» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
12
∆ Kor :
38



Tárgy: James & George Vas. 25 Jún. 2017, 14:17

James and George



Nem a legeseménydúsabb dolog várakozni senkire sem. Sokkal inkább csak álldogálsz, miközben végigfuttatod az elmédben, még is mi mindenre tehetnél szert ahelyett, hogy várakozol, és csak bámulsz magad elé.
Gyermekként, nem gondoltam volna, hogy ilyen leszek. Majdhogynem szívtelen, s minden kegyelmet mellőző figura. Igaz, ki ismeri az előéletem, bizonyára felvont szemöldökkel hallgatná eme szavakat, hisz annak a fazonnak is megkegyelmeztem… bár ha rajtam múlik a dolog, már bizony elföldelem… de pár testrészétől megszabadult. Mindez miért? Fontosabb dolog volt az oka annak, amiért visszavonulót fújtam. Magneto és a szeszélyei. Az emberek nem fogadják el a magunkfajtát…de ha bajba kerülnek akkor jó a mi segítségünk is… A halandók mindig is hajlamosak voltak arra, hogy kiközösítsék azt, akik más, mint a többiek, mert szerintük az volt a normális.
New York…régi ám ismerős épületek köszöntenek vissza. Jade mellettem halad a maga laza módján, míg meg nem állok… és a pénztárcámat elő nem veszem.
- Jade… menj moziba…vagy vásárolgass… dolgom van. - azzal a kezébe nyomtam egy kis pénzt, amire ő csak felvonta a szemöldökét. - Megint lerázol. - mondtam, hogy a kopasz mellett jobb helye lenne, de arra is sort fogok keríteni. Nem ma, de a napokban biztos. - Találkozóm van… - erre meg közbe vág a kis taknyos. - Ja, hogy bemutatkozol…. - azzal a pénzt zsebre vágta, majd sértetten elindult visszafelé, valami eltévedésről motyogott, de legalább megérti a helyzetet. Így én is folytathattam az utamat a Búvóhely felé.
Az épületek takarásában sem álltam meg, lábaim vittek előre, mint űzött vadat. A valóságtól ez nincs is olyan messze jelen esetben. Érdekesnek találom az elégedett nyugalmat, ami lassan lelkemre telepszik. Furcsa, hogy ennyi idő után visszahívat… de a munka elvégezve, szóval gond nem lehet. Híreket mindig küldtem, szóval egy rossz szava sem lehet.
Az épületbe érve üresnek tűnik a hely. Se Robbancs, se Varangy…se a többiek. A Mag szétszóródott szórakozás gyanánt…kell nekik. De hogy ennyire üres legyen…még Magneto-t se érzékelem, pedig ha ő jelen van, beleremeg a lelkem is. De ő sehol. Mi van itt?
Minden erőmmel azon vagyok, hogy lenyugtassam forrongó indulataimat, melyek zsizsegő parazitaként rágják elmémet. Cseszettül zabos vagyok! Nem mintha alap esetben a tengernyi türelmemről lennék híres, de nah, légy csak a helyemben.
Egy ifjú alakot vélek kivenni a folyosó túloldalán…még nem láttam… újonc volna? Miért van az, hogy az öreg minden kölyköt befogad, akinek hasonló világnézete van? Érthetetlen és felesleges. De nagyon…
- Üdv! - köszöntöttem a lehető legnyugodtabb hangnememben, amit jelen helyzetben megüthettem.
- Erik-et merre találom kölyök? - mintha az ellensége lennék és a halálát kívánnám…de ez nem így van.
A srác előtt álltam meg, végig mértem és nem nyerte el a tetszésem…csak egy kölyök…mennyi lehet…nincs harminc az már biztos.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
75
∆ Kor :
25
∆ Tartózkodási hely :
⇻ A sötétben bujdosva



