» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
25
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim



Tárgy: Quetis Ilfirimain. Kedd 20 Jún. 2017, 22:18


Quetis Ilfirimain.

A hárfaszóval kísért kedélyes beszélgetésfoszlányok között, bizonyos kívülállással kortyolok az előttem álló serlegbe. Mosolyogva figyelem atyámat, ahogy széke karfáján átdőlve, bizalmas eszmecserébe merül a herceg kíséretének egy tagjával - egészen édes, nyugodt a levegő, mióta a Fehér Sas-völgyének ura hazatért Arnor északi erdei közül. Én is könnyebben engedem el feszült figyelemtől fáradt tagjaimat, nem küzdök azért, hogy az urak jól szórakozzanak, hiszen most atyám a vendéglátó, aki igyekszik mindennel kedvükre tenni. Hervadó rózsasziromként terül el fölöttünk az alkonyi égbolt, a szürkületben lámpásokat gyújtanak, hogy vacsoravendégeink tovább élvezhessék a társaságot.

És mily kivételes társaság ez! Serlegem mellől felemelkedve, karjaimat magam köré fonva indulok el az erkély teljes hosszán, tekintetemet lustán, akár ébredező nagymacska, hordozom körbe a jelenlévőkön. Mikor a palotából érkeznek látogatóink, az egész völgyön úrrá lesz egyfajta zsizsgő izgalom, mindenki látni akarja a Herceget, díszes kíséretével. Magam is várom az ilyen alkalmakat, mert Earnen kedves előttem, ahogy a királyunk is, bár utóbbi jelenlétében nehéz fesztelennek, természetesen könnyednek mutatkoznom.
Arcomat elfordítva, a fellobbanó lámpások fényében pillantom meg ekkor Earnent, amint az erkély korlátjának támaszkodik, és egy percig sem tétovázom.
- *Aran nín caun! - lépek mellé elmosolyodva, tekintetemet előbb őrá, majd a tájra függesztve. - Hercegem, talán unatkozol? Nincs kedvedre való a hárfa szavában, vagy a megjelent, nemes hölgyek tekintetében? - kérdem, hangom megtelik játékos ugratással - azzal, amit az utóbbi néhány száz évben már mindketten megszoktunk és megszerettünk.

a cím eredeteszeretettel!hárfamuzsika©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18



Tárgy: Re: Quetis Ilfirimain. Hétf. 26 Jún. 2017, 00:01

Némán akarok állni...
A fél életemet úton töltöm a kölönböző helyen lakó barátaim között, bár most a Fehér Sas völgyében járok éppen, hogy megünnepeljük az úr visszatérését. Draug igazán bölcs vezető, és kevelem is, ezért van az, hogy magam is az ünnepi öltözékemet viselve keveredek az elfek között és hallgatom a hárfaszót egy darabig. Mennyire nyugodt és milyen békés tud lenni, amikor az embernek semmi dolga nincsen, csak élvezni a zenét és hódolni a könnyű vagy épp testes bor ízének. Vendéglátóink igen csak kitesznek magukért, nem lehet panaszom a bánásmódra, de azt hiszem ez így van rendjén. Elhaladok egy fényes tükrös ajtó előtt, és fél pillantással nyugtázom hogy kifogástalan a megjelenésem. Ezüst és fehér holmit viselek, ami kiemeli szőkeségem, és ragyogó szemeim. Apám azt mondaná, hogy igazi hercegként nézek ki, Elriel viszont valószínűleg csipkelődne rajtam, mint mindig szokott.
Nem sokáig maradok bent, inkább kilépek az erkélyre hogy a faragott márványon könyökölve gyönyörködjem Aina otthonában.
Kedvelem őt, és nagyon örülnék neki ha méltó társat találna magának, és nem kerülte el a figyelmem az sem hogy hogyan néz Rivaldorra, kedves kapitányomra és barátomra. Én örülnék nekik, legalább Riv el lenne foglalva és nem az én nem létező szerelmi életemen csámcsogna egyfolytában. Kedves hang szólít meg és megfordulok, ajkaimon könnyed mosoly játszik.
- Aina, kedves. Gyönyörű vagy mint mindig - hajtom meg a fejem illemtudóan, hiszen minden gyönyörű hölgyet illik méltóképpen köszönteni. Ahogy végigpillantok rajta, megint eszembe jut hogy a barátom egy szerencsés flótás.
- Kifejezetten szép a hárfa szava, de ma nem vágyom ilyenfajta nyugalomra. Sokkal inkább kedvemre való a társaságod, mint a sok ünneplőé - mosolyodom el, és karomat ajánlom neki hogy az erkély oldalánál lévő lépcsőn lelépve a kertbe kísérhessem, ahol kőből és fából épített padok ékeskednek. Mindig is sokkal jobban szerettem kint lenni, mint bent.
- Volna kedved sétálni velem egyet? - kérdezem tőle.

