» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

nincsen


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Máj. 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
☯ Lélekvihar ~ Clea&Wanda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
477
∆ Tartózkodási hely :
⊹⊹⊹ next to the Crazy One



Téma: ☯ Lélekvihar ~ Clea&Wanda Szomb. 31 Dec. 2016, 12:07

Lélekvihar
Clea&Wanda


A csillaghullás mezsgyéjén lépdelek vontatottan. Távol, mégis közel az Őrület testet formált alakjától. Felemelem tekintetem, hogy végig szánthassam pillantásom az örvénylő csillogáson, majd a távolba révedhessek, keresve ősz tincseket, kék hullámokat, és egy fiút, aki épp olyan, mint én. A gondolatra kezeim átölelik a törzsem, mintha fáznék. Igen, olyan érzés. Lehajtom fejem, hogy ne lássa senki gyengeségem.
A szemeim karikásak, szinte sötétek, mint a hely, mit a Titán otthonának nevez. A bőröm sápadt, a hajam vége kifakult. Világosabb pár árnyalattal. Igen, biztosan. Rég pillantottam tükörbe. Olyan ez, mintha rám szabadult volna a világvége hatalma. Soha többé nem fog számítani, hogy milyen az illatom, vagy mennyire egyenesek a barna tincsek. Belemarkolt a lelkembe, és addig gyúrta, addig szaggatta míg létrehozta azt, aki most vagyok. Valakit, aki többé már nem az elesett, és lázadozó Wanda Maximoff. Ő többé nem lakozik bennem. Szinte jellemtelen robotnak érzem magam. Nevetséges.

Egy erőteljes fényhullám rajzol vízesést a sötét égboltra. Eszembe juttatja a szellemvilágot, s azt, kivel együtt ott tartózkodtam. Az Ő melegségét, az ő puhaságát, a báját. Az érzést, hogy mennyire hozzá akartam tartozni. Most is szeretnék. Bár itt lennél...

Kérlek, ments meg.
Kérlek, óvj meg a gyilkos~lila karmoktól,
tépd ki tőből, cibáld ki mind a húsomból,
csupán csak cseresznyeszirmokat hagyj emlékéül...
Lökd le féregrágta érintésének lenyomatát,
Szívd el fagyszilánkos véremből a Titánt!
Köss őrületemre épeszű mentősúlyt,
Clea, kérlek, ments meg.

Pár lépés, és a világa peremére érek. Hányszor, de hányszor álltam már ezen a ponton. Beleejtve minden érzésem, minden gondolatom az alattam örvénylő világcsokorba. Szám sarka rándul a gondolatra, hogy milyen érzés volna végig táncolni a csillagokon. Alkalomadtán Pietroval gyermekként úgy tettünk, mintha a lerakott autó kerekek csillagok volnának. Most oly' közelinek tűnik mindez, akár meg is tehetném... Véget érne a téboly, és megszabadulnék. A probléma csupán annyi, hogy a zsibbasztó csendességben is csak arra gondolnék, hogy cserben hagytam Őket.
A következő pillanatban vakító fény gyúl hátam mögött. Meglepve, szinte értetlenül, de reflexszerűen fordítom tekintetem irányába, hogy kiderítsem mi történhet. A hangom lebicsaklik torkomon, és az ajkaim résnyire elnyílnak a csodálattól. Hogyan lehetséges ez?
- ...Clea? - átfut a fejemen, hogy csupán hallucinálok. A Hercegnő nem lehet itt. Az túl veszélyes, és túl ... reménykeltő.


Tökéletes melódia kettőnknek... ❥ | Bízom benne tetszik a kezdő! (: | ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Téma: Re: ☯ Lélekvihar ~ Clea&Wanda Szomb. 31 Dec. 2016, 19:29



Lélekvihar~
Azt hitted, nem hallak? Hogy nem érzem vörös árnyalatú, kósza nyomaid? Gyermek. Miért érezlek ott táncolni, ahol csupán kegyetlen ridegség vár rád? Clea minden zsigere megborzongott. Testét ott hagyta, ahol nem érheti el a gonosz, habár ahová készült, lelkét foglyul ejthették, ám mit tehetett volna? A vörös gyémánt fénye a szemei előtt ragyogott, s minél inkább koncentrált, annál inkább vezette őt. Asztrális síkon robbant az Univerzum azon részébe, ahová nem sokan vágynak. Még a holtak is kerülnék... De Clea nem félt. Soha nem saját léte volt mérvadó, noha számolnia kellett azzal, hogy a titán birodalmában a lila vezér csapdába ejti. S inkább elvesztette volna fényét, mintsem erejével bármiképp növelje a másik hatalmát. Bízott abban, hogy erre nem kerül majd sor.
Bízott önmagában.

