» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

nincsen


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Máj. 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
❀ Lila virág ~ Thanos&Wanda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
477
∆ Tartózkodási hely :
⊹⊹⊹ next to the Crazy One



Téma: ❀ Lila virág ~ Thanos&Wanda Szomb. 14 Jan. 2017, 18:17



Thanos & Wanda
Sledgehammer...


Lépteim tompán visszhangozza a csillagtenger körülöttünk. Felnézek a tiszta éjszakai masszára, és néma gyönyörrel csodálom és tisztelem végtelen hatalmát. Elsőre csodálatot érzel, mikor megpillantod. Másodjára még él benned az első élmény lenyomata. Harmadjára közömbösséggel viseltetsz. És idővel már csak a megszokás uralkodik el rajtad. Néhány futó pillanatra elfeledkezem a kínról, minek köszönhetően hagyom láthatatlan lábnyomaim a feketés peremen, haladva eléd. A mellettem zubogó csapat szertefoszlik, s gépeik meteorként húzza maguk után csillagtengerük. A permetezett szellő arcomra simít. Alig választ el három törmelékcsokor tőled. Megmászom az elsőt. Ujjaim olyannyira hozzászoktak már a kavicsos barázdákhoz, hogy nem lep meg a fájdalom, mit a bőrömön tapasztalnom kellene. Érzem a savként maró szavakat, miket hosszú hetek óta bujtatok. A bátorságom felzabálja a koponyavázra feszített leplem. Kezemmel újabb köveket mászok meg. A Hozzád vezető út rögös, és kellemetlen. Mint Te magad.

- Hívattál? - érkezem tompán a kijelölt kör közepére. Lebegőtrónodon ücsörögsz, ahogy mindig is teszed. Elfog a tompa rosszullét. Szeretnék elmenekülni, szeretnék lemondani az egész ostoba önfeláldozásról. Úgy érzem, csupán napokat vesztek el, amiket tölthetnék hasznosabban is. Hiszen, ha készen állsz rá, és megindítod hullámod, az erejével nem bírunk majd el.
- Ki lesz a következő? - közömbösen kérdezem, de ujjaim ökölbe feszülnek. Nem szisszenek fel, de biztosra veszem, hogy körmeim már a húsomba vájnak az izgalomtól. Rettegek a nevektől, mik előbukkanhatnak belőled. És nem kerüli el a figyelmem, hogy tanácsosaid sehol sincsenek. Körbe járatom tekintetem, még meg is pördülök tengelyem körül, de ... Miért vagyunk egyedül?
Fogalmam sincs, mikor ereszt fel ökölbe szorított kezeim, de lomhán megállapodok egy ponton. Le kell nyelnem a fejemre telepedő feszültséget. Érzem, hogy izzadok. Borzongok. Hányingerem van. Soha, soha nem voltunk még kettesben. Talán...
- Legyen az bárki, végzek vele! - jelentem ki határozottan, de csupán hangom csalhatja meg füleid. Én magam láthatóan reszketek, miközben trónod háttámláját bámulok. Esetleg Drax került terítékre? Ha Carolról van szó, megmagyarázhatom, hogy Hulkkal nem bírtam el. Ha pedig Clint az, ami miatt ez a feszültség ilyen mérhetetlen erővel megnövekedett, megmondom, hogy túlerővel volt. Igen. Legyek határozott. Akkor nem bukhatok el... A hazugság mindig legyen pontos. Sok jelentéktelen információval. Mint például, hogy a Clinttel vívott harcom során, miféle eszközöket hajítottam hozzá. Igen, erre lesz szükségem.
- Thanos? - magam sem tudom mi történik, de lábam előre billen és lépek feléd egyet - Miért vagyok itt? - kúszó, marcangoló érzés szalad végig gerincem mentén, belemarva koponyámba. Bárhogyan is, a vörös felfejlik ujjaim körül. Készen állok megvívni veled, ha...





• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
47
∆ Tartózkodási hely :
∑ ON MY THRONE



Téma: Re: ❀ Lila virág ~ Thanos&Wanda Szomb. 11 Feb. 2017, 20:29



I will destroy your soul

Wanda & Thanos



 Súlyos pillantásom a göröngyös birodalom közepén álló lány vékony alakjára esik. Rád. Tekintetem hamarabb ragad meg, mint ahogyan székem feléd hajtja az energia, mivel irányítom. Ujjaid körül bolyongó vörös felhőd láttán ravasz mosoly villan föl arcom barázdáin. Nyelek egyet. Hallom minden egyes lélegzetvételed, olyan csend ül körülöttünk. Sőt. Érzem is. Érzem minden mély, szabályos légfuvallatod a homlokomon, amely elhagyja tested.
- Te választottad ezt. - nyögöm erőteljesen hangszínen, miközben felegyenesedve trónomból, kilökve magam, két talpamra érkezem, pontosan eléd. Egyetlen karnyújtásnyira vagy tőlem. Hányszor, - mondd, hányszor álltunk már így mi ketten. Körülöttünk örvénylő csillagáramlás, de nincs más jelen. Egyetlen árva lélek sem kóborol errefelé, hogy megmentsen. Ezúttal nincsenek hősök mögötted.
Nézlek. Ebben a pillanatban annyira eltelítesz ezzel az igazai, odaadó szépséggel, hogy a szemhéjaim leereszkednek, és egy hosszú, lassú sóhaj tör fel belőlem. Szám görbéje felfelé ível mindkét oldalon. Teszek egy lépést feléd. Kikerülve formás körvonalad, mögéd lépek. Háttal állok, srégen neked.
- Ismered a szellem történetét? - kérdezem éllel hangomban, miközben kihúzva magam fejemmel a végtelenbe intek. Te nem láthatod, ez mindössze jelzés valakinek. Valakinek, aki várja, hogy eléd léphessen. Tengelyem körül fordulva szembe kerülök hátaddal, ha nem fordulsz meg ez idő alatt, s felemelve jobbom, ujjaim barna tincseiddel játszadoznak.
- Élt egykor régen egy férfi... - húzom vissza karom, s hátam mögött összefonva vaskos ujjaim, indulok meg köröket sétálni melletted - Nem volt neki semmije. Bár igazán kitűnően jeleskedett a harc terén. Egyszer azonban olyan küldetésre küldték, ahol az ellenséges csapatok vezetői elkapták őt... - pillantok mélyen ekkor szemedbe - Mikor fogságba esett, csúnya kísérleteket hajtottak végre rajta. - lesajnálóan csóválom meg fejem, kísértetiesen simítva végig felkarodon hozzád közelebb eső tenyeremmel - De megmenekült. Nem is tudta magáról, hogy átváltozott. Egy szörnyeteg lett belőle. - megragadom kézfejed, s magamhoz rántalak úgy, hogy hátad hasfalamba idomuljon. Lefogom karjaid jobbommal, balommal a végtelenbe rajzolok. - Szörnyű baleset érte őt. Minden ostoba barátja azt hitte meghalt. De azok, kik megteremtették őt, rátaláltak. S folytatták a kínzását... - búgom bele barna tincseid közé, halkítva hangerőmön, miközben katonáim felbukkanva a távolba, magukkal hozzák az irtózatos fegyvert. Amit te láthatsz, az nem több egy csápokkal rendelkező, látszólag csúnyán meggyötört férfi alaknál. - A férfitől elvették az emlékeit, megfosztották korábbi életétől. Borzasztó dolgokra vették rá, miután megteremtették maguknak. - dörzsölöm homlokom nemlegesen koponyád peremébe - Meggyilkoltatták vele Vasember szüleit példának okáért. - ha eddig nem ismertél rá a szellemre, most biztosan kimondod már fejedben nevét. Kacér vicsorgással pillantok el Tőled az érkező csapatom irányába.
- Készen áll? - intézem kérdésem csatlósaim felé, kik lelkendezve lökdösik feléd a teremtést, ki nem több, csupán lenyomata korábbi önmagának. Borzongás fut végig gerincem helyén, élvezlek nézi a karjaimban, miközben megpróbálsz (?) ellenállni, s dacolsz. Mindhiába fizikai erőd mit sem ér. Ha bűbájjal próbálkoznál, úgy fölöslegesen tennéd.
- Nem bántasz te senkit... - szorítok csuklóidra kellemetlenül tenyeremmel, míg másikkal torkodon ragadlak, hogy legalább fulladásod imitáljam - Mert még mindig oda húzol, ám ennek véget vetünk itt és most... - kacagok bele füledbe, miközben közelebb vonszollak a csáposhoz, hogy elvégezhesse rajtad az utolsó átállítást. Nem lesz többé Wanda. Nem lesz többé parancsszegés. Könyörtelenné válsz. Azzá leszel, kivé teremtelek.

