» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
52
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
Xavier Intézet



Tárgy: Logan & Matt Kedd 21 Márc. 2017, 08:00



Logan & Mattias

Hajnali 4.
Még mindig háborúzok magammal, ugyanis nem tudok aludni. Hiába dugtam be a fülem... ez a képesség csak nem akar kikapcsolódni. Hogy lehet kivágni az ablakon?
Csöpög a csap, recseg a padló, süvít a szél, szuszognak a srácok…meg motyognak is. Na puff. Még jó hogy külön szobám van már azóta hogy idekerültem.
Ez az otthonom. Másfelé senkit sem ismerek. Itt nagyon is jól tudom, kire számíthatok és kire nem. Vannak, akiket éjfélkor is felhívhatok, meg sem kérdezik, segítenek. Ahogy ez fordítva is igaz. Soha, semmilyen körülmények között nem hagynám őket cserben.
Az örökmozgó épület most sem kihalt, látszódnak az élet nyomai, mégis reggel a legmeghittebb, legnyugodtabb. Jó… igaz.
Nem épp ilyen korán.
Nagy vacillálás közepette másztam ki az ágyamból, magamra kapva egy pólót és egy mackó alsót, majd kivonulva a szobámból egy bizonyos helyre osontam. Halkan, mert itt a falnak is füle van és ha itt annak is az van, akkor kampec neked…Csak vicceltem.
Tudom hova rejtettétek a gittyómat ti kis gazemberek. A lépcsőn lefelé haladok, közben a füldugómat is kiveszem, már nem alszom, nincs szükségem rá. Utálom ezt a képességemet, de olykor jól jön na. Mezítelen talpam alatt reccsen a lépcső, hirtelen megtorpanok és fülelek. Másodperceken át némán ácsorgok.
Senki. Sehol.
Tovább meneteltem gondolataimba merülve, mégis hol kellett volna élnem ahhoz, hogy ne kerüljek olyan szituációba, mint 20 évvel ezelőtt. Jó persze, nem az a gond, jó itt nekem, itt a családom is, legalábbis annak tartom őket, de mi van ha máshol élek….akkor sose találkoztam volna ezekkel a szuperekkel?
Nekem nincsen szükségem hatalmi helyezkedésekre, pontosan jó helyen vagyok itt ahol vagyok. Rohadtul nem érdekelnek a rangok, meg az azokon elhelyezkedő strigulák. Jó helyen vagyok itt, ahol. Nem is akarom megtörni mindezt. Se átformálni.
A konyhába érve villanyt kapcsolok. A kicsit, nehogy a naggyal felköltsem álmából a srácokat.
A gitárom a hűtő mellett.
Még mindig nem tudják jól elrejteni, de nem gáz. Tényleg nem. Röhögés elfojtás, visszaszámlálás. James (alias Logan) kibasz a picsába. A hűtőn a törpék rajza, na meg a régieké is. A prof szereti kipakolni.  
Ujjaimat végig húzom a gitár felületén, óvatosan megpendítem egyik húrját, mely egy erőteljes bamm-ot ad ki és minden lefagy körülöttem. Újra megsimítom, majd a kezembe is veszem a „fegyvert”, hátrálok vele az asztalig, ahol megtámasztom a faromat és kézbe veszem az ügyet. Újabb pendítés, újabb bamm. Talán zongoráznom kellene, esetleg dobolni…azok csendesebbek. „Csendesebbek.” Kinek mi a csendes. Újra pendítek, ezúttal már kettőt. És ezzel meg is feledkeztem arról, hogy egyesek aludni akarnának.
Énekelni nem tudok, száraz fahangom van, mellyel az őrületbe lehetne kergetni az embert és az arcát is hajlandó lenne megnyúzni. Szóval marad a csendes hallgatóság és a pengetés.
Teljesen kiürül az elmém és ha lehet ilyet mondani, akkor teljesen magam vagyok a magam burkában. Csak pengetem és pengetem. Végül megáll a kezem, az ujjam a pengetés babrálásában és kiszúrok egy bizonyos pontot a gitáron. Hallgatok és hallgat körülöttem minden. Túl nagy a csend.
Azonban van itt valami… egy furcsa bizsergés. Ez az érzés egy pillanatra olyan, mintha ezernyi bogár ömlene a bőrömre, majd pedig azok a bőröm alá zabálják, fúrják magukat, egyre mélyebbre hatolva járják át az testemet. Még a szerveimbe is belevájnak. A sötétség legújabb megjelenési formája? Aztán a bogarak eltűnnek, mintha ott se lettek volna.
A tudatomba villámként becsapó gondolat szapora pislogásra kényszerít, a fejemet is felkapom, a gitárt is megragadom, majd egy fordulattal emelem is meg, hogy lecsapjam az érkezőt. Ösztönös mozdulat. De mikor meglátom ki is ő, még időben megállítom a folyamatot.
A gitár alig 3 cm-re állt meg Logan fejétől. Óh, banyek. A szituáció már ezen a síkon is kellemetlennek mondható. A testem és az elmém is lefagy egy pillanatra, de mikor ismét elkezdenek mozogni a fejemben a fogaskerekek, óriásira nyílt szemekkel meredek a másik férfi szemeibe.
- Öhm…Jó reggelt…? - a hangom némileg bizonytalan, hogy ne lenne, hiszen majdnem megreptettem a gitáromat Rozsomák fején. Farkas fején. Le is eresztem a gitárt, olyan hévvel, hogy az kiesik a kezemből, nagyot puffan a talajon, behunyom a szemem és megnyalom a szám. Háromig elszámolok magamban. Fellesek Farkasra. - Nem tudsz aludni? - érdeklődöm, közben hamar leguggolok, hogy felvegyem a padlót nyalt zenére alkalmatlan eszközömet, hogy visszatámasszam a hűtő mellé.
De ha gondolja, visszaaltathatom....



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Logan & Matt Kedd 21 Márc. 2017, 12:23

