» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
16
∆ Tartózkodási hely :
úton-útfélen



Tárgy: Raven Darkholme Hétf. 20 Márc. 2017, 21:08

Raven Darkholme

Mystique




biográfia

becenév » Raven
születési idő » ismeretlen
születési hely » Isten háta mögött
kor » nincs, aki meg tudná mondani
play by » JLaw & Behati Prinsloo
csoport » független mutáns
tartózkodási hely » minél messzebb a tűztől
család » Azt sem tudom, mi fán terem az ilyesmi. Eddigi életem során kétszer éreztem, hogy tartozok valahová - először Charles, majd Erik mellett, de mindketten eltaszítottak maguktól, én pedig nem adok második esélyt.



jellem és külső »
Voltam békés, elzárt titok, fel-felhorgadó seb, dühös harapás, kétségbeesett vad, és végül mindannyiszor áldozat is, olyannyira, hogy ma már meg kell erőltetnem magam, ha mást akarok látni a tükörben. Hontalan vagyok, számkivetett, pedig egyszer azt hittem, a szabadság leoldja majd a bilincseimet. Ma már látom: nincs nagyobb hazugság, édesebb madzag a szabadság ígéreténél, ami mindent felkínál, és már csak az üres levegőt markolva eszmélsz fel.
Megkeseredtem a vándorlással, bujdosással töltött évek alatt. Nem kérek a terveidből többé, Erik! És nem leszek a játékszered, Charles! A naiv, gyermeki bizalom, életem két legmeghatározóbb férfia felé, mára teljesen kikopott, de a helye még lüktet. Még mardos. Jobb, ha nem jöttök a közelembe, amíg be nem forr! (Mintha ígérhetnék megbocsátást! Hogyan tehetnék ilyen gesztust felétek, mikor én sosem kaptam meg?)
Gyökértelen vagyok, nincs hová mennem. Napról napra élek, mert képtelen vagyok visszatérni ahhoz a Ravenhöz, aki Charles mellett nevetve, éles megjegyzésekkel, de szilárd elköteleződésben élt. Törvényt csak elvétve ismerek, a magam ura vagyok. Legalábbis szeretem ezt hinni. Mert a magány nem érlel bennem gyümölcsöt. Nem emel fel, nem szépíti meg a napjaimat. Új arcot választottam, hasonlót, mégis különbet, fiatalabbat, törékenyebbet - ez a kor térdre veti magát, hogy az ifjúságot és szépséget istenítse. Eltűröm ezt, mert nincs piedesztál, ami ne válna otthonossá, ha egyszer zsákutcába kerültél. Az áhított szabadság zsákutcájába.
képesség »
Alakváltó. Kékség. Szörnyeteg. Megannyi címke, ugyanarra a rücskös felületre tűzve. Nem tudom, mikor kezdődött, és úgy tűnik nem lehet különösebben irányítani sem. Eredeti vonásaimat, amikkel világra jöttem, sosem ismerhetem meg. Átalakulva testem fedetlen, szemeim aranyozottak, hajam rövidre nyírt, élénkvörös. Egyszerre áldás és súlyos átok, időzített bomba, amit a bőrömben hordok. Talán csak annyi fejlődést tapasztaltam az évek során, hogy míg egykor bármilyen érzelmi hullámvölgy előhívta a kék vadmacskát, mára magabiztosan játszadozom a vonásokkal, és sosem esek ki a szerepből.

előtörténet »
Érthetetlen szóhalmazok hosszú sora, melyet csupán a szaggatott, pulzáló levegővétel tör meg. A tincsei közé túrok, ősz hajszálak után kutatok, lerázza a kezem – Raven, figyelsz? -, és egy pillanatra korholóvá válik a tekintete. De nem aggódom. Sosem tartott tovább haragot három másodpercnél, ha rólam volt szó.

