» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
Narsil és Caroline - Varázslatos Utazás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
172
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Narsil és Caroline - Varázslatos Utazás Vas. 27 Aug. 2017, 12:52



Varázslatos Utazás

Narsil & Caroline
Már lassan idejét sem tudom, mikor voltam kikapcsolódni.
A sok munka teljesen lemerített, és bár a Betegeket nem akarom sokáig magukra hagyni, de egy pár nap kirándulás talán újból feltölt.

A szobatársam pasijának, van egy Yachtja, és felkínálták, hogy tartsak velük a Tengeren pár napra.
Igazából nem nagyon fűlött hozzá a fogam, de mostanság eléggé leharcoltam magam a munkában.
Végül beadtam a derekam erre az útra, bár voltak fenntartásaim, főleg, hogy a nyílt vízen nem voltam még...és sok mindent hallottam a Természet erőiről.
De Mary elég meggyőző tud lenni, és ha már pihenésre adtam a fejem, akkor miért ne?!

Hamarosan eljött a hétvége, és az izgalmam csak fokozódott.
Fogalmam sincs mit kellene összepakolnom a kirándulásra, de ezt hamar meg is oldotta a szobatársam, mert mire meggondoltam volna magam, már az összes szükséges holmit és élelmet bepakolták a szép hajóba.

Gondoltam már nincs visszaút.
Bepakoltam a táskámat és elindultam a kikötő felé velük.

Mikor megláttam a Yachtot, kicsit félve léptem a fedélzetére, de megnyugtattak a többiek, hogy teljesen biztonságos.

~Hát én nem nagyon voltam ebben biztos, de hiszek Mary-nek.
....bár a Pasiját csak párszor láttam, de valamiféle Tengerésznek mondta....~

Igazából nem tudom miért, de féltem kicsit.
Ami nem a szárazföld, az nekem ismeretlen. De aztán jókat derültünk a gondolatra, hogy legalább pár napig nem foglalkozunk semmivel, csak a napozással és a tengerparttal egy kis szigeten, ahová tartunk.
~Elég hiányosak az ismereteim a Tengeri utak és Szigetek terén, de mi baj lehet egy Tengerésszel a fedélzeten!!?? ~

A kikapcsolódás elég csábítóan hangzott, és egy hosszú hétvégét igazán kibírok a vízen. ~Remélem~

El is indultunk a reggeli órákban, és csendes éppen hogy csak fodrozódtak a hullámok. Minden tökéletesnek látszott az időjárással és a Tenger nyugalmával.
Csak én voltam kicsit feszült, bár a szokatlan hely inkább feszélyezett, mint a társaságuk a Barátaimnak.
Igaz sajnáltam, hogy Joann nem tudott eljönni a fellépése miatt, de majd készítek neki fotókat a kirándulásunkról.

Lelkesen kattintgattam a fényképezőmet, mert ahogy a hajó orra előtt a delfinek ugráltak, teljesen lenyűgözött.
Talán vagy 50 db képet is csináltam róluk, és egyre jobban megnyugodtam a víz közelségére.

A Delfinek tánca elvarázsolt, ahogy a boldog burrogásuk is nevetésre sarkalt.

Mary és Joe (megtudtam, hogy így hívják a Férfit), jobbrészt magukkal voltak elfoglalva, ami teljesen érthető is.
Joann lett volna nekem a "párom"..de sajnos a munkája elszólította erre a hétvégére, így maradtam egymagam.
Valahol azért nem bántam, mert napjában elég sok emberrel tartom a kontaktust, és lehet ez a legjobb, ha erre a három napra kicsit a saját gondolataimba merülök.
.... és persze a kristálytiszta csodába, ami a szemem előtt van, ahogy kinézek hasalva a Yacht orránál.

Nem is figyeltem az időt, talán órák is elteltek, mire az ebéd gondolata felmerült bennem.
De hamarosan egy nagy adag ételt pakolt ki a barátnőm a rögtönzött asztalra, amit a vitorla alá csinált az árnyékba.
- -Jó étvágyat! - mondtam kedvesen, és neki is láttam a falatozásnak.