A leány vékony alakja mögül felragyognak a Galaxis fényei. Messze, a távolban kék mosódik arannyal, vörössel és zölddel; együtt alkotnak különleges rajzolatú elegyet. A nevén szólítják; hiszen fénye elárulja érkezését. A lágy, meggyötört hang, amely azóta részét képezi, hogy elhozta őt a Szellemvilágból. Néha, ha a törékeny porcelán a rémálmaival viaskodott, elment hozzá. Elvette tőle, simította mindet, hiszen látja a képlékeny sötétet Wanda aurájában, mindig is ott volt, mindig is ott is lesz. A részét képezi, ahogy Cleának is. Nem engedhette, hogy elsodródjon a vörös fénye; nem hagyhatta, hogy a sötétség elmélyítse a különleges aurát.
 - Wanda! - Közelebb suhan hozzá s karját kinyújtja felé, habár megérinteni nem tudja, az asztrális formáció nem teszi lehetővé.  - Éreztem, hogy szükséged van rám, habár... először úgy hittem, becsapnak az érzékeim. - Körbenéz, míg ajkai mozgásával tudatja meglepettségét és... annál nagyobb aggodalmát. A Titán birodalma legalább oly sötét, mint az uralkodójának kérges szíve helyén éktelenkedő krátere.  - Hogyan ejtett rabul? - Pillantása aggodalommal méri végig Wandát, s mivel Clea nem hitte, magától merészkedett volna ide a boszorkány, rabságáról kérdezi, és hogyne kérdezné... Komoly aggályokkal tölti el a gondolat.  - El kell vigyelek tőle. Nem maradhatsz itt. De ha megteszem...   - Bennakadnak szavai és lehajtja fejét. Ha megteszi, a Föld nem lesz biztonságban. Ha elveszi a Titán játékszerét... azzal talán az egész emberiséget pusztulásra ítéli.  - Nem hagylak cserben, de nem kapkodhatjuk el. - Ujjai tompa fénye végigsimít a lány arcának vonala előtt; ha tehetné, már karolná és vinné, oda, ahová tartozik.  - Hol van most? - Thanos nevét még csak ki sem akarja ejteni, s nem is teszi. A harag apró fénynyalábokkal lángol fel lelkének kivetülésén, ám csillapítja magát. Sokkal inkább érdekli Wanda hogyléte. Csupán egy árnyék. Csupán egy szenvedő árnyék...


●●
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
477
∆ Tartózkodási hely :
⊹⊹⊹ next to the Crazy One



Téma: Re: ☯ Lélekvihar ~ Clea&Wanda Vas. 01 Jan. 2017, 19:15

Lélekvihar
Clea&Wanda


Nem mozdulok. A szívem kihagy pár ütemet. Nem pislogok. Nézem és próbálom megemészteni, próbálom elraktározni, hogy ez megtörténhet. Gondolataimnak örvénylése lelassul, végül teljesen elcsendesedik. Bársonyos meleg, finom selymesség költözik a korábban rezegő mellkasom belsejébe. A kétségbeesés férgeit puha karok ölelik közre és csillapítják. Békét hoznak és megengedik, hogy a nyugalom és a zsibbasztó béke egyvelege rátelepedjen lelkemre, testemre és tudatomra egyaránt.

Hátrahőkölve, meglepetten nézem a Menedékem. Újra elfog a belső béke, az otthon érzése, hogy látom Őt. Arcomra remény, boldogság és valami régen elhagyott érzelem küzdi fel magát. Szemeim megtelnek csillogással, miközben nézem Őt. Ahogy közelebb indul hozzám, én is párhuzamosan így teszek. Nyújtom kezeim, hogy ölébe fúrhassam magam, hogy átölelhessem, de mintha szellemként vetülne elém, átnyúlok testének darabjain. Megrekedve, sebzetten pillantok fel rá. Kérdőn, mintha hirtelen elillanna a csoda.
- ...nem hittem, hogy elérhetlek Téged. - nézek rá, miközben megpróbálok eszemnél maradva, józan válaszokkal szolgálni. A tekintetem még mindig csillogó, ragyogással telt alakját fürkészi. Igyekszem megérteni, hogyan lehetséges efféle csoda. Bármennyire tűnik hallucinációnak, vagy egy tökéletesre formált délibábnak, tudom, hogy még a Titán sincs felvértezve ennyi nyugodalommal, amit kiválthatna belőlem egy efféle trükkel. - Egyességet kötöttem vele. - szégyenteljesen sütöm le tekintetem előtte. Bármennyire is óvta életem, és adta vissza azt, most mégis belehajszoltam a tőle kapott lehetőségem a biztos-halálba. De olyanokért tettem, akiket szeretek. Szívből, igazán. Akárhányszor mentenél meg Hercegnőm, mindig megtenném értük. - Ha megteszed,..? - ismétlem el, hátha folytatást sikerül kicsikarnom belőle. A szívem egyszerre dermedt és dübörgő. Szomjazom a hazautamra, de tudom jól, hogy hatalmas következményekkel járhatna. - Igen, igen... - helyeselve bólogatok, pillantásom ledobva a közöttünk kérgező bolygó felszínére. Érzem simításának lenyomatát, mégsem fizikailag. Lelkileg. Kérdésére engedek egy erőltetett mosolyt, majd elpillantok a feje fölött, a távolba. - Ahol mindig. A trónjában ücsörög. Felkészül a következő csapásra. - baljós pillantást vetek a nő finom alakjára, majd szomorkás mosollyal nyugtázom, hogy talán nincs rá esély, hogy a megmentőmmé váljon ezúttal. - Kérlek, őszintén felelj. - bicsaklik ajkaim közül ez a pár sorsomat megbilincselhető szó - Létezik olyan erő az univerzumunkban, aki képes megállítani Őt? - oldalra billentem fáradt fejem és úgy nézek rá, mintha az életem múlna a válaszán. Valójában így is van. Most még robotként, egy jellemtelen katonaként szolgálom, akárcsak Nebula. Igen. Kiolvastam sok emléket a Titán korábbi vonalairól. Jól ismerem mindegyiket. Talán idő kérdése is magam is egy csupán összerakott gyermekévé válok. Ha így lenne, tudom kell, hogy miért teszem. Miért húzom az időt...



