» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
You missed me, Sis' - Leana & Daario

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Kor :
462
∆ Tartózkodási hely :
Asgard



Tárgy: You missed me, Sis' - Leana & Daario Hétf. 02 Jan. 2017, 15:52



You missed me, Sis'
Leana & Daario

Izgatottan tértem haza Alfheimből. Az időzítésem úgy esett, hogy apámhoz csatlakoztam, ki akkor tért haza csapataival. Leana tudta, hogy nem Jottunheimből érkeztem, hiszen pár napja hollóval üzentem neki. Tudja, hogy az elfek birodalmában voltam, hogy megköszönjem Nimellos király támogatását. Az uralkodó fogadott, és marasztalt, én pedig elfogadtam a felajánlását. Így az úttal együtt 3 napot töltöttem el azon a csodás fennsíkom, ahova szívem mindig visszahúz. Azt a csodát, ami Alfheim világát körül öleli még asgard dicső csarnokai, vagy magasztos fennsíkjai sem múlhatják felül szívemben. Megírtam Leananak, hogy egy kivételes lánnyal találkoztam, aki szó nélkül tűnt el egy vörös sárkányt megülve. És azt is tudja, hogy ajándékot küldött nekik Nimellos uralkodó. Ám a tegnap esti ünnepélyen bár megöleltem Őt, mégsem volt alkalmam sem Astraval sem pedig Leanaval beszélgetni. Leana szó nélkül vonult el egy Alfheimi harcossal. Kevannal többször is volt alkalmam beszélni a háború három éve alatt, tudom, hogy becsületes és egyenes férfi, így nem volt ellenemre, hogy megismerjék egymást. Apró mosollyal az arcomon vonultam vissza lakomba. Nem élveztem a vezérek beszéde utáni győzedelmi lakomát. A gyomrom képtelen megemészteni, hogy miért ülünk tort a holtjaink sírján... túl sokan vesztek oda a jégóriások ellen, túl jó harcosok.

Reggel, ahogy a pirkadat első sugarai bevetülnek függönyöm mögül, ágyamból kikelve lemosdok, majd felveszem hétköznapi öltözékem, s zsebeimbe helyezem Leana ajándékát. Nem vagyok biztos benne, hogy látom őt, de ismerem már annyira, hogy az elsők között fog felkelni.
Sem Vort, sem pedig Kind nem maradnak szobámban, így míg Kind a csizmám rejtekére kerül, Vortot hüvelyével együtt oldalamra csatolom. A legtöbben még alszanak, a lakoma késő hajnalig tartott. Még felhallani, ahogy a legkitartóbbak ittasan és hangosan röhögnek a győzelmi csarnok kifosztott asztalai mellett, ám a lakosztályokból kiszűrődő hangos horkolás egyértelművé teszi, hogy bizony a palota népe mélyen alszik. A személyzet pehely léptekkel oson az ajtók előtt, én pedig fejemmel biccentek feléjük. Utam a friss levegőre vezet, ki egészen a hátsó virágos kerthez. Innen belátni az egész fennsíkot, ami palotánk alatt terül el. Az uradalmunk határait még így sem látjuk szabad szemmel, hiszen az jóval a hegyeken túl terül el, közvetlenül a főkirályi palota határánál. Igen, Odin király nagy becsben tartja apánkat és az ő felmenőit, így bőségesen mért, mikor a birodalomból egy jókora részt adott családunknak.
Séta közben Leana leomló fürtjeit pillantom meg, miközben ő a távolba réved. Mögé osonok, nesztelenül, s váratlanul tenyereim a szemeire helyezem.
- Na ki vagyok? - még kitartom a fogást pár másodpercig, és várom, hogy megforduljon, bár már minden bizonnyal felismerte a hangomat. Ezt az orgánumot nem nehéz beazonosítani.
- Nem tudtál aludni, Kishúgom? - kérdem tőle mosollyal arcomon. Öröm nézni, ahogy a fény megvilágítja haját, és kedves arca visszamosolyog rám. Gyönyörű lány mindkét húgom, ezért nagy öröm szívemnek látni, hogy mindketten jól vannak, nem esett bántódásuk, amíg a háborúban voltam. Végtére is... nem voltam itt, hogy megvédjem őket a semmirekellőktől...
- Tegnap nem tudtunk beszélni... Hogy vagy? De... még mielőtt bármit mondanál, hunyd le a szemed! Nem ér lesni! - ha követi utasításaimat, akkor a nyakába akasztom azt a nyakláncot, amelyet Nimellos király küldött neki. Míg Astra medálja az egy nap alakú vörös ékkő, addig Leananak egy tengerkék és fehér színezetű, hold formájú sárkánykövet választottam. A medál udvara gyönyörűen megmunkált ezüst, rajta egy ezüst láncon. A kő érdekessége, hogy fényesebben ragyog, mint a gyémánt, de sokkal ritkább és tisztább annál. Abból a hegységből bányásszák, amely a sárkányoknak ad otthont.
- Mostmár kinyithatod! Nimellos király üdvözletét küldi családunk hölgyeinek. Ezt Neked választottam az elfek kincsei közül. Remélem tetszik. - szemben állok vele, a nyakékre pillantok, és figyelem néhány másodpercig, ahogyan a fénysugarakat tündöklően veri vissza a kristály.
- És még valami... - kezemmel felsőm buggyosabb zsebébe nyúlok, és előveszem azt a virágot, amelyet a sárkányok hegyéről szedtem neki. Majdnem az életembe került, ám hála annak a titokzatos lánynak, a vörös hibiszkusz, amit oly régóta kutattam, végre kishúgomhoz kerülhet.
- A helyi mondák szerint a virág attól lett ilyen mélyvörös, mert a sárkányok tüze táplálja a gyökereit. Kérlek, nagyon vigyázz rá! - suttogom neki.
- Node, tényleg, mesélj! Mi történt, amíg oda voltam? Megtanultál vívni? És, hmm.. szóval tegnap egészen véletlenül megláttam, hogy Kevannal sikerült összefutnotok. Mit gondolsz róla?