Miután elfogyott a finom étel, megköszöntem a csodás ebédet a hajótulajoknak.
Egy hideg hűsítővel visszatértem a kis felfedezett Delfin-leső helyemre.

Már kezdett lenyugvóra térni a Nap, mikor Bálna hangokat sodort felénk a víz felszín.
Bár ha jól belegondolok, akkor lehet, hogy csak a fülem csalt meg az egész napos hullámok hallgatása után.

Leheveredtem az orr-részbe, és bámultam a kéklő eget.

Lassacskán sötétedett el, ahogy a horizont alá ereszkedni kezdett a fénylő Nap..és mintha kék bársonnyal húzták volna fel az éjt, úgy csendesedett el a Tenger..és vele én is.

Nem is emlékszem, hogy valamit éreztem volna..de amikor kinyitottam a szemem, akkor egy fehérhomokos parton találtam magamat, csendes hullámok mosták a partot, és mindenfelé Pálmafák hajlottak a víz felé.
Mintha egy másik világba csöppentem volna, és fogalmam sincs, hogy kerültem ide..
Gyorsan végig tapogattam a testemet, hogy van-e rajtam sérülés, vagy más arra utaló jel, hogy hogyan kerültem ide..
De nem volt semmi!
Még a Yacht-ot sem láttam sehol, pedig szentül meg voltam győződve, hogy ez a valóság, és nem álmodom.
....vagy mégis??

Körbe nézve a parton nem láttam semmi különlegeset.
De aztán a fejem fölé pillantva egy fényes tárgy zuhant volna le az Égből..
Megdörzsöltem a szemem, nehogy káprázatot lássak, de elég nagy lángcsóvával igyekezett lefelé erre a helyre.
Igazság az, hogy magam se tudom, hogy Sziget ez vagy valami kis Korallzátony..de a szemem nem szokott csalni..

Összeszedtem a bátorságomat és elindultam arrafelé, ahová a "tárgy"-at leesni véltem.
Nem is gondoltam bele, hogy talán veszélyes is lehet, mert ha ez a valami ilyen lángokkal ég a légkörbe, akkor nem biztos, hogy biztonságos a közelébe mennem..
De a kíváncsiságom nagyobb annál, mint a veszélyérzetem.

Igyekeztem behatárolni a helyet ahol vélem azt a dolgot, és megindultam a Pálmafák alatt abba az irányba.

~Hátha kiderül, hogy hol is vagyok??!!...csak azt se tudom, hogy igazán mit is keresek....~



zene |  megjegyzés


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
55
∆ Kor :
601
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim



Tárgy: Re: Narsil és Caroline - Varázslatos Utazás Kedd 05 Szept. 2017, 16:39

Caroline & Narsil


Hosszú ideje nem jártam már a Földön. Valahogy sosem vonzott igazán, nem láttam okát elnézni ide. Egészen eddig. Bár most sem azért teszem, mert annyira felcsigázott volna. Beszélik, hogy eljön az idő, amikor minden elf elkezd vágyódni a Földre. Azt mondják, a bevésődés az oka. Mikor megszületik a halandó feled, akire mindennél jobban szükséged van és aki, miután meghal, többé már semmi sem lesz ugyanaz. Csak bajt hoz a fejünkre. Míg él, nem bírsz magaddal, vágyakozol hozzá, ha nem mész, bele is őrülhetsz. Viszont miután meghal, vele hal egy részed. A szóbeszéd szerint Nimellos király felesége is az előbbi esetbe őrült bele és vetett véget az életének. Én őszintén sajnálom, ami történt vele, de nem hiszem, hogy ez lett volna az oka. A bevésődés csak legenda. Nekem ez a meggyőződésem.
Igen fiatalon jártam itt először, vonzott az ismeretlen. Érdekes volt, de nem szebb, mint az otthonom, ezért hamar hazatértem. Utána csak azután látogattam el ide, hogy a sötét elfek kivégezték a fajtámat és elmenekültünk Brithonnal. Alfheim idegen volt és kellett a levegőváltozás, de iszonyatosat csalódtam abban, ami itt várt. Mikor még anno, százötven évvel a születésem után ellátogattam ide nagy, szabad terek, zöldellő rétek, kővárak, barátságos kis települések fogadtak. Ez már a múlté volt. Autók robogtak, gyárkémények füstöltek, az emberek furcsa ruhákat és hajviseleteket hordtak. Egyáltalán nem tetszett, visszataszítónak találtam. Olyannyira, hogy inkább visszatértem Alfheimbe és nem is kerestem fel ezt a helyet újra több, mint száz évig. A helyzet most sem jobb.
A levegő még rosszabb, a házak az égig érnek, mindenhol villódzó, mesterséges fények, reklámtáblák, még több autó és egyéb közlekedési eszköz. Lovak sincsenek már sehol. Legalább az öltözködés, a hajviseletek szimpatikusabbak, sokkal többféle, de a tömeg borzalmas. Fehér macskaként suhanok végig az utcákon és azon gondolkozom, minek is jöttem ide, ebbe a betontengerbe, ahol a halandók módszeresen pusztítják a saját életterüket. Elhittem, hogy javult volna a helyzet? Naiv gondolat. Kár volt. Csak még inkább kiábrándultam az egészből. De akkor mi vonzott mégis ide? Bevésődés? Ugyan már, hülyeség! Nincs ilyesmiről szó. Csak valami ostoba kíváncsiság lehetett. Ki akartam kicsit szabadulni a megszokott környezetemből, ennyi az egész. De buta ötlet volt. Jobb lesz, ha vissza is térek inkább oda, ahová tartozom.
Besurranok egy elhagyatott, néptelen sikátorba, ahol azonban mielőtt újra felveszem az eredeti alakomat, hiszen macskaként nem tudom végrehajtani, ami a visszatéréshez szükséges, úgy gondolom, megpihenek egy kicsit. Végtére is ez egy biztonságos hely, egy macskának legalábbis mindenképp az. Behúzódom hát egy konténer mögé, összegömbölyödöm és el is szenderedek.

Ahogy kinyitom a szemem, a magaslati levegő csap meg. Értetlenül emelem fel a fejem, ahogy a kezeim alatt lévő pikkelyes bőrre pillantok. Az egyik sárkányom hátán repülök éppen, de alattunk nem Alfheim ismerős lankái terülnek el. Várjunk csak, hogy kerülök én ide? Az előbb még a bűzös Midgardban voltam, macskalakban. A memóriámmal nem szokott gond lenni, így tényleg nem értem, hogy lehetséges, hogy máshol ébredek fel, mint ahol elaludtam. Lehetséges ez egyáltalán? Valóság mindez vagy a képzeletem játéka?
Nincs azonban időm sokat gondolkozni mindezen, a sárkány ugyanis váratlanul ereszkedni kezd, nekem pedig erősen kell kapaszkodnom belé, le ne sodorjon a lendület. Egy igazán idillikus tengerpart fölött suhanunk el, hogy némileg bentebb érjen földet a sárkányom. Mi ez a hely? Sosem jártam itt ezelőtt. Ahogy a sárkány lábai földet érnek, óvatosan lemászom a hátáról és körbehordozom a pillantásomat. Egyelőre nem látok itt senkit, de próbálom legalább a helyet beazonosítani. Melyik világban lehetek vajon? Valóság ez vagy csak álom? Már semmiben sem vagyok biztos. Még abban sem, amit magam látok, tapasztalok.



Remélem, tetszik
@

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
172
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Narsil és Caroline - Varázslatos Utazás Szomb. 09 Szept. 2017, 12:13



