» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (43 fő) Szomb. 18 Jún. 2016, 22:12-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
Down the darkest road something follows me -[QuakeRider]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

↷ i still believe in heroes


∆ Hozzászólások száma :
204
∆ Tartózkodási hely :
SHIELD bázis/ahol kell



Téma: Re: Down the darkest road something follows me -[QuakeRider] Vas. 29 Jan. 2017, 14:11



Robbie & Daisy


Robbie kivételesen nem változott át a Carrot Top kiadásába és nem akart senkit sem megölni, vagy ha akart is, nem tette. Betartotta a SHIELD által kitalált játékszabályokat és inkább rám bízta azt, hogy a munka nagy részét végrehajtsam. Én nem öltem meg soha senkit, hiába állított be a média annak, aminek. Egy ilyen mocsoknak sem oltottam ki az életét, képtelen lettem volna embert ölni szándékosan. És éppen ezért most is csak olyan mértékben használtam a képességemet az Őrkutyák ellen, hogy ne okozzak nekik halálos sérülést. Viszonylag hamar harcképtelenné tettük őket és az egyik sarokba tereltük őket, hogy így várhassák a rendőrség kiérkezését, akik nyilván értesítik majd a SHIELD-et a rezgések miatt, ők meg előadják, hogy fogalmuk sincsen, merre vagyok és hasonlók. Amint megszólaltak a szirénák, Robbie azonnal megragadta a karomat és elkezdett kifelé húzni magával, hogy eljuthassunk a nem messze parkoló kocsijához. Be is szálltunk, így rögtön a gázra lépett, hogy visszamehessünk a Quinjet-hez, amin a minket kísérgető ügynökök vártak ránk. Csak figyeltem, ahogy a rádióra nézett, de aztán inkább a táskámba kezdtem el visszapakolni a kesztyűimet, amiket nemrég magamra varázsoltam. Mikor megjegyezte, hogy még nem késtünk el sehonnan sem, kifejtettem neki a véleményemet, miszerint ez több szempontból is jó hír. Megosztottam vele, hogy így legalább már biztos, hogy egyikünk sem végzi egy cellában vagy kap egy hatalmas fejmosást, amit csak Mace élvezne valami perverz mód. De azt is elmondtam neki, hogy már egészen beleéltem magamat abba, hogy vele tölthetem ezt az éjszakát is, így jó, hogy nem hiúsult meg ez a terv. A mosolyát látva én is küldtem felé egy hasonló görbét, majd csak értetlenül néztem rá, mikor arról kérdezett, hogy miért hoztam magammal a kesztyűimet, ha úgy volt, hogy csak versenyezni megyünk.
-Mivel általában nem ilyen cuccban szoktam az Őrkutyák után menni, úgy terveztem, hogy majd átöltözöm a kocsidban, hogy ebbe se köthessenek bele, ha visszaértünk, de... aztán meggondoltam magamat... -válaszoltam meg a kérdését egy vállrándítás kíséretében, bezárva a táskát, hogy majd könnyebben cipelgethessem magammal. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy elérjük a gépet, amire aztán fel is hajtott, hogy így vigyenek minket vissza a bázisra. Az azért megnyugtató volt, hogy legalább az Őrkutyák vadászatába nem köthetnek bele, hisz most nem öltünk meg senki sem és még véletlenül sem buktunk le vagy hagytuk meg azt a lehetőséget, hogy a szervezethez köthessenek minket. Amint elértük a bázist, a gép leszállt a hangárban, így Robbie leparkolhatott oda, ahol eredetileg állt az autója. Végül aztán elindultunk kifelé a helyiségből, vissza a folyosón, de amint elértük a szobájának ajtaját, be is húzott magával és becsapta mögöttünk az ajtót, egy amolyan igazi "nemtörődöm" hozzáállással. Odabent aztán elvette tőlem a táskámat, amit le is dobott a földre, így egy hatalmas puffanás kíséretében érte el a padlót. Csak nagy szemekkel néztem fel rá, mikor megszólalt, közölve, hogy reméli, nem vagyok túl álmos, mert egészen mást tervezett velem, gondolom, mint egyszerű alvást. Szerettem volna megszólalni és mondani neki valamit erre, de esélyem sem volt, ugyanis közelebb húzott magához, az egyik kezét a derekamra csúsztatva, míg a másikkal az arcomon simított végig, én pedig készségesen simultam bele a tenyerébe, hogy aztán viszonozhassam a csókját, a lehető legnagyobb mélységgel, a kezeimet a nyaka köré fonva. Imádtam a közelségét, minden érintését és csókját szívesen tudtam a magaménak és viszonoztam neki, ha arra került a sor. Vonzott magához és mindig akartam, minden percben. De nem csak fizikailag éreztem a mérhetetlen vágyat az irányába, hanem az elméletileg eladott lelkét is magamnak akartam, hogy teljes mértékben akarja ezt, ne csak most, amíg még egy helyre vagyunk zárva. Végül aztán a karjaiba vett, hogy a fürdő felé vehesse velem az irányt, én pedig hagytam neki, elvégre tiltakozni felesleges és ostobaság lett volna.
Ahogy a hátam a jeges csempének simult, egy halk sóhaj hagyta el a számat, így kénytelen voltam elhúzódni tőle, de ezt ki is használtam arra, hogy az ujjaimat a felsője széléhez vezethessem, egy határozott mozdulattal szedve le róla a ruhadarabot, hogy közelebb simulva hozzá menekülhessek a forróságába, a számat a nyakára tapasztva, hogy így csókolhassam végig, egészen a válláig, hogy aztán visszafelé a nyelvemmel tehessem meg ezt a távot.



• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes


∆ Hozzászólások száma :
210
∆ Tartózkodási hely :
unknow



Téma: Re: Down the darkest road something follows me -[QuakeRider] Hétf. 30 Jan. 2017, 13:30



Daisy & Robbie
 
Amint magunk mögött hagytuk a hangárt, már húztam is be Őt magammal az attól nem messze lévő szobába, hogy még véletlenül se szökhessen meg, a sajátja felé véve az irányt, mert enélkül biztosan az lett volna. De én vele akartam lenni, kihasználva annak minden ajándékba kapott pillanatát, hisz benne volt a pakliban, hogy ennek az egész valaminek kettőnk között bármikor vége lehet, amint Eli előkerül. Amint az ajtó bezárult mögöttünk, a táskáját a fal mellé szórtam, mintegy jelzésképpen, hogy erre most már nem lesz szüksége. Ő kérte, hogy had tölthesse az éjszakákat velem, amíg itt vagyunk, és abba -a versenynek és az Őrkutya vadászatnak hála- már igencsak belenyúltunk ahhoz, hogy egy percre is nélkülözni akarjam, tudjam őt. Magamhoz húztam, hogy megcsókolhassam, amit ő készségesen viszonzott is a legkisebb habozás nélkül, ez pedig elégedettséggel töltött el. Imádtam az érzést, hogy ugyanúgy vonzódik hozzám, mint én hozzá, pedig az elején ez annyira elképzelhetetlennek tűnt és valahol még most is az, mintha egy külön világba kerültem volna vele. Annyira valótlannak hatott, amikor vele lehettem a négy fal közé zárva, mintha mindketten két külön életet éltünk volna. Azok voltunk, mint mikor először találkoztunk, és amint nem volt a közelünkben senki, a játékszabályok teljesen megváltoztak, ezzel pedig nehezen tudtam mit kezdeni. Nem lehetett eldönteni, hogy a bezártság váltotte-e ezt ki belőle vagy az egész valóságos volt az ő részéről is. Sosem beszéltünk arról, hogy mi ez, csak sodródtunk az árral, mintha minden a legtermésztesebb lenne így. Sosem voltam még ennyire boldog és elveszett egyszerre, ez a csaj teljesen összezavart. Sosem volt még velem ezelőtt ilyen, hogy bárkihez is ennyire kötődjek, szinte a függője legyek. Gabe tévedett a versenyekkel, a drogokkal és a szerencsejátékokkal kapcsolatban, egészen más szevedélyt találtam magamnak, pont Őt, akitől annyira óvni akart. Bár ez úgy tűnt, hogy aztán megváltozott és eltűnt a kettejüket körülvevő fagyos hangulat. Ahogy ez ránk is igaz volt. Már az elején is figyeltem volna rá, felkeltette az érdeklődésemet, de túlságosan dühös voltam rá ahhoz, hogy nőként foglalkozzak vele. A húzásaival az idegeimen táncolt, aztán az eltűnésemmel ez a fal leomlott köztünk. Minden egyszerre zuhant ránk és hirtelen az egész akármi értelmet nyert, bármit megadtam volna érte, hogy... boldog legyen, hogy ne szenvedjen többé.
