» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
42



Tárgy: Believer - Tasha & Bucky Hétf. 08 Május 2017, 20:58

Tasha & Bucky

Believer

Nem nagy dolog a hírszerzés legalábbis Natashának. Aki éveket ült ebben, az már a kisujjából kirázza, hogyan és miként lehet a leggyorsabban és a leghihetőbb adatokhoz jutni. Mióta szétszakadt a csapat, Tony és leginkább saját lelkének érdekében tartotta szemmel a többieket. Ettől talán nem érezte úgy, hogy hatalmas baklövést követett el… de persze, attól még megtörtént, szétszakadtak, és a Bosszúálló csapat nem létezik, vagy nagyon kis mennyiségre redukálódott le…
Ujjai ütemesen doboltak a klaviatúrán, ahogy újabb kávéjába kortyolt bele, hogy talpon maradjon, mert most már a minimálisnál is minimálisabbat aludt, mert Steve lekerült a térképről. Eltűnt… amivel nem is lenne gond, de hogy csapot-papot, mindent itt hagyott. Egy nyom, még annyi sem maradt utána, amihez kötve hitte, hogy a férfi ennyire ért. Vajon, hova is tűnt?
Az időnek, és a sok munkának pedig meg lett hamar a gyümölcse. Egy farm, nem is akárkivel. Bucky… fájdalmasan fújta ki a levegőt. Mikor voltak körülötte, akkor aztán nem engedte, hogy egy érzelem, vagy annyi is kiüljön az arcára, de most.. most mikor egyedül volt, akkor azért grimaszba torzult az arca. Legeslegjobban az zavarta, hogy Barnes semmire, de az ég adta egy világon semmire nem emlékszik. Persze, tisztában van vele, de annyi edzés után, annyi… ennyire kiesett a fejéből, még egy név, vagy az arc felismerése… megropogtatta az ujjait. Tisztában volt vele, hogy a Hydra egyik programjának lett áldozata James, mégis olyan nehezen fogadta el a dolgokat. Eddig ott forrongott benne az egész, és úgy tűnt, most végre felszínre is bukkantak az elnyomott, eltemetett érzések, ahogy hirtelen talpra állt, és egy dzsekit megragadva viharzott ki az épületből. Motort szerezve vágott neki az útnak, úgy, hogy nem szólt se Furynak, sem Tonynak, sem senkinek. Majd… úgy sem lényeges. Telefont, mindent otthon hagyott, mielőtt le tudnák követni, vagy akármi. Steveékhez most nem úgy ment, mint egy Bosszúállók tag, aki aláíratja velük z egyezményt, most teljesen függetlenül, mindentől mentesen. Most csak Natashaként, egy egyszerű nőként… oké, nem nagyon lehet ezt rá mondani… de próbálkozni szabad.  
Az út egész hosszúnak bizonyult, bármennyire is túllépte a sebességkorlátokat, így is muszáj volt pihenőt beiktatnia, hogy ne úgy nézzen ki, mint akin átment egy traktor… kétszer. Az alvás viszont kicsapongó lelkét is helyreállította. Újra kontroll alatt minden, újra az érzelemmentes nő, akik álcák között billeg, és vajon melyik az igazi Natasha? Rég eltemette, valahol még a Vörös szobában…
Az orosz kémprogram mely kiölt belőle mindent, ami emberré tehette volna. Női fegyver a világ ellen… ehhez értettek az oroszok. Fegyvereket gyártani.
Berobogott a farmra, lerakta a járművet a ház mellett, sejtése szerint már biztosan hallották, de nem is rajtuk akart ütni, remélte, hogy az egészből nem lesz futóverseny, de ahogy Stevet ismerte, nem lesz. Steve ennél sokkal emberségesebb, és majd ahogy ő, a férfi is próbálja meggyőzni, csakhogy nem munka miatt jött. Nesztelenül lépkedett az ajtó felé, és mikor belépett a házba, mert rajta egy ajtózár nem fog ki. Azonban senkit sem talált az előszobában. Máris elfogta a rossz érzés, és szinte minden izma megfeszült, mintha bármikor támadás érhetné. Ha most itt harc fog kibontakozni… tovább osont macskákat megbotránkoztató módon, ahogy felmérte a kis ház belsejét. Mondhatni, egész otthonos volt, vagy legalábbis otthonosabb Natasha lakásánál, annyi biztos. Ő már minden személyes tárgyat elpakolt, és jól elrejtett, nehogy bárki is belebukkanjon.
- Hahó – tartása megváltozott, mintha valóban kész lenne fogadni egy támadást, ahogy átbillegett a konyha irányába, azonban ott ahelyett, hogy Stevebe ütközött volna, sokkal inkább másba. Magas, szikár alkatú férfi, akit azonnal mindenhol felismert volna, nem csak a bal karja miatt, pedig az idők alatt változott. Vajon, most mennyire van magánál? Nem találta bölcs dolognak, ha Tél katonának nevezi, Barnes pedig olyan bensőséges lett volna, így aztán csak tétován megállt a küszöbön, készen arra, hogy a legközelebbi tárgyat felé dobja,ha megindulna támadási lehetőséggel. Ugyan, Stevere számított elsősorban, de végül is, miért jött? … Hmm. Kék tekintetét a régi ismerősre vetette, bár, nem igen mondhatja azt, hogy régi ismerős. Mindketten változtak… csak éppen benne élnek az emlékek, Barnesban pedig nem valószínű.
- James? – vett egy mély levegőt, ahogy végül is megszólította.

× Remélem, megfelelő ^^ha nem, pm Wink × 751 × music ×




A hozzászólást Natasha Romanoff összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 10 Május 2017, 21:32-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
54



Tárgy: Re: Believer - Tasha & Bucky Szer. 10 Május 2017, 17:56

To: Tasha
Szinte semmit nem aludt az éjjel, csak feküst egy abba a kis füzetébe firkált amit régóta hordoz magával és amibe vezette a kutatásai eredményét is, amikor bujkált. Már nem lenne rá szüksége, hiszen itt van Sam és Steve is akiktől bármit megkérdezhet, de próbálja visszaidézni az emlékeit saját maga, hogy megértse micsoda problémákat okozott, és álmaiban Tony Stark vádló tekintete mellett rendszeresen felbukkan egy vörös hajú nő. Egy gyönyörű nő, aki -steve barátja lehet. Persze, tudja kicsoda. Natasha. Fekete özvegy, kém és harcos, de mégis valami többnek is kell itt lennie.
Fejét lehajtva ül az ágy szélén, ahogy az ágyra dobta a füzetkét, és inkább úgy dönt hogy megmozgatja magát, ha már aludni nem tud. Steve amúgy is gyakran találta már őt hajnalban futás közben vagy valahol kint heverészni, vagy csak bóklászni a farmon. Kényelmes edzőcuccot vesz fel és órákon keresztül mozog odakint. Futás, némi terepakadályokkal való nehezítés, de formában akar maradni és ha nem mozogna ennyit, hiányozna neki. Az évek folyamán rengeteget edzett hogy kiismerje minden képességét és tudja hol vannak a határai.
Sikerül is kissé elfáradnia így visszaballag a konyhába, hogy főzzön egy kávét magának és bekapcsolja a konyhai kis tévét is hogy lássa a híreket, amikor motor zúgást hall, de nem foglalkozik vele, vagy Sam vagy Steve jött vissza. Bármelyikük is az, hamarosan itt lesz a konyhába ami a ház leginkább szociális központja. Meg is hallja a lépteket de gyanúsan nem akar zajt csapni így a bejárati ajtó felé fordul, minden izma megfeszülve, ugrásra készen akár egy ragadozó az utolsó pillanatban mielőtt a zsákmányra vetődik.
Egyetlen hosszú pillanatig egymásra merednek aztán zavartan pislog kettőt.
- Natasha... Tasha - jegyzi meg mintegy magának ahogy a nő felé fordul, és érezhetően megnő kissé a feszültség a levegőben. De vannak emlékei róla és mindig zavaros érzéseket hagynak maguk után. Emlékszik egy szobára, ahol csak ketten voltak, és táncnak is beillő mozdulatokkal harcoltak. Elkapja a pillantását a nőről.
- Egyik sincs itthon - szólal meg, mert első feltétezése hogy a nő is vagy Steve-t keresi vagy Sam-et. Eszébe se jutna hogy valaki őt kereshetné, miért is tenné? Ő csak Steve-nek fontos, leginkább ezt szereti gondolni. Éppen ezért zavarja a tény, hogy eszébe jut a nő karcsú testének érintése. De mikor voltak ők olyan közel egymáshoz?!