*Hisz csináltam már ilyet...
Kedvesem! - Imádlak!  izgatott  


• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
477
∆ Tartózkodási hely :
⊹⊹⊹ next to the Crazy One



Téma: Re: ❀ Lila virág ~ Thanos&Wanda Pént. 24 Feb. 2017, 19:45

Thanos&Wanda
Please, don't...
Értetlenül állok előtted. Igazán aprónak érzem magam, miközben föl nézek rád. Szemeimben félelem örvénylik, mégis, ennek ellenére állam szegve, rezzenéstelen arccal állom határozott mozdulatod, miközben pontosan elém érkezel. A puffanása talpaidnak semmi ahhoz képest, miféle hangos csattanással ér le szívem gyomromba a gondolatra, hogy valamire készülsz...
Hányinger uralkodik rajtam, miközben megkerülve körvonalam, mellém lépsz. A kérdésedre megcsóválom a fejem. Érzem, hogy minden ujjam jéghideggé fagy, s biztosra venném, hogy Amerika Kapitányát sem borította be hűvösebb jégpáncél annál, amivé éppen dermedek. Megérzem tincseimet morzsolgató érintésed, és le kell fognom minden erőmmel szervezetem, hogy ne öklendezzek. Erősnek kell maradnom. -
Amint elhúzódsz, se mesédre koncentrálsz, így teszek én is. Vállam fölött hátra pillantok, keresve Téged szemeimmel. Kérdő ábrázatom ellenére azonban nem moccanok. Tudom jól, hogy a mese fontos e percben és okkal szánsz rá időt, hogy elmondd nekem. Hiszen te soha nem játszol. Legalábbis nem velem. És nem az utóbbi időben...
Megszédít keselyű táncod, amivel körbejársz, de követem tekintetemmel lépteid nyomát. Mikor szemembe nézel, engedek a kontaktusnak életre kelni. Ajkaim elnyílnak, ahogy mélyebbre zuhanunk a történetben. Próbálok rájönni, kiről szólhat a meséd. Gyanítom, a következő áldozatomat próbálod ilyen líraian előadni, de egyelőre nem avatkozom közbe. A szálakon futok, de nem jövök rá, hogy kiről mesél bariton hangod.

Épp megcsóválnám fejem, jelezve, semmi szükség nincs rá, hogy ennyire drámaian add elő, amikor rám fogsz erősen és magadhoz húzol. Gondolom mondanom sem kell, hogy az émelygésem nehéz leküzdenem. Lepillantok kezeidre, majd csóválni kezdem hevesen a fejem.
- Thanos! - hangom fenyegető, de mit sem foglalkozol vele, folytatod tovább. Hangod elérzékenyülésére, bennem csak növekszik a feszültség, nem csökken! Riadtan kapom fejem a hangok irányába, s nem tetszésem hátrálásommal is kifejezem. A lefogásod egyértelművé teszi, hogy ellenem szövetkezel e percben, így próbálok fizikai erőmmel küzdeni, de... ellened? Mit érhet harmatgyenge próbálkozásom?!
- Thanos?! - sikoltom félve, aggódva az elém táruló látvány miatt. S te csak hadarod tovább a szellem históriád. De amint Tony másik neve elhagyja barázdás ajkaid, megdermedve csuklok össze karodban. Minden erő elhagy, mert pontosan tudom, hogy a történet Buckyról mesél...
- Ne, ne, ne, ne, könyörgöm, ne! - hasít fel hangom, s próbálok felpillantani rád a hátam mögé, még sem foglalkozom velem. Élvezettel figyeled a hozzánk közeledő borzadályt, mialatt vicsorgatva fogaid megjutalmazol egy utolsó, eldöntő sötét somollyal. Fel kellett volna készülnöm rá, hogy elveszítsem csatám, de nem hittem volna, hogy majd éppen így és most...
- Thanos, könyörgöm, kérlek! - húzódom bele törzsedbe, amennyire csak tudok, hogy minél távolabb kerüljek a kettesünkhöz közeledő ocsmányságtól. Riadtan ugrom, mikor tenyered torkom köré tekered. De lefogod kezeim, védekezni esélyem sincs. Tehetetlenné válok, ismét, ellened. Megtörök!

- Kérlek... - küzdök minden maradék erőmmel, könnyeimmel küszködve, 'míg te csak húzol és húzol a félelmem kivetüléséhez. Hirtelen kapaszkodok bele Clint arcába, majd a Kapitányéba, és így tovább szépen sorba mindenkiét belevésem koponyám falába, mert nem veheted el tőlem őket! Nem lehet...
- Thanos?? - hangom elcsuklik, s hűvös ujjak, csápok tekeregnek körém. Érzem, hogy a bőrömre tapadó nyálkás pontok alatt, apróbb bizsergető szálak kúsznak a felszín alá.

