HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: Fandral, a bajvívó

avatar

∆ Hozzászólások száma :
49
∆ Tartózkodási hely :
• New York city



A poszt írója Fandral
Elküldésének ideje Pént. 22 Szept. 2017, 16:18
Ugrás egy másik oldalra

Fandral, a bajvívó

Asgard egyik legkiválóbb harcosa




biográfia

becenév » Nem igazán jellemző, hogy a barátaim különösebb becenevekkel illetnének, de abban biztos vagyok, hogy ha azon hölgyektől érdeklődünk, kiknek ágyában megfordultam, minden valószínűség szerint találnak majd hozzám méltó jelzőket.
születési idő » Oh, barátom, jobb nem emlegetni a múltat!
születési hely » Asgard
kor » Lehetünk bármily' idősek, a lelkünk mélyén mindannyian gyermekek vagyunk.
play by » Zachary Levi, ki hadd jegyezzem meg, majdnem olyan csodálatos, mint jómagam, így tehát nem is kívánhatnék kifinomultabb arcberendezést.
csoport » Asgardiak; Thor és Sif feltétel nélküli jó barátja, egyike a Három Harcosnak Volstagg és Hogun oldalán, a nők rendíthetetlen oltalmazója - személyesen.
tartózkodási hely » Ha Odin kérdi, Asgardon. De néha, hangsúlyozom, néha előfordul, hogy teszek egy-egy rövid és ártatlan kitérőt Midgardra, hogy éppenhogy egy egészen kicsit elvegyüljek a halandók közt. Oh, nem mellesleg, mostanság a Halál Istennőjénél vendégeskedem - ha ő kérdezi, vendégeskedem. Ha Thor, akkor: légyszi, mentsetek meg!
család » Bár a vér nem köt minket össze, az asgardiak olyanok számomra, mint egy nagy - és olykor meglehetősen kellemetlen - család. Hűséggel és odaadással adózom a mindenkori király előtt, legszorosabb kötelékeim azonban testvéreimként szeretett bajtársaimhoz fűznek: az önfejű, de oroszlánszívű Thorhoz, ki megsértődne, ha e felsorolás végére kerülne; a bájos, ugyanakkor rettenthetetlen Lady Sifhez, ki lágy szépséget rejteget törhetetlen páncélja mögött; a bélpoklos Volstagghoz, kinek étvágyánál talán csak az ereje és a szíve nagyobb; a zord Hogunhoz, ki talán nem érti olyan jól a viccet, a fegyverekkel azonban annál ügyesebben bánik; és persze még a jó öreg Heimdallhoz is, kinek éber szeme mindent lát és figyelemmel kísér, kivéve a gyengébbik nem gyönyörű adottságait - micsoda pazarlás!



jellem és külső »
"Ha az éremnek két oldala van, úgy az isteneknek is. Nem vizsgálhatunk csupán egyetlen szögből valakit anélkül, hogy alaposan körbejárnánk. Itt van például Fandral: mások szerint bohókás és piperkőc, szerintem szellemes és optimista. Azt mondják róla, szoknyapecér, akit szertelensége folyton bajba sodor, pedig csupán kalandor, ki társaival együtt a jóért küzd, s közben a maga módján élvezi az élet örömeit. Én a hőst látom benne, az elhivatottságot Asgard és a szerettei iránt. Egyesek szerint túlságosan nyápic és romantikus lélek, akit szép szavakon túl más nem hajt; holott a tettek embere, aki elsőként veti magát a halál karjaiba, ha azzal megmenthet másokat. Önfeláldozása páratlan és példa értékű, és mindezt nem azért teszi, hogy mártírrá váljon, kiről aztán évezredeken át ódákat zengenek - ő ilyen. Kevesebbre tartja az életét mások épségénél, és utolsó csepp véréig készen áll harcolni azért, amiben hisz. Talán azt gondolod, hogy ezen eszmék teszik gyengévé őt, pedig Asgard legkiválóbb testőreinek egyike; pontosan ezen gyengeségeiből formál erőt. Becsületessége és szívének tisztasága korunk egyik legerősebb és legnemesebb harcosává teszi, ki persze, asgardi létére is olykor esendő, de folyton folyvást tettre kész, hogy küzdjön azért, amiért küzdeni hivatott." – ismeretlen asgardi nő

