» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
Odin & Loki - you failed, old man

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Odin & Loki - you failed, old man Hétf. 15 Május 2017, 15:18

Odin & Loki

A kétszárnyú ajtó, ami már-már kapunak is beillene, hangos morajjal záródott mögöttem. Odin és Frigga szobája … mostanra csak Odin-é. Habár, feleslegesen szerény jelző a királyi lakosztályra a ”szoba” megnevezés. Hol máshol tarthatnám Odin-t, ha nem itt? Ide nem jön be csak úgy akárki. Az őrök engedély nélkül senkit nem engednek be, én pedig … nos, jelen pillanatban magam vagyok a Mindenek Atya.
Megtöröm az eddig fenntartott illúziót, ahogy belépek a hálószobába. Ismét a saját alakomat látom viszont a tükörben. Keserű szájízt hagy maga után minden pillanat, amikor az ő arcát látom magamon. Ő nem akart királynak, Thor-nak szánta a trónt. Alkalmasabb lettem volna, de… hogyan is ültethetett volna egy Jégóriást Asgard trónjára, igaz? Megoldottam a problémáját, elvettem tőle a hatalmát. A nagy Odin, a bölcs … gyengének bizonyult. A gyász figyelmetlenné tette, én pedig ezt kihasználtam az adódó lehetőséget. Mindig azt hallgattam, hogy Odin micsoda … egyedülálló uralkodó. Ennek ellenére senkinek nem tűnik fel, hogy én ülök a trónján, míg ő idebent fekszik, és egy olyan világba van zárva, amit csak neki kreáltam meg. A saját elméje a börtöne, de az enyém az, ami ott tartja. A száműzetésem során rengeteg bolygón megfordultam, olyan kietlen helyeit láttam az univerzumnak, amit mások elképzelni sem tudnak. Neki nem is kell, az emlékeimből és tapasztalataimból felépített börtöne egyike ezen világoknak.
-Hogy tetszik a kilátás? – szólítottam meg, miután beléptem a börtönébe. A kérdés költői, nincs semmiféle kilátás. Csak a sötét és kietlen felszín, amit beleng a magány. Még inkább, hiszen ő az egyetlen fogoly itt. Az én foglyom. – Milyen érzés bezárva lenni? Az ítéletre várva … -  voltam hasonló helyzetben. Nem is egyszer. Legutóbb azonban éppen ő volt az, aki kész volt kimondani a … halálos ítéletem, ha nincs Frigga. Most már nincs, mert befogadott egy embert, akinek semmi keresnivalója nem volt itt. Ha elküldi, Frigga még mindig élne. – Hallottad már a legújabb híreket? – újabb költői kérdés.  A fiadra vadásznak a Földön. A lányt választotta a népe helyett, most pedig …  bűnhődik érte. Mikor legutóbb a Földön jártam, éppen egymás ellen küzdöttek az úgynevezett hősök. Jártam a kormányaiknál, ott ültem a megbeszéléseiken. Thor egy másik világ szülöttje, így hát … nem is látják szívesen. Ha feltűnik, az ő szavaikkal élve ”lekapcsolják”. Azokkal, akikkel együtt harcolt ellenem. Oh, az emberiség … mennyivel egyszerűbb lenne minden, ha félreálltak volna és hagyják, hogy leigázzam őket. Most mindez nem történt volna meg. Az idő engem igazol.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Odin & Loki - you failed, old man Kedd 16 Május 2017, 16:49

Loki & Odin
hurts like hell
Odin hosszú ideje már a sötétben bolyong. Emlékekből táplálkozik, megpróbálja a tőle telhető legfinomabb módon elviselni a Loki által létrehozott világot. A magány emészteni próbálja elméjét, koponyája falain fel-fel futkosnak démonai, karcolgatják türelmét, ennek ellenére Ő kitart. Megküzd velük. Friggához imádkozik, minden nap -amit újnak ítél- mesél, beszél hozzá. Thorhoz próbál eljutni. A felszín, ami távol tartja valódi testétől erős, olyan erős, hogy álmában nincs ereje feltörni, áttörni azt. Lát, és hall. Megérzi, hogy a szárnyak kitárulnak és a nyikorgó hang azt jelzi, Loki eljön. Újra.
Odin szívén ott a keletkezett hasadék. Igaz, minden, amit Loki elmond róla, amit gondol. Valóban felhasználni kívánta őt. És valószínűleg meg is tette. De mindezt annak fejében, hogy békét teremtsen. Soha nem bánt Lokival különbül, fiaként tekintett rá - vallja ezt még most is. A trónra ugyan nem ültette volna föl, de ennek is meg van az oka. Volt ideje elgondolkodni, hogy vajon mikor romolhatott el a köteléke a fiúval, de már tudja. Nem adta meg azt, amire a szíve vágyott. Hiába atyai szeretete sosem volt elég...
- Loki... - ejti ki a nevét mély, bársonyos hangján, a kérdésével már mit sem törődve. Hiszen a fiú élvezi, hogy gúnyolódhat rajta. Valószínűleg egyáltalán nem szándékozik kiereszteni ebből a börtönből. Odin tudja ezt. Nem is őbenne bízik! - Jól tudod, megtapasztalhattad magad is. - felpillant a fiúra, tekintetével végig mér rajta, majd elfordul tőle. Szája sarka rándul, ahogy a sötétbe mered. Odint ne becsülje le senki sem, azért, mert kinézete vén, megkopott. A felszín alatt erős, nagyon erős. Leengedi állát, fürkészi a sötétséget talpai alatt. A Lokiból áramló gyűlöletet tapintani lehet. A hír emlegetésekor felkapja fejét, pillantását neki szenteli. Kérdőn fürkészi arcának vonásait. Hiába a hangjában megbúvó rosszindulat, tudja, hogy ki miatt beszél így. Atyai féltése rögtön felébred szunnyadó álmából - valós teste valószínűleg megrándul e pillanatban. Megrázza a fejét, mintha nem hinne neki. Pedig tudja, hogyha Thorról kell rossz hírekkel szolgálnia, rögtön fut hozzá, hogy szennyezze Őt, hogy fájdalmat okozzon. De mit számít e percben?
- Miért akarják elkapni? - hangja kíváncsi, ahogy tartása is azzá válik. Aggódik a szőke kincsért, már több okból is. Odin hátán viseli a Lokiban okozott fájdalmak lenyomatát, a mellékhatását annak, milyen, ha valakit nem kezelünk idejében. Még sem tud megbocsájtani neki. Ezek után? Hogyan lehetne helyrehozni a kettejük kötelékét? Embereket gyilkolt, szembe szegült vele és most börtönbe zárta. Képtelen ráébredni, hogy mit művelt magával és másokkal. Pedig mindene megvolt...

zeneszám • Ha nem jó, szólj, kérlek. • ©
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Odin & Loki - you failed, old man Kedd 16 Május 2017, 21:16

Odin & Loki

-Biztos bánod, hogy hallgattál Friggára. Ha nem teszed, most itt sem lennél. – mikor láncba verve vittek elé, nos … arra számítottam, hogy halálra ítél majd. Felkészültem-e a halálra? Nem … nem adtam volna meg neki azt, hogy lásson megtörve. De nem is kellett, hogy megadjam,  Frigga közben járt értem. Ellentétben Odinnal, ő figyelt rám. Nem töltötte minden idejét Thor-ral, nem éreztette velem azt, hogy … kevesebb lennék. Nem éreztem Thor árnyékát magamon, ha vele voltam. Most azonban minden megváltozott. Frigga meghalt, Odin pedig lecsúszott a trónjáról. A gyásza … remélem érzi a bűntudatot, remélem, hogy a csontjaiig hatol. Nem védte őt meg.
Elmosolyodtam, ahogy megpillantottam rajta az atyai aggódást. Mindig is Thor volt a kedvence. Az utódja, az első szülöttje, az … egyetlen fia. Le se tagadhatná.
-Mert nem ember. – mondtam, mintha ez teljesen egyértelmű lenne. Elvégre, mi az ember legnagyobb félelme? Valaki, aki erősebb, mint ők. -Tudod, mostanában kissé … felgyorsultak az események ott. Thor és mindenki, aki más világ szülöttje … kiutasították őket. A hőseik pedig egymás ellen küzdenek. – ott voltam, végig néztem. Bécsben, előtte és utána is. Nem láttak, mert nem akartam, hogy lássanak. Azt hiszik, hogy van bármi hatalmuk arra, hogy kint tartsák azokat, akiket nem látnak szívesen? Az emberiség ostoba, mi sem mutatja ezt jobban, minthogy nem tanultak a múltból. Kissé fáj, hogy ennyire … figyelmen kívül hagyják az én kis ámokfutásomat. – Az egyikük miatt megtámadták Asgard-ot. Megölték Friggát … ha nem Thor kis szerelme lett volna az, már rég halott lenne, ugye? – futólag pillantottam csak hátra Odinra, mikor elsétáltam mellette. – De te mit csináltál? Hagytad megszökni és a sebeidet nyalogatva a trónterembe zárkóztál. – bosszús volt a hangom, megvető. Bosszút kellett volna állnia. – Engem megöltél volna néhány semmirekellő emberért, de az embert, aki miatt elvették tőled a feleséged, azt futni hagyod!? – felemeltem a hangom, ahogy számon kértem, majd nyugalmat erőltettem magamra. – Képmutató vagy. Azt hiszed, hogy jobb vagy, mint én? – léptem hozzá közelebb, és mosolyogva csóváltam meg a fejem. – Elhoztál, hogy felhasználhass! Aztán, mikor kellemetlenné váltam, megöletnél? – keserűen, halkan nevettem fel, majd hátat fordítottam neki. -Nézz magadra! A fiad lemondott a trónról, a feleséged meghalt, a terved … ellened fordult. – ez voltam én. – Elbuktál. Ki fog most rajtad segíteni, Mindenek Atyja? – senki. Egyedül van, magányosabb, mint valaha. Erről gondoskodom. Biztos azt hiszi, hogy ki fog innen jutni. Alábecsül engem. Alá becsült mindig is, ez volt a veszte.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Odin & Loki - you failed, old man Szer. 17 Május 2017, 15:44

Loki & Odin
hurts like hell
- Sok mindent bánok, amit megtettem, de az, hogy életben vagy, nem tartozik közéjük. - a vén barázdái keserűségről árulkodnak, lesüti pillantását. Borzasztóan szégyellte a fiát, amikor az emberek haláláért tették felelőssé – méghozzá jogosan – és ezt, szégyelli most is. Hiszen egy isten gyermeke ne akarjon belefolyni ilyen alvilági dolgokba, mint az élet és halál osztása… Loki mégis, nem csak hogy Thort bántotta, még az embereknek is megkeserítette az életét. Hogyan kellett volna az őt etető kéznek reagálnia egy ekkora árulásra? Odin a Kilenc Birodalom védelmezője, talán nem gondolt erre, mikor belekezdett hadjáratába. Ha Frigga nem jár el érte, ha nem küzd meg érte, akkor valószínűleg Loki most nem lenne közöttük. Habár tény, Odin szava parancsoló és szigorúság övezi, mégsem biztos benne, hogy valaha el tudta volna viselni a fiú elvesztését.
A fiú hűvös mosolyára az idősebbik csak lepillant a sötétbe, maguk közé. Mélyről felenged egy sóhajt, hagyja öreg csontjainak, szívják fel az erőt, erősödjenek csak a saját puhaságuk közben.
- Hogyan? - kérdőn összefutnak szemöldökei, amikor a földi hősökről mesél neki Loki - Az nem lehet... Hol van most Thor? Mit tettek vele? - Odin képtelen felfogni, hogy ekkora zűrzavar keletkezett egy viszonylag még békés, bolygatlan’ Birodalomban. Amíg Ő uralkodót nem volt baj a halandókkal, vigyázta őket. És most… mintha fel sem ismerné a világot, amiről mesélnek neki. Elfordítja a fejét, ne lássa fia gondterhelt arcát. Pedig nem-igen maradt számára más, mint a terhek és a problémák. Vállalnia kellene, hogy hozzá tartoznak.
Elhalad mellette Loki, így tekintetével végig követi annak vonalát. Rosszallóan lesüti szemeit, majd felnyög, mikor újabb váddal vagdalózik fia. - Nem a halandó tehetett róla, hogy Malekith beférkőzött közénk. Frigga azért védte meg őt, mert érdemes volt rá. - rázza a fejét, majd fenntartja a szemkontaktust - Asgard megsérült! A néped védelmét előbbre kell helyezned a bosszúdnál. Én talán nem értem oda időben, de te hol voltál fiam? A börtönben… - leejti pillantását, felsóhajt, amikor már felemeli Loki hangját kiegyenesedik a váza - Mikor lettél ennyire ostoba? - hangja keserű, csalódott - Nem hiszem, Loki, soha nem hittem, hogy jobb vagyok nálad. A mi életünk nem erről az ostoba versengésről szól, amit kajtatsz. - csóválja meg a fejét, majd rendezve arcizmait lesüti pillantását. Nedvesít ajkain, torkán, mielőtt felelne. - Megsajnáltalak, azért vettelek magamhoz! Soha nem gondoltam rád kellemetlen ellenfélként. A fiam vagy, Loki! - a vén ketyegője meghasad, hallhatóan a repedés körbe fut rajta, ahogy újra és újra dacba kerül a férfival. - Talán senki, talán itt ragadok a világodban, de azt legalább annak tudatában teszem, hogy Te álcádban uralkodsz. Olyan, mintha nem tiéd lenne a dicsőség. Ez rosszabb átok fiam, hidd el. Rosszabb lesz, amikor rádöbbensz mennyire jelentéktelen a trón azok nélkül, akik szeretnek és támogatnak. - dörzsöli meg tarkóját, majd elfordítja fejét Lokitól. A Mindenek Atyja nem épp arról híres, vagy hírhedt, hogy érzelgősen fecsegjen, így most is inkább tárgyilagos a hangja, mint sem egy érzelmes apáé. Fáj neki, ugyan kinek ne fájna mindez? Mégis elviseli. Tehet mást? Kezdjen küzdelembe talán Lokival? Miért? A trónért. Talán a Kilenc Birodalmat előbbre kellene helyeznie a fiúnál, de egyelőre nem képes rá.


zeneszám • Ha nem jó, szólj, kérlek. • ©
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Odin & Loki - you failed, old man Pént. 19 Május 2017, 10:25

