Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tavasz nyertesei


A tavasz férfi karakterei

Logan & Eric
A tavasz nõi karakterei

Norina & Caroline
A tavasz párosa

Pepper & Tony
A tavasz canon karaktere

Shuri
A tavasz kedvenc karaktere

Drax
A tavasz saját karaktere

Vitali
A tavasz elõtörténete

Franklin
A tavasz játéka

A 4. kaland (I. - II. kör)

Share|
Leonard Atkinson & Norina Thomson


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
408
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Leonard Atkinson & Norina Thomson Vas. 17 Szept. 2017, 18:47

•• Leonard Atkinson

&
Norina Thomson ••

Keringő



A játékban résztvevők: Leonard Atkinson & Norina Thomson

• Az ENSZ katonák megtámadják Norina Thomsont, amiért a nő nem írta alá az Egyezményt. Céljuk, hogy a RAFT börtönbe vigyék. Késő éjszaka New York utcáin történik az üldözés, amibe a haza igyekvő Leonard is belekeveredik. A férfi segíthet Norinának megúszni a börtönt.

- A kezdés joga: Norina Thomsont illeti.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
109
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Leonard Atkinson & Norina Thomson Hétf. 18 Szept. 2017, 19:35



Leonard & Norina


Levegő után kapkodva rohanok végig az utcán, miközben pár katona már percek óta csak üldöz szüntelenül. Egy ideje már napok óta ez megy. Már párszor sikerült leráznom őket, de mintha ma sokkal rafináltabbak lennének. Ahj szegénykéim, biztos kaptak már eleget miattam...
Már sötét van, csak pár utcai lámpa világítja meg az utat. Egyre inkább szaporázom lépteimet és érzem,
hogy egyre inkább lehagyom üldözőimet. Elégedetten mosolyodom el és hogy hencegjek is velük, elrugaszkodok a földtől, majd mint egy rakéta, úgy repülök végig az üres utcán. Hátranézek és látom, ahogy a két katona megáll, majd szép lassan megfordul. Na a napi edzés is letudva. De hogy még véletlenül se unatkozzak, végig gondolom a napomat, hadd legyek büszke magamra.
Igazából nem történt velem ma sem semmi, csak most így az elmúlt egy órában gyorsultak fel a dolgok. Az egész olyan váratlanul ért. Éppen az egyik sarki kisboltból jöttem kifelé, amikor pár egyenruhás észrevett és üldözőbe vettek. Hiába,
engem az ENSZ nem tud megtörni. Azért sem írom alá azt a rohadt egyezményt, akár mennyire is kényszerítenek. Sőt, ha kell mindennap lekocogom velük ezt a távot, engem nem érdekel, a futás úgyis egészséges. Meg amúgy is. Nem is értem miért kéne aláírnom, nem is vagyok hős. Ha valaki hősnek tart (remélem senki), azt kiröhögöm. Pont nem tartozom közéjük, én inkább igyekszem őket laposra verni, méghogy barátkozni velük...Pff...
Elképzelem magamat, ahogyan civileket mentek egy röhejes szerkóban, celeb vagyok, és a bosszúállók a BFF-eim. Öhm...köszönöm, de inkább elásom magamat... Már majdnem az út végén vagyok, amikor egy tucat katona kezd rohanni felém az egyik kereszteződésből.
-Hogy az a...-fordulok, meg de túl sokan vannak. A fene esne bele, már megint  elbíztam magam... Vajon miért nem lepődöm meg?
Nya most jöjjön valaki, aki kihúz a pácból, mielőtt még belefulladnék, mint egy béna akciófilmben.


Remélem tetszik  awhh Ha nem jó PM
••


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
79
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Leonard Atkinson & Norina Thomson Vas. 24 Szept. 2017, 23:12