Leanának▼ Bocsáss meg, hogy megvárattalak, Kishúgom! Sad

• •


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
36
∆ Tartózkodási hely :
○ Alfheim



Tárgy: Re: You missed me, Sis' - Leana & Daario Hétf. 23 Jan. 2017, 17:20

Daario & Leana
my brother, my hero


Megannyi apró gondolat szállingózik a fejemben, melyeken képtelenség volna hálótermem négy fala közt őrlődni. Az ünnepség estéjén maradandó élményeket szereztem, olyanokat, melyekről már most tudom, hogy létezésem végéig elkísérnek majd. S habár eleinte úgy terveztem az est nagy részét a családommal töltöm, ezen számításaimat először Pedar, majd Kevan felbukkanása húzta keresztbe. Bár őszintén bevallom, Katonám felbukkanása csak örömmel töltötte meg a szívemet, s mivel családtagjaim is el voltak foglalva egyéb teendőkkel, így nem bántam, hogy az estémet Vele töltöttem.
Azonban tisztában vagyok azzal, hogyha nem is hosszú időre, de legalább egy kevésre el kell majd rejtenem Őt a szívemben, kiűzve pár pillanatra az elmémből. Ám ez közel sem megy olyan könnyedén, mint reméltem. Bármennyire próbálok másra koncentrálni, a virágok illatára, vagy szirmaik lengésére, melyet a lágy szellő idéz elő, Kevant egyszerűen nem tudom elfelejteni. Ez a tudat pedig mosolygásra késztet. Az éjszakai sétánk, a beszélgetésünk, a csók... mind-mind olyan emlék, ami újra s újra végigjárja egész lényemet, én pedig boldogan veszek el bennük.
A valóságba ismerős érintések húznak vissza, s Fivérem kérdése hallatán az arcom is felragyog. Ó, hányszor fohászkodtam ezért a percét! Hányszor kértem az Isteneket, hogy épségben hazahozzák a katonáinkat, Atyámat és természetesen a Fivéremet. S imáim a minap végre meghallgatásra kerültek.
Játékos válaszon töröm a fejem, de ahelyett, hogy megszólalnék, inkább megfordulok és azon nyomban imádott Fivérem karjaiba vetem magam. Noha tudtam, hogy pár napot Alfheim-ben töltött, addig még se tudtam megnyugodni, míg nem találkozhattam vele újra személyesen. És most itt volt végre. Ennél boldogabb pedig nem is lehettem.
- Nem igazán... Alig vártam, hogy végre újra lássalak! - Kiengedem az ölelésemből, s kíváncsian figyelem minden mozdulatát. Ajkaim mosolyra szélesednek, mikor meghallom a kérdését. Nem is Ő lenne, ha nem rögvest az épségem felől érdeklődne. Szóra nyitom a szám, ám újabb utasítást kapok, így inkább annak engedelmeskedek. Lehunyom a szemeimet, s várom, vajon mi fog történni. Rögtön megérzem a hideg fémet a nyakamon, kezem automatikusan érte is nyúl, míg Daario azon igyekszik, hogy a helyén is maradjon az ékszer. Nimellos király ismét túlságosan bőkezűen bánt velünk, ezt anélkül is meg tudom állapítani, hogy akár látnám a nyakéket.
Azonban mikor szemeimet kinyithatom, s megpillantom az ékszert, elámulok. Ilyen gyönyörűségre egyáltalán nem számítottam. - Ez egyszerűen csodálatos, Daario! Nagyon, nagyon tetszik! Köszönöm... - Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna, s ezzel a tudat, a gesztus, bizony még apró könnyeket is csal a szemembe. Ezt Nimellos királynak is meg kell majd köszönjem. Nem mintha mindez nem lenne elég ok a boldogságra, Fivérem még készült valami mással is. Mosolyogva fejemet rázom és felvont szemöldökkel figyelem, ezúttal vajon mit húz elő a zsebéből. Viszont amint megpillantom a növényt, újra elakad a lélegzetem.
