» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

•• Monica Bellucci
írta: Gamora
Today at 21:24
•• The Lonely Kid
írta: Loki
Yesterday at 19:54
•• Vitali és Caroline
írta: Caroline Shione
Hétf. 16 Okt. 2017, 18:51
•• Just a workship
írta: Sebastian la Morte
Hétf. 16 Okt. 2017, 16:44
•• D∈mons - [Avery&Pria]
írta: Avery Jones
Hétf. 16 Okt. 2017, 15:21

Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
11
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
► somewhere in Virginia



Tárgy: Oswald "Ossie" Emsworth Szer. 17 Május 2017, 22:23

Oswald "Ossie" Emsworth

Oz, Ozzy, Ossie




biográfia

becenév » Ossie, Oz, Ozzy
születési idő » 1997. 06. 06.
születési hely » Virginia, Minnesota
kor » 19 év
play by » cole sprouse
csoport » független mutáns (egyelőre)
tartózkodási hely » valahol Virginiában
család » Oswald Emsworth - Elég fura egy alak. A kapcsolatunk elég hullámzó, szerintem ő sem tudja eldönteni, hogy mit akar néha. Úgy vagyok vele, ahogy minden srác, akit hagyott már cserben az apja. Reménykedem, hogy tud változni, de nem lep meg, mikor rám cáfol.
Helen Soames – 16 éves voltam, mikor lelépett a húgommal otthonról. Néha küldött egy levelet, hogy élnek még, de ... semmi több. Aztán férjhez ment, valami orvoshoz, azt hiszem. Azóta sem beszéltem vele.
Loretha "Lottie" Emsworth - mindig is jóban voltam a húgommal. Mióta elmentek nem láttam őt, de bíztam benne, hogy majd visszajön egyedül, vagy anyával, mindegy, csak jöjjön vissza. De egyik se történt meg, és apa végül is jól mondta. Már nem kislány.



jellem és külső »
Nem nagyon tudok olyat mondani, amit nem látsz. Átlagosan magas vagyok, átlagos testalkattal. Kék színű szemem van, mint szinte minden férfinak a családunkban, szeretnek ezzel felvágni, de ... nem az angol királyi család vagyunk, ezt meg kéne érteniük. Egy jó ideje nem láttam már fodrászt, de mivel sapka nélkül nem igazán létezem, ez szerintem teljesen mindegy. Ami a sapkát illeti, egy régi ajándék, ami valahogy rajtam ragadt. Ha le is veszem, olyankor általában egyedül vagyok. Nem vagyok egy David Beckham, azt hiszem simán lehetnék bárkinek a szomszédja, annyira vagyok feltűnő ilyen téren. Az öltözködésem már kissé más tészta, azt sokan szeretik "furának" hívni, amiben biztos van is valami, ha ilyen sokan mondják, de nem igazán izgat a dolog, elvégre ez arról szól, hogy jól érezd magad, nem? Vagy, hogy ne fagyj halálra ... bocs, ha emiatt elhagyom az asszonyverőt.
Kétféle ember vagyok. Amit mások hisznek rólam, és amilyen tényleg vagyok. A kettő között azért van egy kis átfedés. Apám miatt elég rossz hírű családba születtem, emiatt pedig engem is elkönyveltek annak, aminek őt. Hogy ez mi? Nos ... veszélyes, kétes alak, akitől jobb, ha távol tartod magad. Azt hiszem drogosnak, vagy drogdílernek tartanak. Nem hazudok, azért valahol rászolgáltam erre, besegítettem olykor a "családi üzletbe", ez pedig nem fest túl jó képet rólam. Egyébként meg ... nem én vagyok a Sátán fia. Hol cinikus, hol szarkasztikus vagyok, sokszor úgy tűnhet, hogy nem foglalkozom másokkal és úgy alapvetően semmivel sem, ami körülöttem van, de ... csak azért, mert nem érdekelnek. Nem vagyok hülye, meg van a magamhoz való eszem. Nem dühöngök, vissza tudom magam fogni, persze nem örökké, de próbálok okosabb lenni, mint mások. Hűségesnek tartom magam, talán ez az egyetlen pozitív dolog, amit tanultam a családomtól. Ha nem így lenne, már én is rég leléptem volna szó nélkül. Nem vagyok egy túl komplex személyiség, csak vagyok, aki vagyok.
képesség »
Majdnem tizenhét voltam, mikor rájöttem, hogy nincs szükségem ajtókra, ha elakarok jutni valahova. Elég bizarr volt. Lefeküdtem a kanapénkra és a város másik végén keltem fel, Mrs. Bertrans ágyában, akinek azt hiszem hozzájárultam ezzel a válásához. Nem igazán tudom még teljesen kontrollálni, igazából azt sem tudom, hogy mi ez pontosan. A lényeg, hogy koncentráljak egy helyre és … nyitok valamiféle hasadékot, amin átlehet oda jutni. Elég zavaros, és sokszor akaratlanul is megteszem, ha nem tudok uralkodni az érzéseimen. Gondolom fejlődik ez még, vagy valami, de jelen pillanatban vért izzadok azért is, hogy képes legyek egy akkora hasadékot nyitni, amin éppen csak át tudom magam préselni.  