"Egy seggfej. Lenyúlta a nőmet és nekem kellett kifizetnem az ő fogyasztását is." – középkorú férfi, midgardi szórakozóhely

"A középkor nem csak a sötétség és a pusztítás, hanem a hősök fénykora is volt. Az ártatlanok védelmezője, az elesettek bajnoka, a tolvajok fejedelme, ki elvett a gazdagoktól, hogy a szegényeknek adhasson - mindannyian ismerjük Robin Hood legendáját, csak kevesen tudják mégis, hogy Fandral, a bajvívó, akkoriban épp Angliában tartózkodott. Egyes meg nem nevezett források szerint a daliás istenség előszeretettel telepedett le hosszabb-rövidebb időre a Földön. Egyszer épp Angliát választotta, hol égi tehetsége nem sokáig maradt titokban. Beleszeretett egy halandó nőbe, kit feleségül vett aztán, majd felesküdött új otthona védelmére. Így keltek szárnyra a pletykák Robin Hoodról, ki felvette a harcot a zsarnokság ellen - emlékét máig őrizzük, és előszeretettel elevenítjük fel könyveinkben és filmjeinkben. Fandral nem sejthette, hogy könnyed, földi kikapcsolódásával miféle kincset ad az emberiségnek." – Dr. Erik Selvig, Midgard

"- Fandril? Az melyik?
- Fandral, te hülye! Tudod, az a szőke, azzal a bajusszal.
- Jaaa, aki folyton kardokat hord magánál, mint a három testőrben?
- Négyen voltak, de mindegy.
- Olyan cuki! Bár Thor sokkal menőbb nála szerintem.
- Csak azért, mert nem nagyobb a karja a fejénél, még erős, és jó magas is.
- Mint Benedict Cumberbatch! Oh istenem, annak a férfinak kihordanám a gyerekeit!
- ..." – ismeretlen dialógus, midgardi metró

képesség »

Szellemesség: A humor is egyfajta fegyver, de csak kevesen képesek igazán jóízűen művelni és forgatni. Szerencsére engem megáldottak a legkifinomultabb jellegű szellemességgel, kedélybe és ízes derűbe mártott szavaim olykor élesebbek a kardomnál is. Jól vigyázz!
Kardforgatás: Asgard egyik, ha nem a legjobb kardforgatójaként tartanak számon. Mesterien bánok a pengékkel, hosszúságtól, szabványtól és súlytól függetlenül, ehhez pedig természetesen fejlett, már-már akrobatikus mozgáskultúra is társul.
Emberfeletti képességek: Bár külsőre semmiben sem különbözöm az emberektől, fizikai képességeim messze túlmutatnak az övékén. Erőm, állóképességem, gyorsaságom és reflexeim emberfelettiek.
Sárm: dögös vagyok, na. Tiltakozhatsz, de a vonzerőm előbb vagy utóbb úgyis levesz téged a lábamról, legyél férfi vagy nő, fiatal vagy idős, lefegyverző félmosolyomnak senki sem tudott még ellenállni Asgardon innen és túl.