To Burn || lesz ez jobb is
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
42



Tárgy: Re: Believer - Tasha & Bucky Szer. 10 Május 2017, 20:18

Believer

Meet again…

Tasha & Bucky
A saját neve visszhangzott a fejében, sosem gondolta volna, hogy a férfi emlékezni fog rá. Persze, szép remény volt, de azt gondolta, hogy halott remény, amit csak ő próbál életben tartani, azonban most… emlékszik. Emlékszik. Emlékszik!
Az eddig stabilan tartott érzelmei kibillentek a kerékvágásból, és mint egy hullámvasút, száguldottak végig Natasha minden egyes porcikáján. Remény, veszteség, öröm, fájdalom, szomorúság… minden, ami lehetett. Arcizma megrándult, ahogy parancsolt vonásainak, azonban kék tekintete mindennél többet mondott. A szem sosem hazudik; a szem a lélek tükre, ahogy mondani szokták.
Keze ökölbe szorult, és legszívesebben kifutott volna a házból, és a világ másik felére utazott volna, hogy még csak ne is lássa, ne is hallja, ne is tudja, hogy hol van, mit csinál Barnes.
Mélyen beszívta a levegőt. Nem, nem, és nem! Ennyire nem befolyásolhatja. Miért most emlékezik?! Bezzeg, most miért??? Hirtelen védtelennek érezte magát, hiszen ha Bucky el kezdett emlékezni… ő az egyetlen, aki még a legrosszabb mozdulatát is tudta. Pontosan ismerte a taktikáját, ami valljuk be, Natnak nem éppen előnye lesz, már pedig felmerült benne, hogy egy hatalmasat lekever. Az megnyugtatná kissé, vagy valami belefojthatná a rázúduló érzelmi világot, amivel alig bír megbirkózni.
- Nem őket keresem… – Nagy, öles léptekkel hidalta át a köztük lévő távolságot, ahogy lendült a keze. Tisztában volt vele, hogy James látja, felfogja, és reagálni fog rá. Hülyeség lenne ellene indulni, azonban félúton belemerevedett a mozdulatba, jelezve, hogy nem folytatja tovább egyelőre a harcot. Végül is, valóban James volt az oka, amiért dzsekit vett és útnak indult, de fejben már kitalálta az indokot, amibe Steve is tökéletesen beleillett, ha valahogy ki kell húznia magát a helyzetből, vagy Stevebe botlana, mondjuk, leginkább rá számított. Eszébe sem jutott, hogy azonnal Jamesbe ütközik, főképp nem hogy a férfi emlékezni is fog. – Miért? – suttogta, most, hogy elég közel voltak egymáshoz, és erőtlenül leengedte a kezét. – почему, Soldat? – kérdezett rá, hogy miért. Bucky úgyis azonnal meg fogja érteni az oroszt… - Miért emlékszel? – mormolta tovább oroszul, szinte fájdalmasan. Majd lehunyta a szemét, hátha ez egy álom… olyan szép, de… de ezzel nem akar ennyi idő után szembesülni. Minden, amit elnyomott, most erőteljesen tört ki belőle, csak azért, mert James emlékezett a nevére. Ropogtatta az ujját, mikor ökölbe szorult a keze, hogy türtőztesse magát.
Újra a katonára vetette a tekintetét, az ismerős arcra, amely annyi mindenen ment át, de még mindig… még mindig az a Jamesé volt, aki… aki… akit akkor megismert a Vörös Szoba falai között, aki kitanította, akihez egykor erős érzelmek fűzték.
- Miért most emlékszel? – helyesbítette a kérdést kellemesebb hangon, mint az előbb. – Mire emlékszel? És kivel beszélek? James Barnes-szal, vagy a Tél katonájával? – ahogy kibukott belőle a kérdés, máris elkapta a kétség. Potenciális veszély is lehet akár James. Ki tudja, hogy ez most nem csak egy megjátszás, ki tudja most, hogy mennyire is van az igazi önmagánál…

× 556 × Már így is jó :3 × war of hearts × POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
54



Tárgy: Re: Believer - Tasha & Bucky Hétf. 15 Május 2017, 21:35

To: Tasha
A konyha hirtelenjében elég szűkös lesz, köszönhetően a megugró feszültség szintnek ami végigszánkázik a fémkarú férfi egész testén, de feláll, és a vörös hajú nő felé fordul, teljes testtel. Izmos testét terepszínű nadrág fedi és egy sötétbordó atléta, ami talán még inkább kihangsúlyozza hogy az egyik karja nem igazi. Már nem bánkódik rajta, régen túl van azon hogy elvesztette a zuhanáskor és már tökéletesen funkcionál ezzel a mechanikussal is.
Emlékszik. Vörös szoba. Balerina. Natasha.
Kissé összehúzza a szemöldökét, nincs meg a teljes emléksorozat de részletek jutnak eszébe. Főleg olyankor ha jelen van az a valaki, akihez kötődnek. A vörös hajú balerina pedig éppen előtte áll, csak hogy már nem az fiatal nő aki volt, most már igazi Fekete Özvegy, a tanítása be lett fejezve.
A derekát pont átérte, és bőrének tapintása olyan selymes. Könyörgő kék szemek.
- Engem miért keresnél? - kérdezi kissé bizalmatlanul.
Összezavarodva nézi a vendéget, és arcáról szintén vívódást tud leolvasni, és kétségeket. De miben kételkedik? Kiben?
Forró hangulat. Meztelenség. Tasha! Tasha!
- Mi... mi ez az egész? - nyög fel, ahogy az emlékei összevissza száguldanak, mint egy megvadult turmix. Szürke szemeiben az örvénylő emlékekkel nézi a közeledő nőt, és izmai akaratlanul is befeszülnek, készen áll a támadásra és védekezésre. Az orosz szavakra megrándul az arca kicsit, de nem habozik ő is ezen a kissé reszelős nyelven válaszolni.
- Я не знаю [Nem tudom] - hátrál el egy kicsit, nem is Natasha, inkább a saját kusza gondolatai elől.
- Az emlék nem... teljes, de részletek jönnek vissza. Mindig egy piros szoba, balerinák. A te arcod. Majd megőrjítessz, tudod? - pillant rá kínlódva, de nem vádolja, egyszerűen csak érteni akarja, tudni hogy mi volt kettejük között, ami ilyen mély nyomot hagyott benne. A kérdésre hogy ki is ő tanácstalanul vállat von.
- Mindkettővel és egyikkel sem. Most nem irányítanak, szóval előreláthatóan nem foglak fojtogatni - emlékszik hogy Bécsben mi történt és a nő szemeire amiben vád fénylett hogy nem ismeri fel. Visszatelepszik a konyhai székre a kávéja mellé, amit egy ló mintás bögréből iszogat. Rájött hogy szereti ezeket az állatokat.
- Miért jöttél ide Tasha, miért most akartad tudni hogy emlékszem-e? - fordítja vissza a kérdést. Erre ő is kíváncsi.

