» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
Trick or treat? - Earnen & Elriel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim, Earnen közelében



Tárgy: Trick or treat? - Earnen & Elriel Csüt. 15 Jún. 2017, 19:43

Earnen & Elriel
Hogy turpisságon törtem-e a fejem? Bizony! Azért hétszáz éve élni… elég hosszú idő. Most nyugodalom van a királyságban, néha én is megérdemlek egy kis kikapcsolódást. Noha felnőtt fejjel igazán ritka volt az amikor gyerekkori csínyeken töri fejét az elf, de mindig van kivételes alkalom. Mert, esküszöm nem én kezdtem! Lehet, hogy más volt, lehet, hogy pont ő! De… lisztes vizet kaptam a fejemre, amikor beléptem a lakrészem ajtaján, milyen dolog ez kérem? Tán még Earnen nevetését is hallani véltem, de mire odapillantottam, már senkit sem láttam, jó csukott szemmel nehezen is lehetett volna, ugyanis nem akartam, hogy belemenjen a liszt a szemembe.  A hajam… még ha nadrágot is hordok, én is nőből vagyok, ami azt jelenti, hogy a hajamért harapok, sőt szúrok, vágok.  Rengeteg időt töltöttem a hajam ápolásával ezután.  Mérges voltam? Még szép! Azt hittem, hogy az efféle gyerekes csínyekről leszokott Earnen, végül is egy férfiről beszélünk, Hercegről és hadvezérről!
Én következtem! Gondosan megtervezett csapda volt ez, én nem a lakhelye környékére helyeztem el ezt a kis csapdát, de nem ám! Előbb utóbb a lovát is meg kell, hogy látogassa, sőt! Érte küldettem, hogy várom, mert ki akarok lovagolni vele a legutóbbi határhoz, ahonnan visszavertük a sötételfek támadását. Szóval… minden megvan, az istálló ajtóban elrejtett vizes és lisztes vödör, minden rá vár, hogy megvicceljem! Kölcsön kenyér visszajár, ahogy az emberek szokták mondani.
Egyébként pedig a felnyergelt lovamon ücsörögve vártam rá, látni akartam, ahogy csurom vizes és lisztes lesz. Senki sem mondhatja, hogy most épp túl komoly volnék, amikor a helyzet megköveteli igen is az vagyok. A fiatalabbak nem mernének szórakozni velem, és gyanús volt, hogy a Hercegem nevetését hallottam. Még ha nem is ő volt, de látta… akkor is megjárja!  
A lovam a földet kaparta, türelmetlen volt, arra várt, hogy kirontson az ajtón, amely most érthető okokból csukva volt. Earnen lovát is felnyergeltem, mert éreztem, hogy meg lenne sértődve, ha még a gazdájának azzal kellene foglalkoznia, hogy felnyergelje, addig pedig mi mérföldes előnyt szereznénk velük szemben, vagy… minimum a város határáig érnénk.
- Ssssh! Mindjárt indulunk! – suttogtam a lovam fülébe, és megsimogattam a nyakát. Nem fog rá esni azonnal, mert egy kis entet ültettem a szerkezet tetejére, és ő fogja fogni addig, amíg Earnen meg nem nyugszik, és tényleg alá nem sétál a csapdámnak.
Könyörgöm, csak egyszer sikerüljön az én csínyem is, kiskorunkban mindig lefülelte a csapdáimat, nem azért ,mert átlátszó lett volna, ó nagyon is leleményes voltam, de szinte a nevetésemből tudta, hogy mit találtam ki, mert az átveréseimet sosem tudtam eltitkolni, előle pláne nem. Ugyanis szörnyen tudok hazudni, főleg neki. Ezért sem én mentem szólni neki, hogy az istállóban várom, mert ha hazudok, akkor  kiszúrja, a fülem vége, a hegye mindig kipirul. De senki másnál, csak nála. Fenébe! Ennek viszont össze kellett jönnie! Mert a nap is vidáman sütött az égen, és a madarak is boldogan csicseregtek és igyekeztem elcsendesíteni a bensőm, hogy a növények ne sugározzák az érzéseim. Vettem egy nagy mosolygós levegőt és zöld szemeimet az istálló ajtóra függesztettem. Füleltem, közeledik, beszéd hangját hallottam, ha Rivaldor is itt lenne, az sem számítana, legalább ő is kapna a jóból, ne csak én!  
Adok én nekik földi Halloweent vagy micsodát.Hallottam a történetet ami a palotában terjengett, de gyanítom, hogy valamit félreértettünk, majd Ainát megkérdezem, hogy pontosan mi is ez, és hogyan működik.