- Na, hogy tetszik?
- Őszintén? Annyit értettem belőle, hogy blablabla génmutáció blablabla egész világot érintő blablabla.
- Akkor most már tudod, hogy érzem magam, mikor az orrom alá tolod a magazinjaidat!
- Azokból a magazinokból te is megtanulhatnál egy-két dolgot, például öltözködni.
- Vicces. Hm, Raven, fejezd már be a turkálást!
- Oké, oké, Professzor úr, befejeztem, jó leszek!
- De komolyan. Ez a disszertáció átformálhatja a tudományos világ által elismert valóságot!
- Gratulálok, Charles. Komolyan.
- Sokkal messzebbre juthatunk, mint azt valaha is képzeltük... bocs, nem vettem észre, hogy ráültem!
- Semmi gond, úgyis végiglapoztam már. Az ősz színei egyébként a cinóbervörös és a madártej lesznek, ha érdekel…
- Túl sokat foglalkozol mostanában a külsőddel.
- Aha?
- Pedig nagyon csinos, eszes lány vagy. Nincs szükséged ezekre a dolgokra.
- Te járnál velem?
- Hm?
- Komolyan kérdeztem.
- Jaj, Raven, nem hiheted… olyan vagy, mintha a húgom lennél, én nem tudok úgy… érted.
- Értem. Lefekszem.
- Raven, ne már!
- Jó éjt.

Arcomat a karomra fektetem, kissé szétnyílik a sebtiben magamra kapott fürdőköpeny, és most először nem is fáradok azzal, hogy feszesen magamra kössem. A kék bőr, mint valami gusztustalan, leprás billog, feltárul. Szégyenletes. Mintha meztelen lennék, kiszolgáltatott, ízléstelen. Ujjaim dobolnak az asztal lapján, leszorítom őket. Nem, nem rejtem el többé.

- Éhes vagy?
- Nem.
- Baj van?
- Nem tudom.
- Kinyílt a köntösöd…
- Egyél inkább a sajtból, a virsli elég gáz.
- Köszi. [rágás hangjai] Raven, nem húznád össze?
- Nem.
- Régen sosem csináltál ilyet.
- Hát, az emberek változnak.
- Azt elhiszem. De vigyázz Erikkel, rendben?
- Mi? Honnan veszed, hogy Erik bármit is…?
- Együtt nőttünk fel, pontosan tudom, mikor mi jár a fejedben.
- Nem inkább azért tudod, mert a személyes kis játszóterednek tekinted az agyamat, Charles?!
- Ezt te magad sem hiszed. Bárhogy is, vigyázz vele, kérlek! Úgy néz rád, hogy attól még engem is kiráz a hideg. Mintha ő lenne a vadász, te pedig…
- A vad?
- Olyasmi. Nem vagy védtelen zsákmány. Ne hagyd magad!
- Nem hagyom, nyugodj meg. Őt egyébként is csak a magasztos marhaságok foglalkoztatják, olyan, mint te!
- Köszönöm. Kérsz sajtot?

Őrjítő ez a vádló, visszhangzó némaság. Hátamat a hűvös sziklafalnak vetem, lábaimat kitámasztom, tekintetem a messzeségbe vesző óceánt pásztázza, de a kérdéseimre nincs válasz sem a hullámok közt, sem az égen. Jól tettem? Vagy talán vissza kéne mennem? Késő már átgondolni? A szabadság ízét, vagy csak kínos kötelességet érzek a nyelvemen? Egy pillanatra megdöbbenek – a belső hangom egyedül várakozik, sehol sincs Charles, hogy az agyam mélyére ásva készségesen, szedatív hangon felelgessen.

- Jól döntöttél, ugye tudod?
- Őszintén? Nem hiszem, hogy én döntöttem.
- Leülhetek?
- Gyere. [csendes percek, sóhaj] Szóval, mindig is vágytam erre, az önrendelkezésre, a szabadságra, nem is tudom, mikor viseltem utoljára ilyen könnyedén az igazi arcomat, mégis úgy érzem, hogy az ár, amit megfizettem, visszafordíthatatlan és túl sok. Érted?
- Mind megfizetünk a döntéseinkért, Mystique.
- Tudom.
- Most pedig az lehetsz, aki mindig is akartál lenni!
- Veled?
- Ha velem maradsz, igen.
- Erik, én… hogyan hagyhatnálak el? Olyan, mintha a lényem egy része mindig hozzád tartozott volna. Nem tudom megmagyarázni, csak érzem a bőrömben.
- Ez a beszéd. Ne takard el a benned élő tigrist, soha, senkiért!
- Nem fogom.
- Charlest pedig ne szánd, Mystique. Ő sem tesz mást, csak megfizet a döntéseiért.
- Tudom.

A csók száraz, akár a fűrészpor. Bennem szakad a sóhaj, elhajolok, arcomat elfedem. Nem, ez ma nem fog menni. Képtelen vagyok, azok után, ami történt. Hogyan vonhatnánk vállat, hogyan léphetnénk tovább? Ez túl sok. Nem erre váltottam jegyet! Ellököm a kezét, kibújok a karja alatt.

