» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
Hollie Winter & Charles Xavier (Villámjáték 1.)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
Admin
∆ Hozzászólások száma :
49



Tárgy: Hollie Winter & Charles Xavier (Villámjáték 1.) Vas. 05 Márc. 2017, 20:08

•• Hollie Winter &

Charles Xavier  ••

Where does your journey ends?



A szituációban szereplő játékosok: Hollie Winter & Charles Xavier



Szabályok:
- A válasznak minimum 7 sorosnak kell lennie, a maximális hosszát viszont nem korlátoznánk be. Kérlek ne írjatok kisregényt!
- Hetente legalább 1 reagot meg kell írnotok, ám tekintve, hogy rövidke reagokat vállaltok, az se baj, ha kettőt vagy többet is megírtok.
- Ha a kezdés joga Téged illet, ne várj vele 1 hetet!
- Ha nem tetszik az adott szituáció, írjatok az Adminra, és inkább átírjuk, minthogy el se induljon a játékotok! Wink
- Ha végeztetek a játékkal, kérhettek új szituációt, és archiváltathatjátok az aktuálist.
- Soha ne tűnjetek el!! Ne hagyjátok cserben a játékostársatokat, inkább tájékoztassátok, ha közbejött valami, és nem tudtok írni!


A szituáció a következő: Hollie Winter jelenleg a Xavier Intézet lakója. Tanárai és a lány is azon vannak, hogy Hollie a benne tomboló erőket teljesen irányítás alá vonhassa. Egy este azonban különös vihar támad. Vagyis az intézet lakói csak ezt hiszik. A hőmérséklet felváltva hol forró, hol pedig rettentően hideg, a fák pedig nyikorogva szakadnak ki helyükről. Egy rémálom gyötri, ám a lány, csak akkor ébred fel belőle, amikor egy hatalmas fa az ablakától nem messze kis híján az épületre szakad. Az intézetben lakó gyerekek felsikoltanak. Charles észleli a jelenséget, és Holliehoz siet, hogy megnyugtassa a lányt.

A kezdés joga: Hollie Wintert illeti, aki ebben a topicban megkezdheti a játékot.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://infinity-marvel.hungarianforum.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
49
∆ Kor :
25
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Hollie Winter & Charles Xavier (Villámjáték 1.) Kedd 07 Márc. 2017, 14:28

Hollie remegő kezekkel húzta magára a vékony takarót és átfordult az ágyon, homlokán lassan folyt végig az izzadtságcsöpp és gördült le arcán. Hosszú, ébenszín tincsei kissé kócosan, ziláltan hevertek a fehér párnán teljesen szétterülve, a lány ujjai görcsösen kapaszkodtak a lepelbe. Odakint a fák meg-meghajlottak a kavargó vihartól, a szél ágaikat a hatalmas kúria falaihoz és ablakaihoz verte, a szobák falain kísérteties árnyakat alkottak a félhomályban mozduló ágak...
A fiatal lány pedig álmodott. Homlokát összeráncolta álmában, teste meg-megugrott a baldachinon. A szép, letisztult stílusú szobában a levegő hőmérséklete egyre lejjebb zuhant, vékony réteg dér lepte be az ágy matraca alatt húzódó fát és terjedt tovább a padlóra, egészen az ajtóig, s tulajdonította el a fém kilincset is.

Ezúttal kívülről látott mindent. Hosszú évek teltek már el a szülei halála óta, keserű nyomot hagyva maga után. Az űrt apránként betöltötte a Goldberg család szerető törődése és Alex odaadó barátsága... És ennek az álomnak a középpontjában nem más állt, mint a gyermekkori barát, az első szerelem képe. A fiú ott ált az égő házban, azon az éjjelen, amikor ereje először elszabadult. Testét körbe ölelték a lángok, amik mohón kapaszkodtak fel a léceken az emeletig... Ő pedig ott állt, mozdulni képtelenül, s hiába sikított, hang nem jött ki a torkán. A csillár pedig megadta magát az elgyengülő szerkezetnek, egyenesen a fiú teste felé zuhanva, aki a lángok és romok között az ő nevét ordította újra és újra...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
73
∆ Tartózkodási hely :
New York; Xavier Iskola



Tárgy: Re: Hollie Winter & Charles Xavier (Villámjáték 1.) Pént. 10 Márc. 2017, 23:33



Hollie & Charles
Villámjáték 1.

