» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
Prison break - Loki & Thor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
40



Tárgy: Prison break - Loki & Thor Szer. 17 Május 2017, 23:28

Loki & Thor@
“Where did I go wrong? I lost a friend”






Sietősen lépdelek lefelé a cellákhoz vezető lépcső soron. Nem voltam itt, amikor Loki apánk és anyánk elé állt, hogy kimondják rá a végső ítéletet, de mikor megtudtam mi is lett ez, összeszorult a szívem. Lokinak a bezártság még a halálnál is rosszabb, tudom mert ismerem őt, azaz azt hittem ismerem. Mégis csúnya meglepetéseket okozott nekem, és most pedig... mire is készülök? Egy nem túl hagyományos beszélgetésre igyekszem hozzá, de az utolsó fordulóban kicsit megállok egy pillanatra. Nehezen tudom őt ellenségként kezelni, de muszáj lesz valahogy kordában tartanom.
Erőt veszek magamon és megteszem azt a maradék pár métert ami elválaszt a testvéremtől és megállok a fényes felületű cella előtt. A belsejében gyanúsan patináns rend uralkodik, ennyire nem lehet jól. Anyánk megtanította őt az illúzió keltésre, amit ő ki is használ, és most is ezt látom hogy rendezetlenségét amit sejtek, egy csalóka képpel próbálja ábrázolni, csak hogy előlem nem tudja. Megállok a cella előtt, és végigmérem őt.
- Loki - szólítom meg őt, ahogy ránézek. Az általa keltett illúzióra pontosabban. Kissé rosszallóan vonom össze a szemöldökömet és megcsóválom a fejem.
- Remek varázsló vagy Loki, de téged akarlak látni, nem egy kivetített képet rólad - szólalok meg ahogy a cella sarkánál nekidőlök a masszív oszlopnak. Nem vertem nagydobra a jöttömet, és nem akarom hogy kitudódjon az sem, hogy mi a célom vele.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
197
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Pént. 19 Május 2017, 10:51

Thor & Loki

Nem tudom, hogy pontosan mit érzek. Éreztem-e egyáltalán így valaha. Nem kellett kimondania az őrnek, hogy mi történt. Az arcára volt írva, láttam rajta … Frigga … Odin jobban tenné, ha megölne. Ő a felelős azért, ami történt. Neki kellett volna megvédenie. Most pedig … várok. Ez a legrosszabb. Vajon mikor jut eszébe a Mindenek Atyjának, hogy a gondja, amit Frigga miatt életben hagyott, még idelent van?
Azonban nem azt kapom, amit várok. Nem Odin-t, nem a parancsát teljesítő őrt, hanem a fivérem. Az illúziót, amit fenntartok, továbbra sem törőm meg. A rólam kivetett kép közelebb sétál a cellám falához és hitetlen mosolyra görbül a szája.
-Thor … ezt nem sietted el. – nem mintha azt reméltem volna, hogy majd egyből iderohan, de… meglepett, hogy még csak nem is látogatott meg, mióta itt hagyott engem Odin-nak. – Kárörvendeni jöttél? Gúnyolódni? – biztos nagyon büszke lehet magára. Legyőztek és ő volt az, aki idehozott, ő tetszeleghetett a hős szerepében, ahogy tette azt mindig is.
Felsóhajtok, ahogy kihúzom magam. Azaz, az illúzió, amit látott. Elengedtem, hagytam, hogy összedőljön és megláthatta a valódi énem. A cellám, ami a többihez képest királyi lakosztálynak illet be, romokban volt, a bútorok összetörve, én pedig a fal tövében ültem és pont olyan nyomorultnak tűnhettem, amilyennek éreztem magamat.
-Tessék. Megkaptad. – a hangom gyenge és érdekeltem volt, főleg magamhoz képest. – Most jobb? – döntöttem oldalra a fejem, ahogy ránéztem. Nem tudom, hogy mit akar tőlem, de ha csak kárörvendeni jött … nem, Frigga ennél sokkal többet jelentett neki is. Miért itt van? Miért nem ment utánuk? Bosszút állni? Annyi ostobaságot csinált már, most miért nem teszi?! Miért nem megy és végez azzal, aki megölte az anyját? Ezzel szívességet tehetne, ezzel azt tenné, ami helyes. Ez rá vallana, hát … cselekedjen! Vagy ennyire elpuhította volna őt a Föld és az a földi lány?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
40



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Hétf. 22 Május 2017, 01:08

Loki & Thor@
“Where did I go wrong? I lost a friend”