Shire |Mellon nín muin!* |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18



Tárgy: Re: Trick or treat? - Earnen & Elriel Kedd 20 Jún. 2017, 14:24

Némán akarok állni...
- Hopp, hopp, hopp! - egyensúlyozom egy vékony faágon az egyik hatalmas fán a kertben. Ez a fa már akkor is termetes volt amikor én kicsi voltam, és azóta csak nőtt. Újabb és újabb ágai sarjadtak, és lombosodtak ki, és évről évre terebélyesebb lett. Egy valami nem változott csak. Ugyanúgy szerettem felmászni rá, mint gyermekként, hiszen ha az ember hétszáz éve él, megengedhet ennyi komolytalanságot, és ebben méltó párom lett Elriel is. Amikor nincs háború és valami felderítés, előszeretettel keverjük gyerekes csínyekbe egymást, és apámnak lenne szerintem tőlünk pár ősz hajszála, ha nem lenne annyira hihetetlenül szőke, mint én. Vagyis ő szőkébb, az én hajamnak van egy kis aranyszerű fénye amin megcsillan a napfény egyensúlyozás közben. Az ágon sétálok oda és vissza, amikor utolér egy küldönc, hogy Elriel az istállóknál vár, mert ki szeretne velem lovagolni. Széles vigyorral ugrom le több méteres magasságból, és puhán, gördülékenyen érek földet, és már indulok is neki hogy megkeressem.
Bár felkészülök a legrosszabbra is, mert legutóbb sikerült kicsit megviccelnem és a nők vérszomjasak tudnak lenni, és szörnyen bosszúállók is. Talán nem élvezte amikor lisztes vízzel teli vödör borult a nyakába, de persze időben eltűntem onnan, nehogy a végén valami kárt tegyen bennem, és biztos vagyok benne hogy ezt meg is szeretné valamikor torolni rajtam. Hiába vagyok a testvére, a hadvezére, a hercege... mindez mit sem számít, amikor visszaesünk huszonéves ifjak szintjére.
Odaérek az istállóhoz és alaposan körül is nézek. Nem onnan érkezem ahonnan Elriel szerintem számít rám, hanem beugrom az egyik ablak nyíláson. Körülnézek és észre is veszem a fehérséget a bejárat felől, és alaposan megszemlélem a csapdát. Nem szándékozom belesétálni, inkább az egyik lovászt küldöm előre, hogy nyissa ki az ajtót, rá essen a liszt ne rám. Alattomos lenne? Inkább csak praktikus vagyok, és azt hiszem egy egészen aprócskát visszaélhetek a helyzetemmel, ha már minden máskor felelősségteljes vagyok, és a hadvezér. Kikerülöm hát  csapdát és Elriel mögé kerülök. Felugrom mögé a lóra, ha észre vesz ha nem.
- Azt mesélték hogy hívtál engem, hogy lovagoljunk ki. Akkor miért várakozunk még mindig egy helyben? - kérdezem tőle, és hallhatja a hangomon is hogy vigyorgok. Még nem mondom neki hogy lelepleződött a terve, addig hátha valaki hatástalanítja.
- Merre szeretnél hát menni? - kérdezem, és kényelembe helyezkedem, de végül úgyis a saját lovam hátán indulok majd neki. Hátamon az íjam  és a tegez szokás szerint, de azok nélkül sehová nem megyek.  

[url=youtube]zene[/url] | köszönöm a lehetőséget! |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim, Earnen közelében



