» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
Crystalia & Mattias

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Crystalia & Mattias Pént. 28 Ápr. 2017, 17:37



Crystalia & Mattias

A világ változik, és korántsem jó irányba azt hiszem. A legrosszabb csak az, hogy én is változom vele együtt ez pedig… igen idegesítő egy dolog. Nem akarok változni, olyan jól megvoltam eddig is, mégis valamiért folyton-folyvást rá vagyok kényszerítve erre. De csak a háború miatt. Ember és mutánsok… meg a többi. Én úgy vélem, kellő jogokat és tiszteletet megadva egymásnak mind élhetünk békében, mert a létezés mindannyiunknak elvitathatatlan joga.
New York. Ez az a város ahol mindig történik valami. Jó, persze nem olyan durva dolgok mint D.C -ben, de itt sincs lazsálás, szóval a srácok hiába mondják azt hogy itt mindig napsütés van meg bohóckodás. Nagyon nem.
Ráadásul most is este van, picit hűvös. Délután boltba indultam… rágcsát akartam, de ez kissé elhúzódni látszott. Érzékeltem egy különös energiát és kíváncsivá tett, azt „üldözöm”.
Oké, bevallom ez gázul hangzott és csak a többiek állítását támasztom alá, de lássuk be, azért mégsem olyan hú de egyszerű az élet New York-ban. Már közel jártam a célponthoz és a csarnok mellék utcája felé mentem ahol pár nagyobb darab emberkét véltem észrevenni. Biztos a mai meccs játékosai… meccs lesz és a hírek szerint nagy tolongás van már most.
Gyakran észlelek furcsaságokat, hogy mondjuk vannak megérzéseim, amik beigazolódnak, vannak apróságok amiket sokkal jobban kiszúrok. Jobban tudok koncentrálni, jobban érzem az ízeket és jobban hallok. Néha úgy érzem én bolondultam meg és hallucinálok, néha szinte biztos vagyok abban, hogy valaki bekábít, vagy fogalmam sincs. Egyedül azzal tudok erre rácáfolni, hogy mégis jobb a teljesítményem. De ez akkor is félelmetes képesség. Logannel elég gyakran beszélek erről, ő pedig segít kizárni a felesleges zajokat, hogy a fontosabbra tudjak koncentrálni. Mert egyikünk sem akar idő előtt elpatkolni... mindünknek van még dolga.
Nem akarok meghalni, persze, jár a szám, mert nem vagyok képes, nem vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy meghalok mert… nem lehet, dolgom van még. Azt hinné az ember, hogy minél tovább él valaki, annál inkább megakar halni, mert már úgy érzi, hogy a világ, az emberek, már nem tudják őt meglepni. Nos… én nem így érzek, én készen álltam a halálra régen, de most… túl sokat éltem, hogy meghaljak… szeretek itt lenni.
Sosem hittem volna, hogy előállhat egy olyan visszás helyzet, amibe akaratomon kívül belecsöppentem. Mintha minden a feje tetejére állt volna, zűrzavar a köbön, és most először némileg féltem, hogy elvesztem a fonalat az események forgatagában. Egyre nagyobb a zűr az utcákon és még az eső is eleredt, ráadásul még a kaját sem vettem meg. Banyek… még egy hívást sem lőttem James felé, ki fog nyírni. Futásnak eredek, hogy eső védett helyre érjek, valahogy nem akarok szarrá ázni. De eső elől menekülni? Hah… ha most látnának
Ahogy belépek egy "csendes" épületbe, csak a léptem koppan a padlón, és a folyosó túloldaláról hallani át a soha nem szűnő jazz, és az éjszakai életüket töltő emberek hangjait. Mindez azonban most megnyugtatóan távoli, és nem érzem a magány fojtogatását így, hogy immár nem vagyok egyedül… beljebb merészkedtem… hát kár volt.
A hangfalakból dübörgött a zene, majd beszakadt a dobhártyám, csak az őrült lüktetést éreztem fejemben és a vágyat, hogy elhagyjam a sötét szórakozóhelyet.
Bűz, cigarettafüst és a dj pultból áradó füstgép kavalkádjában - nem beszélve a vibráló fényekről - alig lehetett kivenni a heringként összepréselődött testekhez tartozó arcvonásokat. Igazából nem is akartam, de ha már véletlen, vagy nem épp véletlen ide keveredtem… igyunk valamit. Próbáltam utat törni az embermasszán, nagy nehezen sikerült is eljutnom a galériához vezető lépcsőkig, ahonnan visszanéztem a tömegre… hát oké… nem teljesen erre gondoltam kis kikapcsolódás címszó alatt a múltkor.



Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
40
∆ Tartózkodási hely :
Attilan │ New York



Tárgy: Re: Crystalia & Mattias Hétf. 01 Május 2017, 16:45



Crystalia & Mattias


Léptei halkan törték meg a park éjjeli csöndjét, ujjaival végigsimított a fa törzsén, ami mellett éppen elhaladt. Az égbolton egyetlen felhőt sem vett észre, a csillagok megnyugtató fénnyel ragyogtak. Hosszú, szőkés tincsi lágyan libbentek és rezzentek, ahogyan a szellő belekapott, zöld íriszei kutatták az eget. Igen, valahol ott van az otthon. Attilan high-tech űrvárosa, ami évezredekkel ezelőtt szakadt ki a Földből, mert a maradás lehetetlen volt. Mély lélegzetet vett és elköhögte magát- a megszokott, színtiszta, szennyeződésmentes levegő után új és romboló, fájdalmas volt. Tüdeje tiltakozott minden lélegzetvétel ellen, halkan elköhögte magát és beletúrt a hajába. Még mindig nem szokta meg az erős váltást, ami az utazással járt, holott nem tudta megszámolni, hány alkalommal szállította Lockjaw a világok között. Mindig, amikor a bolygón járt eltöltötte egy ismeretlen, sűrű, meleg érzés, amit leginkább a nyugalomhoz tudott volna hasonlítani. Odafentről nézve a Föld fantasztikus, élő energiabombának tűnt és idelent szinte körbeölelte az élet. Annak ellenére, hogy az inhuman királyi család sarja volt, a szíve sokkal jobban idehúzta, mint a komor városba, ahol megszületett, felnőtt és átesett a terrigenezisen… Ami után nem érezte egy üres buroknak magát. S ebből adódóan még ma is nehezére esik kordában tartani az erejét, türelme illékony, arrogáns talán és nehezen megközelíthető, hiszen falakat emelt maga köré az óta, hogy valami véget ért és otthagyta a Fantastic Fourt. Olyan falakat, amiket talán lehetetlen lerombolni. Száját elhúzta és megdörgölte az arcát, hogy gondolatait terelje. Nem volt különösebb terve, hogy mihez kezdjen az estéjével. Hosszú, bonyodalmas tárgyalások és feszült napok voltak a háta mögött, az egyetlen, amire vágyott egy pár órányi önfeledt lazítás, amikor önmaga helyett lehet egy egyszerű, hétköznapi huszonéves lány. Ösztönösen kanyargott az utcákon, kerülgetve a járókelőket vagy a dülöngélő ittas embereket, otthontalanokat. Nem figyelte, merre viszik lábai, egyszerűen csak sétált gondolataiba merülve.
Fedetlen vállára hullottak az eleredő esőcseppek, mire felszisszent. Kora tavaszi este volt, az egyre gyorsabban hulló esőcseppek ellenére meleg idővel. Beletúrt tincseibe és karjait keresztbe fonva szaladt a bár ajtajáig, ami fölött villogó neonnal volt fémjelezve a helység neve. Baljával belökte az ajtót és egy pillanatra összeráncolta homlokát, amíg körbenézett. Fullasztó meleg, füst, egymásnak préselődő testek a táncparketten. Halkan engedte ki az eddig visszatartott sóhajt, alsó ajkát beharapva lépdelt a tömegben, igyekezve minél előbb elérni a pultot.
- Egy double scotch-ot kérnék, köszönöm.- Miután a bárszéken üldögélő nő tovább állt egy magas férfi unszolására és megcélozták a tömeget, Crystalia nem habozott és elfoglalta a felszabadult helyet. Ujjai közé fogta a poharat és csöndesen nézte az aranyszínű folyadékot, majd belekortyolt. Az alkohol égette a száját és a nyelőcsövét, de hamar túllendült a kezdeti nehéz érzésen. Körbepillantott ismét, smaragdszín íriszei nyughatatlanul ugrottak egyik emberről a másikra. Másként elképzelhető, nem keveredett volna ilyen helyre. Nem az ő stílusa volt sem a zene, sem a mód, ahogyan kiadták az emberek magukból a feszültséget. Tűnődve memorizálta a mozdulataikat- bár maga a zene menekülésre késztette, a hangulat kezdett átragadni rá is és egy visszafogott mosollyal fordult a mellé érkező felé.



Köszönöm a csodálatos postot, remélem az enyém sem okoz csalódást neked!  


• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Crystalia & Mattias Hétf. 05 Jún. 2017, 18:18



Crystalia & Mattias

A jelenlegi zene nem épp a kedvencem, nem ilyen hangerővel, nem itt ily mód… valahogy más stílusom van, de ha már iszok, akkor azt nem kocsmában teszem, mint egyesek. Fiatal vagyok és ezt kihasználom. Logan is ezzel jött anno. "Addig használd ki ameddig csak teheted. Mert ha nem most teszed, megbánod." Hát ehhez mérten cselekszem havi egyszer…kétszer. Vagy amikor felcseszik az ilyenek az agyam. De komolyan.
A zene kezd egyre hangosabb és elviselhető lenni… vegyük el a nem tudó táncolókat és akkor máris fergeteges a buli. Páran táncolni mennek, így én is megiramodok, hogy helyet foglaljak. Egy idegen mellett foglalok széket, ő is iszik, én is iszok. Akkor biztos nem lesz itt semmi gond se.
- Whisky-t, duplán. - a csapos bólint, általában ezzel kezdem a bulizós estéimet.
Hátra fordulok a party felé, figyelemmel követem a 2 nő smacizását, tiszta cukik, de mégis távol tartom magam az ilyenektől. A 2 fiú meleg se épp a szívem csücske. Nem azt mondom hogy gáz…de inkább ilyen helyen éljék ki magukat, mint tegyük föl az utcán, ahol mindenki mindent lát és hall.
A kiérkezett italra fordulok csak meg, amit hamar elintézek, majd a társaságomra pillantok. Végigpillantok fürtjein, az arcán, a ruháján és persze az italán. Ejha… micsoda társaság. Öröm ilyennel találkozni.
- És kérek még 2 olyat, amit a hölgy iszik. - mosolyogtam után a hölgyre, majd megforgattam az üres poharamat, utána az újabb italokra pillantottam. Nem tudom, mit szokás ilyenkor mondani, így inkább egyből bele is vágok a közepébe, amint felfigyel rám.
Az egyik italt a nőnek toltam, bólintottam felé és emeltem a poharamat. - Önre. - azzal pedig le is húztam, a poharam a pulton csattant kissé.
- Mi szél fújta erre? - érdeklődtem felé pillantva, nem láttam még erre, új lehet. Minden régi arc itt van, ismerem őket látásból, Ő viszont új. - Nem rég érkezett, jól mondom...? - nem mintha bármi közöm is lenne hozzá.



Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
40
∆ Tartózkodási hely :
Attilan │ New York



Tárgy: Re: Crystalia & Mattias Csüt. 08 Jún. 2017, 22:13

Mattias & Crystalia

on a noisy place
Persze, nem vetkőzhetett ki teljesen önmagából. Mozdulatai visszafogott eleganciát és kecsességet sugároztak, léptei rugalmasak, arcának kifinomult merevségét egy görög szobor is irigyen szemlélhette volna. Lazítani érkezett, ehelyett a váratlan hangok és mozdulatok minduntalan magukra vonták figyelmét, smaragdszín szemeinek átható pillantásával tanulmányozta a célt. Idegei pattanásig voltak feszülve és a vérében lassan oldódó, szétáradó alkohol sem hozta azt a várt hatást. A szervezete ellenállóbb volt az emberekénél, a szeszes ital nem fejtett ki rá olyan hatást, mint a legtöbb hétköznapi járókelőre. Ujjaival körözött a poháron és a haloványan ráncolta szemöldökeit, amikor eljutott tudatáig a mellette ülő férfi hangja.
Egyszerű, udvarias gesztussal üdvözölte az érkezőt- és jól esett neki, hogy ezt észrevették. Az idegen nem tudta a nevét, a rangját, nem motoszkált benne az a fajta elkötelezett, kikényszerített figyelem vagy hátsó szándék, ami az attilani embertelenekben. Fejét felé fordítva pillantott annak arcélére és bólintott egy aprót, ám vonásaiból nem igazán lehetett kikövetkeztetni, mire is gondol valójában.
- Double scotch.- Felelte halkan, kristályosan rezgő hangján. Törékeny küllemére érzelemmel teli, árnyalt hangja folyamatosan rácáfolt. Ahogyan az uralma alatt álló erő és képességei sem illettek kislányos vonásaihoz, úgy hangja sem. De ezzel már régen megbarátkozott- felesleges lett volna ilyesmin rágódnia. - Fogalmazhatunk úgy, hogy… Szabadságon vagyok.- Elég jól leírja a helyzetet, bármerről is közelíti meg. Ámbár teendője van a Földön is, jelen pillanatban úgy érezte, összeroppan a vállait nyomó tehertől és felelősségtől. Menekülni vágyott, percekre, amiket maga oszthat be és azzal töltheti, amihez éppen kedvet kap. Átlagos akart lenni, homokba dugni a fejét és élni a rózsaszín szappanbuborékban. Elmosolyodott a naiv, gyermeteg gondolatra és kezei közé emelte poharát, amit a férfi felé nyújtott, koccintásra.
- Köszönöm, igazán kedves.- Szája szegletében ott bujkált az udvarias mosoly. - Egészségére.- Belekortyolt a hűvös italba, majd poharát letette a pultra és tekintetét visszavezette a másikéra. Nyílt, tiszta tekintete volt az ismeretlennek, amiről úgy vélte, kevesen mondhatják el magukról.
- Örvendek, Crystalia Amaquelin.- Nyújtotta felé vékony, hosszú ujjakkal megáldott jobbját. Az őt körülevő, állandóan pulzáló energia kíváncsian ölelte körbe az idegent, tapogatva annak felszínét, érdeklődőn, vajon van-e benne valami különleges. Crystalia nem tehetett arról, hogy egész lényét átszőtte az energia, az az elementális erő, ami minden mozdulatából sugárzott.
- Még sosem voltam itt… Ha jól emlékszem.- Pillantott körbe újra elgondolkozva. - Régóta a városban tartózkodom alkalmanként és nem is szokásom az efféle helyekre való járkálás…- Mondandója közepén elhallgatott, mert ráébredt, hogy feszengésére nem lesz megoldás a szabadkozás egy vadidegennek. Füle mögé simította elszabaduló ezüstszőke tincseit és ajkaihoz emelve a poharat eltüntette a benne aranyló maradékot.


 |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Crystalia & Mattias Pént. 23 Jún. 2017, 18:40



Crystalia & Mattias

A lány szavaira elmosolyodtam, jobban ott van az italok területén, mint azt gondoltam… vagy jobban, mint jómagam. Sebaj. Double scotch… most már ezt is tudjuk. A lány fiatalos vonásai megakasztanak, arca, haja, lélektükrei…s csak mosollyal köszöntöm a jelenlétét a már elhangzottak mellett. Szavai elhangozta után megemelkednek szemöldökeim, miután leestek az elhangoztak… Szabadságon. Azt hiszem én ezt nem értem, mire is célozhat…de nekem is kellene egy hét…ez a mókuskerék, ez a rémálommal való ébredés…nem gyere be… de leginkább az utóbbi. Szívesen megszabadulnék tőlük.
- Ön is a mumusaitól menekül?
Édesanyám kedvességre tanított, miközben apám dühkezelési problémáját akadályozta saját magán. Megtanultam az idő alatt, miképp is bánja a hölgyekkel, hogy ne vegyenek pár dolgot se tolakodásnak…vagy sértésnek…Logan is tanulhatna olykor… de ő már csak ő marad…
A poharat emeltem én is, majd bólintottam. - Egészség. - belekortyoltam újra és újra, majd visszafordultam felé, miközben kezet nyújtott. A poharat letettem a pultra. Fordítottam a kezét, kézcsókot leheltem rá. - Mattias Gerard. - mutatkoztam be. Végül eleresztettem őt, figyeltem szavait, újra italomba kortyoltam. Nem ismerős ezen a helyen, de a városban már járt…sosem találkoztam még vele…igaz, nem sűrűn dugom ki a képem az intézetből…max az ikrek miatt… bejártuk a várost és nem igen emlékszem az arcára. De nem baj, jó összefutni egy ilyen hölgyeménnyel.
- Hova valósi, ha megkérdezhetem? - érdeklődtem, csupán kíváncsiság vezérelt, semmi ártó szándék nem volt a kérdés mögött.
- Én évek óta a városban élek… - a Xavier suliban, de ezt mégsem mondhatom, igaz? - Pár éve költöztem ide Kanadából… de egész klassz hely…egyszerűen imádom a helyet. - lelkendeztem a magam szolid módján, majd töltöttem mindkettőnknek és összekoccintottam a poharainkat.


Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
40
∆ Tartózkodási hely :
Attilan │ New York



Tárgy: Re: Crystalia & Mattias Szer. 26 Júl. 2017, 18:07



Mattias & Crystalia

on a noisy place


Kissé égtek a szemeim a teremben keringő füsttől és a szennyezett levegő nem kímélte a tüdőmet sem- a legnagyobb gyengeséget. Jobb tenyeremmel szelíden megmasszíroztam pár mozdulat erejéig mellkasom felső részét, mellem felett, de nem enyhült a feszélyező fájdalom. Azt azonban nem akartam hagyni, hogy megint maga alá gyűrjön a tengernyi kétség vagy agónia, ami teherbírásom Achilles pontját illette. Fejemet kissé feljebb emelve a férfi arcába néztem és ajkamhoz emeltem a poharamat. Valamivel felkelthettem a figyelmét, ez elég világosan látszott a testtartásából és a velem szemben tanúsított figyelméből. Emlékszem, amikor Medusalith és én hosszú, véget nem érő órákon át elemeztük gyermekkorunkban a palota embereit, hogy minél gyorsabban ki tudjuk a későbbiek során ismerni az ellenfelünket. Ajkaimra gunyoros mosoly ül ki- nem volt egyetlen olyan emlékem sem, ami ne szolgált volna valami fensőbb célt.
- Hm-mhh. Nem mondanám, hogy mumusok… sokkal inkább a kiábrándító valóság az, amiből túl sok jutott osztályrészemül.- Vontam mg vállaimat. Hiába éreztem belül a mardosó űrt, a sötétséget, ami ereimben végigáramolva próbálja elmémet átformálni akarata szerint, még most sem engedtem neki. Nem láttam értelmét. Az eltelt évek alatt többet tapasztaltam, mint más huszonévesek, akik családjuk óvó ölelésében felejtkezhettek meg a világról és hihették, csak az ő közegük számít. Én valahogy… Mindig a fordítottja voltam. Sosem gondoltam magamra, nem. Mindent a népemért tettem és fogok tenni ma és addig a pillanatig, amíg szívem utolsót nem dobban. Ez biztos. Minden lépésemet megfontoltam kétszer, átrágtam a legcsekélyebb eshetőségen is magamat- görcsösen kutattam az ártatlanok számára kedvező lehetőséget. De valahol félúton… elvesztettem önmagamat.
Zafírszín íriszeimet Mattias arcára függesztettem, figyelve a mozdulatot, mellyel tiszteletét jelzi. Ajka egy futó pillanatra puha, virágillatú bőrömhöz ér- kissé meglep az intim érintéssel, de nem érzem visszataszítónak. Vagy csupán hátsó szándékát palástolná mindezzel? Fürkészem vonásait, elszántan, s közben csintalanul kúszik egy félmosoly szám szögletébe. - Örülök, hogy megismerhetlek, Mattias.- Visszahúztam kezemet, lepillantottam rá és a kiürült pohár után egy telit ejtettem foglyomul, merengve nézve a sűrű, mézszín nedűt. Nem emlékszem rá, hogy valaha is eljutottam volna arra a pontra, hogy részegnek nevezhessem magamat. Legalábbis, mióta átestem a terrigenezisen, nehezemre esett berúgni- pedig volt rá példa, hogy minden sejtemmel vágytam a bódult delíriumra. Belekortyoltam a jeges italba és türelmesen hallgattam Mattiast, aki valamiért az én társaságomat választotta. Talán ennyire feltűnő lenne az, hogy nem illek ide?
-Külföldi. Eléggé… messziről érkeztem.-Ennél szebben nem fogalmazhattam volna meg. Nem állt szándékomban felfedni az igazságot előtte és a hazudozás sem volt jellemem megrontója, így maradtam annál a válasznál, amivel mondok is neki valamit és meg is tartom a titkomat. - De már néhány éve New Yorkban is mozgolódom.-Johnny miatt. Ő volt az, aki rábeszélt, hogy ismerjem meg az emberi világot, hogy honnan származunk… Tekintetem árnyalatokat sötétedett, ahogyan felidéztem az emlékét annak, amit olyannyira mélyen és elvakultan szerettem, mindhiába. Nyeltem egyet, tekintetemmel a pultot kezdtem el tanulmányozni. - Kanada biztosan szép hely, sajnos még csak képeket láttam róla. De igen, ennek a városnak megvan a maga varázsa. Különösen az ételek azok, amik magával ragadnak. -Nem, mintha nagy étkű lettem volna, de kifejezetten szerettem a sokféle ízt és választékot. Felpillantottam Mattias arcára, majd a tömegbe és felsóhajtottam. Még mindig voltak kétségeim afelől, hogy jó helyre menekültem az eső elől, annak ellenére, hogy az ismeretlen társasága egészen kellemes bájcsevejt eredményezett.


remélem, tetszett. ^^ | words: 534 |



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Crystalia & Mattias

Vissza az elejére Go down

Crystalia & Mattias

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Félbemaradt játékok-