Sacrifice || With love <3
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
42



Tárgy: Re: Believer - Tasha & Bucky Kedd 16 Május 2017, 21:01

Believer

Meet again…

Tasha & Bucky
Az érzelmek kánaánjába utazott, annyi szent. Akaratán kívül. Ki gondolta volna, hogy ilyen erős hatással vannak egymásra, hogy még Natashára is így hatnak a kimondott szavak? Azt hitte, hogy fel van mindenre készülve, most mégis úgy érezte, hogy menten kicsúszott alóla a talaj. Fel kell állnia, fel fog állni! Nem fogja engedni, hogy a felépített világát egy kéz, ha fémből is van, elsöpörje…
Próbálta elkerülni a tekintetét addig, amíg összeszedi magát, de nem volt jobb, ahogy benne is emlékeket hozott elő csak Bucky megjelenése. A fémkar, ami képes volt kegyetlenül ütni, de gyengéden simogatni vagy még lehetett volna sorolni.
Hiba volt eljönnie, nem kellett volna
Az első kérdésre nem is tudott mit válaszolni. Miért keresi? Mi lenne a válasz, amivel ki tudja menteni magát a helyzetből, mert nem akart szembenézni az igazsággal, és saját magával. – Khm… mert… - fordította el az arcát, hogy még arcából se lehessen olvasni.–  Mert Steve és aztán te… és… - sóhajtott egyet. Romanova! Szedd össze magad! –  Kíváncsiság. – Nagyon rövidre fogta, és próbálta a kémbeli faarcot vágni. Ha részletezi, abba csak belesül…
A sötét szempárba nézett, mikor közel került hozzá, mikor már szinte saját kínlódó arcát látta meg szemének tükrébe. Szinte vasmarokkal tartotta érzelmeit, és vonásait, mielőtt még befolyása alá eshetnének. De még most is látta azt, amit évekkel ezelőtt. Valahol a felszín alatt, valahol … ott volt az a Bucky, akit ő ismert, aki őt tanította, akit szeretett, akit végignézett, mikor lefagyasztották. Haragudni akart rá, mérges akart lenni, hiszen arra egy jó energia levezető kéne csak, de… miért nem tud tombolni? Miért szorult ebbe a helyzetbe? Csakis saját magát okolhatja, aki vak reménnyel idejött, és mikor a kész helyzet elé került, nem tud irányítani semmit sem.
-  A Vörös Szoba… - suttogja, hogy ketten hallják csak, nem mintha más is benn lenne. –  A Fekete Özvegy program, a KGB… - nyelt egyet. Ezt kimondani számára is időutazással járt, ahogy az emlékképek villantak fel fejében. –  Az edzőm voltál… míg… engedetlenségért visszafagyasztottak. – Egy pillanatra elrévedt a múltban. Kis nosztalgia, bármennyire is kegyetlen volt az egész, Bucky mellett tudott ember maradni, nem pedig csak egy készülő fegyver. Ahogy fordítva is igaz, emberré tette a férfit újra.  – Mire emlékszel még?
A nyakához nyúlt, tisztán meg tudta volna mutatni és mondani, hol szorongatta a férfi, annyira sokkolta, hogy még csak egy szikra, annyi sem volt benne. Bár ebben a Hydra jó volt mindig is, az agymosott katonák nagyon is mentek nekik. De megnyugodott, még ha a kétkedés ott lappangott a szívében, de már mikor bejött, akkor is érezte, de most biztos volt benne, hogy nem a Tél katonájával  társalog, hanem James Barnes-szal, már ami megmaradt belőle, és amit próbál visszahozni Bucky.
Lassan leült vele szemben, térdeinek nem tett rosszat, hogy nem kell megtartaniuk, különben ki tudja, hogy mikor hagyja el lélekjelenléte.
Megint egy kérdés, amivel satuba szorult. Feszülten fújta ki a levegőt, és hátradőlt a széken, hogy mit is mondjon erre. A tisztességes az lenne, ha az igazat, de mondott valaha igazat?
- Csak… - csavart ujjai közé egy vörös tincset. – Nem is tudom. Hátha… valóban emlékszel. Nem is hittem benne, hogy igen, a múltkori után, de… - szívta be a levegőt. – A remény hal meg utoljára.
Nézett Buckyra újra, hogy lásson valami reakciót az arcán, de a kérdés lelkében maradt: miért Tasha? Mit vár tőle? A régi időket? Hogy nem szűnt meg szeretni? Még maga sem tudta, hogy mit akar. Szabad neki akarni egyáltalán?Azok után, amit tett?


× 666 × <3 × war of hearts × made by
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
54



Tárgy: Re: Believer - Tasha & Bucky Szomb. 20 Május 2017, 14:16

To: Tasha
Mindenki másra számított de Natashára nem. A vörös hajú ex-kémnő látványa felkavarja, de nem biztos benne hogy jó vagy rossz értelemben, csak azt, hogy sok mindenre kellene emlékeznie vele kapcsolatban. Nem tudja, és gyötrődik a saját érzései közepette, hiszen a nő olyan ismerős, és egy apró izom húzza görcsbe a gyomra tájékát. Elfelejtett dolgokat amiket sosem lett volna szabad. Miféle ember is ő?
A nőre emeli szilánkod szürke pillantását, látni benne a megannyi kétséget, kételyt, bizonytalanságot, és csak ezek mögött dereng némi remény, hogy nincs még minden elveszve. Hogy van még esélye. A kérdésre nem kap választ, legalábbis nem egyeneset és ebből ő is érzi, a nő is legalább olyan zavarban van mint ő, ha nem jobban, mert ő tudja mire kellene emlékeznie.
- Kíváncsi voltál merre vagyunk és hogy jövünk ki egymással? - próbálja kisegíteni, bár szinte ezer százalék hogy nem ezt akarta kérdezni, de mentőövnek jó.
Tasha. Érzéki érintések. Vörös szoba. Tanár.
- Emlékszem töredékekre. Akkoriban erősebb volt a Törlés és szilánkosabbak az emlékek. Hosszabb volt a hajad, akkor még... nem lépted át a határt de... tudom hogy valami történt mert nem kellett volna még aludni mennem, még dolgom lett volna - ráncolja kissé a homlokát, bár ez már majdnem állandósult, mert gyakran tűnődik dolgokon, amik már régen elmúltak. Mégis sűrűn előjönnek a tudatalattijában.
- Emlékszem hogy éreztem. A szívem összeszorult amikor megláttalak, mintha elárultalak volna. Téged is, mint Stevet. A vörös szobára sokszor gondolok, balerina voltál, és mégis egy halálos fegyver. A KGB nem szórakozott akkor sem... - sóhajt fel, mert nem minden tiszta, de egyre inkább tisztul a kép, mintha mindig eltűnne egy réteg a szeme elől, és kristályosodnának képek. Emlékszik az íjászra is, Bartonra. Talán vele is volt közös múltja?
A bögréjébe kapaszkodva dől neki a konyha ablak párkánynak. Valahogy veszélyesnek érzi Natashát még akkor is ha valaha szerette.
Vajon megszűnt szeretni, vagy még mindig érez? Szabad neki szeretni ezt a nőt?
A gyötrelem újabb korbácsütésként szánt végig rajta és szinte maga alá temeti, majd megfullad. Gyorsan kinyitja az ablakot, hogy friss levegő érje, mielőtt bepánikol.
- Az utóbbi időkre jobban. Emlékszem az ENSZ-nél történtekre, arra is hogy összeverekedtem mindenkivel. Veled, Starkkal, a Párduccal aki meg akart ölni... Mióta nem mentem aludni jobban visszajönnek dolgok. Emlékszem régi nyaralásokra Steve-el, a hadseregre... egyes küldetéseimre is... - szólal meg egy kis idő után, amikor már biztos a hangjában és nem remeg meg. A keze rezzen csak, a sok vér ami hozzátapad, Bucky nap mint nap látni véli.
És nem tudja lemosni.

