» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
9



Tárgy: Neena Thurman Szer. 17 Május 2017, 21:46

Neena Thurman

Domino




biográfia

becenév » Neena, nem hosszú, nem kell ezt becézni.
születési idő » Fogalmam sincs pontosan…
születési hely » Amerika, Armageddon program, menő mi?
kor » 25-35 között, de nem  tartok erről diszkurzust.
play by » majd Zazie Beetz
csoport » mutánsok, azon belül senkihez, ha lehet, kivéve aki többet fizet.
tartózkodási hely » csak nem hiszed, hogy elkotyogom. Meg akarsz ölni?
család » Nos, hát… nem lesz hosszú. Anyámat még ismertem, Beatrice volt a neve, ő vezette az Armageddon programot, amiben megfogantam. De hogy honnan szerzett spermát hozzám? Inkább nem is akarom tudni.
Lazarus, az öcsém, ő később születet a program alatt. Hasonló kinézetű, ügyes mutáns, más kérdés, hogy ha felnő, belőle is olyant fognak teremteni, mint belőlem…
Jah, a lényeg lemaradt, volt egy férjem. Dr. Milo Thurman. Tévedés ne essék, nem kényszer házasság, kivételesen még szerettem is. A program vezetőinek egyike volt, és meghalt egy veszekedés során…



jellem és külső »
Nem néztél rám, vagy mi van? De azért leírom szépen. Átlagos, edzett külsejű nő lennék… de csak lennék, mivel volt az a kísérleti program, ami miatt krétafehér a bőröm mindenhol, kivéve a bal szemem körül, ahol egy nagy fekete folt van, mint egy… nagy anyajegy. Mindenhonnan kirívok, mintha csak rám lenne aggatva, hogy ne felejtsétek el ezt a nőt sem… ezenkívül fekete rövid hajam van, hogy munkában ne zavarjon, és kék szemem. Na, azt szokták dicsérni, ha éppen nem mást rajtam… you know what I mean.
160 centis, 55 kilós, zsoldosnak képzett nő vagyok, úgyhogy a  nőies nem áll annyira közel hozzám. És már értheted, hogy miért rúglak meg, ha a szoknyát akarsz rám aggatni. Általában, sőt mindig feszülős, kényelmes ruhákat hordok, amik sötét színűek, már csak az álcázás miatt is. Tudod, milyen jól jön este a sötétben egy utcán? Tollászkodni nem nagyon szoktam a tükör előtt.

Mellesleg, jellemileg… oké, megpróbálom ezt nem a teljes Wade-hatás alatt megírni jó sok egóval. Tehát én…  mit is mondhatnék magamról… nem volt könnyű gyerekkorom, a projekt miatt igazán megedződtem akarattal. Ha nincs esély rá, akkor is felállok, már csak azért is, no meg persze, az ellenfelem nehogy már a győzelem ízét érezze.
A képességem miatt kissé vakmerő vagyok, és néha nem mérem fel az ellenséget, de ez nagyon kis százalékban jellemző. Már-már veteránnak számítható ügynökként, fejvadászként sok mindennel találkoztam, rengeteg nehézséggel néztem szembe, így meglepetésekbe ritkán futom, de szokott lenni… fuh, egyszer Logannal az x-erő általi küldetésen. Nagyot koppantam, de az ember saját hibájából tanul általában. Oh igen, nagyon is ember vagyok, minden emberi hiba megtalálható bennem, ahogy könnyen hajlok arra, hogy ki fizet többet. Engem nem érdekel a hősiesség, csak életben akarok maradni, ami korral együtt egyre nehezebb, egyre több az ellenség…. ne hogy azt hidd, hogy azért mert kiöregszem.
Ennek köszönhetően is van egy kis cinizmusom az egész élettel szemben. Sokszor láttam már a kaszás, csuklyás barátot ahhoz, hogy véresen komolyan ne vegyek mindent, no meg persze Wade… mellette lehetetlen nem jókedvűnek lenni.
De amúgy, mielőtt elriasztalak, ennyire izé nem vagyok. Nagyon is van kedves, emberi, jószívű énem, aki valahol… valahol el van nyomva, mert alkalmazkodnom kellett az élethez, ami valljuk be, egy hatalmas szívás. Aki azt mondja, hogy nem, annak fogalma sincs semmiről! Nem a mesékben előadott csodaszép történet teli jósággal, szeretettel… blah!
Az egyetlen dolog, ami még emberré tesz, ami miatt nem váltam valami groteszk, torz lénnyé, aki gondolkodás nélkül gyilkol, azok a mutánsok. Mutánst csak úgy nem ölök, noha, nem egy nyomába voltam már küldve, de amíg magam meg nem bizonyosodom arról, hogy jobb, ha alulról szagolja az illető az ibolyát, addig nem végzek vele. Iskolásnak pedig nem ártok, ez olyan… elv nálam. Sokáig kerestem a saját utam, de az X-force megmutatta, hogy mi vagyok, milyen lehetőségeim vannak, és a szerint alkalmazkodom mindenkihez. Igaz, azóta elhagytam a birtokot, és nem tértem vissza, továbbra is független vagy a kormány felé hajló zsoldos. Aki többet fizet, az parancsol. Pont ezért, nem mutatom ki az igazi valómat. A projekt megtanított élni, hogy legyek önmagam érzelmek nélkül. Csak a humoromat nem tudták elvenni, bár… mást sem, csak én rejtettem előlük el, de shhh. Nehogy eláruld nekik!
képesség »
Kezdjük az alapokkal, miszerint egy edzett, folyamatosan dolgozó zsoldos vagyok kiválló reflexekkel.  Így gyors, és erős egy emberhez képest, jah, és fegyverekhez kimondottan értek. Bár egy jó pofonnál nincs is jobb, de azért maradok az én drága Berettáimnál, szívem csücskei. Nincs alkalom, hogy ne lenne nálam legalább egy kés, még éjszaka is, sorry… még a robbanószerekhez konyítok elég jól és jól úszok, és kézitusázom.
Na de a lényeg. Egy telekinézissel rendelkezem. Ne olyat képzelj el, mint mondjuk Jeannak. Én egyáltalán nem tudom irányítani, és folyamatosan használom, mondhatjuk úgy is… én csak szerencse faktornak hívom, mivel mindig én vagyok a szerencsés. Mondok egy példát, ha a harcban úgy esne, hogy kihúzna a helyzetből, hogy az egyik fix szobor ledőlne, az akkor valamilyen okból, ennek a telekinézisnek mondható okból ledől. De! Innen már okozhat épp balszerencsét is, hiszen nekem is mozdulnom kell, hogy rám ne zuhanjon. Úgyhogy ez egy szimbiózisban élő képesség, amit kiismerni még nekem sem könnyű, de most már tudom, vagy legalábbis sejtem, hogy mikor merre kell elmozdulnom. Az én kis szerencsém. Na, ki lesz a szerencsésebb?