Tárgy: Re: Trick or treat? - Earnen & Elriel Csüt. 29 Jún. 2017, 16:14

Earnen & Elriel
Izgatottan várok, de csalódnom kell, a fák Earnen közeledtéről susognak, mégse ő az, aki elsőnek belép az ajtón, a kis entemnek köszönhetően mégsem zúdul a nyakába a vödör tartalma, mert csak Earnenre aktiválja az egész szerkezetet. Bosszúsan fújtattam egy hatalmasat és egyre türelmetlenebbül várakozom. Mégsem jön? Nem ér rá? A segéd nyugodtan tesz vesz a lovak körül, de már nem érdekel annyira az, hogy megvicceljem a hercegem.
Oldalra fordítottam a fejem és elmosolyodtam, amikor megéreztem, hogy beült mögém, jellemző… Számít a bosszúmra, én is számítanék a helyében. Talán hagynom kellene az entet és pár nappal későbbre időzíteni az egész fejen löttyintést?
Elvigyorodtam és vágtába ugrattam a lovam.
- akkor kapaszkodj! – ha nem kapaszkodik, lepottyan, ha kapaszkodik, akkor nem, a fegyvereim a lovam nyergéhez voltak hozzáerősítve, előre látó voltam.
~Hova szerettem volna menni? Nem tudom, mert teljesen felborítottad a tervemet!~
Válaszoltam gondolatban, igen, úgy gondoltam, hogy tiszta piszok lesz, és akkor nevetve kivágtatok, csak úgy céltalanul valamerre, de így már késő bánat, kivételesen nem készítettem A, B, C tervet. A teljes spontaneitásról szólt az egész.
Már vágtatunk, Earnen lova pedig hűségesen követ minket, van egy út a városban, amit kevésbé használnak, így bátran neki ereszthetem a lovakat.
- Tudod… nem volt különösebb célja, így inkább elrabollak. Rá kellett volna, pottyanjon a fejedre a vödör tartalma! – bököm hasba a könyökömmel, ha még esetleg mögöttem ücsörögne, ha már nem és a sajátján vágtat mellettem, akkor kicsit rá húztam az én lovamat. – Nincs rosszabb egy bosszúszomjas nőnél, nem tanították meg ezt még neked Earnen? – a hangom nevet, de tényleg komolyan is gondolom az én magán bosszúmat.
- Fogócskázni akartam veled!- vallom be, kiáltva és méggyorsabb vágtára ösztönzöm a lovam, élvezi ő is a játékot, tudja, hogy nem élet halál küzdelmet folytatunk, a belőlünk áradó jókedvet az állatok is megszokták érezni. A fejem felett megjelenik a sasom, akit a legutóbb mentettem meg, egy csata után. Hangos vijjogással üdvözöl minket, őt nem tudjuk lefutni, képtelenség, szlalomozik kettőnk között, de felettünk száll igazából boldogan tovább.



Shire |Mellon nín muin!* |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18



Tárgy: Re: Trick or treat? - Earnen & Elriel Szer. 12 Júl. 2017, 02:05

Riding through the past
~ Jól ismerlek már Elriel, tudom jól miben sántikálsz ~
Ezzel a gondolattal indulok el, még véletlen sem arról érkezve amerről számít rám, mert az úgy túlságosan egyszerű lenne, és nekünk gyakorlatilag egy örökkévalóságunk van rá, hogy megvicceljük egymást, mint kis kölyök korunkban. Ezt a mai napig nem nőtte ki egyikünk sem, és apám szerintem sokszor tépi miattunk azt a szép haját, ami az arany tizennégy árnyalatában játszik.
Végül Elriel mögé lopakodom és észreveszem az ő lova mellett az enyémet is, a kedvencemet, a szürke mént, akit egészen csikó korától kezdve ismerek, és sok évig idomítottam hogy bármikor engedelmeskedjen nekem. Imádom a kedvenc lovamat és elvigyorodom amikor Elriel vágtába ugrik.
- Mint mindig - kapaszkodok bele a derekába gyakorlott mozdulatokkal, és a lova fel sem veszi a pehely súlyomat. Elég könnyűcske vagyok, és az ő lova erős, harcra termett csatamén. Nem messze tőlünk vágtat a szürke pejem.
- Nos, az ember tervez, én meg keresztül húzom a számításaidat. Ne feledd, lankadatlan éberség - ingatom meg a fejem kicsit, és nem hat meg a dolog hogy elrabolt. Igazából nem is kell engem rabolni, mert nem ellenkezek a tervvel.
- Akkor kiránduljunk a vízeséshez, a forráshoz - ajánlom fel, és még egy ideig nem ugrok át a lovamra.
- Sokan monták már, többek között apám is - nevetek fel könnyedén, és a kezem a derekáról a vállára siklik. Felállok a lovon, és könnyedén átvetődök a saját lovamra, és könnyedén megbököm a sarkammal. Előrébb vágtatok.
- Hát akkor kapj el, Elriel! - kiáltom felé és nagyobb sebességre ösztönzöm az én kedvenc szürkémet, akinek a Homály nevet adtam. Egyre előrébb jutok tőle, de biztos vagyok benne, nem sokkal marad le mögöttem, hiszen imád versenyezni, és engem kergetni. A melegvizű forrást rejtő barlangok felé nyargalok, de bő egy óra az út oda, még lesz esélye lehagyni, ha elég ügyes.  