És akkor felsikoltok!..

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
47
∆ Tartózkodási hely :
∑ ON MY THRONE



Téma: Re: ❀ Lila virág ~ Thanos&Wanda Vas. 05 Márc. 2017, 18:01



I will destroy your soul

Wanda & Thanos



Veszett vigyorral a hosszú, barna hajadba markolok, majd kicsavart szögbe ránthassam a fejed, élvezve, mikor vinnyogva felnyögsz, ahogy apró késszúrásokként futja be koponyád az éles fájdalom. A parázsló szemeidbe nézve egy pillanatra megdermesztem a félelmed, hogy felválthassa annak helyét reményvesztettséged. Megragadod a hajad tépő kezem, vicsorogva karmolod, rúgsz, kapálózol, harapsz talán, de egy titán ellen, akinek ereiben egy vadállat ereje pezseg, tehetetlen vagy.
Tudod, hogy elvesztél...

//TÖRLÉS//

Égzengésként ható reccsenés. Egy tehetetlenül lógó kar, egy esetlen test, egy tehetetlen bábu. Elrajzik körülünk a csapatom mocskosabb fele, hát trónomhoz ballagok egykedvűn. Letépem levetett anyagát korábbi mesteremnek és szemtől érkezem eléd. Üres, már kísérteties tekinteted láttán elmosolyodom.
- Jöjj. - borítlak be bordó köpönyegbe, egészen eltüntetve emberi darabjaid, mintha bebábozódnál. Hiszen változáson mész keresztül. Vaskos karom derekad köré tekerem, magamhoz hurcollak, majd eljuttatlak a sziklához, mely alatt álomra hajtod fejed rendszerint. Oda beillesztem alakod, majd leereszkedem oldaladra és a köves felületnek döntve hátam, melléd ülök.
- Ne félj gyermekem,.. - suttogom, nyugodalmat szóró hangszínen - Megvédelek minden világ szörnyeitől. - félmosollyal pillantok le szellemtestedre. Elhagyott a vörös áramlás, nincs többé makrancosságod. Felváltotta helyét kezeim mozdulatai. A bábommá váltál. Ha tudnád, mennyire élvezem, hogy mostantól kizárólag hozzám kötődsz majd...
- Hogy érzed magad? - húzom páncélom rücskei alól elő fehér kendőnek nevezhető anyagom, hogy letöröljem a halántékodon folydogáló véred, s elvágjam útvonalát. Törzsemmel nem, fejemmel fordulok feléd. Mosolyomban megbúvik rokonszenvem a fájdalmaddal.
Pár perc elteltével felegyenesedem, magadra hagyva téged. Megérzem kóborjaim hazaérkezését, így tisztán látom beszélnivalóm akad. Neked pedig pihenned kell.
- Hunyd le szemed. - utasítalak, s ha nem hallgatsz rám elmosolyodom és hozzá fűzöm - Vigyázom álmaid. Bízz bennem, lányom. - bólintok mélyen, majd elfordítva rólad tekintetem indulok meg a csapataim felé.

Undorít a gondolat, hogy egy bolygón osztozzam népem legaljával, de több szem többet láthat alapon, nagyobb védelemnek teszlek ki téged. S, ha az ostoba kötődésed árnyékai úgyis döntenének eljönnek érted, már nem lesz kit megmenteniük. Wanda Maximoff nem több, csupán egy megkopott név.
- Szellemem. - búgom jóízűen, majd hátrahagylak. Készakarva szándékozom atyád szerepét betölteni szemedben, hogy hűséged hozzám megbonthatatlan legyen. Épp olyan, ahogy a katona iránt éreztél. Megtörhetetlen.
Kedvesem! - Imádlak!  izgatott  


• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
477
∆ Tartózkodási hely :
⊹⊹⊹ next to the Crazy One



Téma: Re: ❀ Lila virág ~ Thanos&Wanda Kedd. 14 Márc. 2017, 15:24

Thanos&Wanda
Please, don't...
Csend és üresség. Nem több kong több hang odabenn, nincs több felsejlő arckép. Sivár pusztaság, s egyetlen lila folt. Reszketve, a semmitől telítve, riadtan botorkál jobbra, botorkál balra. Wanda elveszíti önmagát,.. nincs többé Wanda.
A szemeiben kihunynak a fények, felváltja a kísérteties függöny, s nem marad többé pír az arcon. Nincs több kedvetlen sóhaj, vagy unott nevetés. Nincs több vöröslő áramlás. A szíve befeketedik, elmarja belőle az utolsó szikrája a korábbi lénynek, legutolsó darabját is földi életének.

