Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tavasz nyertesei


A tavasz férfi karakterei

Logan & Eric
A tavasz nõi karakterei

Norina & Caroline
A tavasz párosa

Pepper & Tony
A tavasz canon karaktere

Shuri
A tavasz kedvenc karaktere

Drax
A tavasz saját karaktere

Vitali
A tavasz elõtörténete

Franklin
A tavasz játéka

A 4. kaland (I. - II. kör)

Share|
Prison break - Loki & Thor


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
72



Tárgy: Prison break - Loki & Thor Szer. 17 Május 2017, 23:28

Loki & Thor@
“Where did I go wrong? I lost a friend”






Sietősen lépdelek lefelé a cellákhoz vezető lépcső soron. Nem voltam itt, amikor Loki apánk és anyánk elé állt, hogy kimondják rá a végső ítéletet, de mikor megtudtam mi is lett ez, összeszorult a szívem. Lokinak a bezártság még a halálnál is rosszabb, tudom mert ismerem őt, azaz azt hittem ismerem. Mégis csúnya meglepetéseket okozott nekem, és most pedig... mire is készülök? Egy nem túl hagyományos beszélgetésre igyekszem hozzá, de az utolsó fordulóban kicsit megállok egy pillanatra. Nehezen tudom őt ellenségként kezelni, de muszáj lesz valahogy kordában tartanom.
Erőt veszek magamon és megteszem azt a maradék pár métert ami elválaszt a testvéremtől és megállok a fényes felületű cella előtt. A belsejében gyanúsan patináns rend uralkodik, ennyire nem lehet jól. Anyánk megtanította őt az illúzió keltésre, amit ő ki is használ, és most is ezt látom hogy rendezetlenségét amit sejtek, egy csalóka képpel próbálja ábrázolni, csak hogy előlem nem tudja. Megállok a cella előtt, és végigmérem őt.
- Loki - szólítom meg őt, ahogy ránézek. Az általa keltett illúzióra pontosabban. Kissé rosszallóan vonom össze a szemöldökömet és megcsóválom a fejem.
- Remek varázsló vagy Loki, de téged akarlak látni, nem egy kivetített képet rólad - szólalok meg ahogy a cella sarkánál nekidőlök a masszív oszlopnak. Nem vertem nagydobra a jöttömet, és nem akarom hogy kitudódjon az sem, hogy mi a célom vele.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
300
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Pént. 19 Május 2017, 10:51

Thor & Loki

Nem tudom, hogy pontosan mit érzek. Éreztem-e egyáltalán így valaha. Nem kellett kimondania az őrnek, hogy mi történt. Az arcára volt írva, láttam rajta … Frigga … Odin jobban tenné, ha megölne. Ő a felelős azért, ami történt. Neki kellett volna megvédenie. Most pedig … várok. Ez a legrosszabb. Vajon mikor jut eszébe a Mindenek Atyjának, hogy a gondja, amit Frigga miatt életben hagyott, még idelent van?
Azonban nem azt kapom, amit várok. Nem Odin-t, nem a parancsát teljesítő őrt, hanem a fivérem. Az illúziót, amit fenntartok, továbbra sem törőm meg. A rólam kivetett kép közelebb sétál a cellám falához és hitetlen mosolyra görbül a szája.
-Thor … ezt nem sietted el. – nem mintha azt reméltem volna, hogy majd egyből iderohan, de… meglepett, hogy még csak nem is látogatott meg, mióta itt hagyott engem Odin-nak. – Kárörvendeni jöttél? Gúnyolódni? – biztos nagyon büszke lehet magára. Legyőztek és ő volt az, aki idehozott, ő tetszeleghetett a hős szerepében, ahogy tette azt mindig is.
Felsóhajtok, ahogy kihúzom magam. Azaz, az illúzió, amit látott. Elengedtem, hagytam, hogy összedőljön és megláthatta a valódi énem. A cellám, ami a többihez képest királyi lakosztálynak illet be, romokban volt, a bútorok összetörve, én pedig a fal tövében ültem és pont olyan nyomorultnak tűnhettem, amilyennek éreztem magamat.
-Tessék. Megkaptad. – a hangom gyenge és érdekeltem volt, főleg magamhoz képest. – Most jobb? – döntöttem oldalra a fejem, ahogy ránéztem. Nem tudom, hogy mit akar tőlem, de ha csak kárörvendeni jött … nem, Frigga ennél sokkal többet jelentett neki is. Miért itt van? Miért nem ment utánuk? Bosszút állni? Annyi ostobaságot csinált már, most miért nem teszi?! Miért nem megy és végez azzal, aki megölte az anyját? Ezzel szívességet tehetne, ezzel azt tenné, ami helyes. Ez rá vallana, hát … cselekedjen! Vagy ennyire elpuhította volna őt a Föld és az a földi lány?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
72



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Hétf. 22 Május 2017, 01:08

Loki & Thor@
“Where did I go wrong? I lost a friend”






Nehéz szívvel jövök ide, és minden lépéssel mintha egyre nehezebb lenne. A jelentések szerint Loki viszonylag higgadtan fogadta anyánk halálát, de tudom hogy benne is ott forrong a vágy Malekit halálára mint bennem. Forrón fűt és alig tudok uralkodni rajta, de meg fogom ölni azt a nyomorult tündér félét, ha addig élek is.
Kilépek a takarásból és Loki cellája felé lépkedek. Van egy olyan érzésem hogy nem rám számított de egyszerűen nem vitt rá a lélek eddig hogy ide jöjjek. Fáj őt így látnom.
- Valóban nem, de nem rég értem csak haza a kilenc birodalomból - ezzel még nem is hazudok hiszen Jane-el jöttem, hogy megmenthessem a vírustól ami emészti a szervezetét. Nem bírom elviselni a szenvedését, és apám sem könnyíti meg a helyzetet, kénytelen vagyok hát kicselezni. Azgardban egy valaki ismeri a ki és bejáratokat a legjobban. Loki.
- Egyiket sem. Tudod jól, hogy magadnak köszönheted hogy itt vagy, és fáj a szívem miattad, akkor is ha én hoztalak haza - mert hitem szerint ez az ő otthon is volt amíg úgy nem döntött hogy elárul mindent ami eddig fontos volt nekünk. Azt hittem legalábbis hogy jó testvérek vagyunk a kis veszekedéseink ellenére is.
Elnézem az illúzió összeomlását, és a kép ami elém tárul máris jobban illik az elképzeléseimhez. Szomorkás mosolyra húzódnak ajkaim.
- Sokkal jobb, mert így téged látlak. Mindig is láttalak téged, Loki, nem kellett volna ezt tenned - sóhajtok fel fáradtan, mert nem fogok tudni megbízni benne, ez szomorú tény, de szükségem van rá. A segítségére, de tudom hogy nem adja ingyen.
- Ez a hely nem éppen hozzád illő. Ki tudlak innen vinni amennyiben hajlandó vagy nekem segíteni - nézek rá, és égkék szemeim nem eresztik az ő jeges pillantását. Tudja jól ő maga is, hogyha valamit megígérek, az úgy van. Én vele ellentétben be tartom a szavam.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
300
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Kedd 23 Május 2017, 17:48

Thor & Loki

Ahogy kiejti a száján a ”haza” szót, halvány mosolyra húzom a szám. Haza … mit szólhat hozzá a kis szerelme, hogy hanyagolja a másik hazáját?
-Hallottam róla … Thor, Odin fia, Asgard trónjának örököse …-remélem nem hagytam ki semmit a formális bemutatásából. -… rendet tesz a Kilenc Birodalomban. – nem változott semmi. Ő ugyanúgy a hős szerepében tetszeleg, mint mindig. – Szörnyen elfoglalt lehetsz. – nem mintha felrónám neki, hogy csak most jött, de… talán más felfogja neki. Egy ember, egy nő, egész pontosan, aki a Földön vár arra, hogy imádott istene leszálljon érte az égből … micsoda dráma!
-Nem, nem magamnak. – csóváltam meg a fejemet, de nem néztem rá. Tudom, hogy értette, de én másként értelmezem. Nem magamnak, nem neki, és nem is Odin-nak köszönhetem, hogy itt vagyok. Egyedül csak Friggának. Ha ő nincs, Thor most a kivégzésem figyelhetné, nem a rabságom. Már, amennyiben a Mindenek Atyja meghívta volna rá. Díszes társaság gyűlt volna össze, ebben biztos vagyok. De várniuk kell még, a fejemen a nyakamon marad.
-Soha nem láttál, engem, bátyám. – csóváltam meg a fejemet, majd kíváncsian pillantottam fel rá. – Ugye tudod, hogy igazából kék vagyok? – nem látta az igazi alakomat sem, nem látott … semmit. Csak azt, amit akart. A trónt, a győzelmeket, az ünneplést utána, mikor mindenki ráiszik a győzelmét ünnepelve… nekem ebből nem jutott.
A szavait hallva lassan fordítottam felé a fejem és hitetlenkedve néztem rá. Jól hallom? A segítségem kéri? A világ egyre furább és furább…
-Te aztán nagy bajban lehetsz, ha tőlem kérsz segítséget … - halvány mosolyra görbült a szám, ahogy őt figyeltem. Képzelem milyen kellemetlen lehet neki most ez. Idehozott, ünnepelték miatta, most pedig ő engedne el. – Folytasd! Kíváncsivá tettél! – mondtam aztán neki. Egy valamiben egyetértünk: ez itt nem a nekem való hely, én pedig bármire képes vagyok, hogy elhagyjam a börtönöm. Nem fogom megvárni, amíg Odin-nak eszébe jutok és úgy dönt, hogy mégiscsak megszabadítja a nyakamat a fejemtől.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
72