Tárgy: Re: James & George Vas. 02 Júl. 2017, 12:23

To George;
A rejtekhelyen
Nemigen szokott ezen a helyen sok időt eltölteni, hisz bár annak idején párt váltott, nézőpontot cserélt, nemi az ilyen helyek mindig is idegennek számítottak. Persze, az elején szüksége volt rá, dekkolt itt napokat, heteket, hogy összeszedje magát, megerősödjön, és visszanyerje önmagát a legrövidebb idő alatt, ami csak lehetséges volt. Nem volt könnyű, de amikor az ember nincs egyedül, feladatot kap, vagy épp mások terelik el a figyelmét, akkor egyszerűbb másra koncentrálni, és elterelni a gondolatokat. De nem akart véglet leragadni itt, és tervek szövögetni az idők végezetéig. Az nem ő lenne, ő inkább a tettek embere volt mindig is, és abban lelte örömét, és tudását. Elfoglaltság kellett, egy külsös hely, amely ugyanúgy egy apró bunkere volt az életének, mint ez a hely. Nem szupertitkos dolgok, csak hétköznapi, átlagos holmik, amik mindig is az életét képezték. Régen teljesen átlagos életre vágyott, hogy olyan legyen minden, mint amilyen annak idején volt, amikor képességéről még fogalma sem volt, nem ismerte, csak egy furcsa átokként tekintett rá. Mintha évszázadok teltek volna el azóta, vagy mintha nem is ebben az életben történt volna, hanem akár egyenesen máséban. Van benne igazság, hisz az tényleg nem az a fél volt, aki most néz szembe a világgal. Újjá ugyan nem született, de átfordult. Noha ereje gyakorlottabb, arra figyeltek, elméje tiszta, mégsem alakult minden a legjobban. Voltak tervek, de egyelőre az volt az elsődleges feladat, hogy ne fussanak fejjel a falnak, vagy épp az ellenség karjaiba. Ha már megszabadultak tőlük, nem kell elkövetni ugyanazokat a hibákat. Nem kellene. És egészen jól boldogultak eddig, nem kellene elrontani.
Egy nyugodt napon téved erre, csak a szokásos megjelenését produkálva. Nincs benne semmi, tudomása szerint külön feladata sincsen, hiszen még igencsak zöldfülű ebben a körben. Megérti, hogy nemigen fogadják kedvesen, elvégre az ellenséges táborból érkezett, már ha ők valóban azok, vagy csak épp más szemléletet viselnek. Teljesen mindegy, ő itt még mindig idegen, és még mindig kívülálló. Nem várt azonban sem mást, sem melegebb fogadtatást, neki ez, ami most van, bőven tökéletes. Ha egyszer lelép a világ másik végére, legalább könnyebb lesz majd hátat fordítani neki, mint bármikor. Azonban, akármennyire igyekszik azzal, hogy időbe jelenlen meg, vagy elkésett, vagy épp túl korán érkezett. Nem talál senkit sem azon a helyen, ahol emlékszik rá, és a férfi sincs itt, aki a szárnyai alá vette. Senki sehol. Hát ez valami gonosz tréfa, vagy valami nagy dolog készül? Nem lát semmi előkészületet, semmi olyat, ami erre utalna. Csak tétlen kódorog, foglalja le magát, és bár titkos dolgokba nem pillant bele, amit lát, az épp elég. Ha ez nem változik, hamarost távozik is, ez biztos. Nincs kedve szobrot játszani a csendben, van elég dolga mára, a munkával is haladnia kellene, ha már akadt neki. Megállva tekint körbe a folyosón, és ad még öt percnyi esélyt a dolognak. Nem sok, de arra épp elég volt, hogy valami történjen. Lépteket hall, majd végül hangot is, így érdeklődve fordul a közeledő férfi felé. Nem ismerős számára, bár, itt ki az? A mai napig találkozik idegenekkel, olyan arcokkal, amikhez nem tud nevet kötni, vagy már nem is akar. Ez a fickó viszont határozottan tesz az ellen, hogy akár egy hangyányit is szimpatikussá váljon. Az ő arcán pedig a méltó válasz, hogy nem olyan könnyű megijeszteni őt.
- Ti ezeket könnyen leszeditek. De azok.. - Ha én kölyök vagyok, te vénember. Nem tudom merre jár, nem avat be a mindennapjaiba – vonja meg a vállát. Nincs itt, ennyi elég neki, de fogalma sincs, mit hisz el ebből a másik, mert arra fixen számít, hogy nem nyeli le ilyen könnyedén. Hát csak rajta.



 War pigs  | 704 szóban
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
12
∆ Kor :
38



