, férfiassága heves lüktetését a nő is érzi. Hüvelykujjával a rózsaszín bimbókon köröz, ujjai közt morzsolgatja, hol lágyabban, hol durvábban masszírozza, csípője pedig aprót mozdul, felvéve a rajta ringó csípő hullámzását, majd szép lassan ellenfeszít, éles lökésekkel, mohó szúrásokkal döf mélyebbre és mélyebbre, kölcsönösen fokozva mindkettejük gyönyörét. Hangja is megered, mintha az a vékony fonál tartotta volna némaságban, mely olyan keservesen szakadt el az imént.
Egyetlen pillanat csupán, elméje talán észre sem venné, teste viszont habozás nélkül lecsap rá. Hela törhetetlennek látszó pajzsán tisztán kivehető repedés szalad végig, Fandral pedig, mint akinek az élete múlik rajta, ütést mér a törésvonalra: ahogy a démonok egy kicsit is ellazulnak körülötte, felriad e réveteg ringatózásból. Jobbja épp csak kicsit kell, hogy feljebb mozduljon; durván, nyers erővel feszül a lidércek ellen, és ha sikerül kihasználnia Hela pillanatnyi gyengeségét, keze elszakad mellétől és torkára mar. Ujjait az istennő nyakára kulcsolja, szoros, de épp hogy csak fullasztó présébe zárva markának, törzse pedig előre libben, hogy nyakánál fogva szegezze a matrachoz a nőt, fölé kerekedve.
- Elég! - Egyetlen apró mozdulat, az erőre és a gyorsaságra építve, és ha még sikerül is kivitelezni, nem tesz többet, csak kimelegedett, felhevült testével magasodik Hela felett, dühösen fújtatva, annak torkára fonva ujjait, egyre haragosabban szorítva, míg vágya még mindig benne lüktet, kérlelhetetlenül...





_______________________________


bár ne fogna rajtam a varázslatod... -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Tartózkodási hely :
~ in Hell (yet)~



Tárgy: Re: Locked up # Hela & Fandral Szer. 08 Nov. 2017, 11:30

+18



There's

no escape
Szakadozottá válik a légzése, és hirtelen megtörténik: elveszíti a gondolatai fonalát, csak bajvívója van és a ritmus, amit az öle diktál. Idegen univerzum, mégis tökéletes biztonság, csak mert itt van vele az érzés, ami ágyékában vibrál, feszít, húz és robban. Sosem érezte még ilyen kiszolgáltatottnak magát, ennyire megfosztva a hatalomtól, ami a logikus, következetes gondolkodást biztosította számára. A Pokol Úrnőjeként ugyebár elkerülhetetlen, hogy feláldozzon számos olyan lehetőséget, szórakozást, tervet és álmot, amik mások életét kitöltik. Így aztán teljességgel érthető, hogy egy elejtett rabbal próbálja meg egy részét kompenzálni. Gondoljon bárki bármit róla.., Helának is vannak szükségletei. A magány tette torzzá, talán a kitagadás, de attól még érző. Váz nélkül, talán, most csak erre az érzésre számíthat, hogy vezeti és megvédi, feltölti. Észreveszi, hogy görcsösen vágyakozik, erősen ragaszkodik, ekkor elengedi magát. A bajvívó szemeiben ott a gyűlölet, a megvetés. A szerencse az, hogy nem a tekintetére van szüksége a nőnek. Ahogy szavaiban is felcsendült a megvetés, úgy nyilvánvaló, hogy Helát sosem övezi majd a megértés, vagy a beletörődés abba, amit tett, vagy tenni fog még a jövőben. Éppen ezért, ha úgy hiszik, hogy gonosz vagy, mi értelme másként viselkedni? Fandral élvezi, ha nőkkel szeretkezhet. Hela pedig most egy kíván lenni ezek közül a nők közül. A kéjes mosoly, mellyel a férfira pillant, annyira árulkodó. A bajvívón múlik, hogy a nő végül hogyan dönts sorsa felől. Ha engedelmeskedik, bizonyára szabadon távozhat…
A királynő elégedetten húzódik a férfi oldalára, hogy félig ráhelyezve súlyát feküdhessen rajta. Öle tüzel, félszíve tarkójában dobog, miközben pihegve kalandozik Fandral körvonalába süllyesztve sajátját. Látva, hogy kerüli tekintetét ágyasa, úgy helyezkedik, hogy ne lehessen a szőkének más választása. Hela mélyebben tekint íriszeibe, mint elsőre tűnik. Talán még meg is sajnálná, ha végtag vesztésre kerülne sor, vagy égetné bőrét. De a gyönyör okozás miatt, nem tud együtt érezni a kínlódó féllel. Kéjes pillantással méregeti az aranyat, mintha csak újra és újra ízlelni akarná. Asgardi lévén állóképességük ugyebár fokozottan erős, de a nő már így is elégedettsége küszöbén ácsorog, így hát nem bántja a férfit, ujjai cirógatják, ahogy hozzá simul. Megszűnik a távolság közöttük, a nő Fandral hegein játszadozik ujjaival. A fogolynak csúfolt vendége szavait hallva meglepettséget színlel, majd lesüti pilláit egy kiszélesedő mosoly fölött, hogy ezzel is kifejezze, mennyire bánkódik, hogy nem hallhatja történeteit. Hell egyhangú. A démonok, ’kik egykor élő lelkekként mászkáltak a birodalmak között, nem olyan szórakoztatóak. Hela mögött pedig évezredek vannak, így hát belegondolnia is fájdalmas, hogy elesik ezektől a történetektől, mégis az, amire készül, kielégíti csalódottsága ellenében.