Leo & Norina

- Nincs apróm, húzz innen – mordul rá az asszonyra, aki kitartóan emelgeti a poharát, már-már követni készül a szerencsétlent áldozatát, de az nem hagyja. Átkokat és káromkodásokat motyogva húzódik vissza a rongyszigetre, amely a melegebb évszakokban szolgálhat lakhelye gyanánt. Persze. Ha most odaadta volna a pénzt, gazdagságot, szép gyerekeket, áldást szórna felé, de az ő pénzéből ugyan nem vesz magának szeszt, drogot, vagy amit akar. Már rég nem bízik a hobókban, nem egyszer a nagylelkű ételadományt kidobták, vagy mire visszaért, már részegek voltak. Nem. Majd eltartja őket aki akarja. Inkább átsorol a szemközti oldalra, és úgy halad tovább hazafele. Késő van már, elhúzódott kissé az egyetemi kutatómunka, és megbeszélés. Persze, bedobtak két sört közben, de kivételesen békés és nem a bulira összpontosító ülés volt ez. Nemsokára itt vannak a vizsgák, és remekelnie kell, ha akarja az ösztöndíját, és a kényelmes lakást, amelyben most élnek. Nem akar kollégiumba menni, szobatársakat, embereket maga köré. Ó nem lenne az kellemes, senkinek sem, és ha már nem kell megszakadnia a sikeres vizsgáért, nem is tojik rá magasról. Néha tud komoly is lenni, csak Daniel ezt rendszerint elfelejti. Nem is ő lenne.
Kényelmes tempóban sétál, és a cigarettáját vadássza elő, miközben a távolban hangok csapnak fel. Mintha valami felvonulás, nagy buli, vagy üldözés lenne. Nem hallja még tisztán, és nem is kíváncsi rá, ha lehet ilyet mondani, mert mindenkinek megvan a maga nyomora, amivel törődnie kell, neki meg nem kell mindenbe beleütnie az orrát, nem kötelezte rá senki. Így, megállva kicsit, meggyújtja azt az átkozott bűzrudat, és békésen lépdel tovább.
Vagyis csak lépdelne.
Ó, komolyan!
Először csak a lányt látja. Kicsit zilált, kicsit liheg. Talán futott eddig, valami perverz alakok kergetik, nem tudni. Eddig nem is lenne gond, nincs messze tőle, épp kereszteznék útjaik egymáséit, ha minden a normális kerékvágásban működne.
- Eltévedtél? – szól oda, miután már nem hosszú méterek állnak közöttük, majd meglátja a csapatnyi egyenruhást. Szemei kissé kikerekednek a látványra, fogalma sincs, kik ezek, hisz innen nem tudja leolvasni öltözékükről, de annyi szent, hogy nem valami pride fellépői. És tuti nem barátságokat. Hát ezek elől menekülne?
- Gyere utánam  – ragadja meg a karját, ha nem is finoman, de fájdalmat nem okoz, és behátrál a sikátorba. Ez zsákutca lenne, csakhogy emberünk a környéken él, ez az ő terepe, és fánkzabáló hekusok elől nem egyszer menekült már meg.
- Tartok bakot, te meg átmászol szépen és megvársz odaát. Onnan mutatom a zsiványok útját, mert gondolom nem akarsz azokkal találkozni. De ha félreértettem valamit.. bocs – azzal ujjait összefűzve áll a fal mellé, és reméli, hogy a másik siet és nem érnek ide idő előtt. A hangjuk már nagyon közel van, és tudják, hogy ide mentek. Szorít az idő.


A hozzászólást Leonard Atkinson összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 31 Dec. 2017, 11:57-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
109
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Leonard Atkinson & Norina Thomson Pént. 13 Okt. 2017, 19:08



Leonard & Norina


Huh, szerintem leráztam őket. Lassítok egy kicsit, hogy kifújhassam magam, közben vissza-visszanézek, hogy nem kezdenek e újból üldözni.
Mindenesetre már kezd az egész unalmas lenni. Eleinte jó buli volt, hogy esténként itt fogócskáztunk az utcán, de azért ez már egy kicsit sok. A katonák estéről estére erősebbek, egyre nehezebben tudom lerázni őket. De azért én sem vagyok kispályás, mindenki tudja, hogy van ez: ami nem öl meg, az megerősít. Semmiképpen sem hagyom magam. Engem aztán nem fog elkapni senki, erősebb vagyok bármelyik hősnél. Sok mindent túléltem már, ez semmiség.
Egyszer csak látom, hogy pár egyenruhás felém tart, szerencsére még nem vettek észre. Ha jól látom, most többen vannak. Szaporázom lépteimet, nehogy észrevegyenek. De ahogy előrenézek, egy ismeretlen férfit látok közeledni. Mikor már egészen közelér hozzam, lassítok, majd kérdésére csak rázom a fejemet. Kétségbeesetten hátrapillantok, amikor meghallom a katonákat, hogy észrevettek. Már rohannék tovább, de a férfi hirtelen megragadja a csuklómat és behúz egy sötét sikátorba. Nem ellenkezek, csak remélni tudom, hogy tényleg segíteni akar és nincsen semmilyen hátsószándéka.
A férfi bakot tart, én pedig igyekszem minnél gyorsabban átmászni. Direkt nem használom a képességeimet, hiszen az emberek nem nagyon bírják a mutánsokat, ráadásul nem is ismerem ezt az embert, inkább jobban teszem, ha egyenlőre egy átlagos embernek tettetem magamat. Mondjuk egy idő után mindenkinek feltűnik, hogy egy átlagos embert nem kergethet az ENSZ.
Mikor felérek, felényújtom a kezemet, hogy felhúzhassam. Amikor már mind a ketten átértünk, megköszönöm neki a segítséget. De az idő szorít és a rendőrök még mindig a nyomomban vannak.
-Akkor mutasd azt a bizonyos utat-mondom habozás nélkül. Remélem siet, nincs kedvem a RAFT-ban tölteni az éjszakát.