előtörténet »
-Oswald Emsworth…  - motyogta a nevem a sheriff, ahogy helyet foglalt velem szemben. – A harmadik. – tette hozzá, ahogy kinyitotta az aktáimat és fájdalmasan lassan dőlt hátra a székében. – Szóval, nem szeretnél valamit mondani, Oswald?
- Ossie. – javítottam ki, ami szemlátomást nem nyerte el a tetszését. Nem szerettem, ha Oswald-nak hívnak. Oswald a nagyapám és az apám, utánuk kaptam én is a nevem, de … 2014 van, az Oswald úgy hangzik, mintha egy nyolcvanas évekbeli filmből léptem volna ki. Pedig nem, akármilyen hihetetlenül is hangzik. – És nem. – ráztam meg a fejemet. Tudom, hogy mit akar tőlem hallani, de elment az esze, ha azt hiszi, hogy elkezdem magam alatt vágni a fát.
-Akkor majd én. Bertans-ék azzal vádolnak, hogy betörtél hozzájuk.
-De nem törtem.
-De ott voltál. – világított rá Walsh sheriff arra az egyértelmű tényre, amit sehogy nem tudtam letagadni.
-Nincs jele betörésnek, igaz? Szóval … nem törtem be. Én csak … ott aludtam. – vontam meg a vállam, és próbáltam leplezni, hogy mennyire is fáj ezt kimondani. Fogalmam sincsen, hogyan kerültem oda. Nem ittam, nem szívtam semmit, mégis Bertans-ék ágyában keltem fel. Szerencse, hogy jók a reflexeim, mert Mrs. Bertans egyből egy vázával támadott, mikor meglátott.
-Mrs. Bertans azt mondta, hogy nem engedtek téged be.
-Persze, hogy ezt mondja. Ha nem ezt mondaná, akkor most nem ülnék itt. – bosszankodtam most már egyre látványosabban. Tényleg nem értem, mi szükség erre. Mrs. Bertans valószínűleg a házasságát próbálja ezzel a mesével megmenteni, pedig én már ott helyben megmondtam, hogy nem csináltam az ég világon semmit Mr. Bertans feleségével.
-Komoly bajban vagy, Oswald. – már megint. Csak a szemem forgatom. Miért nem képesek az emberek a szájukra venni az Ossie-t?
-Tényleg olyan hülyének néz, hogy miután betörök oda, befekszem Mrs. Bertans mellé? Hogy aztán reggel megpróbáljon leütni egy vázával? Ha már itt tartunk … beakarom én is perelni, amiért megpróbált megölni! – kissé túlzás az, hogy megpróbált megölni, de … az is túlzás, hogy itt vagyok, szóval kit érdekel. – Ez az egész az apámról szól, igaz? Miatta könnyű rám verni valamit, amihez semmi közöm.
-Csak mondd el, hogy mi történt!
-Már mondtam. Ott aludtam. Kizártam magam otthonról és … Mrs. Bertans beengedett. – próbáltam úgy fogalmazni, hogy ne jöjjek nagyon rosszul ki a dologból, de éreztem, hogy ezt sehogy nem fogom tudni majd kimagyarázni.
-Az ágyába? – a sheriff hangján érezhető volt a színtiszta kételkedés a sztorimat illetően. – Ugye érzed, hogy ez kissé sántít?
-Nézze, Bertansék gazdagok. Maga szerint képes lennék betörni oda nyom nélkül? – köztudottan paranoiásak voltak. Fogadni mernék, hogy valami nagyon hightech biztonsági rendszerük van. – Mr. Bertans épp nem volt otthon, biztos kellemetlenül érezte magát a felesége, mikor hazaért és inkább hazudott.
-Ne hagyd el a várost, lesznek még hozzád kérdéseim. Mehetsz! – intett a kezével az ajtó irányába, nekem pedig nem kellet kétszer mondani, hogy tűnjek el. Már látom előre, hogy ezentúl nem csak drogdíler leszek, de anyakomplexusos is.