Odin & Loki

-Még most sem? – hitetlen pillantással figyelem az arcát. – Nem hiszek neked. Már rég nem! – csóváltam meg. Mikor tudatosult bennem, hogy soha nem léphetek ki Thor árnyékából, már nem hittem a szavainak, már nem érdekelt mit mond, tudtam, hogy hazudik. Egyik hazugsággal fedte a másikat. Pont engem akart ezzel becsapni?
-Meglepettnek tűnsz. Ismered te egyáltalán az embereket? – biztos az a hír járja, hogy gyűlölöm őket. Ez nincs így. Oh, nem, egyáltalán nem! Sok mindent gyűlölök, de az embereket nem. Őket csak … szánalmasnak tartom. Egy faj, ami még gyerekcipőben jár, de már is többet akar magának, mint, amit valaha is elérhet. Ostobák, befolyásolhatók és nem képesek túllépni a saját egyszerű kis kapcsolatrendszerükön. Mi sem mutatja jobban, minthogy most épp egymás ellen küzdenek. – Biztos a barátnőjével. Annyira rossz csak nem lehet neki. – vontam meg a vállamat mosolyogva, de egyáltalán nem őszintén. Őszintén szólva, fogalmam sincsen, hogy hol van Thor, de ez érdekelt a legkevésbé. Kétlem, hogy az emberek nagy gondot tudnának neki okozni, és a barátai … ő egy isten, mit ér néhány jelmezes ember ellene? Na persze, Thor-nak odalenne az eddig felépített … hírneve, ha most az emberiség ”legjobbjai” ellen küzdene. Viszont ismerem őt, soha nem kellett a szomszédba mennie, ha egy kis harcra vágyott.
-És arról ki tehet?! – fordultam Odin felé és szinte ordítottam a dühtől. Ő dugott abba a börtönbe, ő akart megölni. – Érdemes? – ismételtem meg, mintha csak nem hallottam volna jól, amit mondott. – Oh, nem … nem volt rá érdemes. Te sem lettél volna az! Senki! – nem Friggának, hanem neki, Odin-nak kellett volna meghalnia aznap. Ha ennyire érdemesnek találta azt az embert, miért nem halt meg ő maga érte? – Gratulálok! Megvédted a néped! – tártam szét a kezem nevetve. Fájdalommal teli, gúnyos nevetés volt ez. Gúnyolódtam rajta, aki idáig jutott a népe védelme érdekében. És fájt, hogy ehhez Friggának kellett meghalnia. – Megtettem, amit te nem tudtál. Végeztem a szörnnyel, aki megölte őt. – Thor azt hitte vele halok. Megkapta a hőst, a … megtért testvérét. Én pedig megkaptam a bosszúm. A népem védelme … hallja egyáltalán magát?
-Nem, nem ezért! Ez volt a mese. Térdig gázoltál a jottun vérben, mit számított volna még egy veszni hagyott élet? – ugyanazt tette, amit tett Frigga halálakor is. A népe védelmét helyezte előrébb. Felismerte a lehetőséget. Laufey fia … a békéjének eszközévé akart tenni. – Megtettem mindent, amit kértél! Bizonyítottam, hogy vagyok olyan jó, mint Thor! Békét teremtettem volna! – megtettem volna, amire ők nem képesek. Elpusztítottam volna a szörnyek faját, térdre kényszerítettem volna az emberiséget … mennyi halált és szenvedést előzök meg, ha belátják, hogy ez csak a szükséges rossz? – Azt hiszed, hogy ez erről szólt? A … trónról? Nem, ez arról szólt, hogy legyőzzelek titeket! – soha nem vágytam a trónra. Nem úgy, ahogy ők gondolják. Egyenrangú akartam lenni, arra vágytam, hogy ugyanúgy számoljanak vele, ahogy Thor-ral! – Miért, neked ki maradt? – pillantottam rá kíváncsian. Elvesztette a feleségét, a fiát … a trón éppoly üres az ő alakjában, mint lenne a sajátomban. – Ellenben veled, nekem ez nem újdonság. – én nem voltam olyan … szentimentális, mint ők. Mintha csak minden arról szólna, hogy kik szeretnek. Ez túl … emberi.
-Nevetséges … engem hívnak szörnyetegnek, de hozzád képest gyerekcipőben járok. Te hányakat öltél meg? Asgardiként mészárosnak is könnyebb lenni, nem igaz? – nem néztem rá ezúttal, hátat fordítva intéztem hozzá a kérdést. Oh, igen, akármit is mondanak, én Jottun vagyok, könnyebb szörnynek látni, mint őket.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Odin & Loki - you failed, old man Szomb. 27 Május 2017, 14:03

Loki & Odin
hurts like hell
- A magad ellensége vagy. Nem az enyém...  - lesüti pillantását, vén váza megereszkedik. Elfordul fiától, valahová a sötétbe mered. Talán jobb is, ha távolságot szül kettejük közé, megmentheti magukat egy újabb csatározástól, ami bár fizikai sebet nem okoz, a szíveikre újabb hegeket varr. Rosszallóan fújja ki a benn tartott levegőt, majd fejét rázza, ahogy az ő emberekhez fűződő ismeretségéről esik szó. - Saját magunkat sem ismerjük igazán, milliókról így nem nyilatkozhatunk. Sem te, sem pedig én.  - továbbra sem mozdul, ernyedten támaszkodik valamibe, ami talán ott sincs, csak képzeli. Thorra gondol. A szőke gyémántra. Számos helyzetben elképzeli őt, de bízik benne, hogy hatalmánál fogva előbbre helyezik őt maguknál az emberek és nem esik bántódása. A feleletre ráemeli tekintetét az ifjabbra, majd elmosolyodik sután. Nem felel, csak elmélázik. Bár a gyermeket továbbra sem érzi hozzávalónak fiához, tény, hogy legalább összetartóak. Ha Thor képes volt feladni érte otthonát, lehet abban a Jane Foster nevezetű nőszemélyben valami. Odin legalábbis ezzel nyugtatja magát.
- Mit gondolsz, hogy ki? Hibáztathatod a bátyád, hibáztathatsz engem, vagy a halandó hősöket, amiért ellenszegültek hitvány akaratodnak, de senki nem kényszerített rá, hogy egy másik világ pusztítója legyél, így az egyedüli felelős, az te vagy! Magadnak köszönhetted, hogy börtönbe kerültél. Szégyellem, hogy nem tanultál semmit az idők alatt abból, mi a dolgod, Loki... - bár hangja erőteljesen rezignál bőre alatt, még sem üvölt ellenben Lokival. Megőrzi hidegvérét, de igazát nem adja fel. Szeretetét ápolja, de belátja a világok gyűlöletét és elfogadja, mivel Lokit illetik.  - Erről anyád döntött. Nincs jogod hozzá, hogy megkérdőjelezd őt.  - csóválja meg a fejét, pillantásával összefűzve a másikét. Nézi őt, merengőn. Megjegyzéseire enyhén csak tovább fakul színe. Mikor már azt hinnénk, nem lehet sápadtabb. - Előadva a dicső halálod, úgy van. - elfordítja róla fejét, nedvesítve torkán. Tenyereivel térdeire támaszkova ülőhelyzetbe kerül. Megfáradtan, gyengén. Kiszolgáltatva, de ellenszegően.
- Számított. Különben nem lennél itt. - megdermedve állja Loki korholását, szembe nézve vele. Kihúzva vázát, figyeli a fiút. Csalódott és megkeseredett, de küzd. Amennyire ebben a helyzetben teheti, megküzd. Hogy Lokival, vagy Lokiért, még egyelőre tisztázatlan. - Azzal, hogy világokat mészárolsz, nem leszel jó király. Nem a fölényességünket kell tovább csiszolnunk, és ez az, amit nem tanultál meg. Még most sem... - leejti pillantását, maga elé mered továbbra is. Ősz szálaiba túr egy tenyerével, majd mély levegővel szívja fel tüdejét. Csendesen mélázva, beleidomul a fia gyűlöletébe. - És lám, győztél, fiam. Elérted, amiért küzdöttél. Bebizonyítottad, hogy jobb vagy minálunk, hát miért nem magad képében uralkodsz megtéve halálomat? Képemben átadhatnád magadnak az uralmat. Mi tart vissza? - hangja gunyoros, megfáradt. A vén férfi nem pillant többet Lokira. Maga elé réved. Vár. Türelemmel és elkeseredettségével. - Te és Thor. Legyetek bárhol, mindig velem vagytok. - beszéli előre révedve valahová az ürességbe, miközben savanyú mosollyal elidőzik az emlékre, hogyan szerette két karjában, mindkét gyermekét. - Ha így van, akkor a Frigga iránti szereted is megjátszott csupán? - pillant újra a fiúra, szemhéjait enyhén összeszűkítve. Tudja jól, hogy talán egyetlen gyengéje Lokinak, ezért szúr és hasít, ahol és ahogy csak tud.
- Én nem öltem soha azért, hogy bizonyítsam nagyobb, hatalmasabb vagyok másoknál. A világok védelméért szálltunk harcba és gyilkoltunk. Te miért tetted, fiam? Hogy te legyél a legerősebb? Halandókkal szálltál szembe, erőtlen, gyenge emberekkel. Én veled ellentétben a világokat védtem. Ez a különbség közöttünk. - egyenesedik fel téve pár lépést a háttal álló felé - A gyilkolás mindegy miért történik, nincs rá igaz mentsége egyikünknek sem. Mérlegeljük a jót a rossz ellenében. Nem számít, hogy mi vagy Loki. Az a fontosabb, hogy ki vagy. Hogyan viselkedsz. Azzal pedig, hogy ártatlanokat ölsz, ne várd, hogy elnyered bárkinek a bizalmát, elismerését. - lehajtva fejét elsétál mögüle, téve jobbra, majd balra pár lomha lépést, mielőtt elidőzne - Ha kevesebb lenne a becsvágyad és tudnád értékelni azt, ami megadatott, jó király lettél volna... - pillant bele a sötétbe, karjait háta mögött egymásba simítva, kihúzva korából adódóan esett vázát.

zeneszám • Ha nem jó, szólj, kérlek. • ©
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Odin & Loki - you failed, old man Vas. 28 Május 2017, 13:43

Odin & Loki

Grimasz szerű mosolyra húztam a szám, ahogy hallgattam őt. Szeret a béke szószólójának öltözni, de távol áll tőle. Ő hányakat ölt meg a … béke nevében? Úgy gondolom mellette az én tetteim eltörpülnek, mégis, engem hívnak szörnyetegnek, én vagyok az ellenség. – De a Jöttünök mindig is szörnyek voltak …   gyerekkoromban több százszor hallgattam történeteket róluk, és mindegyikben, kivétel nélkül szörnyként említették őket. – Vénségedre ellágyultál. – csóváltam aztán csak meg a fejemet. Ő és Thor is … mit remélem attól az embertől? A legjobb esetben is … negyven évet tölthet el vele. Mi értelme ragaszkodni ilyen halandó és … gyenge lényekhez, mint az ember?
A szavai nyomán az arcvonásaim megkeményedtek, éreztem, ahogy gyűl a harag a mellkasomban, minden egyes szóval egyre inkább. – Miért, mi volt a dolgom? Thor árnyékában élni? Ünnepelni a győzelmeit, a figyelmedért küzdeni hiába!? – őrjöngtem. Dühösen ordítottam, és az, hogy ő nyugodtnak tűnt, csak még inkább felidegesített. – Hol voltál, mikor szükségem lett volna rád? Hol?! – sehol. Thor-ral, képezte őt, vitte magával az útjaira, hogy megismerje a Birodalom többi népét. Engem pedig otthagyott Asgard-ban. Azt várta, hogy egész életemben nézzem, ahogy Thor ünnepelteti magát? Hogy learatja a babérokat, amiket meg sem érdemel? – Sikerrel jártam. – táratam szét a kezem gúnyosan mosolyogva, de a felszínt még most is ott kaparta a harag. Annak a szörnynek megkellett halnia, és Thor megkapta a megtért testvért, akire úgy vágyott. Én pedig a trónt, amit oly nagyon féltettek tőlem, mióta csak elhoztak Jottunheim-ből.
-Nem jó király akartam lenni. Csak olyan jó, mint ő. – mint Thor, hogy elismerjenek, hogy lássák nem az vagyok, aminek folyton hívtak. Kinevettek, gúnyolódtak rajtam. Nem akartam király lenni, nem vágytam a trónra, nem úgy. Én csak azt akartam, hogy egyenlők legyünk, hogy engem is méltónak lássanak a trónra. – Te ezt nem értheted. Soha nem értetted. – senki sem, csak Frigga. Azt hiszi, hogy nekem olyan könnyű volt Odin fiának lenni? Mindig is kívülállónak éreztem magam, mindig is Thor-t helyezték előrébb. Körbe rajongták, a győzelmeire ittak, megkapott mindent és mindenkit, amit és akit csak akart. – Jöttün vagyok. Soha nem lehetek Asgard királya, jól tudod. Hiszen ezért hazudtál. – a száműzetésem során bejártam a galaxist, és nincs túlzottan jó hírem, és terjengenek rólam pletykák, amiket itt Asgard-ban még inkább … komolyan vesznek. Láncra verve hoztak vissza, soha nem fogadnának el királynak, ezt Odin is pontosan tudja. Felsóhajtottam és lehunytam a szemem néhány pillanatra, mikor megemlítette Friggát. – Ő már nincs. És te őt is elvetted volna tőlem. – miatta hagyott életben, de nem adott neki engedélyt arra, hogy lásson. Megtiltotta, emlékszem rá. Elvett tőlem mindent.
-Azt hiszed ismersz engem? Hogy kell a … bizalmad, az elismerésed? – mindent megtettem, hogy megkapjam ezt a kettőt. Mindent. – A száműzetésem során olyan világokat láttam, amikről elképzelésetek sincsen… láttam, hogy mi az igazi hatalom. Azt hiszed, hogy érdekel a Föld? Az emberek? Csak látni akartam, ahogy elbuktok a lábam előtt! – ezt ígérték nekem, mikor a jogart és a sereget kaptam. – Elpusztítják majd egymást. Az emberiség saját magát irtja ki. A szabadságuk hazugság, ahogy az enyém is az volt. – ő ugyanezt tette velem, elhitette, hogy az vagyok, ami soha nem lehetek. Megteremtette a világot, amiben hinni akartam, hogy aztán darabokra törjön az egész illúzió, amit felépített. – Soha nem lettem volna király. Thor árnyékában maradtam volna, és a tiédben. Nagylelkűnek gondolod magad, mert nem hagytál ott meghalni? – fordultam vele szemben. – Helyette úgy neveltél, hogy mindent elvehess tőlem, amit ígértél. – és el is vett mindent, amit csak ígért. Ő soha nem volt az én helyzetemben, ne értheti meg, hogy milyen … másnak lenni. – Ezért titkoltad el … szégyellted, ami vagyok. Hogy néztek volna rád, ha kiderül, hogy befogadtál egy … szörnyszülöttet? – megártott volna a jóhírének, megártott volna Asgard jóhírének. A Jöttünökkel mindig is rossz kapcsolatban volt Asgard, botrányt váltott volna ki, ha kiderül, hogy Odin még magával is hozott egyet.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Odin & Loki - you failed, old man Csüt. 15 Jún. 2017, 10:27