Nehéz szívvel jövök ide, és minden lépéssel mintha egyre nehezebb lenne. A jelentések szerint Loki viszonylag higgadtan fogadta anyánk halálát, de tudom hogy benne is ott forrong a vágy Malekit halálára mint bennem. Forrón fűt és alig tudok uralkodni rajta, de meg fogom ölni azt a nyomorult tündér félét, ha addig élek is.
Kilépek a takarásból és Loki cellája felé lépkedek. Van egy olyan érzésem hogy nem rám számított de egyszerűen nem vitt rá a lélek eddig hogy ide jöjjek. Fáj őt így látnom.
- Valóban nem, de nem rég értem csak haza a kilenc birodalomból - ezzel még nem is hazudok hiszen Jane-el jöttem, hogy megmenthessem a vírustól ami emészti a szervezetét. Nem bírom elviselni a szenvedését, és apám sem könnyíti meg a helyzetet, kénytelen vagyok hát kicselezni. Azgardban egy valaki ismeri a ki és bejáratokat a legjobban. Loki.
- Egyiket sem. Tudod jól, hogy magadnak köszönheted hogy itt vagy, és fáj a szívem miattad, akkor is ha én hoztalak haza - mert hitem szerint ez az ő otthon is volt amíg úgy nem döntött hogy elárul mindent ami eddig fontos volt nekünk. Azt hittem legalábbis hogy jó testvérek vagyunk a kis veszekedéseink ellenére is.
Elnézem az illúzió összeomlását, és a kép ami elém tárul máris jobban illik az elképzeléseimhez. Szomorkás mosolyra húzódnak ajkaim.
- Sokkal jobb, mert így téged látlak. Mindig is láttalak téged, Loki, nem kellett volna ezt tenned - sóhajtok fel fáradtan, mert nem fogok tudni megbízni benne, ez szomorú tény, de szükségem van rá. A segítségére, de tudom hogy nem adja ingyen.
- Ez a hely nem éppen hozzád illő. Ki tudlak innen vinni amennyiben hajlandó vagy nekem segíteni - nézek rá, és égkék szemeim nem eresztik az ő jeges pillantását. Tudja jól ő maga is, hogyha valamit megígérek, az úgy van. Én vele ellentétben be tartom a szavam.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
197
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Kedd 23 Május 2017, 17:48

Thor & Loki

Ahogy kiejti a száján a ”haza” szót, halvány mosolyra húzom a szám. Haza … mit szólhat hozzá a kis szerelme, hogy hanyagolja a másik hazáját?
-Hallottam róla … Thor, Odin fia, Asgard trónjának örököse …-remélem nem hagytam ki semmit a formális bemutatásából. -… rendet tesz a Kilenc Birodalomban. – nem változott semmi. Ő ugyanúgy a hős szerepében tetszeleg, mint mindig. – Szörnyen elfoglalt lehetsz. – nem mintha felrónám neki, hogy csak most jött, de… talán más felfogja neki. Egy ember, egy nő, egész pontosan, aki a Földön vár arra, hogy imádott istene leszálljon érte az égből … micsoda dráma!
-Nem, nem magamnak. – csóváltam meg a fejemet, de nem néztem rá. Tudom, hogy értette, de én másként értelmezem. Nem magamnak, nem neki, és nem is Odin-nak köszönhetem, hogy itt vagyok. Egyedül csak Friggának. Ha ő nincs, Thor most a kivégzésem figyelhetné, nem a rabságom. Már, amennyiben a Mindenek Atyja meghívta volna rá. Díszes társaság gyűlt volna össze, ebben biztos vagyok. De várniuk kell még, a fejemen a nyakamon marad.
-Soha nem láttál, engem, bátyám. – csóváltam meg a fejemet, majd kíváncsian pillantottam fel rá. – Ugye tudod, hogy igazából kék vagyok? – nem látta az igazi alakomat sem, nem látott … semmit. Csak azt, amit akart. A trónt, a győzelmeket, az ünneplést utána, mikor mindenki ráiszik a győzelmét ünnepelve… nekem ebből nem jutott.
A szavait hallva lassan fordítottam felé a fejem és hitetlenkedve néztem rá. Jól hallom? A segítségem kéri? A világ egyre furább és furább…
-Te aztán nagy bajban lehetsz, ha tőlem kérsz segítséget … - halvány mosolyra görbült a szám, ahogy őt figyeltem. Képzelem milyen kellemetlen lehet neki most ez. Idehozott, ünnepelték miatta, most pedig ő engedne el. – Folytasd! Kíváncsivá tettél! – mondtam aztán neki. Egy valamiben egyetértünk: ez itt nem a nekem való hely, én pedig bármire képes vagyok, hogy elhagyjam a börtönöm. Nem fogom megvárni, amíg Odin-nak eszébe jutok és úgy dönt, hogy mégiscsak megszabadítja a nyakamat a fejemtől.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
40



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Hétf. 29 Május 2017, 01:48

Loki & Thor@
“Where did I go wrong? I lost a friend”






Kék pillantásom végighordozom Lokin, és nem tetszik amilyennek látom őt. Ennél sokkal pofátlanabb szokott lenni, megérintette őt Frigga halála. Őt szerette, talán ő volt az egyetlen akit kicsit is szeretett ez a köpönyegforgató.
- Rendet a káoszban amit te okoztál Loki, Odin fia... vagy mondjam inkább úgy hogy Laffy fia, Loki? - húzom fel a szemöldököm, hiszen tudom ki volt az apja, és azt is hogy megölt őt, amikor első ízben akart engem elárulni, és levetette magát a bifröstről. Akkor ott, azt hittem meghasad a szívem érte, nem is sejtettem hogy túlélhette, azt a zuhanást ép bőrrel megúszni?
- Most már egyre kevésbé vagyok - mosolyodom el, hiszen végre van időm élni is, amikor éppen nem Jane-el vagyok. Bár tény és való hogy apám kiborult hogy idehoztam őt, de nem hagyhattam a földön azzal a szörnyű erővel az ereiben. Frigga halála azonban olyan mértékben megborította a Mindenek atyja idegeit hogy Loki segítsége kell hogy kijussunk innen.
- Hát ki másnak? - kérdezek vissza, ahogy figyelem. Rendezetlen haja az arcába hullik. Nagyon esendő látvány, amíg meg nem szólal, mert szavai most is gúnnyal teliek. Pedig valaha mennyire szerettem, és őszinte szívem sosem kételkedett benne.
- Láttalak téged hidd el, öcsém - teszem hozzá csendesen, és bólintok.
- Láttam, még Jöttünheimben, igaz csak egyetlen pillanatra, és soha nem hoztam fel. Úgy gondoltam el fogod mondani ha méltónak tartassz rá - vonom meg a vállam, ezen igazán soha nem problémáztam és nem osztottam meg a barátaimmal sem.
- Kijáratot keresek azgardból. A bifröst kizárva és a tesserakt is lakat alatt, de te.... tudsz egy harmadik utat is - pillantok rá, hiszen tudom hogy tud. Nem lennék itt, ha azt is tudnám hol van a kiút.
- Kijuttatlak innét, kijuttatsz minket azgardból, és szabadon mehetsz akármelyik birodalomba - vázolom fel neki a tervemet röviden és tömören.
- Fogy az időnk, és az őrség nem sokára visszajön, és már nem beszélhetek szabadon. Velem jössz? - kérdezem lényegretörően, mert ez a cella... akkor sem méltó hozzá, ha százszor is megérdemli hogy bűnhődjön, de tudom hogy a bosszú őt is fűti. Vagy legalábbis nagyon remélem.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
197
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Hétf. 29 Május 2017, 20:10