előtörténet »
Képtelen vagyok eldönteni, mi zavar jobban: a tömény, sűrű felhőkben keringő por, mely szürke árnyalatokkal festi tele szőke fürtjeimet, és minden belégzéskor kitapétázza tüdőm szöveteit, vagy az épület, amely a derekamra omlott. Talán inkább az utóbbi. Eltart sajnos néhány percig, míg összeszedem magam és megpróbálom felidézni, mi is történt pontosan. Thanos ránk küldte az öngyilkos pilótáit. Emlékszem, egyik pillanatban még démonokkal harcoltam, aztán valami őrült robbanásra lettem figyelmes, utána jöttek a törmelékek és a por; rengeteg, mocskos, undorító por... A ruhám több helyen elszakadt és nem sok mindent érzek deréktól lefelé a fájdalmon túl, így nem tudom megítélni, mennyire nehéz a fal, amely rám zuhant. Az első gondolatom mégis az, hogy felmérjem, kik vannak a közelben, megsérült-e valaki, és hogy a barátaim hol lehetnek. Egyetlen ismerős arcot sem látok, körülöttem minden gyászos mozdulatlanságban hever, mintha én lennék az egyetlen túlélő Asgardon. Bár a józan eszem tudja, hogy ez nem igaz, a lélekjelenlétem meginog egy pillanatra. Hogun? Volstagg? Az előbb még itt voltatok!
Hangos és szégyentelenül nem-férfias nyögéssel leborítom magamról a törmeléket, aztán csak fekszem és igyekszem kiheverni. Mindent. A támadást, a halottakat, a halál jéghideg kaparászását a gerincem mentén. Lerázom magamról, leverem a porral együtt megtépázott öltözetemről, és a kardomra támaszkodva talpra küzdöm magam. A csata még nem ért véget, egy jóképű bajnokra pedig mindig szükség van!

***

A csatának vége. Mindennek vége. Odin király meghalt.
Csak bámulom a hollót formáló, aranyló üstököst és igyekszem visszatartani azt a rengeteg érzelmet, mely a torkomat fojtogatja. Felemelem a kardom, lehunyt szemmel, tisztelettel adózom egykori vezetőnk előtt. Megérzem Hogun kezét a vállamon, pillantása komor, metsző. Rámosolygok.
- Thornak szüksége van ránk, ne várassuk meg! Különben az örökkévalóságig hallgathatjuk, hogy megint övé minden dicsőség. - mondom, combom mellé eresztve a pengét. Elszánt biccentéssel jelzi, hogy indulhatunk. A város romokban, a csatatér lángol. Ilyen monstrumok ellen semmi esélyünk, de harcosok vagyunk, addig harcolunk, amíg képes erőt pumpálni belénk a szívünk, és még azután is. Tekintetem a többieket kutatja, ahogy elhaladunk a romok mellett. Volstagg, Sif, Thor, Loki... Mi lehet velük?
- Vigyázzatok! - A hang fentről jön, bezeng mindent és veszettül ismerős. Robbanás és pusztulás követi, az épületek sorra omlanak össze, ismert és szeretett világunk atomjaira omlik körülöttünk egyetlen pillanat alatt. Semmi esélyünk elfutni vagy megmenekülni, a talaj meglazult szőnyegként csúszik ki alólam, a világ nagyot fordul velem, a fájdalom elemészt. Valaki a nevemen szólít, kéz nyúl felém, de már nem érem el, csak zuhanok, kisodródom a semmibe, a mindenségbe, beleveszek a csillagokba, eggyé mégsem válhatok velük. Vicces, de hirtelen semmi drámai nem jut eszembe, csak az jár a fejemben, mennyire pórul jártam, a halál istennője hogy kitolt velem, hiszen még a hozzám méltó, hősi halállal sem volt hajlandó feloldozni, inkább hagyja, hogy elenyésszek, mintha a létezésem csupán ennyiből állt volna. Ólomként lecsukódó szemhéjam mögött elsötétül a világ, s mielőtt még megnyílhatnának előttem Valhalla kapui, érzem, hogy valami forró körülfonja a testem...
Aztán mindennek vége.

