» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
Leonard Atkinson & Norina Thomson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
325
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Leonard Atkinson & Norina Thomson Vas. 17 Szept. 2017, 18:47

•• Leonard Atkinson

&
Norina Thomson ••

Keringő



A játékban résztvevők: Leonard Atkinson & Norina Thomson

• Az ENSZ katonák megtámadják Norina Thomsont, amiért a nő nem írta alá az Egyezményt. Céljuk, hogy a RAFT börtönbe vigyék. Késő éjszaka New York utcáin történik az üldözés, amibe a haza igyekvő Leonard is belekeveredik. A férfi segíthet Norinának megúszni a börtönt.

- A kezdés joga: Norina Thomsont illeti.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
39
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Leonard Atkinson & Norina Thomson Hétf. 18 Szept. 2017, 19:35



Leonard & Norina


Levegő után kapkodva rohanok végig az utcán, miközben pár katona már percek óta csak üldöz szüntelenül. Egy ideje már napok óta ez megy. Már párszor sikerült leráznom őket, de mintha ma sokkal rafináltabbak lennének. Ahj szegénykéim, biztos kaptak már eleget miattam...
Már sötét van, csak pár utcai lámpa világítja meg az utat. Egyre inkább szaporázom lépteimet és érzem,
hogy egyre inkább lehagyom üldözőimet. Elégedetten mosolyodom el és hogy hencegjek is velük, elrugaszkodok a földtől, majd mint egy rakéta, úgy repülök végig az üres utcán. Hátranézek és látom, ahogy a két katona megáll, majd szép lassan megfordul. Na a napi edzés is letudva. De hogy még véletlenül se unatkozzak, végig gondolom a napomat, hadd legyek büszke magamra.
Igazából nem történt velem ma sem semmi, csak most így az elmúlt egy órában gyorsultak fel a dolgok. Az egész olyan váratlanul ért. Éppen az egyik sarki kisboltból jöttem kifelé, amikor pár egyenruhás észrevett és üldözőbe vettek. Hiába,
engem az ENSZ nem tud megtörni. Azért sem írom alá azt a rohadt egyezményt, akár mennyire is kényszerítenek. Sőt, ha kell mindennap lekocogom velük ezt a távot, engem nem érdekel, a futás úgyis egészséges. Meg amúgy is. Nem is értem miért kéne aláírnom, nem is vagyok hős. Ha valaki hősnek tart (remélem senki), azt kiröhögöm. Pont nem tartozom közéjük, én inkább igyekszem őket laposra verni, méghogy barátkozni velük...Pff...
Elképzelem magamat, ahogyan civileket mentek egy röhejes szerkóban, celeb vagyok, és a bosszúállók a BFF-eim. Öhm...köszönöm, de inkább elásom magamat... Már majdnem az út végén vagyok, amikor egy tucat katona kezd rohanni felém az egyik kereszteződésből.
-Hogy az a...-fordulok, meg de túl sokan vannak. A fene esne bele, már megint  elbíztam magam... Vajon miért nem lepődöm meg?
Nya most jöjjön valaki, aki kihúz a pácból, mielőtt még belefulladnék, mint egy béna akciófilmben.


Remélem tetszik  awhh Ha nem jó PM
••


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
19
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Leonard Atkinson & Norina Thomson Vas. 24 Szept. 2017, 23:12