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Hétf. 29 Május 2017, 01:48

Loki & Thor@
“Where did I go wrong? I lost a friend”






Kék pillantásom végighordozom Lokin, és nem tetszik amilyennek látom őt. Ennél sokkal pofátlanabb szokott lenni, megérintette őt Frigga halála. Őt szerette, talán ő volt az egyetlen akit kicsit is szeretett ez a köpönyegforgató.
- Rendet a káoszban amit te okoztál Loki, Odin fia... vagy mondjam inkább úgy hogy Laffy fia, Loki? - húzom fel a szemöldököm, hiszen tudom ki volt az apja, és azt is hogy megölt őt, amikor első ízben akart engem elárulni, és levetette magát a bifröstről. Akkor ott, azt hittem meghasad a szívem érte, nem is sejtettem hogy túlélhette, azt a zuhanást ép bőrrel megúszni?
- Most már egyre kevésbé vagyok - mosolyodom el, hiszen végre van időm élni is, amikor éppen nem Jane-el vagyok. Bár tény és való hogy apám kiborult hogy idehoztam őt, de nem hagyhattam a földön azzal a szörnyű erővel az ereiben. Frigga halála azonban olyan mértékben megborította a Mindenek atyja idegeit hogy Loki segítsége kell hogy kijussunk innen.
- Hát ki másnak? - kérdezek vissza, ahogy figyelem. Rendezetlen haja az arcába hullik. Nagyon esendő látvány, amíg meg nem szólal, mert szavai most is gúnnyal teliek. Pedig valaha mennyire szerettem, és őszinte szívem sosem kételkedett benne.
- Láttalak téged hidd el, öcsém - teszem hozzá csendesen, és bólintok.
- Láttam, még Jöttünheimben, igaz csak egyetlen pillanatra, és soha nem hoztam fel. Úgy gondoltam el fogod mondani ha méltónak tartassz rá - vonom meg a vállam, ezen igazán soha nem problémáztam és nem osztottam meg a barátaimmal sem.
- Kijáratot keresek azgardból. A bifröst kizárva és a tesserakt is lakat alatt, de te.... tudsz egy harmadik utat is - pillantok rá, hiszen tudom hogy tud. Nem lennék itt, ha azt is tudnám hol van a kiút.
- Kijuttatlak innét, kijuttatsz minket azgardból, és szabadon mehetsz akármelyik birodalomba - vázolom fel neki a tervemet röviden és tömören.
- Fogy az időnk, és az őrség nem sokára visszajön, és már nem beszélhetek szabadon. Velem jössz? - kérdezem lényegretörően, mert ez a cella... akkor sem méltó hozzá, ha százszor is megérdemli hogy bűnhődjön, de tudom hogy a bosszú őt is fűti. Vagy legalábbis nagyon remélem.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
300
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Hétf. 29 Május 2017, 20:10

Thor & Loki

Felpillantok rá, mikor Laufey fiaként említ, és halvány mosolyra húzódtam a szám, ahogy felnéztem rá a cellám falának dőlve. Nem vagyok Odin fia, soha nem voltam az. Egy hazugság volt, amelyben felnőttem, és ami a börtönömmé vált. Minden próbálkozásom, hogy kitűnjek … felesleges volt, hogy is lehettem volna vele egyenlő? Ő Odin fia volt, asgardi, én csak … egy relikvia, amit elhoztak Jottunheim-ből.
-Thor, a hős, a … nap megmentője! – gúnyosan mosolyogtam, de nem éreztem magam tőle jobban. Mindig is ő volt a hős. Mindig is őt ünnepelték. Nem változott semmi. – Igyál majd helyettem is egyet magadra! – emlékszem a győzelmei után a tivornyákra, mindenki éltette őt, koccintottak az egészségére … holott nem csinált semmit, csak tette az egyetlen dolgot, amihez értett: harcolt, ész nélkül. Mindig is kivételeztek vele, mindig is körbe rajongták őt, nem volt az égvilágon semmi gondja. Thor, Odin fia … élvezze ki a hírnevét, amíg az tart.
-Oh, igaz is, megfeledkeztem róla … nem zavar a korkülönbség? – az a nő talán élt … harminc évet, Thor ennek legalább a százszorosát. Bárkit megkaphatna, bárkit, de neki egy törékeny ember kell, akit egy erősebb szélfújás is darabokra törhetne. Akármi is történt vele ott a Földön, mikor Odin száműzte … puhánnyá vált. A régi Thor nem járna randevúkra a Földre.
-Már nem számít. – mondtam halkan, majd továbbsiklott róla a tekintetem. Frigga meghalt, Odin-nak pedig előbb-utóbb eszébe fog jutni, hogy bezárt ide, csak mert Frigga kérlelte őt, hogy ne ítéljen halálra. Nem lep meg, hogy Thor nem hallott róla. Odin szeret titokban tartani dolgokat.
-Méltónak? Engem sem tartottak méltónak, hogy tudjak róla. – Odin megtartotta ezt a titkot is magának. Elhozott onnan azzal a tervvel, hogy felhasznál majd a békéje érdekében. Mikor azonban ez nem sikerült neki, úgy döntött, hogy … jobb nekem, ha megmaradok annak, ami mindig is voltam: Thor árnyékának.
-Egy harmadikat. Egy negyediket, egy ötödiket … sok utat tudok. – vontam meg a vállam. Felfedeztem magamnak már egész kicsiként Asgard-ot, megtaláltam azokat a rejtett utakat, amelyekről senki sem tud, megtaláltam a módját, hogyan tűnjek el Heimdall figyelő szemei elől. Ő sem ismer minden utat, és ő sem lát mindent.
-Csak így … szabadon engednél? – azok után, hogy ennyit bajlódott azzal, hogy elhozott ide … most csak úgy elengedne? Nagyon kelhet neki a segítségem, ha ilyen … meggondolatlan ígéreteket kész tenni annak érdekében, hogy megléphessen.
-Benne vagyok. – bólintottam, ahogy felálltam és közelebb léptem hozzá. – Mikor indulunk? – a szavaiból ítélve igencsak sietős lenne a mihamarabbi indulás, ahhoz azonban ki kell innen engednie. Arról nem is beszélve, hogy valahogy ki kell jutnunk a palotából is. A palotából, ahol több az őr, mint valaha. Alig várom, hogy megtudjam, hogy tervezi mindezt végrehajtani.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
72



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Vas. 18 Jún. 2017, 12:55

Loki & Thor@
“Where did I go wrong? I lost a friend”