Az est fátyola homályos leplet vet a Hold udvarára. Az este nyugodt. Bárcsak ilyen idilli lenne minden. Bár minden ilyen tökéletes lenne! A Professzor, az idősebbik énem rendesen feladta a leckét. Egy intézet, amely otthon ad bármilyen mutánsnak, akit meg kell óvnunk a világ bántó karmaitól. Mégis.. úgy érzem, hogy a hagyatéka több, mint amit legmerészebb álmaimban is gondoltam volna. Attól még, mert a jelenbe kerültem, semmi sem változott. Elnyomók jönnek, mennek mi pedig minden erőnkkel igyekszünk megvédeni a gyermekeket, és azt a helyet, amit szülőbolygónknak nevezünk. A világot ellepte a gyűlölet, a kapzsiság áttetsző maszlaga, de ha a mosolygó gyermekarcokra nézek, akkor tudatosul bennem igazán, hogy jobb helyen nem is lehetnék.
A csendes, esti harmóniát hamar a káosz váltja fel. Valaki gyermeki sikolyt hallat. Félnek. Az ajtómon kigurulva hirtelen jött hideggel találom szembe magam. Valaki reszket a sötétbe zárva. Az elméje rabja, ismét, ám ez a korábbinál sokkal erősebb. Oldalra pillantva látom, ahogyan a fák a rabigának engedve meghajolnak, és néhányuk gyökerestül kicsavarva dübben a pázsitra. Célirányosan a szobája felé sietek. Odabent a forró ágyon fekve hánykolódik a lány.
Kezemet homlokára helyezem, s bepillantást nyerek az elméjébe. Ismét az a rémálom, ami végleg megpecsételte múltját. Rémképek, melyek lelkének legmélyebb zugából újra és újra előkerülnek és árnyékot vetnek a lány jelenére.
~ Hollie, fel kell kelned! - suttogom elméjébe, miközben szabad kezemmel megfogom kezét.
- Csak rémálom volt. - matrázom magam elé, miközben várom, hogy elméje ismét visszatérjen közénk.
- Jól vagy?

 


notes: Bocsáss meg, hogy megvárakoztattalak! Nagyon tetszett a kezdőd! Smile
  • •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
49
∆ Kor :
25
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Hollie Winter & Charles Xavier (Villámjáték 1.) Szomb. 22 Ápr. 2017, 13:50



