» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (43 fő) Szomb. 18 Jún. 2016, 22:12-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes


∆ Hozzászólások száma :
10
∆ Kor :
26
∆ Tartózkodási hely :
● ● where it's necessary



Téma: to trust and be trusted ;; Daisy & Charlotte Vas. 29 Jan. 2017, 17:24

Kezdtem megszeretni ezt a helyet. Vagyis, sokkal megfelelőbb szó lett volna az érzéseim leírására az, hogy elindultam a környezet megszokásának az útján. A régi irodám és a mostani köszönőviszonyban sem állhatnának egymással: amikor először beléptem ebbe a helyiségbe, majdnem rosszul lettem a tégláktól és a szürkeségtől. Hogy teremtsek meleg, barátságos környezetet, amikor az egyetlen partnerem a szürke színű vakolat volt? A fejemet tenném rá, hogy bolondnak néztek, amikor egyik nap gondoltam egyet és addig mentem, míg végigmasírozhattam a folyosókon a szobanövényekkel, amik után úgy sóvárogtam, mintha pár csepp víz lettek volna a sivatagban. A zöld színt életet vitt az irodába, de addig nem süllyedtem, hogy motivációs poszterekkel és hasonlókkal dekoráljam ki a falakat: az ilyesmit engem is idegesítettek és egyébként is, az itt megforduló emberek ügynökök, kémek, harcosok, nem lágy agyú, könnyen meggyőzhető személyek. Csodáltam őket, azt, amit képviseltek, amilyen erővel, tudással és tapasztalattal rendelkeztek... talán azért, mert én soha nem fogom azt a fajta létezést megtapasztalni, amit ők minden nap átéltek. A különbözőségeim ellenére minden tőlem telhetőt megtettem annak érdekében, hogy kompetens legyek a munkámban, az ő vonatkoztatási keretükben megértsem a világképüket, együttérezzek velük és a lehető legtöbbet segíthessek nekik. Ha már ide kerültem, ez volt a legkevesebb. A saját démonjaim háttérbe szorultak, amikor munkáról volt szó, szerencsére a multifunkció ezen szintje készségesen elkerült, a kavargó gondolataim leginkább az esti órákban vették át az uralmat felettem. Nem is volt baj, hogy belemenekülhettem a többiekkel való foglalkozásba, jelenleg nagy szükségem volt arra, hogy száz százalékosan arra tudjak koncentrálni, ami a dolgom.
Daisy Johnson aktája az asztalomon hevert, nyitva volt, percek óta tanulmányoztam. Találkoztam már vele és tisztában voltam a ténnyel, hogy nincs odáig a pszichológusokért; nem mintha ebben az épületben halomszámra lennének azok, akik szeretnének velem beszélgetni. Még nem volt rá példa, hogy a tolongó tömeg másodpercenként próbálja meg rám törni az ajtót, Daisy is csak azért kapott időpontot, mert a vezetőség szükségszerűnek látta az alkalmasságija megújítását. Egyszerűen szólva, kényszerből kellett jönnie, én pedig bíztam benne, hogy akkor is, ha úgy fog jönni, mint akinek a fogát húzzák, akkor is meg fog jelenni... az ügynökökben az a jó, hogy talán különbözőek, de a kötelességtudás és parancsteljesítésre való hajlam szépen beléjük lett táplálva.
Nyílott az ajtó, úgyhogy a papírokat a fiók mélyére dobtam. A telefonom szintén mehetett a süllyesztőbe, ilyenkor nem létezett annyira sürgős esemény, ami elrángathatott volna a másik fotelban ülő személy mellől. - Üdv, Daisy! Gyere csak beljebb. - Halványan elmosolyodtam, aztán hellyel kínáltam. Választhatott, hogy a kanapét vagy a bőrfotelt választja, legalább érezze magát kényelmesen, ha már itt kell lenni. - Remélem, semmit nem kellett félbeszakítanod azért, hogy el tudj jönni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes


∆ Hozzászólások száma :
204
∆ Tartózkodási hely :
SHIELD bázis/ahol kell



Téma: Re: to trust and be trusted ;; Daisy & Charlotte Vas. 29 Jan. 2017, 18:08



To: Charlotte


Ismét a SHIELD berkein belül mozogtam és megint úgy éreztem magamat, mint az elején. Mikor először a SHIELD-hez kerültem, 25 éves voltam, nem volt lakásom, családom, álmaim és terveim, csak én voltam és a furgonom. És most, 28 évesen is ugyanúgy találtak rám, mint anno. Azzal a különbséggel, hogy most nem Skye voltam, a hacker, hanem Quake, egy Inhuman. Nem éreztem magaménak ezt a közeget, vagyis... ez így nem pontos megfogalmazás. Inkább... nem éreztem annyira magaménak, mint amennyire kellett volna, de... Robbie nélkül a napjaim üresek és tényleg unalmasak voltak, hiába nem társalogtunk sokat napközben, éjszaka szinte kivétel nélkül mindig egy ágyba keveredtem vele és reggel mellőle keltem ki, de ez most nem volt lehetőség. Ráadásul a pszichológiai vizsgálatot sem halogathattam tovább, hisz már a régi-új csapatom is a fülemet rágta, hogy Mace külön utasítása a dolog. Aggódtak értem, a halálvágyam miatt, ami már a múlt, de ők ezt nem nagyon tudták. Fogalmuk sem volt róla, hogy azon a napon, amikor Robbie először eltűnt, majd megjelent a semmiből, hatalmas dolgot tett értem. Nem csak a Lovastól mentett meg, de magamtól is, elvégre... használta rajtam a démon képességét és megmutatta nekem az egész életemet, olyan dolgokra mutatott rá, amikre egyébként nem emlékezhettem volna, hisz egy csecsemő nem emlékszik arra, hogy mi történt vele. Én viszont így már tisztán emlékszem arra, hogy Cal mit tett Hunan lakóival és az ott lévő ügynökökkel.
Viszont ennek ellenére sem úszhattam meg a dolgot, így kelletlenül ugyan, de a mai napomat arra használtam fel, hogy meglátogassam az irodájában a Charlotte névre hallgató agyturkászt. Semmi kedvem nem volt ehhez, mindenki tudja, hogy nem szeretem ezeket a dokikat vagy miket, az egyetlen, akivel el tudtam beszélgetni, az Andrew volt, de ő meghalt, mikor James egy lyukat fúrt a mellkasába. Egy nagy levegővétel kíséretében nyúltam rá a kilincsre, majd némi habozás után végül benyitottam az ajtón, hogy beléphessek. Amint meghallottam a barátságos női hangot, rögtön az ismeretlen ismerősre emeltem a tekintetemet, egy zavart, kényszeredett mosolyt varázsolva az ajkaimra. Gyorsan ledobtam magamat a bőrfotelbe, majd így néztem bele a velem szemben lévő hatalmas, szintén barna szemeibe.
-A mai napomra ki lett adva a parancs az igazgató emberei által, hogy "Quake-nek alkalmasságira kell mennie, különben..." éééééés itt nem figyeltem tovább, szóóóval... nem kaphatok egy szép, kitöltött papírt arról, hogy ugyanolyan vagyok, mint mielőtt elmentem volna Los Angeles-be? -néztem rá egy angyali mosoly kíséretében, de kezdtem úgy érezni, hogy ez a hiú ábránd hamar meg fog dőlni.
-És most mi lesz? Arról kell majd beszélnem, hogy miért mentem el és akartam meghalni, vagy arról, hogy most miért vagyok megint itt, mint egy makacs gombásodás?




• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes


∆ Hozzászólások száma :
10
∆ Kor :
26
∆ Tartózkodási hely :
● ● where it's necessary



Téma: Re: to trust and be trusted ;; Daisy & Charlotte Hétf. 30 Jan. 2017, 09:23

Szóval ő foteles. Ebben az esetben nekem maradt a kanapé. Miután helyet foglalt és magamban elkönyveltem a zavart mosolyát annak a bizonyítékának, hogy nem igazán járt utána, kivel fog találkozni a szobában, én is leültem. Nem hoztam magammal sem papírt, sem tollat, semmit, ami akár egy pillanatra is megzavarhatta volna a beszélgetésünket. Láthatta rajtam, hogy minden figyelmem az övé, akkor is, ha sütött róla, hogy nem feltétlenül van odáig az elkövetkezendő percekért. Az ő helyében valószínűleg én sem örültem volna annak, ha még egy alkalmasságit is a nyakamba sóztak volna, ezért nem is foglalkoztam a dolgok hivatalos részével: a teszteket később is elvégezheti, a sémákba rendezett kérdésektől pedig már akkor a rosszullét kerülgetett, amikor csak tanultam a szakmámat. Nem volt más szándékom, mint meggyőzni Daisy-t arról, hogy én a legkevésbé sem akarok rosszat, sőt, ugyanúgy az érdekemben áll a jóléte, mint neki magának.
- Úgy hallottam, nem szereted a Quake nevet. Mégis hagyod, hogy így hívjanak? – Quake a hírekben szerepelt, ő nem az a lány volt, aki velem szemben ült. Daisy másnak tűnt az alteregójánál, bár annyiban hasonlítottak, hogy egyiküknek sem volt kedve itt ülni: a mosolya őszintének tűnt, de a szavai és a testtartása biztosítottak arról, hogy szívesebben lapátolná el pelyhenként a havat az Alpok legmagasabb csúcsáról, minthogy hagyja, hogy a bőrfotel magába szippantsa.
- Olyan papír nem létezik, ami ennyire lecsupaszítaná a helyzetet.  – Halványan elmosolyodtam. Szép is lenne, ha pár darab pipán múlna, ki, hová és mikor megy, ugorhat-e golyó elé vagy a kezébe helyezhető-e a világ népességének sorsa. Persze, sokkal könnyebb lenne az adminisztráció és lerázhatnám magamról annak a terhét, hogy esetleg rosszul láttam valamit, de nem sokkal jobb a másik fél szájából hallani a történéseket, hogy aztán együtt jöjjünk rá arra, min kellene változtatni ahhoz, hogy ismét visszataláljon az útjára? Az alkalmassági újrafelvételét nem véletlenül szokták kérni, valami komoly dolog állhat a háttérben, amiről nem kaptam tájékoztatást: ugyanúgy parancsot teljesítettem, mint Daisy, csak míg ő azt az utasítást kapta, hogy sétáljon be az irodámba, addig én azt, hogy fogadjam őt. Kettős vakságban szenvedtünk.
- Mindkettőről beszélhetünk. – Jelentettem ki. Ha magától hozta fel ezeket a témákat, akkor evidens, hogy őt is foglalkoztatják a saját kérdései. Ennyi megállapításához még az sem szükséges, hogy diplomát kapjon a kezébe az ember lánya. – De előtte… mesélnél nekem arról, milyen voltál, mielőtt elmentél Los Angelesbe? Szeretnélek megismerni. Néhány kézzel írt sorból és hivatalos fájlokból nem fogom megtudni, milyen. Ha azt szeretné, hogy a többiek olyannak lássák, amilyen akkor volt, elengedhetetlen, hogy információim legyenek arról az énjéről, az akkori világnézetéről, felfogásáról és a mostanitól való különbözőségeiről. Andrew jegyzeteit ugyan kézhez kaptam, de szerettem volna saját erőből kiigazodni az ügynökökön, ennek pedig a legtisztább módja az volt, ha kérdeztem, aztán hallgattam és reflektáltam.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes


∆ Hozzászólások száma :
204
∆ Tartózkodási hely :
SHIELD bázis/ahol kell



Téma: Re: to trust and be trusted ;; Daisy & Charlotte Hétf. 30 Jan. 2017, 15:58



To: Charlotte


Miután kelletlenül bekullogtam Charlotte Wegner irodájába, egy sóhaj és egy zavart mosoly kíséretében pakoltam le magamat a fotelba, hogy így kezdhessek bele a tiltakozásom verbális és nonverbális kimutatásába. Összefontam egymáson a lábaimat, feszülten kulcsolva össze a karjaimat a mellkasom előtt, ezzel is a tudtára adva, hogy nem szívesen tárulkozom ki sem neki, sem másnak. Nem akartam beszélgetni, nem volt kedvem senkihez és semmihez. Elena-nak már egyszer elmondtam a fél igazságot a dolgaimról, így ezzel én le is tudtam a pszichoanalízist, de Mace ragaszkodott ahhoz, hogy eljöjjek, így kénytelen voltam. Közöltem vele, hogy elmondták nekem, hogy alkalmasságira van szükségem, de a többi részről lemaradtam, mivel nem érdekelt, így szeretnék egy papírt, ami bizonyítja, hogy nem vagyok pszichopata bankrabló, hídromboló tömeggyilkos, vagy zaklató, kukkoló, zugivó, mint ahogy Robbie állította egyszer. És többek között azért sem akartam itt lenni, mert arról sem akartam beszélni, hogy milyen hatással volt rám ő vagy az elmúlt események, hisz mindenki szerint közel álltunk egymáshoz, így aggódtak azért, hogy megviselt az eltűnése. Persze, hogyne.
-Ami azt illeti, én pedig úgy hallottam, hogy te is egy Inhuman vagy, aki mások érzéseit képes befolyásolni. A legutóbbi pszichiáterem, aki szintén egy embertelen volt, meg akarta ölni a barátaimat, szóval ne vedd magadra, ha kicsit bizalmatlannak látszom majd, plusz így elég könnyű terápiákat véghezvinni, nem? -küldtem felé egy erőltetett, megnyerő mosolyt, hogy érezze a törődésemet. Nem volt sok kedvem vele beszélgetni, meg úgy általában nem bírtam ezeket a pszichoizéket, így jobbnak láttam, ha nem adom meg magamat egykönnyen.
-Pedig a helyzet egyszerű. Itt vagyok megint, nem öltem meg senkit sem, nem léptem le és még a hülye egyezményt is megfontolom, hogy aláírom-e majd, szóval... -vontam meg a vállamat egy sóhaj kíséretében, átszervezve a testhelyzetemet, hogy felhúzhassam a lábaimat, törökülésszerű állapotba húzva össze magamat. Inkább feltettem neki a költői kérdést, hogy a sok kellemetlen téma közül melyiket akarja boncolgatni, mire közölte, hogy mindkettőről beszélhetünk majd.
-Ami azt illeti, inkább egyikről sem. -ráztam meg a fejemet tiltakozón, majd amint ismét megszólalt, csak felvont szemöldökkel néztem rá, hogy ezt ő sem gondolhatja komolyan.
-Nézd, Charlotte. Értékelem ezt a dolgot és nagyon aranyos vagy meg még talán kedves is, normális körülmények között lehet, hogy nagyon jóban lennénk, de ez most... nem az a helyzet. Nem fogok magamról beszélni, neked vannak aktáid, papírjaid, adataid rólam, amiket nyilván már vagy ezerszer át is néztél, elvégre ez a dolgod és nem egy megunható tananyag vagyok, az tuti. Miért mondanék neked bármit, ha én nem tudok rólad semmit? Ez az egész terápiás izé nem a bizalomról szól? -vontam fel a szemöldökömet kérdőn, várakozó álláspontba helyezve magamat.




• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes


∆ Hozzászólások száma :
10
∆ Kor :
26
∆ Tartózkodási hely :
● ● where it's necessary



Téma: Re: to trust and be trusted ;; Daisy & Charlotte Vas. 12 Feb. 2017, 17:30

Kicsit izgultam. De így volt ez minden egyes beszélgetés előtt, bárki is ült a másik oldalon és reméltem is, hogy mindig így marad, amíg csak dolgozom. Ha nem izgulnék és nem munkálna bennem a gyermeki és szakmai kíváncsiság furcsa egyvelege, akkor megijednék. Elkezdenék félni attól, hogy valami eltűnt belőlem, hogy már nem vagyok képes úgy ellátni a feladataimat, ahogy régen... a pszichológus legnagyobb segítője az empátiája, ami jobb esetben magától elkezd dolgozni, miközben az ember a másikra figyel. Rosszabb esetben pedig egy idő után egyre magasabbá válik az ingerküszöbe, míg olyan magasra nem teszi a lécet, hogy azt képtelenség lesz megugrani. Talán emiatt fogadtam el ezt a melót: a váltás jót tesz, az újdonság kecsegtető és lejjebb tolja az időközben felfelé vándorló lécet. Ezen az új helyen olyan dolgokra is felfigyelhetek, amikre a régin már nem biztos, hogy ügyeltem volna... arról nem is beszélve, hogy az itt előforduló történések, problémák nagy része eleve szokatlan volt számomra.
- Nyitott könyv vagyok, Daisy. - Nem hazudtam. Egyetlen percig sem titkoltam senki elől, hogy embertelen vagyok. Ebben az épületben mindenki tisztában volt azzal, milyen képességekkel rendelkezem, csak az nem tudta, aki nem akarta. Ez is a részem volt, még ha nem is teljesen éreztem annak. - Nem lenne túl tisztességes tőlem, ha a képességeimet kamatoztatnám a munkámban. A csalás nem része a szándékaimnak. - Jóval azelőtt kezdtem a lélekkel foglalkozni, minthogy befolyásolni tudtam volna az érzelmeket. Azon is elgondolkoztam, hogy milyen kapcsolat lehet a képességem és a munkám között... genetikailag kódolva voltam az Inhuman létre, a különlegességem velem együtt született. Talán ez vezetett ahhoz, hogy végül mások érzelmei legyenek számomra a legfontosabbak?
- Mindenki örül annak, hogy itt vagy. - Daisy-t szerették a társai, ezzel a ténnyel senki sem vitatkozhatott. Rendes lány volt, aki egy tragédia hatására kissé eltévedt az élete útján. Megesik. A gyász a lehető legrosszabbat képes előrángatni belőlünk. - És ugyanennyire aggódnak érted. Nem terápiára küldtek hozzám, csak egy elbeszélgetést kértek. Ha nem jött volna a felsőbb utasítás, akkor is megkértelek volna arra, hogy látogass meg egyszer, mert míg nektek az a dolgotok, hogy a kinti világban élőket védjétek, az enyém az, hogy a ti jólétetekről gondoskodjak. - Fizikai erő nem létezik lelki egyensúly nélkül, tehát ha bármi kapargatja az ügynökök mellkasát, az kihat arra is, ahogyan a veszélyeket próbálják meg elhárítani. - Elolvastam az aktádat, Andrew feljegyzéseit, sőt, még a folyosói beszélgetésekbe is belehallgattam. - Apró mosoly ült ki a szám szélére, aztán megvontam a vállam. Legtöbben hallgatózunk, nem olyan nagy bűn ez, arról nem is beszélve, hogy sokkal árnyaltabbá teszik a képeket a személyes beszélgetésekből elkapott részletek. - De én nem hiszek abban, hogy pár gépelt oldalból meg lehet ismerni egy embert. Ha csak azok alapján kellene megírnom a saját véleményemet, akkor nem engedhetném, hogy a SHIELD kötelékében maradj. - Mély levegőt vettem. - Viszont visszajöttél, tehát maradni szeretnél és én sem akarom rányomni a piros pecsétet a lapjaidra. - Őszinte voltam, egyik ügynököt sem terveztem parkolópályára állítani, ha nem muszáj. Daisyt nem lett volna muszáj, ám szükségesnek éreztem a meghallgatását. Sőt, hovatovább, igaz lelkemre, hogy jót akartam neki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes


∆ Hozzászólások száma :
204
∆ Tartózkodási hely :
SHIELD bázis/ahol kell



Téma: Re: to trust and be trusted ;; Daisy & Charlotte Hétf. 20 Feb. 2017, 15:15



To: Charlotte


Semmi kedvem nem volt agyturkászosat játszani Charlotte-al vagy bárki mással, de nem volt más választásom. Muszáj volt eljönnöm, különben nem maradhattam volna biztonságban a mindenhonnan leselkedő öltönyösöktől, akik azt várták, mikor kattan be valami és tör elő belőlem az a Quake, aki az újságokban is szerepelt. Én pedig nem az a nő voltam, akárki akármit gondol. És a mostani hozzáállásom sem a beszélgetőpartnerem ellen szólt, hisz a velem szemben ülő igazán bájos, szép, megnyerő, kedves és biztosan imádnám, de... ez nem az a pillanat, amikor a nyakába fogok ugrani és örvendezek neki egy sort, hogy milyen cuki és hasonlók. Amúgy sem akartam az érzéseimről beszélni, hisz mióta Robbie csak úgy... eltűnt, ez a dolog elég instabil volt még. Inkább püföltem a zsákokat, minthogy bárkivel is beszéljek erről.
-De a SHIELD-nek igen. Mármint... ne érts félre, nem feltételezem, hogy te belemennél ebbe, de... én régebb óta ismerem ezt a helyet és... hidd el. Vannak itt durva dolgok... az én munkaköri leírásomban sem volt benne, hogy "földrengések használata előny és idővel állandó tevékenység", de lám... -küldtem felé egy halvány mosolyt, megvonva a vállamat. Ez egy tény, ami mellett nem mehetünk el. Senki sem úgy jön ide, hogy gyilkolni, reménytelen harcokat vívni, vagy éppen eltűnni akar... mégis... időről időre előkerülnek ezek a problémák.
Amint újra megszólalt, egy cinikus mosoly és halk sóhaj volt a reakcióm, miszerint mindenki örül annak, hogy itt vagyok. Ahogy aztán tovább folytatta, csak érdeklődve figyeltem minden szavát, néha a szemeit, néha a szája mozgását figyelve. Szerettem volna elhinni, hogy nem hazudik és eddig nem volt okom azt feltételezni, hogy megvezetett volna.
-Szóval amiatt aggódnak, hogy valami nagyon megváltozott bennem, igaz? -vontam fel kérdőn a szemöldökömet.
-Ha ennyi mindent megtettél, miért kell ez az egész? Ott vannak a papírjaim, az ügynököktől hallottak és az Andrew által leírt dolgok... -sóhajtottam lemondóan, majd a felhúzott lábaimat kezdtem el idegesen simogatni, mert már nagyon mehetnékem volt, de azt is éreztem, hogy egy hamar nem szabadulok majd. Azzal jött, hogy ha a papírokat venné figyelembe, nem engedhetne vissza ide, de mivel itt vagyok, így nyilván szeretnék is maradni, ő pedig nem akar ebben megakadályozni.
-Hol kellene kezdenem a mesélést? A legelején, vagy van olyan momentum, amire külön kíváncsi vagy és megkértek, hogy térj ki? -néztem rá kissé bizonytalanul, végül megadva magamat a felsőbb akaratnak.




• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Téma: Re: to trust and be trusted ;; Daisy & Charlotte

Vissza az elejére Go down

to trust and be trusted ;; Daisy & Charlotte

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Charlotte Petrova
» Ki micsoda, avagy a foglalkozás lista

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: A világ más pontjain :: A S.H.I.E.L.D. jelentõsebb helyszínei :: Főhadiszállás-