Remélem tetszik  awhh Ha nem jó PM
••


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
79
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Leonard Atkinson & Norina Thomson Csüt. 02 Nov. 2017, 15:35

Leo & Norina

Valami itt nagyon bűzlik, és azt kizárhatjuk, hogy ez a szag a csatornafedél alól érkezik felé. Az eddig békésnek és unalmasnak tűnő este fordulatot vesz, és nem is kicsit. Valahogy így kezdi el megérteni azt, amit testvére szajkózik folyton; mindig belekeveredik valami olyanba, amelybe nagyon nem kellene. Mentségére, a legtöbb esetben nem ő keresi ezeket az eseteket, meglelik maguktól is. Az egyik pillanatban még nézelődő, a másikban pedig már lassan önjelölt hőspalánta avanzsálódik belőle. Mintha az olyan könnyű lenne, persze, főleg az ő esetében. A problémás gyerekek sosem képesek azzá válni, inkább ők lesznek a rosszak, de Leo olyan semleges, ahogy azt a papírforma kívánja, sosem vonzotta sem a sötét, sem a világos oldal. Ő csak szeretett csendben és feltűnés nélkül élni, és így is tesz, amikor csak lehetősége van rá. Ami pedig, ahogy azt most is láthatjuk, nem épp könnyű kérés. Sőt.
- Remek  - jobban szereti az eltévedt embereket, mert könnyebb felidézni, melyik utcában van, mintsem azt kitalálni, mégis mivel tudja megoldani a helyzetet. Egy apró sóhaj hagyja el az ajkait, és fejében beindulnak a fogaskerekek, amik eddig a következő ZH szopatásain gondolkodtak, vagy épp azon, hogy Daniel mennyire lesz morcos, ha megint későn ér haza - vagy még mindig. Hiába, nem épp ő a legjobb alvó, és nem tehet arról, hogy imádja a város éjszakai arcát.
- Ezek elől amúgy sem tudtál volna elfutni. Tutira két irányból érkeznek, a filmekben is azt csinálják - okoskodik, mintha akkora mestere lenne az üldözős jeleneteknek, vagy épp annak, hogy hogyan kell menekülni a hatóság elől. Volt már persze kisebb ügye, verekedés, vagy épp tanúskodás miatt, de egy kisebb hadsereg sosem szegődött a nyomába, elvégre, akkora kárt nem okozott, az a nagyágyúknak jár, vagy..
- Ugye nem vagy terrorista..? - elég manapság a híreket hallgatni, no meg ott vannak még a mutánsok utálata azóta a bizonyos eset óta, de azokat, akiknek képességük van, nem gyűlöli hiszen ők is bírnak egy-egy trükkel, csak épp lapítanak, és titkosan kezelik az egészet. Így próbál  emberibb és hétköznapibb dolgoktól "rettegni". Mindegy, ha valóban az, majd megoldja, csak elő ne vegyék később. Igen, most hülyeséget csinál.
Amint a lába a markára támaszkodik, könnyedén emeli meg, mintha csak egy gyermek súlyával bírna, de persze, ez a saját kis adottsága, hogy többet bír, mint az átlag, és ha felmászott volna, simán képes lett volna felhúzni őt, ami azonban biztosan kérdéseket hozna magával, és mint tudjuk, az sosem jó. Így vár, és amint odafent van, már ő is kapaszkodik felfele, odafent pedig átfordul, és hamarost a földre érkezik ismét. Éljenek a hosszú lábak.
- Pillanat - lépked előrébb, és kilesve ellenőrzi le, hogy erre kik leselkednek, de, egyelőre nem lát egy olyan katonát sem, amely az előbbi szervezethez kötődhetne, azonban azt igenis hallja, hogy közelednek az előbb elhagyott sikátor felé. - Oké, akkor kövess. Arra megyünk - mutat a kissé kopott, egykori műhelyek irányába és átvág az úttesten. Errefele a város csendesebb sarka van, ahol a lányok bátran kiállnak strihelni, a zsebekre vigyázni kell, és a drogügyek sem ismeretlenek, de cserébe, erre nemigazán jut eszébe épp eszű embernek betérni, és ők is csak átsietnek rajta, ha úgy adja a sors.
- Maradj mellettem, ez nem a legjobb környék a hölgyeknek, de erre talán nem követnek. Ha átvágunk rajta, akkor a város külső peremére érhetsz, ahol foghatsz taxit és leléphetsz előlük. Nem tudom mit követtél el, de ha egyszer elfognak, remélem nem csesznek meg engem érte, hogy bújtattalak - rázza meg a fejét és menet közben egy cigarettára gyújt, majd az épület mellé érve, a romos kerítést elhúzva engedi előre. Hazudna, azt mondaná, most jár erre először.


A hozzászólást Leonard Atkinson összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 31 Dec. 2017, 11:57-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
109
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Leonard Atkinson & Norina Thomson Kedd 28 Nov. 2017, 19:41



Leonard & Norina


Kicsit furcsa ez a helyzet. Eddig mindig azt hittem, hogy simán el tudok menekülni az ENSZ katonái elől, evégre mostanáig mindig sikerült kicselezni őket. De most... Olyan furcsa, hogy másnak kell segíteni rajtam. Nem szorultak soha segítségre, nem segített rajtam senki, még a családom sem keres... ha egyáltalán van családom. Mindenesetre most örülök, hogy volt aki segítségemre sietett, mert már  biztosan a RAFT-ban lennék bebörtönözve, azt pedig nagyon nem szeretném.
Könnyedén ugrok le a kőkerítésről, mint egy macska, majd megvárom, míg a megmentőm is átmászik, majd megkérem, hogy mutassa azt a bizonyos utat. Kíváncsi vagyok, hogy mi lehet, az a bizonyos tolvajok útja, még soha nem hallottam róla. Érdeklődve figyelem, amíg körbenéz, majd végül az ösvény felé fordulok, amerre a fiú mutat. Kicsit kopott, kicsit rendezetlen, de ez most nem érdekes. Ha el tudok így menekülni üldözőim elől, akkor minden jó. Szavaira csak bólogatok, nincs mit hozzáfűznöm, amúgy se ismerem a környéket, így eszem ágában sincs elmozdulni mellőle.
- Nyugi, téged nem bántanának, én kellek nekik-mondom szinte halál nyugodtan. Ha attól fél a legjobban, hogy őt is elkapják, akkor remélem, hogy most sikerült megnyugtatnom. Itt az egyetlen, akinek van mitől tartania, az én vagyok. Ha esetleg mégis megtalálnának, akkor engem börtönöznek be, engem kínoznak meg, engem fognak kényszeríteni, hogy írjam alá azt a nyomorult egyezményt, amihez semmi közöm sincsen. Én nem veszélyeztetem az ártatlan lakosok életét, az érdekeink megegyeznek: én is le akarom kapcsolni az összes hőst, az ENSZ is. Nem értem, hogy ebben mi akkora hatalmas bűn, amiért le akarnak csukni. Francba, ettől soha nem fogok szabadulni.
Ha a fiú is elindul, akkor én is elindulok mellette, ahogy kérte. Nem mintha félnék bármitől is, ami miatt ez a hely "nem való hölgyeknek", hiszen ha muszáj, akkor képes vagyok megvédeni magam, csak nem árt az óvatosság. Remélem, hogy ez az ember tényleg segíteni akar és nem csak kihasználni. Volt már alkalmam találkozni pár perverz alakkal, de szegénykéim hamar megbánták, hogy újat húztak velem. Az egyetlen, amit éreztek, az egy csuklótörés, egy hatalmas ütés és egyből a sürgősségin kötöttek ki.
-Amúgy téged hogy hívnak, ha szabad megkérdeznem-teszem fel a kérdéstNem hinném, hogy szükségem lesz rá, de gondolom nem árt, ha legalább tudom a nevét.



Remélem tetszik  awhh Ha nem jó PM
••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
79
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Leonard Atkinson & Norina Thomson Szomb. 16 Dec. 2017, 19:34

Leo & Norina

A ritka pillanatok egyike, hisz nem a vajszívéről híres. A koldusoknak is inkább köpne a poharába – persze akad kivétel, de annak erősnek kell lennie – mintsem aprót ejtsen bele, hogy aztán olcsó italra költve rúghasson be ismét. Ez az esetek nagy többsége, és ő nem szokott ezek mélyére menni, felszínesen ítél és utál. Ez van, ő nem egy pozitív személyiség, ami ellent mond annak, amit most tesz. Lehet, egy másik szituációban nemigen köszönne neki a hölgyemény sem, jó, mondjuk ez is kicsit sarkalatos, nem a legrosszabb alak, de nem is kellemes első ismeretre. Szerencsére más módon oldja meg azt, ha netalántán szüksége van a gyengébbik nem egy egyedére, magyarán, legalább nem egy ronda kapafogú ember – bár kinek mi a szép, ugye. Még egyszer azért persze körbenéz, hisz most nem az az elsődleges, hogy felszedje az amúgy véletlen „talált” hölgyet, hanem inkább az, hogy ne lökje oda azoknak, akik ezek szerint nagyon is követik. Nem hall ugyan szirénákat, de ami késik, az ugye nem pontos, és ha nagyon nem lelik meg, képesek lesznek megkérni a helyi rendőri erőket, azok meg nagyon is értenek ahhoz, hogy hogyan is kell parádézni a városban, és indokolatlanul megállítani embereket, vagy épp tök békés helyeken razziázni, kutatgatni. Még tényleg képesek lesznek majd seggbe rúgni, amiért kísérgetni, de oda se neki, mert nem mondhatja, hogy nem élvezi, ha kicsit bosszanthatja a rend őreit. Kissé balhés egyetemi mivolta már találkozott velük, és egy biztos, ha újra születne, akkor se lenne rendőr. Soha.
- Azt sosem tudhatod, főleg ha nem ismered az embert. Arról megnyugtatlak, hogy nem vagyok darabolós gyilkos, de lehet nem tetszene nekik a képem – vonja meg a vállait, miközben már az egyel csendesebb de kissé rosszabb környékre kerülnek. Gyors átvág az úton, ahol jobbára a rozogább, vagy épp sufnituning autók állnak, és bevárja, hogy a nő is mellécsatlakozzon. - És miért vagy olyan biztos, hogy kellesz nekik? Ezeket nehéz felbosszantani, tán mégis sikerült? - érdeklődik, ha már ennyi támaszt nyújtott, legalább valami morzsát had tudjon meg. Nincs olyan különlegessége, hogy kiszúrja, ki mutáns és ki nem, egyelőre csak a nő parfümje és az izzadtság semleges, apró szagának egyvelege jut el hozzá, semmi több, talán egy kis samponnal keverve, az utca mocskait ki nem felejtve. Abban sem biztos, kik is azok az alakok, ő a ruha alapján a Terrorelhárításnak tudja be őket, hiszen hiába van képessége, ők ketten, a testvérével igencsak csendesen és titokban élnek, nem látott napvilágot egyikük képessége sem, és nem is kívánják. Így hát, honnan is tudhatna ilyeneket – ami nem megy le a médiában, mint az idegenek támadása, vagy épp a hősök parádéja, az neki kínai, totál laikus. Mindegy is igazából.
- Itt balra – indul, közben pedig előhúz egy cigarettát, és kényelmesen rágyújt. - Zavar? - bök a bagó felé, majd amíg nem kap ellenkezést, addig szívja, és pöfékel. Nincs jele annak, hogy erre követik őket, és egyáltalán leesett nekik, hova is tűnhetett a hölgyemény.
- Leonard – böki ki, bár tudja, lehet nem kellene. De ha már így kérdi, egy keresztnévből semmi nem derül ki később, igencsak közkedvelt név, sokan élnek vele. - És téged? - egy ide, egy oda, és egy újabb kanyar. A távolban sziréna hangzik fel, ahogy remélte, bár lehet, csak a szokásos balhé miatt vonul ki, vagy csak járőrözik. Teljesen mindegy. Nem kellenek ide.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
109
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Leonard Atkinson & Norina Thomson Szomb. 27 Jan. 2018, 21:48



Leonard & Norina


Igyekszem minél kevesebbet elárulni magamról, hiszen nem ismerem ezt az embert. Ki tudja ki lehet, még azt is kinézem belőle, hogy nekik dolgozik. De akkor miért nem kapott el ott rögvest? Miért nem állt tovább? Miért segít nekem elbújni? Nem értem... Najó előfordulhat, hogy csak én vagyok túl óvatos, de az mondjuk sohasem árt, főleg nekem. Egy rossz szó, egy rossz mozdulat és irány a RAFT. Igazából semmi bajom sincs azzal, hogy börtönbe jutok, van kaja, van fedél a fejem felett, ráadásul ez mind egyben, a baj csak az, hogy irtózom a bezártságtól. Most végre felvettek egyetemre, van mellette munkám is, szuper minden, de most hogy végre sínen van minden, nem szeretném elszúrni.
-Akkor abban az esetben ketten megyünk rácsok mögé, ennyire egyszerű -erőltetek egy kamuvigyort az arcomra, miközben folyamatosan az utat figyelem. Ez biztosan egy titkos utca lehet, hiszen egyáltalán nem jártam még erre felé és nem is hallottam a környékről.
-Hát sikerült és ha nem baj, akkor nem osztanám meghogy hogyan. Az egy dolog, hogy hős vagyok és emiatt üldöznek, de emellett "mutáns" - ahogy a legtöbb ember nevezne - vagyok, ami szerintem még plusz rontana a helyzetemen. Most sem áll valami jól a szénám, de félő, hogyha rájönnének, akkor nem a RAFTban, hanem a Pentagonban kötnék ki. Általában igyekszem feltűnés nélkül élni, teljesen hétköznapi körülmények között, ritkán járok utcára, csak ha el kell mennem otthonról, vagy leugrani a sarki boltocskába, de amúgy senkinek sem jutna eszébe, hogy valójában mutáns vagyok. Ezt nem szoktam mások orra alá kötni, igazából ezt rajtam és a macskámon kívül senki sem tudja és ez így lesz a legjobb.
Elindulok balra, ahogy a mellettem lévő is mondja, majd hirtelen megcsapja az orromat a dohányfüst.
-Nem, nem zavar - válaszolom, majd körbenézek és megbizonyosodom arról, hogy nem követ erre senki. Remélem ez így is marad, hiszen ha esetleg mégis megtalálnának, akkor valószínűleg nem csak én, hanem Leonard is megszenvedné.
-Norina-mutatkozok be én is. A távolban meghallom a szirénát, mitől összerezzenek. Remélem, hogy nem miattam jönnek. Bármi miatt is, nem szívesen futnék össze velük.
-Siessünk -sürgetem Leonardot, hiszen sem a sziréna, sem a környék nem valami bíztató.



Remélem tetszik  awhh Ha nem jó PM
••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
79
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Leonard Atkinson & Norina Thomson Szomb. 03 Feb. 2018, 19:57

Leo & Norina

Nem kell aggódnia a másiknak, hogy valami gáz adódik abból, hogy ő lelt rá. Látja ő a tekintetén, a mimikáján, hogy tartózkodik, nem is kicsit. Egyetemen volt szerencsére ilyesmivel foglalkozni egy fakultatív tárgy keretei között – persze, hogy kreditekért és a jó csajokért -, ahol ragadt azért valami rá. Nem mestere, de többnyire a hazugságot is lehet látni, vagy más, apróságokat. Ő persze még korántsem tud mindent, de ezt most igenis látja, süt róla, hogy nemigen bízik emberünkben. Őszintén szólva, ő maga sem bízna fordított esetben, főleg úgy, hogy hirtelen jelent meg, és pont ott. Az mondjuk tényleg teljesen véletlen volt, hogy arra ment és még valakit talált is arra, így aztán most teljesen ártatlan és részben kissé áldozat is. Ha majd hazaér, és elregéli Daniel-nek, mit élt át, kivel és hogyan, biztos majd azt fogja kiszúrni belőle, hogy miféle kétes helyeken jár, és kétes embereknek segít. Hogy amit hősködésnek vagy épp jótettnek gondolt, lehet nem is az, mert, ahogy majd kifejezi magát: lehet valami beteg sorozatgyilkosnak segített nagy erőkkel és a többi. A szokásos túlságosan aggodalmas gondolatok tömkelege. Mert hát semmi sem lehet olyan egyszerű, mint aminek az ember gondolja, nemde? Fogalma sincs, ő nem tart a nőtől, nem érez semmi olyasmit, hogy két sarok múlva megjelenik egy fekete furgon, amibe belelöködi, vagy épp a kés a kezében, hogy jól kilyuggassa a bőrét. Ha igen, akkor szopacs.
- Ahahahah, én biztos nem megyek oda. Nem áll jól nekem a narancssárga szín – vagy mit aggatnak rá, fogalma sincs. Volt rácsok mögött, de az inkább csak előzetes volt, nem volt egyenruci, fémbögre és kihegyezett fogkefe sem. Inkább csak hideg priccs, pocsék kaja, és szarkazmust imitáló fegyőr. Még most is a fejéhez szokták vágni, egyszer még a testvére az anyjuknak is elmesélte, mibe keveredett, de annyira nem kavart nagy port otthon, mert nem kapott telefonhívást, de még ide sem utaztak. És akkor csodálkoznak, ha nem szereti őket? Nem azért csinálja azt, amiket, hogy a szülei az ajtóba jelenlenek meg egyik-másik eset után, de azért egy „Jól vagy? Hogy vagy?” kérdés néha még neki is jó esett volna.
- Ó, jó, jó, értem én, titokzatos lány. Szigorúan bizalmas a dolog, megértem – az hogy valóban érdekli-e, nem fontos. Kicsit igen, kicsit nem, de annyira tuti nem, hogy reszkessen az igazság és a kis történet után. Mostanában a terroristákat, maffiózókat és azokat üldözik, akiknek képesség van a birtokában, főleg, miután élő adásban robbantottak fel székházat, meg leromboltak valami városrészt. Nem nézte nagyon, mert ideges lett tőle, a testvére részletesen el bírná mesélni.
- Csak kérlek nyugtass meg, hogy nincs rád semmi bomba szerelve – ezt persze poénnak szánja, de hogy a másik hogy fogadja.. kérdéses. - Az ENSZ-es balhé miatt amúgy? Olyan X-men vagy? - vagy Bosszúálló, vagy bármi. Ő nincs nagyon tisztában a csoportokkal, csak amit a média közölt a város népével, mert hát ő még mindig nem nyilvánosan űzi. Daniel látványosabb, csoda, hogy még nem szagolta ki senki.
- Remek, és üdv, Norina – üdvözli utólagosan, és gyorsabban szedi a lépteit, ahogy azt kéri. A nyílt terepet kéne elkerülni, így végül megáll egy raktárterület előtt, és miután a már rég tönkrevágott kerítés egy elemét elhúzza az útból, beengedi a lányt, majd maga is arra távozik. Ide még a maffiások, drogosok se jönnek, csak szemétkupacok, rozsdás fémvalamik és hordók vannak. Nem nagy terep, de az előtte álló épület elfedi, így az utcán korzózók se fogják észrevenni őket. Oké, ezt a helyet nem ismeri még ő sem, improvizált csak, de nem vallja be.
- Itt szusszanhatsz kicsit, nyugi, nincsenek patkányok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
109
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Leonard Atkinson & Norina Thomson Csüt. 08 Feb. 2018, 13:45



Leonard & Norina


A bizalmatlanságom hamarosan kiül az arcomra is. Mégis hogyan bízhatnék az emberekben, hogyha mindegyik rosszat akar. Például az előbb is az egyenruhások. Egyáltalán nem látszottak békésnek, a szándékuk sem az. Ez megy már évek óta; éppen, hogy jobbra fordultak a dolgaim, máris jött az ENSZ, hogy írjam alá azt a retkes egyezmény. Pedig nem is csináltam semmit - Na jó, a semmi talán egy kicsit erős kifejezés, csak úgy "hobbiból" megruháztam pár önkéntes igazságosztót, a Bosszúállók közelébe se értem, de máris felkerültem arra a listára. Hát, mondhatom szuper az életem, soha nem lesz vége ennek az örökös bujdosásnak.
-A narancssárga senkinek sem áll jól...-fintorodom el. Igazából nem vagyok az a plázacica féle, aki a divatot mindennél fontosabbnak tartja, de akkor is. Nem szeretem a feltűnő színeket, nem is a legideállisabb az állandó bujdosáshoz. Leginkább a feketét szoktam hordani, jobb időkben egy sötétebb bordót, zöldet, esetleg kéket. Mást nem igen szeretek. Igaz, egyszer megesett velem, hogy nyáron  szórólapokat osztogattam New York napsütéses utcáin és kénytelen voltam egyenruhát hordani: azt a tipikus, színes, teljesen világos borzalmat, amit rám kényszerítettek. Azóta sem járok arra a helyre.
Örülök neki, hogy nem kezd el faggatni amiatt, hogy miképpen haragítottam magamra az ENSZ-t. Igazából a válasz teljesen egyszerű: nem csináltam semmit. Biztos tudomást szereztek a különleges erőről, amit birtokolok és bizonyára túl veszélyesnek tartották. Az igazságtól nem járnak messze, tényleg eléggé veszélyes, de olyan kezekben van, ami nem használná tömeges mészárlásra. Egyáltalán nem célom magamra haragítani bárkit is, de ezek szerint mégis sikerült, még a bujkálás közepette is.
-Nem, nincs rám szerelve semmi-mondom megnyugatóan, miközben kínos mosoly kerekedik az arcomon.
-Igen, az ENSZ miatt... És nem vagyok X-men, sőt Bosszúálló sem, meg semmi hasonló. Inkább amolyan önjelölt harcosféle vagyok-válaszolok, nem sokat sejthetően. Az 'önjelölt harcos' igen jól hangzik, de igazából nem ritka mostanság. Ha jól tudom, akkor minden harmadik mutáns hasonló titulussal rendelkezik. Vannak köztük erősebb, gyengébb, volt már dolgom ezzel is, azzal is, de egyik sem érhet fel egy Bosszúállóval vagy egy X-mennel.
Hamarosan meghallom a szirénákat, mitől eléggé megrémülök. Igazából mindig valahányszor rendőröket hallok, akkor összerezzenek, de ez most más. Tényleg olyan érzésem van, mintha értem jönnének. Megkérem Leonardot, hogy egy kicsit siessen, mire mindketten belehúzunk. Egy elhagyatott raktár vesszük az irányt, ami így este eléggé vészjóslónak tűnik, de különösebben nem zavar. Annak idején egy üres sikátor volt az otthonom, napjaimat szemetesek és zsákok között töltöttem, úgyhogy mondhatom azt is, hogy megszoktam.
-Rendben -fújom ki magam, miközben a falnak támaszkodok.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
79
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Leonard Atkinson & Norina Thomson Csüt. 15 Márc. 2018, 23:26

Leo & Norina

Nem riad meg attól, hogy mit lát a másik arcán, hozzászokott már ahhoz, hogy az emberek így néznek egymásra, a világra, meg amúgy is, neki is valami hasonló ábrázata van a hétköznapok nagy részében, amikor valakivel egy helyre fújja a szél. Nem mindig utál mindenkit, ez amúgy erős tévhit, csak sokszor irritálják, vagy épp elmereng és amikor valami idegen visszarángatja azzal, hogy adjon neki egy szál cigit buszjegyre, nem épp kellemes szavakkal illeti meg. Kissé negatív figura, ezt elismeri, és el is ismerte mindig is, de nem lehet mindenki vidám, mosolygós és mindenkivel tök jól kijövő ember. Talán a nő sem az, legalábbis azt szűri le eme rövid és felszínes ismeretség alatt, hogy nemigen lesz az a csacsogós, üresfejű liba, akinek a divat, az instagram meg a smink folyik az ereiben. Ennek tök jól tudna amúgy örülni, mert értékeli ám, ha valami más és még érdekes is, de ez nem egy rapid randi szituáció, másra kell figyelni, mint a másik haja, szeme, szavai. Az meg kicsit egyelőre nem a legjobb kezdés, hogy ilyen vészes alakok követik, a veszélyes nők sosem jelentenek semmi jót, csak extra fejfájást a férfiaknak, és sok kérdést, galibát. Egyszer sikerült egy olyannal összejönnie, akitől nemhogy az anyja, de húsz generációnyi anyuka is óvná és intené, meg is volt a tanulópénz, amikor már ő is úgy érezte, ez igencsak erős és tüzes terep, jobb, ha félreáll. És akkor, ha ő így érez, már nem jó. Nagyon nem. Szerencsére most, jelenleg nem érez semmi ilyet, csak kis éhséget, értetlenséget. Ennyi belefér.
- Kiemelné a szemed színét, de akkor legyen az már valami kimondhatatlan márkájú cucc, mint a börtönszerkó – tekint körbe, mennyire izzasztó a helyszín, de úgy néz ki, ők jártak jól, náluk volt az egérút térképe és egyelőre nyertek. Persze, ez semmit sem garantál, lehet, hogy most tök jó minden, és úgy érzik, nem lesz itt már semmi sem, aztán amikor menne mindenki a dolgára, a képébe szegeznek egy puskacsövet, parancsokat kajabálnak, és kattan az a bilincs, amit nem huncutkodásra kell használni. Az élet már csak ilyen mókás, de ez nem egy hülye film, ami miatt fogni kell a fejüket, mert tudják, mi fog jönni az elkövetkezendő öt percben. Bizonyos esetekben jól jönne, de nem most. Most a szerencsét kéri.
- Hááála az égnek. Ne nézz híradót, mert csak paranoiás leszel tőle – mordul. Persze nem is ő nézi, hanem mindig a testvére, és nem is nézi, hanem teszi mellette a dolgát, és hallgatja. Ő meg akaratlanul végigkíséri miként zajlik a politika, melyik celeb épp kivel fetreng, ki ajándékozott, adakozott, vagy épp kik ölik egymást, és még lehetne folytatni napestig. Rosszabb, mint valami komédiás horrorfilm, mintha direkt csak azokat mutogatják, amik borzalmasak, amiktől eltátod a szádat. Baromság az egész.
- Áhh.. így már vágom. Se köpeny, se kívül hordott bugyi. Most nagyon nem szeretik se az önjelölteket, se azokat, akik celeb hősök, így már értem, miért fogócskáznak veled ilyen serényen. Én.. ööö.. hallok ezt azt, szar a helyzet, de nem köplek be – már csak azért sem, mert ő is épp olyan saras, vagyis képességes, mint egy-két hős, csak épp nemigen áll ki a nyilvánosság elé. Sehogy sem. Ha elkapják őket, és rájönnek, azt hiszik, itt a karácsony, két légy egy csapásra. Na azt már nem adja meg nekik. Ha nem tör ki innét, és nem kezd el önjelölt akcióba, akkor nincs semmi gáz, tudja a hátsó kijáratot, de hagyja kicsit, nehogy az legyen, hogy még cipelnie is kell. Nem lenne gond csak nem málhás csacsi ő.
- Talán nem hoznak kutyákat keresni – ül le valami hordószerűségre, és egy cigarettát előkeresve gyújt rá, majd nyújtja felé is, szinte már reflexből, hátha él ilyesmivel. - Átérzem amúgy milyen retek ez, hogy keresnek. Az.. egyik haverom is ilyen ööö.. hát tud pár dolgot csinálni a képességével, és most hosszú nyaralásra ment, remélve, hogy nem kőrözik közben. De amúgy mi a fene történt, hogy ennyire pipák? Csak úgy, rasszizmusból? - nem beszél hangosan, csak annyira, amennyire a másik tisztán megértse, de kifele semmi se jusson ki. Mintha itt se lennének.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Leonard Atkinson & Norina Thomson

Vissza az elejére Go down

Leonard Atkinson & Norina Thomson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Avatárfoglaló [régi]
» A legjobb virtuális barát - Laura & Norina

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok :: Sorsolásos játékok-