Norina & Leonard

- Nincs apróm, húzz innen – mordul rá az asszonyra, aki kitartóan emelgeti a poharát, már-már követni készül a szerencsétlent áldozatát, de az nem hagyja. Átkokat és káromkodásokat motyogva húzódik vissza a rongyszigetre, amely a melegebb évszakokban szolgálhat lakhelye gyanánt. Persze. Ha most odaadta volna a pénzt, gazdagságot, szép gyerekeket, áldást szórna felé, de az ő pénzéből ugyan nem vesz magának szeszt, drogot, vagy amit akar. Már rég nem bízik a hobókban, nem egyszer a nagylelkű ételadományt kidobták, vagy mire visszaért, már részegek voltak. Nem. Majd eltartja őket aki akarja. Inkább átsorol a szemközti oldalra, és úgy halad tovább hazafele. Késő van már, elhúzódott kissé az egyetemi kutatómunka, és megbeszélés. Persze, bedobtak két sört közben, de kivételesen békés és nem a bulira összpontosító ülés volt ez. Nemsokára itt vannak a vizsgák, és remekelnie kell, ha akarja az ösztöndíját, és a kényelmes lakást, amelyben most élnek. Nem akar kollégiumba menni, szobatársakat, embereket maga köré. Ó nem lenne az kellemes, senkinek sem, és ha már nem kell megszakadnia a sikeres vizsgáért, nem is tojik rá magasról. Néha tud komoly is lenni, csak Daniel ezt rendszerint elfelejti. Nem is ő lenne.
Kényelmes tempóban sétál, és a cigarettáját vadássza elő, miközben a távolban hangok csapnak fel. Mintha valami felvonulás, nagy buli, vagy üldözés lenne. Nem hallja még tisztán, és nem is kíváncsi rá, ha lehet ilyet mondani, mert mindenkinek megvan a maga nyomora, amivel törődnie kell, neki meg nem kell mindenbe beleütnie az orrát, nem kötelezte rá senki. Így, megállva kicsit, meggyújtja azt az átkozott bűzrudat, és békésen lépdel tovább.
Vagyis csak lépdelne.
Ó, komolyan!
Először csak a lányt látja. Kicsit zilált, kicsit liheg. Talán futott eddig, valami perverz alakok kergetik, nem tudni. Eddig nem is lenne gond, nincs messze tőle, épp kereszteznék útjaik egymáséit, ha minden a normális kerékvágásban működne.
- Eltévedtél? – szól oda, miután már nem hosszú méterek állnak közöttük, majd meglátja a csapatnyi egyenruhást. Szemei kissé kikerekednek a látványra, fogalma sincs, kik ezek, hisz innen nem tudja leolvasni öltözékükről, de annyi szent, hogy nem valami pride fellépői. És tuti nem barátságokat. Hát ezek elől menekülne?
- Gyere utánam  – ragadja meg a karját, ha nem is finoman, de fájdalmat nem okoz, és behátrál a sikátorba. Ez zsákutca lenne, csakhogy emberünk a környéken él, ez az ő terepe, és fánkzabáló hekusok elől nem egyszer menekült már meg.
- Tartok bakot, te meg átmászol szépen és megvársz odaát. Onnan mutatom a zsiványok útját, mert gondolom nem akarsz azokkal találkozni. De ha félreértettem valamit.. bocs – azzal ujjait összefűzve áll a fal mellé, és reméli, hogy a másik siet és nem érnek ide idő előtt. A hangjuk már nagyon közel van, és tudják, hogy ide mentek. Szorít az idő.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
39
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Leonard Atkinson & Norina Thomson Pént. 13 Okt. 2017, 19:08



Leonard & Norina


Huh, szerintem leráztam őket. Lassítok egy kicsit, hogy kifújhassam magam, közben vissza-visszanézek, hogy nem kezdenek e újból üldözni.
Mindenesetre már kezd az egész unalmas lenni. Eleinte jó buli volt, hogy esténként itt fogócskáztunk az utcán, de azért ez már egy kicsit sok. A katonák estéről estére erősebbek, egyre nehezebben tudom lerázni őket. De azért én sem vagyok kispályás, mindenki tudja, hogy van ez: ami nem öl meg, az megerősít. Semmiképpen sem hagyom magam. Engem aztán nem fog elkapni senki, erősebb vagyok bármelyik hősnél. Sok mindent túléltem már, ez semmiség.
Egyszer csak látom, hogy pár egyenruhás felém tart, szerencsére még nem vettek észre. Ha jól látom, most többen vannak. Szaporázom lépteimet, nehogy észrevegyenek. De ahogy előrenézek, egy ismeretlen férfit látok közeledni. Mikor már egészen közelér hozzam, lassítok, majd kérdésére csak rázom a fejemet. Kétségbeesetten hátrapillantok, amikor meghallom a katonákat, hogy észrevettek. Már rohannék tovább, de a férfi hirtelen megragadja a csuklómat és behúz egy sötét sikátorba. Nem ellenkezek, csak remélni tudom, hogy tényleg segíteni akar és nincsen semmilyen hátsószándéka.
A férfi bakot tart, én pedig igyekszem minnél gyorsabban átmászni. Direkt nem használom a képességeimet, hiszen az emberek nem nagyon bírják a mutánsokat, ráadásul nem is ismerem ezt az embert, inkább jobban teszem, ha egyenlőre egy átlagos embernek tettetem magamat. Mondjuk egy idő után mindenkinek feltűnik, hogy egy átlagos embert nem kergethet az ENSZ.
Mikor felérek, felényújtom a kezemet, hogy felhúzhassam. Amikor már mind a ketten átértünk, megköszönöm neki a segítséget. De az idő szorít és a rendőrök még mindig a nyomomban vannak.
-Akkor mutasd azt a bizonyos utat-mondom habozás nélkül. Remélem siet, nincs kedvem a RAFT-ban tölteni az éjszakát.