Varázslatos Utazás

Narsil & Caroline
A táj csodás, de még mindig képtelenségnek tartom, hogy itt vagyok. A tűzcsóva leért a földre, de ahogy közeledek, a növényzet is sűrűsödik.
Igazából a kíváncsiságom hajt előre, de amint meglátom a kiégett bokrokat, és a megperzselt fák törzseit, kissé elbizonytalanodtam.
~ Muszáj nekem ennyire érdeklődőnek lennem? És ha valami veszélyes dolog esett le? De ha nem nézek utána, akkor meg egész nap ezen agyalok! ~ Jártak a gondolataim, miközben haladtam előre.
Igazán nem tudtam az okát az ittlétemnek, de mikor megláttam egy hatalmas szárnyas állatot a bokorból kinézve, hirtelen felsikítottam.
-Mi vagy te ? Menj innen! -  hessegettem volna el, mint egy madarat, de inkább a félelem és az ijedtség szólt belőlem.
Aztán a hangomra felém fordult az a valami, és a nagy szemeivel rám nézett.
Abban a pillanatban hátat fordítottam, és futni kezdtem, mert ha ez valami igazi élő dolog, akkor jobb, ha távol leszek tőle. Futás közben nem is érdekelt merre tartok, csak az lebegett a szemem előtt, hogy futni kell, bármerre, csak jó messzire.
Vissza se mertem nézni, mikor a szárnyai suhogását hallottam mögülem. De aztán lehet, hogy az érzékeim játszottak velem, és nincs is ott semmi.
Végül kifáradva megálltam egy patak parton, hogy lélegzethez jussak, de körbe se néztem, hanem lehajolva megmostam az arcom a hűs vízben.
Aztán elégedetten ültem le ismét a parton, de amikor felnéztem, egy lány alakját láttam volna elsuhanni egy fa árnyékában, de lehet, hogy már képzelődöm is?
Becsuktam a szemem, hátha csak káprázik, és mikor kinyitottam, megint láttam.

-Helló! - köszöntem felé, hátha meghallja, és mégis valóságos alakot látok, nem a képzeletem szüleménye, még ez is, mint az a szárnyas nagy állat.
Kicsit vártam, hogy érkezik-e válasz, és kedvesen integettem felé. Hátha csak nem hallotta a hangom.
Hosszú szőke hajú lány volt, aki könnyed léptekkel haladt a sűrű fák között. Még nem láttam így mozogni senkit, biztosan valami helybéli.
Végül arra jutottam, hogy követem amerre megy, mert talán tud nekem segíteni a hazajutásban. De inkább abban, hogy hol is vagyok egyáltalán.
Átmentem a patakon, és követni kezdtem a lányt. Szerintem biztos észrevett, mert úgy mentem, mint az elefánt a porcelán boltban. A gallyakat félretolva és a sokadjára kimondott szitkok, amik a cipőm sarkának az elsüllyedése miatt éreztem.
-A manóba! Mindig velem történik valami, amikor Dior szandál van rajtam! Most nézhetem meg, hogy tönkre megy!Ilyen az én formám! Vettem volna fel egy sima sportcipőt! A jó fenébe ezzel a sárral! - mondom magam elé folyamatosan a szitkokat, amiért mindig történik velem valami, amikor egy ritka darab van a lábamon, vagy ruha rajtam..
~De a fene se gondolta, hogy ma még túrázni fogok itt az Isten háta mögötti, ki tudja hol!?~
Már elég szépen beértem volna a fiatal hölgyet, mikor egy csepp rám esett a lombok közül..
Aztán még egy..
Nem tartott sokáig, míg a pár cseppből egy egész dézsányi hullott a nyakamba.-Na, még csak ez hiányzott! - Mondtam hangosan magam elé, és próbáltam behúzódni egy fa alá. Nem éppen szerencsés ötletem volt, de már úgy is mindegy volt a ruhámnak. A fa oltalmában, gondoltam meg várom, míg eláll, és aztán megyek tovább.
Csak azt felejtettem el, hogy ha eső esik, akkor villámlani is fog, vagy legalábbis nem szerencsés alatta állni.
De ezt figyelmen kívül hagytam, mert a környéken egyetlen faház, vagy bármit láttam volna..
De majd ha eláll, akkor keresek valami fedett helyet. Vagyis remélem, találok is valamit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
55
∆ Kor :
601
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim



Tárgy: Re: Narsil és Caroline - Varázslatos Utazás Hétf. 02 Okt. 2017, 23:36

Nem volt okos dolog lejönnöm a Földre. Teljesen értelmetlen volt az egész, hiszen csak még jobban kiábrándultam belőle. Ráadásul úgy tűnik, még haza sem térhetek, mivel ahogy elszenderedek egy konténer mögött a hazatérésem előtt, egy teljesen idegen helyen ébredek föl. Vagy föl sem ébredek és az egész valamiféle fura álom lenne? Már magam sem tudom.
De nincs is időm sokat gondolkodni sem az idegen tájon, sem az idekerülésemen, a sárkány ugyanis, akinek a hátán feleszmélek, ereszkedni kezd. Mégpedig bele az erdő sűrűjébe. Lemászom róla és körbepillantok, de semmi sem ismerős. Azonban nem nézelődhetek sokáig, a sárkányom ugyanis, minden előjel nélkül hirtelen kilő egy irányba. Ingerültnek tűnik és hiába kiáltok utána, hogy várjon, meg sem hallja. Ez különös. Korábban eddig ilyen sosem fordult elő. Mindig hallgattak a szavamra, bármilyen helyzetről legyen is szó. Lehetséges volna, hogy ezen a helyen, bármi is legyen ez, még a képességem sem úgy működik, ahogy megszokhattam?
Nem állhatok azonban sokáig tétlenül, megindulok a sárkány nyomában. Nem nehéz látni, merre ment, eléggé megsínylették a fák nagy testének átnyomulását itt. Egészen egy patakig tudom követni, ott azonban mintha egyszerűen nyoma veszett volna. Látok azonban valaki mást, ahogy a víz mentén sétálni kezdek.
Ránézésére egy midgardi nő az, legalábbis nem érzékelek, látok rajta semmit, ami másra utalna. Látom, ahogy intésre emeli a kezét és még a szája is mozog, hangját azonban mintha elnyelné a víz, a levegő, ez a különös világ. Nem értem mit akarhat. Talán csak káprázat ő is? Nem tartom kizártnak.
Jobbnak látom hát, ha magára hagyom, hátat fordítok neki és ruganyos léptekkel megindulok vissza az erdő sűrűje felé. Végül is nem tudom, mi ez a hely és hogy kerültem ide, de az egészen biztos, hogy valahogyan meg kell találnom a módját annak, hogyan szabaduljak meg innen.
Az erdő csendes, szokatlanul csendes. Nem hallok semmiféle neszt, csak ahogy a fák között süvít át a szél. Még a madarak sem csicseregnek. Különös. Mintha elnyelné a hangokat a levegő vagy ilyesmi.
Aztán hirtelen, mintha a semmiből jönne, beborul az ég és szakadni kezd, mintha dézsából öntenék. Mennydörgés töri meg az eddigi furcsa  némaságot, és szinte éjszakai sötétségbe vonják a tájat a felhők, amit villámlás hasít olykor-olykor ketté.
Tekintetemmel valami menedék, gyors kiút után kutatok, amikor megpillantom egy közeli fa alatt azt a lányt, aki a pataknál integetett és némán tátogott felém. Vajon miféle ötlet vezethette arra, hogy egy fa tövében húzódjon meg? Annál viharban veszélyesebb nincs. Persze a midgardiak ma már elég kevéssé élnek együtt a természettel, talán nem meglepő, hogy ezzel sincs tisztában.
Nincs azonban sok időm ezen gondolkozni, hisz épp a szemem előtt csap a fába a villám, ami alatt áll.
- Vigyázz! - kiáltom felé angolul (bízva abban, hogy valóban midgardi és ezt a nyelvet érti), persze megeshet, ha én nem hallom őt, az én hangom sem jut el hozzá, így ugyanezzel egy időben vetem is felé magam. Épp az utolsó pillanatban sikerül ellöknöm őt a dőlő fa útjából, amiközben mindketten a sáros, vizes talajon landolunk. De úgy hiszem, még mindig jobb ez, mintha az a fa esik rá. Az alighanem az életébe került volna. Ezt pedig semmiképp sem hagyhattam, bárki, bármi is legyen ő.