Clarity || With love <3
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
42



Tárgy: Re: Believer - Tasha & Bucky Kedd 23 Május 2017, 21:18

Believer

Meet again…

Tasha & Bucky
Kissé ő is megtör, vagy legalábbis belülről, ahogy így látja a férfit… nem akarja így látni, de még mindig jobb, mint az agyatlan katona, aki csak a parancsokat teljesíti. Annyiszor próbált belegondolni, hogy vajon mi történhetett Buckyval, hogy alakult tovább az élete, de… csak a hideg rázta. Mit műveltek vele… elsápadt a gondolatra, ahogy eszébe jutott, mikor a szeme előtt fagyasztották le. Nem kapott semmit, hanem csak bezárták abba a koporsóba és azonnal jegelték. Emlékezett a kínba torzult arcára… egy pillanatra lehunyta a szemét, hogy megzabolázza az érzelmeit, melyek rátörtek. Most, hogy beszélgetnek, valahogy könnyebb még ha fél pillanat alatt tör rá minden is. A csend túlzottan nyomasztotta. Egész tartásában lehet érezni,  hogy lassan felengedett egy kicsit. Vállai megereszkedtek, tartása nem merev, pillantása nem éles, szája pedig nem egy keskeny vonal.
De mégis… annyi minden száguldozik benne. Annyit kérdezne, annyi mindent elmondana, mégsem jönnek nyelvére a szavak. Nem azért mert nem merne… hanem képtelen kifejezni. Sosem volt jó az érzelmek kinyilvánításában, mást simán megnyugtatott, de magát…
- Igen… - bólintott egyet a hajára, ami akkor még a hátát csapdosta, most meg alig ér a válláig is. Az idővel változni kell, különben hátramaradott volna. Erre tanították, hogy változzon… bárkivé és bármivé, hogy információkat csaljon ki. Azonban ezt nem akarta Buckyval szemben használni. Most csak egy nő akart lenni… az a nő…
-  Be kellett volna fejezned az edzésemet. Erre küldtek hozzánk  – pillantott le saját kezére. Miért ideges, hogy elmondja? Fél, hogy James mást gondol? Hiszen a férfi is változott, lehet teljes zsigereiben nem az a James, akivel annyi lopott pillanatuk volt. Egyáltalán miért akarja azt a Jamest? Tasha… Tasha! –  De…elkaptak minket. Lebuktunk, azonnali ítéletet kaptunk. Engem a szemed előtt vertek meg, majd végleg házasságba kergettek, téged pedig lefagyasztottak az én szemem előtt…  - jegyezte meg elgondolkodva. Egyik sem volt kellemes, de ha választhatna, akkor inkább verjék meg újra, minthogy Barnest újra jégre zárják. Igen, még valami lappang benne a régmúltból, a régi érzésekből. Valami, amit elnyomott, és most is el kéne. Érdekes, hogy halott férje sosem jutott eszébe…
-  Nem árultál el… sosem tetted. Mindig ott voltál mellettem…  - rázta meg a fejét. –  Csak sosem emlékeztél…  - fúlt el a hangja. Korholásnak akarta szánni, de minek? James azon kívül is rémségeken ment át, van elég baja, miért tegyen még hozzá ő is. Nem kellett volna jönnie… saját maga és James érdekében is. Miért jött hát el?
Ránézett, ahogy a párkánynak dőlt a férfi. Egy emlék kúszott a fejébe újra, de összevetve a kettőt, semmiben sem hasonlított. Ő sem ugyanaz, sem Barnes, ha egyáltalán Barnes volt akkor is és most is valaki, nem pedig egy agymosott Hydra ügynök… a helyzet sem, a környezet sem… Semmi sem. Tekintete végigvonult a fém karon, onnan az izmos, széles vállaira, íves nyakára. Fél oldalról nézte arcát, a vékony szájat, amit régen még csókolt, a egyenes orrot, és a szempárt, majd elkapta pillantását, mint egy diák, akit puskázáson fogtak. Zavarba jött. Natalia Alina Romanova zavarba jött!
- Jó ha kezdesz emlékezni – jegyezte meg, majd magában hozzátette, mikor James mondta: „Emlékszem régi nyaralásokra Steve-el, a hadseregre... egyes küldetéseimre is...” … csak éppen rám nem nagyon. Duzzogva ült a székében, hogy miért pont ő járt így? Ennyire nem nyomott semmit latba? Vagy akkor már mindegy volt, hiszen a Hydra program alatt állt? Remélte, hogy utóbbi, de az első is ott lappangott benne…
Idegesen hátratűrte haját, ami az arcába omlott.
-  Egyszer… talán mindenre fogsz, és mindent megértesz  – bicsaklott meg a hangja, miközben felállt. Legszívesebben elbőgte volna magát, de mint az edzett acél, tartotta magát. Nem ő a fontos, hanem hogy James egyenes útra térjen, amihez Steve jól vezeti.
Lábai ellenkeztek, de csak megmakacsolta magát. Sok volt ez neki is. Lelkifröccs, melytől minden összekuszálódott, most csak egy jó verekedés segített volna rajta, hogy teljes erőből kifárassza magát, és valamin leverje az érzelmeit. Jó kis terápia…


× 726 × <3 × whre’s my love × made by
#ce6969
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
54