S megérkezik új élete teremtője.
Kérdőn, sután pillant föl, mikor az óriás megérkezik vörös szőnyegével, s bele csavarja. Az ürességtől még a félelemhez sincs elég ereje. Wanda lekopik, tiltakozó, dacoló oldala megszűnik. Szépen lassan belehal a változásba, s ahogy a Titán magához húzza őt, egy korábbi, egy vidámabb Maximoff lány a földön marad az égre szegeződő tekintettel, már-már kihűlve.
Az olcsó másolata egyensúlyát veszetten húzódik a lila melákhoz, mint egy részét képezve, egészen addig, míg bele nem ejti a kiálló szikla ürgébe. Onnan pislákolva néz föl, kutatják szemei a mellé ülőt. Ajkai elnyíltan, mintha értetlenné is válna. Pedig szó se róla, csak a döbbenet, a sokk, még nem száll tova testéből. A mogorva hang bársonyosan simogatja lelkét, s az ürességet feltölti valami képtelennel. Wanda kötődni kezd a lila óriáshoz. Közelebb araszol hozzá, mintha feltétlen nélkül megbízna annak szavába...
- Mi történt velem?? - hangja rekedtes, sápadt bőre kérdőre formálja arcjátékát, úgy andalog, úgy kívánkozik válaszért. Szomjazza, hogy megossza vele menedéke, miért érez ekkora tompaságot fejében, s szívében. Mocskos tudatlansága miatt húzódik még közelebb Thanoshoz, s belefészkeli magát annak oldalába. Fejét, homloka élén beletámasztva annak felkarjába.
- Nagyon félek... - reszketeg ajkakkal vallja meg a bestiának, kibe hitét kezdi építgetni. A csillagtenger elvarázsolja a lányt, áhítattal figyeli, hogyan keringnek körülöttük. Ekkor puhasággal simítják arcát, s a lány, mintha megriadna húzódik a háta mögötti falba. Ahogy észreveszi a bíbor foltot a lila óriás kendőjén, bocsánatkérően pillant fel rá. Mintha szégyellné, hogy eltávolodott tőle. A férfi mosolyától a lány elérzékenyül. S az apró kucorgó alakja visszakerül a lila oldalára.
A Titán felül kerekedik kettesükön, s ellép mellőle. Wanda riadt, reszketeg mozdulattal nyúl utána. Szemeiben őszinte kétségbeesés, valósággal fizikai fájdalmat érez a gondolatra, hogy Thanos eltávolodik mellőle.
- Kérlek, ne hagyj egyedül! - hámozza le magáról a kapott takarót, s felpattanva helyéről siet a lila oldalára. Reszketegen húzódik nyomába, mintegy borzasztóan megrémülve a gondolatától, hogy magára maradjon.

Lányom...
Visszhangzik fejében e szó, mi többet mondhat bárminél. Bár nehezére esik összeraknia a kirakókat, akkor is megpróbálja magát a lila óriás legféltettebb kincsének képzelni, hiszen, ha így tesz, akkor nincs miért rettegnie az ismeretlentől. És bizonyára Ő fontos! Hiszen óriási, és annyira tiszteletet parancsoló szemei vannak. A járásáról nem is beszélve. Hopp! Belekoccan a lányba, mikor megfordul.
- Szellem?? - ismétli fakón, majd a lila karért nyúl övével, hogy meggátolja távozásában -Ígérem nem zavarlak, csendesebb leszek, mint az árnyékod. De könyörgöm, ne hagyj egyedül! - szinte hadarja, miközben egyre jobban felcsavarodik a lila óriás karjára. Mit sem törődik olyan világi dolgokkal, mint a szédülés, ami kis híján felborítja. Neki most nem szabad elszakadnia tőle! Nincs semmije. De semmije. Ha elengedi a Titán, akkor beleroppan a küzdelembe. Túl sok a kérdés, keskeny a koponya.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
47
∆ Tartózkodási hely :
∑ ON MY THRONE