Caroline & Narsil

Varázslatos utazás

Arise like fire | Bocsi a késésért! |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
172
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Narsil és Caroline - Varázslatos Utazás Pént. 06 Okt. 2017, 19:39



Varázslatos Utazás

Narsil & Caroline
Valószínüleg bőrig áztam volna, amire a legjobb esetben gondoltam is, de aztán, hogy ne legyen olyan szép és idilli a helyzetem, nem mintha nem lenne elég, hogy halvány lila sejtelmem sincs, hol vagyok.
~Persze a Gucci ruhámban, és a szarvasbőr cipőmben, ami ha vizet ér, dobandó is ki…
Csodás! Még azt hittem, jóhiszemüleg, hogy ez egy jó kirándulás lesz, most meg a szakadó eső elől egy kérges fa odvába húzom meg magam, és ráadásként villámok is cikáznak az égből! Remek!! Már csak egy sárlavina kellene, és teljesen totálisan érezném a Természet lágy ölén a pihenést..~
De ahogy ezt kigondoltam, egy kiáltás hangzott mögöttem, és hatalmas reccsenés a hátam mögül.
A fa csak úgy dőlt felém, én persze mintha odagyökereztem volna, csak álltam szakadt ruhámban és csatakokban lógó hajjal…
-Ki van ott?- kérdeztem hirtelen, de csak egy test ugrott felém, egyenesen elsodorva a kidölő fa árnyékából, egy nagy és trutymós iszaptengerbe, ahol hangos csattanással értem földet, vagyis sarat..
-Ohhh…..már csak ez hiányzott!!!- próbáltam feltápászkodni, és megtudni, hogy ki volt az aki elsodort.
Visszafordulva a vér is megfagyott bennem, mikor az égő ágak pár centire voltak csak tőlünk, és az a lány, akit láttam nemrég, ő is ott hasalt mellettem a sárban.

-Te kicsoda vagy?....köszönöm, hogy megmentettél…érted a beszédemet?- néztem rá az idegen lányra, mert nagyon furcsa öltözékben volt.
~Talán valami bennszülött?? Tudja már a jó ég, hogy kik járnak errefelé?! Annak jobban örülnék, ha hazajutnék, de nagyon gyorsan…~

-Helló! Én Carol vagyok.- mutogatom el, mintha egy idegennel találkoznék a Földön kívül.
-Téged, hogy hívnak?- mutogatva kérdezem a lányt, és közben próbálkozok felkelni a sárból.
-Ahh…mindegy is…- mondom magam elé.

~ Mintha egy álomba lennék, csak éppen rémálom….A ruhám elszakadt, a cipőm tönkrement, az eső esik rendületlenül, a sár rászárad a bőrömre…..és …Ha most itt lenne a szobatársam annyira jót nevetne, hogy”  a sárpakolás jót tesz a bőrnek”....adnék én neki olyan pakolást, hogy egy hétig tapasztaná magára az iszapot..~ Nevettem el magam, miközben erre gondoltam.

