» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
My Dear...King...or what?! - Nimellos & Elriel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
23
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim, Earnen közelében



Tárgy: My Dear...King...or what?! - Nimellos & Elriel Csüt. 15 Jún. 2017, 15:41

Nimellos & Elriel
Bajban voltam, mert még mindig alig tudtam magam túltenni Nimellos kis cselszövésén. Nehéz harci üzemmódból party arccá válnom, és egyébként sem voltam sűrűn az a társaság középpontja típusú elf.
Ugyanakkor örültem is az ünnepnek, jobb híján Nimellos születésnapjával együtt tartottuk az enyémet, hiszen elvesztek a feljegyzések, hogy pontosan mikor születtem. Pár nappal korábban, vagy később, senki sem tudta pontosan megmondani, viszont… még annak idején a királyné találta ezt ki, hogy én sem maradjak ki a jóból. Legyen a fiáéval együtt, az én születésnapom is, kedves volt tőle. Szerettem nagyon, mert anyám helyett anyám volt, ahogy Nimellos apám helyett apám. Noha mindig igyekezett nőhöz méltó ruhákba öltöztetni, valahogy sosem jött össze szegény asszonynak, mert hamar belátta, hogy a szép drága ruhákat hamar összekoszoltam és szétszakítottam, mert túl heves természet voltam ahhoz.  Nem messze a tó partján álltam és a folyót figyeltem, amely elterült alattunk, már átöltöztem, erre a napra hajlandó voltam ruhákban mutatkozni, ez tisztelgés Earnen édesanyja előtt is. Ilyenkor szeretett kiöltöztetni, hogy mégis látszódjon, hogy leány vagyok. Jól van, titkon bevallom, azért élveztem valahol mélyen, a hosszú uszályos ruhákat, amelyek kiemelték a nőiességemet, de ezt hangosan sosem vallanám be senkinek.  
Azért jöttem el, mert felcsendült Arienne kedvenc dala, mennyit bohóckodtam erre a dalra, táncoltam és botladoztam.  Szinte látom víztükörben, amelyben a holdak fénye csillan vissza, ahogy igyekszik a helyes járásra tanítani, megannyi könyvvel a fejemen. Tudtam én szépen járni, mert a fegyvermester azonnal megtanított rá, a helyes kardforgatáshoz. Hiszen könyveket egyensúlyozva hogy fogok sötételfeket irtani?!  Mégis végtelen türelemmel fordult felém a királyné. A parton álltam egyedül, és egy esernyős virágot formáltam a tenyeremben, lassan hajtott ki a kis élet a kezemből, szerettem úgy megalkotni a növényeimet, hogy volt valamilyen szinten egy kis arcuk, szájuk és fülük, és tényleg értették is ha hozzájuk beszéltem. A növények nyelvén kiválóan értettem. A kis esernyős növényke boldogan várta a parancsomat.
- Menj, szállj az emlékére és találj megfelelő helyet magadnak. – gyógynövény volt, még nem tudtam, hogy milyen, de ritka volt az-az eset, ha olyan növényt készítettem, ami ártott, harcok közben nem érdekelt, ha ártanak másoknak, de alapjában véve, békeszerető vagyok. Így lehunyt szemekkel kértem a levegőt, a szelet a vizeket, hogy reptessék, úsztassák tovább Alfheim gyönyörű tájai felé, és méltó mementót állítsanak az elveszett szeretteimért. A szüleimért, és Arianne Királynéért. Összerezzentem, amikor már épp útjára engedtem volna a kis apróságot, halk köhintést hallottam, és rajtakapott gyerekként húztam be a vállaim közé a fejemet.  Korábban már az egyik fán ülve Earnen is megtalált, akkor az íjainkat próbáltuk, és nagyon élveztem, most Nimellos volt, aki utánam settenkedet. Mindig is adtam a véleményére. A kis virágforma ott ugrált a kinyújtott tenyeremen és nyújtózkodva próbált átpillantani a vállam felett.
- Atyám! – suttogtam halkan. Ritkán szólítottam így, kivált Earnen közelében, valahol mélyen még mindig féltem, hogy nincs jogom így szólítani, noha… számtalanszor a tudtomra adta, hogy ha nem hivatalos a közeg, akkor könnyedén hívhatom úgy ahogy szeretném.
Szabad kezemmel lesimítottam a ruhám gyűrődéseit és megeresztettem egy mosolyt a király felé. Mindig is örültem neki, ha a király így néz ki, ennyi idősen, vajon Earnen javára is válik az idő? A vezetői képességei kétség kívül megvoltak hozzá.  De mint tudjuk, nem a kinézete alapján válik valaki királlyá. Meg egyébként is Nimellos is jó helyen van ott ahol van. Jól irányítja a királyságot. Hátrafordultam, vagyis szembe a királlyal és elrejtettem a kezem a hátam mögött, ám éreztem, hogy a kis kópé felmászik a hajamon és megáll a vállamon, továbbra is a hajamat használva kapaszkodóként.  Oda a kis titkom, bár… nem mintha rejtegetnem kellene, mert tudom, hogy tud bennem olvasni  Nimellos.