***

- ...aztán lecsaptunk a karavánra, a javakat pedig szétosztottuk a rászorulók közt. A halandók mókás kis lények, fel-alá rohangáltak, mint a hangyák, fogalmuk sem volt, mi történik velük. - szélesre tárt karral, elnagyolt gesztikulálással fejezem be legkedvesebb midgardi történeteim egyikét, bár igen csak meg kell emelnem a hangom, hogy túlharsogjam Volstagg zengő nevetését. Barátaim lélektükreiben jócskán megkopott a fény, mióta ide hurcoltak minket, arcukra hősökhöz méltó, visszafogott gyötrődés festett ráncokat. Ez a hely az utolsó csepp örömöt és életkedvet is kiszipolyozza az emberből, a remény lángja pedig napról napra veszt erejéből. Csupán parázsló lángocskák maradtak belőle, melyeket óvatos, kitartó gondoskodással igyekeztem életben tartani.
Tekintetem a szemközti cellában raboskodó harcosnőn pihen meg. Nem kell gondolatolvasónak lennem, hogy tudjam, kire gondol. Ő az egyetlen, akit nem sikerült megnevettetnem a történeteimmel, bár kár lenne letagadnia a szájszegletében bujkáló mosolyt.
- El fog jönni értünk, Lady Sif - megtámasztom a karomat a térdemen, közelebb dőlve, hogy csak ő hallja, amit mondok. - Én is hiszek benne, hogy eljön.
Nem látom, sikerül-e szavaimmal fényt gyújtanom a lelkében, de a feje felém mozdul, s talán még mondana is valamit, ha nem rontanának ránk az Istennő szolgái. Sorra nyitják ki a társaimat fogva tartó cellákat, ez azonban más, mint az eddigi elhurcolások. Tömegével visznek el minket, mely arra késztet, hogy talpra álljak és a rácsokhoz lépjek. A démonok hullámzó tömegben terelik ki őket, és egyszerre elönt a megkönnyebbülés. Barátom, hát tényleg eljöttél értünk! Nagyot nyelek, ahogy nyílik a cellám ajtaja, és követem a démonok útmutatását. Társaim háta azonban eltűnik előlem, ahogy velük ellentétesen jobbra fordulunk, és egy általam ismeretlen helyre kerülök.
Hosszú percek telnek el, talán órák is az új cellában, mely tágasabb és otthonosabb ugyan, falait mégis rácsok alkotják. Mindegy, hogyan írjuk körbe, börtönből börtönbe kerültem. Nyugtalanul járkálok fel s alá, mindhiába - az összes asgardit elvitték, az összeset... kivéve engem. Nem értem, itt biztosan valami tévedés lehet. Próbáltam felhívni magamra a figyelmet, de a démonok nem hajlandóak velem szóba állni, talán nem is értik a nyelvemet, csak az Istennő szavára figyelnek. Thornak és a barátaimnak hűlt helye. Egyedül maradtam a Pokolban, és már nincs senki, kinek kedvéért erősnek kellene mutatnom magam, nincs semmi értelme tovább őriznem a kis lángot. Mégis a szívemben dédelgetem továbbra is, féltőn a mellkasom mélyére zárva, hiszen amíg a remény él, tudom, hogy minden rendben lesz.
A barátaim eljönnek majd értem!

Blue » soksok » Napleány

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
1029
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Vas. 24 Szept. 2017, 12:53
Ugrás egy másik oldalra

•• Kedves Fandral! ••

Elfogadva!




HEY!

Ó, mennyire csodálatos karaktert hoztál nekünk! Mióta az eszemet tudom, szerintem senki nem próbálta még őt megformálni, és úristen de jól sikerült neked! Aztamindenit neki! Very Happy Very Happy Imádom, minden egyes betűd - mint mindig - most is!  őrülten szeret
De térjünk is a tárgyra, mert nem akarom húzni az időőőt - hiába az öröklét, néha azért nem árt sürgetni! A fogalmazásod gyönyörű, annyira-nagyon szeretem, ahogy a szavakkal bánsz és ahogy ennek a fickónak a bőrébe bújtál, valami zseniális! Még a családleírás is nagyon tetszik, pedig az általában szárazra sikerül - nekem mindig -... Meg úgy már az elejéről érezni, hogy 'Igen, ez egy szuper lap lesz!' Nagyon tetszik!  nyáladzik
A jellemleírást bravúrosan oldottad meg, és mi más jellemezhetne minket jobban mások véleményénél!? Razz Imádom, tényleg, csurgatom a nyálam rendesen!
A képességrészt sem vitted túlzásba, ahogy az asgardi harcosoknál ez szokás pedig - úgyhogy jár a pacsi!  hmm
És a történet... Aztamennyireélveztem!! nyáladzik Elvesztem benne és az az érzésem támadt, hogy tudnám még tovább és még többet olvasni a lapodból-lapodról! Nagyon tetszik! Tényleg, csak mint egy óvodás ismételgetni tudom magam. Fantasztikus író vagy! Elvarázsoltál és nagyon bejön, hogy a kalandot is beleszőtted! Hát nem tudom mit kívánhatnék Hellbe, ha egymagam maradnék ott kellene a váltónadrág elég sűrűn... de bízom benne, hogy jóra fordul a sorsod, vagy legalábbis valaki kárpótol majd!  kacsint
Minden betűd élmény volt olvasni, annyira szeretem a stílusod, letisztult, őszinte és mégis varázslatos. Imádom!!  szuper
Rendkívül örülök, hogy olvashattalak!
Nagyon köszönöm az élményt! szeretés
Nem is tartalak fel tovább, irány foglalózni, aztán tessék meghódítani a játékteret!