♫ Ronin ♫ | Szeretettel <3 |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim, Earnen közelében



Tárgy: Re: Trick or treat? - Earnen & Elriel Hétf. 17 Júl. 2017, 20:01

Earnen & Elriel
Érzem, ahogy a vágtába ugrás nyomán megkapaszkodik a derekamban, és nem kíméltem, hadd kapaszkodjon csak. Bár, nem mintha leakartam volna ejteni a lovamról, nagyon jól tudtam, hogy mennyire ügyes Earnen, és szerette az akrobatikus mutatványokat egyébként is.
A piszkálódását nem veszem fel, csak bosszúsan fújtam egyet, és halkan kuncogtam. Bosszúállás elnapolva, hamarosan csak élveztem, hogy együtt vágtázunk a lovammal, éreztem, ahogy a keze a vállaimra siklik, majd láttam, a szemem sarkából, ahogy átugrik a saját lova nyergébe, megsarkantyúzza a pej paripát és már előttem is termett.
- Nem gondolod, hogy igazuk van? Rosszabbak vagyunk, mint tíz sárkány! – kiáltom utána, ahogy megered, én sem vagyok rest gyorsabb vágtába ugratni a lovam, és mosolyogva hozom be a lemaradásunkat. Sajnálom, hogy nem a verseny lovamat nyergeltem fel, de az erősebb csataménemhez sokkal nagyobb kedvem volt, na nem mintha valakiket, vagy bárkiket is lerúgni, vagy harapni szeretnék a lovammal egyetemben, de neki is jól esik ha csak úgy szaladgál, minden kötöttség nélkül. Nincs ott a harctér, nem kell mindenre figyelnie úgy. Ahogy én is figyelhetem az újra elém kerülő Earnent, és az aranyszínben lobogó sörényét. A profilját, látom rajta, hogy jó kedve van, örülök, hogy én okoztam ezt a jókedvet. Talán azért szerettem versenyezni Earnennel, mert ő mindig jobb volt mindenben nálam, gyorsabb, erősebb, szemfülesebb, és bizonyítani akartam, hogy én is vagyok olyan jó mint ő. Ezért álltam vele mind úttalan versenyezni. Megráztam a fejem és nevetve siettem Earnen után.
- Egyszer úgyis lehagylak! – nem voltam irigy rá, elvégre ilyennek kellett lennie egy leendő vezetőnek. Ráadásul tudtam,hogy hol a helyem, sosem érhetek fel olyan magasságokba amelyekbe ő.
A fejünk felett a sasom szállt el, újra, mosolyogva figyeltem a repülését, és erősebb vágtára ösztönöztem a lovam.
- Noro lim, noro lim Mosoly! – suttogtam a lovam nyakára hajolva, aki olyan gyorsan kezdett suhanni akár a szél. Fél óra után azért érezhetően fáradtak ebben a tempóban a lovaink, én visszafogtam Mosolyt, még szerettem volna, ha sokáig a társam. Látszólag egy ütemben haladtam, pihentetve a lovam, ügetve a táv hátramaradó részén. Amikor pedig elég közel értünk, leugrottam a lovamról ,és mellette futottam tovább a barlangok felé.  A kedvencem az volt, amelyiknek egy kráter volt a tetején és a napfény bevilágított, éjjel pedig a lumineszkáló mohák és gombák kellemes kékeszöld fénybe vonták a helyet, afelé siettem.
- Én fogok nyerni Earnen! – hátra pillantottam, majdnem lefejeltem egy kiálló faágat, végül hátra szökkentem, majd ráugrottam az ágra és úgy ugrottam tovább, a meredély irányába.
- Huh! – csípőre vágtam a kezem pár pillanatra és nevetve fordultam meg újra, hogy szemügyre vegyem a fát, de láttam ahogy Earnen is közeledik, így kereket oldottam, nem hiszem el, hogy nyerni fogok, tényleg nyerni fogok? Nem gondolkodtam, így ösztönösen azt tettem amit erre a helyre érve tenni szoktam, ha ide jövök, általában egyedül. Earnen meglesése más tészta volt, ha fürdőzött. Mondjuk, ki tudja, hogy milyen rég fürödtünk már mi is együtt. De előfordult az ilyen.
Először az egyik, majd a másik csizmám landolt a földön, ahogy haladtam a barlang rendszerben, egyre több ruha került le rólam, mire végül amikor már meztelen voltam, hátra pillantottam a vállam felett, hajam a fenekemet seperte, és előre siettem, az egyik kiszögellésre, onnan leszoktunk ugrálni, de fentről is, hiszen a víz itt igen mély, el is folyt a barlang egyik kijáratánál, de nem kellett félnünk, hogy a nyakunkat törjük ha ugrálni támadna a kedvünk.
- Én nyertem! – rikkantottam el magamat és a párkányról ugrottam a vízbe, hogy néhány pillanat múlva mosolyogva pillantsak fel Earnen irányáb és keressem. Az előbb még itt volt! – Earnen? Herceg? – csendült némi aggodalom a hangomban. Hova tűnt? Végig itt volt mögöttem! Megint átvert volna? Túlságosan elengedtem volna magam, és nem figyeltem, miközben őt megtámadták? Hallgatóztam, semmi csata zaját nem hallottam, de ez nem jelentette azt, hogy ne történ volna vele valami!
Tempóztam a vízben és eveztem a karjaimmal, elkezdtem kifelé úszni a meleg vízből.
- Hercegem, Earnen?! – a blúzomra tett alkar hosszúságú tőrömért tartottam, az ott pihent a helyén, a látszattal ellentétben azért sosem vagyok védtelen. – Ez nem vicces! – tényleg nem volt az, az én hibám lesz ha vele történik valami és azt Nimellos nem bocsátaná meg nekem, tudom jól!