Tökéletes melódia kettőnknek... ❥ | Bízom benne tetszik a kezdő! (: | ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Téma: Re: ☯ Lélekvihar ~ Clea&Wanda Szer. 11 Jan. 2017, 13:41



Lélekvihar~
Cleának mindig is érzéke volt ahhoz, hogy ráhangolódjon az Univerzum sötét rezdüléseire. Kevert vérvonal örököse ő, hiszen atyja a Mhuruuks varázslók közül való uralkodó, anyja pedig a faltiniaiak, a tiszta mágiaenergiaként született különleges faj kitagadott, démoni lénye. A varázslónő porcelán testében minden apró sejt varázzsal átitatott, ám ez nagy teher. Olyan, akár egy radar, melyet ha igazán kiterjeszt, tudatára kellemetlen fojtás száll.
Habár tisztában volt vele, ahová készül, veszedelmes régió, felvértezte magát. Ha szembe találná magát az ördöggel, asztrális vetülése gyorsabban elillanhat. A gyermeknek szüksége volt rá... ő pedig ott akart lenni mellette, hogy mindkettejük szívét csitíthassa.
Kedves, féltő mozdulattal haladt hát elé, örült, hogy épségben látja, noha nem ölelhette meg, hiszen jelenlegi állapota inkább szellemszerűnek volt betudható. Viszont a tény aggasztó borzalommal kecsegtetett; a tény, hogy Wanda Thanos birodalmában ácsorog. Mindez azt sugallta, a Titán a skarlát erővel kívánja erősíteni magát, ámbár a kesztyű miatt aligha lenne szüksége a vörös pajzsra. És bár a lányban hatalmas erő lakozott, voltak nála szofisztikusabb mágusok is.
 - Bocsáss meg, de így a legbiztonságosabb. Asztrális forma. A test hátrahagyása. - Magyarázta szelídséggel, hiszen szükségesnek vélte Wanda pillantása után elmondani a látványához tartozó magyarázatot. Földi mértékkel hosszas időbe telne, ám Clea képesnek tartotta rá a lányt, hogy ő is megtanulja a fortély elsajátítását. De ehhez először az kellene, hogy kikerüljön a gyilkos sötétségből.  
- Megvan benned a képesség, hogy elérj. Én pedig, ha ráhangolódok a lényedre, képes vagyok követni a jeled. Mint egy detektor. Megfelelő koncentrációval, az elméd szabadjára engedésével rengeteget fejleszthető. - A lényeg az volt, hogy tudassa, Wanda elérheti. És Clea nagyon szerette volna, ha összeköttetésben maradnak, noha Thanos miatt némi óvintézkedést kell majd eszközölnie. A lány még nem tudta, de Clea emlékrejtést fog véghezvinni, hogy titkuk megmaradjon.
- De mégis... miért? Mi a célja azzal, hogy maga mellett tart? - A boszorkány lesütötte tekintetét, Cea fényes lényében pedig felfedezhető volt némi sötét árnyalat, amely haragját szimbolizálta, s amit nyugtalanságában most képtelen volt elnyomni. Aggódott ezért a különleges gyermekért. Mióta visszahozta őt és ezáltal megismerte, úgy tartotta, hasonlóak.
- Ha megteszem, kockára teszem az otthonod épségét. Nem hinném, hogy csak úgy elfogadná, hogy elloptak tőle.  - Lehajtotta a fejét. Olyan kényszerválasztás volt ez számára, amelyet nehezen tudott elviselni. - Viszont nem hagylak magadra. - Amikor újra felnézett, kezét megemelte, s bár nem tudta megszorítani a másik ujjait, megvolt benne a szándék és a gesztus. Csupán kellett némi idő, bármilyen nehéz is volt itt látni Wandát.
- Tudod, mire készül? Említett...bármit is? - A következő csapás említése egyáltalán nem jelentett kedvező végkimenetelt, bármit is szövögetett a Titán. Ezért, talán már egy kis morzsa is elegendő volna, hogy előrébb lépjenek ellene. Ám a kérdésére Clea sem tudta a választ.
- Szeretném azt mondani, hogy igen. A kesztyűbe foglalt kövek hátrányba sodornak bennünket, de nélkülük.... - Clea elhallgatott. Olyan volt, mintha megvilágosodott volna. Izgatottság lett úrrá rajta, mely felkavarta gomolygó vetülését.
- Wanda... - Egészen közel, közel és közel lépett, szinte súrolta a lány arcát az övével - - ha a helyedre lépnék... - Suttogott csupán. Clea képes volt formaváltásra, s ha Wanda személyét felöltené... igen...  - ha a Te arcmásoddal sikerülne magamhoz ragadni a kesztyűt és felerősítené az erőm... - Esélye nyílna méltón szembeszállni, ámbár a gondolatai ezer felé cikáztak, hogy képes legyen befejezni a mondatát.




