» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Narsil & Aina Szer. 31 Május 2017, 17:12


and the seasons stop and hide beneath the ground

Nem engedek utat a kétségeknek. Egyszerűen nem tehetem. Micsoda megmagyarázhatatlan szeszély ez! Kicsit sem jellemző rám, vagy a népem bármely tagjára - ez alól talán csak Elriel lehet kivétel. A herceg talán leghűségesebb harcosára gondolva szórakozottan elmosolyodom, miközben leszállok Asfaloth nyergéből. Nem fáradok azzal, hogy kikössem; jól tudja, úgysem mehet sehová, míg itt nem végeztünk.

Elindulok a kavicsos úton, s közben eszembe jut a nap, amikor először hallottam Narsilról. Magam elé képzelem, atyám beszámolói alapján, a törékeny elf-nőt, hamvasszőke hajával, karcsú termetével, félelemtől megdermedt vonásaival, kerekre tágult szemeivel. Milyen szívbemarkoló lehetett, otthonától távol űzve, a tragédia árnyékával a homlokán! Bárcsak már akkor felkerestem volna! Bárcsak komolyabban kivettem volna a részem a macskaelfek támogatásából; úgy, ahogyan azt illett volna. De túlságosan lekötött anyám halálának évfordulója, túl nagynak tűnt a fájdalom. Könnyebb volt bezárkózni a jól ismert termek csendjébe, atyám jól ismert birtokán. Most azonban lejárt a bezárkózás ideje.

Az ajtóhoz érve hármat koppantok a kemény fára. Remélem, legalább az egyikük itthon van. Úgy hallottam, a Kavicsossal egy fedél alatt élnek, ami jó, mert így, ha Narsilt nem is találom itthon, az elf-férfi még mindig szolgálhat tanáccsal. Leheletnyi mosollyal kapom el tekintetem a félfák indadíszítéséről, amint az ajtó kitárul.
- Suilad*, Narsil - köszöntöm. - Bocsáss meg, hogy bejelentés nélkül állítok be, de szükségem lenne a segítségedre.

*nyelvi kisokosvalami elf-szettháttérmuzsika©

Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
51
∆ Kor :
601
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim



Tárgy: Re: Narsil & Aina Vas. 11 Jún. 2017, 23:23

Szeretek kijönni Alfheim határába és gyönyörködni a kilátásban. Nem utolsó sorban itt egyedül lehetek a gondolataimmal, nem terheli az elmémet és az érzékszerveimet millió beszélgetés, kósza pillantás. Ránézésére olyan vagyok, mint az itteniek és egész jól meg is szoktam a várost, hiszen már hosszú-hosszú ideje itt élek. De tudom, hogy nem ez a hazám. Az már nincs. Elpusztították. Mindennel és mindenkivel együtt, akit valaha szerettem és fontos volt nekem. De velük ellentétben nekem megadatott az újrakezdés lehetősége. Nimellos király kegyességének hála lehetőségem nyílt letelepedni a birodalmának szívében egyetlen általam ismert fajtársam, Brithon társaságában, akinek nem mellesleg az életemet is köszönhetem. Olyan ő nekem, mintha a testvérem lenne, ezt minden túlzás nélkül állíthatom. Egy féltő, óvó báty. A legfőbb bizalmasom, együtt is élünk, de van, mikor előle is szeretnék elvonulni egy kicsit, hogy csak magam legyek. Főleg, hogy van egy dolog, amiben nem teljesen értünk egyet.
Illetve tudom, hogy jót akar nekem, mikor azt mondja, ne használjam az újonnan felfedezett képességemet, mert túl nagy érdeklődésére tarthat számot, ha kitudódik. De nem tudok olykor ellenállni a csábításnak, hiszen a sárkányok lenyűgöző teremtmények! Ma azonban kénytelen vagyok itthon maradni. Brithonnak akadt valami dolga és megkért, vigyázzak a házra. Nem mintha nem mernénk olykor üresen itt hagyni, végül is bízunk az itteniekben, már tudjuk, nem kell félnünk. Igazából csak egy kis takarítás az ok, ami miatt itt időzöm. Ha már ennyit segít nekem, így vigyáz rám, igazán megérdemli, hogy egy tiszta házba térjen haza és esetleg valami meleg élelmet is készítsek neki. Meg persze nyilván azért is szerette volna, hogy itthon maradjak, hogy véletlenül se a sárkányokhoz menjek, ezt tudom. Nem mindig sikerül tiszteletben tartanom a kérését, de igyekszem.
Épp a konyhában teszek-veszek, mikor kopogás hallatszik. Összerezzenek meglepetésemben, hisz nem várok látogatót, de természetesen megindulok az ajtó felé. Talán Brithont keresi valaki. Az ajtóban azonban olyan valaki áll, akire a legkevésbé sem számítottam. Aina az, Draug, a király egyik legfőbb bizalmasának lánya. Láttam már néhányszor, valóban lenyűgöző szépség és nemes lélek. Vajon mi szél hozhatta erre?
- Le nathlon na mâr nín, Aina! Fáradj beljebb, kérlek - ellépek az ajtóból és beinvitálom.
- Foglalj csak helyet! Egy kis frissítőt esetleg? - a házunk nem túl nagy, de otthonos, természetesen a központi helyiségbe vezetem és ott kínálom hellyel. Ha elfogad valamit, hozok neki egy pohárral, aztán én is letelepedek vele szemben.
- Man anírodh? - rögtön a tárgyra is térek, hiszen fogalmam sincs, mi szél hozhatta erre, mit akarhat éppen tőlem. Miben tudnék neki segíteni pont én?


Aina & Narsil

The wind changes

Titanium | Bocsi a késésért! |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Narsil & Aina Hétf. 12 Jún. 2017, 00:00


and the seasons stop and hide beneath the ground

Hálás mosollyal követem Narsilt otthona szívébe, mintha mi sem lenne ennél természetesebb. Elmém hangosan zakatol, akárha fogaskerekek csikordulnának egymáson, mert képtelen vagyok kitalálni, mit is mondhatnék neki. A szavak hűtlenek hozzám, mind olyan ügyetlennek, üresnek tetszenek, pedig amiről szólni kívánok vele, az mázsás súllyal nehezedik rám. Különös játék ez, népemnek természetéből fakadóan nem kenyere a szócséplés, de sosem némulunk el, sosem gabalyodunk össze, míg gondolatainkat hangokba öntjük. Csupán én, csupán most. Mélyen beszívom Narsil otthonának illatát, míg rendezem a bennem lüktető parttalan tanácstalanságot.

- Nem kérek semmit, köszönöm - felelem, miközben leereszkedem a felkínált ülőhelyek egyikére. - Nem szeretnék sokáig visszaélni a vendégszereteteddel. Azért jöttem el hozzád, hogy érdeklődjek egy férfi felől, aki a szóbeszéd szerint veletek tért vissza Nimellos király földjeire. - Hamar kiterítem minden kártyámat, hiszen titkolózni felesleges volna, ráadásul egyre hajt ez a furcsa, lüktető szükség. Mintha karnyújtásnyira állnék vágyaim tárgyától, melyet tíz éven át kerülgettem. De nem. Nem lehetek biztos abban, hogy Narsil bármiről is értesült, vagy bármit is látott. - A Kilenc Birodalomban egyszerű vándorként ismerik. Nekem mégis rendkívül fontos lenne, hogy a nyomára bukkanjak.
Talán nem is kell többet mondanom. Talán nem is baj, ha elnémulok itt, mikor kedvem lenne térdre rogyni előtte, mikor kedvem lenne felsírni fájdalmamban, izgalmamban, mikor minden másodperc ezredéveket hánt le a csontomról. - *Istodh?

*nyelvi kisokosvalami elf-szettháttérmuzsika©

Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
51
∆ Kor :
601
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim



Tárgy: Re: Narsil & Aina Hétf. 19 Jún. 2017, 16:49

Nem számítottam látogatóra. Még most sem tudom igazából, minek is köszönhetem Aina váratlan megjelenését. Először arra gondolok, talán nem is engem keres. Végül is mi alig ismerjük egymást, pár udvarias köszöntő mondaton kívül emlékeim szerint soha nem hangzott el több közöttünk (márpedig az olykor inkább átoknak, mint áldásnak bizonyuló memóriám miatt szinte minden egyes beszélgetésre szó szerint emlékszem, amit az évszázadok alatt folytattam). Brithont azonban mintha néhányszor láttam volna beszélgetni vele, talán említést is tett már erről a nemeshölgyről. Talán hozzá jött, gondolom először. Ő azonban úgy tűnik, engem keres. Nem tudom, mit akarhat tőlem, miben is lehetnék a segítségére éppen én, de ahogy azt az illem is megkívánja, beinvitálom, hellyel és frissítővel kínálom.
Nekünk elfeknek, bár megvan a magunk etikettje, nem kenyerünk a felesleges fecsegés, Aina is, ahogy leül, szinte egyből a tárgyra tér. Tekintetemet végig rá függesztve, figyelmesen hallgatva minden szavát ereszkedek le vele szemben egy ülőhelyre. Szavai megannyi emléket idéznek fel. Olyanokat, amikre nem szívesen gondolok vissza. A pusztítást, amikor a szemem láttára végezték ki a családomat... Amikor reményvesztetten álltam a sötét elfek által véghez vitt rombolás közepén azon a helyen, ami egykor az otthonom volt. És amiből nem maradt semmi, csak égő maradványok, vér és halálsikolyok. Én is a véget vártam már beletörődve a sorsba, mikor Brithon megtalált és magával hozott ide, Alfheimbe. Régen volt már, de sosem feledhetem. Talán pont ezért is keresett engem Aina? Mert én sosem felejtek?
- Iston - válaszolom végül némi hallgatás után, tekintetem azonban a távolba réved. Nem a velem szemben ülő elf hölgyet látom, hanem az égő házakat, a véres, hullákkal teli utcákat. Az utcákat, ahová oly sok szép emlék kötött és a hullákat, akik egykor a szomszédaim, a barátaim, a rokonaim voltak... De Aina kérdésére fel tudom idézni azt a harcost. Nem közülünk való volt, ez messziről látszott rajta, valahogy mégis azt az érzetet tudta kelteni bennünk, mintha így lenne. Hősiesen harcolt. Emlékszem rá. Láttam őt küzdeni a sötét elfek ellene. Ahogy felidézem, még akkor is ott volt, mikor Brithon megtalált. Oda is kiáltott neki valamit, mikor elindultunk...
- Ott volt. A harcmezőn. Mikor elindultunk ide - tekintetem még mindig a távolba, a régmúltba réved, miközben kiejtem a szavakat. Nem tudom, segítségére vagyok-e neki bármiben is ezekkel az információkkal, amik csak töredékei azoknak, amilyen emlékképek megjelennek közben lelki szemeim előtt. Fájdalmat okoznak, de már nem tudok gátat vetni nekik. Újabb és újabb, ezerszer átélt apró kis részlet. Nem akarok ezekre emlékezni, de már nincs visszaút. Aina talán nem is tudja, miféle lavinát indított el ezzel bennem, hisz legfeljebb a réveteg tekintetemet láthatja. Azt hittem, már túl vagyok mindezen. De ez talán valami olyasmi, amin soha nem lehet teljesen túl lenni. Az engem ért csapások örökké a szívemben élnek. Leplezzem őket bárhogy, még magam elől is, a lényem részévé váltak. Ez ellen nem tudok semmit tenni.


Aina & Narsil

The wind changes

Titanium | Bocsi a késésért! |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Narsil & Aina Kedd 20 Jún. 2017, 16:01


and the seasons stop and hide beneath the ground

Ott volt. Narsil tudja, Narsil emlékszik, hát miért is ne emlékezne? Tekintetem feszült, sóvárgó figyelemmel tapad a vonásaira, szinte dacos erővel, mert ezek a másodpercek bizonyosan legalább egyikünk sorsáról dönteni fognak. Ott volt, szavai visszhangot vetnek bennem, mintha ökölnyire szűkülő gyomrom mélyéről törnének fel, újra és újra. Narsil látta, látta őt, ez pedig bizonyos értelemben több, mint amit - ha őszintén érlelem magamban a kérdést - vártam ettől a találkozástól. Megtartóztatom magam a mosolytól, legyűröm a szám sarkát elrántó késztetést, mert egy dologról nem szól, amiről viszont mindenképpen tudnom kell. Távolba révedő tekintete ködösnek, úttalannak tűnik. A hideg futkos tőle a hátamon.

De nem ülhetek itt csendben, két kezemet az ölemben összekulcsolva, mikor a szavak már egymás nyakára hágva igyekeznek felszínre bukni belőlem. A balsejtelem kútjából, ahová eddig száműztem őket - könyörtelenül, konzekvensen, hiszen Rivaldor többször bizonyította rátermettségét Earnen seregében. Nem lehet, igaz? Most sem lehet.
- Elesett? - kérdezek rá végül az elmúlt évek legfenyegetőbb eshetőségére. Már a gondolat is abszurd, nonszensz, de valamiért muszáj hallanom Narsilt, amint folytatja. Bizonyos értelemben miatta is gyötör a lelkifurdalás, hiszen most, látogatásommal bizonyosan felzavarom az emlékek állóvizét, amit majd talán éppen a Kavicsosnak kell lecsillapítania távozásom után. Sajnálom, hogy éppen vele teszem ezt, de rajta kívül aligha van más, akihez hirtelen szükségemben fordulhattam.

*nyelvi kisokosvalami elf-szettháttérmuzsika©

Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
51
∆ Kor :
601
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim



Tárgy: Re: Narsil & Aina Hétf. 03 Júl. 2017, 01:56

A jó memória olykor inkább érződik számomra átoknak, mint áldásnak. Most is, túl elevenen látok magam előtt mindent, ami azon a végzetes napon történt, mintha nem is hosszú évekkel ezelőtt, hanem csak tegnap lett volna. És fáj, még mindig kimondhatatlanul fáj. Valószínűleg fájni is fog. Tényleg jobb lenne elfelejteni. De nem tudom. Aina ezért is kereshetett fel engem. Mert neki az emlékeimre van szüksége. Vagy legalábbis specifikusan valamire, amire emlékezhetek. Még ha én már lassan azt is elfelejtem, hogy itt van. Hogy én itt vagyok.
Annyira élésen látom az utcát, hallom a csatazajokat és a halálsikolyokat, szinte érzem a füstöt is, ami csípte a szememet akkor és ott, az égő házak között. Aina hangja, kérdése is olyan távolinak tetszik, mintha éppen az a pusztítás lenne a valóság és nem is ebből a világból szólna ő. Mintha csak éppen fordítva lenne és a házat, őt, a biztonságot álmodnám. Megborzongok az érzettől, ezt talán ő is észreveheti. Már nem igazán tudok uralkodni magamon. De tudom, hogy választ vár és én nem hagyhatom kétségek között. Bárki is legyen az a férfi, egészen biztos, hogy sokat jelent neki és bizonyosságot akar a sorsáról, amennyire lehetséges.
- Talpon volt. Harcolt. Komolyabb sérülés nyomai nem voltak láthatóak rajta, mikor ott hagytuk... Mikor Brithon a képességét használva elhozott engem ide... De még harcolt... Hogy utána mi lett vele, nem tudhatom... többé nem láttam viszont... - szeretném megnyugtatni, megadni neki azt a biztonságtudatot, amit vár, de nem áltathatom. A férfi ruhája, arca véres volt, mikor felénk nézett még utoljára, de az nem a saját vére volt, ebben biztos vagyok. Váltott pár szót Brithonnal, aztán kivont kardjával ismét harcba indult. Talán neki is köszönhető volt, hogy Brithon és én akkor elmenekülhettünk. Feltartóztatta a sötét elfeket. Lehet, hogy az életét is adta értünk? Nem tudom, mi lett vele, de ahogy végigpörgetem magamban az eseményeket ismét, látatlanban is hálás vagyok neki, akár túlélte, akár nem. De bízom abban, már csak Aina kedvéért is, hogy meg tudott menekülni. Hazug, megalapozatlan ábrándokba azonban nem akarom ringatni, viszont megijeszteni sem. Csak elmondom nekik, amit tudok, amit láttam. Hogy mit kezd az információval, azt már neki magának kell eldöntenie.


Aina & Narsil

The wind changes

Titanium | Bocsi a késésért! |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Narsil & Aina Csüt. 13 Júl. 2017, 11:30


and the seasons stop and hide beneath the ground

Szavait hallva felsóhajtok, és mintha tíz év áporodott, megült levegője távozna a szervezetemből. Narsil emlékei vigaszt jelentenek, mintha fény szűrődne keresztül az ólmosan szürke égbolton - még akkor is, ha semmit nem jelenthet ki biztosan. Lehunyt szemekkel ízlelgetem mindazt, amit mond, óvatosan, de eljátszom a gondolattal, megpróbálom elképzelni. Bárcsak láthattam volna, amit ő, egy pillanatra minden csontom ezt kívánja. A felperzselt földeken vonuló rettenetet, a halálsikolyba torzult arcokat, ezeket mind vállalnám, ha csupán egy pillantást vethetnék Rivaldorra.

De tudom, könnyelmű vagyok, hiszen Narsilnak mindebből bőven kijutott, s most, amikor a tekintetem az arcára szegezem, tömény iszonyat néz vissza rám, nem is rám, valahová a messzeségbe, a múlt ködébe. Kinyúlok felé, kezem finoman megérinti az övét, hátha ezzel, ha nem is tudom megszabadítani a tehertől, de enyhíthetek rajta.
- Köszönöm, Narsil. Nem is tudod, mit jelentenek nekem a szavaid - hálásan elmosolyodom. - Kérlek, bocsáss meg, amiért felkavartalak! El sem tudom képzelni, milyen emlékek törtek rád, de ha bármivel enyhíthetem a fájdalmad, kérlek, ne habozz szólni!

*nyelvi kisokosvalami elf-szettháttérmuzsika©

Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
51
∆ Kor :
601
∆ Tartózkodási hely :
Alfheim



Tárgy: Re: Narsil & Aina Hétf. 14 Aug. 2017, 22:24

Fáj feltépnem a régi sebeket, hála az igen jó memóriámnak valósággal újraélem mindazt, ami akkor történt. Amikor elpusztították a sötét elfek az otthonom, a szeretteim, az életemet leszámítva mindazt, ami igazán fontos volt nekem. Mégis megteszem, mert Ainának szüksége van a segítségemre. Az információkra, amiket esetleg megkaphat tőlem. Bár nem tudom, valóban hasznos-e, amit mondok neki. Hisz csak annyit tudhat meg tőlem, hogy az a férfi ott volt és harcolt. És mikor utoljára láttam, még életben volt, veszélyesen sérültnek sem látszott. De ez akkor volt, nem tudhatom, mi történt vele azóta...
Aina érintése a kezemen kicsit visszaránt a valóságba. Önkéntelenül összerándulok tőle egy kicsit, túlzottan az emlékeimben éltem, ezért ijeszt rám annyira. Egy pillanatra mintha valami égetne, egy penge vágna meg, ahogy keze a bőrömhöz ér. Végtére is nem úsztam meg néhány kisebb sérülés nélkül azt a csatát én sem. Egy sötét elf elől épp csak megmenekültem és az égő házunkból is csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy kimenekültem...
Lassan térek csak vissza a jelenbe, az immár biztonságos házba, ami Alfheimben áll és Brithonnal osztozunk rajta Nimellos király kegyelméből. Tekintetem még kissé üveges, ahogy visszanézek az elf nőre, de lassan újra a házat, őt látom, nem azt, ami oly sok éve történt és mégis olyan elevenen él bennem.
- Ne érezd magad rosszul miatta, Aina. Örülök, ha segíthettem. Sajnálom, hogy többel nem szolgálhatok. Remélem, hogy épségben van és hamarosan ráakadsz a vándorodra - bátorítón mosolygok rá, noha még valóban idő kell számomra, hogy összeszedjem magam. De talán így lesz ez már hátralévő, valószínűleg még igen hosszú életemben. Épp ezért is, szívből kívánom Ainának, hogy épségben ráakadjon arra a vándorra, akit úgy keres. Hisz, ha nem is mond róla semmit, érződik a hangján, látszik a szemén, milyen fontos lehet neki. Ha már én elvesztettem ott és akkor mindent, ami nekem fontos volt, remélem, ő nem tapasztal meg effélét. Őszintén és szívből kívánom ezt neki.


Aina & Narsil

The wind changes

Titanium | Bocsi a késésért! |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Narsil & Aina

Vissza az elejére Go down

Narsil & Aina

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Félbemaradt játékok-