Ki akartam élvezni az enyémekhez tapadó ajkai forróságát, az egész mélységét, így addig nyújtottam, ameddig csak lehetett. A karjaimba fogtam, hogy aztán a fürdőben tehessem le őt újra a szilárd talajra, miközben igyekeztem megszabadulni a feleslegessé vált kabátomtól, az egyik sarokba dobva azt. A hideg csempével burkolt fal és saját magam közé szorítottam, mire egy halk, apró sóhaj volt a reakciója, de ez bőven elég volt ahhoz, hogy véget vessen átmenetileg a csókunknak. Ezt a helyzetet kihasználva, az ujjaival a felsőm szélébe kapaszkodott, hogy egy határozott mozdulattal foszthasson meg tőle, nekem pedig semmi kifogásom nem volt ellene. Amint végzett a türelmetlennek ható lépésével, még közelebb simult hozzám, hogy a karjaimban menedékre leljen a meglehetősen frío baldosa elől. Ezután a puha ajkait a nyakamra irányította, hogy finom csókokkal boríthassa be azt, egészen a vállamig, visszafelé pedig ugyanezt az utat a forró nyelvével járta végig, amitől teljesen libabőrös lettem, a szívem pedig sokkal hevesebben vert, a belsőm pedig csak úgy lángolt minden egyes érintésétől. Az arcát a kezeim közé fogtam, hogy újra visszakormányozhassam őt velem szembe, egy gyors csókot lopva tőle, hogy megszabadíthassam a jelen helyzetben általam annyira gyűlölt ruhadarabjaitól. Nem akartam tovább húzni az időt és a saját agyamat a sok macerával, sosem voltam épp egy türelmes típus, vele kapcsolatban pedig ez pláne elképzelhetetlen volt. Akartam őt, mindig, minden porcikáját, ez itt és most is igaz volt. A vágyaim még a démonom éhségénél is erősebbek voltak ahhoz, hogy ne tudjam kordában tartani őket, és eszem ágában sem volt ezt tenni, nem akarhattam önmagam legnagyobb ellensége lenni.
A zuhany alá húztam magammal, megengedve a forró vizet, a hűvös, párás üvegfalnak döntve őt, hogy most én halmozhassam el csókokkal az izgatóan nedvessé vált bőrét. A tenyeremmel a feje mellett támaszkodtam meg, míg a másik kezemmel a combja külső felén, a csípőjén, oldalán simítottam végig, szorosan a fogságomban tartva őt, a sajátoméhoz olvasztva a teste melegét. Visszatértem az ajkaihoz, mohón követelve őket, az oldalát érintő kezemet a hajába vezettem, hogy a tarkójánál a hullámos tincseibe markolhassak. Elhúzódtam aztán tőle, hogy szinte megszállott tekintettel mérhessem őt végig, ahogy a hibátlan teste az enyémhez feszült. Egy röpke mosoly erejéig villantottam meg a fogaimat, majd a barna szempárt fürkésztem, egyetlen nézéssel közvetítve felé mindent, amit nekem jelentett ebben a percben és egyébként is. Az üvegfalon lévő ujjaimat aztán végighúztam a párás felületen, hogy azok most már a derekát foghassák, határozottan elhúzva őt a zuhany falától, még szorosabban hozzám simítva a tűz égető forróságával vetekedő testét. A homlokomat az övének támasztottam, ujjaimat elemelve a csípőjéről, hogy elnyílt ajkain húzhassak végig párat, míg a jobbom még mindig a haját tartotta fogságban.
-Te ves bueno esta noche. -jegyeztem meg halkan egy halvány mosoly kíséretében, de ez hamar el is tűnt, hogy teljesen komolyan nézhessek rá.
-No puedo esperar más. Se nos está acabando... Quiero follar contigo. Vete a la cama ya! -suttogtam az ajkaiba, miközben a csap irányába nyúltam, hogy elzárhassam azt. Mellette még nyelveket beszélni is elfelejtettem és spanyolul minden sokkal szebben hangzott, mint a nyers, mocskos amerikai szavakkal. Én szenvedéllyel akartam szeretni!? őt, nem pusztán fizikai értelemben.