Tárgy: Re: Believer - Tasha & Bucky Vas. 28 Május 2017, 23:45

To: Tasha
Szokatlanul feszült lett a levegő a nő megjelenésével, és Bucky olyasfajta nyomást érez magának, mint akinek emlékeznie kellene valamire vele kapcsolatban és nem is tudja mire.
Kényszeres. Vörös. Gönyörűséges.
Az abakpárkánynak simul a dereka, és megnyalja kiszáradt ajkait, mintha a sivatag minden hője perzselné hirtelen, és a bűntudat mázsás súlyként szakad rá. Alig kap levegőt, és vesz is két mély lélegzetet, hogy leküzdje a feltörni készülő pánikrohamát. Nem akarja hagyni hogy eluralkodjon rajta, mert nem akar gyengének mutatkozni a nő előtt, de a külleme ellenére... belül nincs minden rendben.
Káosz, és bizonytalanság.
Ónszürke szemeivel nézi a nőt, és látja. Látja maga előtt azt is, hogy összetörten hever, miközben ő semmit nem tud tenni érte, és látja egyre halványulni ahogy a fémkoporsóba parancsolják, mert hibázott. A Tél Katonája hibázott. Egy nő miatt. Natasha miatt.
- Szerettem a hosszú hajadat, ahogy feltűzöd kontyba és utána hullámosan kiengeded - szólal meg csendesen, és úgy látszik a szeme előtt az a régi kép él, és nem a mostani ahogy a konyha közepén ülnek és ő a bögréjébe kapaszkodik. Pillantása elréved egy kicsit, messze jár innen. Távoli múltban, orosz földön, egy vörös szobában.
- De nem fejeztem be - teszi hozzá, ez már világos számára is. Belekortyol a bögrébe, muszáj folyadékhoz jutnia.
- Emlékszem részletekre. Láttam az arcodat, egyre halványult, és a végén már semmit nem láttam belőle ahogy elaludtam - vallja be, hiszen erőszakosan fagyasztották le, mindenféle előkészület nélkül, nem kellett volna még pihennie menni.
- Sajnálom, hogy... férjhez kellett menned. Sosem szabadott volna erre kényszeríteniük - pillant félre ahogy halkan megszólal, és nem bírja látni a nő arcát. Hibáztatja magát? Lehetséges. Bár ne lett volna ez a helyzet, és ne váltak volna el akkor.
Vágyakozik.
- Pedig olyan érzés, mintha cserben hagytalak volna. Mindenkit cserben hagytam az életben - sóhajt fel, és magában mélyen szégyelli magát. Sosem volt elég erős hogy ellenálljon a kényszernek, és most egyre másra hullik rá vissza a sok gyilkosság amit elkövetett.
- Igen, de néha inkább átok mint áldás. A sok arc, a sok vér a sok ember.. - sóhajt, rendes fóbiákat és rohamokat okozott neki eddig, és még mindig nem képes nyugodtan aludni. Még mindig nem jöttek rá, mi az ami megnyugtatja amikor pánikba esik. Nézi ahogy a nő feláll, kiegyenesedik, és formás alakja oly ismerős, oly szemet gyönyörködtető a számára. Ellöki magát a párkánytól, és fél kézzel leteszi a bögrét. Merészen közeledik a nőhöz és hátulról karolja át, épp csak annyira hogy ne tudjon tovább menni.
- Ne menj el kérlek. A jelenléted...örülök neki hogy eljöttél Tasha - szólal meg csendesen, és ha az kell hogy a nő levezesse a feszültséget, szívesen állja az ütéseit is. Nem akarja hogy elmenjen, és mikor rájön, milyen önző vágy ébredt benne, elengedi őt, és megkerülve elé áll.
- Én...örülnék ha... még nem mennél - veszi kicsit udvariasabbra a szavait.
- Vannak emlékeim, de... nem vagyok benne biztos hogy örülnél neki ha szavakba önteném. Emlékszem a testedre, a bőrődre és a vég nélküli gyakorlásra a teremben és a...matracon is - vallja be végül, picit lehajtott fejjel. Most ő jött zavarba, egy nő előtt. Az előtt a nő előtt, aki feloldotta benne a jeget, aki miatt egy kicsit ember lehetett a hydra programja alatt. Lehetne most is ember belőle?


Clarity || With love <3
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
42



Tárgy: Re: Believer - Tasha & Bucky Hétf. 29 Május 2017, 20:47

Believer

Meet again…

Tasha & Bucky
Mintha a beszélgetés irányítása kezdett volna kicsúszni a karmai közül. Általában uralta a helyzeteket, de most… passzív és valamilyen foknál ideges volt. A zavarodottság túl egyszerű szó ahhoz, amit valójában érzett. Bucky nem olyan, mint egy kód, vagy egy algoritmus, melyet fel kéne törni, vagy egy feladat, amit meg kellene oldani. Nem… ő érző ember, aki egy hatalmas probléma előtt áll, hogy nem biztos benne, hogy kicsoda is. Szívesen segítene, de vajon bírná ő is? Nem kavarodna bele jobban ebbe az érzelmi mocsárba? Hiszen most is ingoványos talajon jár…
Haloványan elmosolyodott, ahogy James említi a haját. Valóban, azóta nagyon ritkán van kontyba a haja, mondjuk okkal is. A múltjára emlékezteti… egy vörös tincset ujja köré csavar, amire rápillant. Haj… új élethez ez is hozzátartozott, hogy változtatnia kellett külsején, hogy ezzel is eldobja, elhárítsa magától az orosz bérgyilkos szerepét.
- Nem… nem fejezhetted be. Volt más, KGB sosem csinált ügyet abból, ha veszteség volt. Pótolható… mint mindenki a rendszerben – vágott egy éles grimaszt. Ha Clint nem jött volna, akkor még mindig azt csinálná, még mindig gyilkolna, ki tudja… lehet belőle is agymosottat tesz az orosz kormány… nyelt egyet csak a gondolatra. Mégis csak fegyver valamilyen szinten. Élő, érző fegyver… mennyire más lett az útjuk. Ő megtalálta a helyes utat, most Jamesnek kell…
- Igen… - borzongott bele az emlékbe. Elég volt csak emlékezni, ahogy a koporsó előtt térdelt, és könyörgött, hogy ne csinálják ezt, sírt, kérlelt, térdelt, csak hogy Jamest ne zárják vissza. Sok mindenre képes lett volna érte, de ott… ott csak tehetetlenül állt, és nézte könnyekkel.
- Végül is, akkor tudtuk,hogy egyszer férjhez kell mennem – vont vállat. – Alexei nem volt rossz ember, de… csak nem működött eléggé… - Nem nagyon jelentett a számára sok mindent, halott férje. Egy életszakasz részese volt, egy furcsa kapcsolat tagja, amibe aztán Red Guardian meghalt… szokás mondani, hogy ami volt, elmúlt. Alexei-jel szemben ezt is érzi, de ahogy Jamesre tekintett… Jamesre nem lehet azt mondani, hogy elmúlt, hiszen itt áll előtte. Ez a tekintet, mintha földbe gyökerezne a lába is… ne nézzen így rá, ne csinálja ezt, ne… ne.. James, kérlek!
- Nem hagytál cserben. Nyugodj bele, pedig örülnék neki, mert egy pofonnal nem úsznád meg – ropogtatta meg a kezét egy szarkasztikus mosollyal. Noha, kinek hazudik? James, egy idő után teljes egészében emlékezni fog a taktikájára, akkor pedig aztán végképp minden ellenállása. Igaz, vica-verza a helyzet, ő is tudja a mozdulatait, de… jobb ebbe bele sem gondolni. Előtte úgy érzi magát, mint egy nyitott könyv, akiben könnyű olvasni. – Mindenki követett el hibákat. Az nem te voltál, nem voltál magadnál. Azért ez jobb, mint hideg nyugalommal gyilkolni – fújta ki a frusztrált levegőt. Ez azért jobb, mint ő, aki teljes tudattal ölt meg ártatlanokat… melyikük a jobb? Csak Natasha már megbékélt valamelyest tetteivel. Ismerte önmagát, tudta, hogy nincs mentsége…  tekintetében fájdalom jelent meg, ahogy fürkészte a férfit. Ha normális nő lenne, talán megölelné, talán próbálna támasza lenni. Segíteni akar, el sem lehet mondani, hogy mennyire, mégis… valamiért fél. Valamitől retteg… talán, mert James egy váratlan pillanatban ki tudja, hogy mit csinál; kinek-minek árt. Bízni akart, de mégsem tudott. Nála a bizalom nem járt önként, nagyon is ki kellett érdemelni.
Még egy utolsó pillantás, de jobbnak véli, ha elmenekül. Önző módon saját maga miatt, különben darabokra esik az érzelmi örvényektől.
Az érintés váratlanul éri, már majdnem keze után nyúl, hogy kifordítsa, azonban gerince mentén borzongás fut végig. Mintha ezekkel végleg lerántotta volna a fátylat önmagáról, múltjáról és mindenről, ami közöttük volt. Nem akarta tudni, most mégis, felsejlik előtte minden egy másodperc alatt. Érzi James test hőjét, épp hogy nem simul hozzá, pedig csak karjai közé kéne dőlni, és úgy maradni… mielőtt saját gondolatait felfogná, már a férfi előtte van. Visszhangot vernek fejében szavai, hogy ne menjen. Úgy hajlana felé, mint virág nyújtózkodik az éltető vízért…
Nem elég hamar válaszol, így hallgatja tovább Jamest. Mélyen, szinte sziszegve szívja be a levegőt. Nem tartozik a prűd emberek közé, most mégis csak egy ostoba tinédzsernek érzi magát, aki borzalmasan zavarba jött. Igyekszik arcán uralkodni, de enyhe pír költözik orcájára. Neeem! Leginkább azért, mert ez régen volt, nincs közöttük most semmi… vagy lenne? És mert teljesen meztelennek érzi ettől magát. Bucky akkor szinte mindent tudott róla, ő volt a mentsvára, akitől erős tudott maradni.
- Oh… - nyögte csak ki kényszeredetten és kezét ropogtatta. – Khmm… nem mondhatod, hogy nem voltam jó – próbálta elviccelni a dolgot, miközben átkarolta saját vállait, de így is érezhető volt az űr közöttük. Vagy csak a levegő tenné, mert az előbb egymáshoz értek? Tasha! Hol hagytad az ép eszedet?! ; korholta önmagát. Uralkodnia kéne a helyzeten, most mégis leginkább egyik lábáról a másikra állna. Mondj valamit… kérlek, mondj valamit, James!, mantraszerűen ismételgette önmagának, míg a távolságot áthidalta és egyik kezét a férfi jobb vállára tette. – Még maradhatok… úgyis Steve... – de végül nem fejezte be a mondatot. Ugyanmáááár, nem is Steve miatt jött, ő csak egy ürügy!


