» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
25
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim



Tárgy: Nae, man agoren? Csüt. 08 Jún. 2017, 21:00


Nae, man agoren?

Váratlan vendég érkezését jelzi a fák susogása. Rivaldor visszatérte óta a keleti szél is mérhetetlenül édes, jóformán megrészegít. Egy részem örökké a kertben járna, vagy a völgyön túli, érintetlen földeken, de nem tehetem, s kötelességemre mindig van mi emlékeztessen. Egyszer Arnorba utazó atyám, aki bátran megütközhet a sötételfekkel, míg nekem, ki csupán leány vagyok, veszteg kell maradnom. Máskor pedig önnön lelkiismeretemmel viaskodom. Évszázadokra nyúló szélmalomharc az enyém, míg mások népemért küzdenek.

Elriel jöttéről suttog a patak, ahogy felemelkedve anyám síremléke mellől, visszaindulok a termeimbe. Mindig szívesen látom, főleg ilyen magányos időkben, mint ez a mostani. Atyám még nem tért vissza, távozása ránehezedik az itt maradottak vállára, akik híján vagyunk az ő évezredes bölcsességének, lényeglátásának és nyugalmának. Azt kívánom, bárcsak ott lehetnék vele, bárcsak az oldalán harcolhatnék, de nem, még nem jött el az időm. Talán Elriel a herceg csapatainak indulásáról hoz hírt, fut át az agyamon, és arcomra mosoly költözik. Bárcsak ismét velük tarthatnék!
- *Mellon nín muin! - mosolyogva sietek Elriel elé, s mikor belép (vagy inkább belovagol?) a kapun, alig várom, hogy szívélyes ölelésben részesítsem. - *Im meren le *adgened. Mi szél hozta a herceg legvitézebb harcosát keletre?

*nyelvi kisokosszeretettel!háttérmuzsika©



A hozzászólást Aina összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 15 Jún. 2017, 12:14-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim, Earnen közelében



Tárgy: Re: Nae, man agoren? Szer. 14 Jún. 2017, 10:53

Aina & Elriel
Szerettem Ainához jönni, itt mindig olyan nyugodt volt minden, a fák susogtak és meséltek, arról, hogy Aina izgatottan vágott át a termeken, hiszen szóltak neki a jöttömről. Sosem titkolnám előle, hogy hozzá érkezem. Még ha hivatalos látogatásra érkeznék, többed magammal, akkor sem titkolnám, legyen ideje felkészülni. Felvértezni magát a közeledtünkre, de most ilyenről szó sincs, én jövök csak. Új társam egy halász sas fióka is felettem repül, a harcokban igazán jó szolgálatot szokott tenni. Hogy került hozzám? Leesett a fáról, és eltört a szárnya, de én meggyógyítottam, vadásztam neki, és megerősödött, jó barátokká váltunk. Most is vele versenyzek, de egy a szelek szárnyán élővel nehéz felvenni a versenyt. Nem ez a lényeg, hanem az,hogy érzem az ő boldogságát is.
Az ismerős Völgyben lovagolok, csak azért állok meg, hogy a lovam szomját oltsam, és megvárjam, míg Arphen* a sas az éhségét csillapítsa.
Még nem volt alkalmam megköszönni Ainának, hogy segített megszerezni az íjakat, csodás szerkezetek, egyre inkább azon vagyok én is, hogy szeretnék lemenni a földre, meglátogatni az ottaniakat, megnézni az életüket, vagy a kézimunkáikat, persze az  utazó kereskedőkkel sincs semmi bajom, mégis… egészen más lehet őket a saját szememmel látni.
Kissé csaponganak a gondolataim, mert nem találom egy ideje Earnent és nincs a megszokott búvóhelyén sem, máskor is csinált már ilyet, máskor is tűnt el így, én persze halálra aggódom magam, megértem, hogy kell neki a személyes tér, de ő mégis csak a hercegünk, vigyáznom kell rá. Értem nem kár, egy harcos vagyok, de ő? Népünk sorsa tőle függ, Nimellos belehalna a bánatba ha újabb szerettét kéne eltemetnie, és ezt meg kell, hogy akadályozzam, nem akarom újra szomorúnak látni. De az is bizonyítja, hogy milyen erős vezető,hogy képes volt felépülni az őt ért támadásból. Néha eszembe jut az a nap, hiszek a bevésődésben, de megvetem, mert… félőrültekké tesz minket. Nem szeretnék úgy járni én sem, ahogy a királynénk, miért fontos ez s egyáltalán ki találta ki?
Amikor pedig tovább haladunk, szinte repülök a lovammal együtt, egybeolvadok a természettel és majdhogynem repülve érkezem a kapuba, amelyen az érkezőket fogadják. Leugrottam a lovamról és futva siettem Aina elé, hogy megöleljem. Ilyenkor levetkőzhettem a parancsnok szerepemből, és az lehettem aki vagyok. Mosolyogva öleltem át a barátomat, és pillantottam végig rajta. A lovam besétált mögöttünk,az egyik ágra pedig a sasom szállt le, a tollait rendezgetve
-Anann ú-'evenninc* - léptem hátra egy lépést és mosolyogva néztem körbe. Éreztem, hogy nincs itt az édesapja, valahogy…mindig érezni lehetett a jelenlétét, ha nem tudtam volna, hogy a harcok miatt van távol, akkor aggódtam volna.
- Menjünk beljebb, annyi mindent szeretnék mesélni! – ragadtam karon Ainát, és összefűztem a karjainkat. Fegyver nem volt rajtam, azt a  tőrt leszámítva, amely az övembe volt tűzve a derekamnál, a többi a lovam nyergéhez volt erősítve, az új íjammal együtt. Aina nem hagyta, hogy a sajátomat kifizessem neki.
- Szeretném megköszönni, hogy elintézted az íjakat, egyúttal azt is, hogy tőled kaptam. Jó szolgálatot tettek. Earnen is örült neki! – mosolyodtam el, a versenyre gondolok amit utána rendeztünk az íjászokkal.
Az istálló felé tartottam, szerettem magam megtisztítani a lovamat és rendben hagyni.