Loki & Odin
hurts like hell
Leejti pillantását. Képtelen elviselni azt a gyűlöletet, ami Lokiból árad. Hazudhatja, hogy képes rá, igen, formálhat vázat a gondolatnak, hogy mindez nem jelent semmit, de mégis. A szeméből kiinduló fényekben megbújó sötétség karcolgatja a vén mellkasban ketyegő bíbor motort. És ennél fájóbb nincs egy szülő számára. Szemöldökei felemelkednek, felsóhajt. Kapaszkodót keres, mégsem talál. Ő nem fogja elhinni soha talán, hogy a szeretet közöttük megvolt. -  Te nem voltál az. - néz fel, egyenesen fia szemeibe. Győzködése hiábavaló. Messzire sodorta őket a világok, az uralkodás és a hovatartozás. - Talán neked sem ártana elsajátítanod ezt a tulajdonságot. - vonja fel szemöldökei ívét, majd elpillant. Thor és Jane. Bárhol is legyenek, bízik abban, hogy vigyáznak egymásra. Odin biztosan belehalna, ha Thorral történne valami, amíg nincs a védelmében. Ha az emberek valóban vadásznak rá, a legjobb, amit tehet, hogy földi szövetségeseitől kér menedéket. Megóvják őt, ahogy ő is megtette már, Odin így képzeli.
Megcsóválva fejét, rátámaszkodik a sötét semmire, mert időnként elfárad. Mindig, ha Lokival csatározik. Hiába az Odin-álom, épp felépülnie, erősödnie kellene, mégis egyre inkább gyengül alatta. A teher, amit cipel, a szülői fájdalom nehezebb, bármilyen halhatatlan méregnél. - Nem Thor árnyékában! A családod körében… - súlyt le hangja, majd felegyenesedve szembe néz a férfival. Közelebb lép, majd még egyet. - Mindig ott voltam Neked! A szívemben őriztelek. Miért nem fordultál hozzám, hogy beszéljünk erről? Miért? Loki… A fiam vagy! Úgy vagy a fiam, ahogy Thor is az! - mindhiába próbálja lemorzsolni a kérget, ami kapcsolatukat zabálja föl, menthetetlen a kötelékük. Ezzel mindketten tisztában vannak, Loki máskülönben nem zárta volna el. Odin pedig nem nyitná fel az érzéseit. Azt gondolja, hogy mivel már a végére értek, elérték azt a pontot, ahonnan nincs visszaút, már mesélhet, elmondhatja, hogyan érez. Ha csak egyszer is visszagondolna a fiú, belátná, hogy atyja szeretetét iránta mi sem bizonyítja jobban, mint legelső rosszulléte, ami abból fakadt, hogy Ővele vitába kerültek. Odin szereti őt, bármit megtenne érte. Szigorú és elhamarkodott döntéseket hoz. De most nem, mint uralkodó beszél fiával, hanem mint apa. - Mit értél el vele? - csóválja a fejét lassan, hangja elhaló. Fejét lehajtja. Türelemmel kivárja a választ. Valaki más képében uralkodnia jobb? Hát ennyivel béri? Miért? Miért elégíti ki ez őt? Bárcsak minden kérdésre választ találna.
- Soha nem lehetsz olyan, mint Thor. - megrekedt hangon közli, majd ajkait összemorzsolva elfordul, hogy visszatérjen arra a pontra, ahol megtámaszkodva leülhet. Lerakja súlyát, majd onnan figyeli a fiút. - Azt hiszed nem értem? Én hoztalak el! Magam neveltelek és figyeltem mivé cseperedsz! Hogy nem értem? Nem vagy asgardi, soha nem leszel az a szemükben. Soha! Azok után, amit tettél nem is várhatod el. De Thor szemében az vagy. Az voltál! A testvére. De neked ez nem volt elég… - hajtja meg fejét, vén csontjai ropognak, ahogy mocorog a keményülésen, amit tulajdonképpen csupán a sötétben tapogatott ki. Lokinak nem volt könnyű, Odin ezzel tisztában van. De megadta a pompát, azt az életet, amit elakartak volna venni, amitől megfosztották volna. Nem inkább hálát érdemelne az, ki felnevelte? A vénember mindig ezen rágja át magát. - Nem ezért buktál el, fiam. Kivívhattad volna a tiszteletüket, ha méltó lettél volna rá. - fájdalmat érez minden egyes szó kiejtésekor, de kénytelen kimondani. Lokinak hallania kell, hogy Odin hogyan gondolja, miként érez vele kapcsolatban. Felszegi állát, mikor Friggáról beszél fia. A férfi legékesebb gyémántja karcolódik szíveikben minden alkalommal, mikor szóba hozzák, így nem ejt több hangot neki. Némán elfordítja fejét és megpróbálja elfogadni a tényt, hogy Loki örökké őt fogja hibáztatni érte. Miért engedte volna hozzá? Miért? Egy anya szíve tört volna ezer darabra, ha belátása nyílik, hogy mivé vált…
Felegyenesedik újra, közelebb cammog, ahogy a fiú beszél. Lassú léptek, fájdalmas dobbanások a szívében. Lesüti szemét. Fénye úgy sebződik, ahogy Loki szavai belevésik bűneit. Mert bűnös. Bűnös, hogy nem óvta jobban Lokit a sötéttől. Nem vigyázta őt eléggé. Hagyta, hogy az irigysége legyűrje. Elenged egy sóhajt, majd fel pillant, és úgy hallgatja a háttal állót. Lassan, lomhán csóválja a fejét, mint aki hitetlen e percben. És talán az is. Féli, hogy mindez igaz, hogy a szíve ilyen sötétté formálódott ez idők alatt. Türelemmel hallgatja, egészen addig, amíg újabb sebzés nem éri vén ketyegőjét. Ajkai elnyílnak, hogy szóljon, és akkor szembe fordul vele Loki. Ott állnak a sötét végtelenben, egymással szemben. Orrlyuka kitágul, váza megfeszül, dühödt pillantást vet. És az utolsó kérdéssel olyan döfés éri, amit már nem tűrhet el repedt motorja. - Elég legyen! - rivall rá, majd közelebb mozdulva hozzá, haragos tekintettel engedi szabadjára mérgét. Hangja magasabb, szinte üvölt. - Hogy képzeled? A fiam vagy, Loki. - belemar a lelkébe ez a beszélgetés - Azt gondolod szégyenkezem most, hogy a világ megtudta mi vagy?! Azért érzek szánalmat, aki vagy. És nem azért, ami vagy… - csóválja a fejét, végül elpillant róla - Hagyhattalak volna meghalni ott téged, tisztában vagy vele? De fiamként neveltelek fel. Nem vettem el tőled semmit, fiam... - lép olyan közel, hogy alig pár centi válassza el őket - Te löktél el magadtól mindent, és mindenkit. - hangszíne enyhül, vonásai lágyulnak - Gondoltál te valaha is másra a saját kicsinyes és ostoba érzéseiden kívül? Hogy mit okoztál anyádnak? Mennyi könnyet ejtett miattad, mikor megtudta, hogy mit tettél… - arcizmai megrándulnak, lesüti szemét - Vagy arra, mit érzett Thor, amikor megtudta, hogy tőrbe csaltad? Ő, aki testvéreként szeretett téged? Gondoltál te valaha bárki másra is magadon kívül? - szinte suttogja, elhaló hangon - Ha szégyelltelek volna, magam fojtottalak volna bele a kék vérbe, amiből kiemeltelek téged. - állja pillantását, nem mozdul. Állát szegi, kihúzza magát. Bárhogyan is, de Lokinak fel kell nyitnia a szemét. Éreznie, tudnia kell, mit él át atyja, a fivére, és a világok…

zeneszám • Ha nem jó, szólj, kérlek. • ©
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Odin & Loki - you failed, old man Szomb. 17 Jún. 2017, 13:43

Odin & Loki

- Nem olyan a természetem. – válaszoltam közömbösen. Én nem vagyok olyan, mint ő, vagy Thor. Nem estem abba a csapdába, amibe ők. Én más voltam, és más vagyok. Egész gyerekkoromban kerestem a válaszokat, hogy mi az, ami Thor-t többé teszi, mint ami én vagyok. Aztán, rájöttem. Én csak egy Jöttün vagyok, hogy is lehetnék egyenlő Odin egyetlen fiával?
Emlékszem milyen érzés volt Thor-t figyelni, mikor végig vonult a tömeg előtt, parádézva, ünnepeltetve magát. Az önelégült mosolya … megalázó volt. Csak kerestem a válaszokat, hogy miért nem én vagyok az ő helyében, mitől több ő. Thor-t ünnepelték, engem elfeledtek, együtt ittak vele, míg engem elkerültek. Minden sikere, egyben az én szégyenem is volt. Összehasonlítottak vele, és soha nem tettek meg jobbá. Mikor együtt harcoltunk, végül csak arra emlékezett mindenki, hogy ő miként küzdött. Emlékszem mindenre, az árnyékára, amiben élnem kellett. Azt hiszi, hogy olyan könnyű volt mellette élni? Küzdeni? – Mindketten tudjuk, hogy ez hazugság. Te és Thor … fogalmatok sincsen, milyen volt nekem! – ők nem, egyedül Frigga volt az, aki megértett, aki … aki ugyanolyannak látott. – Azt hiszed, nem próbáltam? De te mással sem voltál elfoglalva, csakhogy felkészítsd Thor-t ... az uralkodásra. – még most is, képes lett volna őt megtenni királynak, míg engem kiakart végeztetni. Küzdöttem a figyelméért, véget vetettem volna egy háborúnak, a kitörése előtt, csakhogy lássa, képes vagyok arra, amire Thor nem! Mindent megtettem, hogy figyeljen rám. Mindent. – Uralkodom. – vontam meg a vállam. – Legalább olyan jól, mint te. Senkinek nem tűnt fel, hogy nem te ülsz a trónon. – senkinek. Mindent megtett, hogy távol tartson tőle engem, hogy Thor ülhessen a helyére majd, de … minden erőfeszítése hiábavaló volt. Elbukott.
„Soha nem lehetsz olyan, mint Thor”. Ezt hallottam folyton. Nem mondta ki senki, de éreztették velem, ahogy beszéltek hozzám, ahogy rám néztek … keresték azt, ami Thor-ban oly vonzó volt számukra, és mikor nem találták, inkább elfordultak. Nekem nem jutott ki abból a … rajongásból, ami őt körülvette. – Célja volt annak, hogy elhoztál engem! – nem a fiaként hozott el onnan, nem … egy Jöttünt nem vett volna csak úgy magához.  – Hazugságban éltem! A te hazugságodban! Hitegettél, mintha valaha is értem volna annyit számodra, mint Thor! – kiabáltam, de ő ezt nem értheti meg. Királynak született, az is lett. Nem tudja milyen érzés, mikor mindig második, mikor mindig más örömében kell meglelnie a sajátját. Ezt várta tőlem, nem igaz? Hogy sajátomként örüljek Thor minden sikerének! Nem érti, nem értheti meg. Ő nem. – Ha méltó lettem volna rá …-   ismételtem meg, és gúnyos mosolyra görbült a szám. – Thor talán méltó volt rá? Gondolkodás nélkül háborúba sodorta Asgard-ot. Mindig is ész nélkül kereste a harcot! De őt méltónak találtad …  - ahogy mások is. Mindent megtett, amivel tönkre lehet tenni egy világot, mégis méltónak találták! - … mindegy mit teszek, semmi nem lett volna elég jó neked. – sem másoknak. Thor-t akarták királynak, és mindent megtettek, hogy meg is kapják.
Megfeszült az állkapcsom, ahogy hallgattam, remegett a kezem a dühtől, a fájdalomtól, amit a meg nem értése szült. Ez a düh volt az, ami a Chitauri-hoz sodort. Száműzöttként tengődtem a galaxisban, keresve valamit, amibe kapaszkodhatok. Ők pedig megadták a hatalmat, a lehetőséget, hogy visszavágjak. Sejtettem, hogy céljuk van velem, de nem foglalkoztam vele, mást sem akartak, csak … visszavágni. – Fogalmad sincsen … -  remegett a hangom a dühtől, a csalódottságtól, de nem tudtam folytatni a mondatot. Ő … nem értené meg. Senki sem. – Azt hiszed, hogy ezt akartam? Kész voltam meghalni, hogy … ne lássam a szánalmat, a megvetést az arcotokon! – tudtam, hogy meghalhatok, mikor elengedtem a jogart. Felkészültem rá, hogy azok az utolsó életben töltött perceim. – Mindennek, amit tettem … oka volt! Nem érthetitek meg! – a Föld, csak egy … próba volt. Engem küldött maga helyett, a Chitauri-t kaptam meg, hogy … vezessem az első támadását. Nem tehettem mást, bosszút akartam, hogy éljék át a fájdalmam, a bukásom … nem léphettem már vissza. – Nem kell a szánalmad! – elléptem mellette, mikor már nem bírtam elviselni tovább a szemkontaktust. – Hiába próbálsz bennem bűntudatot kelteni … - újra szembefordultam vele. Hiábavaló próbálkozás lenne a részéről, mert ... már rég bennem van. De mit érek vele? Nem visz előre, nem segít… nem kérem  a megbocsátását, nem fogok könyörögni neki. – Már nem akarlak büszkévé tenni. Nem könyörgök a tiszteletedért. Csak azt akarom, hogy érezd, amit én éreztem! – a fájdalmat, a megaláztatást, ahogy elvett tőlem mindent. – Önzőnek gondolsz? Kicsinyesnek? Ki tett azzá? Azt hiszed olyan könnyű volt egész életemben a figyelmedért küzdeni? Hogy elég a … pompa és a jólét? – ez csak … a látszat. Magányosabb voltam, minit bárki más Asgardban. Nem látta, mert nem akarta látni, mert egyetlen dolog lebegett a szeme előtt: Thor. – Ti tettek ilyenné! Nem én akartam! – egyszer sem emeltem fel a hangom, mikor újabb és újabb esélyeket adott Thor-nak, pedig megtehettem volna. Nem fejezetm ki az aggályaim, pedig akadt bőven. Csendben tűrtem, és vártam az esélyre, hogy élhessek vele, hogy bizonyíthassak. De soha nem kaptam meg.  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Odin & Loki - you failed, old man Vas. 02 Júl. 2017, 21:11