Nem fordítom el róla a pillantásom, tudom hogy akármennyire is nem idevalónak gondolja magát, apám azért vette magához mert megindított benne valamit mélyen, ami miatt nem bírt többet ölni, és nem vetett véget egy kisgyermek életének.
~ Makacskodhatsz amennyit csak akarsz, Loki, akkor az öcsém maradsz, akkor is ha tucatszor kell téged ide visszarángatnom a világok végéről is...~
A gúnyolódását nem veszem fel, már megtanultam hogy hagyjam, hogy leperegjen rólam minden, amivel a nyelvét köszörülni rajtam és a híremen.
- Ezt látod belőlem igaz? A csillogó páncélt és a kilenc birodalom hősét? Hol van a fenemód éles látásod öcsém? - kérdezem tőle, hiszen egykor lehet hogy ennyi voltam, és csak harcoltam és utána hetekig tivornyáztam a barátaimmal, és ünnepeltünk, de azóta sok minden történt. Komolyodtam, és felelősségtudatosabb lettem. Más barátaim is lettek.
- Igazából a nap hőse jelenleg, bármilyen fájó is, nem én leszek ma, hanem te ha hajlandó leszel segíteni nekem - egészítem ki a mondandóm és a cella falának dőlök, nem messze a kikapcsoló szerkezettől hogy kiszabadíthassam. Az összes istenre esküszöm, megteszem ha ez kell ahhoz, hogy megmenthessem Janet ettől a szörnyű vírustól.
- Engem aztán nem. Tudod, ő ember, nem fog addig élni mint én, így hát kihasználom azt a pár évet ami a közös boldogságunkra van, én lehetek utána még szerelmes másba de Jane csak egy van és most - válaszolok neki, mert bár könnyedén mondom ezt, mégsem hiszem hogy egyhamar képes leszek feldolgozni hogy ha Jane már nem lesz többé. Bele sem merek gondolni mi lesz akkor, de elűzöm magamtól ezeket a gondolatokat, mert egyszerre csak egy problémát tudok megoldani és az most az Aether.
- Igaz, hogy apánknak sok hibája van, többek között a titkolózás is, de az nem tartozik a hibák közé hogy nem szerette a gyerekeit. Csak mi vagyunk neki Loki, hogyis ne szeretne miket. Téged is, bár tudom hogy a kemény, makacs fejedbe nem fér bele ez a gondolat de ettől még így van - szólalok meg, és élénk szemeim őt nézik, nem akarom őt itt látni, de nem hiszem hogy jobb lesz akkor sem, ha elengedem. Előbb utóbb vissza is kell majd hoznom ha megint valamiféle ámokfutásba kezd az egyik világban, és hívni fognak, mert tudom hogy hívni fognak. Elvégre az én testvérem.
- A tudásod néha már irigylésre méltó - mosolyodom el, mert akármit is gondoljon, én mindig megbecsültem Lokit, és amikor elmentünk Jöttünheim-be jégóriásokat vadászni akkor az én forrófejűségem a vesztünket is okozhatta volna, ha nem gondolkozik előre, és szól valakinek hogy jöjjenek értünk. Kemény és alapos lecke volt egy életre.
- Elviszel minket a sötét világba, és onnan az emberi birodalomba ahol el tudom rejteni Jane-t átmenetileg. Van benne valami, amit Malekith nagyon akar - teszem hozzá a végén és rátenyerelek a nyitógombra mire villózni kezd a fal és eltűnik. Megvárom hogy Loki kilépjen onnan.
- Először is, alkoss egy illúziót hogy még odabent vagy, és vedd fel Sif alakját, a többit megbeszéljük ha biztos helyre érünk - adom az első utasítást, ennyit csak megér a szabadsága hogy szót fogadjon, nem? Vagy a bosszúja, mert amennyire én is meg akarom ölni Malekith-et tudom hogy ő is. Ebben egyeznek az érzéseink.



Zene: Call me
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
300
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Kedd 20 Jún. 2017, 14:06

Thor & Loki

Hinnem kéne Odinnak? Hinnem kéne annak a szavában, aki egész életemben egy hazugsággal hitegetett? Hogy vagyok olyan jó, mint Thor … de soha nem lehettem a szemében egyenlő vele. Higgyem el, hogy megszánt engem? Lehetőséget látott bennem, de nem élt vele, mikor lehetősége lett volna rá. A hazugságot választotta, elvárta volna tőlem, hogy Thor árnyékában éljem le az életemet.
-Érzelgőssé váltál. Mióta érdekelnek téged az emberek? Régen istent játszottál, most pedig … egy lennél közülük? – persze, tudom én a választ. A nő … akármi is a neve, ő tehet róla. Ha ő nincs, Thor sem változott volna meg. Ettől függetlenül viszont, még mindig ő a hős. Mindig is ő volt.
-Nagyon fontos lehet ez neked, ha még ezt is átadnád nekem … - gúnyos mosoly ült ki az arcomra. Ő nem is tudja, talán fogalma sincsen róla, hogy akaratlanul is magának akar minden dicsőséget. Hányszor ünnepeltek engem, helyette? Hányszor ittak az én egészségemre? Soha. Másból sem állt az életem, mint örülni az ő sikereinek.
- Ahogy elnézem, remekül telik a boldog együttlét. – Asgard-ot lerohanták, Friggát megölték, ő pedig az én segítségemet kéri, azután, hogy nem is olyan régen, még ő hozott ide, és adott át Odinnak. – Tégy neki szívességet, és hagyd egyedül meghalni! – ő is tudja, csak nem meri kimondani. Száz év múlva a nőnek csak a csontjai maradnak meg, Thor azonban még évezredekig elélhet. Nem ér el ezzel a … értelmetlen szerelemmel mást, csak, hogy tönkreteszi a nő életét. Szerelem … azelőtt ilyen az eszébe se jutott volna.
-Mondta, hogy megölt volna? Ha Frigga nincs, nem kérhetnéd most a segítségem. – kíváncsian néztem fel rá, vajon elbeszélgetett-e Odin-nal erről. Vagy Odin ezt is inkább megtartotta volna magának? Nem lepne meg. – Mit gondolsz, mikor jut eszébe, hogy még életben vagyok? – most, hogy Frigga meghalt … semmi nem tartja vissza attól, hogy kivégeztessen. Én viszont nem szeretném megvárni, amíg eszébe jut, hogy ki raboskodik a börtönében.
-Neked nem állna ilyen jól. – vontam meg a vállam, majd elmosolyodtam. Ő mindig is az erő volt, bármi is történt, mindenre ugyanaz volt a válasza: harc. Amíg ő az erejét, addig én az elmém palléroztam. Olyan dolgok tudójává válltam, mely titkokat szerettek volna elfeledni, örökre.
-Gondolom nem ugyanazt, amit te. – habár, én azt sem értem, hogy ő mit akar ettől a Jane-től. – Legyen. Elviszlek a Sötét világba, majd a Földre, hogy megmenthesd a nőt! – bólintottam a szavaira. Ennél jobb esélyem nem lesz, hogy kijussak innen. Az ára pedig … nos, meglepően kedvező, habár, én magam nem szándékozom túl sokáig velük maradni, miután kivittem őket innen.
Az illúziót már akkor megteremtem, mikor ott állok előtte, így mikor átlépem a börtönöm küszöbét, az élethű másom továbbra is ott áll. Csak addig tartom fent, amíg ki nem jutunk Asgard-ból. Egy másik világból nehezebb fenntartani és … értelmetlen is.
-Sif alakját …   ismételtem meg mosolyogva, és pillanatokkal később már az ő alakjában állok Thor mellett. - … érthető, ha ő a kedvenc bajtársad. – vigyorodtam el, ahogy végig néztem magamon. – Ez nagyon nem vall rád, bátyám! Mondd csak, nem akarod még is inkább … kiverekedni magad? – mosolyogva néztem rá, mikor elindultunk. – Nosztalgia gyanánt … -  vontam meg a vállamat, továbbra is jót derülve. Oh, igen, remek érzés újra szabadnak lenni! Thor pedig, nos … ezzel most kihúzza a gyufát Odin-nál!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
72



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Vas. 16 Júl. 2017, 02:38


Loki and Thor
We are the others...