Mattias and Logan
-into the night-


Logan nem tudja, mit csináljon a kezeivel. Összefűzi az ujjait, aztán kibontja, háta mögé dugja, aztán megint előre: nem segít, néhány pillanat múlva megint mocorognia kell. A matrac kényelmetlenül kemény, hepe-hupás, hol túl puha. Nyitott szemmel pásztázza a palfont; mocskos gondolat jut eszébe. Elmosolyodik a villanykörte kialvását követő másodpercben, belemereng az elképzelt, elmaszatolt nő arcába. Eljátszik a gondolattal, hogy szívének leggyengébb vöröse ott fekszik mellette, s édesen cirógatja. Ahogy éppen akkor tette, mikor...
Felpattan ülő helyzetbe, majd egy néma morgást követően felkapja a székre hajított farmert. Kopottas, de kényelmes. Barna övével körbe szíjazza magát, majd a fürdőben elszöszöl, míg megmossa arcát. Ha bárki kérdezi, majd azt fülleni, járőrözik a folyosón...
Lassan nyomja le a kilincsét, egy macska settenkedési módszereit megszégyenítő mozgásban halad a folyosóra, s onnan is egy szárnnyal odébb. Egy emelettel. Homlokát a fának támasztja, annak keménységből kívánkozik erőt meríteni, mielőbb megbolondulna. A múlt jövés menése, a jövő kalandozása, folyton zargatja Logant.
Puhán benyit a szobába, hogy szemeivel megnyugvást kereshessen az ágyon szuszogó nő alakját vizsgálva. Belép annak birodalmába, becsukva maga mögött az ajtót. Szemeit egyetlen pillanatra sem veszi le a vörös szépségről. Finom léptekben lép annak ágya mellé. Ekkor járja tekintete körbe először a szobát. A nő bódító illata beköltözik tüdejébe. //Logan gyakran oson be Dr. Greyhez, általában, hogy megbizonyosodjon róla, valóban él a nő...//
Nem érinti meg, még csak nem is szól hozzá. Nézi. Elmerül a látványban. Ajkait nedvesítenie kell, hiszen férfi. Méghozzá vad férfi. Egyetlen mozdulatán múlna és az előtte fekvő tudatlan nőszemélyt birtokba vehetné, megkaphatná, amit a mocskos énje egyfolytában, a nap húszon-négy órájában kántál fülébe, de nem lép előre. Elfordul, majd elhagyja a szobát. Közben persze agyon veri magát lelki szemei előtt, úgy négyszer-ötször!
Ha van valami, ami segíthet, az a sör! - gondolja.
Lefelé ballag, a konyha felé. Minden lépte vontatott. Közben meg figyelmét magára vonja a ritkán fel-fel nyekkenő hang. Mintha gitár szólna... vagy nyöszörögne. Szemöldökei összeszaladnak. Szája megfeszül. Úgy vonul be, de aligha nem hátra is ugrik, mikor épp az arcának lendítik a hangszert.
– A rohadt... – kapja kezeit a feje elé, mintegy ösztönként, közben mérges, dühödt ábrázattal nézve a tárgyat tartóra. Szemöldökei kis híján az egekbe szöknek, kezeit szét tárva próbál rájönni, hogy miért akarták leverni egy kibaszott gitárral. A hangját meghallva, egyszerűen leengedi karjait törzse mellé, s lehunyva szemeit, összemorzsolja ajkait. Láthatóan ideges.
– Mi a francot csinálsz? És ha valamelyik kölök lett volna?! – néz értetlenül, hangjában némi éllel, mikor a megijesztett fickó leguggol, hogy felvegye a leejtett darabot. Logan rosszallóan megforgatja a szemeit, majd homlokához csap. Onnan idegesítően lassan húzza végig tenyerét álláig, majd megcsóválja a fejét.
– Mit gondolsz? – lágyulnak vonásai, somolygósan pillant a férfira, majd a hűtőbe nyújtózik a vágyott italáért, s a pultnak támaszkodva fordul Matt felé – Nem tudok aludni... – lehajtja a fejét egy pillanatra, nedvesít torkán. Szar beismernie, hogy marhára nem tud aludni. Azóta nem alszik, hogy a jelenben felébredt. Nagy ritkán, ha a Professzor engedélyezi, hogy altatóval tegye. De azt is csak havonta háromszor, mert függővé válhat. És bár ez egy kurva nagy semmiség Logan szerint, megfogadja a fiatal fickó tanácsait. Mert Ő látta...
– Miért nem alszol? Korán van még. – hangja lágyabb, majd oldalra biccentett fejjel indul meg az asztal felé, aminek egyik oldalára ledobja magát. Onnan fürkészi a fickót. Kifejezetten elgondolkozva rajta, hogy vajon mit gondolt, mikor gitárral akart rátámadni. Kitől félt ennyire? Egy közönséges betörőtől? Képtelen megérteni.

dorombol ▲  made by
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
52
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
Xavier Intézet



Tárgy: Re: Logan & Matt Szer. 22 Márc. 2017, 09:33



Logan & Mattias

James az érkező ellenfelem, ellene eleve tehetetlen lennék…főleg egy gitárral. Na ezzel az egy eszközzel nem szállnék szembe senkivel. A szemben állóval meg főleg nem. Igaz, rossz napjain elküld a sunyiba, de még nem bántott. Még… miért van olyan érzésem, hogy ez a még az egyetlen eszköze ellenem? Ahogy leengedem a gitárt, az ő védelme is ereszkedik, főleg hogy tudja: Csak Én vagyok. Bár ez a tekintet nem tetszik. Sose tetszik ami azt illeti. Szavaira szemet forgatok, még jó hogy nem látja, hisz a szerszámom után „esek”, miután az lomhán kiterült előttem.
- Ők nem jönnek hangtalanul. - tessék, megmagyaráztam. Egyszerű de nagyszerű. Elég? Nekem kielégítő válasz. Neki? Hát, van még mit csiszolni rajta. Bár ez úgy jött ki, mintha az ő hibája volna… persze, sose gondoltam ilyesmire. Az egyetlen hibája… ezt még áttárgyalom. Még szerencse, hogy hamar elhalkul a másik hirtelen lobbant lángja, így megúszom ennyivel.
Ő sem tud aludni. Látszik.
A hűtőben bogarászása egyet jelent, így a ketyerémnek támasztom alkarjaimat, úgy figyelem a mesteremet. Mert az, nah. Tekintetem őt követi végig, ám kérdése még ebben is megakaszt, amiért kénytelen vagyok a hajamba túrni.
- Csöpögött a csap…két csöpögő csap még idegőrlőbb. - igen, képtelen vagyok ezt a részt kikapcsolni. Olyan ez, mint egy elkobzott távirányító. Amikor pihenni akarok, vagy egyáltalán nem akarok hallani, sem érezni, sem szagokat sem semmi mást, akkor kapcsolódik be. De ha bezzeg akarom, akkor még csak könyörgés esetén sem hajlandó működni.
Ki érti ezt? Én már semmit sem értek.
- És nem, nem álmodtam… fent voltam. - tehát éberen hallottam a csöpögést. Megesett már, hogy álmodtam és csöpögött, mint állat, felkeltem és mindenáron elakartam zárni. Pedig egy árva csepp sem folyt belőle. Idegesítő? De mint állat.
- És te? A csibédnél jártál? - megéreztem az illatot. Mindenkinek különleges illata van, amit a parfümök adják, így tudok általában behatárolni dolgokat. Azonosítom az illatukkal. Ő is ekképp van vele, csak ő másképp használja. Még ha csak egy percet sem volt bent a nő szobájában… az illata ott van a ruháján. Magával hordozza azt még órákon keresztül és nem érzi meg akárki.
- Tényleg. Mikor tartasz újra kiképzést? - pillantottam rá, mert igen, a következőn ott akarok lenni és túlélni. Mivel a múltkorit elbuktam, az előzőn meg ott sem voltam. Az ő kiképzései azért nem pofon egyszerűek. Pofon van, de nem egyszerű az isten biza. - A legközelebbi "X- portyátok"-on ott akarok lenni... - persze, ehhez a prof engedélye is kell, hogy mehessek. Mert hiába engedi meg James meg a többiek, hogy igenis alkalmas vagyok, neki egy nem vagy egy igen. Ha úgy látja hogy még nem állok kész, akkor maradok a seggemen és várok, vagy kisurranok utánuk mint legutóbb. Oké, az egy dolog, hogy végig nézem hogyan beszélnek le egy mutánst tudomisén egy dologról, ölésről, lopásról... egyébről. Ez nekem is menne. Nekem is Farkas nyújtotta fel a STOP táblát és igen, megérte. Még ha olykor fogja a fejét miattam...