●● imádlak! *-*
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
477
∆ Tartózkodási hely :
⊹⊹⊹ next to the Crazy One



Téma: Re: ☯ Lélekvihar ~ Clea&Wanda Vas. 15 Jan. 2017, 16:09

Lélekvihar
Clea&Wanda

A világ rendje felborul, a fizikai törvények hátat fordítanak a tudománynak. Nincs magyarázat rá, miért örvénylik a csillagtenger és nincs útmutató az efféle helyzetekhez. Nincs lecke, amiből megtanulhatnánk, hogy miért kell mindig nemet mondani a Titánnak. Az energia szabadon áramlik az evilág és a párhuzamos dimenziói között, mikor megnyílnak a tündérdombok, a mágikus átjárók. A legenda szerint, a Thanos Birodalmának csúfolt helyen, miután a sötétség átvette a hatalmat a világosságtól, a tükör előtt elsuttogott kívánságok garantáltan teljesültek. Tudom, ez lehet az utolsó esélyem. Az elmúlt napokat kitartó, soha meg nem álló kutatással töltöttem, de végül megrekedtem. Tehetetlen vagyok.
Mágiámon különös húzást érzek, ami egyre erőteljesebben rángat Clea felé, egyenesen a meleg, sziporkázó fényáradatban pompázó női alak elé. Egyszerre mozdulok vele, megközelítem, és a karjai melegébe vágyom, de nem érhetem el...
- Ohhh... - nyögöm szelíden, majd mosolyra erőltetve szám gödreit, lesütöm pilláim. Nincs erőm ahhoz, hogy álljam tekintetét. Félek, beleroppannék, ha úgy kellene elviselnem a fizikai hiányát. Lenyelem a gombócot torkomban, majd megacélozom vázam, és állam szegve a nő szemeit fürkészem. Nem akarok gyöngének látszani, nem akarok a megsajnált teremtés lenni előtte. Az akarok lenni, akivé váltam, mikor felléptem a Titán oldalára. A megmentő akarok lenni.
- Ha ez így van, akkor nincs mitől tartanom. - mosolyodom el finoman, miközben nézem a nő törékenynek tűnő, karcsú vonalait. Kedvesen bólintok, majd elfordítom tekintetem, és a távolba révedve, a Titán korcsai után leselkedek. Nem lepne meg, ha most is figyelnének. Ám az utóbbi időben bebizonyítottam, hogy nincs kivel társalognom errefelé, tehát leállt ezzel az őrültséggel. Mostanra viszont fogalmam sincs, hogy mit gondolhat a fejében.
- Úgy véli... - emelem állam, majd megerősítve belső lényem folytatom - ... szüksége van egy újabb gyermekre, hiszen az utóbbi kettőt, kiket úgy szeretett, elvesztett. - nem teszem hozzá, hogy mi másra tippelek még, hiszen a Titán ezzel a magyarázattal állt elém, mikor itt létem okáról faggattam. Leejtem pillantásom, és lábaim hegyeire révedve álldogálok előtte. Szégyellem, hogy ilyen helyen kell találkoznunk, de soha, soha nem változtatnék a tényen, ha a lentieket ezzel megmenthettem. Gondolván itt a katonára is. Akit biztosan halálra ítéltek volna...
- Én húzom az időt. - jegyzem meg, erőltetve egy mosolyt. Nincs értelme eljátszanom, hogy csalódtam, mert nincs így. A remény, mint érzelem már elköszönt tőlem, azon az éjszakán, mikor a bécsi tragédia történt velünk. Ostobaság lenne Cleától elvárnom a magam balsorsának helyrehozását. Félve pillantok szemeibe, de mikor ujjai enyémek körül lebegnek, eljátszom, hogy megérintem. Kellemesen meleg, ahogy mindig...
- ...A-arról beszélt, hogy a következő áldozatának egy Varázslót szemelt ki. Valakit, aki csak nemrég lett olyan hatalmas... - próbálom összeszedegetni a morzsákat. Igyekszem elmondani, amit tudok. Bárki is legyen az, akivel a Titán végezni akar, Clea biztosan ismeri. És az a valaki, megtudná menteni a világokat. Ebben teljességgel biztos vagyok!
Érdeklődön figyelem, ahogy a nő előttem reménnyel telt, izgatott állapotba kerül, és elém lépve elmondja a tervét. Kíváncsian fogadom szavait, lelkesedésem bolyong, ahogy az ő kivetülése is teszi e percben. Elmosolyodom, majd lenyelem örömöm. - Eltűnt a kesztyű... - halkan mondom, mintha félteném tőle, hogy összetöröm lelkesedését - Amióta eljöttünk a földről.., nem láttam. Nem tudom, hogy hol tarthatja. - rázom a fejem puhán - És sosem engedném meg, hogy veszélybe sodord magad. Én elhúzom az időt. Te... te elég erős vagy ahhoz, hogyha úgy alakul, megtudj vele birkózni. - szomorkásan pillantok a nő szemeibe, de boldogan is. Sosem hagynám, hogy bárki a helyemre lépjen. Vállaltam ezt. Amíg eljátszom a szerepem, és nem követek el nagyobb hibákat, tudom, hogy a Titán nem fog bántani. A pengeéle akkor élesedik majd, mikor felemelkedik trónjáról és neki indul a végső ütközetnek. Akkor leszek bajban. De még akkor sem hagyom, hogy te megsérülj, Hercegnőm!