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
⌁ Nine Realms



A poszt írója Thor Odinson
Elküldésének ideje Vas. 04 Nov. 2018, 14:03
Ugrás egy másik oldalra

•• Kedves XY! ••

üdvözöllek!

Nem maradsz ki az üdvözlésből!  szeretés pedig téged is olvastalak anno, mikor készülődtem :3

Már az elején kész voltam, ahogy olvastam a csoport, tartózkodási hely, család részletet. Annyira szórakoztató, kellemes egy jellem Fandral, még ha néha harsány. Lehet kissé piperkőc, de a bajtárs ott van benne, ahogy viszonyul a csapatához és az élethez, no meg Thorhoz :3 jajj, annyira édes, már ha szabad ezt mondanom (ez most user szájából jött, Thortól kissé furcsa lenne! )
Komolyodva kissé. Nagyon tetszettek, hogy idézetek alapján ismerhettük meg a jellemedet és külsődet, teli találat ez a fajta bemutatás, mert ahány ember, annyi vélemény - és ezt te tökéletesen át is adtad az olvasónak - Fandralból egy-egy apró szegmenset ismerhettünk meg. Nagyszerű ötlet volt így át adni nekünk őt!
A képességeknél nagyon tetszett, hogy nem csak a szupererők, szakértelmek kerültek fel, hanem egyszerűen olyan is, mint a szellemesség. Igen, ez is lehet fegyver, még ha nem is a szó szoros értelemben. Egy szimpla, egyszerű civilnek is tudnak ilyen képességei lenni, ez is lehet erő, ha kellően használjuk, néha pár szó többet ér, mint egy egész csata!
Előtörténetedben pedig egy igazán meghatározó pillanatnak lehetünk részesei, vagy legalábbis, Hela fogságának elejére, hogyan is következett be, hisz aki az oldalon van egy ideje, az tudja, hogy Hela téged jól megformált, akár egy gyurmát. És emellett mint Thor szarul is érzem magam, hogy nem jöttünk megmenteni, tudom, tudom így alakult, de nah, Fandral érdemelt volna ennyit, és ott pislákolt benne is a remény, hogy eljövünk Sad
Az ET-d egész, az írásmódod lehengerlő, nem tudom, hogy csinálod, de igazán megtaníthatnál rá - szórakoztató, kellemes, de ha eljön az idő, kellően komoly is. Rétegzett az írásmódod.  őrülten szeret és annyira könnyedén átjön Fandral jelleme! Kevés hozzád hasonló példát tudnék mondani, aki könnyed szófordulatokkal, egy-két szóval átad olyan gesztusokat, momentumokat, amiből egyből lejön a jellem. De ezt több karakterednél is érzékeltem! Zseniális! :3 karakterhű, eseményhű, érzelmihű (mostantól van ilyen szó!)(csak arra akartam utalni, hogy a reagjaid nem összedobott mondatok egymás utánja)

Köszönöm az élményt!  ultralove örülök, hogy ilyen bajvívót tudhatok magam mellett, és alig várom, hogy folytatódjanak a játékaink! jajj
Thor barátod!


Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Fandral, a bajvívó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Elsõ lépések :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Asgardiak-