Tudom hogy ő nem hisz apánkban, és abban sem hogy szerette, de nekem meggyőződésem, és ebben a hitemben nem tud megingatni. Loki gyanakvó és előszeretettel piszkál olyasmit, amit nem feltétlenül kellene. Tudom hogy féltékeny rám, és valahol talán érthető is, nem voltam oylan jó testvére mint lehettem volna, de most nincs idő ezen siránkozni, van éppen elég más problémánk.
- Nem lettem ember, attól, hogy foglalkozom velük. Példának okáért a galibát amit te okoztál, miattad állítottam meg, mert az én felelősségem vagy - válaszolok neki, és veszek egy kicsit mélyebb levegőt. Nem fogom hagyni hogy kihozzon a sodromból, bármennyire is szeretné is elérni. Túl sokáig engedtem már az ármánykodásának, és a befolyásának, ezúttal tisztán látok, nem homályosít el senki.
- Látod? Nem vagyok teljesen önző - mosolyodom el könnyedén, de valótlanul, mert nem vagyok éppen mosolygós kedvemben. Hiányzik az öcsém, még az a Loki, aki nem volt ilyen cselszövő.
- Oh, egyedül fog meghalni, nem követem a halálba de nem fogom hagyni hogy idő előtt meghaljon valami miatt, ami miatt elvesztettük anyánkat. Hiába tagadod, öcsém, tudom hogy szeretted őt, és ő téged mindennél jobban - hiszen anyánk mindig is Lokival kivételezett az illúziókeltés varázslatait is neki tanította meg, de nem irigyeltem tőle. Örültem hogy szeretve van, és eszembe se jutott hogy ő csak az árnyékomnak hiszi magát. Hol lennék most nélküle? Hányszor állt már mellettem. Ezüstként támogatta a fényes aranyat de egyik sem lenne a másik nélkül, és ezt mindig is becsültem benne. Tévedni viszont, még mi is tudunk.
A megjegyzésére kissé megrándul az arcom.
- Nem ölt volna meg. Anyánk viszont jó indok volt hogy életben hagyjon, és ne látszódjon gyengének az alattvalói szemében - hiszem hogy így van, és nem lett volna képes végignézni a fia halálát. Loki halálát. Nem bírnám ki ha őt is el kellene veszítenem.
- Apa jelenleg nincs túl beszámítható formában, szóval nem igazán érdekel mikor jut eszébe egyáltalán tenni valamit - vonom meg a vállam, nem lesz itt kivégzés, pláne ha szembe megyek a király akaratával és kiszabadítom az öcsémet, mégha később biztosan meg is bánom. Nem méltó rá hogy ilyen helyen rohadjon el.
- Való igaz, de ezért voltál mindig is te az ész kettőnk közül - mosolyodom el, ez kivételesen igaz és soha nem vitattam hogy zseniális elme. Csak annak nem örülök, hogy mindezt a tudását, rosszra használja fel. Ahelyett hogy a birodalmat szolgálná vele, elvakítják kicsinyes vágyai.
- Nem, nem ugyanazt - hagyom rá, és megvárom a döntését. Tudom, hogy nem fog tudni ellenállni ennek, hiszen a szabadságát mindennél jobban szereti és ha elvisz minket a sötét világba, akkor felőlem a birodalom azon pontjára megy, amelyikre szeretne. Én mindig kész leszek, hogy megállítsam.
- Sif nem túl feltűnő, mindig mellettem állt, és nem túl nagy hazugság hogy eljött velem meglátogatni Lokit - teszem hozzá, és elindulok kifelé, Lokival az oldalamon, és nem tévesztem szem elől egy pillanatra sem. Nem felejtem el, hogy mi mindent tett, és nem engedem csak úgy szabadon, amikor túljutunk a kritikus részeken, az egyik oszlophoz lököm.
- Bármennyire is jól hangzik, azért az egész világ seregével még én sem bírok el, de veled igen - vigyorodom el, ahogy hallható lesz a kattanás. Az isteni erőre kifejlesztett bilincs kattant.
- Igazán jól áll. Csillog is, te szereted a felhajtást nem? Ne vedd bizalmatlanságnak, csak óvatos vagyok - jelentem ki, de nem szándékozom sokáig rajta hagyni, csak amíg külön nem válnak útjaink.

Music: ♪ Calling
• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
300
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Hétf. 17 Júl. 2017, 21:19




A szavait hallva meglepett arccal pillantottam fel rá. Az ő felelőssége volnék? Aligha. Én legalábbis soha nem kértem rá. Mindig is szeretett a hős szerepében tetszelegni. Mutathatja bármelyik arcát is, én pontosan tudom, hogy a régi Thor nem szűnt meg létezni. Ugyanúgy akarja a harcot és az elismerést, mint régen.
-A te felelősséged? Akkor bizony egy midgardi börtönben lenne a helyed, ha már idehoztál, elvéve tőlük az igazságszolgáltatásuk lehetőségét is. – háborús bűnösként tarthatnak ott számon, azonban nem ítélkezhettek felettem, miután Thor úgy döntött, hogy Asgard-ban kell elítélni, nem a Földön. Az embereknél nem egy cellám lenne, sokkal inkább egy … ovális irodám. Nekik nincs hatalmuk ahhoz, hogy bezárva tarthassanak, akármennyire is szeretnék ezt hinni. Köztük az vagyok, akik akarok lenni, ha nem akarom, soha nem találhatnának meg.
-Nem, nem vagy. Az én vagyok. – lassú vigyor kúszott az arcomra. Nem volt régen sem önző. Fennhéjázó volt és többre becsülte magát, mint kellett volna, de … önző ettől még nem volt. Ellenben velem, hiszen a trónért tettem minden szörnyűséget, amit a számlámra írnak. Minden hazugság, átverés azért volt, hogy nekem jobb legyen. Sajnos nem, ha tényleg így lett volna, nem itt lennék. Ennél sokkal árnyaltabb az összkép, de nem várom el senkitől, hogy megértse ezt, és nem is akarom, hogy így tegyenek.
Ahogy Friggát említi, elkapom róla a tekintetemet és a földet kezdem bámulni, miközben beszél. Lopva pillantok rá oldalra, de nem mondok semmit. Nem akarok róla beszélni. Nem tagadok, nem adok neki igazat, csak a cella falának döntöm a fejem, mielőtt ismét ránéznék. – Megleptél. Azt hittem mindent elkövetsz, hogy … halhatatlanná tedd. – lehetetlen lenne? Talán. De sok dolgot láttam már, tapasztaltam olyan erőt, amelyhez foghatót nem látott még senki. Az, hogy ilyen könnyen belenyugodott a kis szerelme sorsába, több, mint meglepő.
-Szóval még meg is véd, hogy ne a nép lincseljen meg? Azt hiszem hálásnak kéne lennem neki. – cinikus volt a hangom. Jól tudom, hogy nem vagyok éppen közkedvelt személy Asgard-ban, se a Földön, se … sok más helyen a galaxisban. A hírem megelőzött, de bárhol szívesebben lennék, mint egy cellában, ahová Odin zárt be.
-Az akarata ellen szegülnél? Ez … tetszik. – széles mosolyra görbült a szám. Oh, de még mennyire, hogy tetszik! Odin bosszankodhat, Thor pedig … nos, kitudja, talán belekóstolhat milyen a száműzött élet. Nem, mintha száműznék őt emiatt. Ő Thor, Odin fia, tehet bármit, megbocsátást nyer. Ettől azonban még nem lesz kevésbé szórakoztató véghez vinni mindezt.
A bókját csak mosolyogva nyugtáztam. Azonban akármilyen elmés is voltam, soha nem érhettem fel hozzá. Az embereknek ez nem számít, azt szeretik, ami egyszerű és … látványos. Esélyem sem volt rá soha, hogy olyan népszerű legyek, mint ő. Egy idő után pedig már le is mondtam arról, hogy az legyek.
-Talán mégis. Soha nem rajongott értem. – vontam meg a vállamat. Valamiért nem nyertem el a szimpátiáját már az előtt sem, hogy szíve választottja ellen fordultam. Akár tud Thor arról, hogy a bajtársa mit érez, akár nem.
-Mi az? – kérdezem ingerülten kissé, mikor az oszlophoz szegez, majd a szavait követő kattanást hallva csak elhúzom a szám. – Szóval nem bízol bennem? – mondom ki a nyilvánvalót, és próbálom úgy mozgatni a csuklómat, hogy valahogy kiszabaduljak a bilincsből, de nem sikerül. – Tudod, így megbilincselve nem sokat tehetek, ha őrökbe botlunk? Legalább az egyik késem add ide! – tártam szét a kezem, amennyire az lehetséges volt a bilincs szorításában. ¬– Azt hiszem társaságunk akadt … -  mondom, ahogy oldalra pillantok. A folyosóról léptek hangzanak fel, kicsivel később pedig öt őr tűnik fel, akik pár pillanatnyi döbbenet után felénk kezdenek futni. – Még leszedheted rólam? – pillantottam Thor-ra, a kezemet nyújtva felé. Nem tetszik, hogy így megkötötte a kezemet.

Still don't trust me brother?

Thor & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
72



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Hétf. 21 Aug. 2017, 18:04


Dear brother
How can I trust you?