Nem tétovázik sokáig, a fekete befogadja magába az aranyt. A nő kecsesen húzza ki magát, ahogy elhelyezkedik a férfi fölött. Megfeszül, nem rest kéjes sóhajait visszafojtani. Élvezi, ahogy a másik küszködik alatta. Belekacag a forróságba, lévén Fandral erősen, határozottan próbál ellenállni. Látja Hela, de nem foglalkozik vele túlságosan, hiszen a férfi teste éhes… Merevsége árulkodó, a Királynőnek pedig többre nincs is szüksége. Akár egy melegedő szobor fekszik a nő alatt, ’mit az Úrnő kegyetlenül ki is használ. Kifejezetten nem érdekli, hogy mit okoz a harcos lelkében, hogy megtörik-e. Ostromolja, élvezi, erőszakkal, ha úgy van esélye rá. Mindenesetre hátraveti fejét és élvezetét nem tartja magában, hangot ad a gyönyörnek, mint Fandral merevsége okoz benne. Lehunyja szemeit, érzi, hogy sötét tincsei ugrálnak lapockáin, miközben lovagló hullámzással fogadja magába a másikat. Erővel kényszeríti démonjait, hogy a férfi kezeit mellére tapasszák. Az érzéstől teljes alakján borzongás fut végig. Jóleső, ízletes borzongás. Alsó ajkába harap, majd amint a férfi tenyerei önkényesen mozdulnak, tekintetét ekkor először ejti le az alatta fekvőre. Lágy pillantás, egészen intim és érzéki lehetne. Hela tenyerei ekkor simítanak végig a férfi felső testén puhán, hogy aztán annak arcélén felfutva, arany tincseibe marjon egy röpke pillanat erejére. A test alatta mozogni kezd, felveszi a ritmust, amitől csak mélyebbre és mélyebbre kerül a nőben. A mosolya megváltozik, nem hűvös és öntelt, sokkal inkább megértő és kedves. Szokatlan az ábrázat arcán. És csak egy szemvillanás. Aztán ismét a ritmusra figyel, s már úgy mozdul a férfival, mintha célja lenne, hogy annak pontosan olyan örömet okozhasson, mint az okozza neki. Talán ebbe a szenvedélybe feledkezik bele annyira, hogy egy rés keletkezzen láthatatlan páncélján, szabad teret engedve az alatta fekvőnek, éppen csak annyira, hogy a kezének szabad utat adjon. Miért is feltételezné, hogy Fandral éppen most lesz olyan állapotban, pont ezek után, hogy véget vessen kettesük tökéletes harmóniájának?
A Királynőt meglepi a váratlan fordulat. A rés, mit a gyönyörbe feledkezve repesztett tökéletes pajzsán épp elegendő ahhoz, hogy az arany sziluett áttörje magát. Az erős, feszes kéz leválik gömbölyű kebléről, hogy torkára kapva, fullasztani kezdje. A nő még egészen hízelgőnek találná, ha a vég így érné el, meglepettségében azonban gyengévé válik. Fandral így képes fordítani helyzetükön és felülre kerülni. Egyetlen szó, megálljt parancsoló, követelőző szó. A szőke ujjai erősen tapadnak torka köré, haragosan, bosszúszomjasan. Hela annak csuklójára mar, de az erő megfosztja őt a kellő oxigéntől. Hiszen legyen bárminek az úrnője, a fojtogatástól szédülten nem elég erős… Ujjai gyengéden leesnek a férfi kezéről, hogy egyik annak arcára simuljon. Külső peremével végig simít arcélén, ’míg a másikkal beletúr a megborzolt tincsekbe.
- Tedd csak meg... - hátraveti fejét, puha, érzéki mosolyba futtatva ajkait. - Állj bosszút királyodért… - nyöszörög alatta, halkan belenevetve a szorongatásába. A gyönyör, amit együttesük okoz, a lüktető forróság ágyékaik találkozásánál elég kielégítő volna a számára. A démonok sisteregve feszengnek körülöttük. Hell egésze beleremeg a Királynő gyengeségébe. - Vagy feledkezz meg arról az álszent ostobáról és hagyd, hogy örömet okozzak... - Fandral szorításától fájdalmas mosoly kúszik arcára, hogy aztán egyetlen csukló mozdulattal levetkőztesse a férfit, elengedve démonjai fogságából. Karjait végül leejti feje mellé. - Tényleg szükség van erre? - finoman ficánkolni kezd, hogy az arany sziluett érezze a merevsége körül mocorgó forróságot, mit csak tovább fokoz démoni képességeivel a nőszemély. Fandral szorítása erős, a nő azonban nem bántja. Még nem…


