» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
Korona és nyíl - Nimellos & Earnen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
22
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim



Tárgy: Korona és nyíl - Nimellos & Earnen Kedd 13 Jún. 2017, 18:39

The King and the Prince
Túlságosan hosszú volt ez a nap ahhoz, hogy bármi mást is csináljak, de ahogy visszatérek a kastélyba, egy őr fogad hogy az apám látni akar engem. Pontos helyet nem mondott, de úgyis sejtem hogy a trónteremben találom meg, vagy az amögött lévő kerthelyiség, amit annyira szeret, és ahová általánosságban hívni szokott ha valamit meg akar velem beszélni. Szürke lovamat már a személyzet gondjaira bíztam, de első utam mégsem apámhoz vezet, hanem a saját lakrészembe hogy kicsit szalonképesebb formába hozzam magam és ne a legszakadtabb gúnyámban álljak elé, amit csak felderítésre és kirándulásra használok. Nem mintha nem lenne ezer másik ugyanolyan. Meg sok más díszesebb öltözékem is, amiket viszont csak a tróntermi látogatásokra és ünnepélyekre tartogatok.

Most egy kényelmes nadrágot választok elegánsabb - és sokkal tisztább - csizmával, és egy egyszerű tunikát. Ujaimmal gyorsan végig fésülöm a hajam és már indulok is. Az egész nem vesz fel negyed órát, de tudom hogy apám szóvá fogja tenni, hogy tollászkodtam mielőtt megjelentem előtte. Mindig ezt teszi. Halvány mosollyal ajkaimon lépkedek végig a palotán aminek minden zegzugát ismerem már, hiszen gyermekként rengeteget bújócskáztunk itt Elriellel, és szerintem van olyan pont ahová még apám se tette be a lábát, de ki tudja.

Megállok egy pillanatra a trónterem előtt, és eszembe jut mennyi de mennyi érdekes, és olykor rémesen unalmas jelentést hallgattam itt végig, a tanulás nevében. Nem egyszer én magam jelentettem a felderítésekről, mert szeretek kilovagolni, és persze az olyan kirándulásaimról amiről apám nem tud, nem is fáj neki, mélyen hallgatok. Nem vagyok egy szent, de tudom mi a kötelességem és tudom hogy hol a helyem a világban csak néha nem olyan egyszerű leküzdeni a kíváncsiságom. Váltok pár szót az őrökkel, és aztán belépek.
- Királyom! Hívattál, jöttem - szólalok meg a kötelező formulával és jelképesen meghajtom magam, mielőtt közelebb sétálnék hozzá hogy felnézzek jeges gleccserekre hasonlító kék pillantásába. Ha nem ismerném, minden bizonnyal az ereimben keringő vér is meghűlne ettől a nézéstől, de szerencsére nincs így. Viszont láttam már népeket meghátrálni a puszta nézésétől, így nincsenek illúzióim.
- Mit tehetek érted, apám? - kérdezem jóval közvetlenebból ahogy odaérek elé.

[url=youtube]zene[/url] | köszönöm a lehetőséget! |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
51
∆ Tartózkodási hely :
☙ Alfheim'



Tárgy: Re: Korona és nyíl - Nimellos & Earnen Kedd 11 Júl. 2017, 00:42



Earnen & Nimellos
Music: Alfheim °°
Notes: bocsáss meg a késésért Sad
És remélem nem gond az E/3 forma. Ki akartam próbálni. Very Happy