Loki & Odin
hurts like hell
- Még formálhatod... - pillant fel fáradtan, megejtve kissé vén vázát, ami miatt görnyedté válik tartása. Így is van. Talán valóban nem azonosak, talán még csak nem is hasonlítanak egymásra. Az is lehetséges, hogy soha nem is fognak. Ennek ellenére azonban meg kell próbálniuk kihozniuk a legjobbat magukból. Nem egymásért. Még csak nem is Asgardért. Saját magukért. Lokinak meg kell tanulnia elsajátítania néhány jellemvonást. Olyanokat, amiket még gyerekként megpróbáltak bele passzírozni körvonalaiba, tanítani rájuk. Meg kell próbálnia. Saját maga miatt. Hogy a legvégső út előtt büszkén tekintsen vissza. Odin legalábbis így gondolja.
Minden szó, minden pillanat, ahogy azt mondja, hazudik, egy újabb sebet ejt a vénember szívén. Talán kemény király volt, talán túlságosan sértett, önfejű és makacs, de szerette Lokit. Most is szereti. Szégyen ül arcára és végtelen bánat, amikor fia szembesíti vele, hogy az ő bűne az, amivé lett. Odin mindig is tudta ezt. Az első kellemetlen beszélgetésük pillanatától, egészen mostanáig. Tudja és cipeli a terhét, annak, amit tett. És annak is, amit nem tett meg érte. Le hajtja a fejét. Képtelen szavakat formálni, hiába nyílnak el mindig bölcsen szóló ajkai. Mások élete felett, a világok fölött uralkodhat ő és szebbé teheti milliók életét, de a saját gyermeke érzései, a kettejük kapcsolata fölött nem tudja megtalálni az aranyutat. - Sajnálom... - olyan halkan mondja e szót, hogy talán meg sem hallhatja Loki. Igen, a Mindenek Atyja tényleg bánja, hogy nem vette észre időben, miféle mély sebeket és torzulást okoz fiának azzal, hogy meghazudja annak életét. Erőtlennek érzi magát. Lesajnáló pillantást vet egy mély sóhaj kíséretében. - Talán nem... - csóválja meg a fejét, majd egyetlen szemével fiának köralakját keresi - De azt sem veszik észre, hogy jó királyuk vagy. - csóválja meg a fejét, majd elfordítja azt. A sötétbe réved. Erőtlen, gyenge. Nem fizikailag érzi a fáradtságot, a szíve ereszkedik meg a fájdalmai miatt.
Újra és újra lefutják azokat a köröket, amik nem építik majd kapcsolatuk, talán csak tovább roncsolják. Ki nem mondott, ám jócskán érzett szavak és sérelmek csattannak le egyikről a másikra. Odin minden sejtje rezonál a fájdalomra, amit elnyel abból, ahogy Loki beszél vele. Hiába, talán ha megelőzi mindezt és már gyermekként felkészíti, elkerüli ezt. De egy szerető apa szíve fordult Loki felé. Mindig, mikor felragyogtak íriszei a trón láttán, Odin szíve és lelke meghalt egy kicsit, mert tudta, hogy soha nem ültetheti rá. Vannak dolgok az életben, amiket nem befolyásolhat semmilyen isten. - Így van, célja volt annak, hogy elhoztalak. - erősíti meg a fiút, miközben ráemeli tekintetét. - Jobb szeretted volna valamelyik paraszt családban élni az életed? Így van? Miért nem elégszel meg azzal, ami a tiéd lett? Miért? - fakad ki magából, miközben kihúzza vázát. - Hogyan mondhattuk volna el egy gyermeknek? A fiam vagy, Loki. - sóhajt tüdőből. - Ha nem értél volna nekem annyit, bedobtalak volna valamelyik nemesi családba, vagy még lentebb. Az én kezemben nőttél fel. Én altattalak! Én vigyáztam rád! ... Te vagy az, aki hazudik, ha ebben nem hiszel. - rázza a fejét, és bizony már rárivall Lokira. Ahogy a fiú, úgy ő sem szégyelli a hangját. Hallja csak meg, üsse csak szíven. Legyen akármennyi sötét réteggel bevonva, megpróbálhat lejutni oda.
Megcsóválja a fejét, majd nedvesít ajkain. - Ha Te lettél volna a helyembe, kinek adtad volna a királyságodat? - pillant fel Loki íriszei után kutatva. Arcán nyoma sincs gúnynak, őszinte a kíváncsisága. Tudnia kell, hogy Loki átlátja e már a világuk, avagy még mindig értetlenül áll Odin döntései előtt. Rá kell vezetnie, hogy nem a szíve parancsol ebben a kérdésben. És talán soha nem is az fog...
Szemtől szemben állva elszavalja, ami kiakar fakadni belőle. Utána időt hagy, hogy Loki is így tegyen. Ám első szavai levegőbe futnak, valahol kettejük között elhalnak. Felvértezi magát mély levegővel, állát felszegi. Dübörög a mellkasa a fájdalomtól, amit ez a beszélgetés okoz neki. Annak, amire akkor, mikor Loki először szólalt meg a karjaiban, azt hitte - sosem történhet meg velük. Egy apa szívének talán semmi nem okozhat nagyobb fájdalmat, mint fia gyűlölete. Odin elengedte Thort, hagyta, hogy lemondjon a trónról. Közben pedig Loki meggyűlölte őt. Mi ez, ha nem egy apa legkeserűbb sorsa? - Loki... - hangja lágy, mégis parancsoló. Nem képes elviselni a gondolatát, hogy a jogar elengedésekor fia a halálba zuhanni vágyott. Lesüti szemét, fejét meghajtja. Lassan nyer el annyi erőt valahonnan mélyről, hogy újra a szemébe nézzen. - Talán nem. Talán soha nem fog megérteni senki. - csóválja a fejét, hangja lágy. Szemét a fiún felejti, majd arcizmait rendezve nézi tovább az előtte állót. Egészen addig, amíg elhalad mellette. Válla fölé emeli fejét, és a sötétbe pillant. A háta mögé került fiú kikerül látószögéből. - Bűntudatot? Azt hiszed, hogy nincs jobb dolgom e percben, mint bűntudatot kelteni benned? - fordul utána, onnan nézve rá. Elnyitná ajkait, de felesleges, Loki tovább beszél. Újabb tőröket döf vén szívébe. Odin mélyen bólintva ismét eltekint a sötétbe. - Hát... - erőltetett nevetésbe indul vissza arra a pontra, ahol letelepedhet. - Ez esetben gratulálnom volna illendő. Elérted a célodat! - mosollyal arcán néz rá, miközben leheveredik arra a pontra. Onnan hallgatja a további szavakat és viseli az újabb hegeket. Lehajtja a fejét újra és mély levegővel tölti fel tüdejét. Bólogat, csendben marad. Egy pár pillanatig csendben üldögél. - Igazad van. Nem voltam jó atyád. - sóhajt fel csendesen, közben helyezkedve, mocorogva azon a ponton. - A fivéred és én is elbuktunk. Ezt akartad hallani, igaz? Egy másik családban jobb lett volna neked. Egy olyan királyi családban, ahol a vér nem számít csak Te. De... már a tiéd a trón. Megkaptál mindent, amit akartál. Elvettél tőlem mindent, ide bezártál. Hát miért vagy még itt?.. Miért nem ünnepelsz azokkal, akik szeretnek és örülnek neked? - hangja fáradt, rekedtes. Pillantása barátságos annak ellenére, hogy fájdalmait éli át éppen. Gyenge mosollyal kémleli fiának vonásait. Képtelen nem észrevenni benne a gyermeket, aki az apjáért sír. És éppen ezért, Odin meg sem próbál küzdeni ellene. Ez a börtön a büntetése. A tökéletes büntetése. - Van olyan egyáltalán, akinek nem kell hazudnod, fiam? - pillantása kérdő, fejét meghajtja, finoman megcsóválva azt.

zeneszám • Ha nem jó, szólj, kérlek. • ©
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Odin & Loki - you failed, old man Hétf. 03 Júl. 2017, 19:07




A szavait hallva csak elmosolyodtam. Belőlem mindig is hiányzott az, amit Thor-ban úgy szeretett. Büszkévé akartam őt tenni, megpróbáltam mindent, hogy … elégedett legyen velem. Hogy lássa, vagyok olyan jó, mint Thor, hogy … lennék elég jó uralkodó. Most mégis, én ülök a trónon és nem a bátyám. Ő úgy döntött, hogy lemond róla.
-Egyébként sem vettek soha észre. – én Thor árnyéka voltam. A barátai, a nemesek, mindenki csak Thor-t látta, engem nem. Féltékeny voltam-e? Igen, csak a győzelmeit láttam, ahogy ünneplik, a szeretet, ami áradt felé, holott szinte semmit sem tett érte. Ész nélkül küzdött, mégis elnyerte a szívüket. Én ott ülhettem az asztalánál, ihattam a győzelmeire, a nagyságára, akárcsak mindenki más. Ezt az életet szánták nekem? Hogy … egy örökkévalóságon át éljek az árnyékában? Nem voltunk soha egyenlők, bármit is mond. Az ő szemében nem. Abban a hitben éltem, hogy királynak szültem, egyenlőként, mégis, örök másodikként nőttem fel.
Éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szememben, ahogy beszélt, de nem engedtem utat az érzéseimnek, nem, nem vagyok már gyermek. Elfordultam egy pillanatra, hogy felölthessem azt a maszkot, amit már oly régen hordtam, hogy szinte eggyé váltam vele. – Mi lett az enyém? Mi lett volna az enyém? – javítom ki magam, hiszen … most épp minden az enyém. Nem az ő jóvoltából, felőle akár … meg is halhattam volna. – Azt hiszed, hogy ennyi elég? Egyedül voltam, mindig! Az úgynevezett ”barátaim”, Thor barátai voltak, nem az enyémek! Te uralkodtál, Thor uralkodni készült, én pedig … az elsősorból nézhettem a győzelmeit. – mintha csak nyújtotta volna a kezét, hogy aztán elkapja, ha elég közel érek. Nem akartam a trónt, csak érezni, amit Thor érez, mikor ránéznek. Tudni akartam milyen érzés, ha ünnepelnek, ha a hőst látják benned. De bármit is tettem, én soha nem lehettem a hős, az ünnepelt.
-Oly mindegy, ez nem a királyságról szól. – nem akartam vele egyetérteni. Pontosan tudom, hogy miért nem lehettem soha Asgard királya. – Nem király akartam lenni. Csak egyszer, egyetlen egyszer, én akartam a hős lenni. – soha nem értettem, miért vannak úgy oda a bátyámért. Mindig ő volt az erősebb, a jóképűbb, a népszerűbb… de soha nem értettem, hogy miért. Meggondolatlan volt, gyakran ostoba, előbb ütött, mint kérdezett volna, mégis, minden hibája ellenére újra és újra ő volt a hős, a nap végén. Mindegy volt, hogy mit tettem, Thor mindig is felém nőt, nagyobb volt az árnyéka, mint amekkora én valaha is lehettem volna.
Talán soha nem fog megérteni senki. Igen, nem fog. Ők nem tudják milyen volt, nem voltak a helyemben. Nem látták azt, amit én láttam. Hibáztam? Igen, sok hibát követtem el, és nem kérek értük bocsánatot, mindenek oka van, semmi nem történik ok nélkül. Tettem, amit … amit a legjobban akartam. Bosszúra vágytam, hatalomra, mindenre amit nekem ígértek, holott soha nem kaphattam volna meg. – Elértem volna? – kérdeztem hitetlenkedve. Nem, én … nem fogom tudni soha megmutatni neki, hogy mit tett velem. Én nem vehetem el tőle Friggát, már nem. Nem zárhatom börtönbe, megfosztva az egyetlen embertől, aki … az élete mellett állt ki, miközben mások halálra ítélték.
Megfeszül az állkapcsom, amint elhangzanak a kérdései, ahogy … beismeri a bukását. Vagy talán mégsem. Nem érzem, hogy … győztem volna. – Nem, nem mindent. – ráztam meg a fejemet, ahogy közelebb léptem. – A trónt akartam a legkevésbé. – nem kaptam semmit, amit akartam. Épp ellenkezőleg, mindent, amire vágytam, elvesztettem, meghaltak. – Nincs szükségem senkire. – akiknek pedig nem hazudnék, ők … vagy halottak, vagy kitudja hol vannak. Jobb így, talán Ő és Thor azt hiszik, hogy az érzelmek mindennél előrébb valók, de … ő is láthatja, hogy tévedett. Frigga halála miatt olyan figyelmetlenné vált, hogy könnyedén győztem őt le. Az érzelmek elvonják az ember figyelmét, gyengévé teszik őket, könnyen sebezhetővé válunk általuk. – Egyébként meg, te is hazudtál mindenkinek, rólam. Azt hittem büszke leszel, hogy … ilyen jól csinálom én is. – mosolyra húzódott a szám. Ő mindig is a hazugságok ellen volt, Odin, aki mindig egyenes és nem bújuk hazugságok mögé … akinek nincsenek titkai, az hazudik a legtöbbet. – Tudod, miután csak … majdnem haltam meg, valaki azt mondta, hogy … nagyobb dolgokra vagyok hivatott. Nem hittem neki. De most király vagyok, talán … talán, mégis igaza volt! – azóta sokat változott világ, sokat változtam én is. Fogalmam sincsen, hogy mi van vele, de … így a legjobb. Mindkettőnknek. – Napok óta ismert, mégis többet látott bennem, mint te valaha is láttál volna. Hogy képzelted? Engem szántál Thor … jobbkezének? – remélte, hogy majd megelégszem a szerepemmel? Hogy nem akarok soha többet, mint a bátyám győzelmeit hallgatni, míg engem semmibe vesznek? Hiú reményeket táplált, ha azt hitte, hogy ennyi elég.