Téma: Re: ❀ Lila virág ~ Thanos&Wanda Szer. 05 Ápr. 2017, 08:09



I will destroy your soul

Wanda & Thanos



Bevackolva magam melléd, megropogtatom kérges részeim. Érzékelem, hogy közelebb vagy hozzám, mint bármikor, és ez büszke mosolyt csalogat arcomra. Kimondatlanul elégedett vagyok a végeredménnyel. Mint mellékterméke önmagadban idomulsz karomba, rettegsz, és fel sem merül további ellenállás részedről. Szinte már illúzióként tekintek rád. Hát valóban lehetséges, hogy Wanda Maximoff önszántából húzódjon bele félölelésembe?
- Bántott téged... - elfordítom fejem, mintha a felemlegetése is fájna az emléknek - Erős ütést mért a fejedre, azt hittem elvesztelek... - nehezemre esik elfojtani a gyomromból kikívánkozó mély kacarászást, de annyira gyönyörű e pillanat, mikor éledre fordítalak, hogy nincs hozzá szívem, hogy megóvjalak tőle - A zöld bestia... - ökölbe szorítom végtagjaim, majd mély sóhajt táplálva vázam alá feszítem magam. Enyhén oldalra fordított fejemen igyekszem vonásaim határozottságát megőrizni, míg szemöldökeim vonala felfelé szökell. Szemeim kutatják apró tested, látni akarom fel villan e bármi, mit tudatalattid a zöld szörnyeteghez köthet, igazolva engem?!
- Nincs mitől... - búgom mámoros édességgel fűszerezve a valódi gyilkosságomat leplezve - Már mellettem vagy, vigyázok rád. - mosolyodom el, mikor tekinteteink összefonódnak. Valóságos hányingerem támad a gondolatra, hogy ennyire puhán beszéljek, de a szükség - mindig, minden alkalommal azt tettem, amit helyesnek gondoltam. És bármire kész voltam! Ez most sincs másképpen. Kell nekem a lány, hát megadom cserébe, amire vágyik. Letörölném a vérét, de megriad. Csak miután észreveszi, hogy miért érintem simul ismét hozzám. Elmosolyodom, végül magára kívánom hagyni, de mintha hozzám láncolná láthatatlan bilincse, siet utánam. Kérdőn fordulok hátra, valóban meglep kötődése, ahogyan apró testének közelsége is. Szinte lepattan rólam, de utána nyúlok, hogy megtámasszam!
Tekintetem leugrik karomra, mibe belekapaszkodva próbál meggátolni a távozásban. A pofám undorító vigyorba feszül, ahogy elszavalja bármire kész - csak mellettem lehessen! - Ó, hát nevedre sem emlékszel már? - simulékonyan gördítem végig ujjaim peremét arcéleden, közben megjátszott szomorúsággal sóhajtva el bánatom - Ha,.. ha ennyire félsz magadra maradni, akkor jöjj hát! - karomról óvatosan lehámozom az apró kezét, majd mélyen bólintva invitálom magammal. Megindulok, bízva benne követ, de pár lépés után jobbnak látom, ha nem viszem magammal első körben tanácsosaim elé, hiszen még a végén elszólják maguk.
- Vagy... - pillantok végig gyenge, botladozó alakján - ... inkább én maradok veled, amíg elalszol. - ragadom meg, majd óvatosan terelgetni kezdem a fekhelye felé, háta mögött megforgatva szemeimet. Idővel erősítem majd lelked, és fegyverré formállak. Ma a bizalmad akarom, semmi mást!




• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
477
∆ Tartózkodási hely :
⊹⊹⊹ next to the Crazy One



