» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
Unexpected ( Marie & Charles )

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
73
∆ Tartózkodási hely :
New York; Xavier Iskola



Tárgy: Unexpected ( Marie & Charles ) Szomb. 21 Jan. 2017, 23:53



Marie & Charles
Unexpected

Zaklatottan markolom meg a puha bőrülés kéztámláját. A homályos kép lassan tisztulni látszik. Fejfájás hasítja végig koponyámat. Szemem dörzsölöm, hogy szemeimen át ismét lássak. Antik bútorok, s néhány újabb, ismeretlen. A dolgozószobám falának színe szokatlan, mintha direkt átmázolták volna. Emlékezetkiesésem lett volna? Mi történt egyáltalán?
Látóköröm egyre tágul, végül már teljes egészében kémlelem a helyiséget. Az íróasztalon egy csoportképet pillantok meg elsőként. Egy tolószékben ülő, aggastyán férfit néhány, különösen ismerős, de még több ismeretlen X-ruhás nő és férfi állja körbe. Betegesen sápadt, beesett arcán mégis nyugodtságot sugárzó, biztató mosoly ül. Látszik, hogy boldog, hiszen a családja veszi körbe. Azok, akiket igazán szerethet. Csak mikor kezembe veszem a borostyán keretes képet, akkor látom, hogy a szék, amelyben ül, kísértetiesen hasonlít arra, amelyben felébredésemkor találtam magam. A szobában némaság ölel körbe, én pedig csak forgolódok, és próbálom felfogni, hogy mi történik. Az egyik pillanatban még egy alak arról hadovál, hogy "a jövőben nagy szükség van ránk", és hogy "haldoklom, ezért a helyébe kell lépnem", majd egy narancs színű villanással elvakít, a másikban pedig ismét a dolgozómban találom magamat. Vagyis a dolgozómban, de mégis szokatlanul másképpen. Egy kihajtott aktatáska szerűség, melynek klaviatúrája olyan, mint a 286-os asztali gépemé volt, ám ez krisztálytiszta képet is sugároz. Hirtelen összecsukom, és hosszúkat pislogva ismét kinyitom. És nem ez az egyetlen, ami furcsa! Bár a vastag, tölgyből faragott íróasztalom a régi, és a szekrénysor is régi fényében tündököl, de egy hatalmas, fekete üveglap néz vissza rám a szoba másik feléből. Egy műanyag öntvény vagy 100 gombbal éppen a doboz felé mutat asztalomon. A fülemhez teszem, hátha valamiféle telefon szerűség, de nem jön belőle hang. Annál inkább a készülékből, ami akkor szólal meg, amikor a fülemhez nyomom a gombokkal tűzdelt "vezérlőt"?!... Tűéles képe adást sugároz. Ez egy televízió? A gombokat veszetten nyomogatom, mire az teljes hangerővel ordít valamiféle újszerű ördögi muzsikát jelmezbe bújtatott állatokkal. A ritmusa pedig olyan, mintha gépfegyverrel lövöldöznének, csak erre éppen táncolnak lengén öltözött hölgyemények. Kidülledt szemmel nézem a nem mindennapi adást, majd ismét nyomogatni kezdem, mire a Fehér Ház robusztus épülete, és egy színesbőrű férfi jelenik meg az elnöki székben. Egy támadásról beszél, amely most történt. "Idegen lények rohanták le New Yorkot." A következő képen egy vörös hajú nő, több maskarás férfi, egy zöld lény és egy robot harcol a lények ellen, amelyek gépeikkel az eget szelik, és hatalmas tornyokat rombolnak le kígyószerű szörnyetegek.
- Ez valamiféle film volt? Az istenit! - nyomkodom idegesen a kapcsolót, mire a készülék a huszadik csatorna után végre ismét elsötétül.
Alig egy éve annak, hogy Apokalipszist elpusztítottuk. Erikkel rendeződött a viszonyunk, Raven ismét hazatért. Aztán amikor egy helyen voltunk, egy ismeretlen férfi tett velünk valamit.
- Erik... Raven, Hank... - fordulok körbe rémülten. Minden bizonnyal ők is itt lesznek valahol...
Az ajtó felé gurulok, ám mire elérném a kilincset, valaki kopogtat.
Alig telik el két másodperc, már nyitom is, de mielőtt meggyőződnék róla, ki áll a másik végén, barátomat szólítom...
- Erik! - ... nyitom ki széles mosollyal, ám egy ismeretlen, ifjú hölgy áll az ajtó másik oldalán. Öltözéke teljesen eltér a megszokottól, hosszú haját egy fehér tincs ékesíti.
- Bocsáss meg, azt hittem Erik az. De.. Te.. ki vagy? - gurulok hátrébb, még mielőtt bármit is mondana.
Új arcok, modernebb, új berendezések... Hova keveredtem? És legfőképpen, mikor? Mert hogy ez nem 1984, az hétszentség, vagy ha mégis, akkor valaki gúnyos tréfát űz velem!