-Már mondtam, hogy nem. – ennél egyértelműbben már nem is csóválhatnám meg a fejem. – Lehet meg fog lepni, de nem mindenki vágyik arra, hogy betörjön az őrs bizonyítékraktárába. – nem ez volt az életcélom. Tisztában vagyok vele, hogy az apám nem egy angyal. Jó nagy seggfej tud lenni, de azért neki is van egy kedvelhetőbb oldala. Nem olyan, amilyennek mások mondják, de néha nagyon nehézzé teszi azt, hogy megvédjem őt.
-Most utoljára, Ossie! Nem kérek tőled többet ilyet! – erősködött tovább az apám, de egyből halkabban folytatta, mikor látta, hogy többen minket néznek. – Figyelj, ezt meg kell tenned! Ez a te …
-Az én mim? Hibám? – kissé felháborodtam. Még akkor is, ha valahol azért igaza van.
-Te vágtad le az ujját.
-Véletlen volt! Mondtam, hogy nem tudom sokáig megtartani!
Én tényleg mondtam. Hülye voltam, tudom. Meséltem az apámnak arról, hogy mit tudok. Persze, hogy meséltem, csak neki mondhattam el. Ő pedig azt mondta, hogy ez egy  ”rohadt ajándék”. Láttam rajta, hogy már körvonalazódott a fejében az ötlet. Belementem, igazából én sem tudom, hogy miért. Az izgalom miatt, és mert … az apám nélkülem is megcsinálja, ha én segítek legalább nem bukik le és kerül rács mögé. Ja, tudom, elég gyenge kifogás.
-Tudod, hogy Walsh ránk van szállva. Csak ezt tedd meg, oké? Nem engedhetem, hogy börtönbe kerüljön. Van egy fia.
-Ja, sok közös van bennetek. – mondtam ironikusan. Az apámra pillantottam. Nem akartam megtenni. Egyáltalán nem. Így is épp eleget tettem már neki és a bandájának. Viszont ő mégiscsak az apám, én pedig tehetek bármit, az apám fia vagyok. Nem arról van szó, hogy ne érezném át ezt az egészet. Ismerem a banda tagjait, mindig jók voltak hozzám, a maguk módján, és sokat segítettek, főleg miután anyáék leléptek. Apa ilyen, neki ők is egyfajta a család. – Oké. – mentem bele, majd felsóhajtottam. Már előre látom, hogy ennek sem lesz jó vége. – Biztos vagy benne, hogy a bizonyítékraktárban van?
-Egy levágott új bezacskózva… gondolom ott tartják. – vonta meg apám a vállát. Ez így kevés. A bizonyíték raktár meg egyébként is elég nagy.
-Vagy egy hűtőben. Vagy a sheriff bezárta a széfjébe. Vagy … talán kidobták. Egy levágott ujj, milyen rabló az, aki otthagyja a helyszínen a levágott ujját? – olyan, aki velem dolgozik, de mielőtt apám szóra nyithatná a száját csak felemeltem a kezem, hogy bele se kezdjen. Tényleg véletlen volt. Szóltam neki, hogy csak egy-két percig tudom megtartani a hasadást a sheriff irodájába. Ő pedig túl sokáig volt ott, nem tudta időben visszahúzni a kezét és hát … ahogy bezárult a hasadék odalett az egyik ujja. Ami rosszabb, hogy ott, a másik oldalon maradt, a sheriff irodájában. – Mindegy, megtalálom.
-Tudom. Ügyes gyerek vagy, Ossie! – veregette meg a vállamat mosolyogva, amit én nem igazán tudtam viszonozni. Mellette nőtem fel, nem azzal van a gond, hogy valami törvénytelen, inkább csak azzal, hogy … mindig van egy utolsó kérése.