Tökéletes melódia kettőnknek... ❥ | Bízom benne tetszik a kezdő! (: | ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Téma: Re: ☯ Lélekvihar ~ Clea&Wanda Vas. 22 Jan. 2017, 23:55



Lélekvihar~
Annyi terve volna ezzel a lánnyal, hogy beleszakad a szíve, hogy itt és így kell látnia megtört fényét. Hiszen Brucenak is megígérte, vigyázni fog rá... és Clea sosem szegi a szavát. Lázasan kutatja a megoldást, ám keveset tud a célokról, hogy belevágjon a változók ismerete nélkül. Nem szabad hibáznia, különben életeket sodor veszélybe. Elmondja, noha bonyolult ahhoz a hangzása, miként jelent meg előtte, és azt is tudatja vele, képes rá, hogy megtalálja, ha a skarlát erejű lány jeleit küldi felé. Cleában számtalan érzés toporzékol, szinte beleszédül, ha nem figyel. De nem akarja, hogy aggodalma túlzottan kiüljön alakjának fényességére, mely néha, amikor a harag eluralkodik fölötte, így sem letagadható.
- Ezek szerint az épséged felől nem kell aggódnom. - Habár azt nem mondja ki, hogy ennek a hátulütőjét is látja. Nehéz lesz elragadni a lányt, nehezebb, mint gondolta...
- Tedd azt. Légy ügyes, ahogy eddig is, én pedig értesítem a Mesterem. És felveszem a kapcsolatot Dr. Bannerékkel. Viszont tudnom kell, Thanos szokott olvasni a gondolataidban, vagy az emlékeidben? -Clea  Földön hagyott szíve összeszorul, hogy nem viheti magával most azonnal. Fel kell keresnie Dr. Bannert, meg kell osztania Stephennel is a híreket, ki kell találniuk valamit!
Annyira szeretné magához vonni, de a lénye megáll Wanda szavaira. Varázslót említ, nemrég kiteljesedett hatalmút, aki veszélyben lehet. És Clea első gondolatára riadt őzként ugrott szíve.
- Említett... említette, hol, merre indultok utána? - A nő szívesebben vállalta volna, ha érte jönne a pokol démoni lila ördöge, hiszen a hercegnő ereje egyre nő. Ám a Mestere... erősebb Cleánál, hatalmát pedig nem évszázadok alatt szívta magába, annál gyorsabban lépett védelmezőmágussá az Ősi Egy helyett. Kétségbeesetten kapaszkodott abba, hogy más mágust szemeltek ki az Univerzumban, ám Clea kivételesen nem volt, nem lehetett ily naív. Kezeit mellkasára helyezte és megrázta a fejét, ám a mozdulatok vontatottként kapaszkodtak egymásba.
S ennek fényében Wanda közli a még rosszabb hírt. Clea csak még tovább törik és reped, hiszen gondolatai Stephen körül forognak. Nehezebben koncentrál, mégis tisztán figyeli a lányt, s annak szavait.
- Kétfelé szakad a szívem. Az egyik része hozzád húz, a másik a Mesteremhez. - Beletörődően horgasztja le felét, mígnem ujjait fényét felvezeti a lány hajzatához, mintha képes volna hátrafésülni arcpereménél egy tincset azzal a végtelen ragaszkodással, mely odafűzte a törékeny porcelánhoz.  - De egyikőtöket sem hagyom sérülni. Megesküszöm rá. Amint lehet, magunk közé emellek, oda, ahová tartozol. Viszont ehhez az kell, hogy az utolsó pillanatig meg tudjuk győzni. Hatásosnak kell lenned, egészen a legvégsőkig, értesz engem, Wanda? - Akkor is, ha rá kell támadnia Thanos miatt majd olyanokra, akik nem érdemlik. Ezt kéri tőle most Clea. Ha eljön az idő, az ereje legjavával áll a titán elé. Értük megteszi... de nem hibázhatnak.


●● imádlak! *-*
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
477
∆ Tartózkodási hely :
⊹⊹⊹ next to the Crazy One