Bármit is mondjanak, Loki az én öcsém, az én családom szóval mint ilyenért, én tartozom felelősséggel, noha soha nem derült ki igazából ki is az idősebb és apánk szavaira hagyatkozhatunk csak, miszerint én. A szavaira kissé megcsóválom a fejem, mert mindketten tudjuk, egyikünket sem tarthatna vissza egyetlen midgardi cella sem. A Mjölnirt nem tudnák letiltani tőlem, hiszen mindig jön ha hívom.
- Ugyan már Loki, egyikünket sem tarthatna vissza egyetlen midgardi börtön sem, ha nem akarjuk - válaszolok neki, hiszen tény és való, idehoztam. Pontosan tudom, mennyire tartaná őt vissza az emberi hatalom. Mintha egy cérnaszállal kötném gúzsba a kezeit, annyit érnének az emberi módszerek ellene. Hamar kijátszaná őket, és remekül szórakozna.
- Tőled viszont már megszoktam - válaszolok, hiszen tudom jól, hogy mindent, amit tett, azért tette hogy király lehessen. Az én helyemre pályázott, de ezt nem is kellett volna, hiszen én sosem kívántam magamnak Asgard trónját. Apánk döntése volt, hogy rám akarja ruházni.
Frigga halálára legkevésbé sem számítottam, és valószínű ő sem. Anyánk olyan öröknek, olyan elnyűhetetlennek tűnt, mint aki sohasem akar majd itt hagyni minket, és bevallom szomjazom a bosszút azon a nyavalyás tündéren.
- Csábító a gondolat, hogy örökké együtt élhessünk, de embert nem lehet azgardivá tenni... - mert azt nem tagadom hogy kerestem a módját, hogy miként lehetne ezt kiküszöbölni, hogy ne haljon meg idő előtt, de azzal felrúgnám a természet rendjét, és annak mindig következménye van. Most éppen Frigga fizette meg, a ragaszkodásom Jane-hez, hiszen az ő védelmében halt meg, és nem akarom megvárni amíg ez Odin fejében is lerakódik, és azt hinné hogy jó ötlet őt Malekith elé lökni.
- Nem kell annak lenned, elég lenne ha kevésbé lennél cinikus, de azt hiszem ez már irreális kérés lenne veled szemben öcsém - mosolyodom el halványan, hiszen ritka eset hogy szembe megyek apám óhajával, és nem azt teszem amit kellene, amit esetlegesen elvár tőlem. Számára újszerű lehet, de hogy is mondják? Vannak még csodák.
- Érted nem is. A kedvemért viszont eljött volna hozzád egyedül is, ha erre kérem - válaszolok neki ahogy lassan útra kelünk, és a szobámtőól nem messze lévő helységbe próbálom navigálni, ahonnan többen is nekivágunk majd a palotának. Lokiban viszont nem bízok meg akkor sem ha az öcsém.
- Oh, miért is bíznék benned? Kezdd el sorolni, hányszor nem árultál el, én megvárom - villannak rá kék szemeim álságos derűvel, hiszen néha meg bírnám fojtani.
- Ugyan Loki, tehetséges illúzió keltő vagy, még így is. Elvégre neked is érdeked hogy ne vegyék észre a szökésed nemigaz? Nincs nálam egyik fegyvered se, de később tárgyalunk róla - ígérem meg neki, mert eszem ágában sincs felfegyverezni, bár anélkül sem igazán hagyhatom. Ki kell találnom magamban valamit erre, és tovább húzom őt, reménykedve hogy még kikerülhetjük őket. Magamban szitkozódok egy sort, de megforgatom a pörölyöm, és rövid dulakodás után földre terítem az őröket.
- Siessünk! - ragadom meg és szinte reptetem magunkat olyan iramban sietek végig a folyosón, ahol több őrrel nem találkozunk, csak Siffel, aki őrt áll az ajtó előtt, és betessékel minket. Kifújom magam, és összekapkodok pár cuccot amire szükségünk lehet és végül is Lokinak is odaadom a kedvenc késeit. Végül is meg kell védenie magát, és idő szűkében vagyunk.
- Jól van. Elvisszük azt a hajót ami a palota oldalában landolt, a többiről menet közben tárgyalunk - mert már van tervem, és részletesen kidolgoztuk, csak éppen vele nem akarom megosztani minden részletét egyenlőre.

//Hatalmas késéssel, de hatalmas szeretettel is <3  nyalint //

Music: ♪ Calling
• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
300
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Kedd 22 Aug. 2017, 17:17




A szavait hallva csak bólintottam. Igaza van, az embereknek nincs hatalma, hogy fogságban tarthassanak, hacsak … én azt nem akarom. A legutóbb pedig önként vonultam börtönbe, az eredménye pedig Thor számára ismerős lehet.
- Ha akarjuk. – idéztem az utolsó szavait. Elvégre, sokkal inkább raboskodnék az emberek között, mint itt Asgard-ban. Ott ők lennének fogságban, hiába én vagyok a cellájukban. – De attól még próbálkozhatnak. Nagyon szeretnek újra és újra elbukni. Ki vagyok én, hogy megtagadjam ezt tőlük? – húztam mosolyra a szám. Soha nem találtak volna meg, ha nem akarom, hogy észre vegyenek. Úgy járhatok közöttük, mint egy szellem, ott lehetek az elnökük mellett, minden beszélgetésüket hallhatom, ha úgy akarom. Az emberek csak bábok, a zsinórokat mások rángatják.
-Azt hiszed a trón után vágytam annyira? A trón csak eszköz volt. – eszköz, hogy bizonyíthassak Odin-nak, hogy méltó vagyok hozzá, hogy … vagyok olyan jó, mint Thor. De az ő szemében soha nem lehetek egyenlő vele. – Arra vágytam, hogy kiléphessek az árnyékodból, amibe egész életemben éltem! Soha nem érdekelt a trón. – ez persze így nem igaz, de … nem úgy érdekelt, ahogy hiszi. Nem vágytam rá gyerekkorom óta, én csupán hinni akartam annak, hogy ugyanúgy méltó lehettem volna rá, mint Thor. De én nem kaptam a csillogásból, abból a szeretetből és rajongásból, ami őt körülvette. Az ő barátai nem voltak az én barátaim, az ő sikerei pedig … valójában az én vereségeim voltak.
- Szerencsére! – sóhajtottam fel Thor szavait követően. – Még a végén minden embert azzá tennél, az újdonsült barátaiddal az élen! – fogalmam sincsen, hogy miként ébredt öntudatra a rajongása az emberek után, mikor még egy évezreddel ezelőtt csak azért járt a Földre, hogy szórjon néhány villámot, ami után istenként tisztelhetik majd. Éles váltás, még tőle is. – Ők csak emberek. Semmik hozzánk képest. – vontam meg a vállamat mosolyogva. Oh, ő talán ezt soha nem vallaná be, de  tudja, hogy igazam van. Mi istenek vagyunk, az emberek halandók, gyengék, gyarlók … nem véletlen, hogy embernek születtek.
- Túl jól ismersz, bátyám! – vagy csak azt hiszi, hogy túl jól ismer. Akárhogy is, én kifogok innen jutni, ha Odin azt hiszi, hogy tétlenül várom, amíg eszébe jut, hogy itt raboskodom, téved. Nem fogok a dühe enyhítésére szolgálni, a kudarca csak az övé. Ő engedte ide az embert, ő miatta támadtak Asgard-ra. Mégsem ő halt meg, hanem Frigga.
-Igaz, érted mindig is rajongott. – mondtam ki a nyilvánvalót mosolyogva, amit Thor is tudott, csak … talán nem akart róla tudomást venni. Szinte már … sajnáltam őt. Thor kedvéért tenni, miközben egy másik nőt szeret … ismerem az ilyet, nekem is Odin kedvéért kellett volna Thor-t segítenem egész életemen át. Minden sikerem, győzelmem Thor-nak adni, az életem szentelni neki. Az árnyékában élni. Ostoba vénember!
- Csak a rosszra emlékszel, bátyám, ez … igazságtalan! – rájátszok ugyan a sértettségemre, de … valójában egy részét komolyan is gondolom. Életem nagyrészét épp azzal töltöttem, hogy segítettem neki.
- Nem könnyíted meg a dolgom … -  morgom, ahogy feltűnnek az őrök, azonban nem avatkozok közbe, hagyom, hogy Thor terítse le őket. Minek pazarolni az erőmet, amíg itt van ő? – Bocsánat, de így nehéz tapsolni … -  emelem meg kissé a kezemet, hogy tiszta legyen: igen korlátozottak a lehetőségeim most, hogy bilincsbe vert.
Nem valami könnyű tartani az iramot, amit diktál, szóvá is tenném, hogy talán kissé túlzottan is siet, de mindezt jóváteszi, mikor visszakapom a késeimet. Habár bilincsben még így nehézkes használni őket. – Oh, végre! A bilincs marad? – nyújtottam oda a kezem Sif, majd Thor felé. Nem túl titkolt szándékom, hogy minél előbb lekerüljön rólam.
- A többiről? – kérdeztem kissé hitetlenkedve. – Mondd, hogy nem improvizálsz. – egy ilyen szökést meg kell tervezni, jó alaposan, de ha Thor mindezt csak most találja ki … ennyire nem lehet naiv. Vagy mégis? – Tudod egyáltalán vezetni azt a hajót? – valahogy kétlem, hogy Malekith hajóival gyakorolt volna fiatalkorában. – A szerelmedért is beugrunk még? – pillantottam Thor-ra. Őszintén remélem, hogy nem, minél többet vagyok itt, annál kevesebb esélyem van eltűnni.