Remélem tetszik  awhh Ha nem jó PM
••


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
19
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: Leonard Atkinson & Norina Thomson Csüt. 02 Nov. 2017, 15:35

Norina & Leonard

Valami itt nagyon bűzlik, és azt kizárhatjuk, hogy ez a szag a csatornafedél alól érkezik felé. Az eddig békésnek és unalmasnak tűnő este fordulatot vesz, és nem is kicsit. Valahogy így kezdi el megérteni azt, amit testvére szajkózik folyton; mindig belekeveredik valami olyanba, amelybe nagyon nem kellene. Mentségére, a legtöbb esetben nem ő keresi ezeket az eseteket, meglelik maguktól is. Az egyik pillanatban még nézelődő, a másikban pedig már lassan önjelölt hőspalánta avanzsálódik belőle. Mintha az olyan könnyű lenne, persze, főleg az ő esetében. A problémás gyerekek sosem képesek azzá válni, inkább ők lesznek a rosszak, de Leo olyan semleges, ahogy azt a papírforma kívánja, sosem vonzotta sem a sötét, sem a világos oldal. Ő csak szeretett csendben és feltűnés nélkül élni, és így is tesz, amikor csak lehetősége van rá. Ami pedig, ahogy azt most is láthatjuk, nem épp könnyű kérés. Sőt.
- Remek  - jobban szereti az eltévedt embereket, mert könnyebb felidézni, melyik utcában van, mintsem azt kitalálni, mégis mivel tudja megoldani a helyzetet. Egy apró sóhaj hagyja el az ajkait, és fejében beindulnak a fogaskerekek, amik eddig a következő ZH szopatásain gondolkodtak, vagy épp azon, hogy Daniel mennyire lesz morcos, ha megint későn ér haza - vagy még mindig. Hiába, nem épp ő a legjobb alvó, és nem tehet arról, hogy imádja a város éjszakai arcát.
- Ezek elől amúgy sem tudtál volna elfutni. Tutira két irányból érkeznek, a filmekben is azt csinálják - okoskodik, mintha akkora mestere lenne az üldözős jeleneteknek, vagy épp annak, hogy hogyan kell menekülni a hatóság elől. Volt már persze kisebb ügye, verekedés, vagy épp tanúskodás miatt, de egy kisebb hadsereg sosem szegődött a nyomába, elvégre, akkora kárt nem okozott, az a nagyágyúknak jár, vagy..
- Ugye nem vagy terrorista..? - elég manapság a híreket hallgatni, no meg ott vannak még a mutánsok utálata azóta a bizonyos eset óta, de azokat, akiknek képességük van, nem gyűlöli hiszen ők is bírnak egy-egy trükkel, csak épp lapítanak, és titkosan kezelik az egészet. Így próbál  emberibb és hétköznapibb dolgoktól "rettegni". Mindegy, ha valóban az, majd megoldja, csak elő ne vegyék később. Igen, most hülyeséget csinál.
Amint a lába a markára támaszkodik, könnyedén emeli meg, mintha csak egy gyermek súlyával bírna, de persze, ez a saját kis adottsága, hogy többet bír, mint az átlag, és ha felmászott volna, simán képes lett volna felhúzni őt, ami azonban biztosan kérdéseket hozna magával, és mint tudjuk, az sosem jó. Így vár, és amint odafent van, már ő is kapaszkodik felfele, odafent pedig átfordul, és hamarost a földre érkezik ismét. Éljenek a hosszú lábak.
- Pillanat - lépked előrébb, és kilesve ellenőrzi le, hogy erre kik leselkednek, de, egyelőre nem lát egy olyan katonát sem, amely az előbbi szervezethez kötődhetne, azonban azt igenis hallja, hogy közelednek az előbb elhagyott sikátor felé. - Oké, akkor kövess. Arra megyünk - mutat a kissé kopott, egykori műhelyek irányába és átvág az úttesten. Errefele a város csendesebb sarka van, ahol a lányok bátran kiállnak strihelni, a zsebekre vigyázni kell, és a drogügyek sem ismeretlenek, de cserébe, erre nemigazán jut eszébe épp eszű embernek betérni, és ők is csak átsietnek rajta, ha úgy adja a sors.
- Maradj mellettem, ez nem a legjobb környék a hölgyeknek, de erre talán nem követnek. Ha átvágunk rajta, akkor a város külső peremére érhetsz, ahol foghatsz taxit és leléphetsz előlük. Nem tudom mit követtél el, de ha egyszer elfognak, remélem nem csesznek meg engem érte, hogy bújtattalak - rázza meg a fejét és menet közben egy cigarettára gyújt, majd az épület mellé érve, a romos kerítést elhúzva engedi előre. Hazudna, azt mondaná, most jár erre először.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Leonard Atkinson & Norina Thomson

Vissza az elejére Go down

Leonard Atkinson & Norina Thomson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Avatárfoglaló [régi]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok :: Sorsolásos játékok-