Összeszedtem a táskámat meg a kiszóródott holmimat, amit megtaláltam és elindultam egyik irányba.
Most már tök mindegy, hogy vizes a ruhám, mert már sáros is, így nem is izgatott a frizurám állapota, mert tudtam, hogy egy rémálom kellős közepébe csöppentem.
~De ez az idegen lány olyan valóságosnak tűnik, és le tudott lökni a földre, akkor talán mégse képzelődők?
Visszanéztem a fiatal lányra, és valóságosnak tűnő jeleket kerestem rajta, bár nem mertem nagyon közel menni hozzá, nehogy tényleg egy délibáb legyen csak, és a szakadékba essek, ~Ha egyáltalán van ilyen itt….mert ahogy így elnézem, egy megveszekedett faház sincs, ami szokott lenni az erdőbe, vagy minek is hívják elit körökben?..Menedék. Na az
…~
Az eső még mindig esett, ahogy a lelkesedésem is a kirándulással kapcsolatban, főleg azért, mert a legutolsó gondolatom se volt ez, hogy egy kietlen és sűrű növényzettel benőtt „fogalmam sincs hol vagyok” helyen kötök ki, és most még a képzeletem is játékot úz velem, hogy itt áll mellettem egy szőke hajú lány, akit már ezelőtt nem messze láttam….de akkor is azt hittem, hogy bevertem a fejem, és most csak álomban vagyok..
Ami persze most sem változott, csak akkor miért látom olyan eredetinek?~ Tűnődtem magamban, miközben a tájat kémleltem valami jel után, hogy merre is menjek.
Becsuktam a szemem, és erősen gondoltam egy jó forró fürdőre és a puha ágyra, amit most kívántam a legjobban.
De amikor kinyitottam újra, nem volt sehol ez a szép képzeletem, csak a sár és az eső, na meg a tűz, ami mögöttem kezdett elaludni a rázúduló víztől.
Kicsit tanácstalan voltam, ahogy fázni is kezdtem..
Elindultam egyik irányba, ahol jobbnak láttam az egyenes utat, és keresni kezdtem a láthatáron valamit, akármit, ami a fürdés reményével kecsegtetett..
De aztán egy pár lépés után mintha a talaj megmozdult volna a lábam alatt, és egyenesen lefelé csúsztam a hátsó felemen a völgybe.
Sikítottam egy nagyot, amit szerintem a másik országban is hallottak, és kapálózva értem végül földet egy barlang bejáratánál.
Lelkesen és semmi mással nem törődve tápászkodtam fel, és a sajgó tagjaimat igyekeztem összeszedni, és behúzódni a természet vájta menedékbe.
Amint beléptem, máris dobtam le a cipőm, és lehuppanva ültem le magamnak.
Nem tudom hol lehetek, ahogy azt a lányt se tudom hol van, ha egyáltalán megtalál-e engem, ha mégis valóságban vagyok..
Térdemre hajtom a fejem, és a sírás kerülget..
~Éhes vagyok, fáradt vagyok…szomjas vagyok…. ráadásként itt vagyok a semmi közepén..~

Nem tudom mennyi idő telt el, de aztán mintha hallanék valami hangot, de nem tudom eldönteni, hogy kívülről, vagy belülről hallatszik a zaj..
~Amúgy meg szerintem teljesen mindegy…mert mindkét esetben nagyon nagy slamasztikába kerülök….amin persze ezen a napon lassan meg sem lepődök..~







zene |  megjegyzés


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
55
∆ Kor :
601
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim



Tárgy: Re: Narsil és Caroline - Varázslatos Utazás Vas. 05 Nov. 2017, 01:33



Caroline & Narsil







Bár mi elfek annak ellenére, hogy más birodalom lakói vagyunk, alapvetően nem különbözünk olyan sokban a földlakóktól, ami az alap adottságainkat illeti, mégsem tanácsos a valós formákban tetszelegnünk nagy sokaság előtt. Legalábbis ezt hallottam. Én a magam részéről nem is sűrűn fordulok meg Midgardon és ingerenciát sem érzek erre. Bár ugyanúgy két lábon járunk, végtagjaink száma is megegyezik és a bőrünk színe sem üt el túlzottan a földlakókétól, azt mondják, mégis valahogy feltűnést kelt egy elf. Még akkor is, ha az övékétől eléggé eltérő formájú fülünket el is rejtjük. Tény, hogy mondjuk magasabb, meg sápadtabb vagyok kicsit, mint az ottani átlag, de ezen kívül nem igazán értem a dolgot. Nem mintha kísérletezni akarnék ezzel.
Noha ezen a furcsa helyen aligha az a legnagyobb probléma, hogy szemtől szembe kerülök egy feltehetően midgardi nővel. A tóparton csak tátogni láttam, most pedig ismét itt van és a viharban nem tudom, hallja-e figyelmeztető kiáltásomat, mikor a dőlő fa alatt áll, ezért inkább felé vetem magam és kilököm onnan, mielőtt rádőlne. Így persze a sárban landolunk mindketten, de ez még mindig a kisebbik rossz, azt hiszem.
Felnézek a nő bosszús arcára. A szája ismét mozog, de egy hangot sem ad ki. Vagy én legalábbis nem hallom. Lehetséges, hogy néma? Valamiért nem tűnik valószínűnek. Vagy esetleg egy másik dimenzióban tartózkodna, mint én, így a hangja nem jut el hozzám? De az előbb ellökni el tudtam, tehát testetlennek nem testetlen számomra. Persze ki tudja, ezen a helyen mi mennyire racionális, törvényszerű.
Nézek rá, próbálom a szájáról leolvasni, mit akar. Ha jól értem, a nevét mondja és az enyém felől érdeklődik. Mielőtt azonban válaszolhatnék neki, hirtelen eltűnik. Szó szerint. Mint a kámfor. Mintha soha nem is lett volna. Talán a sárkánnyal is ez történhetett, ezért nem találtam meg, hiába követtem a nyomát?
A nőjét azonban nem tudom, így felállok a földről és elindulok, az erdő széle felé, hisz viharban a fák között nem túl biztonságos és amúgy is bőrig áztam, jó lenne már valami fedezék. Épp csak kiérek azonban az erdőből, mikor egy sikítás rázza meg a tájat. Vajon ugyanaz a lány lehet, akivel az előbb találkoztam? Megindulok a hang irányába, hisz a sárkányt leszámítva más élőlényt nem igazán láttam itt a megérkezésem óta és hátha komoly bajban van az a midgardi nő.
Beletelik némi időbe, míg az esővel és széllel dacolva, a hang irányára hagyatkozva, egy völgyben lévő barlangban megpillantok egy kucorgó alakot. Megindulok hát felé, bízva abban, hogy nem valami ellenséges entitás, csak az előbbi lány az. És hátha segítségre szorul. Noha nem tudom, mit is tehetek érte így, hogy talán nem is halljuk egymás szavát. De hát mégsem hagyhatom a sorsára... És én sem szeretnék teljesen magamra maradni...