Ahogyan Alfheim csodálatos Napja nyugovóra tér, úgy szenteli figyelmét a ragyogó korongnak, melynek fénye a hegyek mögött lassanként elvonulni látszik. A mai nap ismét eseménydús volt. A Birodalom ügyei ezúttal a király józan ítélőképességét többször is próbára tették. Hatalmas lélegzetvétele nyomán tüdeje telítődik Asgard lágy szellőjével, mely a trónterem mögötti kerthelyiségen suhan át, Nimellos pedig lehunyt szemmel szinte sejtjeibe zárja a pompás növények által kibocsátott oxigént. Alfheim szíve egyszerre dobban a természettel, a fákkal, a madarakkal, és minden elffel, ki kincseit élvezi. Ilyen harmóniával, ilyen tökéletes naplementével Yggdrasil mélyre nyúló gyökereitől egészen a koronája csúcsáig sehol másutt nem találkozni. Tudja jól, hisz nincs olyan birodalom, melyben ne tett volna látogatást, akár heves küzdelem, akár diplomáciai látogatás révén.
Fiát magához hívatta. Ugyan pontos okát nem küldte hírül, mégis szándékai vannak vele. Gondolatok nyomják lelkét. Aggódik fia miatt. Kincsét féltve őrzi, mióta szeretett felesége itt hagyta őket. Jó fiút nevelt, a legjobbat Alfheimben, akire nemcsak végtelenül büszke, de éppúgy aggódón kíséri minden egyes lépését. Szemei messzebb látnak, mint bárki gondolná az elfek világában. És jól tudja, hogy fia veszélyes helyekre merészkedik. Egyre vakmerőbb, s ebben szívének fogadott leánya, Elriel is támogatja. Fiatalok még, nem ismernek félelmet. És éppen ezért újra és újra veszélybe sodorják magukat.
A trónusa felé indul, kimért, hosszú léptekkel. Palástja szinte átsuhan a termen, mely nem sokkal ezután kitárulkozik előtte. Pillantásával hosszasan szenteli gyermekét, ki színe elé járul. Meghajlására felemelkedik trónjáról, és nyakszirtjét enyhén megdöntve viszonozza a gesztust.
- Az uralkodó egyik legfőbb erénye a pontosság, Fiam! - ezzel hűvös íriszeit fiáéba fúrja, miközben közvetlenül eléje lép. - Ezt mindig tartsd szem előtt! Akkor is, ha hívatlak! - gyengéden Eranen vállára helyezi kezét, majd ott pihenteti néhány másodpercet. Nem dorgálni akarja, inkább okítani.
- Egy apa nem akarhatja csak úgy látni szeretett gyermekét? - ezt már fia utolsó kérdésére feleli. Mosolya szelíd, szemei őszintén ragyognak már. Minden esetre meglepheti közvetlensége Earnent, kit hasonló okok miatt csak ritkán hívat a trónterembe.
- Kérlek, vacsorázz velem! - kezével az ételekkel megrakott királyi asztal irányába emeli. Ha fia vacsorázott már, és elutasítja ajánlatát, egyedül ül az asztalhoz, ám elvárja, hogy gyermeke közelségével tisztelje apját, amíg az eszik. Mégis, reménykedik abban, hogy mégis megtiszteli társaságával, és helyet foglal az asztalfő mellett. A mézbor és frissen sült kenyér illata szinte simogatja az uralkodó lelkét. Éppúgy, mint drága fia jelenléte.
Intésére a szakács jelenik meg, és levest szolgál fel az uralkodóknak.
- Köszönöm! - tiszteli meg a férfit, akinek a vacsorát köszönhetik. Majd kisvártatva gyermeke felé fordul.
- Mesélj nekem a napodról! Merre voltál? Kik kísértek utadon? - természetesen tudja a választ, ám mégis megvárja, míg fia szájából hallhatja.





