Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tavasz nyertesei


A tavasz férfi karakterei

Logan & Eric
A tavasz nõi karakterei

Norina & Caroline
A tavasz párosa

Pepper & Tony
A tavasz canon karaktere

Shuri
A tavasz kedvenc karaktere

Drax
A tavasz saját karaktere

Vitali
A tavasz elõtörténete

Franklin
A tavasz játéka

A 4. kaland (I. - II. kör)

Share|
>> the snake and the dragon - - Leo & Narsil


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
79
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: >> the snake and the dragon - - Leo & Narsil Hétf. 04 Szept. 2017, 00:21

Leo & Narsil

Mocskosul fülledt és párás éjszaka a mai. A nagyöregek már biztos egymást túlkiabálva hőbölgik, hogy ezitt a világ vége, jobb ha belenyugszanak, régen ilyen nem vót’ ! Mert a párt meg a kormány… meg a szíriuszi idegenek, és a többi, és a többi. Sosem folyt bele ezekbe a hülyeségekbe az online világban, csak kipattogtatott egy tál pop-corn-t és megvolt a szórakozás.
Az elhagyatott területen nincs nagy élet. Csak az alvilág, és a csövesek tobzódnak erre, ha hidegebbre fordul az idő, mert a csatornák, no meg az épületek vaskos falai megvédik őket a zord időjárástól. Erre azonban még szükség nincs, így a terep tiszta, és csendes. Ideig-óráig, majd a bal szélső épültkettős felől dulakodás hangja töri meg a csendet.
Leonard sosem volt nyugodt lélek. Mindig is fejjel sétált bele a bajba, ha úgy hozta a sors, és sosem hátrált meg. Ha a szülei valaha is figyeltek volna rá, kopaszok lennének, mert ezt egy hajcsomó sem bírta volna épségben. Balhés kölyök, balhés felnőtt-kezdemény. Aligha töltötte be a nagykorúságot, máris a bajt keresi, folyton-folyvást, mintha muszáj lenne. Testvére a nyugodt állóvíz, ő a háborgó tenger. És sosem nyugszik.
- Csak ennyit tudsz? – sziszegi a tagbaszakadt, piercingekkel teletűzdelt férfi, és egyik kezéből a másikba dobálja pillangókését. Két társa távolrabból, kissé nyúzottabban figyeli a kettős táncát, amely nemrég kezdődött, az ide legközelebb eső szórakozóhelyen. Csak a tipikus, napra lehet nézni, de rám nem eset. Leonard italra vágyott, rossz arcra nézett finom tekintetével, és szó szót követett. Elfutott, de csak hogy ne a berendezést megtérítését kelljen később megfizetni, vagy óvadékot. Vagy tán nem akart több bajt? Meglehet. De azok nem adták fel, követték, és utolérve este a másiknak. Nagyon fair, három az egy ellen, csakhogy, azt az egyet nem kell félteni. Eddig finomkodott, és meg is lett a kára. Képességét csendben viseli, és nem villogtatja, mint sok más ökör, akiknek még egy papírt is alá kellett róla írniuk. Ő csendes, és titokzatos, csak akkor kapcsol, ha muszáj. Oldala sajog, szemöldöke felszakadt, szája sarkából pedig ugyanezen nedű csordogál. Ha a jófiút akarja játszani, ennek szörnyű vége lehet.
- Ki tudja – vonja meg a vállát, majd elnémulva figyeli, ahogy mellé lépnek, és lefogják.
- Kicakkozom a csodás kis arcodat.. aztán majd megtudod, hogy mikor legyen nagy a szád – nagy szavak, nagy tettek.  Pengén fény villan, de ő már nem hagyja magát egykönnyen. Véres-nyálas zuhatagot köp a támadó arcába, mint a lázadók, mikor nem tetszésüket fejezik ki, majd kifordítva kezét, az őt leszorítóra súlyt, és máris két fájdalmas jajongás tölti be a teret. Ha a törött kar nem is, az arcba került méreg marása kellemetlenebb. Máris nem olyan nagy a szája.
- Ez rólad is elmondható, kutya. És most még elegáns voltam. Ha utánam jöttök, akármikor… nos, sejtitek – vidám mosollyal figyeli, ahogy amazok egyelőre kereket oldanak, szitkokat és ígéreteket szórva. Távolodó hangok, ő pedig egyedül marad. A bordája nem viccel, így sziszegve botorkál el a házfalig, és dönti a hátát annak. Erős volt, erősebben kellene visszaállnia, de azt sem akarja, hogy emiatt a lepel a földre kerüljön. Franc vigye el.. Azzal előkotorja a cigarettáját, és rágyújt, miközben arcán a vörös folt kezdi felvenni lila alakját. Gyönyörű, fülledt éjszaka.