.



Shire |Mellon nín muin!* |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18



Tárgy: Re: Trick or treat? - Earnen & Elriel Kedd 01 Aug. 2017, 16:26



Elriel & Earnen ©
Nem esik nehezemre kapaszkodni, nem az első eset hogy Elriel mögé kerültem egy lovon, és egyáltalán nem bánom, hogy nem én 'vezetek', mert bízom benne. Tudom, hogy óvatos, ugyanakkor ugyanolyan játékos is mint én szoktam lenni, és éppen ezrét jövünk ki olyan jól egymással. A csatákban pedig mindig mellette harcolok, egy egész két fele vagyunk szinte, olyan szinkronban tudunk mozogni együtt. Amúgy is mindketten jók vagyunk az akrobatikus mutatványokkal, és gyakran szórakozunk ezzel is.
Átugrom a saját lovamra, egy ügyes és milliószor gyakorolt mozdulattal és elkapom a kantárszárat, hogy versenyezhessünk.
- Hm, csak tíz? Akkor még van esélyem? - vigyorodom el kissé gonoszkásan, ahogy sebesebb tempóra ösztönzöm a lovam, de még nem vágtatok el annyira, hogy ne halljam az esetleges válaszát. Imádjuk egymást csipkedni. Kicsit előrébb tartok mint ő, és kissé hátrafordulva vigyorodom el, élvezem ezeket a kis versenyeket, és csörtéket, de általában én nyerek. Na jó, nem mindig, de többségében és lovas mutatványokban még nem sikerült lehagynia egyszer sem, de elismerem keményen próbálkozik, és nem könnyű ellenfél ám.
- Igen? Hiszem ha látom - kuncogok fel, és megugratom a lovam, és vágtázni kezdek.
- Noro lim, Homály.... - bíztatom halkan ahogy előredőlök, szinte ráhasalok a nyakára, hogy minél kisebb felületen legyek, és minél gyorsabban haladhasson a lovam is. Rutinosan kanyargok, amíg a sziklák felé nyargalunk, hiszen a forrás a cél, ahol a leginkább szeretünk pancsolni és beszélgetni. Nincs is erre jobb hely, mint ez a békés, nyugodt hely. Az egyik kanyarban feltűnően gyorsan eltűnök Elriel szemei elől, egy korábban idehelyezett kis illúzió varázslattal, így elhiheti hogy ő ér hamarabb a meredélyhez, de addigra én már a ruháimat dobálom le magamról, csinos, rendezetlen kis kupacba. Hallom ahogy szalad a forrás felé, így sok időm nem marad hogy kivitelezzem a cselt, és még azelőtt csúsztam bele a vízbe egy tengeri kígyó kecsességével, mielőtt megjelent a párkányon. A sziklaszirt közvetlen közelébe csusszantam egy hatalmas zöld levél alá bújva figyelem a nőt ahogy csobban. Szinte fizikailag nehéz visszatartanom a nevetésem, de nem árulhatom el magam. Amikor elindul a part felé lépek akcióba, egy mély levegővel lemerülök a víz alá és elkapom Elriel lábát, és lerántom a víz alá, én magam meg gyorsan a felszín felé lököm magam és egy kiálló sziklába kapaszkodom meg, félig ki is mászom rá, mint valami sellő.
- Rossz hírem, van. Megint én nyertem! - kuncogok rá kedélyesen, de tudom hogy ezt most meg fogja bosszulni és ebből vizi csata lesz. A nagy zöld levéllel meg integetek felé kihívóan.
- Már azt hittem nem is jössz.... - heccelem tovább.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim, Earnen közelében