Téma: Re: ❀ Lila virág ~ Thanos&Wanda Kedd. 18 Ápr. 2017, 19:08


thanos&wanda
lila virág

Sápadtan, fakón pillant fel a lila óriásra, szemei kérdésekkel teliek. Ajkai elnyílnak, cserepesre száradnak, hiába nedvesít rajtuk. Feszeng, fél, reszket. Hiába az irdatlan nagy alak, 'mi védelmezően foglalja el oldalát, kétségek gyötrik. Felkapja fejét, mikor a mély, sűrű hang elmeséli történetét. Szívja magába annak szavait, féloldalra billentve fejét. Enyhe pironkodással kutakodik elméjét fátyol alá borított koponyája sűrűjében, lesütve szemeit.
- Nem emlékszem... - zavartan hadarja el, rettegése nem mulandó. Lopva néz fel oldalára, majd ajkait morzsolgatja össze. Karjaival átöleli karcsú vonalát, beletemetkezik felhúzott térdeibe. Kutatja, keresi a képet, hogyan harcol ő egy zöld bestiával, de nem leli a válaszokat. Aggasztja mindez, mégis meggyengült sóhajjal állja útját a további kutakodásnak.
- Hol voltál, mikor ez történt? - int bátortalanul karjával feje felé. Thanos mosolyát látva további félelme csillapodik, mellkasa mégis hevesebben emelkedik - süllyed a kelleténél. Zaklatottá válik. Hiába kézzel fogható a tény, bárhogy is babusgatja a lila árnyalat, bizonytalan. Hatalmas üresség tátong benne. Minduntalan homályában kéken fénylő gyémánt ragyog, minek jelenlétével nem képes megbirkózni. Ősz hajszálak, puha tenyér, és melegség... Lehajtja fejét, elfordítja a Titánról.
Az eltávolodásra riadtan, sután felel. A lila óriás után szalad, sietősen. Képtelen a csillagtenger alatt egyedül megmaradni, megküzdeni a belső démonaival. Az ősz hajú, kéken fénylő gyémánttal...
Beleidomul a hatalmas karba, ami megakadályozza elestét. Finoman hámozza le magáról, majd oldalra biccentett fejjel, fölfelé tartott állal csóválja a fejét. - Semmire, csak... - a simogatásra megdermed, fél tőle, láthatóan idegenkedik ettől - Igen, rendben. Én... - hebegi, miközben komótosan ballag a lépteit elnyújtott titán mögött - Emlékszem valakire! - félmosollyal oson Thanos oldalára, valamivel megelőzve vonulásában, hogy láthassa reakcióját. Hiába szégyelli nem Thanos az, kire szíve emlékezni kényszeríti, boldog, hogy egyáltalán van valaki. - Emlékszem egy fiúra... - tekintete ugrál, szökken, miközben elhelyezkedik a szikla peremén - A nevére nem. Arra sem egészen, hogy néz ki... de ősz haja van, égnek meredő, és ég-kék szemei vannak... Kéken ragyog, de ez talán őrültség. Vagy nem?! - pillantása reménykedő, bízik benne olyasvalaki lehet, 'ki létező, s közeli-hozzátartozója.
Letelepszik ott, hová terelgették gondosan, majd belebújik a köpenybe, amit hátrahagyott, az alól keresi a lila óriás tekintetét. Mosolyog, örül. Hiába emléktelen, van valakije aki óvja álmait. Ennél többet nem kívánhat...


kis cukrom'
imádlak zavarba jöttem  ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
47
∆ Tartózkodási hely :
∑ ON MY THRONE