a villain is just a victim whose story hasn't been told

Odin & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Odin & Loki - you failed, old man Vas. 23 Júl. 2017, 21:02

Loki & Odin
hurts like hell
Mindig is karcolni fogja szívét, hogy fiait elveszítette. Mindkét hercege öreg motorjának, valamiért elkerült tőle. Lokit talán- saját maga marta messzire. Thort, a szíve vezérelte másik birodalomba. A lényeg ugyanaz. Bár tény és nem vitatható, hogy a Lokival való viszonya egyáltalán nem felhőtlen. Thorral az, annak ellenére, hogy fáj és sajog a ketyegője amiatt, hogy nem láthatja őt a trónon.
Odin látja, ahogy fia elfordul tőle, hogy talán erőt és időt nyerjen a válaszadásra. Sajog a dobogó odabenn, amiért így kell beszélniük egymással. Lehajtja fejét, nedvesít ajkain, majd végül torkán. - A családod... - a vénember hangja megreked, fejét meghajtja. Csóválja finoman, majd mély levegőt vesz. Vajon hányszor futják le még ugyanazon köröket? Hányszor kell még majd bizonyítania, hogy szereti fiát és mikor érteti meg vele, hogy ez így van? Hogy mindig is így volt? Talán soha. Odin talán egy életre elrontotta azzal, hogy leplezte az igazságot a fiú elől.
- Mi akadályozott abban, hogy saját barátokat gyűjts magad köré, fiam?  - kíváncsian pillant Loki felé, közben helyezkedik. Hangja már nem éles, inkább kérdő és lágy. Nem látott bele soha fiai kapcsolatába, mindig is úgy gondolta, hogy mindkettejüknek ki jár a tisztelet. Nem figyelt rá eléggé, hogy valóban igaz e. Mert lefoglalta őt a Kilenc Birodalom. Előrébb helyezte a királyságot, saját tulajdon gyermekeinél.
- Ahhoz tenni kell, hogy hősként tekintsen rád egy Birodalom. - hangja elhaló, szemöldökei íve felszaladnak. Feje továbbra is kissé előre esik. Mintha belefáradna a beszélgetésbe. Olyan falakat épített közéjük Loki, amik talán le sem rombolhatóak. Pillantása sokat elárul. Szeme csillog, finom mosoly költözik ajkaira. Megértő a tekintete. Az álomba taszítás első időszakában még dühöngött és erejét kimérten próbált felriadni, hogy véget vethessen a sötétségnek. Aztán ahogy telt az idő, rádöbbent, hogy talán - megérdemli azért, mert nem nyitotta fel a szemét időben. Loki fájdalma javarészt neki köszönhető. És egyre csak eltaszította, nem hozta helyre. Meg sem próbálta soha. Talán ezen a helyen, majd sikerül. Úgy volt vele. Ám minden nappal, ahogy csak telt, egyre biztosabb lett abban, hogy nem fogja tudni helyre hozni a fiúban a tartós kárt, amit okozott nemtörődömségével.
- Száműztél a sötétségbe, az öröklét magányába, mi másra volna még szükséged? - megdöbbenve kérdezi. Fejét enyhén megcsóválja, majd lesüti tekintetét. Odinnak nem maradt senkije. Friggát és Thort is elveszítette. Lokit. Mi mással lehetne még büntetni valakit, aki vén és magányos? A sötétségbe réved. Újabb és újabb sebeket marnak egymásra minden szóval. Jobban fáj Odinnak egy ilyen beszélgetés Lokival, mintha valódi alakjában harcot vívnának.
- Senkire? - kérdőn pillant a fiú irányába. Nedvesít torkán, majd bólogat. Valóban így érezheti? Töpreng a vénember, hogy Lokiban tényleg kialudt-e a szeretet mások iránt. Mély sóhaj szakad fel a tüdejéből, majd finom mozdulatot ejt, hogy ülő helyzetében könyökeit térdeire támaszthassa. Fejét felszegi, ahogy Loki újra beszélni kezd. A hazugság említésekor megereszti vázát, finoman ejtve rajta. Loki tovább mesél, mire Odin érdeklődve hallgatja őt. Meglepetten reagál, majd a fejét csóválja. - Azok után, hogy a fivéred alighanem halálra ítélted, még valaki úgy gondolta, sokra vagy hívatott? Túl sok bölcsességgel nem áldhatták meg az Isteneink. - rosszallóan mordul fel. Hogyan lehet valakit ezek után is bátorítani? Odin sosem érthetné meg. Talán a szerelem vakíthatta el azt a személyt, másra a vénember képtelen volna tippelni. - Pontosan. Téged képzeltelek el Thor jobb kezének, így láttam. Támogató fivérnek gondoltalak. Ostoba álom volt... - bólint mélyen, majd elfordul tőle, hogy a sötétbe pillanthasson, s tovább emészthesse a hallottakat. Talán ez a beszélgetés sehová sem halad. Odin mégsem tud elmenekülni előle. Itt nem...

zeneszám • Ha nem jó, szólj, kérlek. • ©
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Odin & Loki - you failed, old man Kedd 25 Júl. 2017, 17:48




- A családom? – kérdeztem vissza hitetlen mosollyal az arcomon. – A tiéd, a te családod. Talán emlékszel … én végeztem az enyémmel. – megöltem Laufey-t, azelőtt, hogy leszúrhatta volna Odin-t. Persze, soha nem hívnám apámnak őt. A család … mintha valaha lett volna családom. – Megmentettem az életed. Megszabadítottalak az ellenségedtől … hálásnak kellett volna lenned. – de nem volt az, nem ismert engem el, pedig miatta tettem mindent. Azt mondta a béke eszközének akart engem, én elhoztam volna a békéjét, megszabadítottam volna az egyik legnagyobb ellenségétől. Azért tettem, amit tettem, hogy elismerjen, hogy méltónak találjon, hogy úgy bánjon velem, ahogy Thor-ral. De elutasított, számára mindig is Thor volt az elsődleges.
- A fiad … az árnyéka és a te árnyékod! Azt hiszed érdekeltem bárkit is, miközben ott volt Thor? A trónörökös, Asgard hőse, Odin fia … -  Thor volt mindig is a népszerűbb, őt körbe rajongták az emberek, itták a szavait, mindenhogy mit mondott. Megkapott mindent, amit akart, és mindenkit. – Bármilyen nagy is Asgard, nem olyan nehéz magányosnak lenni benne. – soha nem vetettek fel a barátok, Thor barátai … soha nem néztek rám úgy, mint rá. Gyermekként olyan akartam lenni, mint ő, felnéztem rá, irigyeltem, de aztán … ráébredtem, hogy az árnyékában maradok örökre, ha nem teszek ellene.
- Talán én nem harcoltam együtt Thor-ral száz és száz csatában? Mégis, mindig Thor győzelme maradt az összes … - megmentettem az életét, a barátai életét, mikor futárt küldtem Odin-nak, az öngyilkos tervéről. Elég volt néhány elejtett szó, és máris elültettem a gondolatot a fejébe, hogy … egyedül akarjon odamenni, bosszút állni. A hős … a páncélja nem ragyog oly fényesen, mint hiszik. – Én nem lehetek hős, igaz? Ahogy király sem lehettem soha, és, ahogy … a fiad sem voltam. – már beletörődtem, már nem akarom az elismerését kivívni, a tiszteletét. Csak a fájdalmát akarom, a bukását, amit ő maga teremtett meg.
- Meg kéne öljelek. Ahogy te is végeztél volna velem. – pillantottam rá hátra egy pillanat erejéig. – De Frigga nem akarná. Ő az egyetlen oka annak, hogy még életben vagy, Mindenek Atyja. – lassan beszéltem, figyelve az arcát. Látni akarom rajta azt, amit én éreztem, mikor halálra akart ítélni, mikor elakarta tőlem venni azt az egyetlen embert, aki még maradt nekem Asgard-ban! – Úgy tűnik mindkettőnket megmentett a másiktól. Mégis, ő halt meg. – élnie kéne. Sokkal inkább, mint bármelyikünknek. Laufey számára csalódás voltam, ezért hagyott ott meghalni, Odin szintén a csalódottsága miatt akart megölni.
- Mintha meglepett lennél. Vagy talán … nem egy szívtelen szörnyet, egy Jötunt láttál magad előtt, mikor Thor visszahozott a Földről? – biztos átkozza magát, hogy elhozott engem aznap Jötunheim-ből. Mennyi gondtól óvta volna meg magát, Asgard-ot, a Földet, ha otthagy meghalni.
Meglepetten fordultam felé, ahogy beszélt, a vonásaim megkeményedtek, ahogy tettem felé egy lépést, majd leguggoltam vele szemben, hogy a szemébe nézhessek. – Ne kísértsd a sorsod! – húztam teátrális mosolyra a szám. – Mindenki tévedhet. Te már csak tudod, igaz? Mi lett a nagy terveddel, a békéről szőtt álmaiddal? A Bifröst elpusztult, Asgard-ot megtámadták, Frigga meghalt … téged pedig legyőztek. Csak mert … rosszul döntöttél aznap, Jötunheim-ben. – minden aznap kezdődött, mikor azt hitte, hogy felhasználhat majd engem a saját céljaira. – Egyébként meg, Thor még él, igaz? Hidd el, ha azt akarnám, hogy meghaljon, már halott lenne! – nem tagadom, olykor kissé elragadtattam magam és talán közel állt a halálhoz, de  … ismerem őt, tudom, hogy mi öli meg, és mi nem. – Ennek a valakinek pedig … végül igaza lett. Asgard királya vagyok, legyőztelek téged … hányan mondhatják még ezt el magukról? – nem olyan sokan, a Mindenek Atyjának nem véletlen félik a nevét, de … mindenkinek van gyenge pontja, az övét megtaláltam és kihasználtam. Most pedig itt van, egyedül, a kudarcaival a sötétben. – Igen … az volt. Mindig is kivételeztél vele, míg nekem csak a morzsák jutottak. Végül pedig … a helyedet sem akarta átvenni. – egy nő miatt úgy döntött, hogy … egy másik világot választ, hogy nem fogadja el a koronát, amire egész életében próbálta őt felkészíteni Odin. – Könnyű úgy ítélni, hogy soha nem voltál a helyemben. Azt hiszed olyan könnyű volt az árnyékotokban felnőni? – egész életemben csak átnéztek rajtam, ítélkeztek felettem, anélkül, hogy tudtak volna bármit is arról, hogy milyen volt nekem.

a villain is just a victim whose story hasn't been told

Odin & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Odin & Loki - you failed, old man Szomb. 12 Aug. 2017, 19:16

Loki & Odin
hurts like hell
Felmorranva fordul el, amikor Loki úgy dönt, nem hisz benne, hogy létezett családja. Talán igaza van a fiúnak - gondolja, elvégre sosem mutatta ki. Sosem éreztették vele igazán, hogy mit jelentett. De már késő. A fejét csóválja, ropognak vén csontjai, majd lehajtja fejét.  - Ha őket tekintetted családodnak, akkor két családdal is végeztél. - halkan motyogja, szinte morogva. Sértett, közben pedig bűnbánó. Jól tudja ő, hogy mit rontott el, hogy hol rontotta el, mégis időnként a múltbéli fájdalmakat nem lehet egyetlen szóval, vagy egyetlen cselekedettel megmenteni. Ahogyan most sem. Talán soha többé nem lesznek ők már apa és fiú. - A korona, mint hálám jeléül?! Azt vártad, fiú?! - pillant fel morcosan a vénember, szemével pásztázva Lokit. Váza enged, törékenynek tűnik ebben a pozícióban. Ha másmilyen környezetben lennének, nem is lenne kérdéses, hogy küllemre, melyikőjük hat e percben uralkodónak. Odin fényét vesztett...
- Nem változtathatom meg a múltadat. - hangja rezignáló, ahogy fölpillant a sötétbe, majd el a távolba. Mintha unná a vádakat, bár igazából tények. És unalomra nem lehet fogni, inkább a keserű fájdalom az, amit érez. A maga hibája miatt. Elvette ezt a fiút, eszközként, majd megszerette, de mit adott neki a pompán és a ragyogó életen túl? Semmit. Semmit, amiből okulhatott volna. - Jól tudom, Fiam. - egyetértően felel. Felsóhajt, majd elfordítja a fejét, ismét. Van valami keser-édes ebben a beszélgetésben. Odin szíve ketté reped a gondolatától, mekkora károkat okozott, hogy sosem volt apa, mindig csak király... És közben pedig enyhe öröm is pislákol megrepedt ketyegője belsőjében, hiszen végre megtudhatja, hogy mit érzett, miért lett olyan, amilyen volt. A gyermeteg viselkedése mögé láthat.
Újabb döfések a szívbe. Erőteljes, lendületes döfések. Kiszárad a torok, nyelnie kell. Megreped a magabiztos váza, elernyed. Érti, megérti, amit Loki mond, de ugyan mit szólhatna, hogy enyhítse azt a mélyre ásott sebet? Hogyan menthetné meg? Hiszen minden elmondtak már. Újabb köröket futnak, de ugyanazon pályán. S minél többször teszik, annál jobban fáj. Ahogy Loki kimondja, nem volt a fia sem, az öreg rémülten kapja fel a fejét, hogy aztán lemosva ezt az érzelmet, elfojtott bánat vegye fel helyét. Pár bólintás és egy sóhaj következik. - A fiam vagy... - halkan, alig hallhatóan mantrázza, hogy a fejében, vagy szóban, már ő sem volna képes megállapítani, mégis elmondja, ki kell mondania.
Hallgatja a szavakat. Hallgatja és érzi őket. Szeme résnyire szűkül, ahogy Frigga neve ismét ékként fúródik közéjük. A kincse, a szeme fénye, szívének mozgató eleme - Asgard legszebbje, ami egyben tartotta őket. Egy darabig, milyen sikerrel is tette. Óvta, félte őket egymástól és most? Most nincs semmi, ami még képes lenne apját fiával békíteni. - Mindennek oka van. Anyád okkal halt meg, ahogy majd én is. Ha a bosszúd által, annak is lesz oka, gyermek. - leejti tekintetét valahová közéjük a sötétbe, miközben nedvesít ajkain, s torkán. Megpróbálja rendezni vázát, ropogtatni csontjait, de aligha ér el sikereket. Ebben az átokban, lehetetlenség kényelemben élni. Loki ezt tudja, jól kitalálta.
- A halálodat kívántam a csalódásomért cserébe. - beismerően tekint a fiú szemeibe, arcizmait egy pillanatra sem rendezi, hagyja, had üljenek ki rájuk a valódi érzelmei, melyeket nem leplezhet többé. A keserűség, a harag, az iszonyat, a vágyakozás, a szomorúság és még annyi árnyalata annak, mit jelent apának lenni egy olyan gyermek fölött, 'kit elveszített.
Ahogy leguggol elé, türelemmel, mozdulatlanul pillant szemeibe. Halovány mosoly kúszik arcaira a gondolatától - hogy az a valaki, tényleg fontos lehet Lokinak, ha ennyire felingerelte magát egy finom megjegyzésen. - Ki a lány? - dönti meg finoman fejét, hangja lágyul. Amint újabb szavak szöknek fia szájából, Odin lehunyja szemét és felsóhajt. -Hosszú, hosszú évekig tartottam fenn a békét. A bukásom, Te vagy. - ejti ki vontatottan a szavakat, elnyújtva őket. - És én még sem bánom, hogy kimentettelek onnan, ennyi élet árán sem. - Odin úgy beszél, mintha feltárná a szívét előtte és talán így is van. Lehetséges szeretni és gyűlölni egyszerre egy gyermeket? Ki dönti el, merre felé billen majd a mérleg? Hogyan dönthetné el, miképpen kellene éreznie? Elveszített már mindent. Olyan bűn az, ha szeretné helyrehozni?! Visszafojtottan elneveti magát, amikor Loki hepciásan közli, hogy végezhetne Thorral. Odin máshogy gondolja. Habár tény, hogy Loki erős és csak erősödik, Thorban meg van az erő, ami közelharcban hiányozna a fiúból. Halványodik mosolya, érzékenyül. Talán soha nem akarták egymást bántani, csak még nem tudnak róla... - És Ő hol van most?! - szegi fel állát, kérdőn tekintve a büszke fiúra, majd az oldalain üresen álló helyekre. Körbe tekint a sötétben, majd hátrahúzza vázát, mintha megülhetne bármin is. Hallja, ahogy Loki beszél, mégsem képes felelni. Amint kérdése felüti a fejét, talpra áll és a fia elé lép. - Nem gondoltam bele a helyedbe. Naiv és ostoba voltam, de már tanultam a hibámból, lám, itt vagyok. - tenyérrel felfelé széttárja finoman karjait, majd szemöldökei a magasba emelkednek, várva rá, hogy Loki szóljon még, vagy támadjon, ahogyan akar.