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Logan & Matt Szer. 29 Márc. 2017, 13:40

Mattias and Logan
-into the night-

Soha nem arról híres, vagy éppen hírhedt, hogy kedves volna. Ahogy most sem a buksisimi az első, mi eszébe jut. A ridegsége sok tényezőből fakad. Matt mégis azon kevesek közé tartozik, akivel egyébként a férfi kiváltképpen bársonyos hangszínen tud beszélni. Azonban egy gitár az arcába - még őt is felbosszantja!
Megnyugvását lassacskán nyeri vissza. Legalábbis azt a fajta relaxációt, ami átmeneti és órákig el van vele az ember. A véglegeset, azt Ő soha nem fogja megkapni. De ez rendjén is van így! - Őszerinte.
– Dobpergéssel kellett volna lecsörtetnem a lépcsőn?! – jobb szemöldöke megugrik, s a sértettség hallatán elmosolyodik. Van valami furcsán vonzó abban számára, ha valaki képes megsértődni rá, vagy zavarba jönni előtte. Matt általában képes! Ez pedig a Logan jókedvéhez vezető út. Hangján, és lazuló mozgásán is észrevehető a feszültség elillanása.
Képtelen ilyen korán - későn a söre nélkül megmaradni. Ha bárki kérdezné, biztosra venné, hogy az adamantium lassan már átformálódott, s vénáit is felváltotta szomjoltója. Ennek ellenére issza, élvezi. Szüksége van rá! Tekintete kérdőbe csap át a csapok csöpögésének említését követően, végül lepillant az asztallapra, ami mellé elhelyezkedik.
– Beszélned kéne erről Charlessal. – motyogja az orra alatt, tekintetét a srácon tartva – Nem normális, hogy nem pihensz semmit... – von vállat hetykén, majd újabb kortyolásba kezd. A vörösre tett kérdésre állát felkapva pillant Mattre, majd rosszallóan húzza oldalra fejét. – Nem a csibém... – morcosan felmorran, enyhén felhúzva orrát mellé, majd nedvesít ajkain – Benéztem hozzá, ha épp tudni akarod. Kíváncsi voltam, hogy ... nincs e nyitva az ablaka... nehogy megfázzon. – tőle szokatlanul elvöröslik. A fenébe is, hát hogy nézne ki, ha beismerné, hogy éjjelente bejárkál Jeanhez, és kukkolja őt? A végén még az egyszeműnek újabb okot adna rá, hogy baszogassa őt. Ráadásul, ha elhíreszteli Summers, hogy perverz Logan, Jean talán még hinne is neki ezek után. Főként, ha kiolvassa Matt gondolataiból. - Enyhén vállat von saját gondolataira, majd elpillant a pult fele. Tök mindegy! - alapon mocorog. A nő sehogy sem lesz övé, veszteni nem veszthet semmit!
– Szombaton. Csak nem?! – szélesedik gunyoros mosolya a gondolatra, hogy Matt újból próbálkozna nála. Előbbinél csúnyán elbukott, de gyakorlatilag aligha akad - talán egy - olyan kölök, akinek sikerülne Logan mellett épp bőrrel megúsznia úgy, hogy hibátlan. – Tudod, hogy ez nem rajtam múlik Matt. A Proffal kell megbeszélned. Felőlem jöhetsz! – von vállat közönyösen, de mégis érzékenyen. Tudja jól, mit jelent a srácnak, ráadásul ők ketten is hasonlatosan találkoztak először, ezért nem is akar fölényeskedőnek, vagy nem törődőmnek tűnni. Félmosollyal pillant le a gitárra, majd állával biccent. – Játssz valamit! – ingatja fejét türelmetlenkedő mosolyával, közben újabb kortyolást intéz üvege felé.


dorombol ▲  made by
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
52
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
Xavier Intézet



Tárgy: Re: Logan & Matt Pént. 21 Ápr. 2017, 19:14



Logan & Mattias

Jó, van ez így, hogy meglepnek egyesek… megijedtem igen… képes vagyok még megrémülni. Főleg akkor mikor nem számítok rá. Mondjuk sokan élünk itt, szóval nem számítani valamire? Ezért már annyit hallgattam… de meghallgatok sok mindent újra, hiszen holtig tanulunk… nem? De kedvenc mentorommal nem szokásom szájalni, legalábbis feleslegesen nem…. hiszen amit velem tett, amiért felnevelt a maga módján, fogalmam sincs miképp fizethetném vissza…
- A professzornak van elég gondja… apróságokkal nem zavarnám meg… - pillantottam James szemeibe, ahogy a végére értem szavaimmal. Tényleg nem szeretném ilyen apróságokkal zavarni őt, a legfőbb mentoromat se mindig akarom, igyekszem óvni őt a saját gondjaimtól.
Mindenkinek van elég, gondolom nem kell még a másiké is. Logan szeret segíteni ahogy tud, nem hiába karolt fel évekkel ezelőtt. De terelve a témát… Jeannél volt, tisztán érzem a parfümét rajta… csak somolyogni tudok a pufogásán, de nem szórom tovább a témát. Hisz ez az ő dolguk. A kettőjüké. De ahogy elvörösödik, jómagam meg elmosolyodok… - Igen, persze, az ablaka. - majdnem elröhögöm magam, de sikerül visszafognom magam. Nem mintha nem hinném el neki. Ennél jobb indokot is kitalálhatott volna ennél az ablakos sztorinál… de ez más csak Logan. Valahogy ez sose ment neki, főleg amikor a nagybetűs idézőjeles nőről van szó.
Nem is ő lenne komolyan. Figyelem őt hosszasan, elmerengek az ábrázatán, majd az edzésről nyitok témát, hiszen már rég volt, hogy nyertem volna ellene.
Öhm…még sosem nyertem ellene. Öklömet a megtermett férfi felé nyújtom, amolyan megmutatom neked akkor is, ha kinyírsz miatta.
- Dehogynem! - szélesedik a mosoly a képemen, majd rákacsintok.
- Nem adom fel James, sose, mert ezt te tanítottad. - magyaráztam és a vérem is felpezsgett ennek hatására. Mindig elbukunk ellene, de nincs olyan hogy nem állnánk talpra. Hiszen ezt tanuljuk.
Bárhogy is taszítanak bennünket a mélybe, mindig találjunk egy kapaszkodót. Jó persze, az én képességemmel nehézkes a győzelem, de eddig se adtam fel… Logan szokta mondani, hogy kiestem… akkor már nem bírtam talpra kecmeregni. De ha ez menni fog, akkor a kinti terepen is mennie kell és ezt ő is jól tudja. De mindig a Prof… én beszélnék vele, csak az nem mindig megy. Nem tudom, hogy kezdjek neki, ha meg a fejemben olvas… azt utálom. - Az lesz… - bólintok lomha lassúsággal, amolyan elmélázottan. Lepillantok a gitárra a kérést illetően, mosolyom egyből a fülemig ér, majd egy nagy lendülettel a kezeimbe is vettem és megpendítettem. Hangos volt. Nagyon hangos. Fel is húztam a szemöldökömet, hiszen ez már agyat károsíthat… de újra pengett a húrja…. nem zavart, hogy bárkit is felébresztettem ezzel. Én és a legfontosabb tanárom már fent voltunk. Kicsit hamis volt a „zene” amit előadtam, de nekem bejött.
Aztán eszembe jutott valami és abbahagytam, az asztalnak döntöttem a hangszert és Logan képe elé hajoltam, másodpercekig megnémulva. A képét bámultam.
Ezt mindig bejátszottam nála, azóta hogy találkoztunk.
Jelentése? Nagyon akarok valamit tőle…. és már jön is.
- Menjünk ki... - és a lényege itt jön.
- … motorozni.
Egyedül túlontúl unalmas lenne....
Olykor még mindig gyerek vagyok, főleg viselkedés terén, azt hiszem ezt viselkedészavarnak hivta a professzor... a múltban ért trauma miatt. Nem tudom, nem értem sose a lényeget a szavaiból.