 


notes: Bocsáss meg, hogy megvárakoztattalak a kezdővel!
  • •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Unexpected ( Marie & Charles ) Pént. 03 Márc. 2017, 17:40

X Professzor és Vadóc


Vége! De mindennek! Az életének, a karrierjének, ami még el sem kezdődött, de mindegy! Egyszerűen vége.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok sorjáznak az elméjében, amelyekről szent meggyőződése, hogy máris a Professzor tudatába jutottak.
De nem ő tehet erről, hanem Ciklon! Mert Ciklon ugyan ad Marie-nak még egy esélyt, három új gyerekkel, de a professzorral ezt neki jóvá kell hagyatnia. Így aztán az aktuális órái alól (melyek pont a Viharboszorkával volnának esedékesek, a lány felmentést kapott, hogy fogja a három aktát, s a kérvényt, mi szerint három új gyerek mentora legyen és írassa alá a professzorral!
Ez nem bevett szokás, az X-ek nem arról híresek, hogy körülményeskedjenek, így a lánynak tiszta sor, hogy Ciklon azt akarja, Marie nézzen a professzor szemébe, s vállalja az esetleges kérdéseket, hogy amennyiben ő tényleg tanár akar lenni, miért is idegenítette el magától az első három mentoráltját olyan szinten, hogy azok a látványától is sikoltva szaladnak háromfelé.
Sóhajt.
A kölkök olyan gonoszok!
Az út, amely a tanteremtől a professzor irodájáig vezet hosszú, s a lány igyekezett még hosszabbá tenni azzal, hogy bement a mellékhelyiségbe, miután felszalad a szobájába, hogy a színes pólóját és kesztyűjét feketére cserélje. Most tényleg fél a proftól, pedig az idős úr soha nem bánt szigorúan vele, s amennyiben meg is rótta valamiért, Marie mindig tudta, hogy a büntetést jogosan kapja.
Az ajtó előtt megáll, de egyelőre kopogni sem mer, azt már pár méterről is hallotta, hogy szinte üvölt a tévé, ami egyébként nem jellemző Xavierre. Bár mindig is sejtették, hogy az öreg nagy metál rajongó, s mikor senki nem látja…!!!
A gondolatra elvigyorodik, ha ezt elmeséli … de nem… Bobbynak és Kittynek most biztosan nem mesélheti el ezt, hiszen lényegében ők… a feléjük tanúsított féltékenysége vetette Vadócot ekkora slamasztikába. Majd elmeséli Logan-nek. Feltéve, hogy túléli a találkozást.
Kopp!
Kopp-kopp!
Kopp!
A következő pillanatban már nyílik is az ajtó, mire Vadóc hátrahőköl, nem számított ilyen gyors reakcióra. Csak eztán lesz figyelmes a tolószékben ülő srácra…férfira, akivel még életében nem találkozott, mégis, mintha már látta volna. A legrosszabb randi-szöveget mégsem nyomhatja le neki, ezt a felháborodása nem is engedné, elvégre az ismeretlen pasi – legyen bármilyen cuki – a Prof irodájából kerekezik ki éppen a fent említett székével!
– Erik? Milyen Erik? Nem. Marie vagyok – mondja részint felháborodva. Egyetlen Eriket ismer (az is eggyel több a kelleténél), de ő nem ugrik be hirtelen, mint lehetséges opció a név gazdájára. – A Professzor Urat keresem. Maga ki és mit keres az Ő székében? – rosszat sejt, s ezt az előtte ülő is érzékelheti, aggódik az öregért, azonban még távol áll attól ez a helyzet, hogy Vadóc fellármázza a kastélyt. Sokat egyébként sem érne vele; délután van, ráadásul szép az idő odakint, aki teheti, kint tartja az óráit, tehát ha valaki itt lefegyverezheti a betolakodót, akkor az ő lesz. Hiszen ez a kötelessége.
Vissza az elejére Go down

Unexpected ( Marie & Charles )

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Charles Xavier - X-Professzor /Foglalt/
» Charles Willington
» Charles Dialin - Zűrzavar

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Félbemaradt játékok-