Still don't trust me brother?

Thor & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
72



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Hétf. 01 Jan. 2018, 16:42


I'm alive, again
How can I forget you, friend?


Nem tudom mire vállalkoztam ezzel hogy Loki kiszabadítására indultam, de meg kell tennem, hogy megmentsem a nőt akit szeretek. Tény és való hogy az öcsémhez nem méltó ez a hely, és hogy bezárva legyen, de az is másik tény hogy bőven tett ezért hogy ilyen helyre juttassa magát.
- Ugyan, miért akarnánk? - vonom fel a szemöldököm ahogy haladunk a folyosókon, sietősen. Nem akarok a kelleténél nagyobb feltűnést kelteni mint az szükséges.
- Ki vagy? Azt reméltem ennél komolyabb minthogy ez legyen az életcélod hogy újra és újra meg akard mutatni az embereknek azt, amit amúgy is tudnak. Ők nem érnek fel hozzánk Loki, de vannak köztük értékesek - teszem hozzá, de tudom hogy hiába, ő soha nem fogja ezt így gondolni, számára az emberek mindig is csak egy alacsonyabb rangú lények lesznek. Amit őszintén sajnálok, hiszen nem kellene így lennie.
- Ahhoz képest hogy sosem érdekelt, mégis előszeretettel üldögéltél rajta amikor én "száműzött" voltam, ha esetleg nem emlékeznél jól - hívom fel a figyelmét erre, de már nem érdekel. Már túltettem magam rajta hogy talán soha nem ismertem igazán az öcsémet, de valahol mélyen... Sosem fogok megszabadulni az érzéstől, és sosem fogok nyugodt szívvel gondolni rá.
- Lenne köztük aki megérdemelné, de nem avatkozhatok bele a világ rendjébe. Nem mindenki olyan mint amilyennek hiszed őket öcsém, és igaz hogy csak emberek, bizonyos szempontból sokkal értékesebb életet élnek mint mi - válaszolok neki de nem várom hogy megértse, sosem gondolna az emberekre úgy, hogy esetleg összebarátkozzon egyel is. Számára ők nem hasznosak, tehát nem érdekli mi történik velük a továbbiakban. Loki bizonyos szempontból nézve gyerekes, és minden csoda három napig tart nála.
- Szeretném azt hinni hogy ismerlek - javítom ki hiszen már rájöttem fájdalmas viszonylatok árán, hogy az öcsém nem az akinek eddig hittem, és nem tudom már kicsoda.
- Sif a barátom, de nem rajong értem. Ha elfelejtetted volna hányszor küldött padlóra, újraértelmezed a rajongás kifejezést -vigyorodom el, de nem egészen akarom érteni mire is gondol. Nem akarom meghallani azt hiszem.
- Emlékszem a sok jóra is öcsém, hiszen együtt nőttünk fel, és azt hittem jó testvérek vagyunk. Elismerem hogy sokszor húztál ki a bajból ezért is szerettelek annyira mert más vagy mint én, és sokszor még jobb is nálam. Nem, nem fájt kimondani - előzöm meg a következő kijelentését amit véleményem szerint nem tudna kihagyni. Aztán jön egy kis kellemetlenség, ami azt jelenti, nincs sok időnk. Elintézem az őröket mielőtt túl nagy zajt csapnénak és keresztbe tennének nekem.
- A bilincs marad. Később visszatérhetünk még rá, most sietnünk kell. Fandral és Volstagg a helyén? - kérdezem Sifet, aki biccent, és már húzom is tovább Lokit hogy haladjunk.
- Úgy nézek ki mint egy pilóta? Nem lehet olyan nehéz és itt vagy nekem te hogy segíts - mosolyodom el és összeszedjük Jane-t is, aki nincs túl jó bőrben, ezért még inkább sietősre kell vennünk a figurát.

Music: ♪ Calling
• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
300
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Pént. 12 Jan. 2018, 10:51




- Nem minden zárt szoba börtön, Bátyám. – mosolyodtam el. Sőt, épp ellenkezőleg, általában ott igazán szabad az ember. A bezártság más, olyankor azt hisszük, hogy mindent megtehetünk, hogy megvan a szabadságunk, de mint oly sok minden, ez sem több, mint … tetszetős hazugság, amivel nyugtatjuk magunkat. Csak mert azt hisszük, még nem leszünk szabadok.
- Mindenkinek kell egy hobbi. – vontam meg a vállam. Az enyém miért ne lehetne az emberek leigázása? Habár, csak egyszer támadtam rájuk, ez még nem elég, hogy mintaként lehessen emlegetni. – Értékesek? Nem így gondoltad, mikor csak villámokat szórni jártál közéjük. – oh, igen, emlékszem rá. Az emberiség még fiatalabb volt, Thor pedig imádott közéjük lemenni és szórni néhány villámot, hogy istenként tisztelhessék ezek az … értékes személyek. Ellágyult mióta Odin száműzte őt. Azelőtt nem érdekelték az emberek, sőt, meglehetősen … kevés más ember érdekelte.
- És jobb király voltam, mint te valaha lettél volna. – mondtam könnyedén ki a kemény szavakat. Nem hinném, hogy Thor önbizalma az én megerősítésemtől függene. Magyarázkodni pedig nem szeretnék. Tettem, amit tettem, csak azt akartam, hogy Odin olyannak lásson, amilyennek Thor-t. Ez pedig csak úgy tehetem meg, ha megmutatom neki, hogy lennék én is olyan jó király, ha nem jobb. Az is voltam, de nem fogadott el.
- Úgy beszélsz, mintha közülük való lennél. Talán te leszel az, aki felad mindent és ember lesz. – nem pedig a barátai válnak többé, mint emberek. Az emberek tartalmas élete … tartalmas, talán, míg véget nem ér, ami esetükben igen gyorsan bekövetkezik. A tartalom az időtől is függ, nekünk az bőven van, nekik viszont alig jutott.
- Úgy oda lenne a meglepetés. – vontam meg a vállamat mosolyogva. Én nem engedhetem magamnak soha azt a luxust, amit ő. Hogy az legyek, aki vagyok. Aki voltam túl gyenge volt, túl … felesleges mások szemébe. Ha magamat adtam, az csak fájdalmat okozott. Meg kellett tanulnom azt láttatni az emberekkel, amit akartam, hogy lássanak.
- Legalább annyiszor meg is mentett téged. De persze …. te tudod. – tártam szét a kezem, már amennyire az lehetséges volt a bilincs szorításban, így inkább csak megvontam a vállam. Thor soha nem volt a legéleslátóbb Asgard-ban, ha tudja is, hogy Sif nem csak … baráti lojalitásból áll mindenben mellette, nem akar róla tudomást venni.
Elmosolyodtam, ahogy megelőzte a kérdesemet. – Kár, hogy rajtad kívül senki nem így gondolta. – egyetlen ember sem mondta volna azt, hogy jobb vagyok nála. Oh, nem, én voltam Thor árnyéka, a herceg, aki senkit sem érdekelt. Bármit tettem, akárhogy próbálkoztam, én soha nem lehetem több.
- Áh, szóval mind árulást követtek el? Ez jó mókának ígérkezik. – vigyorodtam el, ahogy Thor-ról Sifre pillantottam. Habár, Sif már akkor is követett el árulást, mikor én ültem a trónon … tőle talán mégsem áll olyan távol a dolog. A ”baráti” lojalitás … hát persze.
A szavait hallva csak mélyen bólintottam egyet. Tehát az a terve, hogy … én itt vagyok, és segítek. Persze, sokat dobok egy küldetésen, de ez talán kissé … kockázatos. Ha nem asgardi gépen akarja elhagyni a várost, akkor Malekith egyik itt hagyott hajójával, ami pedig egyikünknek sem túl ismerős.
- Mintha nem kedvelnének …  - mondtam halkan magam elé, miután Volstagg is biztosított arról, hogy az árulásom esetén Sif-hez hasonlómód végez velem. Ez aztán a bajtársi egyetértés, de elfelejtik, hogy nem csak én vagyok nekik a kilépő innen, hanem nekem is ők.
- Akármire is készülsz, jobb, ha gyorsan csinálod! – mondtam Thor-nak, mikor meghallottam a Volstaggra rátörő katonákat. Egy ideig lefoglalja őket de az örökkévalóságig nehéz lesz. – Talán kihagytál egy gombot. – vetettem fel az ötletet, látva, hogy Thor mindenfajta logika nélkül kezdte már-már ütögetni a konzolon a gombokat. – Ne üsd, próbáld finoman! – már szinte kérlelőn szóltam a bátyámhoz. Kétlem, hogy Malekithék nyomásérzékelésre állították volna a gombokat, Thor-nak kissé nyers a … stílusa egy ilyen hajóhoz, a szétverésével nem hinném, hogy előbb fog repülni.