too hot | hagyd magad nekem... ~

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
14



Tárgy: Re: Locked up # Hela & Fandral Szomb. 11 Nov. 2017, 02:53

18+


Make me beg for more
to my goddess
_________________________
Mégis mi szórakoztatót találhatna a Pokol Úrnője Asgard kalandorának történeteiben? Csak olyan életre emlékeztetnék, melyet nem ismer és sosem ismerhet meg, Odin száműzetésének köszönhetően. Fandral ezt még nem tartja elegendő indoknak arra, hogy Hela haragját ártatlan civilekre és harcosokra eressze ki, még ha igazságtalanságnak is érzi, hogy holmi jóslatok miatt Hell legsötétebb, leghűvösebb, legmagányosabb bugyraiba száműzték. A király dönt, és harcosainak nincs joguk megkérdőjelezni a döntését, habár a szőke bajvívó cellája magányában sokat gondolkodott az istennőn. Képtelen azonosulni Asgard elpusztításával, lakozzon Hela haragja mögött bármilyen jogos düh is, ahogy királya meggyilkolása felett sem képes szemet hunyni. Órákat lehetne diskurálni arról, Odin bölcs király volt-e, döntéseit végig nemes szíve és igazságvágya hajtotta-e. Valószínűleg nem, s bár szégyellnie kéne a gondolatot, hogy így vélekedik elhunyt királyukról, Asgard nem heverne romokban, ha így lett volna. Nem érez szánalmat vagy sajnálatot Hela iránt, gyűlölete azonban nem egyszínű, színek és fakó foltok árnyalják, és ez a kettősség, ami lelkében zajlik, sokkal inkább mocskolja büszkeségét, mint teste árulása.
Mégis, ahogy karjába -n tartaná a nőt, ha a démonok engednék - simul az éji szépség, felvéve mellkasa vonalát, és egészen közelről figyelheti sajnálkozó mosolyát, hosszú pillái alatt fénylő íriszeit, Fandral azon kapja magát, hogy mesélne. Feltárná hősi kalandjait az istennő előtt, megízleltetné vele az élet minden ízét, hiszen oly sokkal több létezik a testi vágynál! Ételek, harcok és legendák, szörnyek, kiket le kellett győzni, lelkek, kiket meg kellett menteni. Mesélne arról, hogyan írtak történelmet, hogyan vésték be nevüket aranyozott szobrok talapzatába, hogyan arattak győzelmet a halál óráján. Mesélne, míg a nő szemében pattogó szikrák futótűzként el nem lepik a lelkét, hogy fényt gyújtsanak ott, hol talán már pókháló lep el mindent, és felnyissák Hela szeme előtt a Kilenc Birodalom csodaládáját. Hiszen annyi kincs rejtőzik Hellen túl, és Fandral nem tudja, mihez kezdjen a kísértéssel, mely eddigi legsúlyosabb kihívásaként csábítja: meglágyítani úrnője kővé fagyott szívét.
Ha tovább ellenkezik, azzal éppúgy meghazudtolja önmagát, mintha megadná testét és lelkét az istennő előtt. Hiszen annyira egyértelmű, hogy az ölén táncoló csípő, a testén kígyózó nő nem közömbös a bajvívó számára, hogy minden egyes hűvös, halott mozdulatával, érintésével tüzet csihol a férfi testén. S ahogy lágy pillantása találkozik Fandral kemény tekintetével, színek robbannak lélektükrein és megadja magát Hela akaratának, saját vágyának, kettejük táncának. A nő cirógató mozdulatai már-már puhán, kellemesen hatnak rá, s ahhoz képest, hogy szinte tehetetlen, rég nem volt már része ilyen szenvedélyes együttlétben. Hiszen nem is akarta, egyetlen percig sem, mégsem tudná felidézni, mikor érzett utoljára ekkora vonzalmat nő iránt, mikor volt rá ilyen nagy hatással testén vágyat csiholó test... Már jó rég nem, Hela pedig, mint annyi minden másban, ebben is különleges. A hűség azonban erősebb a vérnél, a férfi pedig nem tehet mást, nem árulhatja el múltját és eszméit; még egyszer, utoljára megpróbál kikerülni az istennő bűvköre alól.
Maga sem számít rá, hogy támadását siker övezi, és ez meglepi. Ezek szerint Hela élvezi, hiszen leengedte feddhetetlen páncélját előtte, Asgard egyik legjobb harcosa előtt. A nőnek jól esik az aktus, s bár ezen nem kéne meglepődnie, mégis elcsodálkozik néhány pillanatra. Koncentrációja ezt követően azonban már teljes, hanyatt dönti a nőt, nyakánál fogva az ágyhoz szegezve, s máris megérzi a nyelvét elöntő ízt, a hatalom, a győzelem diadalát, a fülében lüktető örömmámort. Most. Oly könnyedén bosszút állhatna, még csak kardra sem lenne szüksége; naivitását azonban hamar elmossa a józan ész. Hova gondol? Hellben van. Amint szorosabbra fonná ujjait a nő torkán, démonai máris letarolnák őt az ágyról. Egy istennőt még a meglepetés erejével sem igázhat le teljesen, és ez a tudat csak tovább dühíti.
- Argh, te nő! - sziszegi, s a legfrusztráltabbá mégis sajgó ágyéka teszi, mely könyörög a folytatásért és átkozza önnön magát, amiért véget vetett a kettejük közt dúló kémiának. Haragosan kapja el fejét az arcát simító kéz elől, már-már gyermekien durcásan, ajkát vékony csíkká préselve mered az istennőre, minden kínjának okozójára.
- Nem beszélhetsz így Asgard királyáról! - közli, ám nem tesz semmit, mellyel megtorolhatná az offenzív rágalmakat. Ahogy a lidércek elengedik, meglepve kapja feléjük pillantását, majd fénylő szeme kérdő gyanakvással fordul vissza foglya felé. Látja ő, mire megy ki a játék, és tudja, ha most nem próbál meg végezni Helával, ha meg is adja magát, később megtorlást kap a lázadásért... Nem sok reményt fűz hozzá, hogy túlélné az éjszakát. Nem ismer olyan harcost, ki büntetlenül szembe szegülhetett volna az istennővel. Mégis egyfajta megnyugvó beletörődés ül ki arcára, ahogy Helát figyeli. Puszta kezével véget vetni valaki más életének? Az nem ő lenne. Nem most, és nem így.
- Félreértesz, úrnőm... - hangját sóhaj árnyalja, ahogy Hela forrósága tovább gyötri. Ujjai épp úgy lágyulnak el az istennő torkán, ahogy a démonok eresztették el őt, s keze máris lejjebb siklik vakmerőn, hogy felfedezhesse az alatta heverő testet. Nem csak azt, amit a nő engedett megérinteni, hanem annak rejtett zónáit is, rutinos, cirógató és felettébb kíváncsi ujjaival barangol rajta. Mintha csak hangszeren játszana, lágyan feszíti keze alatt a húrokat, kicsalva belőle Hell istennőjének legszebb dallamát. - Én okozok örömet számodra... - Hiszen ő csak fogoly itt, ki csak felbátorodott a halál árnyékában. Ha egyet biztosan tud a Pokol Úrnőjéről, hát az az, hogy nem ad másoknak semmit ingyen, Fandralnak pedig eszében sincs ezt elvárni. Ha már foglyaként e cellában tartotta őt, hátrahagyatva a társaival, a férfi úgy dönt, megalapozza úrnője elvárásait és megad neki mindent, mely célból itt raboskodik. Sőt, hogy fitogtassa lovagiasságát, még annál többet is, most, hogy a démonok engedik, s talán engedi Hela is... - Engedd, hogy megajándékozzalak valamivel, mit senki mástól nem kaphatsz meg... S én cserébe nem várok el semmit, csak jóindulatodat, mikor foglyodként tekintesz rám... - Az ő jóváhagyása szükséges ugyanis ahhoz, hogy Fandral mellé, mögé heveredhessen, mellkasához feszítve az istennő hátát, s ha a nő engedi, hogy keze a combján barangoljon, térde alá simítva megemeli magasabban lévő lábát, és már mozdul is, hátulról, keményen billen a csípője, hogy aztán édes táncba kezdve repíthesse kettejüket magasabb gyönyörök felé. Mozdulatai egyelőre kérdők, puhatolózn finomkodók, némán érdeklődik, tetszik-e Helának a póz, e szűk összesimulás, ahogy Fandral hátulról egész testében felveszi a gerince vonalát, míg erősen támasztott, terpeszbe tárt lábai közt ritmikusan elmélyíti csípőjét. Ha igen, folytatja, egyre bátrabban és kéjenckedőn. Nem kapott rá engedélyt, hogy szájával is érinthesse a nőt, így csak odafúrja állát a nő nyakához, ajkaival karistolva finom bőrét arcéle mentén, leheletével borzolva nyakszirtje peremét.
Amint úgy érzi, felvették az úrnő számára is kellemes ritmust, keze elvándorol a nő lábáról, combjai közé simítva érinti meg nőiességét, ha engedi. Ujjai elmerülnek a puha párnák közt, a felhevült redőket izgatja, míg elő nem csalja legérzékenyebb pontját, hogy azon körözve igazítsa ujjai játékát csípője mohó üteméhez, összhangban kényeztetve Helát. Mert tagadhatja Fandral, bármennyire is szeretné, ez már az örömszerzésről szól, ez már egy vesztésre ítéltetett csata, egy elvakult bolond próbája, ki úgy érzi, a démonok távoztával sem szűnt meg kötődni az úrnőhöz... Miféle ördögi játék ez?




_______________________________


most az egyszer -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Tartózkodási hely :
~ in Hell (yet)~