× 894 × <3 × we are alone × made by
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
54



Tárgy: Re: Believer - Tasha & Bucky Csüt. 08 Jún. 2017, 18:53

To: Tasha
Erre a találkozásra Bucky sem volt felkészülve. Emlékezett a nőre, és hogy mit tettek együtt, töredékekre a vörös szobáról, és a balettről, de nem számított rá hogy minden feszült helyzet nélkül is, egyszer csak elé áll, bár talán valahol nagyon mélyen remélte csak hogy még jobban emlékezzen, mert a töredékek megőrjítik hogy nem tudja összekapcsolni a kirakós darabjait. Amúgy is pengeélen táncol olykor de ez a kísértet elevenebb néha még Steve-nél is. Mintha legalább olyan mély nyomot hagyott volna benne és mostanában kezdi érezni hogy pontosan milyen mély is ez a nyom.
A nő válaszára csak keserűen húzza el a száját, igen... igaza van ebben a KGB sosem tökölt.
- Szerintem minden és mindenki pótolható ha nem elég erős és kíméletlen hogy életben maradjon. Örülök hogy életben vagy Tasha, de nem kellett volna ilyen árat fizetned érte - fordul el picit, mert ha rendesen kiképzi és odafigyel, talán megszökhettek volna és talán megsemmisíthette volna parancsokat tartalmazó füzetet is. Nem kellett volna még több halált okoznia, és akkor nem ölte volna meg Tony szüleit sem. Mennyi mennyi ha és talán... Natasha ugyanolyan fegyver lett az oroszok kezében mint ő maga, csak kevésbé torz, őt nem módosították ennyire.
- Tudtuk csak annyira irreálisnak tűnt már akkor is a dolog - és szinte kérdés nélkül is biztos benne hogy nem volt sokáig házas. Aleksei, sosem tudta a nevét a férfinek, és nem gondolt bele milyen ember lehetett. Natasha mellett egy gyenge ember nem tudott életben maradni.
- Néha hiányzik csak egy sima ember lehessek, minden plusztól mentesen - sóhajt fel, mert szerette volna visszafordítani néha a szérumot hogy ne legyen benne. Ne legyen szuperkatna, egy kíméletlen gyilkos. Egy veszélyes játékszer az oroszok kezében. Hátra tűri a haját az arcából és úgy fintorodik el egy kicsit.
- Te sosem pofoztál fel. Vagy nem ütöttél meg, vagy sokkal jobban, de pofont sosem kaptam tőled ha jól emlékszem - ebben azért nem biztos, de a nő nem olyan mint az összes többi, aki dühében csak pofozkodni képes. Natasha veszélyes ha dühös, mert még akkor is jeges érzelem van benne és uralja a képességeit, és ütéseiben több erő van mint sok férfiében együtt véve.
- Nézőpont kérdése. Akkor eldönthettem volna hogy mit akarok, de nekem nem volt választásom. Így viszont még rosszabb. Mert helyettem döntöttek, de megtettem és ugyanúgy gyilkos vagyok mint te - néz Natashára szomorkás szemeivel, de nem vádolja őt, nem hibáztatja, nem borzad el hogy gyilkos. Kicsit olyan mintha... mintha ők ketten egymásnak nem okoznának csalódást, nem leplezik egymás előtt hogy micsodák. A nő ilyen téren talán jobban megérti őt mint Steve. Kék szemű árja barátja nagyon is tisztességes, és nagyon becsületes ő megroppanna a bűntudat alatta és miatta tartja magát csupán ő is.
Sikerül elkerülnie a pánik rohamot pedig szívesen engedne neki és nem biztos benne hogy nem fog megint előtörni, de nem akarja azt sem hogy elmenjen. Így amikor megfordul hogy elinduljon, szinte gondolkodás nélkül lép utána és nyúl előre hogy visszatartsa, de megfeszül kicsit, nem tudja nem tekinti-e majd ezt támadásnak. Magasabb nála de így könnyen a nyakába szusszanhat ahogy megszólal. Visszatartaná őt. Nem akar egyedül maradni. Érzi hogy a nő fontos, és tudni akarja miért.
- Soha nem állítottam hogy nem voltál az. Szerettem azt az időszakot úgy emlékszem, még akkor is ha éppen küldetés volt. Te nem voltál az - teszi hozzá és nem tudná rendesebben megfogalmazni hogy mit ért ez alatt. A kiképzés munka volt, de az ahogy a nő az áthatolhatatlan páncél alá furakodott, az már más volt. És ő engedte. Beengedte ezt a nőt, és most gyötri a bűntudat miatta is.
Ahogy a nő megérinti a vállát a jó kezével megfogja a kezét, és valamelyest reménykedőbb mosolyt enged meg. Szürke szemei bizonytalanok, de vágyakozóak is. Vágyik a nőre, de nem mer közeledni, mert fél az elutasítástól. Fél az... emberektől. Ő, a Tél Katonája.
- Talán nem sokára... hazaér. Kávét ? - kérdezi végül hogy valamivel azért terelhesse a témát.