Song of The Lonely Mountain |Mellon nín muin!* |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
51
∆ Tartózkodási hely :
☙ Alfheim'



Tárgy: Re: My Dear...King...or what?! - Nimellos & Elriel Vas. 10 Szept. 2017, 15:37



Elriel & Nimellos
Music: Alfheim °°
Notes: bocsáss meg a késésért, nagyon röstellem Sad


Ezt a napot szerettem volna tényleg különlegessé tenni. Szeretett feleségem, Arienne évről-évre szívén viselte a fiatalok születésnapját, s most, hogy gyermekeim a 700. életévükbe sétáltak, nem maradhattam tétlen. Elriel bár nem egyazon napon született Earnennel, feleségem saját leányaként tekintett rá, s ahogy fiunk ünnepi ruhába bújt, Elriel is tündökölt a születésnapi ünnepeken. Mióta nincs velünk, mindkét gyerekemet őhelyette is szeretem, s megtennék bármit a boldogságukért.  
Így a királyi szabók éjt-nappallá téve, titokban dolgoztak, s két ruhát varrtak. Ünnepi gúnyákat, míves díszítésekkel. Elismerésemmel nem fukarkodtam, mikor a nagy napon színem elé járultak az elkészült darabokkal. Tudtam, hogy a feleségem is így akarná, még ha Earnen vagy Elriel sem voltak oda az efféle viseletekért.
Királyném mindig tudta, mi áll jól a lánynak, de mióta nincs közöttünk, nem szabtam meg, mit hordjanak. Ez alkalommal más volt. Meghívtam barátaikat, harcostársaikat. Ünnepséggel, lakomával vártam őket, ám nem akartam leleplezni a kis "cselszövést". Nem voltam biztos abban, hogy maguktól eljönnének, főleg, mert egyikőjük sem szerette a túlzott felhajtást. De ha ezt most kihagytam volna, a Kedvesem csalódott lenne. És épp az udvar két legjobb harcosa ne érdemelné meg a kerek évszázados születésnapi ünnepélyt?!

A kis "csapda" tökéletesen működött, harcba hívtam kettejüket, így a köszöntés nem a megszokott helyen történt. Mosolyogva néztem végig a jelenetsort, ahogyan íjjal a kezükben robbantak be, és a meglepettségtől leesett az álluk. Csatába indultak, de ellenség helyett az arcpírjükkel kellett megküzdeniük. Nem tagadom, élveztem a látványt! Végül átöltöztek, fiam s leányom is felvette a neki készített ruhát. Nem mertem megkérdezni Elrieltől, hogy mi a véleménye róla, de remélem, hogy hozzám képest sikerült jól kigondolnom és tényleg nőies a végeredmény. Az Alfheimmel kapcsolatos döntéseket könnyebben meghozom, mint hogy egy női ruha szabásmintáját kiválasszam.