A hozzászólást Nimellos összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 10 Szept. 2017, 01:47-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
22
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim



Tárgy: Re: Korona és nyíl - Nimellos & Earnen Szer. 12 Júl. 2017, 20:19

The king and the prince
Hosszú léptekkel haladok végig az ismerős folyosókon, ami a trónterembe vezet, és megszámolni sem tudom már hányszor jártam itt, különféle okok miatt. Jelentések, és kihallgatások sora. Tanulásnak álcázott szenvedés, amikor minden igyekezem ellenére kevés híján elaludtam állva, apám mögött, még jó hogy nem látta. Biztos kaptam volna a fejemre rendesen. Egy uralkodóhoz nem méltó a lankadó figyelem, hiszen határaink védelme és megerősítése mindig nagyon fontos része az életünknek. A birodalom és a népünk érdeke mindig előrébb való. Egek, akár egy tankönyvből is felmondhatnám a szavait.
Most is, benyitok hozzá miután köszöntem az őröknek, ismerem őket régóta és értékelem hogy vigyázzák a tróntermet. Jól lehet, vannak sejtéseim hogy miért akar látni engem, de inkább nem gondolom túl a lehetőségeket. Tudom, hogy tudja, hogy kijárok a határokon túl, és olykor még az átjárón is átszaladok az emberi földre, hogy ott is kiismerjem magam, de annyira furcsák nekem.
Elé járulok, és meghajtom magam. A királynak ki jár a tisztelet, és nem kevésbé apámnak is. Mindkét szerepben kijár.
- Az uralkodóé, és az nem én vagyok, nekem nem kell hát pontosnak lennem, de emlékezni fogok szavaidra - mosolyodom el, csibészesen mint mindig ha éppen megdorgál, még akkor is ha csak szelíden teszi mint most. Tudom hogy a szíve mélyén nagyon büszke rám, de ugyanakkor félt is engem mindentől, és ezért olykor szigorúbb is velem.
- Dehogynem. Te mindig látni akarsz engem, legszívesebben el sem eresztenél szemeid elől, igaz? - teszem én is a kezem a vállára, szeretetem jeléül, és követem amerre indul. A királyi asztal felé, ahol már megterítettek két főre.
- Szívesen, apám. Még én sem ettem, most értem csak vissza az őrjáratról - felelem neki, és letelepszem tőle nem messze, hiszen a szakácsaink mindig is remekül főztek, és aki itt nem tud jól lakni, az haljon éhen. A mézbor és a frissen sült kenyér mellett, forró leves illatot hoz a könnyű szellő.
- Köszönöm - biccentek én is udvariasan a felszolgáló elf felé, régi jó ismerősöm, hiszen gyakran járok a konyha felé is, ha lemaradok valamelyik fő étkezésről, és jól ismernek már ott, meg a ragacsos mancsomat is ha édességről van szó.
- A határok mentén lovagoltam ma egész nap, öt fős csapattal. Elriel kísért el és még három válogatott emberem a legjobbak közül. Nem volt semmi baj, az őrségek éberek és felkészültek, nincs ok az aggodalomra, legalábbis egyenlőre. A környékünk nyugalmas, de hallottam más pletykákat is - jegyzem meg két falat leves között. Isteni íze van, és kényelmesen eszek, nem sietünk sehová sem.

♫ Ronin ♫ | Szeretettel <3 |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
51
∆ Tartózkodási hely :
☙ Alfheim'



Tárgy: Re: Korona és nyíl - Nimellos & Earnen Vas. 10 Szept. 2017, 15:27



Earnen & Nimellos
Music: Alfheim °°
Notes: bocsáss meg a késésért Sad
És remélem nem gond az E/3 forma. Ki akartam próbálni. Very Happy