Make me wanna die || With love <3
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
42



Tárgy: Re: Believer - Tasha & Bucky Szer. 28 Jún. 2017, 16:36

Believer

Meet again…

Tasha & Bucky
Nosztalgikus, hogy így állnak egymás mellett. A múlt megelevenedik, ahogy a mondás tartja, a történelem ismétli önmagá. Vajon, ezzel a találkozással is megtörik a jég, és olyanok lesznek, mint bő 50 éve? Vagy most már nincs visszaút? Nem lehet visszamenekülni oda, ahova rátudták volna helyezni a problémákat a KGb-re és a Hydrára… most már maguknak kell szembenézniük azzal, hogy mivé lettek és talán, a legjobbat kihozni belőle. Sóhajtott egyet. Nem szeretett gyenge lenni, most mégis úgy érezte, hogy egy késélen táncol, és ki tudja mikor tesz egy rossz lépést és lezuhan? Gyenge nő csak Buckyval szemben…
- Nem kellett volna? Szép, hogy mentegetsz, de nincs miért. Gyilkoltam, és volt idő, mikor ezt nem tartottam rossznak. Csak vezeklem saját hibáim után… megérdemlem. – Az hogy a KGB ezt tette, nem mentség. De Natasha tisztában volt azzal, hogy felesleges mosnia kezet, attól még könyékig véresek maradnak.
- Annak tűnt, azt hittem… túl butuska voltam még ahhoz, hogy átlássam teljesen a rendszert. De azt hittem, nem fogunk így járni, és hogy megbocsátható. De az oroszoknak eltökélt szabályaik vannak, abba nem fér bele egy románc. Alekszei más volt, de még ha kedveltem is, nem volt az semmire elég. Okkal van hogy az oroszokat hidegnek és kegyetlennek vélik – szaladt át egy mosoly az arcán. Talán ezt a hidegséget és merevséget oldotta fel benne anno Barnes. Belegondolva is, hogy mik folytak közöttük, és mennyire nem bírták abbahagyni pedig a KGB árgus szemekkel figyelt. Minden nem lehet titok. Ők sem voltak azok… és mire igazán elkezdődhetett volna bármi, addigra szétválasztották őket.
-  Nos, ha én haragszom azt nem pofonnal oldom meg – vont vállat egy sejtelmes mosollyal. Majd emlékezni fog Bucky, nem kell attól félni. Natasha jelleme karakteres volt mindig is, bármennyire is próbált beolvadni az időkbe.
-  Ne legyen bűntudatod miattad. Csak összeroppansz alatta. Nem vagy rossz ember, én tudom. Már megtörtént, ne rágd miatta magad, inkább próbáld a lehető legjobbat kihozni, különben beleragadsz a múltba. Bucky… - nézett a szürke szempárba kedvesen. Hányszor néztek így már egymásra, milyen rejtett érzelmekkel, amiket nem mertek sosem kimondani. Ezt most is érezte, de valahogy még nem érezte helyesnek kimondani őket. Még… még túl korai, még nem tud ily könnyen megbízni benne. –  Hidd el. Ha egyszer emlékezni fogsz mindenre, rájössz, hogy milyen ember nem akarsz lenni. És Steve mellett nehéz nem jóra törekedni. Rogers mindent kihoz belőled, ami jó. Nélküle nem lennél itt… - vonta össze egy pillanatra a szemöldökét. Ő nem tudott eddig semmit sem tenni Buckyért, itt az ideje, hogy most már cselekedjen. Letért az útról a férfi, most vissza kell rá vezetni. Steve már megteszi, de ő is jön a tévelygőhöz.
- Ha azt merted volna mondani, hogy küldetés voltam én is, akkor nem csak a kezemmel néznél szembe – halkan felkuncogott, bár nem szánta fenyegetésnek. Értette anélkül is a mondat valódi értelmét. Nem kellettek szavak, hogy ráhangolódjon Buckyra. Bűntudat marcangolja, és ezért őszintén szól, már amire emlékszik. Talán, meg kellett volna ölelnie, vagy valami, talán  fel kellett volna oldani a hangulatot és minden lapot kiteríteni. Sok-sok talán, amire nem volt képes. Saját magát is önző mód védte, nem csak Buckyt. Képes lenne rá? Elviselni ezt a sok felszakadt sebet, amiről már azt hitte, hogy eltűntek?
-  Igen – bólintott egyet. – Kérek– és újra tekintete elkalandozott lopva rajta, ahogy a kávéval kezdett foglalatoskodni James. Változott és mégsem. Vajon ugyan olyan lenne a karjai között feküdni? Érezni újra csókját? Vagy a perzselő érintéseket? Vajon ha akkor nem buknak le, hogy élnének?
Olyan sok lehetőség, és most egy más időben, másik korban találkoztak, ahol mindent építhetnek fel újra.

× 671 × <3 × we are alone × made by
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
54



Tárgy: Re: Believer - Tasha & Bucky Pént. 07 Júl. 2017, 21:18

To: Tasha
Még nem gondolkozott azon, hogy mi lesz ha Natasha végül elé áll, és nem csak a harcokban találkoznak. Legutóbb is egymás ellen harcoltak, és úgy gondolja a nőt hidegen hagyja hogy ő megjelent, és most Steve-el együtt rejtőzik egy isten háta mögötti farmon, ami olyannyira hasonlít arra, ahol gyerekkorukat töltötték. Csak akkor még minden sokkal egyszerűbb volt.
Akkor is minden egyszerűbb, amikor körülbelül ötven éve először találkoztak egymással, és csak tanár-tanítvány viszony volt közöttük, kevésbé volt fájdalmas. Amit most érez, a vöröshajú nő láttán, nem tudja eldönteni mi az, de kitölti az egész bensőjét. A nő még ennyi év után is megmozdít benne valamit, amit nem egészen ért, de ragaszkodásnak véli, és ez kissé megriasztja.
- Egyikünknek sem kellett volna, de megtörtént. A legtöbb amit tehetünk, hogy most megpróbálunk máshogy élni, de olyan nehéz a vezeklés. Steve mellett... - sóhajt egyet ahogy elmosolyodik hiszen a barátja olyan tisztességes, olyan jóságos. Sosem követett el olyan bűnöket mint ő, így nem is értheti meg teljesen min megy keresztül, de a nő igen. Tasha pontosan tudja, mit érez a tél katonája most, hogy lassan visszanyeri önmagát. Az emlékeit, az érzéseit. Mellé pedig töméntelen mennyiségű önvád és bűntudat.
- Most pedig minden vagy csak az nem. Kinőttünk már a gyerekcipőből, de nekem sem volt annyi eszem hogy észre vegyem, a KGB előtt semmi nem marad rejtve, és erre is előbb vagy utóbb rájöttek volna. Mindenképp megszívtuk volna. Legalább jól bánt veled az a férfi, Alekszei? - kérdezi de mintha egy fél cseppnyi féltékenység is lenne, hiszen neki kellett volna akkor Tasha mellett lennie, nem másnak. Ő pedig mélyfagyasztásban volt, évekig mire újra felébresztették és kitörölték a programját, hogy elölről kezdjen mindent. Egy biccentéssel ért egyet, az oroszok kemények és hidegek. Ő is az volt, de aztán felbukkan Steve. A férfi a hídon. Barát.
- Erre már rájöttem, erős nő vagy nem jellemző rád az esztelen pofozkodás - mosolyog ő is, hiszen tudja jól. A saját harci stílusát tanította neki, ami kevert elemeket tartalmaz, de az esetek nagy részében halálos. Amíg az oroszoké volt az elméje, az volt a cél, kevés harc, gyors halál, és semmi nyom. Tiszta munka. Mindig ez volt a parancs.
- Én próbálok, csak nem olyan egyszerű. Minden áldozat itt kísért bent és nem engednek nyugtot nekem. Stark szüleit is látom magam előtt, pedig Howardot még a seregből ismertem amikor bevonultam és Steve lett a Kapitány - sóhajt fel, és fém kezével a fejére mutat beszéd közben hogy ott nem lel nyugalmat. Megszámolni sem tudja, hányszor ébredt már úgy hogy fegyverrel a kezében gördült le az ágyról, gyilkos üzemmódban és kellett egy fél perc mire leesett hogy már nincs háború, és senki nem akarja bántani őt, maximum a hajnal első sugarai.
- Tudom hogy nem lennék itt, ha nem kutat ennyire utánam, és ha nem küzd ennyire mindenkivel szembe menve akkor.. már rég halott lennék, vagy valami szörnyű helyen élnék. Tudod, tudtam hogy keres engem, de egyszerűen... nem mertem elé állni, nem tudtam a szemébe nézni még akkor sem amikor Bécs után megtaláltak - sóhajt fel, mert tudja jól hogy sok mindent köszönhet neki. A kitartása és elkötelezettsége felé, egészen csodálatra méltó, és ő csodálja is mi lett abból a brooklyni kis emberből.
- Soha nem vetemednék ilyesmire - mosolyodik el, és emeli meg a kezeit megadóan, tudja mennyire veszélyes lett Natasha, már régen nem az a tinédzser akinek megismerte, de azt szeretné tudni hogy a hideg kőszíve mögött még mindig lobog-e a tűz, amit neki láttatni engedett. A tűz, ami megperzselte Bucky jégszívét, és megolvasztotta a tudatát amikor semmi más nem volt erre képes. Még egyszer szeretné érezni azt a tüzet.
Azonban nem mond semmit, egyszerűen csak odafordul a főzőhöz, és már gyakorlott mozdulatokkal szereli szét, és tölti meg kávéval és vízzel, és alá teszi a kiöntőt is. Egészen megszokta ezt a farmos életet, de azért valahol visszavágyik a városokba. Egy fekete-fehér mintás bögrét szed elő és abba tölt a nőnek, és a jó kezében kínálja felé.
- Van hozzá minden ha kérsz - mert ő például egy cukorral és egy egész kicsi tejjel issza, épp csak annyira hogy ne legyen koromfekete a lötty. A pillantása, intenzív vágyódást tükröz de nem mer kérdezni, és közeledni egyenlőre. Még nem elég erős hozzá.