Thor & Loki

Felpillantok rá, mikor Laufey fiaként említ, és halvány mosolyra húzódtam a szám, ahogy felnéztem rá a cellám falának dőlve. Nem vagyok Odin fia, soha nem voltam az. Egy hazugság volt, amelyben felnőttem, és ami a börtönömmé vált. Minden próbálkozásom, hogy kitűnjek … felesleges volt, hogy is lehettem volna vele egyenlő? Ő Odin fia volt, asgardi, én csak … egy relikvia, amit elhoztak Jottunheim-ből.
-Thor, a hős, a … nap megmentője! – gúnyosan mosolyogtam, de nem éreztem magam tőle jobban. Mindig is ő volt a hős. Mindig is őt ünnepelték. Nem változott semmi. – Igyál majd helyettem is egyet magadra! – emlékszem a győzelmei után a tivornyákra, mindenki éltette őt, koccintottak az egészségére … holott nem csinált semmit, csak tette az egyetlen dolgot, amihez értett: harcolt, ész nélkül. Mindig is kivételeztek vele, mindig is körbe rajongták őt, nem volt az égvilágon semmi gondja. Thor, Odin fia … élvezze ki a hírnevét, amíg az tart.
-Oh, igaz is, megfeledkeztem róla … nem zavar a korkülönbség? – az a nő talán élt … harminc évet, Thor ennek legalább a százszorosát. Bárkit megkaphatna, bárkit, de neki egy törékeny ember kell, akit egy erősebb szélfújás is darabokra törhetne. Akármi is történt vele ott a Földön, mikor Odin száműzte … puhánnyá vált. A régi Thor nem járna randevúkra a Földre.
-Már nem számít. – mondtam halkan, majd továbbsiklott róla a tekintetem. Frigga meghalt, Odin-nak pedig előbb-utóbb eszébe fog jutni, hogy bezárt ide, csak mert Frigga kérlelte őt, hogy ne ítéljen halálra. Nem lep meg, hogy Thor nem hallott róla. Odin szeret titokban tartani dolgokat.
-Méltónak? Engem sem tartottak méltónak, hogy tudjak róla. – Odin megtartotta ezt a titkot is magának. Elhozott onnan azzal a tervvel, hogy felhasznál majd a békéje érdekében. Mikor azonban ez nem sikerült neki, úgy döntött, hogy … jobb nekem, ha megmaradok annak, ami mindig is voltam: Thor árnyékának.
-Egy harmadikat. Egy negyediket, egy ötödiket … sok utat tudok. – vontam meg a vállam. Felfedeztem magamnak már egész kicsiként Asgard-ot, megtaláltam azokat a rejtett utakat, amelyekről senki sem tud, megtaláltam a módját, hogyan tűnjek el Heimdall figyelő szemei elől. Ő sem ismer minden utat, és ő sem lát mindent.
-Csak így … szabadon engednél? – azok után, hogy ennyit bajlódott azzal, hogy elhozott ide … most csak úgy elengedne? Nagyon kelhet neki a segítségem, ha ilyen … meggondolatlan ígéreteket kész tenni annak érdekében, hogy megléphessen.
-Benne vagyok. – bólintottam, ahogy felálltam és közelebb léptem hozzá. – Mikor indulunk? – a szavaiból ítélve igencsak sietős lenne a mihamarabbi indulás, ahhoz azonban ki kell innen engednie. Arról nem is beszélve, hogy valahogy ki kell jutnunk a palotából is. A palotából, ahol több az őr, mint valaha. Alig várom, hogy megtudjam, hogy tervezi mindezt végrehajtani.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
40



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Vas. 18 Jún. 2017, 12:55

Loki & Thor@
“Where did I go wrong? I lost a friend”