Tárgy: Re: Trick or treat? - Earnen & Elriel Szer. 09 Aug. 2017, 19:16

Earnen & Elriel
A megérzésem szerint, valami rossz fog történni, így óvatos vagyok. De arra végképp nem számítok, hogy bármi el is kaphatja a lábam, hiszen ez tiszta terep, mentes minden ártó lénytől. Akkor mégis mi? Ismerős a tenyér ami rám fonódik! Ó Earnen! Ezért még megfojtalak! Forgolódom a vízben, és keresem őt, de nyoma sincs már, nem lehet igaz! Kicsit nyeldekelve és köhécselve érkezem a felszínre és morcosan pillantok rá. Azért… az hogy veszítek, vele szemben mindig, nem fair! Ráadásul csalt! Ő már itt volt rég! Nem hiszem el, hogy bedőltem az illúzió trükkjének! A hajamat gyorsan kisöpröm az arcomból és feljebb emeltem az állam, ami nálam a sértődést jelenti. Haragszom rá! Egy nap kétszer is! Nem igazságos!
- Csaltál! – fonom össze a kezeimet a keblem alatt, és állok egyhelyben a térdig érő vízben, sikerült nagyon felbosszantania! Nem tíz sárkány lesz itt, száz! Több száz ezer!
- Nem játszol tisztán! - ami azt illeti én sem fogok, de ha ezután kinevet, én nagyon megharagszom rá. Komolyan!
Felsóhajtottam, és hátat fordítottam neki, a víz felszínét pacsmagoltam a tenyeremmel, kis hínár szörnyecskéim súrolták a lábam a víz alatt, ha mágiával támad, akkor én miért ne? A kis tíz centis magasságú hínár szörnyek csak a megfelelő jelre fognak várni. Megfordultam, és elindultam felé, továbbra is karba fontam a kezeimet, ám a vörös elázott hajzuhatagom takarta, amit takarnia kellett, így lépkedtem Earnen irányába, enyhén ringó csípővel, és a lehető legsértődöttebb arcot vágtam, amennyire csak tudtam. Mert most tényleg az vagyok. Szeretek versengeni Earnennel, de… ilyen apróságokkal mindig az orrom alá dörgöli, hogy mennyivel jobb nálam.
Néha én sem tudom, hogy mi lenne a jó, ha úgy tekintene rám is, mint egy-két felszolgáló lányra, mert látom, hogy a csinos ruhái miatt megnézi őket.  Csitt, szívem, ő a fivéred, a bajtársad, a vezetőd és a leendő királyod!
Megráztam a fejem, és leültem mellé a kőre, ahol ücsörgött, felhúztam a térdeimet a mellkasomhoz és átöleltem őket, megeresztettem egy nagy sóhajt és oldalra fordítottam a fejem.
- Csaltál! Én mindig tisztán játszom veled, nem is tudom, hogy miért? Nem is érdemled meg! Mindig jól átversz és kihasználsz! Aztán meg az orrom alá dörgölöd, hogy milyen jóhiszemű vagyok veled szemben! Sosem tudok jobb lenni nálad, sosem! Sosem leszek képes megvédeni téged, mert...mert mindig mindenben jobb vagy nálam!Borzasztó alak vagy, pökhendi! Fenséges! -nem azt hiszem nem ezt akartam mondani! De már kicsúszott a számon. - Pöffeszkedő! És mindig ott van a szád szélében az a ...az..aza fajta mosoly! - felkeltem, kissé indulatossá vált a hangom, meg is remegett, istenem, csak sikerüljön a színjáték! Kérlek Természet Anyám, kérlek! Magamban fohászkodtam a sikerért, reméltem, hogy beválik, ahogy az is, hogy ha én felkelek, akkor ő is fel fog kelni, és akkor mellkason taszíthatom. Ha sikerült, a tervemmel ellentétben nem taszítom a vízbe, hanem még párszor megcsaptam a mellkasát, de nem volt erő az ütéseimben, hiszen ha ütök, azt megérezné, nem értettem, hogy mi ütött belém, ahogy az sem, hogy ezután miért akartam a karjaiba bújni.
Teljesen illogikus, és….és…megremegett a szám széle és mindenhova néztem, csak rá nem, kerültem Earnen pillantását, a karjaimat a kebleim elé húztam, és toporogtam egy kicsit. Mi a fene ütött belém?! Kifakadtam, pedig ez nem volt rám jellemző, sosem. Csak vegyél egy nagy levegőt, és minden rendben lesz!