Lost it all || With love <3
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
42



Tárgy: Re: Believer - Tasha & Bucky Csüt. 24 Aug. 2017, 20:51

Believer

Meet again…

Tasha & Bucky
Itt áll és nem tudja eldönteni, hogy mit csináljon… elfusson, elmeneküljön a fulladás elől? Vagy maradjon és nézzen szembe önmagával is? Nem akar dönteni, pedig már annyi döntés nyomta a vállát, gyerekkora alig volt, mindig is tudta, hogy bármit tesz, annak van felelőssége, van következménye, amit viselni kell. És, ahogy most Buckyt nézi kék szemeivel, hosszan figyeli az apró gesztusokat, az ismerős mozgásokat, ahogy épp fejére mutat, vagy a kávét tölti. Mennyire lenne más, ha nem buktak volna le? Ketten gyilkolnának a világ ellen? Vagy elmenekültek volna az isten háta mögé… valahogy egyiket sem tudta elképzelni. Az az álomvilág akkor és most sem létezik. A KGB így is, úgy is megtalálta volna őket, és ezt már akkor is sejtette a szíve mélyén, csak a szerelem rózsaszín ködében rejtőzni sokkal, e sokkal jobb volt.
Vezeklés? A szóra majdnem reagált volna, de visszanyelte. Mert mit is csinál jó maga? Vezekel, saját magát ostorozza, hátha ettől nem érzi csupa vérnek a kezeit, hátha ettől jobb ember lehet… vagy csak egy picit változtathat a világon, hogy ne annyi irányított gyilkos legyen, mint saját maga. Az emberi élet megfizethetetlen, és ő mennyit elvett már… nincs az az ár, amivel jóvá tehetné a dolgokat. Igen, vezekel…
- Hmmm… - vont vállat csak. Alekszei… nem volt rossz ember, a Red Guardiannak tökéletes, csak éppen nem Natashának. Nem sokat éltek együtt, de egy kevés mentsvárnak nem volt rossz, de semmi többnek, attól még képtelen volt szívből szeretni… - Jól. Igyekezett a maga módján, bókolt, kedves volt… - Nem sokáig voltak együtt. Alekszei nem tudhatta, hogy Natasha szívét akkor már nem lehetett elnyerni. Hogy valaki teljesen más foglalta el, aki akkor már álomba szenderült. Akkor Natasha szinte feladta, hogy valaha is találkoznak, túl kellett lépnie a dolgon, ha akart, ha nem, be kellett fejeznie a tréninget, és mire odajutott, hogy bármit tehetne Buckyért, a férfi nyomtalanul eltűnt…
- James… ami volt, elmúlt. Ha benne ragadsz ebben, bele fogsz őrülni. Mindannyian azon vagyunk, hogy találd meg önmagad. De azt a valakit, akit keresel, nem a halottaktól fogod megismerni. Howard… jó ember volt, Tony nagyszerű. De ha nem te, akkor valaki mással csináltatta volna meg a KGB… ezen ne gondolkodj, mert felesleges. Most már tudod, hogy mi nem akarsz lenni, akkor ne is válj azzá újra – Natasha sosem volt valami nagy beszédes, de képes volt ilyesmire. És Buckyért képes lenne mindent megtenni. Azért a férfiért, aki edzette. A mostani ébredezik, de jó emberré válhat, legfőképp, hogy Steve itt van mellette. Valószínűleg Natasha nem nyomna ennyit latba, mint a Kapitány, ezért is tisztelte Rogerst, mert igazán jót akart. Naív,jóhíszemű, de az igazi jóságot keresi, és képes is megtalálni. Béke, szeretet, barátok, családok, egészség…
- Steve ilyen. A legjobb barátjának tekint és aki fontos neki, azért még a csillagot is képes lenne lehozni – kuncogott fel magában. Igen, Rogers furcsa egy ember, de annál nagyobb a szíve. – Úgyhogy jobb lesz, ha nem menekülsz előle, mert meg fog találni, és végig melletted lesz! – végül lassan elcsöndesedik. Viszont tekintete nem kanyarodik el Buckytól. Végigméri újra és újra, rendezi az emlékeket róla. Egy új korszak a kapcsolatukban ez az idő. Válság, amiből ki tudja mi lesz… de úgy érezte, lassan az egyenetlenségeket helyrehozzák. Ha nem is szeretők, de barátok lehetnek, ki tudja, hogy alakul még…
Vajon min kellett túl esnie Jamesnek? Vajon a lelke mennyire rongálódott? Vajon képes érzelmekre? Fel tudna lobbanni közöttük ugyanaz mint régen, vagy a Hydra program roncsolta annyira az emlékeket, és a szívét, hogy szeretni már nem? Olyan kérdések, amik csak a levegőben lógnak egyelőre, mert Natasha is csak néz ki az elefánt tornyából, vár valami csodára, vagy ki tudja… bágyadt mosoly kúszik ajkára, miközben a pohárra siklik szeme.
- Köszönöm, de feketén iszom – lép hozzá újra, hogy elvegye. De itt nem áll meg, lassan hozzá hajol és egy apró puszit nyom, amolyan köszönömként az arcára. Persze, mire végez, már vigyorog és örömmel kapja kézbe a poharat. Egy kávé most kimondottan jól esne, nem csak azért, mert hosszú volt az út és előtte is keveset pihent, hanem van egy kis idő, amit nyert magának. Kíváncsian lesi Barnes reakcióját, ahogy visszabillen az egy lépés távolságba. Nem, nem akar játszani vele, viszont tudni akarja, hogy képes érzelmekre-e…

× 778 × <3 Bocsánat, a késésért × we are alone × made by

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Believer - Tasha & Bucky

Vissza az elejére Go down

Believer - Tasha & Bucky

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» 6. felvonás - Látom a tüzet

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: A világ más pontjain :: Észak- és Dél-Amerika-