In Dreams |Mellon nín muin!* |


A hozzászólást Elriel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 18 Jún. 2017, 13:33-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
25
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim



Tárgy: Re: Nae, man agoren? Csüt. 15 Jún. 2017, 12:14


Nae, man agoren?

Olykor még ma is elámulok a köteléken, mely Elrielt és engem összefűz. Annak idején, mikor először tartottam atyámmal a palotába, mikor először találkozott a tekintetem ezzel a büszke, harcias szempárral, bevallom, kissé elszégyelltem magam. Én, mint Draug leánya, felékesítve érkeztem a király elé, földet söprő ruhámban ártatlanul fészkelődve - alig múlt el felettem száz esztendő. Elriel pedig ott állt a király oldalán, balján a herceg. Idősebb volt, ezt rögtön láttam, és minden tagjából szabadság illata áradt. Jól emlékszem, egyenesen állt, díszes öltözékben, de nadrágban, amiről úgy tanultam, csak férfiak viselik. Egyszerre öntött el a döbbenet és a kíváncsiság, hogy megismerjem, hogy megtudjam, kit rejtenek a magabiztos vonások. Hihetetlen, ma már mosolyogva ölelem át.

- Örül a szívem, hogy újra látlak! - követem őt, belé karolva, az istálló irányába. A lova, úgy fest, ismeri már a járást, és ezt nem csodálom. Bölcs hátas, jó szolgálatot tesz neki mind a harcban, mind a béke idején. - Megtisztelő, hogy segítségedre lehettem. A herceg öröme, és a tiéd, egyaránt fontosak nekem.
Elriel lovához lépve megsimogatom az állat nyakát. Gyönyörű. Hatszáz év repült el felettem, mégis csodálattal tölt el mind a mai napig a természet alkotókedve, kreativitása, szépsége, melyet minden kőben, folyamban, fában, állatban megszemlélhetünk.
- Mesélj el mindent! Úgy éget a kíváncsiság, hogy halljak felőletek! - Majd kis tétovázás után mosolyomba ártatlan titokzatosság vegyül. - Olyan boldog vagyok, *Mellon. Alig tudok uralkodni önmagamon!

*nyelvi kisokosszeretettel!háttérmuzsika©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim, Earnen közelében



Tárgy: Re: Nae, man agoren? Vas. 18 Jún. 2017, 13:31

Aina & Elriel
Érdekes volt az első találkozásom Ainával, meg kell hagyni, a látszat ellenére komolyan érdekelt, hogy ki lehet az a leány, aki fogadott atyámnál megjelent, rögtön éreztem,hogy más súlycsoportba tartozunk, de neki köszönhetem, hogy nem veszek el a szépítkezés világában, meg persze a királynénknak.
De sosem néztem le őt azért amiért szép ruhákban közlekedik, kicsit talán irigyeltem azért a fajta biztonságért amiben élt, de hamar megkedveltem. Vicces, de Draugtól az apjától jó ideig jobban tartottam, mint Nimellostól. Talán a szemei teszik a pillantása, hogy többet látott mint mi.
Azon a napon, amikor megláttuk egymást a palotában, kihívtam őt egy íjász versenyre, mondván egy ilyen csinos lánynak is biztos tudnia kell harcolni. Igen… azért voltak fenntartásaim, mindenesetre nem volt rossz a párbaj, a végén, már ha lehet azt mondani, akkor magam oktattam a helyes tartásra. Természetesnek vettem, hogy mindenkivel a harc nyelvén próbálok szót érteni, és nem volt probléma Ainával sem. Később pedig kibontakoztam a közelében, együtt beszéltük ki Earnent, hogy milyen bosszantó a vigyora, ha sikerült felmérgesítenie.  Igen, néha sikerült felbosszantania a Hercegnek, de sosem haragudtam rá huzamosabb ideig.
Mosolyogva sétáltam Aina oldalán, nem titok a jövetelem célja, tudom ,hogy ő visszatért. Miatta és a királyné miatt hiszek ebben a szörnyű átokban, amely miatt kissé félek. Nem akarom elveszíteni sem Ainát sem Rivaldort, kiváló harcos. Ám a mellettem sétáló nő mégis csak a legjobb barátnőm.
Miattuk hiszek ebben a kifacsart logikájú bevésődésben, miért épp halandókat? Miért ne szerethetnénk ilyesfajta vágyódással a fajtársainkat? Miért ne lehetne Rivaldor is egy közülünk, hogy senkinek ne fájjon semmi? Hisz tudom, rövidke élete alatt a kapitány annyi mindent ért el, elf seregeknek parancsolt, felküzdötte magát a legjobb helyre, saját erejéből.  Ilyen harcost büszkén tudnék Aina oldalán.
Lenyergeltem a lovam, és mosolyogva pillantottam ki annak háta felett a barátnőmre, igazi hamisítatlan vigyor volt ez.  Tudtam kire kíváncsi, volt nálunk is a palotában, idősebb lett, érettebb, igazi férfi.
- Tudom, mit akarsz hallani! – kuncogok fel, nem fogom megkönnyíteni a dolgát. Serényen tisztogatom a lovamat és halkan dúdolok, végül nem húzom tovább. Ellépek a jószágom mellől, a sasom beszáll az istálló ablakán és letelepedik az egyik oszlopra.
- Láttam, beszélgettem is vele. Idősebb lett, olyan…emberi, de férfias vonásai vannak, rettenetesen szőrös, nem olyan puha az arca mint Earnené.  – merengtem. Igen, határozottan nem olyan az arca, mint a Hercegé. – Tapasztaltabb lett, sok mindent látott. És… rólad is érdeklődött! – újra belekaroltam Ainába és tovább sétáltam vele, csak vitt a lábam, nem figyeltem, hogy merre. Szerettem a Fehér –Sas völgyében lenni, Draug figyelme és ereje körbelengte a helyet.
- Egyébként most tértünk vissza mi is, sikerült megmentenünk egy maroknyi macska elf csapatot a sötételfek támadásától, visszavernünk őket. Viszont… rossz híreket hallottunk, egy pusztító a galaxisból, Asgard felé tart, nagyon kell vigyáznunk. Mondanám, hogy gyere velünk, de veszélyes, mert úgy tudom, hogy az apádat is ott lesz. Segítenünk kell az Asgardiaknak, mert ha ők elbuknak… rosszabb dolgok fognak történni, mintha csak a sötételfek pusztítanák a bolygónkat. – osztottam meg a rossz híreket az oldalamon sétálóval.
- A másik ami miatt szerettem volna veled beszélni az pont ez… egyre többen suttogják, hogy felfedezni véltek téged… Sok időt töltöttél a jelenlegi csapatoddal… - komorodott el a pillantásom. Nem lehet őket túl sokáig átverni, férfi ruhában van az igaz, de… bizonyos sérüléseket csak titokban láthattam el, vagy kerülő utakon.  Mindig volt Aina mellett egy kis entem, én készítettem arra az esetre, ha baja lenne, szóljon nekem, egyébként kiváló üzenet továbbítók voltak. Kis fácska amelynek két lába és két keze van, és bájos arca, a haja pedig levelek. Aináé egy fűzfácska.

In Dreams |Mellon nín muin!* |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
25
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim



Tárgy: Re: Nae, man agoren? Vas. 18 Jún. 2017, 15:39


Nae, man agoren?

Ragaszkodásom Elrielhez, jól tudom, egykor még édesanyámat is megdöbbentette, aki maga már azt is nehezen értette, miért jár egy ilyen tündöklő fiatal elf minduntalan nadrágban, mint holmi vándorkereskedő? Persze, dacára minden értetlenkedésnek, Elriel mindig szívesen látott vendég volt a Fehér Sas-völgyében. Olyan, akinek érkezése felkorbácsolta a népek kíváncsiságát, mert korán megtanultuk mind, ha a király gyámleánya bevágtat a kapun, az vagy csodálatos újdonságot, vagy lesújtó veszedelem hírét hozza. Nincs mit tenni, a fővárosban pezsgő élettől mi, keletiek jócskán elszoktunk - éhezzük a leejtett hírmorzsákat, s közben mindvégig megőrizzük a ritmust, amit születésünkkor oltott belénk a természet.

Ám most, amikor Elriel kuncogására arcomat egy visszafogottnak alig nevezhető mosoly önti el, nyoma sincs bennem nyugalomnak, kellemességnek. Izgalom vibrál az istálló forró levegőjében, szinte tapinthatóan fodrozódik a felszíne.
- Elriel, *avno úbed! Vagy talán kérlelnem kell téged? Így megnémultál, mióta nem találkoztunk? Aligha hiszem.
Ugratom, s mintha csak kérésre tenné, már meg is ered a nyelve. Mélázó mosollyal hallgatom, beszámolója alapján Rivaldor oly közelinek tűnik, hogy úgy érzem, megérinthetném, ha lenne bátorságom kinyúlni felé. Felnevetek, mikor a színtiszta helytelenítés hangján kijelenti, "rettenetesen szőrös". Talán a vadon zabolázhatatlan leányára is hatással voltak az együtt töltött évszázadok, még ha csak ily apróságokban is. - Néha azt kívánom, bár láthattam volna mindazt, amit ő már az emlékeiben őriz. Azt a tájat, ahonnan ezt hozta - emelem fel nyakamból az elf ezüstből készült nyakéket, amit Rivaldor visszatérte utáni első találkozásunkkor adott át. Tíz év vágyakozásáról, megannyi kalandról mesél ez az ékszer, mint ahogyan a Hold éjszakánként csókot lehel az óceán sötét tükrére.

Ám amint komolyabb témák ösvényén folytatjuk utunkat, homlokom elfelhősödik. Valahányszor fenyegetésről számol be, válaszúthoz érek, ez pedig ma sincsen másként. Mit kockáztatok azzal, ha velük tartok, s atyám esetleg felismer? Őt, aki hatszáz éve vigyázza minden mozdulatom, ismeri a szemem villanását, őt nem tévesztené meg a férfiruha. Sóhajtok, s ezúttal kimondatlanul bár, de örülök, amiért Elriel karjába kapaszkodhatok, miközben kilépünk az istállóból.
- Mit javasolsz, mit tegyek? - kérdem végül, némi gondolkodás után. Ha ugyanis én rosszul lépek, megkérdik majd, ki segített megtéveszteni a katonákat, hadnagyokat, magasrangú vezetőket immár évek óta. Nem tartana sokáig, míg eljutnak Elrielhez vagy Earnenhez, akiknek akkor felelniük kellene meggondolatlanságomért.

*nyelvi kisokosnem bírtam ki...<3háttérmuzsika©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim, Earnen közelében



Tárgy: Re: Nae, man agoren? Kedd 27 Jún. 2017, 14:40

Aina & Elriel
Érzem a türelmetlenségét, azt, hogy mennyire vibrál az izgatottságtól, hogy minél több hírt tudhasson meg, na meg arról a bizonyos valakiről is többet tudjon. De nem csigázom tovább, nem titkolózom, tényleg mesélek neki, mégha nem is olyan sokat, mint amennyit várt. Futólag találkoztam én is Rivaldorral, meglett férfi lett, de valamiért akkor sem ér fel a herceghez.
Megtorpantam, amikor a kis nyakéket vette elő és meglepetten, csodálattal vettem szemügyre a kis figurát, gyönyörű! Szépséges ajándékot kapott Aina. Érzem a tárgyból sugárzó szeretetet, csak fölé érintettem a tenyerem, nem tettem rá teljesen, a levegőben simítottam végig az ajándéktárgyon.
- Ez, csodálatos! Hiányoztál neki. – jelentem ki határozottan. Noha, tudom ,hogy Rivaldort pont Draug küldte el, hogy minél távolabb legyen a lányától. De amit a természet elrendelt, azt… nem lehet megváltoztatni, még akkor is, ha az elf apja aggodalmaskodik. Ez képtelenség. Noha már számtalanszor eltűnődtem azon, hogy ezt a szabályt, ezt a törvényt, vagy tudom is én, hogy mit valahogy ki kellene törölni a természetből, hiszen az kódolta belénk, az emberek iránti olthatatlan vonzódásunkat. Holott, a népünknek is vannak igazán szép fiai. Kezdjük, mondjuk egy aranyhajúval, de mindegy is. Visszacsomagolom Aina tenyereinek biztonságába az ajándékot és mosolyogva emelem reá a pillantásomat, az örömbe némi rossz kedv is vegyül, az ajkam is lebiggyed kissé. Aina édesanyjának a szobránál állunk meg, a kis kutacska peremére ülök, míg egy kicsit merengek az élethű más arcvonásain, kezem a hűs vízben játszik.
- Amondó vagyok. – kezdek bele és összehasonlítom az anyja és lánya közti vonásokat. – Azt mondom, hogy maradj itt. Minden eshetőségre készülj fel. Valakinek vigyáznia kell a Völgyre. Te vagy Draug Leánya, erősnek kell lenned. Sokan pályáznak erre a területre, és mivel azt hiszik, hogy atyád távol van, ez a hely védtelen, belső támadás is érhet titeket. Nem biztos, de nem árt felkészülni a veszélyekre, és nem árulóról beszélek a ti soraitokban, hanem arról, hogy neked most itt kell kitartanod. Tudom,hogy tudsz harcolni, és ha idáig is eljutnának Thanos követői, felkészülten kellene várnotok.  Így bizonyíthatsz az apádnak is, amennyiben rosszra fordulnának a dolgok. – magyarázom, szerintem teljesen logikus. Ainának itt kellene tartania a frontot, Alfheimben, a Völgyben; ha rosszra fordulnának az események. – Kinek a parancsára hallgatnának Draug elfjei ha nem a tiedre? – fogom meg Aina kezeit és szorítom meg finoman. – Atyád bölcs, és sokat tanultál tőlünk a seregek irányításáról is. – emlékszem, amikor egy-egy csata után visszavonultunk a lakosztályomra, hogy beszélgessünk, megbeszéljük, hogy mit miért léptünk Earnennel, mert Ainát nem csak az érdekelte, hogy harcoljon. Az is, hogy miért léptük meg azt, vagy emezt a lépést.
- A sas, aki velem tartott, sebes és hűséges, általa tudnánk érintkezni  vész esetére… - töprengtem. – Hol van a kis Fűzfád? – pillantottam körbe, máskor már rég itt ugrándozik ő is Aina és köztem, hogy üdvözöljön. Látni szerettem volna, és kicsit megerősíteni, a kis entjeim suttogását bárhol, bármikor meghallottam. Így még könnyebb lenne a kommunikáció a harc esetén a szeretteimmel.


In Dreams |Mellon nín muin!* |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
25
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim



Tárgy: Re: Nae, man agoren? Kedd 27 Jún. 2017, 15:31


Nae, man agoren?

Elriel javaslatát, bár megértem, nem tudom kitörő lelkesedéssel fogadni. A kút peremére leereszkedve, tekintetem az édesanyám emlékére állított szobron függ, és valahogy magányosnak érzem magam. Hiába van velem Elriel, ebben a döntésben egyedül maradtam, és nincs más, ami támogasson, csak az ő harcban edzett bölcsessége. Az eltelt évszázadok alatt gyakran hallgattam rá, a harcmezőn éppen úgy, mint magánjellegű ügyeimben, de most anyám érintésére áhítozik a lelkem. Ez a szobor nem pótolhatja. Atyám is érzi, én is érzem. Egyikünk sem elégedett meg vele, hiába míves munka, amit hozzáértő kezek faragtak. Bár tudnám, mit gondolsz most rólam.

- Értem, mire gondolsz... - sóhajtok fel kis idő múltán, tekintetem Elriel felé fordul. - A szívem mégis megszakad. A tudat, hogy te, Earnen, és még számtalan hűséges katonánk az életét kockáztatja majd, míg én a völgyben múlatom az időt, rettentő.
Számtalan hűséges katonánk, köztük Rivaldor, teszem hozzá. Fáj előle is rejtegetnem titkomat, de így érzem helyesnek. Nem hagyhatom, hogy a harcban, ahol mindenkinek tiszta fejre van szüksége, s halandóként neki még inkább, aggodalom árnyékolja be az ítélőképességét. Atyám hasonló előttem, még ha tudom, több okom van a saját bőrömet félteni egy esetleges összecsapásban, mint az övét, akit az elmúlt évezred figyelemreméltó harcossá csiszolt.
- A kertben bolyong; elengedem magam mellől béke idején - magyarázom Elrielnek az aprócska ent hiányát. Amikor nem indokolja semmilyen veszély az üzenetek sebes továbbítását, szívesen engedem őt vissza fivérei és nővérei közé, természetanya ölelésébe, ahol megpihenhet. - Úgy véled, valóban van esélye annak, hogy a Titán megtámadja a völgyet?


*nyelvi kisokosnem bírtam ki...<3háttérmuzsika©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
18
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim, Earnen közelében



Tárgy: Re: Nae, man agoren? Hétf. 17 Júl. 2017, 17:41

Aina & Elriel
Láttam, hogy olyasfajta ölelésre volt szüksége Ainának, amit még én sem voltam képes megadni neki, csak enyhíteni valamelyest, apróbb gesztusokkal, még a királynő mellett tanultam meg, hogy ezeknek az öleléseknek milyen fontos szerepe van. Anyám helyett anyám volt, Aina pedig a húgom, legalábbis ezt az érzést érzem a közelében, ez lehet az, erről mesélt a szolgáló lányom is, ő neki jó néhány testvére volt, némelyikkel jobb, némelyikkel rosszabb kapcsolata.
Megráztam a fejem a szavai hallatán. Hol voltak már azok az idők, amikor kacagva kergetőztünk ezek alatt a ligetek alatt, ő, Earnen és én, meg még néhány korunk béli gyermek? Csak nézem a csendes ligetet és a fejemet Aina vállára hajtom, szomorúan szusszantok fel, és belekarolok a karjába.
- Nem mulatsz, vigyázol a területeitekre. suttogom halkan, és megszorítom gyengéden az alkarját.
A következő pillanatban a kis bohókás entem siet felém, és vetődik a karjaimba, úgy bújik hozzám, mint egy kismacska, halkan susog, súgdolózik és nevetgélős hangokat ad ki a száján, igen van szája is és két szeme is. Az arcomhoz emelem és összedörgölöm vele az arcomat. Nem kérges, nem olyan fás, inkább mintha bőrt érintenék, de mégis fa, ha letörnénk egy ágat a kis lombkoronájáról, az azonnal megfásodna.
A tenyerembe tartva emelem a szökőkút káváján túl, a medencéhez, azon nyomban csobban, és úszkálni kezd. Kedvtelve nézem a kis entem, és mosolyogva pillantok fel Ainára, majd a mosolyom kissé lehervadt.
- Ha nem sikerül Asgardban feltartani…. – a következő pillanatban fájó érzés mar a mellkasomba, és az ég felé kapom a pillantásomat, futok, meg nem állok, amíg olyan helyre nem érkezem, ahol meg nem látom az aranyló üstököst, amelyet egy hollóforma kísér. Megmagyarázhatatlan okból potyogni kezdenek a könnyeim, és érzem a fájdalma,t ami a mellkasomba mar.
- Odin! – kiáltok fel – Aina! Odin! – fütyülök a lovamért. – Odin elbukott! a könnyeimmel küszködök, de még így is érzem a Mindenek Atyja hiányát, ő össze van kötve a világfával, mi érezzük a világ fáját, és most ő is sír!
Aina felé sietek és megölelem.
- Te is érzed! – hogy ne érezné, mindenki érzi, látom, hogy körülöttünk hasonlóan sok a tanácstalan elf, és ők is a könnyeikkel küszködnek. –Ígérd meg, hogy itt maradsz és vigyázol a Völgyre! - szorítottam meg Aina alkarjait és megöleltem.



In Dreams |Mellon nín muin!* |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Nae, man agoren?

Vissza az elejére Go down

Nae, man agoren?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: VilágÛr :: Kilenc birodalom :: Alfheim-