Music
closer  ultralove

• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://aos-hun.gportal.hu

↷ i still believe in heroes


∆ Hozzászólások száma :
204
∆ Tartózkodási hely :
SHIELD bázis/ahol kell



Téma: Re: Down the darkest road something follows me -[QuakeRider] Hétf. 30 Jan. 2017, 15:28



Robbie & Daisy


Amint Robbie leparkolta a Charger-t a bázison, azonnal el is indultunk, hogy kiérjünk a hangárból. Alig léptünk ki a folyosóra, máris a sarokban lévő szobájába húzott magával, egy hanyag mozdulattal vágva be utánunk az ajtót. Kivette a kezemből a táskámat, ami egy hatalmas puffanással ért földet a benne lévő kesztyűknek hála, amint ledobta a fal mellé. Csak nagy szemekkel néztem fel rá, mikor azt ecsetelte, hogy neki nem egy szimpla alvás volt velem a terve, így reméli nem vagyok nagyon álmos. Én pedig komolyan szerettem volna neki visszavágni valamivel, de túlságosan lekötött a hatalmas, édes mosoly, ami az ajkaira költözött, plusz amint átfonta a derekamat a kezével, már amúgy is minden gondolatom kitörlődött. Éppen ezért csupán annyira futotta, hogy megadóan a tenyerébe simultam, amint az arcomon simított végig, majd ugyanolyan mélységgel és szenvedéllyel viszonoztam a csókot, amit kaptam tőle. Mindig élveztem ezeket a pillanatokat és a végtelenségig képes lettem volna elnyújtani őket. És ő is valahogy így érezhetett, hisz nem húzódott el tőlem, hanem hosszan elnyújtotta a csókunkat.
Végül aztán felkapott, hogy megindulhasson a fürdő felé, a karjaiban velem. Amint ismét letett a földre, hogy a lábam talajt érjen, közé és a hideg fal közé szorultam, így egy sóhaj tört utat magának az ajkaim között, aminek következtében kénytelen voltam elhúzódni tőle. Az ujjaimat a felsőjéhez vezettem, hogy megszabadíthassam tőle, ha már egyszer a kabátját levette magától is, így a pólóját aztán hamar le is szedtem róla. A számat a nyakára tapasztottam, hogy előbb az egyik, majd a másik oldalon terelhessem végig az ajkaimat és a nyelvemet is, közben a lehető legközelebb simulva hozzá, hogy a hideg faltól az ő forróságába menekülhessek, hisz Robbie bőre mindig olyan forró volt és mágnesként vonzott magához, hogy hozzáérjek. Alapjáraton képes vagyok visszafogni magamat, legyen az illető akármilyen jó pasi is és képes vagyok a türelem gyakorlására, de ő mindent képes felülmúlni és alig tudom visszafogni magamat, hogy a hatalmas vágyam következtében át ne menjek kiéhezettből közönségesbe. Amint megéreztem az arcomon a kezeit, csak vágyakozva néztem fel rá és talán még levegőt venni is elfelejtettem abban a pillanatban, hogy közelebb hajolt, hogy egy újabb csókot válthassunk. Türelmetlenül kezdte el leszedni rólam a ruháimat, így én is hasonló gyorsasággal húztam le róla minden, az én szemszögemből teljesen felesleges cuccát, hogy aztán egy elégedett mosoly kíséretében járathassam végig rajta a tekintetemet. Mindig jó és elégedett érzés volt az, hogy Robbie miattam viselkedett így, az én érintéseim váltották ki ezt belőle, nem pedig egy másik nőé. Én értem el nála, hogy ne tudja visszafogni magát, hogy vágyjon erre... rám.