Csendben ültem a tévé előtt, de már rég nem figyeltem arra, hogy mit mondanak. A lényeget már úgy is elmondták. A gondolataimba merültem és próbáltam átgondolni a helyzetemet.
-Szóval … láttad már. – húzta el a száját az apám, ahogy belépett a lakókocsiba. Itt lakott, és én is itt laktam … elméletben. Gyakorlatban már eljöttem innen. Kisebb-nagyobb nézeteltérések. – Mit mondasz?
-Passz. – vontam meg a vállamat. – Legalább tudom mi vagyok. Elég rosszul hangzik. – mutáns … mintha valami szörnyszülött lennék. Attól azért egész messze állok, szerény véleményem szerint.
-Aláírod?
-Persze, egyből repülőre ülök, és ha már úgy is ott vagyok, megkérem őket, hogy zárjanak be a szupertitkos mutáns börtönükbe. – bólogattam cinikusan. Eszem ágában sem volt ráírni a nevem arra a borzasztóan nagy köteg papírra. Egyébként is … nem tudnak rólam, igaz? Szóval, miért kéne aláírnom? Egész életemben csak cseszegetett a rendőrség, megtanultam már, hogy nem igazán számíthatok a kormányszervekre. Majd biztos most kezdek el hinni bennük, nem?
-Jól van. – nyugtázta az apám nyugodtan, meglepően … sehogy. Azt hittem harsányan felnevet majd azzal, hogy „ez az, az én fiam!”.
-Ennyi?
-Mire számítottál? Nem vagyok valami jó ember, Ossie. A kormány pedig szart sem segít a hozzánk hasonlóknak, magunkról kell gondoskodnunk. – magyarázta, legyintve a tévében szereplő öltönyösök felé. Oh, igen, ez volt az ő … örök érve. A kormány magasból tesz ránk. Apám már a születésemkor is banda tag volt, szóval … igazából gőzöm sincsen miért lett az, de egy dologban igaza van: én sem kaptam még semmit a kormánytól. – Ha ezt aláírod …   folytatta, a tévére mutatva.   … a következő lépésük az lesz, hogy begyűjtenek téged is. Nem bízhatsz bennük!
-Nem bízom. Csak azt hittem büszke leszel majd. – vontam meg a vállam. Mindent hallottam már tőle arról, hogy a kormány micsoda egy … korrupt, alávaló öltönyös majmok társasága. Ő kicsit durvábban fogalmazta meg.
-Büszke is vagyok, de nem ezért. Viszont mostantól … nem szabad többet hibáznod. Ha az itteniek megtudják ezt …   nem kellett befejeznie a mondatot, hogy megértsem mire gondol. Ez itt egy kisváros, valószínűleg egyből ördögűzőt hívnának, felhívnák a rendőrséget, ők a kormány valamelyik … mutáns sintér szervét és jönnének is értem.
-Tudom. Keresztre feszítenek.
-Üdv a klubban!