Shire |Mellon nín muin!* |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18



Tárgy: Re: Trick or treat? - Earnen & Elriel Kedd 22 Aug. 2017, 20:40



Elriel & Earnen ©
Nem tagadom, kissé talán gonosz húzás volt tőlem hogy ennyire kicseleztem Elrielt, de hát tulajdonképpen meg tudnám indokolni hogy miért is az ő hibája. Hagyta magát megvezetni és most élvezettel nézem ahogy prüszkölve tüsszögve és indulattól fulldokolva bukkan elő a vízből, ahová lerántottam, én pedig kimenekültem a partközeli sziklához, és az sem igazán zavar hogy anyaszült meztelenül dekkolok ott, nem vagyok szégyenlős, és láttam már Elrielt is ruha nélkül, de valahogy... nekünk ebből nem volt soha olyan bajunk hogy felpofozna vagy ilyesmi.
- Nem, igazából nem csaltam, csak bevetettem minden tehetségem - válaszolok neki, hiszen rossz szándék nincs és soha nem is volt bennem, ezek csak játékok és Elriel is nagyon rossz vesztes, akár csak én. Megértem hát a hisztijét.
- Dehogynem. Még el is bénáztam az illúziómat, de nem az én hibám ha te nem vetted észre - felelem neki ahogy a lábam lógatom a vízbe és könnyedén mozgatom. Játékosan és figyelem ahogy hátat fordít nekem, és duzzog. Összehúzom a szemeim ahogy a vizet pancsolja. Csak nem töri a fejét valamiben? Vagy tényleg csak morcos? Fusztrál hogy nem tudom eldönteni, de végül csak elindul felém és végül mellémtelepszik. Kék szemeim végigsiklanak karcsú de kellemesen izmos alakján, és nem tagadom a látványa felébreszt bennem bizonyos gondolatokat amiket nem kellene, hiszen régi jó harcostársam, barátom és társam. Átléphetem-e azt a bizonyos határvonalat?
- Elriel drágám, az élet sosem fair és az legyen a legnagyobb gondod hogy a kis versenyeinkben csalok. Nem azért teszem hogy bosszantsalak, egyszerűen csak jobban kihasználom az adottságaimat de könnyedén lehagyhatnál engem, ha kicsit jobban mernél merész lenni. Ugyan már! Ezt te sem gondolod komolyan! Emlékezz csak vissza hányszor védted meg a hátamat amikor nekem ott nem volt szemem? Sokszor köszönhetem neked az életem, efelől ne legyen kétséged és más mellett nem is vágynék küzdeni mint melletted... - válaszolok neki őszintén, és kék szemeim játékos fénnyel csillannak meg, de meglep kicsit amit mond. Talán másképp érezne mint eddig? Talán lenne esélyünk lépni egyet előre?
- Milyen fajta? - kérdezek vissza ahogy felkel mellőlem, és pár másodperccel lemaradva lépek utána én is a vízbe és ahogy megcsapkodja a mellkasom, nem veszem magamra, nincs erő benne, ez csak a hiszti kedvéért való ha jól sejtem. Nem is tudom mi vezérel igazán, de felé nyúlok mindkét kezemmel és szoros ölelésbe húzom magamhoz, hogy nedves hajához érhessen az arcom.
- Elriel... ugye tudod hogy sosem bántanálak, sem szavakkal sem a tetteimmel? - mármint a nyilvánvaló csipkelésen túl, de azok meg jól elkülönülnek egymástól, de megérzésem szerint ez most más pillanat. Komolyabb, és mintha jelentősége lenne.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim, Earnen közelében



Tárgy: Re: Trick or treat? - Earnen & Elriel Pént. 15 Szept. 2017, 14:56

Elriel írta:
Earnen & Elriel
Halványan elpirulok a dicséretére, hogy örül annak, miszerint mindig megvédem a hátát; nem is tennék másképp, hiszen mi lenne velem nélküle? Bele sem merek gondolni inkább. Most, hogy nem a harcosaink előtt vagyunk, nem veszem fel azt a kemény parancsnok álarcot, persze, hogy megengedem, hogy zavarba jöjjek. Utálom, hogy ugyan úgy képes meglátni apróságokat velem kapcsolatban, akár csak az apja. Így óvatosnak kell lennem, nem teregethetem ki ezeket a kártyákat előtte, mert különben megváltozhat a kapcsolatunk. Lehet, hogy többé nem fog megbízni bennem úgy, ahogy eddig. Másképp fog tekinteni rám, vagy… nem is tudom. Tényérnyi méretűre tágulnak a szemeim, ahogy a mellkasára von, és innen pillantok rá, az ajkára pillantottam, most nyoma sem volt annak a mindent tudó mosolynak, annak a kis bosszantó rándulásnak az ajka szegletében. Miért érzem hirtelen minden porcikáját? Az izmos hasfalát nekem feszülni, a karjait a derekamra simulni? Egek! Rosszul leszek! Egészen biztos! Melegem van és forrónak érzem az arcomat is, halkan zihálok, keveredett bennem a feszültség és a kíváncsiság is egyszerre. Azt hiszem a szavamat vette azzal, hogy ilyen váratlanul átölelt. Nem vagyok képes tovább vinni a korábbi tervemet, nem én volnék és különben sem… nem. Egyszerűen nem megy. Talán ha elég kicsire összehúzom magam a karjaiban, akkor egyszer csak eltűnök az ölelésében?
Reszketegen sóhajtottam fel, és megráztam a fejem, végül bólintottam.
- Bocsáss meg Earnen, megyek… én… nem akartam így kiborulni, nem jellemző rám, én… sajnálom. – kibújtam a karjai közül, így vagy úgy, de kezdett forróvá válni a talaj azt hiszem. A szívem ezerrel dobogott, a ruhám felé siettem. Menet közben a Nimellos királytól kapott hibiszkusz nyakláncot babráltam, a születésnapom óta hordom, sosem veszem le, s egyszer kétszer már segített ha baj közeledett.
~Ő a testvéred, a leendő királyod, a herceged; felejtsd el! ~
Szaggatottan vettem a levegőt, beletúrtam a hajamba és felkötöttem kontyba, hogy ne vízezzem össze a ruháimat, miközben öltözködöm.
Nem voltam egyetlen férfival még eddig soha eddig, persze voltak udvarlók, de néhány udvarias szónál sosem jutottak közelebb, vagy óvatos érintéseknél. Figyelmesek voltak, s hamar leesett nekik, hogy valaki más van aki jobban érdekel engem. Valaki más már előkelőbb helyet foglal a szívemben. Hiszen nem voltak vakok, elkapták a lopott pillantásaimat. Sőt, olykor még maga Earnen sietett a segítségemre, hogy nehogy felképeljek egy-egy túlságosan nyomuló alakot, de én… soha senkivel még. Titkon talán tartogattam magam neki, éppen ezért volt nehéz elválni a karjaitól, most fáztam is, megdörzsöltem a karjaimat és átöleltem keresztben a derekamat, s lehunytam egy kissé a szemem.
~Nem most fogsz álmodozni arról, hogy átölelt és milyen kellemes volt a karjaiban!~
Ripakodtam rá magamra és végül elkezdtem öltözködni, de nem igazán sikerült, az ingem beleesett a vízbe, sietni akartam, csurom víz volt, mire kihalásztam, majd… megszárad rajtam, vagy… inkább a kabátkámat vegyem magamra, az még száraz. Az alkarvédőkkel folytattam, a kabátkát utoljára hagyom. A nadrágom szára térdi vizes lett.
- Mindjárt megyek, ne is törődj velem. –suttogtam esetlenül. Sosem ügyetlenkedtem, s nem is bénáztam, de most?!




Shire |Mellon nín muin!* |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Trick or treat? - Earnen & Elriel

Vissza az elejére Go down

Trick or treat? - Earnen & Elriel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: VilágÛr :: Kilenc birodalom :: Alfheim-