A hozzászólást Leonard Atkinson összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 31 Dec. 2017, 11:54-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: >> the snake and the dragon - - Leo & Narsil Csüt. 21 Szept. 2017, 01:37



Leo & Narsil

Hosszú ideje nem jártam már a Földön. Valahogy sosem vonzott igazán, nem láttam okát elnézni ide. Egészen eddig. Bár most sem azért teszem, mert annyira felcsigázott volna. Beszélik, hogy eljön az idő, amikor minden elf elkezd vágyódni a Földre. Azt mondják, a bevésődés az oka. Mikor megszületik a halandó feled, akire mindennél jobban szükséged van és aki, miután meghal, többé már semmi sem lesz ugyanaz. Csak bajt hoz a fejünkre. Míg él, nem bírsz magaddal, vágyakozol hozzá, ha nem mész, bele is őrülhetsz. Viszont miután meghal, vele hal egy részed. A szóbeszéd szerint Nimellos király felesége is az előbbi esetbe őrült bele és vetett véget az életének. Én őszintén sajnálom, ami történt vele, de nem hiszem, hogy ez lett volna az oka. A bevésődés csak legenda. Nekem ez a meggyőződésem.
Igen fiatalon jártam itt először, vonzott az ismeretlen. Érdekes volt, de nem szebb, mint az otthonom, ezért hamar hazatértem. Utána csak azután látogattam el ide, hogy a sötét elfek kivégezték a fajtámat és elmenekültünk Brithonnal. Alfheim idegen volt és kellett a levegőváltozás, de iszonyatosat csalódtam abban, ami itt várt. Mikor még anno, százötven évvel a születésem után ellátogattam ide nagy, szabad terek, zöldellő rétek, kővárak, barátságos kis települések fogadtak. Ez már a múlté volt. Autók robogtak, gyárkémények füstöltek, az emberek furcsa ruhákat és hajviseleteket hordtak. Egyáltalán nem tetszett, visszataszítónak találtam. Olyannyira, hogy inkább visszatértem Alfheimbe és nem is kerestem fel ezt a helyet újra több, mint száz évig. A helyzet most sem jobb.
A levegő még rosszabb, a házak az égig érnek, mindenhol villódzó, mesterséges fények, reklámtáblák, még több autó és egyéb közlekedési eszköz. Lovak sincsenek már sehol. Legalább az öltözködés, a hajviseletek szimpatikusabbak, sokkal többféle, de a tömeg borzalmas. Fehér macskaként suhanok végig az utcákon és azon gondolkozom, minek is jöttem ide, ebbe a betontengerbe, ahol a halandók módszeresen pusztítják a saját életterüket. Elhittem, hogy javult volna a helyzet? Naiv gondolat. Kár volt. Csak még inkább kiábrándultam az egészből. De akkor mi vonzott mégis ide? Bevésődés? Ugyan már, hülyeség! Nincs ilyesmiről szó. Csak valami ostoba kíváncsiság lehetett. Ki akartam kicsit szabadulni a megszokott környezetemből, ennyi az egész. De buta ötlet volt. Jobb lesz, ha vissza is térek inkább oda, ahová tartozom.
Épületek között surranok el, így egész véletlenül leszek valamiféle nézeteltérés szemtanúja néhány férfi között. Nem tulajdonítanék nagy jelentőséget neki, ha nem látnám azt is, ahogyan az egyikük vérére reagálnak, amilyen fájdalmat okoz vele a többieknek a küzdelem hevében. Komolyabb összecsapás lehet, mint gondoltam, hiszen a férfi valószínűleg egy mutáns vagy ilyesmi. Egyszerű halandók tudtommal nem képesek ilyesmire.
Nem tulajdonítok azonban ennek túl nagy jelentőséget. Csak távol akarok maradni ettől az egésztől. Elsurranok hát mellettük, befordulok egy sarkon, az elhagyatott, néptelen sikátorban, ahol újra felveszem az eredeti alakomat, hiszen macskaként nem tudom végrehajtani, ami a visszatéréshez szükséges. Már épp neki is látnék, mikor azonban minden idegszálam megmerevedik. Nem vagyok egyedül. Valaki követ, figyel. Nem fordulok abba az irányba, amerre sejtem, de állok és várok. Várok, hogy mit lép. Hogy felfedi-e magát, vagy nekem kell őt lelepleznem. Mert nem véletlenül van itt. Érzem magamon a tekintetét. Talán látott átalakulni, azért? Ki ez és mit akarhat? Kissé idegessé tesz. Remélem, csak egy egyszerű halandó, aki észrevett. Nem akarok bajt, a legkevésbé sem.