Hollie & Charles
Hollie meg-megrándult álmában, ahogyan az ágyon hánykolódott. Tincsei összekuszálódva, izzadtan tapadtak homlokára, ahogyan sóhajtott, látszott a lehelete a gyorsan hűlő szobában. Homlokáról megindult egy izzadtságcsöpp, lefelé kerekded arcán és végigfolyt a nyakán. A szoba levegője hideg volt, Hollie karján még álmában is libabőr húzódott végig, bár az akár lehetett a páni félelemtől is, amit átélt.
És ő képtelen volt megszólalni. Végignézte a jelenetet, miközben teli torokból üvöltötte a fiú nevét, megpróbálva mozdulni, elérni őt hogy félrelökje az útból, ne találja el őt teljesen a súlyos kristálycsillár. Azonban nem volt ott azon az estén, akkor már messze járt az égő háztól és bár kényszeredetten meg akarná változtatni azt, ami történt, képtelen rá. Látta a fiút összecsuklani az égő házban, látta ahogyan testét ellepik a lángok és sikított, ahogy torkán kifért.
Ekkor érintette meg homlokát egy hűvös tenyér gyengéden, de határozottan és egyszerre nem volt egyedül a Pokolban. Egy halovány, nyugalmat sugározó jelenség lebegett tudatának közepén, látva mindent, ami valaha történt vele és amit eddigi évei alatt gondolt. A lány pedig remegve kapaszkodott az egyetlen stabil pontba, ami jelenleg fénylett előtte, mint világítótorony a messzi távolból egy viharban hánykolódó hajó számára.
Zihálva ült fel az ágyon, a férfi hűvös tenyere még mindig homlokán függött. Remegő karjait maga köré fonta, majd jobbjával haját fülei mögé simította és körbenézett a szobájában. Térdeit felhúzta és lélektükreivel az ágyon, padlón végighúzódó halvány deret figyelte, mutatóujjával hozzáért és végül a professzor szemeibe nézett.
- Inkább… Újraéltem azt, amit tettem.- Távoli és fénytelen volt hangja, látszott, hogy még nincs teljesen ebben a világban. Lehúzta magáról a takarót és egy hajgumival összefogta kócos hajzuhatagát, majd elfehéredett arccal nézett Xavier professzorra. Érezte, hogy valami nincs rendben. Nem csupán vele, nem ez volt az első éj hogy démonai előtte elevenedtek meg. A férfi még soha, egyetlen egy alkalommal sem ébresztette fel az éjjel közepén, mert nyugtalanul forgolódott az ágyon. - Xavier professzor, tettem… Tettem valamit a többiekkel?- Hollie hangja egészen megbicsaklott és az ágyból kiszállva az ablakhoz sietett, mintha a függöny elhúzása után a kinti lámpák fényében ott találhatná a bűnöst, aki mindenért felelős. Ajkai résnyire szétnyíltak, ahogyan sötétbarna szemeivel tanulmányozta az udvart, majd éppen, hogy nem suttogva fordult meg és botorkált vissza az ágyig, lerogyva rá.