zeneszám • Ha nem jó, szólj, kérlek. • ©
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Odin & Loki - you failed, old man Hétf. 14 Aug. 2017, 16:03




- A tiszteleted. A megbecsülésed … soha nem vágytam a trónra. Csak egyenlő akartam lenni vele. – Thor-ral, Odin előtt. Azt akartam, hogy rám is úgy nézzen, mint rá, hogy rám is legyen olyan büszke, mint rá. – De soha nem lehettem … neked csak egy relikvia voltam, aminek nem tudtad hasznát venni. – elbukott a terve, hogy megteremtse a békét. A Jötunokben olyan gyűlöletet ébresztett, amit nem lehetett feloldani, a béke nevében ment háborúzni, mégis … örök időkre szóló ellenségeskedést szított a két világ között. Többek között emiatt is, feleslegessé váltam. Egyetlen értéke maradt így, hát … Thor. Engem pedig megtűrt, mint egy koloncot.
- Azt hiszed, hogy megváltoztatnám? Hogy a sok csalódást, bánatot, keserűséget … elcserélném? Nem … ezek mutatták meg, hogy ki vagyok. Ezek döbbentettek rá az igazságra! – hogy nekem soha nem lesz ott helyem, és talán soha nem is volt. Hogy egy hazugságban éltem, és hittem, hogy vagyok olyan fontos neki, mint Thor! – Ha te nem is … a hiányod felnevelt. – hitegetheti magát, ha akarja, de soha nem volt jó apám. Thor-nak talán, nekem nem. Én sem voltam éppen a mintafiú, de mindent megtettem, amit kért, szótlanul tűrtem, hogy mindig Thor-t helyezte előrébb nálam. Soha nem kértem semmit tőle, és nem is kaptam semmit.
- Valóban? Engednéd, hogy … a neved használjam? Aligha. – válaszoltam meg helyette a kérdésemet. Loki Odinson …  nem hinném, hogy örülne annak, ha használnám, azok után, amiket tettem. A szörnyűséges tetteim után … habár kissé eltúlozzák a dolgot. Ő nálam messze sokkal többeket ölt meg, mégsem gyilkosként emlegetik.
- Nem mostanában fogsz meghalni. A halál … túl egyszerű. – végleges, és … nem mindenki érdemli meg. Tönkretett engem. Elutasított, halálraítélt, megfosztott a lehetőségtől, hogy elbúcsúzhassak Friggától … egy börtönben ültem, míg ők végső útjára engedték Őt. Még csak nem is láthattam … ha benne nem volt könyörület irántam, bennem miért kéne, hogy legyen?
- Majdnem megkaptad. – válaszoltam keserűen, elhúzva a szám. Nem sokon múlt, hogy meghaljak aznap, mikor elengedtem a jogart. Tudtam, hogy a Bifröst szét fog tépni, hogy megöl, de sokkal jobb lehetőségnek tűnt ez is, mint szembenézni a …. csalódottságukkal, a szégyennel, ahogy rám néznének. Végül a sors azonban mégiscsak életben hagyott.
- Ki volt a lány. – javítom ki a kérdését. Ez már a múlt, nem a jelen. El kell engedni olykor dolgokat, hogy … elérjük, amit akarunk. Nincs szükségem arra, hogy törődjek, hogy érzésekkel bonyolítsam a dolgokat … csak bajba sodornak, tönkretesznek. – Mondtam, nincs szükségem senkire sem. – ő talán azt hiszi, hogy az érzései miatt több, mint én. Thor is, amilyen érzelgőssé vált … mitől lett erősebb ezáltal? Csak egy újabb gyenge pontja az a nő. Elég lenne kést szorítanom a torkához és bármit megtenne nekem, hogy megmentse őt. A törődés … gyengeség, amit mind elkövettek, ironikus módon csak … velem nem. – Így lenne? Ha holnap úgy döntök, hogy befejezem, amit Jötunheim-mel elkezdtem … nem fojtanál meg még gyermekként? – döntöttem oldalra a fejemet kíváncsian. Az én … bűnös, csalódásokat halmozó személyem többet érne neki, mint úgynevezett ártatlanok élete? A bukásának hív engem, és mégsem ölne meg, ha lehetősége volna rá?
- Nagy a galaxis, kitudja. – vontam meg a vállam. Én nem vagyok olyan szentimentális, mint Thor. Nem figyeltetem őt Heimdall-lal, nem figyelem én magam … miért is tenném? Kínozzam magam vele? Thor azt hiszi, hogy mindez a … kötelékük erejét mutatja. Valójában a gyengeségükről árulkodik, hogy nem bír ki még … napokat sem anélkül a nő nélkül. Hiába teszi őt gyengébbé. – Itt, jó helyen. A jelen állapotodban egyébként sem tudod ellátni a kötelességeidet. – beismeri, vagy sem, de megtört. Frigga elvesztése, az Asgard-ot ért támadás, a kor … utolérte őt. Jelen pillanatban még szívességet is teszek neki. – Mondd csak, gyászoltál engem valaha is? Mert, ha ismernéd az érzést … nem egy cellában ér a hír, hogy megtagadtad tőlem a lehetőségét is annak, hogy elbúcsúzzak Friggától! – egyre inkább felemeltem a hangom, ahogy beszéltem, majd pár pillanat múlva csak elnevetem magamat. – Már akkor sem gondolkodtál tisztán, igaz? Büntetni akartál, de … így csak még több gyűlöletre adtál okot. De megölni nem ölhettél meg, mert megígérted Friggának, hogy életben hagysz. – képzelem micsoda lelkiválság lehetett számára az, hogy nem ölethetett meg engem csak úgy bosszúból, hogy nyugtassa a lelkiismeretét. Helyette együtt kellett élnie a tudattal, hogy élek, én, aki szégyent hoztam rá és a nevére.

a villain is just a victim whose story hasn't been told

Odin & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Odin & Loki - you failed, old man Kedd 12 Szept. 2017, 13:27

Loki & Odin
hurts like hell
Némaság beszél a Mindenek Atyja helyett. Lehajtott fejjel hallgatja, tűri fia ostorozását, miközben lelkének darabkáit újra és újra megpróbálja egyesíteni. Leginkább sikertelenül. Loki szavai elegek ahhoz, hogy Odin úgy érezze, elrontotta. Talán akaratlanul, de figyelmetlenségén alapult az, hogy mivé vált a fiú. Ezt pedig cipelnie és vállalnia kell. Kihúzza kissé vázát, úgy tekint Loki szemébe, majd bólint, mint aki elfogadja a vádat. Akár a halálraítélt, ha igazságos a büntetése. Bőre sápadt, képtelen állni a fiú tekintetét. Hiszen nagy igazságot mond el. Minden hiba, amit elkövetett - valójában Odiné. Ha apjává válik és gondosan felneveli, úgy, ahogy a fiúnak szüksége van rá, mindez nem történik meg.  - Talán nem voltam jó atyád, de nem tartottalak koloncnak... - őszinteség árad hangjából, bűnbánó őszinteség. Rekedtes, mély hangszínen szólal meg, majd lesütve tekintetét, hallgat. De a némaságában is fülsüketítő a hangja, hogyan ütköznek ők ketten...
Amint azt mondja, hogy nem változtatna meg semmit, amit tett, Odin szemében alig észrevehető harag lobban fel. Fejét megrázva fordul el tőle. Tisztában van a hibákkal, már tudja jól. Volt elég ideje gondolkodni rajtuk. Az újabb lélekhasító szavak azonban nem segítenek rajta, előbbre nem juttatják őket. - Anyád szeretete mit sem ért neked? - halkan, szinte csak súgva kérdezi, majd vontatott lassúsággal tekint fel a fiúra. Szeme résnyire szűkül, szája sarka megrándul. Elkeseríti, hogy Loki így érez, de nem okolja. Nem vádaskodik. Belefáradt, hogy pajzsot emeljen maga elé. De az, hogy Friggát sem tekinti érdemesnek rá, hogy miatta másképp döntsön, az fáj Odinnak.
- Mikor érdekelt téged, hogy mit engednék? - hangja nem ellenséges, de nem is lágy. Beteríti az ürességet közöttük, ahogy állát szegve felnéz a fiúra. Mindazonáltal bizonyos, hogy egyszer - régen, még nekiadta volna a nevét. Most, hiába minden, valószínűleg ez a név a semmibe vesz majd. Thor túl sokat áldozott, Loki pedig más utakon jár. Odinnak más gyermekeiben kellene gondolkoznia, de ezen titkait a sírba viszi magával.
- Akkor talán mire elérkezünk az időhöz, már érteni fogom minden lépésed okát... - enyhe mosoly, finom ráncok arcán. Vén a tekintet, amit lefed, miközben lehajtja fejét és a sötétségbe mered, valahová maguk alá - mögé. A távolba. Szeretne meghalni, igen. Sokat veszített. És vannak dolgok, amiket nem hozhat helyre. Ilyen Loki múltja, vagy Thor jelene és a Frigga nélküli jövő. Megfáradhat egy öröklétű?
- Milyen érzés, amikor a fivéred a szemedbe néz? - tudja, hogy a halál keserűséget szült kettejük közé, de a még élőre kíváncsi. Tudnia kell, hogy Thornak van e esélye megbékítenie őt?! A kéreg alá nyúlni és felpiszkálni a fiút, aki régen még Odin kezeit fogta, aki régen még Atyja ölébe ült. Szája sarka ismét rándul az emlékre, letekint. Megtört, gyenge.
- Talán megölted őt is? - szemöldökei felugranak, kérdővé válik hangja. Őszinte kíváncsisággal érdeklődik a nő iránt, aki még annak ellenére is képes volt benne meglátni a jót, hogy olyan sokaknak ártott, köztük tulajdon testvérének. - Ha ez így van, akkor miért nem irtod ki a világainkat? - meglepetten pillant fel a fiúra, őszinte kíváncsisággal. Nem nevet, nem boldog. Komor és sötét a hangulat közöttük. Odin aurája egyenesen szürke most. A Mindenek Atyja fénye kopott. - Nem.  - nyelnie kell, fejét csóválnia. Odin sosem fogja elfelejteni az apró csecsemőt, akit karjában ringatott. - Az, amit tenni fogsz még, az én hibám. - enyhén vállat ránt, majd elfordul, mielőtt még másra terelné a szót. Kénytelen beismerni, hogy amint elfoglalta helyét Loki és Friggát elveszítette, sokkal nagyobb rálátása nyílt a fiú indíttatására. Éppen ezért - nem tudná megölni. Egy isten ismerje be, ha hibázik...
Tehát él a lány! Bólogat Odin, némán, mélyen magában fohászkodik, hogy legyen ereje megváltoztatni azt, akit ő teremtett a fiúból. Csendben várakozik, karjait széttárva, amikor Loki ismét beszélni kezd. - Minden bizonnyal meg kellene köszönöm, hogy még a gyász időszakban is ilyen remek királynak tűnök a népeink előtt! - magára erőltet egy mosolyt, majd fejét csóválja. Loki bele sem gondol, hogy miféle szívesség az, amit Odinnak tesz? Habár kínzásából teszi, valljuk be, Odin megélt rosszabbat is, mint az álom. És a beszélgetések, amikre egyéb körülmények között talán nem adott volna esélyt. - Gyászoltalak! - kiáltja a fiúra. - Ostoba vagy! Miért voltál cellában, Fiam? - a nevetésre rosszallóan tekint rá, fejét csóválja, maga is harsog. - Friggának köszönhetted. Én kivégeztelek volna... Olyan sok ártatlant bántottál. Mi mind harcosok vagyunk, de jó célért tesszük és soha nem igazságtalanul. Ellenben veled... - szánakozón méri végig. - De ma már tudom, hogy minden bűnöd, az enyém. - hangja elcsendesedik elfordul, mintha már unná, mintha undorodna a beismeréstől. Pedig így van. Elfogadta a sorsukat.