Tárgy: Re: James & George Vas. 09 Júl. 2017, 10:22

James and George



Ez a srác.... az élete miatt ennyire feszült és gyanakvó? Ami tökéletesen érthető. Jómagam sem arról vagyok híres, hogy bárkinek bizalmat szavazok első látásra. Pláne nem akkor, ha az a „bárki” fiatal. Mostanában nem vagyok jóban a fiatalokkal. De ez teljességgel lényegtelen. Miközben elmerítem pillantásomat a fiatal srác íriszeiben, újra megszólalok.
- Szuper… akkor ez a vénember most feladatra küld. - lépek el mellette, vállam fölött még rápillantok.
- Gyere velem. - ismét előre fordulok, függetlenül hogy jön e vagy sem, megindulok a nagyobb helységbe, ahol aztán az asztalra pakolt dokumentumokat kutatom fel. Egy térképet, pontosan egy épület alaprajzának térképe, akad a kezembe, amit aztán neki át is nyújtok. Nem gondoltam volna, hogy Eric nem lesz itt, nem gond, beszámolok majd a dolgokról később, ha itt lesz. Addig meg segítenie kell a srácnak. Vagyis…beavatom egy két dologba… meg megnézem mennyire akarja mindezt.
- Szóval... Mennyire értesz hozzá? - tettem fel a kérdést, hogy azért tisztában legyek vele kapcsolatban… igen, fontossági sorrend az nincs nálam…
- Hogy a kommunikációt megkönnyítsük… - pillantok bele a szemeibe újfent, majd a térképre emelem íriszeim. - George… - rövid bemutatkozás… gyors és lényegre törő, közben a kezem nyújtom felé… nem vagyok kőbunkó, illem vagy sem, azért egy hé te nem valami kedves megszólítás, bármennyire tetszene a helyzet.
- Szóval, segítened kell egy akciót végrehajtani. - íme a lényeg, amibe lehet nem is az igazság lapul, ezt neki nem kell tudnia. Ez egy teszt… hogy beillik-e a képbe. Nem csak ezért jöttem, de a parancs az parancs és mindenkin átmegyek, aki ellenáll ennek.
Ha átnézte a lapot, ha nem, akkor is kiveszem a kezéből és visszateszem az asztalra.
- A lényeg, hogy egy társunkat elkapta pár alvilági alak… nem kaptunk hírt róla és ez az ami aggasztó. - Leon-t remek színészi tehetséggel áldotta meg az ég, szóval könnyedén elkapták…simán kijuthatna, de a terv, az terv és ez a feladat mindőnknek fontos. Főleg a srác végett is. Egyikünk sem szereti a hátba szúrást. Magneto nem értesített róla hogy merre megy, csak kiadott pár utasítást, köztük ezt is.
- Szóval bemegyünk… lekötöm az alakokat, te pedig kihozod a srácot… - rövid terv, de elegendő ahhoz, hogy felfogja a lényeget a sorok között. - Sokan vannak, próbáltam bejutni, de bukásra lett ítélve a terv. - idiótákkal meg meg sem próbálom, arról nem beszélve, hogy a bent lévők mezei kis férgek… egy kis félelem, és idomíthatóak is. Rábökök egy részre a térképre. - Ez itt a cellarész, hatalmas területről van szó, bekamerázott. - majd egy újabb bökés. - Fegyvereket tárolnak…nem is kicsiket.
A tervet mindenki tudja, szóval nincs gáz. A játék elkezdődött, minden a helyén van… - Különben meg ilyen fiatalon mégis mi keresni valód van itt? - nagy kérdés, mert nem tűnik 30 évesnek, se 40-nek se néz ki…valahol a huszonévesek között lehet.
- Nem mintha érdekelne… - feltekerem a térképet és visszanyújtom neki, várva a választ, hogy akkor segít vagy sem. Ha nem… akkor az már béna. Ahhoz is lesz egy két szavam.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
75
∆ Kor :
25
∆ Tartózkodási hely :
⇻ A sötétben bujdosva