- Mi történt?- A huszonkét éves lány teljesen elveszve nézett az iskola mentorára, torkában gombóc növekedett és szája kiszáradt, amíg várta a választ.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
73
∆ Tartózkodási hely :
New York; Xavier Iskola



Tárgy: Re: Hollie Winter & Charles Xavier (Villámjáték 1.) Vas. 14 Május 2017, 03:21



Hollie & Charles
Villámjáték 1.

A lány zilálva kel fel rémálmából. Sejti, hogy valami nincs rendben, mégis félve kérdez rá. Az álom olyan mélyen a lelkében van, mint az a gyom, amely gyökere véglegesen megtelepszik a felszín alatt, s ha el is tépjük a föld felett, a mélyből újra és újra hajt, amint egy kis víz éri azt. A szeme fénytelen, oly fakó és messzi, mint aki még gondolatban messze jár. Az álmánál. Meleget aligha nyújthatok neki, hiszen én is áthűltem kissé, de minden takaróját ráigazítom, majd a térdemre helyezett barna pokróccal is beterítem, ameddig csak lehetséges.  
- Tudom, Kedves. Tudom. - némán kísérem tekintetemmel, majd kézfejemmel arcának ívén simítok végig. Amikor rémülten kérdez a többiek felől, igyekszem higgadtan válaszolni. - Tudod... - mire teljes választ adhatnék, a lány ágyából kikelve az ablakon át megpillantja az udvart. A kidőlt fák öntudatlan tetteiről árulkodnak.
- Nyugodj meg, kérlek! - suttogom magam elé, miközben oda gurulok az ágy másik oldalához, ahova lerogyott. Ismét megigazgatom a takarót, hogy legalább azon részei fedve legyenek, amelyet ebben a pozíciójában be lehet takarni.
- Eluralkodott rajtad a rémálom, és a képességed utat tört magának. Ne ijedj meg! Senki sem sérült meg... - suttogom magam elé, miközben kezemet az övére helyezem. Meg kell nyugodnia. Nem ő az első, akivel ez történik. Jean is ilyen fiatalon - Holliehoz hasonlóan - küzdött a benne tomboló erőkkel. Rémálmai az őt elnyelő Főnixről szóltak. Végül, elszánt tanulással sikerült teljesen az uralma alá vonnia, és elnyomnia az álmot.
- Tudom, hogy félsz. De már itt vagyok, Veled. Mostmár nem történhet semmi baj! - szavaim kimértek, tiszták. Mellette fogok maradni, mindaddig, amíg csak szükséges. Ha kell, itt alszok majd az ágya mellett, csakhogy biztonságban érezze magát.
- Szörnyű, ami a múltadban történt. A szívem szakad meg, hogy ismét át kellett élned. De bármennyire is fáj, el kell fogadnod, hogy a múltad része marad. Te nem tehetsz semmiről, nem a Te hibád volt, Hollie. - nem hagyhatja, hogy a múltja kísértse és tönkretegye az életét. Egy ilyen lány nem élhet félelemben.