Végül, amikor már csendesedett az ünneplő tömeg, megkerestem Őt. Némán figyeltem, ahogyan a tó partján életet ad egy újabb kis csodának. A képessége igazán csodálatra méltó, s tudván, milyen tiszta szívet rejt mellkasa, ennél szebb adottsággal nem is ajándékozhatták volna meg őseink. Torkom köszörülve jelzem felé jelenlétemet. Nem akartam ráijeszteni, talán ez volt a legfinomabb formája jelenlétemet tudatni vele.
- Megijesztettelek, Gyermekem? - hátrafonott kézzel lépkedem mellé, és közelebbről is megcsodálom a félénk, aprócska teremtményt, ami immár a vállán áll. Elismerően nézem, majd Elrielre mosolygok.
- A természetnél nincs csodálatosabb... ám ahogy itt nézlek, elbizonytalanodom ebben. Igazán jól áll neked! Remélem Te is kedvedet leled benne! - végignézek rajta, ahogyan a fehér, díszes öltözékben áll előttem. - Arienne boldog lenne, ha most láthatna Téged, Leányom! - végigsimítok arcívén, majd kiemelem a zsebemben lapuló kis ajándékot, és óvatosan ráadom a lányra... ruhájának utolsó darabját. Az aprócska teremtmény hagyja, hogy a feltegyem az ajándékot. - Boldog születésnapot, Elriel! - ezzel hátrébb lépek, hogy megcsodálhassam a nyakában azt a sárkánykőből csiszolt kis nyakéket, amely vörös hibiszkuszt formál. A virág népünk egyik jelképe, a legritkább és legcsodásabb a Kilenc Birodalomban.
Még pár pillanatig mosolyogva merengek a látványon, ahogyan a Hold fénye megtörik a drágakövön.
- Ez volt a kedvence. Ő is azt akarná, hogy a Tiéd legyen. - lehunyom szemeim, s nagyot sóhajtok.
Emlékszem, amikor ezt tőlem kapta. Earnen születése után adtam neki. A vörös hibiszkusz volt a kedvenc virága. Még fiatalabb koromban többször felmásztam neki a sárkányok hegyére, hogy megörvendeztessem egy-egy virággal. - Az udvari varázslók mágiával látták el. Ha gyilkos szándékot észlel a közelben, felfénylik. Mostantól védelmezzen Téged, Gyermekem! - mosolyom büszkeséget és csodálatot rejt. Erős harcosokká lettek, rátermettségüket pedig számtalanszor bizonyították, így, ha egyszer eljön az idő, nyugodt szívvel fogom átadni a trónt Earnennek, tudván, hogy Elriel is ott lesz mellette mint harcostársa, fogadott testvére...és...
- Leányom. Nem tudtam nem észrevenni azt a földi fegyvert Earnen vállán. Hatalmas kockázatot vállaltál azzal, hogy a Földre mentél elkészíttetni. Sokat jelent Neked... igaz? - kérdem Őt, s remélem, hogy legalább egy kicsit zavarba tudom hozni, hiszen a leány szíve féltve őrzött titkot rejt. Régóta mellette vagyok, látom az elkapott pillantásait, érzem a dobbanó szívét, melyet csak egyetlen ifjú közelsége képes kiváltani belőle.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
23
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim, Earnen közelében



Tárgy: Re: My Dear...King...or what?! - Nimellos & Elriel Hétf. 30 Okt. 2017, 11:56