Téma: Re: ☯ Lélekvihar ~ Clea&Wanda Szomb. 28 Jan. 2017, 22:04

Lélekvihar
Clea&Wanda


Csendesen figyelem a nőt, ki a legmelegebb fényeket hozza magával, legyek bárhol, legyek bármikor. A halálba, a Titán birtokába. Nem volt még példa rá, hogy felbukkanása alatt ne érezzek vénáimban szüntelen megnyugvást. Felcsiklandozza kíváncsiságom, miért, s hogyan jutott el hozzám, arról nem is szólván, hogy vajon tehet e értem bármit, hogy leszakítsa rólam a láthatatlan bilincseim, de egyelőre élvezem fényét. Szívom magamba, mintha a földiek nyelvén szólván fényevőként léteznék. Nevetséges kifejezés. De, amikor a sötétség körülötted ólálkodik s nem csupán fejben teszi, valóban azzá változol, min korábban órákig kuncogtál egymagad, vagy barátaid társaságában. Mindez épp olyan nekem...
- Bízom benne magam is. - erőltetek arcomra egy mosolyt, miről azt gondoltam, hogy soha többé nem kerülhet rá sor. Tudom, hogy vannak kimondatlan dolgok közöttünk, hiszen idővel nem szolgálhatok, mert ha a Titán szólít, mennem kell... ennek ellenére, most a legfontosabb dolgokat kell átbeszélnem vele.
- Gondolod, hogy a Mestered az, akire vadászni készül? Igen, igen, rendben. Szólj nekik, de óvatosan. Félek, mindenhol van szeme... Még nem tette meg. De megfogja. Tudni akarja majd, hogy hűséges vagyok hozzá. - arcomra undor rajzolódik, ahogyan beleképzelem magam a helyzetbe, miként ólálkodik körém a lila ocsmányság és pillant bele legféltettebb, legtitkoltabb gondolataim közé. Túl sok probléma merül fel. Tisztában vagyok vele, hogy ittlétemmel segíthetem a földieket. Hiszen kémkedhetek... bár nem biztos, hogy jó lehetek benne. Mégis úgy érzem, a földön sokan úgy gondolják, nem kár értem. Így, ebben a tudatban hagyom folytatódni a dolgot Titánommal, s majd jön a veszte, mikor úgy dönt, megindul a mezőn katonáival. Hiszen amíg csak bábjait mozgatja, addig olcsó játszma ez köztünk. A harc, a valódiságom, a hova tartozásom majd akkor éleződik ki.
- Nem. Nem mondta el, hol kezdi felkeresését, de... vigyázz rá. Főként, ha hozzá tartozol. Ha vadászni akar rá, olyan kivételes lehet, akár csak Vízió. - a szívemnek kedves névre le kell sütnöm tekintetem. Ahogy a nő a varázslója gondolatára roppan össze alig észrevehetően, addig én az utóbb megemlített köpenyes kincsemnek adakozom egy pár néma pillanatot életemnek e szakaszában. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék őrá. Hiányzik minden percben, hogy kijavítson.
- Kérlek, ne gondolkodj így. Azt hiszem a galaxisban van két elvetemült lény, akiket még talán magam köré építhetek... - próbálom vigasztalni, bár nem vagyok benne biztos, hogy a szavaim nem csak neki szólnak, hanem magam is igyekszem felvértezni. Gondolataim közé préseli magát a zöld, vörös árnyakkal - tetoválásokkal felrajzolódó Drax és emberi barátja, kinek nevét már rég homály fedi.
Elnyílt ajkakkal hallgatom a nőt és próbálom szóról szóra feljegyezni magamnak a kérését. Hatásosnak kell lenned... - Igen, igen. Megpróbálom majd. Én csak annyit kérek, hogy ... - sütöm le a tekintetem, majd felszegve állam nedvesítek ajkaimon, s a csillagokra pillantok, hogy erőt gyűjtsek még egy pillanatra - ...kísérj el, ha úgy alakul. - nem mondom ki, hogy az utolsó perceimre gondolok, mert jártam már a szellemvilágban. Bármennyire hangzik fakó, és távoli kérésnek, talán elkerülhetőnek, akkor is meg kell bizonyosodnom róla, hogy utolsó képem nem a Titán barázdáiból fog összeállni. Hanem a meleg, menedéket nyújtó, szépségből, mit Clea jelent számomra.

Tökéletes melódia kettőnknek... ❥ | Bízom benne tetszik a kezdő! (: | ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Téma: Re: ☯ Lélekvihar ~ Clea&Wanda Vas. 12 Feb. 2017, 16:38