Remélem elnyeri a tetszésed
••
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
79
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: >> the snake and the dragon - - Leo & Narsil Hétf. 25 Szept. 2017, 11:04

Leo & Narsil

Köhint párat, amit az első adag füst leér és feltölti a tüdejét. Kicsit kellemetlen volt ez így, hiszen eléggé szúrt a nemrég történtek miatt, no meg, kapott oda is egy nem kellemes simogatást, így eléggé érzékeny a terep, azonban nem mond le a rudacskáról, akármennyire is kínozza az első pillanatokban. Mert miért ne lehessen ez a nap már csak rosszabb. Elég lesz majd az, amikor hazamegy és számot kell adnia, hogy mégis megint mi a francba keverte bele magát. Épp elég lesz ahhoz, hogy megint fejmosást, és aggódó pillantásokat kapjon napokig, amikor megmoccanna szisszen egy aprót, vagy csak épp grimasz ül ki az arcára. „Én megmondtam..” és a társaik. Nem tervez azonban azt sem, hogy besétál a sürgősségire, hiszen annyira nem vészes a helyzet, csak ragtapaszt és fájdalomcsillapítót kapna, ami meg otthon is bőven akad, így felesleges kör lenne az, hogy ott ül órákig, még jobban kiidegelve az ülő Daniel idegszálait. Már csak ez hiányzik. Na nem.
Megrázva a fejét, elpöcköli a csikket a szeméthalom irányába, és megtapogatja magát. Telefonja szerencsére egyben, tárca a helyén, és úgy érzi, minden egyes szerve a helyén maradt. A suhancok már semerre, és a nemrég áthaladó macska sincs már sehol, még az állatok is tudják, hogy jobb ilyesmit nem nézni, nehogy valaki később elővegye őket, mint szemtanú. Persze, egy macskát nehezebb lenne, de.. nos mindegy. Csak elindul arrafele, amerre kb mindenki távozott, mert nincs hangulata órákig itt ácsorogni, vagy esetleg ücsörögni egy szeméthalmon, várva azt, mikor hoznak erősítést, vagy épp nem. Nem akarja megvárni egyik végletet sem, nem őrült ő annyira, hogy folyamatos arcokba kényszerítse magát, ha nem muszáj. Sőt. Valójában egészen békés létforma lenne, csak épp igencsak alacsony az ingerküszöbje, és sokszor reagál úgy a dolgokra, ahogy nem illik, és ezekből lesznek a kisebb-nagyobb balhék. Beérve azonban, az üresség helyett újabb alakot vél felfedezni, aki nagyon elüt a hely hangulatától, sőt, úgy gondolja, épeszű be sem teszi a lábát ilyen későn hasonló helyszínre. Kivéve a simlis, drogos vagy… hagyjuk. Nem úgy tűnik, csak épp az az egészben a bibi, hogy egyik pillanatról a másikra szúrta ki, nem egy kanyarban feltűnni, vagy épp úgy, ahogy ő jött be ide. Nem volt eddig sehol, és a fények itt nem annyira csalnak. Lehet hallucinál egy fejére mér ütéstől? Még a szemét is megdörzsöli, de csak szisszen egyet, és kezét leengedve lépked közelebb a furcsa jelenéshez. Ahogy közelebb ér, egyre furább minden.
- Hé.. nem a legjobb erre kószálni ilyenkor..  – na most pont úgy beszél, mint aki rosszra készül, pedig ábrázata nem támadó, főleg nem úgy, hogy még igencsak viseli az előbbi eset jeleit. Megáll hát, pár méternyire, ahonnan jól látható ő is, és a nő is.
- A.. Ha a macskádat keresed akkor itt volt nemrég.. – a leghülyébb dolog, amire gondolni tudott, de mi másért jöhetett volna erre. Van valami.. ami nem teljes, ami.. ami több, mint aminek kellene lennie.. Nem, nem tudja. Kirázza a hideg és sóhajt csak. Nem szól semmit sem, csak ácsorog és bámul, mintha értelmes lenne. Van itt még valaki rajtuk kívül?