Still don't trust me brother?

Thor & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
72



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Szer. 07 Márc. 2018, 14:39


- Nem, de erről te többet tudnál mesélni, igazam van, öcsém? - mosolyodom el, ugyanolyan kissé gunyoros mosollyal, mint ő. Lokinál jobban senki nem ismeri a kiskapukat. Ő mestere ezeknek, és voltak -vannak- pillanatok, amikor érzek némi irgységet ezért. Aztán elmúlik, belegondolok hogy milyen ember vagyok és Loki milyen, már nem is igazán számít.
- Lehetne valami kevésbé ártalmas hobbid ami azt illeti. Tudom hogy mit csináltam korábban, jó az emlékezetem, nem kell emlékeztetned hogy volt egy olyan időszakom, amikor szórakoztatónak találtam őket. Az ember változik, és én is - vonom meg a vállam, hiszen igaza van az öcsémnek, tényleg hagytam hogy istennek higgyenek és bő kézzel osztottam a vihart és a villámokat. Nosztalgikus mosoly kúszik az arcomra, végül is nem olyan rossz emlékek ezek. Mindenki volt fiatal, én is.
- Jobb? Hát nézőpont kérdése. Még be is vált volna ha nem vagyok olyan makacs és meghalok - vonom meg a vállam, bár belém nyilall a szomorúság is. Nem szeretem ezt a civakodást, Lokival pláne nem és nem tudom elfogadni hogy így elárult minket. Engem. Asgardot. Mindent.
- Nem, én nem leszek az. Nem egy világban élünk és talán nem véletlenül - sóhajtok, hiszen emberré válva lemondani az erőmről és hatalmamról azért meredek lenne. Nem tudom ragaszkodom-e ennyire hogy megtegyem. Jane kedvéért sok mindenre hajlandó vagyok, de erre nem tudom képes lennék-e. Biccentek neki. Ő már csak ilyen, ezen nem tudom képes lenne-e valami vagy valaki változtatni.
-Igen, sokszor - ez tény és való. Nem is tagadom, hogy sokszor nem lettem volna sehol ha nem védi a hátam, vagy nem harcol mellettem a gyönyörű Lady Sif.
- Ez valóban kár, hiszen sok jó tulajdonságod is van, amellett hogy néha nem férsz a bőrödbe - sóhajtok fel, hiszen most is megnézheti  hová sikerült juttatnia magát. Anyánk szíve majd belerepedt a bánatba és most... már nem is tudná jóvátenni, de esküszöm az égre megölöm azt a nyomorult tündért. Ökölbeszorul a kezem.
- Mint a régi szép időkben, nemdebár? - nézek rá, és már haladunk is, mert nincs vesztegetnivaló időnk, és minden perc számít. Malekith gépét elviszem és Lokit is húzom magammal. Jane-t nem, őt Sif fogja vinni és később csatlakozik majd hozzánk ahogy eltereljük a figyelmüket. Ez a hajó egy jó feltűnő elterelés.
- Oh kedvelnek téged, ne aggódj. Csak jobb szeretik ha rácsok mögött vagy - vigyorodom el, ahogy felszállva próbálom működésre bírni ezt a roncsot. Valahogyan be kell indulnia ennek az izének és bevallom sosem voltam egy mester pilóta. Erre volt Loki.
- Indulj már te nyomoruuult - mordulok rá a vezérlőpultra, mire felvillan és hirtelen megjelenik a vezérlőegység.
- Kapaszkodj Loki, ez nem lesz egy álomutazás - vigyorodom el, ahogy meghúzom a gázt adó kart, és már ki is szakadunk a palota oldalából, és elsuhanunk az égen, magunk után vonzva jó pár asgardi hajót is.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
300
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Vas. 25 Márc. 2018, 15:39




A kérdését hallva csak megvontam a vállamat egy sokat sejtető mosollyal. Ha rákényszerítenek valakit arra, hogy folyton ezeket keresse, előbb-utóbb egyből megtalálja. Soha nem járhattam a könnyebb utat, nem volt kikövezve előttem. Meg kellett találnom azokat a kiskapukat, lehetőségeket, amelyek előrébb vittek, de nem szúrták mások szemét.
- Talán tényleg emberré váltál. Lenyűgöző …   kissé túl jól játszom meg a szerepem, talán tényleg elismerően hangozhat, ahogy ezt kimondom. – De ugye tudod, hogy soha nem leszel egy közülük? – akárhogy is próbálkozik, akárhányszor is menti meg őket, nem lesz tőle ember. Számukra ugyanúgy idegen lesz, és előbb-utóbb ráébrednek arra, hogy ami idegen, az veszélyes is. Az emberiség pedig mindennél jobban szereti a biztonság illúzióját kelteni, még akkor is, mikor minden lángol.
- Úgy mondod, mintha nem tudnám, hogy milyen makacs vagy. – pillantok felé futólag. Nem akarom Thor halálát, akkor és ott … akartam, de megbántam. Soha nem mondanám ki, de ami utána történt New York-ban, nos … az nem ölte volna meg, fájt volna neki, de meghalni azt … nem. Az én drága bátyám mindig mindenhonnan kiverekedte magát, megölni őt … nem, inkább csak látni elbukni.
- Erről van szó, nem igaz? Elismered őket, de nem lennék egy közülük. – mosolyodok el. Odin ugyanezt tette, mikor elé vittek. Úgy beszél az emberekről, mintha egyenrangúak lennének velünk, de az életüket élni, a gyengeségeiket érezni … arra nem lennének képesek. Az emberiség gyenge, megvédeni őket pedig fárasztó, elég lenne egyszer rájuk taposni és megoldódnának a problémáik.
- Látod, Bátyám, nem vagyok én olyan rossz … nézőpont kérdése. – vonom meg a vállamat mosolyogva, idézve korábbi szavait. Asgard soha nem ismert engem el, nem kaptam elismerő pillantásokat, nem gratuláltak, nem foglalkoztak velem. Nem érdekelt, eleinte bántott, de később rájöttem, hogy a láthatatlanság fegyver, hogy az érdektelenségük előny, a gyűlöletük pedig fegyver, a hozzá értő kezekben.
- Így is lehetne mondani … de ezzel most nagyon kihúzod a gyufát. – vigyorodtam el. Mikor Jotunheim-re utaztunk atyánk kifejezett kérése ellenére, akkor sem tette épp büszkévé Odin-t. Ugyanakkor, mint kiderült, nem száműzte őt, legalábbis nem örökre, inkább csak … leckének szánta. De amit most tesz … le vagyok nyűgözve.
- Ezután lehet helyet cserélnek velem. – vonom meg a vállam mosolyogva, de nem mondva ki azt, hogy ezt érte teszik. Érte, Friggáért, Asgardért. Kitudja Odin milyen ideges lesz, ha megtudja, hogy Sif-ék árulást követtek el, könnyen lehet, hogy … eltöltenek a jóvoltából egy kis időt egykori lakrészemben, csak nekik nem lesz olyan szépen berendezve.
- Sikerült! – jegyzem meg kissé meglepődve, nem hittem volna, hogy képes lesz elindítani a hajót. Thor szerencséje úgy tűnik ma is működik.
- Csak próbálj … -  befejezni azonban nem tudom a mondatot, mert kis híján hátraesek, ahogy a hajó elindul, de még időben megtudok kapaszkodni a falban. – Kihagytál néhány oszlopot … -  jegyzem meg kissé szájhúzva, mikor kitör a trónteremből a hajóval, majd egy újabb ütközés, amibe belerázkódik a hajó. – Szép volt … most fejezted le a nagyapádat. – mondom, ahogy a kijelzőre pillantok, amin a lefejezett szobor volt. A családban marad.
- Jaj ne … csak nem meghalt? – pillantok Thor válla felett Jane-re, aki egyszer csak összeesik. Emberek … viszont még mozog, ahogy látom, úgyhogy talán túléli. – Már lőnek is ránk. – hívom fel a figyelmét Thor-nak, mikor megrázza a hajót néhány lézernyaláb.
- Ez amúgy csodálatos, egészén fantasztikus ötlet! – mondom Thor-nak, miközben őt megkerülve az oldalára kerülök. - Lopjuk el a legnagyobb, legfeltűnőbb hajót az univerzumban és szökjünk meg! Repkedjünk körbe-körbe, menjünk neki mindennek, hogy biztosan mindenki észrevegyen minket! Briliáns, Thor, egészen briliáns! – kelek ki kissé magamból. Kezd egyre kilátástalanabb lenni a helyzetünk, én pedig csak nemrég kerültem ki a cellámból, nem szívesen térek vissza oda, és még kevésbé szívesen halnék meg.