előtörténet »

Feltette a lábát az asztalra, ahogy kényelmesen helyet foglalt a székben egy vigyor kíséretében. Előtte, az asztal másik oldalán egy férfi volt béklyózva a székhez. Elég satnya egy darab, nem sok izommal rendelkezett, szőke haja arcába tapadt az izzadtságtól és lihegett, mint egy maraton utáni futó. Mondjuk volt is miért, retteghetett, hogy nehogy egy golyót kapjon magába.
- Meddig fogsz hallgatni? – kérdezte a nő, pontosabban Neena, miközben az egyik berettáját forgatta az ujjai között. Ő türelmes… nagyon is türelmes. Egy sóhaj kíséretében a férfiba lőtt. – Akkor mesélek én! Hátha arra megered a nyelved – figyelte az elkínzott arcot, aminek szája nem adott ki egy nyögést sem. Kemény dió… de ahogy minden diót, őt is fel lehet törni. – Tudod, mit jelent az Armageddon? Jó és rossz közötti csata, a világvége és satöbbi… - ingatta a fejét egy szórakozott mosoly kíséretében. – Ennek a programnak voltam részese. Benne születtem. Azt akarták, hogy tökéletes gyilkos legyek. Egy fegyver… fogjuk rá, hogy sikerült. De ezt csak azért mondom, mert nem ők irányítanak, de a tervük tökéletes volt, míg aztán nem távoztam… sokáig nem volt helyem. Sokáig kerestem az utamat, és így lettem bérgyilkos. Nagyon jó jövő egy hozzám hasonlónak. Te nem maradnál életben abban a világban, de szépen lépkedtem az Alvilágban. Egyre fontosabb megbízóim lettek, egyre több pénzért… bár, hogy minek kerültél te a listába. Ugyan, nem volt könnyű felkutatni téged, de ezen kívül… és akkor találkoztam Kábellel, és hoztuk létre az X-forcet. Azt hittem, a jövőm lesz. De ahogy az iskolába egyre több diák jött, rájöttem, hogy nem vagyok olyan, mint ők, Sokkal többek lehetnek, az X-force túl nőhet rajtam velük – biggyesztette le az ajkát egy pillanatra, ahogy elgondolkodott. Nem csak ez volt az oka, de valóban… csak egy gyenge telekinetika mire képes egy Jean, vagy hasonló ellen… És ez ellen még Kábel, vagy Kolosszus és Logan sem volt elég. Bármennyire is megvolt a közös hang, a közös szál, és annál több is, képtelen volt maradni. Neena sosem az a típus volt, aki egy helyben tudott ülni… Soha, semmikor. Őt arra nevelték, képezték, hogy folytonos mozgásban maradjon, folyton ossza a halált akár megérdemelte az illető vagy sem. És nem is tett mást, nem volt lelkiismeret furdalása miatta, noha… voltak alkalmak, mikor nagy hullámban tört rá minden, egy fojtó depresszióban, amiből alig bírt kilábalni. De túlontúl élni akart, túlontúl vágyott az életre, és nem tudott emiatt begubózódni. Félt, hogy lemarad, félt, hogy értéktelen lesz, félt, hogy hátrahagyják.
- És visszatértem ebbe az életemben. Deadpoolt ismered? – vigyorodott el újra, mielőtt túl sok lerína róla. Wade… érdekes, hogy mennyire megtalálták a kettős hangot, és tökéletes kétfős hadsereget alakítottak.
A férfi csak megremegett. Oh, ismerte, tudta, hogy kiről van szó.
- Örülj, hogy nem ő jött. Vagy túl unalmasnak talált volna, és kardjában végzed, vagy még szórakozott volna veled. Tudod, ha egyszer ő bosszús… akkor nehezen lehet megállítani, amúgy egy édes kis pofa… perverz kis pofa… - sóhajtott elmerengve. – Hol is tartottunk? Jah igen! Térjünk vissza az elejére, hogy miért is kezdtem bele. Beszélj! – mondta sokkal hangsúlyosabban, sokkal élesebben bájos mosollyal. Tipikusan azzal, ami után egy kardot forgat meg valakiben nevetve.
- K… kérlek! Fizetek… - nyöszörögte, vagy inkább nyivákolta, mint egy macska…mint egy macska? Áh, mint egy vágni való disznó inkább, csak éppen súlyban nem egyeztek meg.
- Hol az öcsém? – kérdezte meg a legfontosabbat. Lazarus… az ő öccse. Az egyetlen fontos rokona, vagyis féltestvére. Ki tudja, hogy ki is az apja, anyja mindig csak a hasznot látta. De a fiút féltette, az Armageddon része volt, de nem akarta, hogy olyanná váljon, mint ő. – Nem mondom még egyszer!
- nem… nem tudom. Hányszor…
- De tudod, gyerünk, csiripelj szépen! – vette le lábát az asztalról. Majd a karfára támaszkodva állt fel és ringó csípővel andalgott a férfi elé.  – Három másodperced van – emelte rá a fegyvert, és a ravaszra tette a kezét.
-3….
- Neh…. én tényleg…
- 2….
- Nem tudod megmenteni…
-1…
- kérlek… ott van. A keleti blokkban, nem messze New Yorktól, a parttól nem messze… a labor…
-0… - és a fegyver eldörrent. A férfi elhallgatott, feje előre csuklott, ahogy homlokán egy lyukkal távozott az élők sorából.
- Tudsz te beszélni. Köszönöm! – rakott le pár bankérmét az asztalra, annak aki majd takarítani fog, és ezzel távozott is. Ő a dolgát elvégezte. A célpontot megölte, és ráadásul tudja, hol az öccse. Két légy egy ütésre…