// A zenéje az első nyolc másodpercben : https://www.youtube.com/watch?v=ufnKSkFdASI //




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Logan & Matt Szomb. 29 Ápr. 2017, 22:01

Mattias and Logan
-into the night-

Hiába faragatlan és kissé nyers modora, tagadhatatlanul oldalbordájává nőtte ki magát Matt. Félti, óvni óhajtja, vigyázna rá. Éppen ezért időnként, mikor rádöbben, hogy a fiú mennyire nem hasonlít rá, hogy miféle különbözőségekkel bír, olyankor megdöbben. Azt hinné, saját képére formálhatta őt ennyi idő alatt, hiszen tulajdonképpen ő nevelte fel. Elmentorálta mindeddig és valószínűleg még legalább ennyi ideig fogja is. Somolygó pillantása árulkodó. Logant mulattatja a fiú szentimentalizmusa.
– Hé. – kissé mogorván szólal fel, borzos szemöldökei összefutnak – A Professzor azért van, hogy foglalkozzon veled. Azzal, ha baj van. Ő nem tesz különbséget. A te gondod, az ő gondja is. – határozottan beszél, a maga nyers hangszínén, majd állát szegve hátrébb húzódik. Lepillant. Átgondolja beszédét, majd megpróbál javítani a szidalmazó hangulaton: – Ha fejbe csűrtél volna a gitároddal engem, vagy mondjuk Ororot, az már az ő gondja is lenne, hm? Mert szívesen mondom, hogy így történt... – mosolyog a maga halovány módján, majd lehajtja a fejét.
A szó szót követ. Felbukkan a vörös. Ahogy mindig, ha a férfi megjelenik valahol. A diákok előszeretettel próbálják meg szét cincálni apró darabjaira a férfit és annak megkopott szívét, hátha terítékre dobhatják a Dr. Grey iránt táplált érzéseit. Ezért nincs különösebben meglepve. Ő maga még nem is venné annyira magára, de azt már igen, ha ezzel Jeant is támadások érné, így kénytelen több falat húzni ilyenkor, mint az illő volna. – Ha én mondom... – elfordítja fejét. Fészkelődik. Kényelmetlen téma, mindig is az volt. És az is lesz. Nincs olyan képesség, ami módosíthatna ezen. Vagy ha van is, arról ő nem igazán tud.
Kedvére való a srác akarata és eltökéltsége. Szereti, ha valaki tökös! Na, nem úgy. De minden bizonnyal élvezettel hajhászná ki a lelkét a kölöknek egy szimulációs gyakorlat során. – Akkor is ezt hajtogasd, ha oda kerülünk. – kiszélesedő mosolya árulkodó. Ha képes lenne rá, akkor sem mutatná ki, hogy meghatja egy-egy ilyen beszólás. Kemény férfi! Igazi vadsággal. Mégis, bizony, még az ő rétegeibe is belemar, ha a diákjai ilyen szeretettel beszélnek róla.
Szemöldökei gyanakvóan összefutnak, amikor ismét a Professzor kerül szóba és a kölök mintha egy évig váratná a válasszal. Ha van valami, amire James nem képes, az a türelem. És Summers. Az utóbbit határozottan jobban rühelli. – Akarod, hogy fogjam a kezed? – arca rezzenéstelen. Aggódik azért, amiért a fiú ennyire idegenkedik Charlestól. Tudnia kellene, hogy bízhat benne. Hiába lett fiatal, hiába lett frissebb, ettől ő még az, akinek mindenki gondolja. Kényelmetlenül érzi magát, ha valaki nem bízik meg benne. Ugyanis Logan senki másra nem bízná jobban az életét, mint a Professzorra.
A zenére elfordított fejjel grimaszolva csóválja a fejét. A kelleténél hangosabb, még sem szól rá. Abban bízik, hogy a falakon túl Charles is felébred és behívatja a fiút. Lesz miről beszélgetniük. Ezért elviseli a dallamot(?). Logan nem kifejezetten éli a zenét. Sőt. Leginkább semmit nem él, ami nem sebes és két kerekű, így amikor Matt abbahagyja a nyikorgást és közelebb vonul hozzá, megilletődik. Rosszallóan csóválja a fejét. Jól tudja, hogy a srác ilyenkor beleakarja vonni valamibe. Valamibe, ami nem biztos, hogy tetszeni fog neki. Matt máris kérdez és láss csodát (!) felragyognak Wolverine szemei.
– Na. Ez már zene füleimnek! – elismerően bólint, majd felhajtja az utolsó kortyokat és eltolja magát az asztaltól. Felpattanva int a kölök után, letépve a fogasról széldzsekijét, s ahogy beéri őt a srác, már a garázs felé veszi az irányt. – Feldúlt vagy... – nem kérdezi, megjegyzi, méghozzá a levegőben hagyva – Baszakodik veled valaki? – pillantása kíváncsi, válla fölött éri Mattet. Séta közben morcos ábrázatot vesz föl, időnként pillantgat az oldalán haladóra.

dorombol ▲  made by
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
52
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
Xavier Intézet



Tárgy: Re: Logan & Matt Vas. 30 Ápr. 2017, 12:22



Logan & Mattias
Tudom, hogy a professzor ugyanaz, mint akit már megismertem egyszer. De van itt valami, ami nem hagy nyugtot és belülről kaparja elmém falát. Zavar és veszélyesnek inti, amitől tartok és tudom ugyan, hogy a másság nem mindig rossz. De a professzor mindenhogy megváltozott és én nem értem. Logan erősebb hangszínére kissé megfeszülök… no nem azért mert készen állok lecsapni őt.. ez afféle felkészülés egy két dologra.
Ha Logan mérges… ott általában nem jó dolgok sülnek el. De most, hogy higgadtabb… nem kell tartanom különösebben egy támadásától… nem mintha szokott volna bántani ok nélkül.
- Talán… tényleg jobb lett volna, ha az arcodban köt ki… - ha már egyszer füllentene az öregnek… nem mintha bevenné a dolgot, a gondolatokból pillanat alatt kitalálja, hogy hasmars az egész. De nem is ezért kellene mennem hozzá… talán tényleg beszélnem kellene neki. - Jólvan. - szusszanok és tarkómat vakarom. - Beszélek vele. - elfordítom a fejemet az ablak felé és bámulom a sötétséget.
- Majd. - ha felkészültem rá… igazából erre nem is kellene felkészülni, de egy vele való lelkifröcs általában a fejben való turkálásig megy. Tudni akarja a miérteket és én ezt elhiszem, de én ezt pont nem szeretem, mert semmi köze a fejemben lévő egyes dolgokhoz. Azok az enyémek.
Az edzés téma teljesen felpörget, a tekintetembe is hoz egy kis izgalmat. Hiszen izgalmat akarok, amit mondjuk Logan mellett meg is kapom olykor. - Tedd különlegessé… meg rakj bele még több extrát… - ha edzés, akkor azt tegyük nagyobb fokon és mindenki kiveszi a részét belőle. Vagy megint elbukunk, de most erről szó sem lehet.
Xavierrel sok mindent kellene megbeszélnem. Az álmaimat, ami tükrözi a valóságot, vagy pont az a valóság maga. No meg ez az X-es dolog. A részese akarok én is lenni. A cirkálót vezetni… óh mióta vágyok már rá! Nem lehet nehéz… olyan lehet, mintha autót vezetnénk, nem? Az meg piskóta.
A férfi olyat kérdez, amire meglepődök, az arcára nézek, de nem mosolyog, nem volt semmi gúny a hangjában. Ez most tök komoly volt tőle. - Öhm… elég ha csak bent vagy… - csak a kezem nem kell fognia, az gáz lenne… gondolom csak költői kérdésnek szánta és a mögötte volt a tartalma. Tipikus.
A zene felcsendült kérésére, igaz, hogy nem órákra, elég egy teljes percre is, hiszen jobb ötlet futotta ennél. Amit be is vetek.
A fickó vigyora pedig mindent elmond, főleg a szavaival nyerek egy nagyot, ezért öklöm egy Jeeee- re emelem fel és húzom be testem mellé. Ahogy Ő kiindul, én úgy követem őt, gitárral a kezemben. Na ezt hivják egy remek napnak. Legalábbis ami a kezdést illeti.
A garázsba érve körül is nézek, sajnos a cirkáló nem itt van, azt lentebb őrzik. Ezt még én is tudom, de kutatok egy… nagyobbacska jármű után. Ugyanis eszembe jutott valami. De Logan szavaira rápillantok és kissé felhúzott szemöldökkel figyelem a hátát, majd az arcát, ahogy felém néz. Szóval kicsit leállok, az izgalmam elsuhan…. de mégsem. Ugyanúgy izgatott vagyok, hiszen elő is állok valamivel.
- Nem mondhatni… - vonok vállat, majd a padlót kezdem fixirozni. - Csak vannak a szokásos veszekedések… - elharapom ezt, hiszen azóta van rivalizálás, amióta idekerültem. Bobbyval és amíg itt volt, addig a tűzmanipulálóval is. Csak mert utcagyerek voltam… de ez már rég lejárt lemez. - És van aki nem szavakkal intéz dolgokat. - nesze neked, baszakodik. Bobby nem a szavak embere, ha mérges… mondhatni ez afféle nőügy, hiszen Marie mindkettőnknek számított, kinek hogy ugyebár. Megálltam egy nagyobb járgánynál, mellette egy nagyobb gyorsasági motor volt. Cinkos vigyorra fordultam Logan után.
- Egy versenyt? - tettem fel a kérdést, hát tegyük izgalmassá a reggelt és ne csak városnézésre menjünk el. Visszapillantottam a kocsira és közelebb mentem, ajtót nyitottam és az első dolog a kulcs volt. Naná hogy benne van... ez állat. Behuppantam és körülnéztem. Végül vissza lestem Farkasra.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Logan & Matt Vas. 07 Május 2017, 14:43