Tárgy: Re: Locked up # Hela & Fandral Szer. 15 Nov. 2017, 14:22

+18



I won't tell anybody

how your voice is my favorite sound
Feltartóztathatatlanul veszi az uralma alá az arany körvonalat. Tépik egymást ebben a dominanciáért való néma küzdelemben, és az Úrnő nem tud betelni a szőke sziluettet jelentő bajvívóval. Mindenhol őt akarja, érezni akarja minden porcikáját. Nem mintha lehetséges lenne, Hela egy pillanatra mégis úgy érzi van valami azon túl Fandralban, hogy saját testének örömszerzésére használja. Ahogy tekinteteik lágyan összefutnak és egymásba kapaszkodnak, mielőtt meglovagolná az utolsó hullámot.., megesküdne rá, hogy intimnek véli a pillantást közöttük. Ám, ha van valami, ami Helát nem érdekli: azok az érzelmek. Nyilván, vázat bárki hazudhat magának, mégis a Királynőben olyan mélyen gyökerezik a bánat, az elkeseredés, a csalódottság saját tulajdon otthona és annak lakói iránt, hogy talán sosem lesz képes gyengédségre, vagy a törődés bárminemű árnyalatának bármelyikére. Hellben kovácsolták a lelkét, hiába származik Asgardból. Ő nemes és erős. Erősebb, mint az ostoba csodanőkként tisztelt valkűrök, mégsem fog soha elismerést kapni, vagy megbecsülést. Tisztában van vele. Miért is kellene hát másképpen viselkednie? Legyen bármilyen határozottan elszigetelt az emberi érzelmektől, Fandral pillantásában felfedezni vélt valamit,.. valamit, ami megkarcolta szívét.
Ahogy az lenni szokott, a sötét máz bevonja, sűrű masszaként hajtja uralma alá a feszültségtől szikrázó aranyat. Fandral férfiassága lüktet a vágytól, ami Helának éppen elég. Hullámzó mozdulatokkal veszi birtokba a másik testét. A férfi megmozdul, vele együtt hajszolja a gyönyöröket, így már nincs szükség kegyetlen fenyegetésre, meglágyul a sötét virágszál, finom és érzéki simogatásokkal adja alatta fekvő bajnoka tudtára, meghálálja mindezt. A kettejük között pattogó feszültség lassan érezhetően az elviselése határáig tessékeli vendégeit. Hela gerince mentén futkos a jóleső bizsergés, így hát nem foglalkozik olyan világi dolgokkal, mint a sebezhetetlen pajzsán keletkezett rés, hagyja, hogy a szőke férfi torkára kapjon és nézzen vele farkasszemet. Amíg él a szenvedélyes lüktetés kettejük kontaktusában, addig nincs veszítenivalója. Mosollyal arcán adja a férfi tudtára, ez az ellene fellépett cselekvése nem okozott rajta törést. Sőt, a királynő még élvezné is, ha ilyen feszült állapotában, efféle gyönyörök között érné el a vég. Félreértés ne essék, nem érez bűntudatot az ostoba vénember miatt, de a halál, mint olyan... örökké csábítója lesz annak, 'ki istennőjének születik.
Elterül a férfi alatt, hagyja, had uralkodjon rajta, tegye, amit kíván. A gond az, hogy Hela nélkül Fandralnak esélye sincs kijutni Hellből. Egyrészt nem ismeri az utat, másrészt Heimdall sérült. Harmadrészt hemzseg a királynő démonaitól a pokolként csúfolt otthona. Sejtelmes, kéjes mosoly ül ajkaira, miközben szemeivel hívogatja a férfit a folytatásra. Arról nem is beszélve, hogyan kígyózik csípője, még így, leterítve is izgatni próbálja urát. Ráadásként ujjai annak borostás arcélére simítanak. Ugyan miféle elcseszett férfi vagy, ha elmenekülsz a kettőnk közötti kémiától? Fandralnak elég lenne egy kis erőfeszítés, s máris összetörné a nőt. Végezhetne vele. Ez nem is kérdés...
- Semmi szükség nincs erre... - sóhajtja, ahogy gerincével domborít a férfi alatt. Pajkos, huncut, sóvárgó grimasszal él, hogy közben macskásan kellesse testének minden porcikáját. Nem fogja vissza karját, beletúr vele a szőke, puha tincsek közé, rájuk mar szenvedélyesen, hogy azzal is - így is hívja magához a férfit. A biztonságot adó falakról hirtelen rájuk csapódnak korábbi nyögéseik lenyomatai. Az Úrnő kegyetlen játékot játszik, halkan még fel is nevet.
- Mit gondolsz drága vívóm, hogyan lett király a te szeretett nagy urad? - szemöldökei ívei felfutnak, belesimítja félprofilját sötét tincseibe, mintha csak szívének kedves dallamot dúdolgatna. Hela rögtön közellenség, gyűlölt személy, egy letagadott, otthonától megfosztott istennő. Miért? Egy jóslat miatt. Ellenben Odin, aki mészárost játszott, hogy a trónra üljön, a legelőkelőbb, legfenségesebb pozíciót szerezhette meg magának Asgard lakóinak szívében. Mi ez, ha nem igazságtalan ostobaság?!
A nő lapos pillantást vet a férfira, majd dúdolgatva húzza végig jobbját annak nyakperemén, egészen kulcscsontjáig, hogy végül ujjai a férfi arannyal borított mellkasán körözhessenek. Kérdőn összesimulnak szemöldökei, szemhéjai szűkülnek. Értetlenül figyeli a magát megadó férfit. Ahogy az ujjak felengednek nyaka körül párhuzamban démonaival, úgy ejti meg állát, hogy minél jobban a férfi felé fordulhasson. Nem hibáztatja Fandralt, amiért megpróbált erőt demonstrálni fölötte, hiszen elvégre fogolyként tartja számon, s a legrosszabbat teszi vele, amit egy rabbal lehet. Megfosztja a méltóságától - habár hozzá kell tenni, olyan finom és izgató módon, amire nem panaszkodhatna a vívó. Alkarjaira könyököl, onnan figyeli, hallgatja a szőke szavait, meg-megadva magát a simogatásoknak lágy, érzéki, halk nyögéseivel bizonyítva azt. Meglepetten fürkészi a fölé tornyosuló aranyat, egészen addig, amíg újabb szavakkal kísért mozdulatba nem kezd. A nő pillantását a férfin felejti, követi annak mozgását, elnyílt ajkai, kérdő pillantása hirtelen tovaillan, felváltja azt valami fenségesebb, valami csodáló érzékiség. Lehunyja szemeit, engedelmeskedik a mögötte dominálónak, beleidomulva annak körvonalába. Olyan közel simul hozzá, hogy az már szédítő legyen, finoman támaszkodva, fenekével dörgölődzve, minél mélyebbre engedve a másikat. Kéjes nyögéssel fogadja az első puha mozgást, a tapogatózó ismerkedést, hogy aztán magasabban lévő keze Fandral csípőjére simuljon, s abba marva, húzni-vonni kezdje magába. A szőke anélkül is gyorsít és hevít a kettejük közötti kémián, hogy Helának kérnie kellene azt. Ráadásként ujjai még gyengébb területekre evezve hajszolják az istennőt az élvezet kiteljesedése felé. Mámortól dagadó mosoly húzódik ajkai vonalára, hogy aztán lesütött pillái alól nyöghessen, ahogy megérzi a borostás arcperemet övéhez simulni. Haját eligazítva folytatja, s több sem kell, hogy a férfi csípőjéről a tarkójára hajtogassa karját, s ujjaival arra kényszerítse - ne mozduljon. Állát hátravetve, oldalra fordított profillal simít végig orrhegyével Fandral arcperemén, hogy ajkai durván találkozhassanak övével. Nem csókolja meg, még csak nem is csücsörít, csak hozzá érinti. Érzékien kényezteti, izgatja, várja, hogy a rózsaszín szirmok megdagadjanak találkozásuk pecsétjeként. A nő testén gyenge remegés lesz úrrá, fejét hátraveti, beleidomul a férfi ölelésébe, s keze annak arcára siklik, ahogy egyre vékonyabb határ választja el a kéjszerzés megadásától. Arcát a másikéba simítja, belenyög Fandral ajkaiba, ujjai lágyan kényszerítik ebbe a pózra borostájába marva, - mindazt finoman, nem erővel, nem bántóan.
- Ó, kedvesem... - nyög a nő, ahogy összegyűri arcát az utolsó lökés, az utolsó szívdobbanás, s a létező legizgatóbb, legfeszültebb helyzetben elengedi magát. A benne mozgó Fandralnak ajándékozva végelgyengülését, 'mit magának köszönhet. Állát hátravetve idomul az ölelésbe, hozzá bújik, simul a férfihoz, karja ahol éri húzza magához, simítja a férfit, egészen kedves mozdulatok ezek tőle. Szokatlanul bájos és törődő. Nem mozdul el még pár másodpercig, ám mivel önző nőről van szó, elengedett sziluettjéből Fandral leszűrheti, hogyha most nem lép vele a csodák-kertjébe, nem lesz más alkalma rá. - Ezért haza kellene, hogy engedjelek... - pihegő mozdulatai végül abban végeznek be, hogy ismét orrával Fandral borostájába simít, homlokát annak halántékához simítva. - Ez a vágyad, igaz? - búgja dallamosan, kedvesen, cirógatva a férfit, lustálkodó mozdulatokkal nyújtózkodva el az együttlétük utolsó cseppjeit.