Lélekvihar~
Az ősz hajú hercegnő oly' sok mindenre képes. Az idő és tér, mint játszótér simul köré, s vénáiban színtiszta mágia honol. Utazni lelkével, lebegni testével, a fény és a sötétség mantráival, olyan igék birtokában, melyeket alig ismernek rajta kívül. Mégis tehetetlenül áll Thanos birodalmának peremén. Nem tehet semmit, hiába facsarodik össze túlcsordult szíve. Thanos a végtelen gyémántok miatt túl sok pusztítást vihet végbe, olyan hatalom feszül köré, amely megriasztja a Sötét Dimenzió uralkodói vérét, hiszen túl nagyra nőttek a tétek. Még nem lehet teljesen biztos benne, hogy a titán Stephen után kíván indulni, ám azok alapján, amit Wanda mondott... - A Galaxis hatalmas erőket rejt és imádkozom, hogy ne Ő legyen az, de túl sok a nyugtalanító egybeesés. - Ajkai összepréselődnek, s érzi, hogy Földön hagyott testében mellkasa belefeszül a nyugtalanságba. - Wanda, ha a titán meglátja, hogy beszéltél velem... Nem kerülhetsz veszélybe. Képes vagyok elrejleni a tudatodban, de ahhoz meg kell nyílnod nekem. - Ismét, pontosan úgy, mint ott, a Szellemvilágban. Az összekapcsolódásuk fényes melegségében Clea eggyé vált a Skarlát szívű gyermekkel, s azóta is a részét képezi ez a kedves pont.  - Mint a Szellemvilágban. Emlékszel? - Lágyan, szeretettel pillant rá, ám ha Wanda azt mondaná, nem engedi be, tiszteletben tartaná, ám nem engedhetik meg, hogy hamar lelepleződjenek. Időt kell nyerniük, mindkettőjüknek. Cleának, hogy erőt merítsen és felkészítse a földi harcosokat. Wandának, hogy... épsége fennmaradjon hite mellett.  
- Jóval erősebb nálam, s pont ezért érzem úgy, hogy hasonlatos Vízióhoz, habár van még pár trükk a tarsolyomban, amivel megpróbálhatom kiemelni őket, ha bekövetkezne a legrosszabb. Nem fogom hagyni, hogy egy és ugyanazon térbe érjenek a titánnal, akkor sem, ha emiatt elveszítem egyikőjük bizalmát. Megesküszöm rá.   - A két nő szíve egyszerre válik nehézzé szeretteiket említve, és Wanda kihallhatja Clea szavai közül, hogy attól tart, elveszíti Mesterének hitét. Ismeri Stephent, tudja, hogy a végsőkig megütközne mindennel és mindenkivel, de az Univerzum sorsa mindennél előbbre való. Ha megvédheti Stephent és Víziót, elkerülheti, hogy Thanos erősebb legyen, akkor is, ha ez a változó magára haragítja szívének egyetlen és igaz bitorlóját. De képes lesz rá. Képesnek kell lennie.
- Bízol bennük? - Enyhén félrebillen a hercegnő feje, amikor Wanda két személyt említ meg. Ha úgy véli, megbízhat bennük, Clea talán nyugodtabb lesz.
- Egy pillanatra sem engedlek majd el. Ott leszek, hogy fogjam majd a kezed. - Mindig ott leszek, hogy elkapjalak. Amíg a lényem fénye ki nem alszik, mindig és örökké. Clea úgy hitte, asztrál vetülése képtelen rá, hogy könnyeket hullajtson. De amikor Földön meditációba esett teste megtelik szomorúsággal és lehunyt szemei alól felbukkan egy sós ízű, szomorú csík, fényes mivoltának arcán is legördül egy könnycsepp. Szereti ezt a lányt, s kérését nem tagadhatná meg tőle. Ha nem kérné sem lenne másként, de amíg erejéből telik, nem hagyja, ha kell, ezerszer is visszahozza, bárhová is sodródjon. Nem adlak a Halálnak, megesküszöm rá.
- De meg kell ígérned, hogy Te is mellettem leszel majd, ha az én fényem hamarabb múlna el. - Clea szeretete ott ragyog szemei kéklő fényében. Boldogan búcsúzik majd, ha ereje elfogy, és félelem nélkül teszi, ha tudja, van valaki, aki utolsó pillanatait őrzi. Wanda erős fiatal nő. Porcelán váza szilárd vörösben izzik, most is látja az aurát, amely vonzza magához és amely rá bízza az utolsó perceit is, ha eljön az idő.


●●
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
477
∆ Tartózkodási hely :
⊹⊹⊹ next to the Crazy One