zeneszám • Ha nem jó, szólj, kérlek. • ©
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Odin & Loki - you failed, old man Szer. 13 Szept. 2017, 19:56




- Nem. – ismételtem őt meg, igazat adva neki. – De sokkal többnek sem. Azt akartad, hogy maradjak az, aki vagyok. Egy arc, Thor árnyékában. Segítsem őt, nagyobbítsam a nevét, míg az enyém elfelejtik! – mondhatni … azt akarta, hogy a fiát, az egyetlen fiát szolgáljam. Hogy minden igényem, gondolatom és vágyam rendeljem alá Thor akaratának és az ő … nagyságának. A nagyságának, ami másból sem állt, minthogy kiket győzött le. Ő is tudta, hogy Thor nem lenne jó uralkodó, de nem volt választása, egy Jégóriás nem ülhetett Asgard trónjára. Száműzte a fiát, hogy Thor megváltozzon. Oh, és megváltozott … vajszívűvé és érzelmessé vált az emberek között.
- Azt hiszed azt akarta, hogy azzá váljak, akivé te szántál? – kérdeztem vissza, maró gúnnyal a hangomban. Nem … ő nem akarta volna, hogy egy királyi szolgát csináljon belőlem. Egy feláldozható gyalogot, aki Thor árnyékában éli egy örökkévalóságon át. – Ne használd őt, hogy magadat mentsd. – halkan beszéltem, de komoly pillantással illettem. – Te okoztad ezt. Nem ő tette, hanem Te! – ő hibázott, nem Frigga. Frigga megtett mindent, hogy ne érezzem magam úgy, mint egy kirekesztett. Látta a könnyeim, de nem tette szóvá. A gyengeségemet nem kinevette, hanem erővé kovácsolta. A Mindenek Atyja őt hozhatja fel nekem a legkevésbé.
Mikor kétségbeesetten küzdöttem a figyelmedért! – emeltem fel a hangom, ahogy válaszoltam. – De tehettem bármit, neked soha nem volt elég jó. Téged csak Thor érdekelt …-   mindent megtettem, hogy rám figyeljen. Küzdöttem Thor mellett, soha nem ellenkeztem vele, megtettem mindent, amire kért. Cserébe nem akartam mást, csak egy keveset abból, amit Thor kapott tőle. -Gratulálok! – tártam szét a kezem, gúnyos mosolyra húzva a szám. – A Földre küldted Thor-t, hogy királyt faragj belőle, de ezzel elérted, hogy lemondjon róla. – megváltozott, azonban … talált magának egy másik otthont. Egy kicsi, jelentéktelen bolygót, a szánalmas lakóival együtt, Thor mégis odáig van értük, holott ezer éve még Istent játszott előttük.
- Érteni? Nem kell értened, soha nem értettél engem. – vontam meg a vállamat hanyagul. Nem látszott rajtam, de … fájt. Gyerek voltam még, mintsem felnőtt, aki az atyja megértésére vágyott, az atyja kitűntető figyelmére … de bárhova is állt, bármit is tett, soha nem kapott belőle.
- Megöltem Laufey-t is, azt mégsem veted a szememre. – a válaszom nem hordozza magában a választ a kérdésére. Nem akartam választ adni rá. Nem öltem meg Sigyn-t, még csak nem is bántottam … fizikailag biztosan nem. – Azt hiszed Jötünheim-et csak úgy kedvtelésből akartam elpusztítani? Érted tettem, Asgard-ért … befejeztem volna egy háborút, azelőtt, hogy asgardi katonák halnak meg a béke nevében! Életeket mentettem volna. – nehéz döntést hoztam, olyan döntést, amit egy királynak meg kell tennie. Bizonyítani akartam, hogy vagyok olyan jó, mint Thor, vagyok én is annyira a fia, és hogy hozzá, Asgard-hoz vagyok lojális, nem Laufey-hoz és a Jötünökhöz. – De ti az elvett életeket látjátok csak, nem a megmentett lelkeket. – több asgardit mentettem volna meg, mint ahány Jötünt megöltem volna. Generációk számára biztosítottam volna a békét, egy világot, ahol az anyáknak nem kell félniük, hogy gyermekeiket messze Asgardtól lemészárolják egy újabb háborúban a vérfagyasztó hidegben. – Képmutató egy dolog, elvégre … aligha van ember, aki nálad több Jötünt ölt meg. Befejeztem volna, amit elkezdtél. Te lassú halálra ítélted őket azáltal, hogy elvetted a Szelencét, az miben más? – Jötünöket ölt, térdig gázolt a vérükben, majd megfosztotta őket az erejük forrásától, homályba taszítván őket. A Jötünök kihaltak volna, én csupán megtettem azt, amihez neki nem volt bátorsága.
- Jobb király leszek, mint a fiad lehetne valaha is! Ez a te hibád …   lassú, álnok mosoly jelent meg az arcomon. Soha nem akarta, hogy király legyek, a király ölebének szánt engem, most mégis, itt vagyok és Asgard trónján ülök, míg Thor lemondott róla anélkül, hogy kértem volna rá. A halálom rázta meg, vagy ő maga jött rá, kitudja. De ezzel ő maga vette el Odintól azt, ami még maradt a vénembernek. A reményt, hogy a fia követi majd a trónon.
Az arcán megjelenő mosolyra csak fintorogtam. Azt hiszi, hogy még mindig úgy fáj, mint régen? Hamar rájöttem, hogy soha nem lehetek király, amíg ő és Thor élnek. Mikor pedig elutasított, ráébredtem, hogy ő miatta van Thor előttem, ő miatta volt mindig is.
- Igazságtalanul? Igazságos lett volna megölnöd, csak mert megbuktál, mint szülő? Ez lenne az igazság? Hogy én szenvedjek a te hibádért?! – kiabáltam dühösen, kikelve magamból. – Az volt az igazságos, hogy Thor árnyékában kellett felnőnöm, reménykedve, hogy talán észreveszel majd engem is?! Ez volt a te Igazságod?! Hogy szenvedjek, csak mert más voltam? – éreztem, ahogy remeg a szám, a kezem a dühtől, ahogy kiabálok vele. Elfordultam, hogy összeszedjem magam és rendezzem a vonásaim. – Tudod, hogy mi volt igazságos? – fordultam vissza hozzá. – Megölni azt, aki kitett egy sziklára meghalni, csak mert nem voltam elég erős neki. – Odin is mondta, kicsi voltam és gyenge egy Jötün gyermekhez képest, Laufey pedig inkább végzett volna velem, semmint szégyenkezzen miattam. – Tönkretenni Thor nagy napját. Bosszút esküdni azok ellen, akik ezt tették velem. – dühösen, de eltökéltem beszéltem, ahogy minden szónál egyre közelebb léptem hozzá. – Megöltem néhány embert, na és? Te sokkal többet öltél, mint én. – vontam meg a vállamat mosolyogva. Odin, a Mindenek Atyja, aki csak akkor ölt, ha szükséges volt … érdekes, hogy ilyen sokszor követelte meg a szükség. – Igazságos volt megtámadnom a Földet, mint … jussomat. – mert én nem kaptam volna semmit, csak Thor. Én megkaptam volna a lehetőséget, hogy Thor-t szolgáljam. – Igazságos volt a trónodra ülnöm. Az igazság nézőpont kérdése, te is jól tudod. A jó cél … ezzel győzködöd magad, mikor lehunyod a szemed, és azok arcát látod, akiket megöltél? Tudod … én is a jó cél érdekében öltem meg őket. Kevesebb arcot látok, mint te, mégis én vagyok a gonosz, a szörnyeteg. Hol itt az igazságod? – tettem fel a kérdést, mielőtt azonban válaszolhatott volna még szóra nyitottam a szám. – Könnyű királyként ölni, majd azt mondani, hogy a jó cél érdekében volt …   koronával a fején bármit megtehet az ember, bármit úgy állíthat be, ahogy csak szeretne. Ezért van az, hogy bár Odin messze több élet elvételéért felelős, mint én, ő mégis az igazságos, a bölcs, míg én a hazug gyilkos.

a villain is just a victim whose story hasn't been told

Odin & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Odin & Loki - you failed, old man Hétf. 25 Szept. 2017, 17:00

Loki & Odin
hurts like hell
 Felvonja szemöldökét, keserűen pillant el válla fölött. - Igen, neked Thor mögött kellett volna állnod, támogatnod és segítened, szolgálnod a Királyodat! - vallja be őszintén rekedtes hangján, elvétve benne a magabiztosság morzsáit. Odin valóban nem tervezett Lokival, fejében talán soha nem ültette a trónra, de még csak a móka kedvéért sem. Nem látott benne többet, mint gyermeket, a másodszülött gyermeket. Lehetséges, hogy eleinte eszköznek szánta, de szívéhez nőtt. Akkor is, ha nyersen és egyáltalán nem fejezte ki jól magát. Most pedig megihatja ennek levét! Mindkét fia, felesége tovaillant. A szellemeik azok, akik még életben tartják az öreg királyt.
- Mit tudhatsz te a szándékairól?! - kiált rá a fiúra az idősebb, megemelve hangját. Nyilvánvalóan érzékeny terepet érintenek, az egyetlen pontot, ami közös volt bennük, s talán most, hogy az elveszett, nincs, ami összehozhatja őket. - Te vagy az, aki folyton a szoknyája mögé bújik, akárhányszor meg kell védened magad! Ha hűséges lettél volna Asgardhoz, nem tudnál élni azzal a gondolattal, amit tettél... - folyamatosan csökken hangereje, ahogyan hátradől, véve egy mély levegőt. - Kettőnk kapcsolatát talán én rontottam el, de nem én kértelek rá, hogy ártatlanokat ölj... Vedd már észre, Fiam, nem hoztál jó döntéseket! Én tudom, hogy hol hibáztam. Te miért csak az áldozat szerepébe vagy képes belebújni? Vállald végre a tetteidért a felelősséget! - csóválja fejét, végül lehajtva azt. Róják-róják ugyanazokat a köröket, de vajon meddig mehetnek még, meddig húzhatják még?! Meddig képesek bántani egymást? Odin szíve már ezer darabjára zuhant szét és nem fog segíteni a továbbiakban sem, hogy csupán marni képesek egymást.
- Elég legyen! - harsogja be az ürességet hangja, ahogy megfeszíti vázát. - Talán azt kívánod magadnak, bár ott hagytalak volna azon az éjszakán? Így van?! - Lokit figyeli szemével, arcizmai megfeszülnek, vénsége ellenére elég határozottan tekint a fiúra. Amint az gratulációját fejezi ki, a vénember meghajtja fejét és csóválni kezdi azt. - Lemondott arról, amiért Te kapálóztál. Amiért még most is kapálózol. Talán nem kellett neki a Kilenc Birodalom, de a szíve békére lelt és ennyi elegendő egy apának... - elfordítja tekintetét. Odin már beletörődött Thor döntésébe, hiába fájlalta sokáig, nem ellenkezett. Nem ellenkezik most sem és soha nem is fog. Elfogadta, hogy az életük megváltozott, azon a napon, amikor Thort száműzte. De meg kellett tanulnia az értékeket, s ha a Föld nevezetű bolygó megadta neki, amit keresett - akkor kár ezért Odinnak szívében mérget ápolni. El kell engednie. Ahogy elengedte Lokit, majd Friggát is...
Nem kezd újabb csatározásba, mély levegőt vége felfelé pillant, mintha csak némán segítségért fohászkodna. Ez a beszélgetés kettejük között halálra ítéltetett, hosszú-hosszú évekkel ezelőtt. Teperjenek bárhogyan, sosem lesz egyiknek - vagy másiknak igaza és ezzel Odin tisztában van. Természetesen neki is szüksége van rá, hogy átbeszéljék mindazt, ami történt, mégis fájó pont ez számára. Is.
- Ha ártatlanok esnek áldozatául annak, hogy a figyelmem kivívod magadnak, akkor jobb, hogy sosem tekintettem rád ... - fordítja el fejét. Olyan mély és nehéz szavak, amik talán fájóbbak, mintha ütést mérne Lokira, mégis muszáj kimondania őket. Nem lehetne megállapítani, hogy merre tart ez a veszekedés közöttük, azt viszont érzi a vénember, hogy a kapcsolatukat nem lesz képes megmenteni. - Ha azelőtt végzel az ellenségeiddel, hogy kárt tennének benned, akkor nem vagy jó király és nem is leszel az sosem! A háborút nem idő előtt vívjuk! Főként nem ártatlanokat áldozva rá! De ezt sosem értetted meg és talán soha nem is fogod. - felsóhajt, csóválja a fejét, kimerülten. Tekintete ide-oda ugrál, kétségbeesésében a düh és a remény összecsapnak feje fölött. Próbálja menteni, próbálja megoldani, de nem sikerülhet. Loki szavaira megrezzen, majd visszafojtja kikívánkozó szavait. - Megbüntettem őket, nem lemészároltam, fiú! Öltem, amikor a szükség hozta, de sosem megelőzésből. - olyan halkan feleli, hogy talán süket füleknek szól. Megejtve fejét hallgatja a következő szavakat, de azok már olyan erővel ütnek felé, hogy képtelen tekintetét Lokinak szentelni. - Legyen így, légy te a jobb király, mutasd meg a világnak, hogy milyen hatalmas és igazságos király vagy, fiú. Mutasd meg, mekkora erőfölény van birtokodban és taposd el a gyengéket, minden olyan fajt, ami veszélyt jelenthet rád, tedd meg. Öld meg mindet, és addig gyilkolj, amíg rá nem ébredsz, hogy nem maradt min uralkodnod. - mondja Loki szemébe hűvösen, felegyenesedve szemtől - szemben állva vele. Talán Thor lemondott a királyságról és Odin hosszú évek múltán elbukta, de Loki és a nézetei nem teremtik majd meg a békét és a világok összecsapnak majd feje fölött. Ha így lesz, ki fog érte harcolni? Ki lesz az, aki majd megküzd az ő igazáért? Akkor talán majd rájössz, hogy helytelen így uralkodni...
Loki kiabálása visszhangzik, mire a Mindenek Atyja is kihúzza magát. Nézeteik ütköznek, a vénember úgyszintén ki kell magadból.
- A figyelmemet kívántad tőlem? Milyen mértékben, fiú? Azt remélted, hogy valaha majd Thor elé helyezlek? Nem? Hát mi mást akartál, hogy bizonyíthattam volna, hogy törődök veled? Meg kellett volna simogatnom a fejed, mikor ügyesen kiálltál bátyád mellett? Mit? Mit kívántál még tőlem, mondd hát?! - nem fejezi be, még akkor sem, mikor Loki elfordul tőle, hogy erőt vegyen magán. Meglepetten nézi a fiút, mikor ismételten beszélni kezd, a fejét enyhén csóválja, alig észrevehetően. Végig hallgatja, figyelve lépteit, ahogy közeledik hozzá, csendesen, kihúzva magát, hogy az utolsó szókat még lenyelje, s keserű szájízzel nézzenek szembe egymással. - Mit ártottak neked a földiek? Jussod? Ezt kívántad magadnak, egy... ártatlan birodalmat? - hangja elcsuklik, miközben megfeszíti arcizmait. - Emlékszem az áldozataimra fiam, pontosan ez a különbség közted és köztem. Nem tartozom neked magyarázattal! Soha nem is fogok. Azt tettem, amit kellett. Te mészároltál, mert úgy vélted helyes. Olyanokon köszörülted hatalmad, akik nem tudták volna védeni maguk, s akik ártatlanok voltak, mert ostoba voltál és hatalomvágyó. Ez a különbség! Kinek hatalma van, gyilkolni fog. A mód és az eszköz tesz minket másokká, nem pedig az áldozataink száma... - fordul el végül, ezzel lezártnak tekintve a párbeszédüket, pedig jól tudja, hogy utolsó szó jogán nem ő lesz aki, végül becsapja az ajtót. S ezzel tisztában is van, de nem akarja tovább roncsolni azt, amit már így is elrontott... a fiát, aki talán csak gyermekként lehetett övé...