Julcsi » van» az orosz balerina



A hozzászólást Neena Thurman összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 10 Júl. 2017, 12:51-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
581
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: Neena Thurman Hétf. 22 Május 2017, 19:11

•• Kedves Neena! ••

Elfogadva!




Hey!

Először is elnézésedet kérem, hogy így megvárakoztattalak!  szomorkás/magányos
Visszatérve a jelenbe, a lapodhoz és hozzád, nagy örömmel fogadlak most el! Talán nem is volt még Neena az oldalon, csak hirdetve, de lehet, hogy nem emlékszem jól. Mindenesetre épp ezért, vagy ennek ellenére, nagyon örülök, hogy megérkeztél, elkészültél, és itt vagy!  nemhiszemel
Hú, már a családleírás elég sokat elárul a karakterről, hát még a múltjáról, jelenéről. Nagyon tetszetős! Olvasva tőled már két lapot, a legkevésbé sem vagyok meglepve a stílusod végett. Tetszik, ahogy fogalmazol, és talán elárulhatom, hogy érezlek legközelebb magamhoz, mint olvasódhoz, valahogy ez a karakter baromi jól áll neked!  kacsint
Külsőbelsőleírás! Jóleső lazaság, könnyed hangvitel, példák, nekem ennél több nem kell. Pontos megfogalmazás, azt hiszem nem is tartogatsz meglepetéseket, ha mégis, akkor essünk nagyot! Razz
A történetelmesélése azért eléggé hátborzongatóra sikeredett. És elég menőre is! Inkább menőre. Olyan jó hangot társítottam fejben a karakteredhez, annyira látványossá tetted számomra, hogy csak úgy lubickoltam benne. Imádom! Kikapcsolt, elszomorított, jó kedvre derített, izgultam, de mégse, aztán megint. A végén a lövésért már magam sem tudom, hogy drukkoltam-e. Azért a tesót ne add fel, találd meg!  izgatott
De most már nem fecsegek tovább, hagylak, had lubickolj a játéktéren és okozz nagyon sok meglepetést és örömöt!
Köszönöm szépen az élményt!  nagyon-nagyon...
Nem is tartalak fel tovább, irány foglalózni, majd meghódítani a játékteret!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Neena Thurman

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Elsõ lépések :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Független mutánsok-