don't tell anybody | ó, gondolod? ~

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
14



Tárgy: Re: Locked up # Hela & Fandral Hétf. 27 Nov. 2017, 22:59

18+


And thus two become one
to my goddess
_________________________
Vannak bizonyos helyzetek, melyekből száműzni kell a politikát, s ha eddig még a Halál Istennőjével fogolyként eltöltött, szenvedélyes aktus nem szerepelt volna a listán, a bajvívó nyomban tollat ragad és felvési a sorba. Keserű és fájdalmasan szerzett tapasztalat, de be kell látnia, hogy a testi vágyakat a hűség sem írhatja felül; nem véletlenül nevezik ősi, elemi erőnek, mely állattá degradálja a legmagasztosabb emberi lényt is. Hiába vallja Fandral, hogy minden helyzetben hősnek kell maradni, bizonyos helyzetek megkövetelik, hogy a férfi végül eladja a lelkét - mert ezt teszi, kár lenne szépíteni. Ad magából egy darabot Helának, a büszkeségéből, a lelkéből, a testéből és a szeretetéből is. Sziluettjük egyetlen, képlékeny masszává olvad össze a méregzöld félhomályban, miközben a cellát együttlétük arcpirító hangjai töltik be, kizárva a kint vergődő lelkek haláltusáját. A világ leszűkül Fandral számára erre a széles, vaskos ágyra és az éjhajú nőre, annak harmatos testére, igéző hangjára, komisz érintésére, melytől szikrák pattognak a bőrén.
Forró lehelete karcolja a nő bőrét, ajkaik durva légyottban találkoznak, csók azonban nem csattan el. Bár Fandral tapasztalt, most nehezére esik összehangoltan mozogni, minél közelebb sodródnak Helával a beteljesüléshez, lökései annál koordinálatlanabbak, hevesebbek, mint józanságát vesztett fenevad, ki a gyönyörön kívül képtelen másra gondolni. Keze odaadóan kényezteti hol Hela ölének puha ajkait, hol felvándorol, hogy melle dús gömbjébe marjon bele. A vágy, hogy megcsókolja a nőt, erősebb, mint lennie kéne, ott lüktet minden mozdulatában és képtelen ellenállni neki. Ahogy a karmazsin függöny elméjére borul, hogy a gyönyörök kertjébe repítse testét, halk, mély morgás tör fel a torkából, kéjes nyögést hozva magával. Érzi, Helát hogyan ragadja el ugyanez a hullám, ölének tomboló árja az utolsó csepp nektár, mit elbír vágytól duzzadt teste. Robban, nagyot és mélyen és erősen, beletölti gyönyörét az ölelő forróságba, megajándékozva odaadása minden egyes ízével a nőt. Lassú, szaggatott lökésekkel pumpálja bele élvezete minden cseppjét, izmai elernyednek a nő körül, heves ölelése már a múlté, lustán karolja csak át, törzsével úgy helyezkedve, hogy kényelmesen fekhessenek egymás mellett.
- Úrnőm... - duruzsolja hízelgő, kéjtől érces hangján, és megtöri kettejük közt az utolsó falat is azzal, hogy hűs, kielégült csókot lehel Hela szájára. Puhán érinti a szirmokat, kedvesen becézve körbe ajkaival a nőét, majd elhúzódik annyira, hogy fejét megtámaszthassa az övé mellett. Ernyedten piheg az ágyon, testével még mindig az istennőéhez kapcsolódva, nem húzódott ugyanis ki belőle, élvezi azt a petyhüdt forróságot, mi közrefogja. Nem óhajtja eltépni e köteléket, csak ha az úrnő úgy kívánja, akkor húzódik ki belőle, elszórva maguk alatt magvának utolsó cseppjeit.
Hela szavai megmozgatnak benne valamit, egyrészt a honvágy keserédes fájdalmát, másrészt gyöngécske ellenállást. Nem akar hazamenni. Kereshetné a kifogásokat, miféle eufória mondatja ezt vele, de határozottan nem számított rá, hogy ilyen könnyen felkínálják számára a szabadságot, és most szégyelli magát, amiért úgy érzi, maradna még. Csakhogy amikor kiútért fohászkodott, amikor királya lelkéhez imádkozott, hogy a bajtársai visszajöjjenek érte, még nem látta az istennőt többnek, mint ami eddig volt. Most viszont... Fogalma sincs, mit lát. A karmazsin fátyol körbefonta az istennőt, és láttatni enged olyan dolgokat, melyre a bajvívó sosem volt kíváncsi - ezidáig.
- Nem túl igazságos egy férfit szeretkezés után kérdezni a vágyairól. - feleli végül, leplezetlen áhitattal mérve végig a mellette fekvő nőt. A csodálat a tekintetéből azonban hamar eltűnik, helyét felváltja a matt csillogás, egyfajta páncél, mellyel elfedi gyengeségét. - Még azt találná mondani, hogy egyetlen vágya jelenleg Te vagy...
Alkarjára támaszkodva felkönyököl a nő mellett, megtámasztja tenyerén a fejét, felülről szemlélve az éjhajú szépséget. Mintha abban bízna, ha más szögből nézi, elillan a varázs, és a szörnyeteg felfedi előtte valódi arcát. Helát látja azonban csupán, kivirultan és gyönyörűen, és a férfit ismét elragadja a vágy, hogy megérintse, megcsókolja, gyengéden, szeretettel babusgassa, még ha józan ésszel tudja is, hogy a Halál Istennője nem él ilyen eszközökkel.
- Esendők vagyunk, ha a leggyengébb pontunkon támadsz minket... - fűzi még hozzá korábbi gondolatmenetéhez, s kíváncsi keze közben máris vándorútra indul. Végigzongorázik a nő hasán, keblei közt simít végig, hogy suta köröket rajzoljon a mellbimbók köré, szórakozottan, már-már kisfiúsan zavartan.
- Tán nincsenek már velem további szándékaid? Így mégis hogyan panaszkodjak különleges vendégszeretetedre? - érdeklődik, tekintetét ujjai játékáról Hela arcára emelve. Maga sem tudja, milyen válaszra számít. Fogalma sincs, mi lesz az istennő következő lépése, meddig óhajtja őt fogságban tartani, megtorolja-e korábbi engedetlenségét, visszatérnek-e őrzővédő lidércei, és a legégetőbb kérdés, melyre tudni szeretné a választ, szégyenszemre mégis az, hogy vajon lesz-e folytatása kettejük szenvedélyes kalandjának...