zeneszám • Ha nem jó, szólj, kérlek. • ©
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Odin & Loki - you failed, old man Pént. 29 Szept. 2017, 17:32




- A királyomat? – kérdeztem vissza kissé meglepődve. – Én nem szolgálok senkit sem. Mint láthatod, éppen … uralkodom. Talán Thor-nak kéne szolgálja a királyát, nem gondolod? – mosolyogtam rá. Meg is teszi, legalábbis abban a tudatban, hogy Odin-t szolgálja ezzel. Még, hogy szolgálnom kellett volna … nem szolgának születtem, hiába szánt annak.
Megkeményednek a vonásaim a szavait hallva, és kiül a dühöm az arcomra.  – Asgardhoz? Mit tett értem Asgard? – semmit. Ahogy a lakói sem. Kinevettek engem, összesúgtak a hátam mögött, átnéztek rajtam, hogy Thor-t láthassák … ilyen emberekhez kéne hűségesnek lennem? Asgardhoz, egy világhoz, amitől nem kaptam mást, csak fájdalmat és csalódást? – Miért, te hogy tudsz együtt élni azzal, amit tettél? Hogy a hanyagságod miatt célponttá tetted Asgardot! – és okozta Frigga halálát. Ha elküldi azt az ember nőt, Frigga még most is élne, és az ember halt volna meg helyette. Ő miként tud tükörbe nézni? – Hogy megöltél volna … és hogy szolgának szántál, miközben hitegettél! – úgy nőttem fel, mint Odin fia, mint örököse, és hittem is benne, megtettem mindent, hogy büszke legyen rám, de nem tett mást, mint hamis reményeket keltett bennem, hogy ne okozzak neki gondot, hogy tegyek meg érte mindent, míg ő azzal foglalatoskodik, hogy miként tegye királlyá Thort!
- Igen! – válaszolom ordítva a kérdésére. – Azt hiszed, hogy jót tettél velem? Laufey megölt volna, de te … te szolgát akartál belőlem, egy eszközt, hogy fenntartsd a békédet! Odin, a Mindenek Atyja, a bölcs és igazságos … nem ismernek valami jól. – tönkre tett engem. Hazugságokkal mérgezett, egy olyan élet és jövő képét keltette bennem, ami soha nem volt az enyém. Kihasznált egy gyermeket, aki másra sem vágyott, minthogy elismerje őt az atyja. Büszke magára vajon? Különbnek hiszi magát? – A béke csak átmeneti. A nő meg fog halni. Ma, holnap, talán tíz év múlva … ahogy a barátai is. A szíveden viseled a sorsát, igaz? – az övét igen. Az ő békéjét, az ő álmait gond nélkül megadta volna neki, az enyémeket azonban elvette és összezúzta. Nem akartam sok mindent, nem akartam a trónt, csak azt akartam, hogy lássa bennem a nagyságot, a nagyságot, amit látott Thor-ban.
- Te tettél ilyenné. Azok az ártatlanok talán most is élnének, ha te képes lettél volna foglalkozni mással is Thor-on kívül. – vontam meg a vállam. Persze, nem teljesen igaz, hogy ő tett ilyenné, de része volt benne, és minél több bűntudatot érez, annál jobb. Márpedig bizonyos értelemben véve minden ember, akit megöltem, és akit még meg fogok, az ő hibája is. – Azok a katonák, akik meghalnak a háborúban, talán nem ártatlanok? Egyébként is … minden háborúban halnak meg ártatlanok. Neked kéne a leginkább tudnod ezt. – ő vívta a legtöbb csatát, talán az egész galaxisban, de még most sem látja, hogy a háború igazi áldozatai mindig az ártatlanok? Azt hiszi, hogy az a rengeteg katona, aki meghalt érte, talán hibás volt? Talán közük volt ahhoz, hogy a királyuknak csatározni támadt kedve? – Szóval igazságos gyilkos vagy …   mosolyogtam rá, a szavaim csöpögtek az iróniától. – Oh, nem … nem én leszek ilyen király. Hanem Te …   húztam lassú mosolyra a szám, egészen addig míg nem már vigyorogtam. Az ő képében uralkodom, és ez így is marad, úgyhogy … ő lesz az, aki mindezt megteszi, nem én. Ennyi fog maradni az örökségéből, egy  marék hamu, úgy emlékeznek majd rá, mint arra, aki a vesztébe hajszolta Asgard-ot.
-Hogy többre tarts, mint egy szolgát, a fiadnak! – ordítottam, ki kelve magamból. Először, mint eszköz nézett rám, majd szolgának szánt a fiának … hálásnak kéne lennem? Talán inkább neki, hogy nem hagytam meghalni, mikor Laufey felette állt egy késsel a kezében. – Nem, dehogy! Kit érdekel a Föld, szánalmas egy hely. De Thor-nak fontos … neked pedig Thor fontos. Te pedig nem vagy ártatlan. – csóváltam meg a fejemet lassan. Az emberek csak … járulékos veszteségek. Nem érdekelnek, ők csak a kezdet lettek volna. Lángokban akartam látni Asgard-ot, látni, ahogy előttem térdelnek azok, akik elárultak és kihasználtak. – Nos, engem is látsz? Csak mert … talán nem sikerült megölnöd, de annál valami sokkal rosszabbat tettél velem. – viszont azzal, hogy nem ölt meg, csak esélyt adott. Biztos átkozza magát azért, hogy engedett Frigga kérésének.
- Nem fogsz addig meghalni, amíg nem látod hamu válni mindazt, amiért harcoltál egész életedben. Amíg nem marad semmi az örökségedből, csak a gyűlölet, amit érezni fognak, ha rád gondolnak. Ha már eleget szenvedtél mindazért, amit velem tettél, megengedem, hogy meghalj. – bólintottam, közelebb lépve hozzá. Lassan és komolyan beszéltem, hogy jól értse a szavaimat. – Nem én árultalak el. Megtettem érted mindent. Te voltál az, aki kihasznált engem, aki hazudott nekem. Te is tudod, hogy ez az igazság … hogy megérdemled mindezt! – suttogtam a sötétbe. – Legközelebb csak akkor fogsz látni, mikor már nem maradt belőled semmi. Élvezd a magányt és a bűntudatot! Kiérdemelted. – mosolyogtam rá, mielőtt elfordultam volna tőle, majd egyre inkább távolodva tőle, míg végül elnyelte alakom a sötétség.

//Köszönöm a játékot, imádtam minden sorát!  jajj  jajj //

a villain is just a victim whose story hasn't been told

Odin & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Odin & Loki - you failed, old man Vas. 08 Okt. 2017, 14:12

Loki & Odin
hurts like hell
Rosszallóan felmordul, elfojtva egy hőzöngést. Tudja, hogy a fiú igazat szól. Most.., éppen.., valóban nem szolgál senkit. Pedig kellene. Igenis kellene. - Hitegesd csak magad, Fiam. De nem neked engedelmeskedik a néped... - csóválja a fejét lassan. Valójában nem. Odin képében uralkodnia egyenlő azzal, hogy Odin uralkodik. Nem pedig ő.
Ismét felmorran. Csalódottan fújja ki a levegőt, váza megesik kissé. Elfordítja fejét, mintha már unná a beszélgetést, pedig nincs így. Valójában csak megtört benne. Mindketten megtörtek. És két halhatatlan esetében ez a törés, hosszúra nyújthatja el a vitát, melyben nem egyeznek nézeteik. És talán soha nem is fognak. Odin tudja, hol hibázott, de Lokiban ezt a fajta alázatot nem leli. - Vigyázz a szádra, fiú! - harsogja, gyakorlatilag visszhangozva a sötétségben szavait. Tisztában van vele, hogy Frigga elvesztésében nagy szerepet játszott, s nem is tagadja, nem tagadta meg soha. Malekith feltűnése és a ravaszsága, azonban nem az ő lelkén szárad. - Szolgának? A szolgák nem élnek palotákban, pompákban!? Ugyan már!  - hangja határozott, kemény. Nem fogja megérteni Loki elégedetlenségét. Odin képtelen belátni, Loki miért érzi úgy, hogy hitegette őt. Szeretettel igyekezett nevelni őt nagykorúságáig. Mégis csúfosan elbukott benne.
Meglepetten tekint a fiúra, mikor azt feleli, jobban vágyta volna a halált, mint az életet, ami megadatott általa. Elcsendesedve, apróra esve hallgatja Loki szavait. Minden egyes szó, egy újabb és újabb tőrszúrás. Rátelepszik vállaira a beszélgetés súlya. Kis híján összeroppantva a vénembert. Leejti tekintetét. Elveszik gondolataiban, érzéseiben. Az, hogy Lokinak ilyen teherré vált élete, megfosztja tulajdonhangjától a Mindenek Atyját. A fejét enyhén leengedve, bólintással felel az újabb kérdésre. Valamelyest szívén viseli sorsát, bár ebben a pillanatban aprónak és szürkének tűnik minden más. Fejében újra és újra felvillan a képe, ahogyan karjaiba vette a csecsemőt, a zord, hideg valóság küszöbén. Elszomorítja az elmék, mert Loki szavai átformálják szívében.
- Talán... - továbbra sem emeli tekintetét Lokira. Megfojtják az érzései. A bűntudat, a fájdalom, a harag, a csalódottság és a szégyenérzet. Leginkább mindet önmaga miatt érzi. A Kilenc Birodalom békéjét megőrizte, de a családját nem tudta megóvni a démonoktól, szépen lassan mindenkit elveszített ostobasága miatt és Lokinak igaza van, magát kellene okolnia. Így is tesz. A fiú újabb szavait elmossa a sötétség, a hullámok, amik maguk alá temetik őt. - Oly keveset tudsz még... - bereked hangja, ahogy csóválja fejét. Lassú, komótos mozdulattal lép el a fiútól. Minden egyes katona egy nagy egész része. Ártatlanok, avagy sem, egy nagyobb jóért halnak meg a csatatéren. Ha nem lennének, káosz uralkodna. Tekintetét újból Lokira emeli, mikor ő 'Igazságos gyilkosnak' bélyegzi meg. Állja tekintetét, ám a további beszédtől rosszallóan felmorran, mellkasára csapva öklét, mintha csak meggátolhatná, hogy olyan szavak hagyják el vén ajkait, melyekre egyikőjük sem áll készen. - Ohh, Loki... - a fejét csóválva ejti le ismét tekintetét a sötétbe. Talán eljöhet, hogy valóban meggyűlölik őt, hogy majd igazságtalan uralkodója lesz Asgardnak, de bizony lesznek olyan Királyok és galaxislakók, akik ezt nem fogják jó szemmel nézni. És amikor majd eljön a perc, hogy Loki álcázva Odint áll majd szemtől szemben a gonosszal, ereje nem lesz elég ahhoz, hogy igazságtalan királyt játsszon.
- A fiam voltál... - olyan halkan ütköznek hangszíneik, hogy alig érthető, mit felel. Mégis szájáról leolvashatóak a szavak. Odin fogta a fiú kezét, vigyázta és nevelte. Egy ponton túl, már a trónörökösre koncentrált, itt hibázott. És ezt tudja is. - Loki... - próbálja félbeszakítani, de aligha lehet több egy sóhajnál szava. A fiú erős, határozott szavai elnyomják. És ebben a sötét kalitkában, aligha tehetne bármit is. Lehajtja fejét és megadja magát fia akaratának. Mi mást is tehetne?! Nem üvölthetnek az öröklétbe hibákról és vágyakról... Nem építhetnek egy szebb múltat... Nem tehetik semmisé azt, ami elhangzott... És nem óvhatják meg a törékeny, még-még talán pislákoló köteléket maguk között. - Látlak. - feleli halkan, könyökeivel térdeire támaszkodva, görnyedten ücsörögve a fiú előtt.
Vontatottan emeli állát, hogy tekintetük találkozzon, ahogy Loki ajkairól lepattog az ítélet, melyet az öreg királynak szán. Nem szól közbe, végig hallgatja. Helyenként bólint, mint aki tudomásul vette. Máskor elfordítja fejét. De végső soron csak az marad neki, hogy figyelje, ahogy Loki alakja tova illan a sötétbe és nem marad belőle más, csak emlék... és fájdalom.



zeneszám • Én is köszönöm a játékot, nagyon élveztem!  nagy szemek  • ©
Vissza az elejére Go down

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Odin & Loki - you failed, old man

Vissza az elejére Go down

Odin & Loki - you failed, old man

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Loki kastélya
» Ötlettár a játékosoknak!
» Asgard > Loki Laufeyson
» Odin és Laufey vérvonala (Asgardiak családfája) (Végtelen Háború)
» Loki & Thor - A long time ago

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Lezárt játékok-