Téma: Re: ☯ Lélekvihar ~ Clea&Wanda Pént. 24 Feb. 2017, 21:02

Lélekvihar
Clea&Wanda

Megrémít a tudat, hogy Cleának kedves személynek ártson a titán. Minden gyilkossága egy kicsit az én tenyereimre is vörös foltokat ejt. Mondván mellette állok, a galaxis végtelen világában százak gondolhatják, hogy méltatlan lenne bosszúállóvá válnom ismét, s a földön szintúgy kitagadnának, mert nem álltam ki írásom mellett. Hajthatatlanul lázadtam fel, s keltem szárnyra, valami másként... Belereszketnek csontjaim, ha bele kell gondolnom miféle pusztító tervet szövögethet lilára festett koponyájának belsejében. Hacsak egyszer is olvashatnék sorai között... - Vigyázz rá. És kérlek, magadra is. - pillantok szomorú-bizakodó mosollyal rá, miközben melegét próbálom elraktározni mélyen magamban. Elcsodálva hallgatom szavait. (Azt hiszem Cleára nem is lehet másképpen tekinteni, csak csodálattal!) Mosollyal illetem, majd bólintok kérdését meghallgatva.  - Azt hiszem azóta sem igazán sikerült elválnom tőled... - ismerem be pironkodva. Kétlem, hogy sápadtra száradt bőrömön látszana vörössége, de mégis úgy érzem, lángol az arcom. Furcsa érzés valaki irányt ilyen megbecsült tisztelettel érezni, de így van. Becsben tartanám életem végéig Cleát, s soha nem engedném el kezét, ha tehetném. Bármit megtennék neki, ez nem is kérdés. Sose volt...
- Nem akarom, hogy elveszítsd a Mestered bizalmát, de hálás vagyok, hogy még ezt is elviselnéd, hogy megmentsd. Víziót pedig... köszönöm, ha óvod tőle. Én azt már biztosan nem élném túl, ha elveszíteném őt. - vallom be hasonló szomorú éllel hangomban, ahogyan Clea beszélt imént a Mesterét említve. Nehezen nedvesítek torkomon, szárazra marta már az aggodalom. Túl sok élet forog kockán. Túl sok világi. Olyan rendkívül reszketeggé formál a gondolata, hogy még egy Cleához hasonló erejű harcosnak is nehezére esik megbirkózni a titánnak, hogy félő, belerokkanok végül a reményvesztettségbe. Nem félek, nem erről van szó. Jól tudom, az én dolgom a vihar előtti csönd, fenntartása!
- Egyszer már kockáztatták az életüket értem. - bólintok mosollyal arcomon, s ezzel nem csupán a hercegnőt, magam is nyugtatni próbálom. Drax és az emberibb, minden bizonnyal védelmük alá vesznek majd, ha eljön az ideje...
Arcomra ül a szomorú mosolyom, fakón, halványan. Amint Clea arcán végig szalad egy könnycsepp, nem tudom útját állni az én gyengeségemnek sem. Fontos nekem, szeretem, s a tudat, hogy ott lesz, amikor... Mert nincs ha! Eljön a perc, amikor Thanos rádöbben mennyire nem állok mellette és nekem nem lesz menekülő útvonalam, hiszen jobbja alól el nem szökhetek. De a tudat, hogy a meleg fény fogad majd, elriasztja félelmem. Kérése azonban megdöbbent, s ez könnyeket hullajtó szemeimre is kiül.
- Ott leszek... Ígérem, bár nem tudom hogyan kerülhetek a közeledbe, minden erőm bevetem, hogy foghassam a kezed. - egy külső szemlélő valószínűleg fel sem fogná, miféle ígéreteket teszünk e percekben egymásnak. Biztosítjuk egymást róla, hogy ott leszünk, ha véget érne az életünk. Nehéz, fájdalmas belegondolnom, hogy a világ mennyivel szegényebb lesz, ha Clea végleg elhalványul, s beleremeg minden porcikám az érzésre, hogy elveszíthetem.
- Menned kell. - súgom, közelebb mozdulva hozzá. Tartok tőle, hogy a titánnak feltűnik távol létem, s rajta kaphat vele. Soha nem bocsájtanám meg magamnak, ha a Hercegnőmmel történne valami...


Tökéletes melódia kettőnknek... ❥ | Bízom benne tetszik a kezdő! (: | ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Téma: Re: ☯ Lélekvihar ~ Clea&Wanda Vas. 05 Márc. 2017, 15:28



Lélekvihar~
- Úgy lesz. - Hogy is mondhatná el Wandának, hogy az ő élete lényegtelen pont a Világok halmazában? Feláldozza, ha kell, noha Clea a végsőkön is túl küzd, hogy elkerülje. Annyi szívének fontos személy van, akiért maradni akar még.
Különleges kapcsolatot érez a lány iránt. - Ahogy nekem sem Tőled. - Mosolya már-már anyáskodóan kedves, noha aligha tudna mihez viszonyítani. De a kötődése túlmutat pontokon, s szívének belsejéből árad. A kötelék pedig arra sarkallja, védje, s vigyázzon rá.  - Bizonyos, hogy ő is így vélekedik rólad. - Clea, ahogy a sötét, kietlen síkon lebeg, úgy érzi, ez a törékeny boszorkány mindenkiben nyomot hagy, akivel létezése összesodorja. A hercegnő maga is bűvkörébe került már, s láthatta, hányan gyászolták, míg a bölcsőben nyugodott.
- Nekem elég ennyi.  - Bólint, amikor a lány segítőiről beszél, s a hitről, amivel őket illeti. Ha Wanda bízik, hát neki is így kell tennie. Szükségessé válik a szövetségre lépés, Thanos ellen minden apró követ meg kell mozgatniuk, méghozzá igyekezve. A balsejtelem a titokzatos varázsló említése óta nem hagyja békén az ősz hajú nőt, szíve hasadva kalapál Földön hagyott testében.
Olyasfajta ígéret hangzik el a kormos síkságon, mely szent és sérthetetlen, s oly' nehéz... Clea szilánkjaira hullik lelkében, ahogy könnyezni látja a törékeny leányt. Fényének lágyságával vonja körbe Wanda testét, így öleli most át, hiszen tér választja őket el egymástól. - Köszönöm. - Suttogja, majd hátrébb sodródva elvonja magát, hogy asztrális kivetülése ismét teljessé váljon. Más nem értené, ők ketten miért érzik fontosnak végső óráikat, nekik viszont egyformán fontos, hogy elrendezzék létük végét. Clea tudja, hogy így lesz. Hogy Wanda arcát látja majd utoljára. Nem lesz majd egyedül, s ennél szebbet már aligha kérhetne. Leszegi fejét, szemeit behunyja, ámbár amikor Wanda megszólítja, ismét felbukkannak kék fényei.
- Tudom. - Suttogja lemondó csöndességgel. Nem szükséges újra elmondania, ez mennyire nehéz számára. Itt hagyni, míg ő visszatérhet. Képtelen rá, e pillanatban úgy érzi, cserben hagyja az ereje. Sóhajt. Úgy sóhajt, hogy teste messze tőle is megérzi. - Csukd be a szemed. - Ejti szomorúan. - