» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
Take you home - Zane & Avery

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
47
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
☼ first step of my journey



Tárgy: Take you home - Zane & Avery Hétf. 29 Május 2017, 23:44



Zane & Avery
oh boy, it's alright, just take my hand

Portsmouth unalmas, lagymatag reggelei után New Yorkban ébredni olyan, mintha vénásan vezetnék az agyamba a kávét, kis csöveken keresztül. Az emberek úgy hatnak rám, mint a koffein: egy darabig élvezem, de a végén már kisül tőle az agyam. A megszokott, békés kisvárosi élet után bekerülni az Egyesült Államok legnépesebb városába felér egy tőrdöféssel - de hát a munka az munka, és sosem hittem volna, hogy a kezdeti lelkesedés után ennyire hiányzik majd a szülővárosom. Az a csendes, lusta, poros kis város, az én hősömmel... Dacára annak, hogy New York a szuperhősök városa, eggyel sem találkoztam - a csalódottság és a magány egy idő után bekattanással fenyegettek, így hát úgy döntöttem, levezetem a feszültséget, kiadom a gőzt és elmegyek futni egy jó nagyot.
De jó annak, akinek szuper hallása van! Ha az otthoni "tömegben" képtelen voltam szétválasztani a hangokat, melyek kéretlenül is megütötték a fülem - ezek után néhány megálló a new yorki metrón felért egy migrinnel. Szinte futva érkeztem meg a kikötőbe, ami elég szokatlan célpontja egy turistának, de már értem, a hotelben miért ajánlották a futáshoz: csendes, nyugis és nincs akkora tömeg, amelytől megsüketülnék, azaz pontosan nekem való.
A sós, csípős széltől fázósan fontam össze magam előtt a karjaimat. Ráérős léptekkel ballagtam a dokkok mentén, az óceán nyugtató kékségét bámulva. Felmértem a terepet, majd rövid bemelegítés után nekiveselkedtem a végtelennek tűnő útnak. Ahogy egyre távolabb értem a kikötő bejáratott részétől, elkezdtek ritkulni az épületek, a táj is egyre kietlenebbé vált. Az óceán mellett futottam, élveztem a csendet és a friss levegőt, nem gondoltam senkire és semmire. Na jó, talán egyvalakire mégis...
Éles kutyaugatás rántott ki ebből az átszellemült állapotból, ami önmagában még nem adott volna okot gyanakvásra, de a szél vékony, riadt hangot sodort mellé. Lassítottam a lépteimen, végül megálltam, levegő után kapkodva néztem körbe, a hang forrását keresve, de hiába lestem a környező épületeket és bokrokat, nem láttam senkit. A hang messzebbről jött. Koncentrálnom kellett, hogy újra elcsípjem a foszlányt, utána viszont fénysebességre kapcsolva vettem üldözőbe a nyomokat. Ahogy egyre közelebb értem, úgy vált egyre tisztábbá és erősebbé az ugatás - nem is egy kutyával, hanem rögtön néggyel találtam szemben magam.
Megtorpantam, kis híján orra buktam, ahogy fénysebességről nullára lassultam. Lófarokba fogott, szőke fürtjeim előre buktak a vállamon. A látvány egy percre megnémított. A vékonyka kis alakot négy megtermett, kóbor dög vette körbe, látszólag nagyon vágytak valamire, ami nála volt. Talán valami ennivaló? Nem foglalkoztam vele, nagyot dobbantva próbáltam felhívni magamra a figyelmet.
- Hé! - morrantam a kutyákra, mire az egyik dühösen felém kapott. Nyeltem egyet, de csak pár pillanatig haboztam csupán. Holmi négylábú ebek rajtam nem fognak ki... Küzdöttem már meg ijesztőbb szörnyetegekkel is. Levettem a szemüvegemet és hőlátásommal lyukat robbantottam az állatok mögött a betonba. Erre már az összes felkapta a fejét, nyüszítve keresték a kiutat, fenyegető pillantásomat látva pedig végül megadták magukat, kelletlenül elkullogtak.
Elégedetten bólintottam.
- Na azért!
Tekintetem az alakra vándorolt, és csak ekkor fedeztem fel, hogy egy kisfiúval állok szemben. Körbenéztem, de sehol nem láttam rohanva felénk siető szülőket. Akkor meg mégis mit keres egy kölyök az isten háta mögött, ilyenkor, egymaga? Milyen fiatal!
A legbarátságosabb mosolyommal fordultam felé.
- Szia! - lehajoltam, hogy szemmagasságba kerüljünk, és a legkézenfekvőbb kérdéssel kezdtem, ami csak eszembe jutott. - Hol vannak a szüleid?

remélem, kezdőnek jó lesz :3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Take you home - Zane & Avery Szomb. 03 Jún. 2017, 19:42

Avery & Zane


Ez az első alkalom, hogy kitettem a lábam az intézetből. Anya adott nekem csomó pénzt, nem tudom, hogy Charles tud-e róla. Mondjuk ő miről nem tud? Mindegy, ebből azt veszek amit akarok. Az összes lóvét elhoztam magammal, eddig csak egy hot-dogot vettem, de ki tudja mit hoz a délután. Fél óra múlva valahogy eltévedtem, ez a város nagyon nagy, nem tudom hogy fogok haza...mármint visszatalálni. Nem tudom meddig kóvályogtam, a hotdogomról közben teljesen megfeledkeztem. Akkor jutott eszembe, hogy kaja van nálam, amikor meghallottam, hogy valami vagy valamik eszeveszettül morognak mögöttem. Lassan megfordultam, és láttam, hogy négy kóbor kutya bámul rám, nem a legkisebb kiadásokban. Tele voltak sebekkel, a legnagyobb egyre közelebb jött, a hosszú szőre össze volt csomósodva, és bűzlött, mintha meghempergett volna a szemétben.
Rögtön futni kezdtem, eszembe se jutott, hogy talán el kéne dobnom a kajámat. Úgy szorítottam magamhoz, mintha egy gyémántot őriznék. Az idiótaságnak köszönhetően az egyik sikeresen elkapta a nadrágom szárát és kiszakított belőle egy darabot. Utána körbeálltak, én pedig a hotdogot a fejem fölé tartva vártam, hogy elmenjenek.
Egyszer csak megjelent egy nő és elijesztette őket. Elkerekedett szemekkel bámultam a jelenetet, mik jöttek ki a szeméből? Rögtön elejtettem a hotdogot és hátráltam pár lépést.
- S-szia. - Halványan elmosolyodtam, de közben remegtem, mint egy őrült. Nem tudom, hogy a kutyák, vagy őmiatta. - A szüleim? - Ha azt mondom, hogy nincsenek akkor beparázik. - Csak egy valakim van, otthon. Eljöttem sétálni, de eltévedtem. - Kezdtem végre megnyugodni, szerencsére. - Köszönöm a segítséget. - Hálám jeléül odaadnám neki a kajám, de az már a beton martalékává vált.

 nyau :3


Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
47
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
☼ first step of my journey



Tárgy: Re: Take you home - Zane & Avery Pént. 09 Jún. 2017, 23:39



Zane & Avery
oh boy, it's alright, just take my hand

Na jó, talán nem volt a legjobb ötlet csak úgy gondolkodás nélkül megvillantanom a szuperképességemet New York polgárai előtt, akkor sem, ha jelen esetben csak egyetlen civil tartózkodott ott, aki ránézésre alig lehetett több tizenegynél. Az arcára kiülő döbbenet ébresztett rá, hogy ami Portsmouthban annyira megszokott már, az itt az újszerűség erejével bírhat. Fogalmam sem volt, mi a teendő ilyen helyzetben, ezért én is legalább olyan riadt arcot vágtam, mint a kisfiú. A mosolyát és a válaszát hallva azonban elöntött a megkönnyebbülés,
- Jó messzire elkóboroltál, ez már a kikötő. Nem mintha annyira ismerném a várost... - tettem hozzá sietve, majd kínos hallgatásba menekültem. Nem szoktam hozzá, hogy gyerekekkel beszélgessek, mindig is feszengtem mellettük egy picit, mert sokkal okosabbak, mint az ember azt képzelné róluk, és bizony csúnyán visszaütnek, ha lekezeljük őket. Úgy tűnt, egész jól túltette magát a tényen, hogy az előbb lézer tört elő a szememből - kíváncsi vagyok, azért-e, mert esetleg mindennapos számára a látvány, hiszen mégis csak New Yorkról van szó. Vajon látta már Vasembert bevetés közben? Oh, mit meg nem adnék egy autogramért!
Ahogy köszönetet mondott, lágy mosollyal feleltem.
- Ugyan, semmit nem tesz! Avery vagyok, téged hogy hívnak?
A kezemet nyújtottam neki, hogy barátian megrázzam, remélvén, ezzel tovább sikerül oldanom köztünk a feszültséget. Nem szerettem volna, ha csak egy kicsit is tart tőlem; elég frusztráló érzés.
- Ne aggódj, segítek és seperc alatt hazatalálsz! Emlékszel rá, merről jöttél? Tudod esetleg fejből a címeteket?
Már az is nagy segítség lenne, ha legalább az irányt be tudná lőni. Ha visszakísérem a belvárosba és értesítem a rendőrséget, ők biztosan hamar megtalálják a hozzátartozóját. Csak szerepel a neve valamilyen nyilvántartásban... Úgyhogy csak a városig kell eljutnunk, addig meg még én is tudom az utat.
Felegyenesedtem mellőle, ekkor pillantottam meg a sanyarú sorsra jutott hot-dogot a földön. Elhúztam a számat, de a látvány még így is elég ínycsiklandónak tűnt ahhoz, hogy hangosan megkorranjon a gyomrom. Sietve rátapasztottam mindkét tenyeremet, remélvén, nem hallotta meg.
- Hmm... Mit szólnál hozzá, ha menet közben megállnánk valahol és vennénk egy újat? - böktem a hot-dogra a földön. - Éhen halok...
Csak ne higgyék azt, hogy el akarom rabolni. Fura hely ez a New York, elég nehezen tudtam volna megmagyarázni az otthoniaknak, ha gyermekrablás vádjával hűvösre vágnak.

:3  szeretés 2

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Take you home - Zane & Avery

Vissza az elejére Go down

Take you home - Zane & Avery

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Zane ----
» Thomas "Tom" Avery

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Félbemaradt játékok-