Nem fordítom el róla a pillantásom, tudom hogy akármennyire is nem idevalónak gondolja magát, apám azért vette magához mert megindított benne valamit mélyen, ami miatt nem bírt többet ölni, és nem vetett véget egy kisgyermek életének.
~ Makacskodhatsz amennyit csak akarsz, Loki, akkor az öcsém maradsz, akkor is ha tucatszor kell téged ide visszarángatnom a világok végéről is...~
A gúnyolódását nem veszem fel, már megtanultam hogy hagyjam, hogy leperegjen rólam minden, amivel a nyelvét köszörülni rajtam és a híremen.
- Ezt látod belőlem igaz? A csillogó páncélt és a kilenc birodalom hősét? Hol van a fenemód éles látásod öcsém? - kérdezem tőle, hiszen egykor lehet hogy ennyi voltam, és csak harcoltam és utána hetekig tivornyáztam a barátaimmal, és ünnepeltünk, de azóta sok minden történt. Komolyodtam, és felelősségtudatosabb lettem. Más barátaim is lettek.
- Igazából a nap hőse jelenleg, bármilyen fájó is, nem én leszek ma, hanem te ha hajlandó leszel segíteni nekem - egészítem ki a mondandóm és a cella falának dőlök, nem messze a kikapcsoló szerkezettől hogy kiszabadíthassam. Az összes istenre esküszöm, megteszem ha ez kell ahhoz, hogy megmenthessem Janet ettől a szörnyű vírustól.
- Engem aztán nem. Tudod, ő ember, nem fog addig élni mint én, így hát kihasználom azt a pár évet ami a közös boldogságunkra van, én lehetek utána még szerelmes másba de Jane csak egy van és most - válaszolok neki, mert bár könnyedén mondom ezt, mégsem hiszem hogy egyhamar képes leszek feldolgozni hogy ha Jane már nem lesz többé. Bele sem merek gondolni mi lesz akkor, de elűzöm magamtól ezeket a gondolatokat, mert egyszerre csak egy problémát tudok megoldani és az most az Aether.
- Igaz, hogy apánknak sok hibája van, többek között a titkolózás is, de az nem tartozik a hibák közé hogy nem szerette a gyerekeit. Csak mi vagyunk neki Loki, hogyis ne szeretne miket. Téged is, bár tudom hogy a kemény, makacs fejedbe nem fér bele ez a gondolat de ettől még így van - szólalok meg, és élénk szemeim őt nézik, nem akarom őt itt látni, de nem hiszem hogy jobb lesz akkor sem, ha elengedem. Előbb utóbb vissza is kell majd hoznom ha megint valamiféle ámokfutásba kezd az egyik világban, és hívni fognak, mert tudom hogy hívni fognak. Elvégre az én testvérem.
- A tudásod néha már irigylésre méltó - mosolyodom el, mert akármit is gondoljon, én mindig megbecsültem Lokit, és amikor elmentünk Jöttünheim-be jégóriásokat vadászni akkor az én forrófejűségem a vesztünket is okozhatta volna, ha nem gondolkozik előre, és szól valakinek hogy jöjjenek értünk. Kemény és alapos lecke volt egy életre.
- Elviszel minket a sötét világba, és onnan az emberi birodalomba ahol el tudom rejteni Jane-t átmenetileg. Van benne valami, amit Malekith nagyon akar - teszem hozzá a végén és rátenyerelek a nyitógombra mire villózni kezd a fal és eltűnik. Megvárom hogy Loki kilépjen onnan.
- Először is, alkoss egy illúziót hogy még odabent vagy, és vedd fel Sif alakját, a többit megbeszéljük ha biztos helyre érünk - adom az első utasítást, ennyit csak megér a szabadsága hogy szót fogadjon, nem? Vagy a bosszúja, mert amennyire én is meg akarom ölni Malekith-et tudom hogy ő is. Ebben egyeznek az érzéseink.



Zene: Call me
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
197
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Kedd 20 Jún. 2017, 14:06