- A vörös hibiszkusz... - Suttogom magam elé, s megbabonázva figyelem a gyönyörű virágot. Az alfheimi mondát hallva azonban újra mosolyogni támad kedvem. Mindig is imádtam a legendákat és valóban örülök, hogy ehhez a virághoz is kapcsolódik egy. - Nagyon fogok vigyázni rá, ígérem. Főleg, amiért tudom, micsoda veszélybe kerültél miatta... - Nyújtom a kezem a virágért, hogy ujjaimmal óvón körülölelhessem. - Bár arról a világos hajú istennőről még szívesen hallanék. Arról a hölgyről, akinek sikerült megbabonáznia a Fivéremet. - Ajkaimra szélesebb s szélesebb mosoly húzódik, s alig várom, hogy halljak valamiféle tündérmesét kettejük találkozásáról.
- Hm, ez a sok kérdés! Ám jól tudod, hogy Rajtad kívül senkivel sem tanulnék vívni... Tehát, most, hogy visszatértél, tartozol nekem pár leckével. - Nevetem el magam, miután szóba hozza a vívást is, ám jókedvem alább hagy, mikor Kevant név szerint megemlíti. Érzem, ahogy arcomra pír szökik, s mintegy reflexszerű védekezés gyanánt, ajkamba harapok, mielőtt még bármit elfecsegnék. Tudom, hogy Daario-ban megbízhatok, hogy bármit elmondhatok neki, mégsem tudom, hogy ezúttal, Kevannal kapcsolatban mit szabadna mondanom.
Azt terveztem, hogy kimérten válaszolok a Katonámmal kapcsolatos kérdésére, hogy rezzenéstelen arccal reagálok, mintha semmit sem jelentene. Nos, ez egyértelműen nem működött. - Mit gondolok róla? Miféle kérdés ez? Nem szoktam Kevan-on gondolkodni... - Amint a szavak elhagyják ajkaimat, úgy világosodik meg elmém, s szinte egyre biztosabbá válik, hogy félreértelmeztem a kérdését. Kezemmel automatikusan a bal csuklómhoz kapok, amin korábban ott volt az a kendő, melyet tegnap Kevannak ajándékoztam, s ruhám ujjának szegélyét lejjebb húzom, nehogy ez az apró hiányosság Daario-nak is feltűnjön. Hiszen már így is különösen viselkedem. - Vagyis... Kevant valójában akkor ismertem meg, mikor a háborúba indultatok, tegnap pedig véletlenül találkoztunk és elkísértem Odin palotájába. - Hűvös hanggal, rezzenéstelen arccal közlöm a tényeket, majd veszek egy nagy levegőt, hogy folytathassam. - Tudod, Ő egy igazán kivételes férfi. Más, mint azok, akikkel korábban beszélgettem egy-egy ünnepség keretein belül. Kevan kedves, figyelmes, udvarias és védelmező. Valahogy akárhányszor bajba keveredem, hirtelen feltűnik a semmiből és megment. - Eleinte még tudom tartani a közönyös hangsúlyt, de ahogy egyre inkább elmerülök a mondanivalómban, úgy lágyul a hangom, s a végére már szinte csicseregve beszélek. Arcomról nehezen olvad csak le a mosoly, Fivérem tekintetét azonban igyekszem kerülni. Talán nem szabadna megsejtenie, hogy bizony a Kevannal történt találkozásom mélyebben érintett, mint illendő lett volna. Ám ez ellen nem tudok mit tenni, s való igaz, nem is áll szándékomban. Inkább azért fohászkodom újabban, hogy újra találkozhassak a Katonámmal, de talán mindez pusztán hiú ábránd, s nem szabadna ilyenekben reménykednem.
Megszorítom a kezemben lévő vörös hibiszkuszt, majd végül tekintetemet felemelem a Fivéremre. - Talán az előbb kicsit elragadtattam magam. Viszont visszatérve a vívásra, pár leckének valóban örülnék, ha lesz egy kis időd a húgodra. - Pislogok, nagy szemeket meresztve, hisz ezzel mindig hatni tudok rá. - És az alfheimi utadról is szívesen hallanék még, úgyhogy mesélj kérlek. - Kérlelem, s bízom abban, hogy az utóbbi három év nem vértezte fel annyira, hogy ne lágyuljon el a szíve, ha a kishúga könyörög neki. Ennél jobban ugyanis nem tudnám elterelni a szót Kevanról, vagy az iránta ébredező érzéseimről, ám talán az is lehetséges, hogy attól félek, hogyha kimondom ezeket, akkor egyszerűen csak tova szállnak. Ezt pedig egyáltalán nem akarom.