♫ Ronin ♫ | Szeretettel <3 |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
25
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim



Tárgy: Re: Quetis Ilfirimain. Hétf. 26 Jún. 2017, 10:10


Quetis Ilfirimain.

Arcomat a színét vesztő égbolt felé fordítva hallgatom a Herceg szavait. Mily hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára itt járt, a völgyben, ám a nép minden látogatását hosszú ideig emlegeti! Aligha tudnám megmondani, hány leánytól hallottam daliás termetéről, holdezüstből font hajáról és sasszeméről; hiába, mindnek szívét rabul ejtette, kiét ezért, másét azért. Az én örömöm mégis inkább teljes így, a Herceget kedves barátomnak mondva, elnéző mosollyal illetve a pár száz éves leányokat, akik mind azt remélik, egykor majd megakad rajtuk a király fiának tekintete.

Most is, mikor elfogadom Earnen felkínált karját, nyugalmat érzek. Atyám örül, ha a Herceg társaságában láthat, hiszen ő maga is roppant mód kedveli a királyunkat, nem is beszélve magáról Earnenről. Mielőtt elindulnék a kert irányába, vállam felett még egyszer hátrapillantok, atyám ott ül, beszélgetésbe merülve, ám amikor felnéz, tekintetünk találkozik. Csupán egy mosollyal jelzi, semmi kifogása nincs a társaságom ellen. Ahogy gyanítottam.
- Természetesen - fordulok vissza Earnen felé. A néhány lépcsőfokot elhagyva, csak akkor veszem fel ismét a beszélgetés fonalát, mikor már néhány perce a kert harmatos füvében sétálunk. Mezítelen talpam alatt minden fűszál elsimul, érezni vélem a föld szívének minden dobbanását. Jó rég volt már, hogy lábbeli nélkül jelentem meg, s be kell ismernem, hiányzott. Az urak előtt ez így is alighanem rejtve maradt, hiszen senki nem vetemedik arra, hogy egy nemes hölgy ruhájának szegélyét fellibbentse.
- Atyám és én, mindketten izgatottan vártuk, hogy ismét a völgyben járj. Örömöm jóformán teljes most, hogy a társaságodban lehetek - mosolygok Earnenre. Jóformán, nos, igen. Valószínűleg mindketten tudjuk, kinek a vállain nyugszik maradéktalan boldogságom. Sóhajtok. - Nálunk talán csak a leányhad örül jobban. Ha tudnád, miket suttognak rólad mifelénk, ábrándos tekintettel, talán kétszer is meggondolnád, mielőtt újra eljönnél - jegyzem meg, ugratom, természetesen, hiszen azokat a szavakat csupán a lányok rajongása színezi, abban pedig nincs semmi törvénytelen, vagy megbotránkoztató.

a cím eredeteszeretettel!hárfamuzsika©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18



Tárgy: Re: Quetis Ilfirimain. Csüt. 06 Júl. 2017, 00:39

Némán akarok állni...
Szeretek úton lenni, az út mindig rejteget valami újat, és minden alkalommal valami más történik velem, és szeretek kalandozni, pedig szegény apám, mennyire nem szereti. Ő azt szeretné ha uralkodnék, ha megtanulnám mindazt amit ő, és egy napon elfoglalnám a helyét, de... én nem sietek oda. Jó király, és jó helyen van a trónján, én meg a lovam hátán, és az országúton. Többnyire a barátaim körében, Elriellel vagy Rivaldorral, esetenként mindkettejükkel.
Elmosolyodom ahogy Aina elfogadja a karomat, és kifelé vezetem a teremből, csizmám puha talpa szinte nesztelenül érinti a követ, és a puha fűre lépve sem csapok nagy zajt.
- Elkényeztetsz - mosolygok, hiszen tény és való,  nő gyönyörű, és biztos vagyok abban is, hogy Draugnak nem lehetett könnyű vele, és kérőinek száma a végtelent súrolja, de én tudom azt, amit sokan nem látnak. Talán még ő maga sem. Rivaldoré a szíve, és ezen senki nem másíthat, mert a szívnek nem lehet parancsolni. Ha lehetne, akkor nem kellene tartanom a bevésődésemtől sem. Nem tesz boldoggá ez az opció.
- Örül a szívem hogy ennyire vártok mindig, igyekszem gyakran jönni, és olykor nem egyedül. Jó érzés ide visszatérni, nagyon otthonos érzés - válaszolok ahogy lassú tempóban haladok, mert nem miért sietnem és a sétának pont ez a lényege, hogy nem kapkodunk. Mellesleg van egy sanda sejtésem, hogy Aina megint hódol régi szokásának hogy cipő nélkül kószál.
- Leányhad? Hm, most hogy mondod még sehol nem láttam egy árva leányt sem árválkodni aki engem szeretne kifogni magának, de hízelgő hogy ennyire várják hogy itt járjak. Talán meg kellene mutatnom nekik magam, de hát merre lehetnek? - vigyorgok, mert azt sosem állítottam hogy annak ellenére, hogy herceg vagyok, komoly is lennék. Ennyi bolondozás nekem is belefér, ha már béke idő van, bár ki tudja meddig. Kicsit közelebb hajolok hozzá.
- Jól sejtem, kedves barátném, hogy megint elhagytad valahol a lábbelidet? - vigyorgok.

♫ Ronin ♫ | Szeretettel <3 |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
25
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim



Tárgy: Re: Quetis Ilfirimain. Kedd 11 Júl. 2017, 22:23


Quetis Ilfirimain.

Mosolyogva követem a herceg lépteit, és önkéntelenül felnevetek, mikor a közelben ólálkodó leányhadról ő maga is említést tesz. - Biztosan túlságosan szemérmesek ahhoz, hogy eléd álljanak, ne légy ilyen szigorú hozzájuk! - simogatom meg a vállát, játékos korholás ez, megszokott, barátságos, mint hosszú órákat tölteni a kerti padon, amin évszázadokkal ezelőtt apám régi meséket olvasott fel nekem.

Milyen végtelenül könnyű lenne visszatérni oda, a repkénnyel benőtt padra, azokba az időkbe, amikor Draug, a Fehér Sas-völgyének ura még nem hadakozott a sötét elfekkel, és a leánya még hitte, hogy a mesék játszi könnyedséggel megvalósulnak Alfheim hűs erdein, szikrázó patakjain. Sóhajtok. Bár ma is ily egyszerű lenne.
- Ismersz már, Hercegem - kacsintok rá, tekintetemben a Kilenc Birodalom minden vidámsága összpontosul, talpam alatt a selymes fű zölden hajlik meg. Úgy érzem, mintha hosszú évek után ma első ízben jutnék levegőhöz.
-  Rég volt már, mikor utoljára ily élőnek éreztem magam - suttogom lehunyt szemekkel, pár másodpercig csak a kerti folyó neszezésére, az éjjeli madarak énekére figyelek. Majd felnézek, egyenesen Earnen arcába. - Sosem kérdeztem, de nem állhatom meg. Könnyelműnek tartasz, amiért tíz év után is lelkesít már pusztán a tudat, hogy életben van, hogy Alfheim határain belül van?