Bocsi a késésért!
••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
172
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Narsil és Caroline - Varázslatos Utazás Vas. 05 Nov. 2017, 13:46



Varázslatos Utazás

Narsil & Caroline

A barlangba gubbasztva sajnáltam magam, és csak a közeledő hangokra lettem figyelmes. Talán tényleg valóságos volt az a lány, akit láttam, és nem a szemem káprázott?
Összeszedtem magam a földről, és kimerészkedtem a bejárathoz. Az eső még mindig esett, és függönyként hullott alá. De aztán egy alakot pillantottam meg közeledni.
-Hello…- szóltam kicsit bizonytalanul, de reménykedtem, hogy van ott valaki, és nem vagyok teljesen egyedül.
-Erre…itt vagyok….te vagy az a lány akit láttam? Ugye nem vagy délibáb? Igazi vagy?- tettem fel sorra a kérdéseim, mert úgy éreztem, hogy talán mégis valóságosan itt van velem valaki.
- Te tudod, hol vagyok? Arra sem emlékszem, hogy kerültem ide….- lépek hozzá közelebb, talán válaszokat kapok tőle.
Aztán, mikor mellém ér, kicsit furának tartom a külsejét, de még nem láttam emberen kívül más fajba tartozót.
Próbáltam nem tolakodóan bámulni, de elég feltűnően „más” volt, mint én. Nincs félelem bennem vele kapcsolatban. Csak máshogy nézett ki alkatra.
-Nem tudod véletlen, hogy merre kell menni New York felé?- tettem fel végül a bután hangzó kérdésemet, de jelen pillanatban azt se tudtam, hogy érti-e a nyelvet amit beszélek.
Egy mosollyal próbáltam enyhíteni a szavaimat, de szerintem látja rajtam, hogy azt se tudom, mihez kezdjek itt a nagy rengetegben.
-Carol vagyok…te idevalósi vagy?- nyújtom a kezem felé, hogy üdvözöljem, tényleg nem álmodom, ha viszonozza a kézfogásomat.
Fáradt és éhes is vagyok, de annak örülök, hogy nem vagyok egyedül, ha itt marad velem az ismeretlen lány.


zene |  megjegyzés


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Narsil és Caroline - Varázslatos Utazás

Vissza az elejére Go down

Narsil és Caroline - Varázslatos Utazás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Caroline Forbes
» Varázslatok értékelése
» Shintaro Yun
» Draconius Boszorkány- és Varázslóképző
» Főnixkönny - Varázsital és Méregkeverő Bolt

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: New York :: Kikötő-