Nimellos & Elriel
Mosolyogva pillantottam hátra a vállam felett, a riadalmam ellenére. Figyeltem, ahogy közelebb sétál hozzám, enyhe pír szökik az arcomra, ahogy végig pillant rajtam, az apák büszke elismerő pillantása csillog rajtam, tudom jól. Én meg csak azért vagyok ennyire zavarban, mert sokkal de sokkal jobban megszoktam a kényelemes nadrágot, hiszen abban jól lehet harcolni, és nem fedi fel a combjaimat minden mozdulatnál, mondjuk ez a ruha sem. Elismerőn simítok végig a ruhán, valóban csodálatos, és egyetértőn biccentek Nimellos szavai hallatán.
- Szebb ajándékot nem is kaphattam volna, tőled. – tudom, hogy gondosan választotta ki a mintákat, ő felügyelhette az egészet, hiszen, sosem bízna semmit a véletlenre, akár az államügyekben. Arianne nevének említésére lehunyom a szemem, és elmosolyodom, Nimellos mellett mindig gyereknek éreztem magam, most különösen. Ábrándozva, lehajtott fejjel mosolyodom el, jó volna ha a királyné is itt lenne velünk, eközben kerül rám a nyaklánc, hamarosan meg is éreztem a súlyát a nyakamban, és meglepetten pillantottam fel atyámra. Végig simítottam a vörös virágon, s félúton elakadt a szavam, tudtam, hogy mennyire fontos, hiszen számtalanszor láttam anyám nyakában. Ismertem a mesét is, hogy ő maga ment fel a hibiszkuszért a hegyre a szemeim megteltek könnyekkel, próbáltam visszapislogni azokat, de így is kibuggyant néhány. Ez a legszebb ajándék amit kaptam, ez… ennek van a legtöbb jelentősége. A jelentése… az örök szerelmet jelképezi számomra, ahogyan Nimellos a felesége iránt érzett, és a bátorságot, hogy a sárkányok hegyére merészkedett. Gombóc gyűlik a torkomban, tényleg nem jutok szóhoz, nagyon is meghatott az ajándékával.
- Ata! – suttogom halkan, és átölelem, magasabb nálam, ahogy Earnen is. – Hannon le! Köszönöm! - elengedtem, és mosolyogva pillantottam fel rá. Tudtam, hogy illetlenség lenne visszautasítani, ráadásul a születésnapom van, az, hogy a legféltettebb kincsét, Arianne hagyatékát nekem ajándékozta, sokat jelentett nekem. Az ajkam szegletében egy szűnni nem akaró fél mosollyal pillantottam fel rá.
- Igazából, a barátnőmet kértem meg rá, Ainát. Megadtam neki a terveket, és elment azokkal ahhoz a Vasembernek nevezett emberhez. Kíváncsi vagyok a földre atyám, de…én…nem akarok kockáztatni…- szorítottam a tenyeremet a szívemre. Aztán rajtakapottan pillantottam félre, tudja! Tudtam,hogy tudni fogja! ő miért ne tudná! Megköszörültem a torkomat, figyeltem, a kis lényt, ami a koronáján egyensúlyozott, akkor szökött át, amikor én megöleltem őt. Kis pimasz!
Majdnem elárultam magam az iménti szavaimmal, az egyetlen személy akinek képtelen vagyok hazudni, nem is akarok, hiszen annyi mindent köszönhetek neki.
- Fontos amennyire egy fivér lehet, a leendő királyom, és harcos társam. Fontos, hogy megvédjem, hogy tudnék a szemedbe nézni, ha őt elveszíteném? Képtelen lennék rá.
Zavarodottan fordultam meg, féloldalasan Nimellosnak, hogy elrejtsem az arcomra kiülő zavart, pánikot. A kezeim leengedve lógtak magam előtt, de a derekam előtt összefűztem az ujjaimat.
- Testvérek vagyunk. – suttogom, még a szélsusogásnál is halkabban. Miért most kell erről beszélnünk? Miért most hozta fel ezt témának? A szívem majd kiugrik a helyéről, még csak az kéne, hogy Earnen kihallgassa ezt a beszélgetést! Biztos más szemmel nézne azok után rám. Tudom, hogy nem vagyunk vérszerinti testvérek, de… ha valakit régóta annak gondolsz, ott a tudaton és az érzéseken nem lehet változtatni.
Tudom, hogy kikerültem atyám kérdését, s nem válaszoltam rá, nem merek, még magam előtt sem merem igazán bevallani, hogy szeretném ha ő lenne az én első és utolsó férfim az életben. Szörnyen romantikus nem? Én aki mindig is ódzkodtam az efféle csöpögős dolgoktól, most itt állok, és a fülem hegyéig elpirultam a zavaromban.


Lothlórien's |Mellon nín muin!* |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: My Dear...King...or what?! - Nimellos & Elriel

Vissza az elejére Go down

My Dear...King...or what?! - Nimellos & Elriel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Gepárdok kódexe
» [Event] Tükörkép
» Zenedoboz
» Anatole Saito vs King Chromwell
» Naomi - Dear Diary

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: VilágÛr :: Kilenc birodalom :: Alfheim-