a cím eredeteszeretettel!hárfamuzsika©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18



Tárgy: Re: Quetis Ilfirimain. Szer. 12 Júl. 2017, 18:17

Riding through the past
Jól érzem magam Aina társaságában, szívesen időzöm hát otthonában is, a Fehér Sas Völgyben, ahol apja uralkodik bölcsen és békességben és őt is barátaim között tarthatom számon. Amikor valami miatt nem apámhoz fordultam tanácsért, mindig nyitva találtam az ajtaját, és elmondta amit ő gondolt. Sosem hozott döntést helyettem, csak tanácsot adott. Hasonló bölcsességgel nevelte Ainát is, aki most mellettem sétál a kertben.
- Nem vagyok szigorú, legalább olyan kíváncsi vagyok, mint ők rám, noha ténylegesen nem látok itt egyetlen lopakodó elf hölgyet sem - mosolyodok el, ahogy könnyed lépteimmel haladok mellette, és kiszemelem az egyik kerti padot, ahogyan oly sokszor ültünk már délutánokon keresztül, és meséltünk régi meséket és történeteket egymásnak, vagy éppen titkokat osztottunk meg egymással, mint az igazi barátok. Mert tartom, hogy azok vagyunk.
- Így van drága Aina, és milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen régóta tudhatlak barátaim között - szorítom meg nagyon finoman a karját, jelezve hogy komolyan gondolom, és ezen semmi nem változtathat. Az sem, hogy barátném nem hord cipőt, csak ha nagyon muszáj neki. Valahogy nem szereti a lábbeliket, fel nem foghatom miért, hiszen kézműveseink a legszebb munkákat készítik. Nem csak csizmákban, hanem minden másban is. Elsétálunk a kis kerti folyóhoz és megállok a partján, vissza tükröződik a képünk benne.
- Igazán örülök hogy így érzed - mosolygok és szívem örül hogy ezt mondja, aztán ahogy rám néz, kérdés csillan a szemében. Tudom hogy kérdezni fog, és várom is. Nem mondhatom hogy meglep, amit kérdez, hiszen nyílt titok hogy mit érez Rivaldor iránt.
- Nem mondanálak annak, sokkal inkább hűségesnek, és magabiztosnak, hogy ennyi hosszú évet vártál rá hogy visszatérjen. Szerintem becsülendő az a belső hit, amire hallgatva várakoztál, és nem hiába. Tudom hogy amint megteszi jelentését az apámnak, első útja ide fog vezetni - mosolygok, mert Rivaldor szemében is ugyanaz a vágy ég, mint amit az övében is látok. Vágynak egymásra, és egymás iránt érzett kötelékük mélyebb mint azt Draug valaha is gondolta volna. Tudom hogy egy méltó elfet szánt Aina mellé, de a szív szeszélyes...

♫ Ronin ♫ | Szeretettel <3 |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
25
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim



Tárgy: Re: Quetis Ilfirimain. Szer. 19 Júl. 2017, 23:44


Quetis Ilfirimain.

Mosolyogva pillantok körbe, mintha fiatal osonó elfhölgyeket keresnék, bár pontosan tudom, egyikük sem merészkedik majd le a kertbe utánunk - vagy ha mégis, hát táncolva, énekelve, csacsiságokon derülve jönnek majd, kicsit sem nesztelenül, minden léptüket átgondolva. Elriel legutóbbi látogatása az én szívemben keserű krátert hagyott; ugyanakkor az ifjabbak, akiknek a Mindenség Urának, Odinnak elmúlása nem jelent olthatatlan aggodalmat, gondtalanul élvezik az estét. Talán így van ez jól, emlékeztetem magam, hiszen a teher csak azon kevesek vállát nyomja, akik eleget láttak már ahhoz, hogy elbírják - így a királyra, vagy éppen atyámra hárul a kötelesség. No meg persze Earnenre, aki nem annyira korából, mint inkább státuszából kifolyólag, atyjával együtt hordozza a nehézségeket.

Bölcsességét azonban újra és újra bizonyítja. A folyó partján álló padhoz sétálok, leereszkedem, úgy, hogy tekintetem mindvégig a holdsugárral szőtt, halkan fodrozódó víztükörre szegezem. Earnen nem hazudtolja meg magát, nekem pedig nincs is szükségem nála elkötelezettebb, élesebb szemű barátra.
- Ami azt illeti, az öröm mellett bánkódom is, mert, és ez valószínűleg a te messze földön híres sasszemedet sem kerülte el, atyám szíve sem könnyű. Ő az évezredek végtelen bölcsességével talán abban reménykedett, hogy az idő, bármilyen röpke is, majd megoldja kötelékünket, és most, hiába becsüli Rivaldort, újfent aggodalmak közt telnek a napjai. Mint apa, mint tanácsos és mint hadvezér egyaránt.
Sóhajtok, az utóbbiakat talán Earnennek sem kell magyaráznom, hiszen felséges atyja révén tökéletesen tisztában lehet a helyzettel.

a cím eredeteszeretettel!hárfamuzsika©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18



Tárgy: Re: Quetis Ilfirimain. Kedd 01 Aug. 2017, 01:30



Aina & Earnen ©
Nem nehéz kitalálnom, mi jár Aina barátném fejében, azaz jobban mondva ki, mivel hogy elég egyértelmű, hogy ők ketten hogyan néznek egymásra. Ezt semmi nem bizonyítja jobban, minthogy most is ez a téma jön fel a kis sétánk közben. Szeretem ezt a kertet, nagyon ízléses, és mivel elfek vagyunk, szeretünk mindannyian kint lenni a természetben. Ezért is invitáltam sétálni, és állok meg a kis folyócska mellett, hogy lássam magam benne és aztán pillantottam újra a nőre. Nem tagadom, kicsit irigykedem hogy van valaki, aki iránt ilyen mély érzelmei vannak, hogy még nemes apja akaratával is szembe fordul. Rivaldorért. Mondjuk drága barátom is, szerencsés egy ember hogy ilyen csodálatos nő vár rá.
- Nem könnyű, de nem is várhatod el tőle hogy az legyen. Egyetlen leánya vagy, kertjének egyetlen fénylő rózsája, és te nem egy elfnek adtad a szíved, hanem egy földi embernek, mégha oly kiváló is mint Rivaldor - válaszolok neki, hiszen a szívnek nem parancsolhat az ember. Én sem, hiába vagyok herceg. Lehetek bármi, ez ellen nem tudok tenni. Letelepszem a kis folyó partjára és Aina felé fordulok a puha fűben. Kezem lustán merítem a vízbe.
- Tudom. Draugnak most nem könnyű, de tudom hogy akármennyire is lojális hadvezér és tanácsadó, nem fogja megtagadni egyetlen kincsének boldogságát, még akkor sem ha egy embert választ. Ne félj Aina, apád mindennél jobban szeret téged, és szeretne boldognak látni, csak nehezen fogadja el a tény hogy nem engem választottál - vigyorodom el a végére, már komolytalanul, hiszen egyszer megbeszéltük hogy barátok leszünk, és engem más felé húznak érzelmi szálak. Egy vöröses hajú nő felé, aki oly régóta társam már az életben, és talán... talán lehetne több is.
- Ami azt illeti, én sem vagyok könnyű helyzetben, Elriellel. Nem értem a nőket. Segíts nekem megérteni - pillantok kérlelően szelíd szemeimmel rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Quetis Ilfirimain.

Vissza az elejére Go down

Quetis Ilfirimain.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: VilágÛr :: Kilenc birodalom :: Alfheim-