_______________________________


... -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Tartózkodási hely :
~ in Hell (yet)~



Tárgy: Re: Locked up # Hela & Fandral Vas. 03 Dec. 2017, 15:33

+16



l oo k

what you made me do
Abszurd helyzet áll fenn, miszerint a Királynő kihasználja foglyát -nem a vendégét-, a létező legkegyetlenebb módon, miközben az arany sziluett tulajdonosa már-már élvezettel veszik el a nő ölében. Helát kimondottan szórakoztatja, hogy csillapíthatatlan harci szenvedélyét végül Fandra kemény lökéseivel pecsételheti meg, méghozzá nem is akárhogyan. A bajvívónak megadatott a lehetőség, hogy lemondjon a kettejük végső becsapódásáról, ehelyett azonban úgy döntött, marad. A férfi döntése volt, persze nyilvánvalóan nem elhanyagolható a tény, hogy ha ebben a megalázó helyzetben magára hagyja a Királynőt, annak démonjai felfalják a férfi lelkét, de amíg ez nem kimondott szó, addig maradhat a szőnyeg alatt, mint a szöszi hiábavaló félelme (az más kérdés, hogy jogos). Tehát, mint olyan mindkét fél saját akaratából simul bele a másik körvonalába, hogy együtt hajkurásszák a csillagütközés első pilléreit.
A beteljesülést követően pihegve pihen a szőke karjaiban, szinte mozdulatlanul. Éppen csak fejét emeli annyira, hogy háta mögé lásson, ha Fandral úgy döntene, hogy árt neki.., készen álljon rá. A nő sápadt sziluettje beleidomul a férfi keményebb vonalaiba, ahogy egymásban lihegve csillapítják szívverésüket. A robbanás sziporkázva teríti maga alá mindkettejüket. Noha az Úrnő számára megalázó lehetne, hogy egy köz-asgardi mellett találhatna rá, bármelyik pokolbéli lakó, most mégsem foglalkozik ilyen ostobaságokkal. A megszokottnál is kényelmesebb, megnyugvást hozó forróság lüktet vénáiban. A gyönyörelérését követően fejét válla fölött tartva, egybeolvad a vívónak sóhajaival, így aztán nem meglepő, hogy a férfi röpke, gyors csókot lop az istennő ajkairól. Hela szemei ekkor megkeresik Fandralét, bár a kifacsart mozdulatnak hála a szemkontaktus teljes egészében nem jöhet létre, megtörik. Ajkai elnyíltan, némán kiáltanak több csókért, mégis szégyellné beismerni, hogy így érez, hogy efféle vágyakat csalt elő belőle a fickó. Halovány mosollyal simít tenyerével végig Fandral oldalán, hogy csípőjének peremén megállapodjon, s még egy egészen kicsit összeforrva felejtse magukat.
Talán a felajánlása nem is őszinte, mégis, hacsak szavakban - de eljátszik a gondolatával, hogy elengedje, hazaüldözze a szőke férfit. Bár tény és való, hogy ilyen ütemet kevesen diktálnak, efféle gyönyörrel keretezve a nő számára, vajon lehet-e szó arról, hogy megérdemli a vívója a szabadságát. Úgy szerette Helát, hogy mindent beleadott. A nő kaján mosolya szegletében ott ücsörög a gondolata, hogy elváljanak egymástól, de közben szívesen tartaná hagyományként az előbb történteket. Hogy is van ez?
- Ó, én nem szeretkezem, kicsi vívó... - javítja ki a férfit, hátára fekve, elhúzódva a szőkétől. Lágyan idomul bele a matracnak csúfolt ágynak felszínére, miközben áttetsző hacukába bújik - akár egy hosszú, selyem köntös. Haját félvállra csapja, távolabbi oldalára Fandraltól, s úgy fordítja fejét a mellette fekvőé felé. - A pillanat hevében a férfiak olykor... ostobaságokat beszélnek. - sejtelmes mosollyal pillant föl, a mellette felkönyökölő férfira. Szavait hízelgőnek találja, s bár be nem vallaná, elraktározza őket. Tetszik neki, hogy a férfi úgy hiszi, szeretkezés történt közöttünk, noha érzelmekről szó sem volt. Talán egyetlen pillanat, ha akadt olyan. Az pedig, hogy ő, mint valakinek a vágya jelenhetne meg bárki fejében, nem tűnik reálisnak. S biztos abban, hogy a mámorfátyol miatt nem lát tovább a valóságnál Fandral. Ez pedig egyszerre szórakoztatja és teszi csalódottá. Hiszen szavaiban ezáltal nem hihet.
- Úgy érzed, támadásnak teszlek ki? - tekintete lefut, álla kis híján találkozik mellkasával, miközben figyeli Fandral ujjainak játékát mellein. Megmosolyogja a férfi bátorságát. Hiszen az, hogy egyesülésük miatt szabad volt érintenie őt, nem jelenti, hogy most is megtehetné. Hela azonban egyelőre nem teszi szóvá, s még csak nem is bántja érte.
- Drága Fandral, kételyek gyötörnek azzal kapcsolatban, hogy tudnál-e újat mutatni... - kacéran emelkedik föl az ágy felszínéről a férfi alsó ajkába harapjon, majd egyik lábat a másik után leemelje fekhelyükről. Felegyenesedik, s hajkoronáját igazítja, föl fogatva azt. Átlátszó köntösébe bújva lépdel távolabb afelé a fal felé, ahol belépett a férfihoz.  - Nem szokásom kétszer egymás után ugyanazt a fajt kipróbálni,.. - válla fölött tekint a férfire, legyen bárhol, majd ujjaival a levegőbe zongoráz. Abban a pillanatban a következő járat barátságos köntösbe mázolja magát, s a forró, lávaszerű falakat elmossa a káprázat. Az Úrnő ételeket, italokat bűvöl egy hosszú, megterített asztalsorra.  - De... tetszik a bátorságod. Felfedezni vélek benned valami.., lerombolni valót! - a férfi csuklóira tekerednek a királynő lényeinek karmai, hogy aztán erős fogásukkal Hela után hurcolják őt, természetesen meztelenül.  - Azt akarom, hogy térden állva könyörögj az életedért,.. utána talán megkegyelmezek neked. - finoman vállat ejt, hogy aztán az asztalfő helyére ültesse erővel a férfit, ő pedig felül vele szembe az asztalperemére, széttárt lábakkal, hogy úgy majszolja magába a gyümölcsök egy részét, kacér mosollyal arcán.