- Mi ütött beléd?
- Ezt nem csinálom.
- Nekem is fáj, de...
- Nem, te leszarod!
- A háború ilyen. Áldozatokat követel.
- Feláldozhatók voltak, Erik?
- Szükséges veszteség.
- Ó, tényleg?! Számítsak arra, hogy egy napon én is csak egy leszek a "szükséges veszteségeid" listáján?
- Ne legyél nevetséges!
- Egy a hűséges katonáid közül, akiket a halálba küldhetsz! Semmi más, csak ennyi?! Komolyan, legszívesebben kiröhögném azt a naiv kislányt, aki azt hitte, szerelmes vagy belé!
- Nem ígértem neked olyat, ami ne tartottam volna be.
- Az a baj, drágám, hogy nekem a te szavad többé nem biztosíték semmire!
- Most hová mész?
- El! Eszedbe ne jusson utánam jönni!
- Visszarohansz Charleshoz?
- Többé nincs közöd ahhoz, amit csinálok! Végeztem veled.

Beszívom a dohos, áporodott szagot, ami a szegényes berendezés minden elemét átitatja. Nem a Ritz, de a célnak tökéletesen megfelel. Az ágyra vetem magam, tekintetem a plafonra szegezem, hámlik a tapéta, néhány helyen cigarettát nyomhattak el benne. Ez a szabadság illata, Raven! Most itt a lehetőség, hogy mélyen letüdőzd! Fanyar mosoly, ujjaim egy pillanatra kékre színeződnek résnyire nyitott szemeim előtt, de már vége is, mindennek vége, Eriknek, Charlesnak, az életemnek, az ENSZ pedig hűséges vérebként lohol a nyomomban. Csak napok kérdése, motoz a hang odabent. Napok kérdése, megtalálnak, kivégeznek. Ha mázlid van, élő egyenesben leadja minden amerikai csatorna, hogy a bátyád és a férfi, akiért az életedet adtad volna, tudják… tudják, mit tettek veled.

- Remélem, legalább megérte.


próbabab » doszt van » senki más nincs

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
424
∆ Kor :
47
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Tárgy: Re: Raven Darkholme Kedd 21 Márc. 2017, 23:27

•• Kedves Raven! ••

Elfogadva!




Eszméletlenül jó lappal ajándékoztál meg minket! Megemelem a kalapom, az állam pedig felkaparászom a földről. Very Happy
Amellett, hogy szépen írsz, ezt a csodás nőszemélyt egyszerűen tökéletesen megszemélyesítetted. Nagyon örülök annak, hogy Raven ilyen jó kezekbe került! :3
Szép, kerek mondatokban írsz, a csodálatos kis lelkedet pedig meseszépen bemutattad nekünk. A leírások, a párbeszédek.. jajj, alig találok szavakat! Very Happy
A lapodat egy igazi élmény volt olvasni, így mindenkinek szívesen ajánlom. És nagyon örülök, hogy én fogadhatlak el. Smile
A leírások tökéletesek voltak! Gyönyörű a szálad Charlesal és Erikkel is! Ahogyan a családodként emlegeted őket, nagyon szívbemarkoló! A külsőd és a jellemed leírásában nem találtam kifogásolni valót, remek munka! A képességedet imádom, egy kis kék csoda vagy. Erikhez hasonlóan én is azt szeretem, ha nem rejted véka alá az igazi valódat! "Mutant, be proud!", ismerősen cseng! ;D
És végül az előtörid! :O ... Aztaa! Nagyon jól kifundáltad ezt a párbeszédes formát, úgy éreztem, hogy életed legfontosabb filmkockái elevenedtek meg előttem. Szeretem, ahogy megosztod az érzéseid az olvasóiddal! Egy élmény volt! Köszönöm!

Node nem is tartalak fel tovább. Arcot nem kell foglalnod, kivéve, ha a PM-ben megbeszélt hölgyet is fogod használni! Aztán pedig nincs is más hátra, mint hogy elkezdj játszani Charles, Erik és a mutánsok nagy örömére! :3 Smile


_________________

That's my secret. I'm always angry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

Raven Darkholme

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Varjak kódexe
» Raven előtörténete
» Raven Sutter feljegyzései

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Elsõ lépések :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Független mutánsok-