A hozzászólást Leonard Atkinson összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 31 Dec. 2017, 11:55-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: >> the snake and the dragon - - Leo & Narsil Hétf. 23 Okt. 2017, 21:58



Leo & Narsil

Nem volt okos dolog lejönnöm a Földre. Teljesen értelmetlen volt az egész, hiszen csak még jobban kiábrándultam belőle. Ráadásul úgy tűnik, még haza sem térhetek, mivel valaki észrevett és követ. A sötét sikátorban először nem láthatom, ki az, ezért csak megtorpanok és figyelek, várva az idegen reakcióját. Nem is kell sokáig várnom.
Egy férfi hangot hallok, amely nyugodtan szólít meg. Ártalmatlannak hat és nem támadóan lép fel. Ez persze nem feltétlenül oszlatja el minden aggályomat. Annyi bizonyos, hogy a földiek egyik leggyakrabban használt nyelvén, angolul szól hozzám. Nem sűrűn használom ezt a nyelvet, de elég jó a memóriám, így is folyékonyan beszélem és természetesen értem is. Nem tudhatom, láthatta-e az illető az átalakulásomat is, ez pedig okot ad arra, hogy gyanakodjak. Nem feltétlenül egy egyszerű halandóval van dolgom.
A hang irányába fordulok egyelőre szótlanul, így nem kell megkerülnie, egyből szemben találhatjuk magunkat egymással. Egyből felismerem a férfit, aki az előbb a vérével okozott fájdalmat az ellenfeleinek a csetepaté során. Tehát bizonyos, hogy többet tud, mint az átlag, ami óvatosságra int, de talán nem ellenség. Talán.
- Szép estét! Köszönöm a figyelmeztetést Uram. Óvatos leszek. Önnek segíthetek esetleg valamiben? - azon a nyelven válaszolok minden gond nélkül, amit ő is használ, még akkor is, ha már évszázadok óta nem ejtettem ki egy szót sem rajta. A jó memóriámnak megvannak olykor az előnyei is. Távolságtartó udvariassággal kezelem egyelőre, hiszen nem tudhatom, valójában mi is ő és mit akar tőlem. Ezt kell kipuhatolnom, mielőtt bármi mást is lépnék. Nem igazán értem, mit akar, mire célozhat. Talán valóban nem tudja, hogy nem ember vagyok, nem látta az átalakulásomat, talán épp csak a gyanakvásomat akarj elaltatni.Mindenesetre szerencsére vagyok olyan tapasztalt, hogy képes legyek ruhát tartani magam átalakulás után is. Bár tény, hogy az nem a legelegánsabb, vagy sokat takaró, a helyi szokásos öltözettől merőben elütő, de nincs mit szégyellnem rajta, úgy hiszem. Tekintetem végig az arcát fürkészi, miközben minden kis rezdülését figyelemmel kísérem, hogy minél hamarabb rájöhessek a valódi szándékaira és baj esetén megvédhessem magam. Mert bár nem vagyok a népem legnagyobb harcosainak egyike, azért valamelyest talán meg tudom védeni magam. Egy halandóval szemben minden gond nélkül. De mivel ő egyértelműen nem az, így nem árt, ha felkészülök egy esetleges komolyabb támadásra. Sosem lehetek elég elővigyázatos a számomra idegen létformákkal.