notes: Bocsáss meg, hogy megvárakoztattalak! Nagyon tetszett a reagod! Smile
 • •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
49
∆ Kor :
25
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Hollie Winter & Charles Xavier (Villámjáték 1.) Szer. 07 Jún. 2017, 11:13

Charles & Hollie

So was I
Nem tudott elszakadni teljesen az álomtól. Minden egyes alkalommal magával hozta azt az érzést, mintha újra és újra megtette volna. Nyelt egyet és némán nézett maga elé, próbálván rendezni kusza gondolatait- vajmi kevés sikerrel. Fénytelenül, elveszve meredt a múltba, azokba az időkbe, amikor a egfontosabb még létezett és mellette volt minden percben. Felidézte, ahogyan éjjelente lelopakodtak a konyhába nassolnivalóért, amikor a nyári grillezésen Alex ellopta az összes zöldséget…
Lassan mozdult meg és dörzsölte végig az arcát. Vállai megesettek voltak, mintha láthatatlan súly nyomta volna őket lefelé. A szemei égtek, de nem akarta gyengeség jelét mutatni mások előtt- így visszatartotta a kitörni akaró forró cseppeket. Rezignáltan kapaszkodott a professzor által ráterített takarókba és húzta összébb őket magán, majd visszabotorkált az ágyig, hogy leüljön a szélére és érdeklődés nélkül kísérte figyelemmel, miként az ágy szélére rajzolódott jégvirágok olvadnak felfelé, ahogyan enyhült a csípős levegő. Távolinak hatott a professzor hangja, mintha zavaros vízbuborékon keresztül, elmosódva akarta volna elérni őt. Halántéka lüktetett az éles fájdalomtól, s mintha apró hangok ezrei olvadtak volna össze zavaros zsibongássá fülében… Ösztönös mozdulattal ült hátrébb az ágyon, törökülésbe tornászva magát, karjaival ölelve át felsőtestét védekezőn.
A megnyugtatást kínáló szavakra nem felelt, csupán sötét szembogarát emelte a professzorra. Ha akkor, ott lett volna Mr. Xavier, talán sosem következnek be a megtörténtek. S nincs is kínzóbb a megtépázott elme számára a Mi lett volna, ha? felvetődéseknél. Belegondolt, mi mindent tehetett volna a diákokkal. Hogy ugyanarra a sorsra juttathatta volna őket, mint annak idején a másik felét, lelkének világosságát… Beleborzongott. Remegő ujjakkal nyúlt a vizespohárért és kortyolt bele a jegessé vált folyadékba.
- Hogy nem az én hibám volt?- Némi éllel vegyült dac érződött a hangján. - S ha nem az enyém, mégis kié? Én szabadultam el aznap éjjel. Nem más. Nem voltak véletlenek, pusztán a tudatlanságom.- Az arcára kiülő mosoly üres, szarkasztikus volt.
- Sajnálom, amit odakint tettem… Nem volt szándékos.- Nem, mintha szavakkal semmissé lehetne tenni a pusztítást. Lepillantott a poharat markoló ujjaira és összébb vonta szemöldökeit. Ki akart volna szaladni a világból, elmenekülni egy sötét verembe, ahol nem árthat senkinek sem. Emlékezett Alex anyjának szavaira, a gyűlöletre, ami átitta őket, midőn mutánsokról vagy különleges képességgel megáldottakról volt szó. Amikor először tapasztalta meg a furcsaságokat, magába zárkózott, és nem mert szólni senkinek sem. Ha megtudták volna, hogy ő is egy azon lelkek közül, akit olyannyira megvetnek… Kidobták volna. Sosem láthatta volna újra Alex gyönyörű mosolyát, nem élvezhette volna ki a legjobb barátja közelségét. Saját önző sóvárgásával okozta a fiú vesztét... Ez egy olyan esemény volt, amin sosem fog tudni túllépni, sötét, keserű tüskeként ékelődött be örökre a mellkasába a tény. 