Mattias and Logan
-into the night-

A férfi számára érthető, hogy a Professzor változása sokak számára teljességgel elfogadhatatlan, vagy ami még rosszabb, elviselhetetlen. De úgy van vele, hogyha ő és a tanári kar többi része is teljes vállszélességével támogatja a megfiatalodott vezetőjüket, akkor talán a diákok sem fognak kételkedni. Ráadácsul Bécset a Bosszúállókkal vívott ütközetükben a férfi igazán ki tett magáért és bebizonyította, hogy mennyire vigyáz a kölykökre. Howlett már csak ezért sem értette azokat, akik mégis ellene fordultak. Hálátlan bagázs!
– Ebcsont, beforr. – ejt vállat lezserül, közben morcos ábrázattal pillant el a fiúról, át az üvegen, az abban keringtetett löttyére. Pillantását akkor kapja fel, mikor Matt ismét megszólal. Bólint. Megnyugszik a gondolatra, hogy a srác elfogadja a dolgot és ... De akkor újabb szavaira James szemöldökei összefutnak. – Elképzelésem sincs, hogy a mi francért tartózkodsz ennyire a Proftól, de baromi nagy hibát vétesz vele. – feje nem, csak tekintete fordul Gerard felé, majd lesüti pilllantását és nedvesít ajkain – Ha nem akarod, nem néz a fejedbe. – ejt vállat, bízva benne, hogy ez az, ami ennyire távol tartja őt tőle. Jamesnek van az a gyerekes tulajdonsága, hogy képtelen azonosulni mások véleményével, nézeteivel, így, most sem képes rá.
Felszaladnak szemöldökei, majd somolyogni kezd. Nem kell kétszer kérni rá, hogy gusztustalan fokozatra állítsa a szimulátort és megnehezítse a diákjai életét. Persze, valahogy majd távol kell tartania az egyszeműt, nehogy beavatkozzon a dolgába, mert akkor biztosan ketté nyesi a férfit! – Rajtam nem múlik. – mosolya vicsorrá feszül, élvezettel lubickol a jövőképbe, ahol szivarjával ácsorogva nézheti a fel-alá futkosó kölköket, ahogy rimánkodnak az életükért. Mindenesetre Ororot lehet beszervezi. Nem árt, ha az ő nemtörődő jelleme mellett felbukkan az egyik terelgető oltalom is. Ha eldurvulna a dolog, márpedig köztudottan Howlett órái durvák.
A garázs felé haladva tobzódnak a férfiban a gondolatok. Még nincs világos, de túl sötét sem. Látnak az orrukon tovább, Logant azonban mégis más foglalkoztatja. És ezt szavakba is önti, amint a garázs zárt visszhangzó üreges gyomrába érnek. Megtorpan zsebeibe csúsztatva ujjait, úgy fürkészi a srácot, aki válaszadása közben épp olyan izgatott, mint előtte, de azért jele van, hogy bántják bizonyos dolgok. Logan morrant egyet jó szokásához híven, ha valami nem tetszik neki. – Szokásos? – ismétli, ízlelgetve a szót és annak mögöttes tartalmát – A te korodban nem kellene, hogy legyen szokásos. – somollyal rándul szája sarka, majd fejét csóválva befelé indul, hogy legkedvesebbje mellett állhasson meg, lestoppolva a drágáját – Bunyózni szoktatok? Melyik játszik kiskirályt? – hangjából felcsendül kíváncsisága, pillantását ezzel párhuzamban a járművek között szlalomozóra ejti. Rosszallja, hogy előfordul ilyesmi a diákok körében. Summers meg ő, már megtehetik. Többet tudnak a hátuk mögött. Bár abban is biztos, hogy az egyszemű Matt ellenfelét támogatná, csakhogy ezzel is Howlett alá vágjon.
– Oké. – somollyal figyelte, hogyan helyezkedik volán mögé Matt, majd felpattant a Harleyra. Logan mindene a kétkerekűek világa, képes lenne világ életét azokon tölteni. Így előszeretettel kezdi napját egy versennyel. Lassan begyújtva neki gurul a hangár széléhez, hogy a távvezérléssel kinyissa az Intézet távolabbi fémkapujának szárnyait, elvégre csúnya lenne felkenődni rá. – Meddig? – érkezik pontosan Matt járgányának vezető ülése mellé, és onnan kérdezi a kölköt, lemoshatatlanul elszánt mosollyal a képén.


dorombol ▲  made by
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
52
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
Xavier Intézet



Tárgy: Re: Logan & Matt Hétf. 08 Május 2017, 17:17



Logan & Mattias

A Professzor ártatlan… én mindezt tudom. Ő a legodaadóbb ember, akit eddig láttam életem során, de akkor is. Meg kell tartanom azt a pár lépés távolságot tőle. Sose ártanék se az öregnek… se egyikőjüknek se. Magamnak annál inkább, hogy őket óvjam. Befogadtak és ezért még nem adtam viszonzásul semmit. Logannek sem, mindazért hogy jó útra terelt… és ezen változtatok is a jövőben.
Ha lesz még olyan, hogy jövő.
A garázsba menetelve, no nem pulikutyaként, követem az ászt, aki tudja mit akar és ez felpörget. Hiszen egy rúgóra jár az agyunk, no nem mindig. De ez most az. A garázs egy szent hely számára… nocsak egyetlen egy gép miatt. Amit éjjel nappal bütykölgetne, ha nem foglalnák le nagyobb események. Én nem vagyok motor fanatikus, sőt, a kormány mögé sem szívesen szállok be, csak ha muszáj, de az én fantáziám is megmozgatja olykor ez az.
Egy versenyről meg nem mondanék le, főleg ha az a mentorom ellen megy… mindegy hogy veszít- e az ember vagy nyer. Nem ilyenek miatt csinálom. Én legalábbis nem. A hatalmas térben van bőven választék, mi szem szájnak ingere… van itt tiltott kocsi is. Scott megtiltotta párunknak, hogy használjuk a járművét. Hát… Logan nem épp a szófogadás híve, főleg ha Scott adja ki az ukázt. Valahogy nem szimpatizálnak egymással… én elvagyok mindőjükkel, kivéve jégemberrel… ő valahogy képes lenne kizsigerelni.
Logan szavaira elmosolyodok, megint és megint igaza van, de mit tehetnék? Hallgatok rá, hiszen az ő szavában még sosem csalódtam. Ha azt mondja, hogy képes vagyok rá és meg tudom csinálni, akkor az úgy is lesz. Mert törtetek az elismerésért, amit csak tőle ismerek el…
- Pedig van…hónapok óta megy az egész…napi szinten. - csak épp nem a többiek szeme láttára. Igaz, olykor a harci teremben, gyakorlat közben ejti ki Boo azokat a szavakat, szinte suttogva, de elzúgnak a füleim mellett fájó szavai. Nem foglalkozok sokat velük, az a tréning kárára menne… Senkinek semmi köze a kettőnk közt folyó vitára, ami egy illetve két nő, hölgy miatt zajlik. Egyik sem érdemli meg azt, hogy kijátsszák az érzéseiket mert én arra csapok. Nem szerettem sose ha Boo játszik a lányokkal… előbb Mary, majd Kitty. Aztán elölről az egész. Jó, nincs közöm hozzá, hogy miképp játszadozik velük, de ne velük! És ha nem tetszik az igazságszolgáltatásom, akkor a képembe tolja, hogy semmit sem tudok. A lánglovag múltkor a képembe nyomott egy csomó szart, mielőtt lelépett…
- Azt hiszem, meg tudom oldani… - vonok vállat, az meg mindegy ki ilyen menő, hogy ököllel és képességekkel jön szembe velem és nem tudja méltón elintézni.
- Mit mondhatnék? Egy tolvaj, már csak tolvaj marad. - idézem vissza Bobby szavait, amik pár hete hangzottak el a falak között, mindenki füle hallatára. Előveszem a zsebemből a Logan-től kapott öngyújtót és két ujjaim közé véve mutatom fel. Nem kaptam örökbe meg, elloptam tőle, nálam maradt és vigyázok rá. Mert Ő kért meg rá, még az első találkozásunkkor. Mai napig nálam van...
Nem akarom, hogy Logan intézze ezt a fajta ügyet… ez most nem olyan, hogy mögé tudok bújni. Ezúttal nem bújok el mögötte.
- Bízd csak ide. - mutatom hüvelyujjamat fel egy vigyorral megspékelve. A kocsiba beülve körülnézek benne, kulcs a helyén, nagyszerű, akkor baj már nem lesz. Felpillantok a férfire kérdéssel bombázva őt. Látom ahogy az ajtó közelébe megy. Felbőgetem én is a motort, a tank kijelzőjére nézek. Ha a terv szerint megyek, elég lesz oda vissza… elvileg. Gyakorlatilag megtudom.
Rápillantok az újabb kérdéssel bombázó Loganre, eltűnődök az arcát bámulva, végül kieresztem a kéziféket. Olykor nem tudom eldönteni, hogy ez egy kedves mosoly, vagy amolyan ÉN EZT BAROMIRA ÉLVEZNI FOGOM mosolya. - A város végébe… ?- hogy pontosan meddig azt nem tudom, a város hatalmas, én meg még nem jártam körbe… volt már hogy eltévedtem nah. - Persze, ha elég tökös vagy… - heccelem, nem komolyak a szavaim felé, tudom mire képes és meddig hajlandó elmenni bizonyos dolgok miatt. Sose mondanék le róla… gondolom ez fordítva is igaz. - Szimpla verseny, szabályok nélkül… vagy pörgessük fel… ? - nem vagyok semmi rossz elrontója. A gázra lépek kissé közelebb araszolgatok a start vonalhoz, tekintetem egyenesen az útra szegezve. Képességekkel, vagy nélküle… nekem mindkettő megfelel, nagyon mozgás közben nem tudom használni az erőm…főleg ha épp 100-al hajtok… az útra is koncentrálnom kell és az elkapandó célszemélyre is. Mondjuk mindegy is, hiszen bajban mutatkozik meg az ember képességei, meglátjuk valóban így van-e.
Amint Logan elstartol a helyéről, jómagam is a gázpedálra lépek, hogy utolérjem a két keréken száguldót. Tövig nyomom, majd egy örömittas Juhúúú is elhagyja a számat, pezseg a vérem ez miatt.
Nos öregem, remélem ezzel majd kicsikét kárpótollak az étkezőben történtek miatt… Visszapillantó tükörbe pillantok az épületre, semmi mozgás, semmi fény… hát eddig is tudtam hogy jók vagyunk. Előre pillantok és még időben elhúzom a kormányt, mielőtt szétszedálnám azt a csodás kutat.
Oké… ez menni fog… ugye?
Visszapillantok az előttem haladóra, hát bele kell húznom szépen, hogy egyáltalán a seggébe liheghessek… na erre már tövig nyomtam a gázpedált, még váltottam is hozzá.
Adrenalinnal dúsult vérem a fülemben zubog, fogságba esett madárként vergődő szívem a torkomban lüktet.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Logan & Matt Vas. 14 Május 2017, 16:17

Mattias and Logan
-into the night-

A férfi szemöldökei torzan összefutnak, ajkai széle lefelé görbül. Mintha morogna, de képtelenség lenne megmondani, hogy valóban mit csinál. Rosszalló pillantása mégis árulkodó. Szemeit enyhén megforgatja, majd nedvesít ajkain, mielőtt beszédbe kezdene. (Igazából azért is ez a pótcselekvés, hogy ne szólaljon meg rögtön, mert akkor biztosan olyan szavakat használna, amikre nem éppen van szükség egy atyai tanácsnak csúfolt szövegelésben!)
– És én nem vettem észre? – ekkor fordul teljes törzsével a fiú felé. Nem mintha kiéleződne a kölkök közötti kapcsokra, de azért az ő begyiben is vannak különlegesebbek. Ilyen Matt is. Ha nem is ölne meg egyetlen másik diákot sem érte, az biztos, hogy rendesen szívatná emiatt, ha lekerülne róla az anonim címke. Mogorva hangulatán nem sokat dob a fiútól hallott dolog.
– Biztos? – hangja lágy élre siklik, megpróbál finomkodni, de persze nem kizárt, hogy teljességgel kudarcba fullad próbálkozása.
– Ha ez így van, akkor szar tanárod vagyok. – félmosolyra görbül erős vonala szájának, miközben szemeiben felcsillan az él. Bízik benne, hogy Matt nem gondolja mindezt komolyan és ha mégis, akkor elterelheti erről az ostobaságról a fiút és megmutathatja neki, hogy nem mindenki az, ahol kezdte. Sőt! Épp ezért nem vagyunk még mindig anyánk ölein! - gondolja. Az öngyújtó előkerülésére meglepetten pillant a kölyökre, majd nedvesít torkán. Nem érzelgős, de azért a mogorva viselet ellenére, van, hogy a szívére vesz dolgokat. Mint ezt is. Több sem kell, bólint, s amint a srác autóba fészkeli magát, elfoglalja a kicsikét, és előre startol vele.
Somolyogva fürkészi Matt arcát, kissé görnyedten a két kerekűn, majd hahotázni kezd, amikor férfiasságát teszi terítékre. – Hogy Charles irányítson haza? Nem, köszi. Mit szólsz a folyóparti elágazáshoz? Az nincs olyan messze. – megcsóválja a fejét, majd a talpával gyújtósra lép – Elég pörgés lesz, hogy lemaradtál... – billeg a fejével, de a következő percben már sehol sincs, csupán a motor füstfelhője szállingózik fölfelé. A férfi előre nézve vigyorog kajánul, hiszen lehagyta a kölyköt és ezzel máris csalt! No, de hát Matt ebből fog tanulni. Az életben semmi sem jön könnyen, csak mert ott bujkál az érzelgősség!
A férfi figyelmét nem kerüli el, hogy majdnem a szép - francos béna - kút bánja Matt figyelmetlenségét, így megcsóválva a fejét hátrafelé kalimpál neki. De az igazság az, hogy ha motoron ülhet és még sebességben is mozoghat, nem érdeklik olyan részletek, mint egy dizájnos kút háromezer darabkája, üsse kő!
– Gyerünk öcskös, húzz bele... – motyogja, ám a széllel szembeni sebesség miatt aligha hallhatná, vagy érthetné bárki is a kabátjára ragadt muslincánkon kívül. Hátra-hátra pillant a visszapillantóból, majd vigyorogva sebesen szeli át a lombok közti utat. A vaskapu már felnyílt, ami a birtok határát jelzi, így könnyedén átsuhannak rajta, mindketten. Szívás lett volna, ha fennakadnak! Akkor aztán magyarázkodhattak volna...
Bal kanyar, majd két jobb. Logan tudja, hogy közeleg az elágazás. Élvezettel gyorsít rá - persze szándékában áll veszíteni -, megizzasztja előbb a fiút.

dorombol ▲  made by
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
52
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
Xavier Intézet



Tárgy: Re: Logan & Matt Hétf. 15 Május 2017, 13:00



Logan & Mattias

Már rég nem loptam és ez így is fog maradni egy jó ideig. Végleg. Bár Sose tudhatni, hogy az ellenségünktől kellene valami hasznos, nem? Érzékeny pontra tapintottam az öngyújtóval és ez kissé engem is melegséggel tölt el. Logan más mint a többiek, emiatt is van ott ahol és ez így van jól. Én már hozzá szoktam, ha más nem teszi ezt, hát így járt.
A startvonalnál felbőgnek a motorok, a férfire pillantva hallgatom az ő verzióját és azt hiszem ez igenis jobb, mint az eltévedés. Ráadásul nem kell sok mindenre odafigyelni. Megint megy egy pont neked, James. - Mehet a menet! - vigyorodok el újfent, szavai hallva azonban ez lelohad. Lemaradtam? Alighogy ezt kigondolom, már taposom is a gázpedált, hogy utolérjem a férfit… Már megint mögötte kullogok… de ez sose zavart… Nem olyan vagyok mint ő. Én árnyék vagyok. Az erősebb fény, sötétebb árnyékot teremt, ami még jobban kihangsúlyozza a fény ragyogását. Én vagyok az ő fényének árnyéka. Mindig ott leszek vele. Az ő árnyékában.
A kút majdnem odébb került darabokban, szerencsére, vagy sem még időben kaptam el a kormányt és még a fickó eszeveszett kalimpálásából is kapok. Behúzom a nyakam kissé, mintha épp mögöttem állna egy elcseszett edzés után… aztán csak kapcsolok egyet kettőt a kocsi fényszóróján. Oké-oké. Vettem- vettem. Aztán a váltóhoz érkezik a kezem és váltok egyet, majd újra és a gázra taposok… Tövig nyomom a pedált, közben azon imádkozva, hogy ne hagyjam ott a fogam….
A vaskapun át már szinte repülök, érkezésemet a férfi hamarabb hallhatja meg, mint láthatna, hiszen mögötte csapódok vissza a talajnak. Hogy újra folytassam az utamat. Nagy döccenő volt, de most már kontrolálltam ezt. Elég közel merészkedtem a másik gépéhez, olyannyira, hogyha még egy kicsit gyorsítok, akkor keresztülmegyek az emberemen. De ezt elkerülném ha lehet. Pedig van bennem némi mersz is a félsz mellett. Egyenlő arányban, azt hiszem. Logan tanításai nem merültek ki annyiban, hogy megtudjam védeni magam, ha kell. Ennél többet mutatott azért már.
Kisebbként is, mindig azon igyekeztem, hogy kevesebbszer szoruljak a segítségére, egyedül akartam boldogulni, noha nagyon is szükségem volt rá.
Az egyik kisebb bokron keresztül száguldottam, ismét kisebb lemaradást érzékelve a Farkastól, de nem hagyom hogy egérutat nyerjen. visszatekerem a gépet az útra, ösvényre, majd ismét belehúzva, gyorsabb tempóval vágom be a kanyart, a kocsi hátulja kissé kifele repül, de hamar megy rá a korrigálás, még egyszer váltok. Nagyobb tempó, ezúttal újra Logan mögött, majd tekerek a kormányon és mellé gurulok. Koncentrálok az útra, kizárólag arra és most nem hallok annyi mindent, azokat, amik kizökkentenének ebből a virtuálból.
Ez valóság, meg azok is.
Aztán szűkebb lesz az utunk, kicsit odébb húzom a kormányt, nehogy a másik sínylődje meg, de helyette a visszapillantó tükör bánja meg, ugyanis nekiért egy fának... lerepült.
- Ezért nem jár fejmosás... - dünnyögöm az orrom alatt, miközben a fickóra pillantok oldalra, meg is vonom a vállam. Újabb váltás, ezúttal lassabbra veszem a figurát, visszatérek a motor mögé, ugyanis ketten egymás mellett ezen a részen már nem férünk el... csak 4 méterről van szó. Odáig meg nem maradok el. A verseny után mi lesz? Romantikus pillanat, leülünk reggelizni és kivesézzük az élet nagy problémáit.
Öhm... ötletnek szép lenne, de mára mást tervezett be... én meg a Profot látogatnám meg.
Ahogy az út újra szélesedni kezdett, úgy húztam újra oldalra a kormányt, láttam az újabb kanyart... majd ott... Szabad egyáltalán egy kanyarban előzni? Miért gondolkodom ezen? A kanyar eljövetelével begyorsítok, kanyarodok, megugrik az egész jármű, vele együtt az utasa is, kicsit pánikba estem... de aztán újra az enyém az irányítás...  Rápillantok kissé megszeppenve a nevelőmre(?), végül előre pillantok és egyenesbe hozom a járgányt, mielőtt belerohanok vele egy fába... Azt hiszem utána nem versenyeznék egy jó darabig Logannel... még egy két kerekűre sem nézhetnék rá... Újabb kanyar... ezt már ésszel veszem be, figyelve mindenre mi élő... lassítok egy kicsit, nem akarok belerohanni a célba.. az nem muris... együtt? Na az az igazi élvezet. Ennél jobb nem leszek vezetésben úgysem, ha meg üldöznének is... nos azt senki sem tudhatja meg, hogy miken mentem keresztül...
Látni a folyópart elágazását, talán együtt gurulunk be, talán nem, de az érkezésemet minden madár meghallja, ugyanis a cél áthaladta után rántok egyet a kormányom és a fékre taposok... nehéz megállni ezzel a döggel, főleg ha egész idáig 100 felett hajtottam. Amint a gép hajlandó volt együttműködni és megállni, hátradőltem az ülésbe és megtöröltem a homlokomat... izzasztó egy menet volt... aztán jóízűen nevetni kezdtem...
Az ajtót kinyitva kikászálódtam belőle és most látom először hogy milyen remek innen a kilátás ilyen korán...
Szelíd pillantással pillantok Logan-re, majd hüvelykujjamat felemelve felé mutattam egy oké-t.
Csak ezt a pillanatot ne rontsa el senki... semmivel...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Logan & Matt Szer. 17 Május 2017, 16:03

Mattias and Logan
-into the night-

A férfi a kétkerekű járgánnyal jelentős előnyhöz jut, így aztán hiába kalimpál, meg csóválja a fejét, ha Matt a háta mögött kutakat, meg istenverte bokrokat akar gázolni, úgy sem lesz semmi, ami megakadályozza ebben. Ráadásul a férfi beleegyezett a versenybe, mint egy jól megérett felnőtt. Ne hibáztassa senki, van valami gyermeteg imádat a fickóban a versengések és a tilosban járások iránt.  
Miközben ő elől halad, Matt mögötte bóklászik. Jóérzéssel tölti el a férfit, hogy a legkevésbé sem igazán versengés a fiú részéről, hiszen teljesen korrekten, nyugodtan lelassít, amikor egymás mellé érnek. És James sem lesz seggfej, nem gyorsít, vagy igyekszik túltenni magát a dolgon. Élvezi, hogy a zöldellő lombok alatt együtt száguldozhatnak. Matt fontos neki. Akárcsak Marie. Valahogyan ez a kettő különösen a gyermeke a kölkök közül. Nem tudná megmondani ennek a pontos okát, de ezen ha akarna sem volna képes változtatni.
Mattnek sikerül egy visszapillantóval kevesebbé varázsolni az autót, mire Logantől érkezik egy –szélelvitte’- morgás. Ezzel nincsen baj, mert hát mégis csak rosszabbul jött volna ki, ha az autó miatt Logan csapódik bele valamelyik szemből jövő fába és eltöri az orrát. Hiába öngyógyító, a pillanatnyi fájdalmak kegyetlenek tudnak lenni és jócskán tönkre ment volna a napja is ettől. Így hát azért hálás, hogy a saját biztonságát kockáztatva döntött. Mert elég egy rossz beidegződés és Matt köt ki a fák között, ha túlságosan lehúzza a járgányt. Logan ezzel tisztában van.
Amint út szűkébe kerülnek, Matt lemarad.  A férfi megrázza a fejét, hiszen egy versenyben nem kéne udvariaskodni, de hiába motyog magában, mert a következő kanyarok egyikében a srác alattomosan leelőzi, úgyhogy elcsendesedhet a fickó, és csak pisloghat utána. Végül a célegyenesbe együtt futnak be. Lassítva mindkettő. Matt az autóval hangosan lefékez, addig Logan befarol mellette, valamivel lemaradva, így hivatalosan a kölyök nyeri a kört! Ami helyén és rendjén van, mert többet áldozott be, mint a vénebb.
Kipattan a kocsiból és a fickó felé mutogat, mire az átemelve magas ívben lábát, lekászálódik a dörmögő motorról, hogy ellépve attól maga is megcsodálja a természet adta látványt, és rendjén elvonulva az egyik fához, könnyíthessen magán. Férfiasan, ahogy illik.
– Ha már a természet hív… - morogja halkan, majd amint végez a dolgával a folyóhoz siet, lefelé a part mentén, hogy kezét megmoshassa. Mert egy állat, néha talán pofátlan és mocskos, de a higiéniára ügyel. Azért ne szólja meg senki!
– Szép volt, gratulálok… - a tőle telhető legkedvesebb mosolyával dicséri a fiút, megtörölve tenyerét, kézfejét farmerjába. Ellépve a srác mellett megingatja a fejét, majd a vállát paskolja. – Vissza kell mennem, órám lesz. - közli tárgyilagosan, bólintva a srác felé – Meg leszel kölyök? - kérdőn néz rá, türelemmel várva a választ. A férfinak tényleg órája lesz, de azért nem bánná, ha a srác még ki maradna, és kicsit kiengedné a megfáradt gőzt. Igazoltan lógna, csak Howlettre kellene hivatkoznia.
– Menj, járj egy nagyot vele. - bök fejével a kocsi felé, majd a motorhoz lépdel – Ha bárki kérdezné, igazolom a napod. De… - ül fel a járgányra – Ha meglátlak a suliban, szétrúgom a segged. - fogvillantós somolygással pillant a srácra, majd rátapos a gázra és megfordulva a menetiránnyal ellenben, visszaindul, hogy az órájára siessen. Élvezettel gondol vissza a Mattel eltöltött reggeli mókára, hiszen szíve ügye a srác, de ettől függetlenül vannak kötelességei. Egyike Matt ezeknek! A többi a többi kölyök. És tanár. És a sör!


dorombol ▲ Köszönöm a játékot, egy élmény volt!! : ) made by
[/quote]
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
52
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
Xavier Intézet



Tárgy: Re: Logan & Matt Vas. 21 Május 2017, 10:45



Logan & Mattias


A  célba beérve csodás látvány fogad, a terep nehézkes volt, de mi idomítottunk rajta. Mi győztünk Logan. A legjobb az egészben, hogy ketten voltunk, ketten ügyködtünk.
Teljesen lényegtelen ki vesztett, vagy épp nyert. A lényeg a részvételen volt. A gőzkieresztésen. Vagy egyéb kieresztéseken. Pl Logan természet locsolásán. Ez jó dolog….öntöz. Sok plusz jár érte. Végre nem rombol. Érkezését, ahogy a vízben mosakszik, ahogy mellém ér, mindet követtem. Követtem őt, mert ez fontos dolog. Lépést tartani Vele? Szinte lehetetlen, még úgy is, ha hagyja magát. Szavaira lehunyom a szemem, kérdésére se nyitom fel, csak pár másodperces várakozás, válaszmegtalálás után. Ráemelem a pillantásom, beletekintek mélyen a bogaraiba. Nem tehetek róla, ilyen vagyok.
- Nanáhogy! - feleltem meg kisebb, már leengedettebb lelkesedéssel. Kötelesség. Tanár. X-men…elhivatottság. Sok dolga van… tanít és én ezt észben tartom. Menjen csak, nehogy késésben legyen…bár a eddigi késések mindegy neki… szokása egy két percet késni.
Végül az is le esik amit valójában jelentettek a szavai… én addig mit csináljak…itt? Az autóra pillantok, majd vissza az idősebbre, aki időközben motorra pattant.  Felhúztam a szemöldökeimet, ahogy megemlíti a szétrúgja a seggem, ha meglát odahaza. Védekezőn felemelem a kezem.
- Oké, oké, vettem. - a motor ahogy mélyebben felbúg, hangosabban és ahogy elindul vele, akkor eresztem le és oldalra biccentett fejjel, mosollyal feleltem még. Amit még tuti halhatott.
- Este találkozunk, Öreg! - szelíd pillantással néztem őt, ahogy elhagyja a terepet, majd visszapillantottam a tájra, újra az autóra, vissza Logan irányába.
Igen, jól mondtad, a világ változik, és korántsem jó irányba azt hiszem. A legrosszabb csak az, hogy mi is változunk vele együtt ez pedig… igen idegesítő egy dolog. Jómagam nem akarok változni, olyan jól megvoltam eddig is. Mégis folyton-folyvást rá vagyunk kényszerítve erre.
Megpaskolom az autó gépháztetőjét, bevágódom az ülésbe, beszívom a jó kis illatát, végül elindulok lassan a part mentén. Ráfordulok egy másik útra, göröngyösebb, mint amin idejöttünk, de ez kell nekem. Egy kis száguldás... egyelőre. Aztán majd bevágódom a városba is. Este meg hazatérek a családomhoz.
Hiszen ott vagyok otthon, ahol várnak rám, nem?

//Én is köszönöm, nagyon élveztem! Very Happy //

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Logan & Matt

Vissza az elejére Go down

Logan & Matt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Lezárt játékok-