A dolgok eléggé felgyorsultak ezután. Egy ideig nem kaptunk leveleket. Nem mondtuk ki, de mind a ketten tartottunk a legrosszabbtól. Utána azonban … talán még valami annál is rosszabb történt.
-Komolyan azt akarja, hogy elmenjek?! – dühöngött apám, és belerúgott az asztalba, amin a tévé is volt, kis híján elérve, hogy már meccset se nézhessen többé.
-Nem csak te. Én is. – bár higgadtnak tűntem, és igyekeztem is annak maradni, szörnyen ideges voltam legbelül. Egy rohadt meghívó. Egy esküvői meghívó. Anyának elment az esze, ha tényleg azt hiszi, hogy elmegyünk. Jobb lett volna, ha inkább nem is szól erről az egészről. Lottie miért nem magyarázta le erről a hülyeségről?
-Ki az a rohadék? Dr. … szóval doktor? A mi fajtánk úgy látszik már nem elég jó! – folytatta apám a félbehagyott ordibálást és tovább tört-zúzott. Volt egy levél is a meghívó mellé, ahol anyám megpróbálta leírni, hogy … mi is történt. Apám el se olvasta, egyből elégette. Ez volt apám bandájának egyik … jeles napja. Nem tudom miért, de ilyenkor összegyűltek mind és … csaptak egy afféle grillpartit. Csak ez nem olyan kertvárosi grill parti volt. Pár perccel ezelőtt apám még nevetett, most pedig … valószínűleg épp egy gyilkosságot tervez. A többiek odakint vannak, de nem lepne meg, ha valamelyikük bejönne és megpróbálná megnyugtatni az apámat. Kezdi elveszteni a fejét.
-Mi lesz … Lottie- val? – rég nem láttam, rég nem beszéltem vele, de … valahogy biztos megpróbálta lebeszélni erről anyát. Apa és én azóta várunk arra, hogy visszajöjjenek, mióta elmentek, erre … anya küld valami rohadt esküvői meghívót? Ha a férjjelöltjét akarja megöletni, akkor ez remek húzás volt.
-Nagy lány már, Ossie. Ha itt akarna lenni, itt lenne. – most, mintha lehiggadt volna, de csak pár pillanatig tartott, mert ismét egy hatalmasat rúgott a lakókocsi falába. Ha így folytatja, szét fog esni az egész.
-Csak 17 éves …
-17 évesen te betörtél a sheriffhez! – vágott a szavamba ingerülten.  - Nem gyerek már! Fogd fel, hogy nem kellünk nekik! – folytatta dühösen, de most már egy fokkal halkabban.
Tudtam, hogy nem gondolja komolyan, amit mond. Fontos neki a család. Mióta szétesett … nos, azóta még inkább próbálkozott. Nem javult meg, nem lett egy mintaapa, sem mintaférj, de leszokott a piáról, rendbe szedte magát. Most pedig … anya ezt könnyen lehet, hogy tönkretette.
-Tudod, nem minden 17 évesnek ez a hobbija. – én sem tettem volna meg, ha nem az apám nevel. Én sem tettem volna meg, ha van egy kis eszem. Apám viszont addig próbálkozott, amíg végül belementem. Egyetlen normális 17 éves sem tör be a sheriff irodájába.
-Nincs itt, oké? Akárhol is vannak … ide tudna jönni magától is.
-Ha beszélhetnék vele …
-Eszedbe se jusson odamenni! – vágott egyből a szavamba, mielőtt rátérhettem volna a lényegre. – Döntöttek. Fogadd el. Add ide azt a szart! – kikapta a kezemből a meghívót és az öngyújtójával lángra lobbantotta a sarkát. – Felejtsd el!