Thor & Loki

Hinnem kéne Odinnak? Hinnem kéne annak a szavában, aki egész életemben egy hazugsággal hitegetett? Hogy vagyok olyan jó, mint Thor … de soha nem lehettem a szemében egyenlő vele. Higgyem el, hogy megszánt engem? Lehetőséget látott bennem, de nem élt vele, mikor lehetősége lett volna rá. A hazugságot választotta, elvárta volna tőlem, hogy Thor árnyékában éljem le az életemet.
-Érzelgőssé váltál. Mióta érdekelnek téged az emberek? Régen istent játszottál, most pedig … egy lennél közülük? – persze, tudom én a választ. A nő … akármi is a neve, ő tehet róla. Ha ő nincs, Thor sem változott volna meg. Ettől függetlenül viszont, még mindig ő a hős. Mindig is ő volt.
-Nagyon fontos lehet ez neked, ha még ezt is átadnád nekem … - gúnyos mosoly ült ki az arcomra. Ő nem is tudja, talán fogalma sincsen róla, hogy akaratlanul is magának akar minden dicsőséget. Hányszor ünnepeltek engem, helyette? Hányszor ittak az én egészségemre? Soha. Másból sem állt az életem, mint örülni az ő sikereinek.
- Ahogy elnézem, remekül telik a boldog együttlét. – Asgard-ot lerohanták, Friggát megölték, ő pedig az én segítségemet kéri, azután, hogy nem is olyan régen, még ő hozott ide, és adott át Odinnak. – Tégy neki szívességet, és hagyd egyedül meghalni! – ő is tudja, csak nem meri kimondani. Száz év múlva a nőnek csak a csontjai maradnak meg, Thor azonban még évezredekig elélhet. Nem ér el ezzel a … értelmetlen szerelemmel mást, csak, hogy tönkreteszi a nő életét. Szerelem … azelőtt ilyen az eszébe se jutott volna.
-Mondta, hogy megölt volna? Ha Frigga nincs, nem kérhetnéd most a segítségem. – kíváncsian néztem fel rá, vajon elbeszélgetett-e Odin-nal erről. Vagy Odin ezt is inkább megtartotta volna magának? Nem lepne meg. – Mit gondolsz, mikor jut eszébe, hogy még életben vagyok? – most, hogy Frigga meghalt … semmi nem tartja vissza attól, hogy kivégeztessen. Én viszont nem szeretném megvárni, amíg eszébe jut, hogy ki raboskodik a börtönében.
-Neked nem állna ilyen jól. – vontam meg a vállam, majd elmosolyodtam. Ő mindig is az erő volt, bármi is történt, mindenre ugyanaz volt a válasza: harc. Amíg ő az erejét, addig én az elmém palléroztam. Olyan dolgok tudójává válltam, mely titkokat szerettek volna elfeledni, örökre.
-Gondolom nem ugyanazt, amit te. – habár, én azt sem értem, hogy ő mit akar ettől a Jane-től. – Legyen. Elviszlek a Sötét világba, majd a Földre, hogy megmenthesd a nőt! – bólintottam a szavaira. Ennél jobb esélyem nem lesz, hogy kijussak innen. Az ára pedig … nos, meglepően kedvező, habár, én magam nem szándékozom túl sokáig velük maradni, miután kivittem őket innen.
Az illúziót már akkor megteremtem, mikor ott állok előtte, így mikor átlépem a börtönöm küszöbét, az élethű másom továbbra is ott áll. Csak addig tartom fent, amíg ki nem jutunk Asgard-ból. Egy másik világból nehezebb fenntartani és … értelmetlen is.
-Sif alakját …   ismételtem meg mosolyogva, és pillanatokkal később már az ő alakjában állok Thor mellett. - … érthető, ha ő a kedvenc bajtársad. – vigyorodtam el, ahogy végig néztem magamon. – Ez nagyon nem vall rád, bátyám! Mondd csak, nem akarod még is inkább … kiverekedni magad? – mosolyogva néztem rá, mikor elindultunk. – Nosztalgia gyanánt … -  vontam meg a vállamat, továbbra is jót derülve. Oh, igen, remek érzés újra szabadnak lenni! Thor pedig, nos … ezzel most kihúzza a gyufát Odin-nál!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
40



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Vas. 16 Júl. 2017, 02:38


Loki and Thor
We are the others...


Tudom hogy ő nem hisz apánkban, és abban sem hogy szerette, de nekem meggyőződésem, és ebben a hitemben nem tud megingatni. Loki gyanakvó és előszeretettel piszkál olyasmit, amit nem feltétlenül kellene. Tudom hogy féltékeny rám, és valahol talán érthető is, nem voltam oylan jó testvére mint lehettem volna, de most nincs idő ezen siránkozni, van éppen elég más problémánk.
- Nem lettem ember, attól, hogy foglalkozom velük. Példának okáért a galibát amit te okoztál, miattad állítottam meg, mert az én felelősségem vagy - válaszolok neki, és veszek egy kicsit mélyebb levegőt. Nem fogom hagyni hogy kihozzon a sodromból, bármennyire is szeretné is elérni. Túl sokáig engedtem már az ármánykodásának, és a befolyásának, ezúttal tisztán látok, nem homályosít el senki.
- Látod? Nem vagyok teljesen önző - mosolyodom el könnyedén, de valótlanul, mert nem vagyok éppen mosolygós kedvemben. Hiányzik az öcsém, még az a Loki, aki nem volt ilyen cselszövő.
- Oh, egyedül fog meghalni, nem követem a halálba de nem fogom hagyni hogy idő előtt meghaljon valami miatt, ami miatt elvesztettük anyánkat. Hiába tagadod, öcsém, tudom hogy szeretted őt, és ő téged mindennél jobban - hiszen anyánk mindig is Lokival kivételezett az illúziókeltés varázslatait is neki tanította meg, de nem irigyeltem tőle. Örültem hogy szeretve van, és eszembe se jutott hogy ő csak az árnyékomnak hiszi magát. Hol lennék most nélküle? Hányszor állt már mellettem. Ezüstként támogatta a fényes aranyat de egyik sem lenne a másik nélkül, és ezt mindig is becsültem benne. Tévedni viszont, még mi is tudunk.
A megjegyzésére kissé megrándul az arcom.
- Nem ölt volna meg. Anyánk viszont jó indok volt hogy életben hagyjon, és ne látszódjon gyengének az alattvalói szemében - hiszem hogy így van, és nem lett volna képes végignézni a fia halálát. Loki halálát. Nem bírnám ki ha őt is el kellene veszítenem.
- Apa jelenleg nincs túl beszámítható formában, szóval nem igazán érdekel mikor jut eszébe egyáltalán tenni valamit - vonom meg a vállam, nem lesz itt kivégzés, pláne ha szembe megyek a király akaratával és kiszabadítom az öcsémet, mégha később biztosan meg is bánom. Nem méltó rá hogy ilyen helyen rohadjon el.
- Való igaz, de ezért voltál mindig is te az ész kettőnk közül - mosolyodom el, ez kivételesen igaz és soha nem vitattam hogy zseniális elme. Csak annak nem örülök, hogy mindezt a tudását, rosszra használja fel. Ahelyett hogy a birodalmat szolgálná vele, elvakítják kicsinyes vágyai.
- Nem, nem ugyanazt - hagyom rá, és megvárom a döntését. Tudom, hogy nem fog tudni ellenállni ennek, hiszen a szabadságát mindennél jobban szereti és ha elvisz minket a sötét világba, akkor felőlem a birodalom azon pontjára megy, amelyikre szeretne. Én mindig kész leszek, hogy megállítsam.
- Sif nem túl feltűnő, mindig mellettem állt, és nem túl nagy hazugság hogy eljött velem meglátogatni Lokit - teszem hozzá, és elindulok kifelé, Lokival az oldalamon, és nem tévesztem szem elől egy pillanatra sem. Nem felejtem el, hogy mi mindent tett, és nem engedem csak úgy szabadon, amikor túljutunk a kritikus részeken, az egyik oszlophoz lököm.
- Bármennyire is jól hangzik, azért az egész világ seregével még én sem bírok el, de veled igen - vigyorodom el, ahogy hallható lesz a kattanás. Az isteni erőre kifejlesztett bilincs kattant.
- Igazán jól áll. Csillog is, te szereted a felhajtást nem? Ne vedd bizalmatlanságnak, csak óvatos vagyok - jelentem ki, de nem szándékozom sokáig rajta hagyni, csak amíg külön nem válnak útjaink.