- El kell mennem innen?- Nem lepte volna meg. Méltó büntetésnek érezte volna.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
73
∆ Tartózkodási hely :
New York; Xavier Iskola



Tárgy: Re: Hollie Winter & Charles Xavier (Villámjáték 1.) Pént. 21 Júl. 2017, 21:49



Hollie & Charles
Villámjáték 1.

- Már nincs baj, Kedvesem! - ahogyan ott ül az ágyon, megtörve, a szívem szakad meg érte. Sokunk küzd a múlt lelket rágó, tűéles fogaival, aminek harapásától képtelenség elmenekülni. Meg kell tanulnunk együtt élni vele.
Az én múltamban is sok olyan emlék van, ami bár eltörölhetnék. De tanultam a hibáimból. Mindaddig nem játszok a gyermekek emlékeivel, amíg más lehetőség nem maradt. Meg kell küzdeniük a démonaikkal, s ha elérik, később erőt is meríthetnek belőlük. Hiszen az erőnk, a képességeink - akárcsak az emlékek - belülről fakadnak. S minél acélosabb a lelkünk, minél pallérosabb az elménk, annál erősebbek leszünk. Azt hiszem, ez nem csak a mutánsokra igaz. Egy-egy emlék képes a mélybe taszítani, de ha elfogadjuk, hogy az életünk része marad, akár az igazi erőnk forrása is lehet.
- Nem Te szabadultál el... hanem az erőd! Legtöbbünkben egy erős trauma aktiválja az X-gént, ami a képességeinkért felelős. - tenyerem a kezére helyezem, s szemem lehunyva egy apró bepillantást teszek az emlékeibe. Egy fiút látok, aki mosolyog rá. Majd a következő képen egy naplót olvas, benne információk a szüleiről. Az apjáról, aki sok mindent eltitkolt a lány elől... majd felcsapó lángok nyelik el a házat, melynek közepén Hollie áll.
- Kedvesem! Ne félj az álmodtól. A tűz, amely az álmodban Alexet elnyelte, az a lelkedből fakad. Őt nem bántottad a múltban. Soha sem tennéd! - másik kezemmel is megfogom kezét, és mélyen a szemeibe nézek.
- El kell fogadnod, hogy az a tűz te magad vagy! A ház azért gyulladt fel, mert amit olvastál, váratlanul ért, és felzaklatott. Ne magadra haragudj! Aki okozta ezt, akit hibáztathatsz, az az ember, aki a családodat tönkre tette. Kedvesem! Mostmár új családod van! Mindig itt leszünk Neked! Emlékezz Alexre! Ő sem akarná, hogy magadat okold! - kézfejemmel arcának peremén simítok végig, majd letörlöm könnyeit. Talán jót tenne neki, ha a fiúval ismét találkozna. Láttam, mennyire szerették egyást. Alex korántem biztos, hogy úgy gondolol a mutánsokra, mint az anyja. S még ha fél is ettől a találkozástól, a lelke megkönnyebbülne. Ha legyűrné a félelmét, a lelkében tomboló vihar végre lecsillapodna.
- Az udvar? Ugyan, ne aggódj miatta! Gregory holnapra mindent visszaállít. Egyébként is szeret kertészkedni! - ezt széles mosollyal mondom a lánynak. Akkor sem haragudnék rá, ha minden fát kidöntött volna a Birtokon elterülő kis erdőben. Ezért vagyunk itt, hogy bármilyen körülmény is álljon fenn, mindig itt legyünk egymásnak.
- Ugyan, dehogy! Mindig itt leszek Neked, ahogyan a kollégáim is! Az erődet Te megad irányítod, de ha elszabadulna, itt leszünk, hogy segítsünk Neked! - szavaim kimértek, határozottak. A lánynak tudnia kell, hogy mi itt vagyunk, történjék bármi.
- A fiú.. Alex.. mennyire volt fontos a számodra? - mármint a választ tudom anélkül is, hogy ajkai mozdulnának, de fontos, hogy kimondja a nevét. Átérezze azt, amit jelent neki. A kezem továbbra is az övéin tartom.
- Hunyd le a szemed, s gondolj a fiúra! Bízz bennem! Tudom, hogy furcsa lesz, amit kérni foogok, de kérlek, hogy éld át az álmodat, újra, Hollie! Emlékezz rá! - Időt hagyok neki, s azt is megértem, ha elutasítja a kérésem, ám kérésem nem véletlen...
Ha követi az utasításaim, én is lehunyom a szemem, és ott leszek mellette, abban a helységben, amit a lángok felkorbácsolnak. Minden bizonnyal ismét megfagy körülüttünk a levegő, de lehet, hogy ezúttal hirtelen forró lesz Hollie szobája. Ha az álma ismét felkorbácsolja a lelkét, azt akarom, hogy tudja, nincs egyedül.
Ha minden jól megy, mindhárman ott tartózkodunk, ahonnan az egész indult. Köröttünk tomboló lángok kúsznak fel a falakon.
A lány keze után nyúlok, s felnézek szemeibe. Ekkor az álom hirtelen más lesz, mint azelőtt. A lángok lassan elapadnak, s már csak mi leszünk, hárman. Alex, Hollie és én.




notes: Bocsáss meg, hogy megint megvárakoztattalak! Lassan sportot űzök ebből. :/
 • •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
49
∆ Kor :
25
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Hollie Winter & Charles Xavier (Villámjáték 1.) Pént. 10 Nov. 2017, 03:22