 castle on the hill  | Drága Bátyuskámnak sok-sok szeretettel ♥

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Kor :
462
∆ Tartózkodási hely :
Asgard



Tárgy: Re: You missed me, Sis' - Leana & Daario Hétf. 23 Okt. 2017, 00:59



You missed me, Sis'
Leana & Daario

Üdítő találkozásom Leanaval a legkellemesebb meglepetés volt e reggelen. Még nem firtatom, miért révedt a távolba oly elmerülten, de rá fogok kérdezni. Talán köze van a tegnap este történtekhez. Ha Kevan megbántotta, Odin a tanúm rá, hogy betöröm az arcát!
Mikor hátulról befogom szemeit, szavai helyett ölelésével tisztel meg. Hangos kacagás tör ki belőlem, ahogyan ragyogni látom őt, és még nagyobb boldogsággal tölti el szívem, hogy mindezt a jelenlétem okozza. Feje búbját lágyan megpuszilom, majd engedek az ölelésen, ahogyan szavait intézi felém.
S bár ajkai azt mondják, hogy a viszontlátásunk okozta türelmetlensége miatt nem tudott aludni, mégis, valahol a szívem mélyén érzem, hogy más is hozzájárult ahhoz.
Végül hunyorogva méregetem, de inkább az ajándékozás mellett döntök, remélve, hogy őszinte boldogságot varázsolok orcájára. Az előbbire pedig visszatérek majd...
A nyakék a helyére kerül, s meghozza az elvárt hatást.
- Örülök, ha tetszik, Húgom! - mosolyom őszinte, megkönnyebbült. Reméltem, hogy eltaláltam az ízlését, ám tisztában vagyok vele, hogy Leananak nem kell ékszer, elég egy mezőről letépett virág is, hogy mosolyogni lássam. De visszatérésem emlékezetessé akartam tenni. Nem véletlen, hogy megmásztam a sárkányok hegyét is, hogy a legendás virágból is végre hazavihessek egyet. Majd, mikor átveszi, a "bizonyos lány" felől kérdez. Írtam neki levelemben róla, ám mégsem készültem fel válasszal, ha rákérdezne. Hiszen olyan gyorsan eltűnt, mint ahogyan érkezett. Annyi bizonyos, hogy nem maradok tétlen, és visszamegyek megkeresni őt.
- Kíváncsiságod megtisztelő, mégis.. bárcsak többet tudnék mondani róla... - nagyot sóhajtok, és gyengéden kézfejét megfogva egy pad felé húzom. Leülök, majd őrá pillantva várom, hogy hasonlóképpen tegyen. - Tudod, most láttam először sárkányt. Hatalmas lény volt. Vörös pikkelyei voltak, akár egy páncél. A szeme az öklömnél nagyobb, a fogai pedig akárcsak Kind pengéje. Egyben megenne bármelyikőnket. A tüze pedig megolvasztana bármilyen páncélt. Félelmetes volt. De az a lány... megmentett. Szót értett vele. Mintha értene a nyelvükön. Magam sem tudom megmagyarázni... de nem láttam még ilyen gyönyörű elf nőt. Bárcsak... megkérdezhettem volna a nevét. De elrepült, a lány hátán. Meglovagolt egy sárkányt... - belegondolni is félelmetes, de testközelből láttam az egészet. Szeretem a titokzatos nőket, de náluk csak a veszélyes nők vonzanak jobban. Talán épp emiatt fogott meg ennyire.  
Végül csak húgomra terelődik a szó, és faggatni kezdem.
- Azokat a leckéket még ma elkezdjük bepótolni, Húgom! - bólogatok lelkesen, hiszen apánk Odin tróntermébe volt hivatalos, a hadjárattal kapcsolatos eszmecserére. Szerencsére engem kihagytak, így van lehetőségem a szeretteimmel lenni.  