Music: ♪ Calling
• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
197
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Hétf. 17 Júl. 2017, 21:19




A szavait hallva meglepett arccal pillantottam fel rá. Az ő felelőssége volnék? Aligha. Én legalábbis soha nem kértem rá. Mindig is szeretett a hős szerepében tetszelegni. Mutathatja bármelyik arcát is, én pontosan tudom, hogy a régi Thor nem szűnt meg létezni. Ugyanúgy akarja a harcot és az elismerést, mint régen.
-A te felelősséged? Akkor bizony egy midgardi börtönben lenne a helyed, ha már idehoztál, elvéve tőlük az igazságszolgáltatásuk lehetőségét is. – háborús bűnösként tarthatnak ott számon, azonban nem ítélkezhettek felettem, miután Thor úgy döntött, hogy Asgard-ban kell elítélni, nem a Földön. Az embereknél nem egy cellám lenne, sokkal inkább egy … ovális irodám. Nekik nincs hatalmuk ahhoz, hogy bezárva tarthassanak, akármennyire is szeretnék ezt hinni. Köztük az vagyok, akik akarok lenni, ha nem akarom, soha nem találhatnának meg.
-Nem, nem vagy. Az én vagyok. – lassú vigyor kúszott az arcomra. Nem volt régen sem önző. Fennhéjázó volt és többre becsülte magát, mint kellett volna, de … önző ettől még nem volt. Ellenben velem, hiszen a trónért tettem minden szörnyűséget, amit a számlámra írnak. Minden hazugság, átverés azért volt, hogy nekem jobb legyen. Sajnos nem, ha tényleg így lett volna, nem itt lennék. Ennél sokkal árnyaltabb az összkép, de nem várom el senkitől, hogy megértse ezt, és nem is akarom, hogy így tegyenek.
Ahogy Friggát említi, elkapom róla a tekintetemet és a földet kezdem bámulni, miközben beszél. Lopva pillantok rá oldalra, de nem mondok semmit. Nem akarok róla beszélni. Nem tagadok, nem adok neki igazat, csak a cella falának döntöm a fejem, mielőtt ismét ránéznék. – Megleptél. Azt hittem mindent elkövetsz, hogy … halhatatlanná tedd. – lehetetlen lenne? Talán. De sok dolgot láttam már, tapasztaltam olyan erőt, amelyhez foghatót nem látott még senki. Az, hogy ilyen könnyen belenyugodott a kis szerelme sorsába, több, mint meglepő.
-Szóval még meg is véd, hogy ne a nép lincseljen meg? Azt hiszem hálásnak kéne lennem neki. – cinikus volt a hangom. Jól tudom, hogy nem vagyok éppen közkedvelt személy Asgard-ban, se a Földön, se … sok más helyen a galaxisban. A hírem megelőzött, de bárhol szívesebben lennék, mint egy cellában, ahová Odin zárt be.
-Az akarata ellen szegülnél? Ez … tetszik. – széles mosolyra görbült a szám. Oh, de még mennyire, hogy tetszik! Odin bosszankodhat, Thor pedig … nos, kitudja, talán belekóstolhat milyen a száműzött élet. Nem, mintha száműznék őt emiatt. Ő Thor, Odin fia, tehet bármit, megbocsátást nyer. Ettől azonban még nem lesz kevésbé szórakoztató véghez vinni mindezt.
A bókját csak mosolyogva nyugtáztam. Azonban akármilyen elmés is voltam, soha nem érhettem fel hozzá. Az embereknek ez nem számít, azt szeretik, ami egyszerű és … látványos. Esélyem sem volt rá soha, hogy olyan népszerű legyek, mint ő. Egy idő után pedig már le is mondtam arról, hogy az legyek.
-Talán mégis. Soha nem rajongott értem. – vontam meg a vállamat. Valamiért nem nyertem el a szimpátiáját már az előtt sem, hogy szíve választottja ellen fordultam. Akár tud Thor arról, hogy a bajtársa mit érez, akár nem.
-Mi az? – kérdezem ingerülten kissé, mikor az oszlophoz szegez, majd a szavait követő kattanást hallva csak elhúzom a szám. – Szóval nem bízol bennem? – mondom ki a nyilvánvalót, és próbálom úgy mozgatni a csuklómat, hogy valahogy kiszabaduljak a bilincsből, de nem sikerül. – Tudod, így megbilincselve nem sokat tehetek, ha őrökbe botlunk? Legalább az egyik késem add ide! – tártam szét a kezem, amennyire az lehetséges volt a bilincs szorításában. ¬– Azt hiszem társaságunk akadt … -  mondom, ahogy oldalra pillantok. A folyosóról léptek hangzanak fel, kicsivel később pedig öt őr tűnik fel, akik pár pillanatnyi döbbenet után felénk kezdenek futni. – Még leszedheted rólam? – pillantottam Thor-ra, a kezemet nyújtva felé. Nem tetszik, hogy így megkötötte a kezemet.

Still don't trust me brother?

Thor & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
40



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Hétf. 21 Aug. 2017, 18:04


Dear brother
How can I trust you?


Bármit is mondjanak, Loki az én öcsém, az én családom szóval mint ilyenért, én tartozom felelősséggel, noha soha nem derült ki igazából ki is az idősebb és apánk szavaira hagyatkozhatunk csak, miszerint én. A szavaira kissé megcsóválom a fejem, mert mindketten tudjuk, egyikünket sem tarthatna vissza egyetlen midgardi cella sem. A Mjölnirt nem tudnák letiltani tőlem, hiszen mindig jön ha hívom.
- Ugyan már Loki, egyikünket sem tarthatna vissza egyetlen midgardi börtön sem, ha nem akarjuk - válaszolok neki, hiszen tény és való, idehoztam. Pontosan tudom, mennyire tartaná őt vissza az emberi hatalom. Mintha egy cérnaszállal kötném gúzsba a kezeit, annyit érnének az emberi módszerek ellene. Hamar kijátszaná őket, és remekül szórakozna.
- Tőled viszont már megszoktam - válaszolok, hiszen tudom jól, hogy mindent, amit tett, azért tette hogy király lehessen. Az én helyemre pályázott, de ezt nem is kellett volna, hiszen én sosem kívántam magamnak Asgard trónját. Apánk döntése volt, hogy rám akarja ruházni.
Frigga halálára legkevésbé sem számítottam, és valószínű ő sem. Anyánk olyan öröknek, olyan elnyűhetetlennek tűnt, mint aki sohasem akar majd itt hagyni minket, és bevallom szomjazom a bosszút azon a nyavalyás tündéren.
- Csábító a gondolat, hogy örökké együtt élhessünk, de embert nem lehet azgardivá tenni... - mert azt nem tagadom hogy kerestem a módját, hogy miként lehetne ezt kiküszöbölni, hogy ne haljon meg idő előtt, de azzal felrúgnám a természet rendjét, és annak mindig következménye van. Most éppen Frigga fizette meg, a ragaszkodásom Jane-hez, hiszen az ő védelmében halt meg, és nem akarom megvárni amíg ez Odin fejében is lerakódik, és azt hinné hogy jó ötlet őt Malekith elé lökni.
- Nem kell annak lenned, elég lenne ha kevésbé lennél cinikus, de azt hiszem ez már irreális kérés lenne veled szemben öcsém - mosolyodom el halványan, hiszen ritka eset hogy szembe megyek apám óhajával, és nem azt teszem amit kellene, amit esetlegesen elvár tőlem. Számára újszerű lehet, de hogy is mondják? Vannak még csodák.
- Érted nem is. A kedvemért viszont eljött volna hozzád egyedül is, ha erre kérem - válaszolok neki ahogy lassan útra kelünk, és a szobámtőól nem messze lévő helységbe próbálom navigálni, ahonnan többen is nekivágunk majd a palotának. Lokiban viszont nem bízok meg akkor sem ha az öcsém.
- Oh, miért is bíznék benned? Kezdd el sorolni, hányszor nem árultál el, én megvárom - villannak rá kék szemeim álságos derűvel, hiszen néha meg bírnám fojtani.
- Ugyan Loki, tehetséges illúzió keltő vagy, még így is. Elvégre neked is érdeked hogy ne vegyék észre a szökésed nemigaz? Nincs nálam egyik fegyvered se, de később tárgyalunk róla - ígérem meg neki, mert eszem ágában sincs felfegyverezni, bár anélkül sem igazán hagyhatom. Ki kell találnom magamban valamit erre, és tovább húzom őt, reménykedve hogy még kikerülhetjük őket. Magamban szitkozódok egy sort, de megforgatom a pörölyöm, és rövid dulakodás után földre terítem az őröket.
- Siessünk! - ragadom meg és szinte reptetem magunkat olyan iramban sietek végig a folyosón, ahol több őrrel nem találkozunk, csak Siffel, aki őrt áll az ajtó előtt, és betessékel minket. Kifújom magam, és összekapkodok pár cuccot amire szükségünk lehet és végül is Lokinak is odaadom a kedvenc késeit. Végül is meg kell védenie magát, és idő szűkében vagyunk.
- Jól van. Elvisszük azt a hajót ami a palota oldalában landolt, a többiről menet közben tárgyalunk - mert már van tervem, és részletesen kidolgoztuk, csak éppen vele nem akarom megosztani minden részletét egyenlőre.