Csupán megadóan hagytam neki, hogy a zuhany alá húzzon magával, miközben megengedte a vizet, ami már azonnal forrón zúdult ránk, így nem kellett a hideg ezen formáját is a bőrömön éreznem. Amint a hátam az üvegfalhoz ért, kissé hátra hajtottam fejemet, behunyt szemmel élvezve a forró ajkak újabb és újabb érintését a vizes bőrömön. Kezdtem azt érezni, hogy Robbie egyszerre hozza ki belőlem a legjobbat és a legrosszabbat is. Az ujjaimmal lágyan simítottam végig a mellkasán, majd lefelé kezdtem el húzni azokat, vonalakat húzva a hasán, majd végül az ágyéka felett is, közben néha-néha a kezeire pillantva, hogy követhessem a simító mozgásokat a combom és az oldalam környékén. Amint az ajkai ismét az enyémekhez simultak, követelőzve, mohón viszonoztam a hasonló intenzitással kezdeményezett csókot, elhúzva az ujjaimat a felsőtestétől, hogy a körmeimet a hátába mélyeszthessem, ahogy az ujjai között megéreztem a "fogságba esett" hajamat. Látva a mosolyát, egy elégedett görbe jelent meg az én arcomon is, majd igyekeztem elmerülni a sötét szempárban, amiből tisztán ki tudtam olvasni minden vágyát, amit velem kapcsolatban érzett. Sosem hittem volna, hogy ilyen közeli viszonyba kerülök vele és most mégis itt voltunk, ilyen helyzetben, már nem is először. A szemem sarkából figyeltem, ahogy az eddig fejem mellett megtámasztott tenyerét elhúzta az üvegről, hogy aztán a derekam köré fonva azt, vonhasson közelebb magához, a szinte nulla távolságot tovább csökkentve, végérvényesen a testéhez simítva az enyémet. Az ajkaim is elnyíltak a mozdulat hatására és lehunyt szemmel igyekeztem valamiféle tartást erőltetni magamra, mert egyikünknek sem lett volna jó, ha szétfolytam volna a zuhanyzó padlóján. De amint megéreztem a simító ujjakat a számon, a szemeimet is kinyitottam, hogy küldhessek felé egy vágyakozó, szinte könyörgő pillantást, amivel azt hiszem, némán is el tudtam neki mondani mindent. Nagyon akartam már és úgy éreztem, hogy minden elhúzott perc egy örökkévalóságig tartó szenvedésnek felel meg. Amint megszólalt, csak érdeklődve figyeltem rá, mivel a spanyol nem volt épp az erősségem, de ezt a rövidke megjegyzést azért még nekem is sikerült megértenem, így egy elégedett mosolyt varázsoltam az ajkaimra, ami aztán el is tűnt, ahogy ismét beszélni kezdett. Csupán néhány szót fogtam fel belőle, de az éppen elég volt ahhoz, hogy a kezeimet az arcához vezessem, egy újabb csókot harcolva ki magamnak tőle, míg végül elszakadtam tőle, hogy az ajtó irányába pillanthassak.
-Tudod... az a vicces, hogy csak néhány dolgot értettem meg, de az már bőven elég volt... -tereltem ismét rá a tekintetemet, hogy aztán a hajamban lévő kezét elhúzhassam onnan, finoman fonva át az ujjaimmal az övéit, hogy így húzhassam ki magammal az immár elzárt zuhany alól.



• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Téma: Re: Down the darkest road something follows me -[QuakeRider]

Vissza az elejére Go down

Down the darkest road something follows me -[QuakeRider]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Similar topics

-
» Fire meet gasoline -[QuakeRider]
» damn ur kiss & the awful things u do -[QuakeRider]
» Lány + Fiú + Sivatag = ???

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: A világ más pontjain :: Észak- és Dél-Amerika-