Fia válaszára szíve nagyot dobban. Nincs tetszésére a felelet, hiszen tudja jól, hogy ki a trónörökös. S ennek fényében nem szabadna egy leendő vezetőnek ilyen könnyedén vennie a dolgokat. Tudja, hogy sokat kell még tanulnia, de igyekszik minden szavával tanítani a fiút.
- Egy napon, mikor az én napom végleg nyugovóra tér, a korona a Te fejedre kerül majd, Fiam. Azt akarom, hogy mindig készen állj rá. Ezért, kérlek, viselkedj felelősségteljesebben! - szemei szigorúak, de képtelen magában tartani mosolyát. Még ha dorgálásnak is tűnik a trónusról elhangzott prédikálás, inkább csak aggódik. Fiatal még gyermeke, de ez nem azt jelenti, hogy a kötelességeit könnyedén szabad vennie.
- Tudom, néha túlságosan féltelek, de nekem már csak Ti maradtatok. - tekintete szomorúra vált, mikor Ariennere gondol. Egykori szerelme itt hagyta őket. Nem haragszik rá. Hogyan is tehetné? Mégis, a nő hiánya szinte mardossa a király szívét. Szeretett felesége büszke lenne, ha látná a két gyermeket. Ám, a nő anyai féltését, bölcs tanácsait még a király sem tudja helyettesíteni. Teszi a dolgát, a maga módján, ahogyan egy özvegyen maradt király csak tenni képes.
Aztán, mikor fia csatlakozik hozzá a vacsora asztalnál, mosolyra görbülnek ajkai. Szeretne több időt tölteni fiával, kiváltképpen jól esik szívének az ifjú társasága, mégis, a birodalom ügyei nem engednek többet nekik. Most legalább együtt lehetnek, így a király szíve is boldog e percekben.
Néhány falat és egy kupa ital elfogyasztása után végül fiára tereli a szót. Nem célja az, hogy kellemetlen helyzetbe hozza, mégis, nyugodt körülmények között talán könnyebben meg tudják beszélni a dolgot, így nem tartja magában kérdését. Aggodalmai nem valótlanok. Tudja milyen veszély fenyeget a határokon túl. Nemcsak vadak lesnek a legsötétebb barlangokból. Alfheim állandó háborúban áll a sötét elfekkel, kiknek egyetlen célja, hogy kiirtsák fényes társaikat, és elfoglalják a zöld bolygót. És nem ők az egyetlenek. Egyre többen érkeznek a Bifröstöt megkerülve, átjárókon vagy éppen olyan hajókkal, melyeket még soha nem láttak ezelőtt.
- Mindig ébernek kell lennünk, Earnen! ... De nem úgy, hogy Alfheim leendő uralkodója teszi kockára az életét, hogy a határokon túl merészkedve betolakodókra vadásszon. Az a felderítőink feladata! - tekintetét fiáéba fúrja, s megköveteli annak figyelmét. - A herceg vagy! Nem lehetsz ily vakmerő! Elrielért is Te felelsz, amikor őrjáratoztok. Mit tennél, ha a sötét elfek magukkal vinnék? - kérdésére ezután némán megvárja a választ, majd kitekint a Birodalomra. A teraszról látszik Alfheim hegyeken és erdőkön túli vidéke is. Olyan sötét helyek fekszenek a horizont távoli pontjain, melyek még Nimellos király szemei elől is rejtve vannak. Pár pillanatig elidőzik a képen.
- Miféle pletykákat hallottál, Fiam? - szemeit nagyra nyitva várja a fiú válaszát. Minden érdekli, kiváltképp, ha netán valami a Birodalom békéjét fenyegeti...



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
22
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim



Tárgy: Re: Korona és nyíl - Nimellos & Earnen Pént. 15 Szept. 2017, 01:41

to: Nimellos

A kastélyt ismerem már, jobban is mint maga a király, és most nyílegyenesen haladok felé, mert látni kívánt. Igaz, nem szép dolog megvárakoztatni a királyt, de remélem mint apa elnézi nekem a késlekedést, hogy nem akartam megjelenni előtte szakadtan és rongyosan, mintha nem is herceg lennék, hanem csak valamiféle útonálló.
Jó kedvében találom úgy érzem, így hát magam mögött hagyom a formaságokat én is, és elébe járulok. Elmondhatom, hogy a kapcsolatunk messze meghaladja a jó fogalmát, és nem csak az apám, a királyom, hanem a barátom is egy személyben és nem hiszem hogy lenne olyan téma, amiről ne tudnánk beszélgetni. A szavaira elmosolyodom, és megforgatom kissé a szemeim. Hol van az még?
- Persze, persze. Azonban a te napod nem most fog lenyugodni, és még sok ezer évig fogsz a nyakamra járni, hogy legyek pontos és felelősségteljes - válaszolok neki, de ajkaim szegletében ott bújkál az a mosoly, ami azt jelentette mindig is, hogy nem vagyok egészen komoly. Bár szerintem nem bánja, hiszen látja hogy élettel teli vagyok, és nem búskomor. Lehetnék olyan is, de akkor hamarabb ugranék le valami magas helyről, nem bírnám elviselni önmagam.
- Tudom, Apám. Mi mindig itt is leszünk neked, nem kell féltened. Jó kiképzést kaptunk és egyikünk sem adja olcsón a bőrét - igyekszem megnyugtatni, ahogy lassú léptekkel követem a vacsora asztalhoz. Még magam sem ettem, így hát örülök a meghívásának. Mostanában kevesebbet voltunk együtt, de remélem ez azért változik, mert vágyom a társaságát. Nem csak Elrielét és Rivaldorét. Helyet foglalok a jobbján, ahol szoktam ülni. Elrielé a bal oldal többnyire.
Lassan, kényelmes tempóban eszek, nem sietek sehová sem, és nem szeretem ha roham tempóban kell ennem. Inkább hosszabban művelem, mert ilyenkor van időm mindenre. Sokszor eszem együtt a harcosaimmal is, hogy őket is meghallgassam, mert néha én is csak egy vagyok közülük. Nem akarok egy utálatos, arrogáns herceg lenni, én azt akarom hogy az emberek szeressenek, és/vagy tiszteljenek. Azt pedig ki kell vívnom. A szavaira biccentek, és állom a tekintetét, de persze nem hagyhatja ki a korholásomat. Mintha én nem tudnám miféle veszedelmek fenyegetnek.
- Nem mentem túl  határokon, mindössze a határokig mentem, hogy ellenőrizzem a helyőrségek védelmét, és felszereltségét. A legjobb harcosaim kísértek el, nem sodortam veszélybe se magam, sem őket - válaszolok neki udvariasan, kifelejtve a beszámolóból azt, hogy még mindig én vagyok az egyik legjobb felderítő is. Mióta nőtt a fenyegetettség, burkoltan ugyan de el lettem tiltva eme tevékenységtől, de tudom hogy csak az aggodalma vezérli a tetteit, ezért nem is haragszom meg rá. Bár bízhatna kicsit jobban a képességeimben, és a neveltetésemben. Ő maga gyakorolt velem sokszor.
- Nem vagyok vakmerő, és tudom jól kikért felelek. Elriel is erős nő, nem hagyja magát csak úgy, de ha mégis megtörténne természetesen utána mennék és kiszabadítanám. Kérlek Apám, ne fesd at ördögöt a falra, mert lemászik onnan - sóhajtok fel, hiszen nem ért minket támadás már jó ideje. Mármint járőrözés közben, senki nem merészkedett beljebb a határoknál, ott meg a határőrség elintézte a dolgot. Elmosolyodom, hiszen élvezem azt, hogy olyasmiket is tudok amiket ő nem, és ennyire érdeklődő felém. azaz a hírek felé.
- Azt hallottam, hogy Thanos mozgolódik és sereget gyűjt maga köré. Nem csak a kree-ket, hanem másokat is. Embernek látszó harcosokat és a hatalom köveit gyűjtögeti, vérrel és gyásszal borítva be maga után a földet - sóhajtok fel, hiszen ez egy igen komoly fenyegetés. Beleiszom a kupámba, és újratöltöm bele az édes és fűszeres bort, amit úgy szeretek. Tény, hogy tisztességesen be is tudok tőle rúgni, ha nem tartom a mértéket.

■ ■ ♫ Inside of me ■ ■

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Korona és nyíl - Nimellos & Earnen

Vissza az elejére Go down

Korona és nyíl - Nimellos & Earnen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Korona tér

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: VilágÛr :: Kilenc birodalom :: Alfheim-