look | olyan bájos, hogy mennyire naiv vagy! ~

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
14



Tárgy: Re: Locked up # Hela & Fandral Szomb. 16 Dec. 2017, 15:39



At your service, milady
to my goddess
_________________________
Ki érti a férfiakat? Mondhatjuk, hogy felszínessége okozta Fandralban a változásokat, hiszen ha az Úrnő nem kényszeríti, hogy áldozza fel elveit a vágy oltárán, a bajvívó megmaradt volna csendes gyűlöletében a nő iránt, így hát azért, hogy most különös, múlni nem akaró, langyos bizsergés kaparássza belülről a mellkasát, teljes mértékben a felszínessége okolható. Talán minden férfi beleszeret kicsit a nőbe, akit megkap - talán mindannyian odaadnak magukból egy egészen kis darabot a beteljesüléssel, mely utána életük végéig az adott nőhöz láncolja őket. Talán ezzel Fandral is pont így van, kicsit szerelmes minden nőbe, akivel eddig összehozta a sors, s ezalól Hela sem kivétel. Talán. Ugyanakkor ott lappang az igazságnak vélt, ködös felszín alatt a valódi igazság vékony kis fátyla, a benne megbújó, aprócska kis "de", hiszen az ilyen szerelem, mely más nőkhöz kapcsolja a szívét, általában a varázzsal együtt elillan, amint teste elfeledte az átélt gyönyöröket. Az a fénylő pillantás azonban, amellyel Helát fürkészi, és az a sok apró szárnycsapás a mellkasában, kissé balra, nem akarnak múlni. Már azelőtt is érezte előszelét saját rabláncainak, hogy az úrnő egyáltalán meglátogatta volna a cellában. Akkoriban még kíváncsiságnak, nyers érdeklődésnek nevezte nevén az érzést, most azonban egyre vészesebben közelít ahhoz, mit úgy hívnak, vonzalom.
- Tudod, a férfiak elég gyakran beszélnek ostobaságokat. Nem csak a pillanat hevében - feleli végül, meg sem próbálva leplezni bajsza alatt kunkorodó mosolyát, és a hátára gördül, hogy elnyúlva kiélvezze ezt az átmeneti nyugalmat, mellyel Hela megajándékozta őt. Pillantása akkor esik csak oldalra, mikor meghallja a nő kérdését. Nem hiszi, hogy tényleg felelnie kéne rá, hiszen anélkül is épp eléggé egyértelmű a válasz, arcán mégis kiszélesedik, s kissé elmélyül a ravaszkás mosolygás, ahogy megszólal.
- Sokféle módon lehet támadni egy érzőt, úrnőm - Ennyit felel végül, majd tekintetét újból a mennyezetre függeszti, nem azért, mert ne lenne kíváncsi az istennőre, vagy ne akarná állandóan megfigyelés alatt tartani, hátha megelőzheti ezzel a következő váratlan mozdulatát, de jól esik, hogy végre elengedheti magát picit. Csak egy egészen picit. Csak néhány röpke percre erőt meríthet abból az egyszínű, sötét semmiből a feje felett, míg kitalálja, innen mégis merre tovább. Nem valószínű, hogy Hela elengedné, viszont abban sem hisz, hogy kettejük ütközése megismétlődhet még. Akkor mégis mihez kezd majd, itt vergődik élete végéig és agyal a semmin? Ennél még a halál is kedvezőbbnek tűnik.
Hela sziluettje belemosódik a képbe, a közelsége szédítő, és ahogy felkel az ágyról, hűvös magány lopakodik a helyére, borzongásra késztetve az ifjú vívót. Tekintete követi a nő ellibbenő alakját, ujjainak mágikus táncát a levegőben, szavai hallatán pedig csak alig látható fintor kúszik fel arcára.
- Ha szabad megjegyeznem, a változatosság kétségkívül fontos, de a Kilenc Birodalom sem elég nagy ahhoz, hogy túl sokáig válogass... - Hogy mire próbálja rábeszélni az úrnőt, azt maga sem tudja, és nem is óhajt ezzel a kérdéssel foglalkozni. A varázslat láttán egyből egyenesbe húzza magát, gyanakvón pillant el a megterített asztal felé, tekintete azonban ezúttal végig Helára tapad. Érzi ő is, hogy a pihenőnek vége, a játék pedig új fejezettel máris kezdetét veszi. Ébersége azonban nem sokat segít a démonok ellen, az unalomig koptatott séma látszik megint: Fandral vergődik és szabadulni próbál, teljesen hiába. Nem pironkodik saját meztelenségén, Heláé azonban zavarba hozza, habár tagadhatatlanul élvezi a látványt, s ezúttal meg sem próbál félrenézni, ahogy a székhez szegezik őt. Tudja, hogy léte e démoni világban foszladozó szálon csüng, s már rég túljutott a belé táplált, lovagi normákon. Meg hát elég nehéz lenne máshová nézni, ha a Halál leggyönyörűbb messiása ilyen istenkáromló pózban terpeszkedik előtte.
Mély, karcos nevetés szakad fel a férfiból az ajánlat hallatán, állát leejtve aranyló lavinát indít, szőke fürtjei előre libbennek, leárnyékolva vonásait. A derű nem szökik szeméből, ahogy pillantását a nőre emeli. Pajkos mosollyal feszül előre, közelebb dől, míg a lidércek engedik, ha sikerül, arcélét a nő térdéhez fúrja, hízelgőn combjára fektetve fejét.
- Ó, én egyetlen Úrnőm, kérlek, kíméld meg szánalmas és jelentéktelen életemet, kegyelmezz meg bűnös, esendő lelkemnek jóindulatod oltárán, fogadd el szívemmel, testemmel együtt hűségem zálogaként... - hangja krémes és duruzsló, arcáról letörölhetetlen buja, bohókás mosolya. Szemét lehunyva dörgöli hozzá arcát a nő lábához, orrával combja belső ívét cirógatva, forró lehelete feltárulkozó nőiességét csiklandozhatja, ám annyira nem bújik közel fel-felparázsló vágya ellenére sem, hogy ajkával is érinthesse. Még.
- Meglep, hogy úrnőm tényleg azt gondolja, a történtek után fikarcnyit is érdekel az életem... Annál jóval fontosabb dolgoktól fosztottál már meg, miért parádéznék pont a végítélet miatt? - Hiszen harcosnak született, az igazság kardja évtizedeken át lebegett a feje felett. Nem félte a halált és most sem féli. Tudja, hogy annál sokkal rosszabb dolgok történhetnek vele, és a legszörnyűbb az egészben, hogy tudja, ezzel Hela is tisztában van.
- Az ételért is térden állva kell könyörögnöm? - teszi még hozzá, felemelve fejét a nő lábáról, elhúzódva annyira, hogy szemügyre vehesse a mögötte sorakozó ételeket. - Lehet, hogy azt már megfontolnám...
Úgy tűnhet, a bajvívó nem veszi komolyan Hela fenyegetését, pedig nagyon is tisztában van vele. Egyetlen pillanatra sem képes elfelejteni, hol van, lúdbőrző testén érzi a hely fagyos, hátborzongató auráját, és a félelem is ott lüktet minden egyes pimasznak álcázott, óvatos mozdulatában - csak megtanulta kikapcsolni. Elvesztette a hazáját, a királyát, a méltóságát és az elveit is, odaadta a lojalitását pillanatnyi gyönyörért. Az élete a legkevesebb, amit ezek után félt, hiszen sokkal több értéke van, mit még elvehetsz. A pajzsot, leginkább, a szíve igényli.
S így pedig Fandral ismét rákezd, a lehető legmélyebb átéléssel...
- Ó, én gyönyörű, rettenhetetlen Úrnőm, szánd meg e szegény éhezőt....