In my head
Charles & Hollie

Ha meg sem szólalt volna, csupán némán ül mellettem, a jelenlétéből áradó békesség akkor is elérte volna kétségbeesésben kuporgó mivoltomat. Úgy kaptam hát a nyugalom szikrái felé, mint kisgyermek a kedvenc játéka után és remegve takargattam be megtépázott elmémet a rá boruló melegséggel. Félve nézek rá, a legnagyobb és legragyogóbb elmére, akivel valaha találkoztam. Halkan engedem ki a visszatartott levegőt félvén, hogy mellkasomból mellé felszakad a zokogás is.
Még érzem magamon a rémség lenyomatát, de ugyanolyan súllyal van jelen a keserű tudata annak, hogy megint kárt tettem az otthonomban. Hiába az eltelt évek, a megfeszített próbálkozás a javulásra, ugyanott tartottam, mint ahol kezdtem. A saját kezeimmel zúztam volna porrá mindazt a kicsinyke jóságot, amihez tartozhattam volna…
- Emlékszem, hogy volt erről szó az órákon. Akkoriban viszont sejtésem sem volt róla, mi történik velem. - A hangom még mindig reszelős, mintha berozsdásodott kerékpárt akarna meghajtani valaki. Nyeltem egyet, helyzetemen könnyítendő, de a kiszáradt szám miatt nem sokat javult az állapot. Némán, üres bábként figyelem, ahogy a professzor kedvesen megérint és… furcsa az érzés, hogy nem vagyok egyedül. Sokkal erősebbnek érzem magamnál, csodálattal figyelem minden szavát és már-már megnyugodnék, ha nem jutnának el füleimhez szavai. Lepillantottam hát a földre, toporogva szégyenemben.
- De ez semmit sem változtat azon, hogy veszélyes vagyok és ártottam neki. És itt megint. Ennyi év után sem vagyok képes kordában tartani. -  Motyogom halkan. Nem látszik, hogy lassan felnőtt vagyok, olyan esendőnek éreztem magamat, mint akkor, ott, azon az évekkel ezelőtti estén. Hát ne okoljam magamat? Az mégis… hogyan lenne lehetséges? Rengeteg rossz döntés árán jutott el a világunk oda, ahol jelenleg áll. Ezek közül rengeteget lépett meg apám és szintén, a kelleténél többet az a sofőr, aki árvává tett. Ezeknél a bűnöknél mégis élesebben érint saját tetteim súlya. A professzor mozdulatát befejezve letörlöm a maradék nedvességet arcomról és mély levegőt veszek, amit lassan fújok ki. Severald tanúr úr neve hallatán kevésbé bánatosan, de talán még tanácstalanabbul nézek vissza rá, mint eddig.
- A gyep. A gyep miatt… nagyon ki fog borulni. - Sápadok el még néhány árnyalatot, már ha az emberileg lehetséges. Talán az lenne a legjobb, ha még az éj leple alatt összeszedném csekély ingóságomat és keresnék egy újabb menedéket, valami távoli szigeten, ahol igazából már tényleg nem tudnék ártani senkinek sem, aki kicsit is fontos nekem. Mert ha itt maradok, Severald úr valószínű felkoncol a kapu mellé, elrettentésnek…
Fejemet ingatva igyekszem összefogni szertefutó gondolataimat, szemöldökeim összeszaladnak a kérdésre.
- Ő volt… a legjobb barátom. - Nehéz megfelelően szavakba önteni az érzést. Még ha két teljesen más lélekkel áldottak is meg minket, mégis ragaszkodtunk egymáshoz. Míg én szelíd voltam, ő acélozott, én gyönge, ő erős… Sosem tudtam teljesen eligazodni rajta, kiváltképp azután, ami történt vele. Bezárkózott, szófukarrá vált… és kezdődtek a keserves hónapok, amik a terapeutákhoz való járással teltek. Mégsem tudtam lemondani róla sosem, egyetlen percre sem. Biztos voltam benne, hogy egyszer újra a régi önmaga lesz, ugyanolyan mosolygós, ragyogó csillag, mint amilyennek megismertem.
Lehunytam a szemeimet és lassítottam a levegővételen, hajolva a kérésre, felidézve az álmot magamban. Ezúttal is éles volt a kép, mégis hátborzongatóan más. Önkéntelenül is hátrébb léptem a nappaliban, látva a falakon felkapaszkodó narancsszín lángnyelveket. Fejemet körbefordítottam és kávészín lélektükreimet Xavier professzorra függesztettem kérdőn.


words: 531  || Ne haragudj, hogy megvárattalak! Remélem, megfelel!  szeretés  || •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Hollie Winter & Charles Xavier (Villámjáték 1.)

Vissza az elejére Go down

Hollie Winter & Charles Xavier (Villámjáték 1.)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Charles Xavier - X-Professzor /Foglalt/
» -=Villám Elemű Jutsuk=-
» Menyétek kódexe
» A Raikage Palotája
» Juurin Kensei

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok :: Sorsolásos játékok-