Téma: Re: ❀ Lila virág ~ Thanos&Wanda Szomb. 29 Ápr. 2017, 22:01



I will destroy your soul

Wanda & Thanos



Bágyadt mosollyal pillantok végig törékeny testeden. Ha nem tudnám, hogy tiéd a gyémántom ereje, azt hinném olyan porszem vagy, mint akármelyik másik földi teremtés. Mégis, elnézve téged ott motoszkál körülötted a nyers erő, a végtelen hatalom, bejárva minden porcikád és mindez olyan magaslatokba emel, hová az én kérges, sebes szívem is fohászkodik. Sejtelmes mosollyal tudatosul bennem, megkaphattam ezt. Elnyerhettelek. Mocskos módon tudhatlak magaménak, elsajátítva elméd, felkarcolva belső falaidra az általam neked szánt múltat, elsatírozva minden fölösleges orcát emléktáradból. Mindezt olyan büszkén, olyan örömittasan nézve végig, hogy az már szégyen. Talán soha nem ismerném be, de egyáltalán nem bánom, hogy halandó létedre visszatértél akkor a halálból, hogy most ismét enyém lehess. Azt hittem a harcom érted ott véget ért. Kedvenc lányom, Gamora elvesztése után feladtam a reménykedést, bárkit majd e polcra tehetek. De most, veled, tudván képes vagyok elpusztítani a bolygód, vele mindenkit, aki valaha fontos volt neked, már tudom ez nem képtelenség. Lehetsz te legújabb, leghűségesebb gyermekem és szolgálhatsz. Az idők végeztéig. Lepaktálok lelkedért magával a Halállal és megpecsételem sorsod Boszorka. Megfordíthatatlan sötétségbe száműzlek, honnan már nem lesz több kiút. Teljes egészedben hetedik gyémántként ragyogsz majd nekem. Úgy, ahogy lennie kell. Idővel pedig megszerzem a kéket is. A fivéred. Úgy bizony. Szükségem van rá. De ne hidd, hogy ebbe a sorolásba még felvésem Víziód is. Neki szörnyű halált kívánok. A tenyeremben fogom összeroppantani a fejét, megtartva magamnak azt, ami jogos jussom.
- Jobb is így. - bólintok mélyen. Elszánt pillantást vetek a távolba, mintha most is lidérced keresném. Jól tudom a Hulk mennyire fontos neked. Ezért nem bánom, ha felkerül zöld formája leggyűlöltebb személyeid közé. Az első helyet mégis másnak szánom. A kérdésedre szomorkásan fordulok feléd, mintha valóban borzasztó dologról beszélnénk. Miféle arcot vésnék törékeny képedre, ha elárulnám mindvégig hátad mögött álltam, lefogva tested, hogy ne tudj védekezni?!
- A többi féreggel küzdöttem... - fogcsikorgatva vicsorgok, kifejezvén neked valódi gyűlöletem, melyhez túl sok színjátékom nem szükségeltetik.
Eltávolodom tőled, de te követsz. Úgy, ahogy lennie kell mostantól.
Belém csapódsz. Megpróbálom lágyulttá formálni kérges pofám, ami nem egyszerű. Bár nem izzadok, megküzdök vele, nehogy elrontsam szerepem. Nem venném a szívemre, ha újra az agyad sütésével kellene próbálkoznom, mert nem hinném, hogy túlélné halandó léted. Aggodalmas, szinte háborgóan mérges pillantás villan át képemen, mikor az a bizonyos szó elhagyja csöpp ajkaidat. - Csak??? - kapkodom tekintetem, a kelleténél talán agresszívabban reagálok. Képtelenség! Nem tudom elhinni, hogy mindez nem elég ahhoz, hogy elvágjam fonalaid. Dühödten pillantok le rád, miközben te meglehetősen sután ácsorogsz előttem. Megindulok, hogy kövess, de türelmetlen légzéssel morgok előtted. Amikor is elhangzik az a bizonyos mondat megtorpanva kapom tekintetem utánad. - Melyikre? Hm. Kire? - javítok, finomítok. Fogaim kegyetlen csikorgatása a világűr tudtára adhatja, a Titánuk haragos! Megállva nézek utánad, ahogy elhaladsz tőlem és helyedre telepszel. A fejem csóválni kezdem. Melyik nyamvadt hangya az, amelyik még most is fejedbe ólálkodik?!?!? Dühöm lepleznem kellene, mégis úgy érzem játékom kicsinyes és legkevésbé sem őszinte. Feszülten ülök le melléd. Mindvégig a távolba révedve. Fejem lomhán, nyikorgatva fordítom feléd. A szám eltátva fogadom be, hogy fivéred az, akire még most is emlékszel. Orrlukaim kitágulnak, nehezen emelkedik mellkasom, majd dőlök hátra a hűvös, nyirkos perembe. A fejem csóválom közben. Tudom, hogy válaszra vársz, így feléd pillantok.
- Ő az, aki a legnagyobb veszélyt jelenti. - halkan jegyzem meg, majd lepillantok rád - Ha találkozol vele, elhozod nekem. Megértetted? - hangom ekkor válik fenyegetővé, majd türelmetlenül morgok melletted - Rajtam kívül nincs senkid. A kék fiú az ellenséged. Mindegyikőjük az. Te pedig nekem tartozol hűséggel. Ha ezt elfelejted... - orcádra simítok - Magam öllek meg. - fordítom el a fejem rólad, majd türelemmel ücsörgök oldaladon. Érzem, hogy megfeszülsz. Hallom szíved őrjítően felgyorsuló dobbanását. De tudom már, hogy mi a dolgom veled. Te pedig engedelmeskedni fogsz. Különben megöllek. Most pedig semmi másod, csak az életed.
Ha értetlenkednél, ütésemmel altatlak. A te döntésed... Ha engedelmeskedsz;
- Aludj el. Ébresztelek, ha itt az időd... - dalolom, majd addig maradok melletted, amíg a félelem álomba nem ringat. Vége. Többé nincs kedvesség, cirógatás, öröm, babusgatás. Harcos leszel. Az én katonám...



• •


Köszönöm a játékot Édeske!  kacsint  szeretés  szeretés  szeretés  szeretés
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Téma: Re: ❀ Lila virág ~ Thanos&Wanda

Vissza az elejére Go down

❀ Lila virág ~ Thanos&Wanda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Thanos
» 5. felvonás - Thanos
» Whispers in the dark - [Wanda&Thanos]
» Yamanaka birtok
» Szabad Játék (1)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Lezárt játékok-