Still don't trust me brother?

Thor & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
72



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Kedd 22 Május 2018, 12:47


Loki nem változott semmit, és valahol mélyen fáj hogy ilyen lett, és az is hogy ez részben talán az én hibám, még ha nem is vagyok hajlandó tudomásul venni hogy hozzájárultam az öcsém viselkedésének kialakulásához.
- Sosem lehetek ember, ezt mindannyian tudjuk, de ettől még tartozhatok oda. Ez csak én dönthetem el, és nem az hogy mire vagyok képes, vagy mire nem - mosolyodom el, hiszen nem mondhatja meg nekem senki hogy hol érezzem jól magam és kit szeressek. Jane mellett előjött belőlem egy érzés amit még sosem éreztem és túlságosan jó ahhoz hogy elengedjem, mégha nem is egészen helyénvaló. Apám sosem egyezne bele hogy egy földi nővel éljek együtt, de jelenleg elég sok mindenről nem tud és nem menne bele, így inkább kikerülöm a szavát. Már csak azzal is hogy Lokit megszöktetem.
- Te tudod a legjobban, milyen makacs tudok lenni, nem igaz? - vigyorodom el futólag, hiszen sokszor bebizonyítottam már hogy kettőnk közül én vagyok az önfejűbb és akaratosabb. nem vagyok rá büszke.
- Talán önző vagyok egy kicsit - válaszolok neki hiszen ebben fájdalmasan igaza van, nem akarok gyenge és emberi lenni. Nem azért vagyok én Thor, a villámlás istene hogy aztán végelgyengülésben haljak meg. Na, azt sosem tenném.
- Olyan rossz nem, de azért a magatartásod hagy némi kívánnivalót maga után ha már itt tartunk. Nem fér bele az hogy hátbatámadsz és hogy uralkodni akarsz New York felett - csóválom meg a fejem ahogy haladunk a szobám felé hogy összeszedjem a többieket, mert ez csapatmunka lesz.
- Lehet, de majd én fogom vállalni a következményeket, nem neked kell, ne legyenek nyugtalan éjszakáid emiatt - mosolyodom el keserűen, hiszen ha apánk józanabb lenne, el sem kellett volna idáig jutnunk, de elvakítja a gyász.
- Lehet, de nem érdekel. Ha mind ott végezzük is, végigvisszük ezt a dolgot, és ha Odin megbüntet minket, akkor elviselem - zárom magunkra az űrhajót és megpróbálom beindítani. Végül sikeres is vagyok és elindulunk bár nem épp zökkenőmentesen és pár oszlopot el is kaszálok vele.
- Majd bocsánatot kérek tőle alkalomadtán - válaszolok ahogy kiszakad a hajó a palotából, és a szabadban suhanunk tovább.
- Jane! - pillantok rá, ahogy összeesik, de nem engedhetem el a kormányt, mindössze aggodalmasan pillantok felé, de még szuszog és él. Ez megnyugtató egyenlőre.
- Nem mondod, öcsém. Magamtól észre sem vettem - pillantok rá és magamban elszámolok tízig és vállon ragadva lököm ki a járműből, hogy egy kisebb, saját hajóra essen amit Fandral vezet. Én egy fél perccel később csatlakozom, amint automata üzemmódba állítom ezt a hajót, hadd üldözzék ezt.
- Nos, Loki. Rajtad a világ szeme, vigyél ki innen minket - pillantok rá, hiszen minden a terv szerint halad.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
300
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Hétf. 02 Júl. 2018, 14:17




- Na és mi lesz az öreg után? – vontam fel kíváncsian a szemöldökön. – Ha Odin meghal, téged akar majd királynak. – és úgy már nem utazgathat csak úgy le a Földre, kedve szerint. Ezt azonban ő is pontosan tudja. Ez Odin tragédiája. Nekem soha nem adta volna a koronát, Thor pedig nem szívesen viselné, a szíve mélyén tudja ezt ő is.
- Makacs, öntelt, arrogáns … igen, tudom. – mosolyodtam el, kicsit talán szélesebben, mint szükséges lett volna. Pontosan tisztában vagyok minden jellemhibájával, mellette nőttem fel, az árnyékában, a hibái azonban mellettem mégis láthatatlanok maradtak mások számára. Nem vettek rólam tudomást. Magamat hibáztattam, de később megértettem.
- Talán. – ismétlem meg a szavait, hitetlen képet vágva. Oh, ugyan már … Thor sosem az önzetlenségéről volt híres. Mióta alászállt a Földre, azóta érzi szükségét, hogy … folyton mindent és mindenkit megakarjon menteni. Előtte az első gondolata az volt, hogy szétcsapja őket a pöröllyel, most inkább … ispotálná őket.
- A Föld felett. – javítom ki őt. New York … csak a kezdet lett volna, eszem ágában sem lett volna megállni egyetlen győztes csatánál. A Föld az enyém lett volna, a jogos jussom, amit elvettek tőlem. Most már azonban … nem érdekel a Föld. Sem az ott élő emberek.
- Igazad van, téged csak megdorgálna, engem kivégezne, ha elkapnak minket. Nincs miért aggódni. – feleltem, szarkazmussal átitatva a szavaim. Nem tudom, hogy képes lenne-e megölni engem Odin. Frigga már nem él, hogy megvédjen tőle, ahogy azt tette, mikor Thor visszahozott. Inkább nem várnám meg, míg Odin rájön arra, hogy mit is akar.
A kis szerelme hamar rosszul lesz és kidől a sorainkból, miközben Thor mindent elkövet, hogy ne maradjunk észrevétlenek. Őszintén szólva, nem igazán vártam mást tőle. Mindig is a legegyszerűbb, legtöbb erőfeszítéssel járó megoldásokat preferálta.
Még bőven lenne mit mondanom neki, mikor megragad és kiugrik velem a hajóból. Ha nem lennék meglepve, szívesen a fejéhez vágnám, hogy végül csak sikerül megöletnie, de a víz helyett szilárd talajt ér a lábam, én pedig meglepve emelem fel a fejem, hogy lássam hol is vagyunk.
- Hazudtál. Le vagyok nyűgözve. – pillantok hátra Thor-ra, majd Fandral helyére lépve átveszem a bárka irányítását, egyenesen egy sziklafal felé vezetem. – Kapaszkodj, Bátyám! – figyelmeztetem mosolyogva őt, miután Fandral is elhagyta a hajót. Már csak néhány méterre a szabadság. Szinte érzem az átjáró által mozgatott energiákat. Éppen ezért, miután áthaladunk rajta, szinte egyből meg is változtatom az irányukat. Nincs időm pontos helyre gondolni, csak minél messzebb tőlünk, így hiába csak pillanatokkal maradnak le tőlünk, a világegyetem másik oldalán érnek csak célt.

Still don't trust me brother?

Thor & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor

Vissza az elejére Go down

Prison break - Loki & Thor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Loki & Thor - A long time ago
» Prison - Éld az életed
» Part 14 / 2
» Képek
» Part 14 / 10

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-