Remélem elnyeri a tetszésed
••
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
79
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: >> the snake and the dragon - - Leo & Narsil Csüt. 02 Nov. 2017, 16:14

Leo & Narsil

Mindig is úgy gondolta miközben felcseperedett, hogy a furcsa, ijesztő kölyök szerepe az övé, és az övé is marad. Nem mintha ezzel nagy gondja lenne amúgy, sosem volt gond hiszen akkor nem kötött bele senki, és távol tartották magát tőle, és persze a testvérétől, ha úgy adódott a sors. Aztán az ifjonc évek elszálltak, az akkori viták emlékké fakultak, és azok, akik az útjába álltak sokkal veszélyesebbek és gonoszabbak voltak az iskolai cukkolókál. Már nem volt annyira fura, már nem volt annyira más, mert találkozott rosszabb, másabb alakokkal is, akiktől még az ő tarkóján is felállt a szőr. Lassan már csak abban tért el tőlük, hogy neki egy kicsit több furcsaság jutott az életben, és amely az ő titkává nőtte ki magát mostanáig. Azonban, akármennyire tudja ő magát másnak és különcnek érezni, ha olyan lélekkel fut szembe, aki szintén ezzel küzd, meglepve és nehezen kezelve néz szembe vele. Mint amikor az a gyerek, aki sosem volt kortársaival, nehezen illeszkedik be, vagy épp sehogy.
Nem tudja megmondani, hogy mi lengi körbe a másikat, amitől a furcsa megérzése, vagy csak épp egy apró inger éri el, de érzi. Mint amikor tudod,  hogy rossz fog veled történni, vagy épp csak sejted. Megmagyarázhatatan dolgok ezek, de a mindennapok részei. Nem akar azonban vádaskodni, vagy épp hülyeséget csinálni, mondani, így ezt az érzetet egyelőre lenyeli, és megmarad úgy, mint egy rendes bámészkodó. Tekintete puhán és lopva fut végig a másikon, arcára azonban nem titkolva ül ki a meglepettség, hiszen, nem épp mindennapos látvány, errefele kicsit más emberek élnek. Jó, ez most nem egy kangörcs volt, egyszerűen annyira nem illik bele a képbe, hogy az már-már világít feltűnően.
- Mi? - feleszmél, hogy megszólalt és felé intézett szavakat, de eltart, mire megérti, mik is azok. Nem beszé akcentussal, sem más nyelven, csak épp ő járt egy kicsit messzebb, mélyen a gondolatok között. - Hja.. igen, jó estét vagy mi - kapcsol végül, és megvakarja az egyik frssen szerzett sebét, mit sem törődve azzal, hogy ez csak újabb fájdalmat generál és hangot adva ennek, felszisszen. Akkor most ideje lenne teljesen észheztérni.
- Segítség nekem? Ööö.. nem, én nem keresek semmit. Csak.. várok - vár arra, hogy ha még azok a mocskok a közelben maradtak volna, akkor végképp eltűnjenek, és ő is végre hazafee vehesse az iramot. Minden vágya egy forró fürdő, a tegnapi makaróni maradéka, és végül a kényelmes ágya. Egyszerű, de most még oly messzi dolgok.
- Amúgy.. egy kicsit szellős ez a hacuka, nem fázol? - Az évnek ezen szakaszában nem épp ilyenben lejtenek a lányok, vagyis, vannak, akik igen, de akkor is, az a .. papucs vagy mi.. Ő sincs túlöltözve, de mégis. Van már egy kis éle a hűs időnek, és ahogy menetelnek bele az éjjelbe, egyre jobban az lesz. Mintha.. valami cuccos lenne, aki már kész van és nem érezné a hideget, csakhogy a nőből ezt igen nehezen tudja kinézni, és azt sem, hogy épp zavart és valami elől kimenekült ide. Egyszerűen nem tudja megfejteni..
- Legalább ezt vedd fel, mert vannak erre olyan disznók, akik még ezt is csupasznak hiszik - azzal kibújik a kissé poros, de biztos kabátból, és felé nyújtja. Nem zavarja, ott pihen alatta egy vékonyabb pulóver, és amúgy sem szereti, ha túlságosan melege van. Meg amúgy is, férfi és néha illik ilyesmiket művelnie, csak épp akkor lesz mérges, ha meglép a kabáttal. Annak azért nem örülne