_______________________________


elég bájos ahhoz, hogy megkímélj? Cool -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Tartózkodási hely :
~ in Hell (yet)~



Tárgy: Re: Locked up # Hela & Fandral Hétf. 01 Jan. 2018, 21:15

+12



From Now

on
Bárhogyan is idomulna a férfihoz, Hela pontosan tudja, hogy a vívó nem vendég otthonában, ezért ezt éreztetnie volna illendő. Ám azzal, hogy egymásnak feszültek idomaik, nem tett tartós kárt benne, lévén Fandral szívének egyik legkedvesebb kárhozatra ítélte. Hela pedig egyfajta űrt érez emiatt. Ő nem kedves, nem bájos, nem az a házigazda, akitől a lelkek felüdülve, frissülten távoznak. Főként nem elégedetten, ahogy a szőke tehetné most, hogy Hela elvette tőle, amit akart. Így amikor szívveréseink halkan egyként dobognak, s karjaik majdhogynem összefésülve gabalyodnak egymásba, a nő gondolatai között motoszkál a valódi büntetés, mit kiszabhatna Fandralnak. Hiszen, ha hagyná így távozni meghazudtolná azt, amitől Ő a Pokol Úrnője! Mégis, hogy meggyilkolja - az egyfajta keserűséget kelt benne.
 - Igen, jól beszélsz kicsi vívó... mióta ismerlek már tudom, hogy a legtöbb férfi ostoba. Te például végszónak hagytad, hogy magamévá tegyelek, annak ellenére, amit az otthonoddal műveltem.  - ajkai keserű ívbe futnak, ahogy finom mosollyal kíséri szavait. Hela nem bókol a levegőbe. Sőt, talán sohasem dicsért még senkit. Ahogyan vele sem tették. Ellenben elő szeretettel nyitja fel mások szemét, ha a saját ostobaságukról van szó. Furcsa, idegen, szokatlan Fandral mellett feküdnie. Az, hogy valakivel sóhajba suttogja a benne felgyűlt feszültséget - nem valami új érzés, de hogy valakivel az euforikus pillanatok végkimenetelét rezzenéstelen, tagadhatatlanul meleg ölelésbe zárja, az nem jellemző rá. Kérdése a férfi felé arra készteti, hogy bár fejét ne, de tekintetét ráemelje.
- Nem tudhatom. Nem érzek semmit. - fordul el, hogy ne csupán hangja, hanem ő maga és külleme is kellően érzéketlen maradhasson a témára vonatkozóan. Valóban az. S bár be nem vallaná, titkon a rengeteg réteg alatt, amik őt képezik, vágyik arra, hogy érezzen. A bosszúvágya most, hogy csillapodott, mintha ürességgel telt volna meg. Mivel a hatalomra nem szomjazik, nem szomjazott soha, ez nem tudná kielégíteni az űrt, amit a letűnt vágya okozott benne. Talán érdemes volna új célt kitűznie, de mi lehetne annál nagyobb és többet érő számára, minthogy az egész világ megtapasztalta erejét és övé Hell!? Semmi. Vagy talán... ekkor lapos oldalpillantást vet a mennyezetre révedő Fandral felé. Ám, amilyen haloványan villant fel benne, épp olyan fürgén távozik is a gondolata, hogy ő megszerethessen valakit. Nevetséges.
Hela felemelkedik az ágyról, áttetsző leplet ölt magára, majd újabb helységet teremt. Távolodva Fandraltól természetesen szavait hozzá intézi, s mikor feleletet kap, úgy fordul féloldalt őfelé. Szemöldökeinek ívei felfutnak, kacérkodó a mosoly mi felugrik ajkaira.
- Ha arra célzol, hogy választanom kellene magam mellé valakit, akivel időtlen időkig elszórakozhatnék... - fejét rázza, felnevet, olyan éllel, amiből kiérződik, mennyire szánja a már meglátogatott birodalmak férfiait. Nem volna közöttük hozzávaló - bár az ő szavaival úgy mondaná el, hogy nincs rá érdemes, hogy bárkit a Pokol Királyává tehessen. Mintha csak báb volna - vonja maga után az asztalhoz, hogy aztán közvetlen előtte, széles terpeszben üljön az ételtálca lapjára, s onnan nézzen farkasszemet az asgardival. A férfi szemei nem árulkodnak félelemről. Nincs bennük meg a nőt éltető pánik. Fandral nem fél és ez bizony Helát bosszantja, főként, miután szavai olyan krémesen simogatják a nőt, hogy annak mindenféle mosoly letűnjön arcáról. Ajkai elnyílnak, lehunyja szemeit és állát szegve fel-felsóhajt. Élvezi a férfi forró leheletét legérzékenyebb területén, mégis lassan felnyíló szemei alatt rosszalló csillanás jelzi - vége a kegyelmének.
- Talán félreértettél, vívó fiú... - a Pokol Úrnője kecsesen csúszik le az asztal széléről, hogy aztán a démonok által megformált székbe, Fandral ölébe csússzon. Melleit annak mellkasához nyomva, gerince szép ívben feszül, ajkain mosoly villan, mégsem barátságos tekintete. Az arany sziluett további szavai mintha átformálnák a nőt, hogy lehunyt szemei alatt elfojtson valami belőle kikívánkozót. - Tudod, hogy mi az, ami éltet engem? - szinte csak suttogja, belevágva Fandral szavába, aki tovább fohászkodna ételért. Hela alakja kidomborodva közelebb simul a szőkééhez, hogy aztán az ölén kígyózva annak ajkaira suttogja szavait. - Az áldozataim szemében ragyogó rettegés, félelem és pánik... awh, annyira élvezek lubickolni bennük! - kacarászva, finom mozdulatokat leejt a férfi ölében, hogy aztán közvetlen Fandral arcperemét cirógathassa ujjaival, amik végül csettintésbe futnak át. A varázslatos hang ujjai elválásakor hirtelen az asztal mellé teremt három,jól láthatóan igazán halott női démont, kik félig emberi alakjukban bontakoznak ki oldalukon. - Nos, drága vívóm... úgy vélem ideje megteremtenem számodra a valódi poklot. - csókol a férfi ajkaira búcsúzóan, mielőtt felegyenesedne onnan. Kihátrál a szőke látószögéből, hogy aztán a másik három felé mutasson tenyerével felfelé. - Ők majd elég sokáig... kényeztetnek ahhoz, hogy átértékeld a helyed. - kacsint a nő, és a következő pillanatban már székestől eltűnik a szöszi abba a helységbe, ahol egyesültek korábban. A nő hangos nevetéssel varázsolja magára sötét öltözékét, hogy aztán távozhasson. Közben pedig a három női démon kínozni kezdi Fandralt...

devil | sajnos nem! :') Köszönöm a játékot KicsiVívóm! <3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Locked up # Hela & Fandral

Vissza az elejére Go down

Locked up # Hela & Fandral

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Hela; the queen of life&death
» Asgard > Hela

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Világûr :: Hela birodalma-