Tárgy: Re: James & George Csüt. 20 Júl. 2017, 12:15

To George;
A rejtekhelyen
Kirázza a hideg a pasastól, és nem a jó értelemben. Van benne valami, valami láthatatlan és megfogalmazhatatlan, ami miatt úgy érez, jobb tőle távolabb lenni, mint közel. Mégsem futhat el, nem tűnhet gyávának, főleg nem egy ilyen helyen. Nem bízik senkiben, ez tény, hogy mióta egyedül maradt, rettentően kerüli eme helyzeteket, és most sem épp azt akarja elérni, hogy a legjobb barátok legyenek. Fogalma sincs, mit akar a másik, tekintete olyan kemény, hogy abból csak annyit tud kivenni, megfojtaná inkább. Vagy valami ilyesmi. Sosem volt jó ebben.
- Feladatra? – emelkedik meg szemöldöke, homlokára ráncok kerülnek, hiszen fogalma sincs, miféle feladatra akarná őt rángatni. Meg.. minek? Nem ő a „vezér”, nem is tartozik neki igazából semmivel sem, azonban azt sejti, hogy ha ezt visszalökné, akkor státusza eme helyen igencsak a béka segge alatt lenne. Vagy még ott se. Lehet tényleg megfojtaná. Így végül egy kurtát biccent a felszólításra, és lemaradva picit, de követi a férfit. Kíváncsian tekint körbe-körbe, a tárgyalóra hasonlatos helyiségre, majd végül az asztalra, ahol a sok papírlap figyel. Ebbe ideáig nem avatták be, így nem is akar tolakodónak tűnni, távolabb áll meg az asztaltól, hogy ne nézzen ki úgy, mint egy kezdő kém, aki papírok közelébe kerülve olyan mohón falja az infókat, hogy akár énekelhetné is a sorokat, vagy azt, micsoda épp ő. Aztán térkép kerül elő, elvéve egyengeti ki, és pillant rajta végig. Eltelik egy kis időbe, míg felfedezi, pontosan micsoda is ez. Volt már előtte ilyesmi, a családi házi, amikor építkezni akartak, de nem épp mestere. Érti, mi merre, és hogyan, az arányokat meg főleg, hisz a kocsiknak is van méretarányolt szakrajza, de ha azt kérdezné tőle, hogy mutassa meg merre futnak a vezetékek, lehet eltévedne. Sejti azonban, hogy nem ez lesz a lényeg. Miután átfutotta nagyléptekben, felpillant a másikra.
- Hát.. úgy-ahogy. De értem micsoda van előttem – teszi le a térképet úgy, hogy mindketten jól lássák, és kissé nyirkos tenyerét gyorsan a farmerébe törli, mielőtt elfogadja a másik kezét, és megrázza. Nem ideges, nem az a fajta, néha viszont, szorult helyzetekben előtör belőle.
- Én pedig James – engedi el végül, és ismét a papírra tekint. Vonalak hálózata, apró magyarázatok, vagy épp a semmi. Kicsit kusza, kicsit zavaros. Nem érti, miért tolta ezt elé, miért akarja ilyesmi beavatni, mintha fontos ember lenne. Nem épp kakukktojás, csak friss, és az új emberekben nemigen szoktak megbízni, ahogy tapasztalta eddig. Mindig kell egy idő, ami után lépnek valamit. Ha lépnek.
- Áhh. Így már értem mi ez az egész, vagyis.. kezdem érteni – bólint ismét, nem törődik azzal, hogy ez teszt most, éles bevetés, vagy csak szavak maradnak. Elcsendesedve emeli tekintetét a másikra, és figyeli a másik mondandóját. Egy bajba jutott társ pedig minden idegent képes egy oldalra hajtani, ez tény. Nem épp hős típus, ez tudott, de a másik még nem ismeri, így nem tudhatja ezt róla. Újabb bólintás, hogy veszi az utasításokat, és követi az alaprajzot, hogy honnan merre jut. Jobbra, balra, vagy épp egyenesen. Könnyű útvonal, nagy terület, nagy kockázattal.
-
Szerencsétlen alak
– jegyzi meg, hiszen sosem jó, ha az embert elcsípik és kelepcébe zárják. Ő is ez elől menekül már egy jó ideje, hogy a kormánynak ne legyen oka arra, hogy egy kellemetlen cellába dugják a világ elől, azok után, hogy nemet mondott nekik. Persze, az a srác nem a kormány fogja, de az alvilág sem szokott kellemesebb fogvatartó lenni. Sőt..
- Csak mi ketten megyünk akkor? Ha sokan vannak, nem leszünk kevesen? – érdeklődik, hisz ha bukásra ítélték egyszer, akkor ő miért számítana megváltásnak. Ereje a közelharcban tud csak érvényesülni, ha egy golyózápor kellős közepébe áll, ott is hagyja a fogát. Tán ez lenne a cél..?
- Értem. Cella, fegyverraktár. Tán a fegyverek is kellenek? Nekem elég egy pisztoly, a többit elintézem már. Közelharcban érvényesülök igazán – ha menni kell, akkor menni kell. Nem úgy hangzik, mintha választható opció lenne, főleg, ha már beavatták. Itt az első feladat, meg kell mutatnia, hogy nem csak a szája nagy, tesz is, ha tenni kell. Azonban, a következő szavakra apró nevetés bukik ki belőle, akaratlanul.
- Ha ennyire nem érdekel a korom, akkor nem céloznál rá ennyiszer. Hidd el, megvan rá a jó okom, hogy itt legyek, ne pedig valami kormányközeli seggfej talpát nyaljam fényesre. Nem kérek semmiből, és senkiből aki lepaktált velük. Ha ez valami csapda, akkor nem fogom megköszönni. Elmegyek, de amint megérzem, hogy itt valami gázos.. Magneto tud erről? Vagy bárki más? – veszi el a térképet, ezzel jelezve, hogy nem hátrál meg, de attól még vannak benne kérdések. Ami nem bűn.



 War pigs  | 744 szóban
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: James & George

Vissza az elejére Go down

James & George

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» George Ethan
» James Jeffrey Cooper (kapott karakter)
» Lily & Sirius
» Aiden & Alicia
» James Walters

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: New York :: Testvériség búvóhelye-