Bármennyire is próbálkozik Kevannal kapcsolatban titkolózni, olyan gyorsan zavarba jön, mint még soha ezelőtt. A szépítés a végén már hiábavaló, vak lennék, ha nem tűnne fel, hogy van közöttük valami. Babrálja a kezét, kipirult, és mindenhova néz, csak rám nem.
- Figyelj, ez mind szép és jó, de az tested és az ajkaid másról beszélnek. Előttem nem kell titkolóznod! Kevan a barátom, s mindaddig az is marad, amíg jól bánik Veled. Azt akarom, hogy boldog légy, és ha ezt ő megadhatja, nem állok az utatokba... Ha tudok segíteni... kettőtöknek... ne tartsd magadba. - most lehet zavarba hozom őt, s talán nem is akar róla beszélni többet, de nem tudom nem észrevenni, hogy amikor a férfiról beszél, mintha nem is az a Leana lenne, akit én ismertem. Ha nem akar beszélni róla, tovább nem faggatom, az is lehet, hogy még ő sem tudja, hányadlábon áll az érzéseivel.
És észrevehetően tereli is a témát, így végül belemegyek, és válaszolok a kérdéseire.
- Mondjuk a reggelink után? Nem messze van egy kis tisztás az erdőben, ott még nem próbáltuk, máshol viszont mindig lebuktunk. Talán atyánk "szemei" oda nem látnak el... A gyakorlókardok megvannak még, Leana? - kérdezem testvérem szemöldököm felhúzva, majd így folytatom... - Mesélek még Alfheimről, de... üres gyomorral nem forog úgy a nyelvem. - a hasam ebben a pillanatban kordul fel olyan hangosan, hogy csak imádkozom, hogy ne verje fel a várunk népét. - Friss kenyér illatát érzem! Osonjunk le a konyhába! Nézzük meg, mit tudunk elcsenni, és útközbe megejtjük a szobádat is a fakardokért! Gyere! - ezzel kinyújtom kezem, várva, hogy az övét belehelyezze, majd ha nincs ellenére, halkan indulok előre, szobája felé. Lábujjhegyen, mint egy kísértet.
- Őrködöm, de siess! Kopogok, ha jöhetsz, krákogok, ha az őrök erre strázsálnak! - lazán nekidőlök a falnak, amíg Leana bent matat. Egy osztag tűnik fel a folyosó végén... én pedig eszeveszett krákogásba kezdek, majd a végén hangos köhögésben török fel.
- Uraim! Szép reggelünk van! - fütyörészve fordulok vissza a mellettem elhaladókra. Mindhárom harcosunk eltorzult arccal köszön vissza, mintha buggyantnak néznének, de én egyre csak a képet nézegetem, ami a bejárat ajtó mellett van kifüggesztve. Mintha műértő lennék. Amikor lefordulnak, óvatosan kopogok hármat.
- Add ide őket, elrejtem a ruhámba! - veszem el a fegyvereket húgom kezéből, és óvatosan ingem alá csúsztatom őket. Jó erősen meghúzom ruházatom, hogy a fegyverek testemhez simuljanak. A kardok miatt peckesen kell járnom, de ez legyen a legkevesebb!
- Menj előre! Együnk valamit, mert kilyukad a gyomrom! - suttogom a fülébe, s csak remélem mielőbb ételhez juthatok. Közben az is megfordul a fejemben, hogy mi lenne, ha inkább természetesen viselkednénk, ahelyett, hogy susmorgunk, s lopakodunk a saját várunkban... de az túl egyszerű lenne.


Leanának▼ Bocsáss meg, hogy ennyire megvárattalak, Kishúgom! Sad((

• •


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: You missed me, Sis' - Leana & Daario

Vissza az elejére Go down

You missed me, Sis' - Leana & Daario

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Daario
» Sis' bonding time - [Leana&Astra]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: VilágÛr :: Kilenc birodalom :: Asgard-