A hozzászólást Leonard Atkinson összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 31 Dec. 2017, 11:55-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: >> the snake and the dragon - - Leo & Narsil Vas. 10 Dec. 2017, 00:28



Leo & Narsil






Bár mi elfek annak ellenére, hogy más birodalom lakói vagyunk, alapvetően nem különbözünk olyan sokban a földlakóktól, ami az alap adottságainkat illeti, mégsem tanácsos a valós formákban tetszelegnünk nagy sokaság előtt. Legalábbis ezt hallottam. Én a magam részéről nem is sűrűn fordulok meg itt és ingerenciát sem érzek erre. Bár ugyanúgy két lábon járunk, végtagjaink száma is megegyezik és a bőrünk színe sem üt el túlzottan a földlakókétól, azt mondják, mégis valahogy feltűnést kelt egy elf. Még akkor is, ha az övékétől eléggé eltérő formájú fülünket el is rejtjük. Tény, hogy mondjuk magasabb, meg sápadtabb vagyok kicsit, mint az itteni átlag, de ezen kívül nem igazán értem a dolgot. Nem mintha kísérletezni akarnék ezzel. Ha nem vagyok figyelmetlen és időben észreveszem, hogy követnek, most nem is kerültem volna ebbe a helyzetbe.
A férfi, aki észrevett nem tér el kinézetre a földlakóktól, ha nem láttam volna, miket művelt az iménti összecsapásban, nem is feltételezném, hogy nem egy közülük. De így természetesen más a helyzet. Nem tudom, mit várhatok tőle, ezért talán természetes, hogy kissé gyanakodva figyelem még azután is, hogy megszólít, hiszen nem tudhatom, micsoda is ő és mit akarhat tőlem. Egyelőre legalábbis nem tűnik támadónak, úgy tetszik, talán nem is látta az átalakulásomat és nincs tisztában azzal, hogy midgardi vagyok. De azért jobb az óvatosság. Főleg, hogy azért elég fura a viselkedése számomra. Bár a midgardiak alapvetően azok számunkra sokszor. Legalábbis ezt hallottam olyanoktól, akik több időt töltöttek közöttük. A férfi inkább dekoncentráltnak tűnik, ami lehet akár pozitív is, ha nem csapda. Mert ezt sem szabad kizárnom. Mikor azt mondja, vár, rákérdeznék, hogy mire, de inkább nem teszem. Talán hamar elenged, vagy távozik vagy valami és folytathatom, amit elkezdtem. Meglep egy kicsit, amikor az öltözetemen akad fenn, majd leveszi a kabátját és felém nyújtja. Mi annyira harmóniában élünk a természettel Alfheimben, hogy fel sem tűnik a kicsivel csípősebb idő. Persze a jégóriások hófödte vidékén már nekem is szükségem van olyan ruhadarabokra, amik jobban tartják a meleget, de ez még messze nem az a hőmérséklet.
- Biztos benne, hogy... Önnek nincs rá nagyobb szüksége? - nem igazán tudom, mit kezdjek a helyzettel, mikor teszek jobbat, ha elfogadom a felém kínált ruhadarabot, vagy ha nem. Így csak tétován nyújtom felé a kezem, de még nem veszem azt el, csak ha továbbra is ragaszkodik hozzá. Furcsa viselet lenne nekem. De tényleg nem értek a földlakók viselkedéshez, ha úgy ítélem meg, illőbb elfogadni és felvenni azt, természetesen ezt fogom tenni. Mindenesetre úgy vélem jobb, ha nem fedem fel előtte, hogy nem egészen értem a szokásait, végül is nem tudhatom a valós szándékait és akár vissza is élhet vele, meg nem zárhatom ki azt sem, hogy tényleg nem vette észre, hogy nem olyan vagyok, mint ő. Vagy mint itt a többi földlakó. Hogy nem ide tartozom. Remélem, hogy semmi veszélybe nem sodrom így bele magamat és hamarosan, ha elérkezik esetleg, amire vár és itt hagy, békével távozhatok innen. Én tényleg nem szeretnék bajt. Egyáltalán nem.