Fájóan gyorsan végeztem. Csak néhány olyan dolog volt, amit igazán elakartam tenni. Elég fura, hogy ilyen kevés dolog van, ami jelent is valamit. Miután megkaptuk a meghívót, sejthető volt, hogy apám elkezd majd szép lassan visszavedleni azzá, aki volt. Megint inkább volt bűnöző, mint apa.
-Biztos ezt akarod? – szólalt meg mögöttem.
-Már megbeszéltük. – erős túlzás. Ordibáltunk, veszekedtünk … agresszív véleménycserét folytattunk. – Szerinted hülyeség, tudom …
-Nem, én is leléptem az öregemtől a te korodban. – rázta meg a fejét, ahogy közelebb lépett. Nagyon kevés sztorit hallottam a nagyapámról. Azokat is azoktól a bandatagoktól, akik ismerték apámat már kamasznak is. Állítólag elég nagy seggfej volt a nagyapám, egy igazi … nos, erre azt hiszem nincs jobb szó. Pöcs volt. – Csak én nem mentem vissza.
-Az államban maradok. Nem világgá megyek.
-Persze. Neked elég gondolnod egyet és bárhova mehetsz. Én motorral voltam, nem … varázserővel. – egy pillanatra elmosolyodott, aztán felsóhajtott. Soha nem volt valami lelkizős típus. Gondolom ezért nem lettem én sem az. Hiába mondják, hogy te nem vagy olyan, mint a szüleid, egy kicsit mégis.
-Megleszek, ne aggódj. – nem mondta ki, de ismertem már őt. A kettőnk kapcsolatát … leginkább a kimondatlan dolgok jellemezték. Nem mondtuk ki azt, amit amúgy is tudtunk. Őt így nevelték, és engem is így nevelt.
-Nem aggódom. De ide bármikor visszajöhetsz.
-Ja. Talán, egyszer. – vontam meg a vállamat, majd felkaptam a sporttáskát a vállamra és elindultam az ajtó felé. Még mielőtt azonban kimentem volna, visszanéztem az apámra. – Próbáld ne lecsukatni magad. És … nem ártana kitakarítani sem. – olyan alkoholszaga volt a lakókocsinak, hogy szerintem már csak a levegőt meggyújtva porig égett volna az egész. Nem ártana, ha kicsit visszavenne. Többek között ezért ment tönkre minden, nem most kéne újra kezdenie.

Romeo » 2-3 év » Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
604
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: Oswald "Ossie" Emsworth Szomb. 20 Május 2017, 01:41

•• Kedves Ossie! ••

Elfogadva!




Hey!

Először is elnézésedet kérem a lapod olvasása után, amiért le 'Oswaldoztalak' üzenőfalon!  szégyellős Remélem, hogy megtudsz nekem bocsátani! Very Happy
Visszatérve a valóságba, kitörő örömmel tölt el, hogy olvashattam egy újabb lapot tőled. (Hát még milyet?!) És ennek több oka is van... Egyrészt, baromira szeretem a stílusodat! Másrészt, annyira kíváncsi voltam, milyen lehet a kezedben egy másik karakter. És harmadrészt, embertelenül boldoggá tett, hogy egy ennyire hétköznapi - és még sem - lapot dörgöltél az orrunk elé! Le a kalappal! ... nem húzom tovább a szót, hiszen van most egy fontosabb dolgunk is, Te!  kacsint  
Ha tudnád mekkora fejtörést okozott a családleírásod első pár sora! Imádom. Egyébként az egész család, annyira elgondolkodtató. Nagyon tetszik! ~
Hú, ez a külsőleírás!  nyáladzik Szépen bánsz a szavakkal, nagyon szeretem a stílusodat! Az a jóleső lazaság, ami a szépen megfogalmazott mondataidat körüllengi. Atyaég! (Jobb vagy, mint Beckham!) A belső jellemleírás is zseniális. Tudod, hogy tök baró idézeteket lehetne összecsipegetni a lapodból? Nagyon imádom! nyáladzik
A képességleírásnál is megleptél. Nagyon jólesik, hogy egy új fajta dolgot hoztál be köreinkbe. A mutánsainkra ráfért már a frissülés!
Az előtörténeted pedig WÁÁÁOHHH! Nagyon sok munkád van benne, nagyon sok kreativitásod, nagyon szép, igényes, ahogy mindig-minden reagod. Rettenetesen örülök, hogy úgy döntöttél jössz egy újabb pofival is. Bele vagyok zúgva a te letisztult és szép fogalmazásodba, a választékos szóhasználatodba. Az apa-fiú kapcsolat, az apa-anya kapcsolat, és tudod mivel fogtál meg, de baromira? Azzal a mondattal, ahol hozzá vágtad az olvasódhoz, hogy márpedig mind olyanok vagyunk, mint a szüleink. El is gondolkoztattál, de rendesen. Smile
Egyszerűen imádtam, nagyon-de nagyon imádtam! Fantasztikus lap lett. Az egyik kedvencemmé vált, az biztos!
Köszönöm szépen az élményt!  nagyon-nagyon...
Nem is tartalak fel tovább, irány foglalózni, majd meghódítani a játékteret!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Oswald "Ossie" Emsworth

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Elsõ lépések :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Független mutánsok-