» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (43 fő) Szomb. 18 Jún. 2016, 22:12-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
Half in the shadows, half burned in flames ➸ Scarlethawk (past)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes


∆ Hozzászólások száma :
10
∆ Kor :
46



Téma: Half in the shadows, half burned in flames ➸ Scarlethawk (past) Szomb. 11 Feb. 2017, 18:08


Ahogy a napok telnek, a gondolatokba foglalt érzések ráfeszülnek a tarkómra és skarlát kis fonalaikkal bőröm alá marva magukat tovább sarjadzanak, terjeszkednek, totális káoszt hagyva maguk után. Bele, egyenesen az agykérgembe. Érzem, ahogy elfoglalják maradéknyi, le nem zúzott és el nem ivott sejtjeim maradékát. Nat szerint megzakkantam. Persze nem mondja ki, de látom rajta, mit gondol. Nem hisz abban, hogy az érzéseim elég őszintén és valósan kötnek Hozzád. Nem tudom, rohadtul fogalmam sincs, mit mondhatnék, ha mondani akarok egyáltalán bármit is. Nat egy okos nő és bár nem vagyok egy túlbonyolított lélek, úgy ismer, mint a tenyerét. Senki nem áll hozzám olyan közel, mint ő, és épp ezért kellene hallgatnom rá, el kellene fogadnom, hogy talán tényleg csak egy olyan kapaszkodót jelentesz nekem, amiben a könnyebb kiutat keresem és igazat kellene adnom neki, hogy mindezt végérvényesen belátva megszüntessem kettősünk képlékeny alakulását. Nevetséges vagyok, és bolond, ha azt gondolom, pont rám, egy vénemberre van szüksége egy olyan fiatal és üde nőnek, mint Te. Árnyékot vetek a ragyogásodra, bemocskolom a kormos megkeseredettségemmel, csakhogy valahányszor körzetembe kerül törékenynek ható, erős vázú alakod, a logika pisztolyt ragad és nemes egyszerűséggel főbe lövi magát. Vonz a lényed, észrevétlenül körbeleng és felmelegít és jobbá teszi a pillanataim, elveszi a hiányt, az űrt, amit a gyász formált belőlem. Nem tudom, hogy csinálod, de kiűzöd a démonaim és melletted a fakó visszacsempészi színes árnyalatait.
Te és Natasha itt ragyogtok benn és amíg ez így van, lesz értelme felkelnem, ha utolér a reggel - mégsem azonos érzéssel pillantok rátok. Jó sok esztendeje nem férfiszemmel tekintek már Romanoffra (jó, ez így hazugság lenne tekintve az adottságait, hiszen hűséges voltam, de nem vak), de sokkal inkább úgy szemlélem, mint egy erős és komfortot biztosító támaszt. A bizalom ezer és egy százalékával telt egészében figyelem őt, de Téged... másként látlak, Wanda. Úgy nézek rád, mint férfi nézhet nőre, a vonzalom jeleit kutatóan kiterjesztve az érzékeim, melyhez hozzájárul az óvó-féltő vonal, hiszen próbálom figyelemmel kísérni az alakulásod, mióta csak belibbentetek kék másoddal karöltve.
Nem vagy hozzám való, sokkal inkább lenne esélyes, hogy Rogers a két méterével, meg a sima babaképével elhódítsa a szíved, nem is értem, hogy miért nem mellette ücsörögsz most kérdőn és talán morcosan, hogy hajnali fél hatkor beosonva Hozzád, ébresztőt csináltam. (Csaknem lenyeltem a nyelvem, úgy néztem, ahogy alszol és majdnem meg is gondoltam magam.) Attól félsz, hogy elrabollak? Jogos... lényegében nincs más szándékom. El akarlak vinni, hogy a hátunk mögött tudhassuk a külvilágot, és Te ne Skarlát Boszorkány légy, hanem egyszerűen csak... Wanda.
És az is biztos, hogy Rogers nem egy repülőn vinne egy kis romantikázásra az isten háta mögé! És nyilván választékosabban szólalna, ha tőle kérdeznéd, minek kellett vastag göncökkel megtöltened egy táskát. - Ha lelőném a poént, hol maradna a szórakozás? - Ujjatlan kesztyűvel ölelem a botkormányt, mialatt elvigyorodom az orrom alatt. És ha arról faggatnál, hová is tartunk a kétszemélyessel... - Van egy kis bunkerem, távol mindentől. Nem sűrűn jutok el oda, pedig legszívesebben ott élném le az életem hátralévő részét. Se emberek, sem parancsok. A magamfajta cowboyok nagyon csípik az ilyesmit. - Ingatom a fejem, hogy lopva rád pillantsak. Még sosem vittem el magammal senkit oda. Alaszka vonzatába, a Kenai hegyek közé. Sem Natit, de még... Laurát sem. Az az én szent helyem. És bízom benne, hogy egy kicsit a Tiéd is lesz ezután.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes


∆ Hozzászólások száma :
430
∆ Tartózkodási hely :
⊹⊹⊹ next to the Crazy One



Téma: Re: Half in the shadows, half burned in flames ➸ Scarlethawk (past) Yesterday at 20:36


Ritmikus légzés, ami felgyorsul egy pillantásod alatt. Zsibbasztó, mégis izgalmas érzelem kavalkád, amire vörös pacaként robban rá a két tüdőm. Szinte kislányosan húzom ki magam - mint egy kis iskolás.
Reszketeg minden porcikám, ha arra gondolok, hogy kettesben lehetünk... Az illatfelhőd körbeölel és elveszítem józan ítélő képességem a kettőnk kapcsolatát illetően. Ott ólálkodik fejemben a mutatóujját rázogató józanságom, mikor arra próbál figyelmeztetni, te nem csupán egy kaland vagy...
De hogyan is foglalkozhatnék vele, ha bíbor köntösbe bújt szívem szanaszéjjel dörömböl bordáim között, készakarván lökve karjaidba. Ostoba vagyok! Ellenállnom kellene a vonzásnak, mit kiváltasz magadból, de olyan vagy nekem, mint a mágneses összeragadás. Mindenki más taszít, mindenki más hárít, mindenki más ... fölösleges.

A hajnali harag persze még nem illant el belőlem teljesen. Mindhiába vagyok teljes lényemmel rajongója személyednek, az ilyen hirtelen ébresztőket, főként nem hat előtt, nem igazán viselem el, ha csak nincs világ vége. Így teljességgel jogos, hogy a vörös fényáramlással támadtam rád, rögvest. Persze idejében visszafogtam, de foghatjuk arra, hogy így jár az, aki egy boszorkányt felriaszt édes álmából... ~ 'mi rólad szólt!

Érdeklődön, kíváncsian pakoltam be mindent, ahogy kértél tőlem. Mintha csak Steve parancsát követtem volna. Olyan lelkesen, olyan gyámoltalanul. Persze ennek ellenére motyogtam azért, hogy 'Clint, az ég áldjon meg...' - de mindet jó indulatomból.
Mosollyal arcomon pillantok rád most is, a gépen ücsörögve. Kérdőn fürkészem arcod, majd hagyom kibicsaklani ajkaim közül a várt(?) kérdést, hogy mégis miért csinálod ezt velem...? Gondolok rá, hogy egyéni küldetésre viszel, de egy részem hátba-veregetve próbál meggyőzni róla, hogy csak szólnál róla, ha veszély-zónába kötnénk ki a géppel végül.
Szemöldökeim egyszerre ugranak meg válaszod hallatán, s ajkaim elnyílva formálnak görbe vonalt. - Clint.., kezdem azt hinni, hogy valójában nem is... Clint vagy. - magamon is meglepődve grimaszolok rád, a lehető legédesebb-pimaszkodó ábrázatommal, amire csak képes vagyok tudatlanságomban. Látva arcodra rajzolódó vigyorod, képtelen vagyok nem lemásolni mimikád. Szinte tükrödként figyellek. Elcsodálva nézlek meg magamnak, mintha hirtelen megszüntethetnék mindent, s nem maradna más, csakis Te és én... Szavaid mégis átütök mélázó függönyöm, s eljutnak tudatomig. Ekkor szélesedik ki csak igazán somolyom! - Ó, a cowboyok?! - hangommal némi csíntalan éllel kérdezek vissza, mégis mélyen tudom jól, hogy így van. Épp ezen része aggaszt. Te már túl vagy a hozzám hasonló fruskákon, arról nem is beszélve, hogy egy olyan vörös dózis, mint ami vénáimba áramlik, biztosan elmosná a távoli idill képét, hol kerek sisakban vágtathatsz a naplementében. Arcomról nem olvashatod le, hogy újabb szilánk fúródik szívemnek azon részébe, - hol kizárólag Téged őrizlek -, de mégis hangulatom múlása talán feltüntetheti ezt. - Miért megyünk most oda? - előre fordítom tekinthetem, s próbálom mosolygósan ücsörögni melletted. Olyan sok kérdőjel ül fölém, hogy kezdek fulladni alattuk. Minél többet tudok meg rólad, annál távolabbinak érzem a lehetőségét a közös jövőnknek...
//Olyan érzés ez, mintha mindenáron beleakarnánk illeszteni egy oda-nem tartózó kirakós darabot a képbe.//
- Csak mi leszünk ott? - köszörülöm torkom, hogy ne hallhasd ki belőle a hirtelen rám törő pánikot. Bár elmondhatnám, hogy mennyire csodállak, hogy mennyire... szeretlek téged. Még sem tudom helyén kezelni azt, ahogyan illik és ahogyan viselkednem kellene ebben. Fránya helyzet! Minél jobban igyekszem azzá válni, kivé lenni szeretnék melletted, annál inkább formál igyekvésem ellenkezővé...

Beauty & the Beast...  szeretés ((mondanom sem kell, hogy én volnék ez utóbbi, igaz?))
• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Half in the shadows, half burned in flames ➸ Scarlethawk (past)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-