Remélem elnyeri a tetszésed
••
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
79
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
☣ NYC



Tárgy: Re: >> the snake and the dragon - - Leo & Narsil Szomb. 16 Dec. 2017, 21:29

Leo & Narsil

Vannak olyan esetek, amikor ő sem tudja, hogy hogyan kezelje a dolgokat. Főleg akkor nem, ha előtte le kellett gyűrnie egy adag idiótát. Kicsit ki van tikkadva, és kell egy kis idő még, hogy visszanyerje az erejét. Nem mintha amúgy kevés kellene neki ahhoz, hogy kifáradjon, szerencsére elég jól bírja az iramot, no meg a balhés környéket, amely ebben a városban igen sok sarkon előfordul. Mindenki egy kis istennek képzeli magát, és persze a maga kis szemétdombján még kettőt sem lehet pislogni, nemhogy még rosszat szólni. Még ha nem is lenne semmi különlegessége, akkor sem tudná kibírni, és megtenné, amit csak bírna, csak akkor biza rosszabban nézne ki, mint ahogy szokott egy keményebb meccs után. Lehet, hogy el kéne mennie valami amatőr verekedős helyre, és akkor a méreg, ami ilyenkor, a balhés emberek közelében elönti az agyát, nem lenne ott. Szerencsésebb lenne, annyi szent, és a testvére se szívná annyit a fogát, mint amennyit teszi, amikor hazatéved, és nem néz ki a legszebben.
És akkor most itt ez a nő, akit nem tud hova tenni, és talán nem is akar. Nem úgy néz rá, mint aki épp vetkőztetné szemmel, miközben disznó dolgok járnak a fejében. Csak figyel és próbálja helyre rakni a dolgokat. Akkor sem kerek valami, és ha nem is jön rá, akkor is ott fog motoszkálni benne, ameddig külön utakra nem tévednek. Lehet, hogy erre vágyik, mivel nem látja rajta, hogy nagyon örülne annak, hogy itt van, vagy csak annyira megzavarta őt, mint fordítva. Nem tud olvasni sok mindent, így inkább cselekszik valamit, valamit, ami épp eszébe jut. A kérdés jobban megzavarja, mintha felvette volna minden szó nélkül, vagy épp megtaposná a földön. Felvont szemöldökkel tartja azért, hátha, immáron ketten. Elég mulatságos a látvány, annyi szent, mintha épp készülnének ezen az egy szem kabáton veszekedni, hogy kié is legyen végül, vagy épp megfagyott volna az átadás pillanata.
- Hát, akkor nem ajánlottam volna fel. De ha nincs rá szükség, akkor nem kell, csak.. úgy gondoltam, jobb így. Engem nem zavar, hogy így öltözöl, nem kapok tőle agybajt – és nem is esik neki senkinek sem, ha épp alul van öltözve. Persze, nem mondja azt sem, hogy nem nézi meg, ha úgy adódik, nem pillant oda, ahova nem illik, azonban tudja hol a határ, hol van az, amikor már kicsit soknak számít. Ha az anyja nem is, a testvére már megtanította erre.
- Amúgy ha zavarok akkor mindjárt le is lépek, nem is muszáj velem foglalkoznod, csak még szükségem van pár percre itt, hogy minden tiszta legyen – szabadkozik, mint ha muszáj lenne, pedig nem. Ez egy elég nagy hely, elférnek benne ketten, hogy ki ki a maga üzletét bonyolíthassa le, hisz lehet, hogy a nő is valami kényelmetlen ügylet miatt van itt, aminek nem kell szemtanú. Mert hát, nem minden a látszat. Egyelőre kivár, hogy mit is akar, és csak aztán mozdul. Biztos ami biztos alapon, a kabát még marad ott, ahol eddig.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: >> the snake and the dragon - - Leo & Narsil

Vissza az elejére Go down

>> the snake and the dragon - - Leo & Narsil

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Part 14 / 7
» Part 14 / 11
» Part 14 / 6

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Félbemaradt játékok-