//Hatalmas késéssel, de hatalmas szeretettel is <3  nyalint //

Music: ♪ Calling
• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
197
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor Kedd 22 Aug. 2017, 17:17




A szavait hallva csak bólintottam. Igaza van, az embereknek nincs hatalma, hogy fogságban tarthassanak, hacsak … én azt nem akarom. A legutóbb pedig önként vonultam börtönbe, az eredménye pedig Thor számára ismerős lehet.
- Ha akarjuk. – idéztem az utolsó szavait. Elvégre, sokkal inkább raboskodnék az emberek között, mint itt Asgard-ban. Ott ők lennének fogságban, hiába én vagyok a cellájukban. – De attól még próbálkozhatnak. Nagyon szeretnek újra és újra elbukni. Ki vagyok én, hogy megtagadjam ezt tőlük? – húztam mosolyra a szám. Soha nem találtak volna meg, ha nem akarom, hogy észre vegyenek. Úgy járhatok közöttük, mint egy szellem, ott lehetek az elnökük mellett, minden beszélgetésüket hallhatom, ha úgy akarom. Az emberek csak bábok, a zsinórokat mások rángatják.
-Azt hiszed a trón után vágytam annyira? A trón csak eszköz volt. – eszköz, hogy bizonyíthassak Odin-nak, hogy méltó vagyok hozzá, hogy … vagyok olyan jó, mint Thor. De az ő szemében soha nem lehetek egyenlő vele. – Arra vágytam, hogy kiléphessek az árnyékodból, amibe egész életemben éltem! Soha nem érdekelt a trón. – ez persze így nem igaz, de … nem úgy érdekelt, ahogy hiszi. Nem vágytam rá gyerekkorom óta, én csupán hinni akartam annak, hogy ugyanúgy méltó lehettem volna rá, mint Thor. De én nem kaptam a csillogásból, abból a szeretetből és rajongásból, ami őt körülvette. Az ő barátai nem voltak az én barátaim, az ő sikerei pedig … valójában az én vereségeim voltak.
- Szerencsére! – sóhajtottam fel Thor szavait követően. – Még a végén minden embert azzá tennél, az újdonsült barátaiddal az élen! – fogalmam sincsen, hogy miként ébredt öntudatra a rajongása az emberek után, mikor még egy évezreddel ezelőtt csak azért járt a Földre, hogy szórjon néhány villámot, ami után istenként tisztelhetik majd. Éles váltás, még tőle is. – Ők csak emberek. Semmik hozzánk képest. – vontam meg a vállamat mosolyogva. Oh, ő talán ezt soha nem vallaná be, de  tudja, hogy igazam van. Mi istenek vagyunk, az emberek halandók, gyengék, gyarlók … nem véletlen, hogy embernek születtek.
- Túl jól ismersz, bátyám! – vagy csak azt hiszi, hogy túl jól ismer. Akárhogy is, én kifogok innen jutni, ha Odin azt hiszi, hogy tétlenül várom, amíg eszébe jut, hogy itt raboskodom, téved. Nem fogok a dühe enyhítésére szolgálni, a kudarca csak az övé. Ő engedte ide az embert, ő miatta támadtak Asgard-ra. Mégsem ő halt meg, hanem Frigga.
-Igaz, érted mindig is rajongott. – mondtam ki a nyilvánvalót mosolyogva, amit Thor is tudott, csak … talán nem akart róla tudomást venni. Szinte már … sajnáltam őt. Thor kedvéért tenni, miközben egy másik nőt szeret … ismerem az ilyet, nekem is Odin kedvéért kellett volna Thor-t segítenem egész életemen át. Minden sikerem, győzelmem Thor-nak adni, az életem szentelni neki. Az árnyékában élni. Ostoba vénember!
- Csak a rosszra emlékszel, bátyám, ez … igazságtalan! – rájátszok ugyan a sértettségemre, de … valójában egy részét komolyan is gondolom. Életem nagyrészét épp azzal töltöttem, hogy segítettem neki.
- Nem könnyíted meg a dolgom … -  morgom, ahogy feltűnnek az őrök, azonban nem avatkozok közbe, hagyom, hogy Thor terítse le őket. Minek pazarolni az erőmet, amíg itt van ő? – Bocsánat, de így nehéz tapsolni … -  emelem meg kissé a kezemet, hogy tiszta legyen: igen korlátozottak a lehetőségeim most, hogy bilincsbe vert.
Nem valami könnyű tartani az iramot, amit diktál, szóvá is tenném, hogy talán kissé túlzottan is siet, de mindezt jóváteszi, mikor visszakapom a késeimet. Habár bilincsben még így nehézkes használni őket. – Oh, végre! A bilincs marad? – nyújtottam oda a kezem Sif, majd Thor felé. Nem túl titkolt szándékom, hogy minél előbb lekerüljön rólam.
- A többiről? – kérdeztem kissé hitetlenkedve. – Mondd, hogy nem improvizálsz. – egy ilyen szökést meg kell tervezni, jó alaposan, de ha Thor mindezt csak most találja ki … ennyire nem lehet naiv. Vagy mégis? – Tudod egyáltalán vezetni azt a hajót? – valahogy kétlem, hogy Malekith hajóival gyakorolt volna fiatalkorában. – A szerelmedért is beugrunk még? – pillantottam Thor-ra. Őszintén remélem, hogy nem, minél többet vagyok itt, annál kevesebb esélyem van eltűnni.

Still don't trust me brother?

Thor & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Prison break - Loki & Thor

Vissza az elejére Go down

Prison break - Loki & Thor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Loki & Thor - A long time ago
» Prison - Éld az életed
» Part 14 / 2
» Képek
» Part 14 / 10

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-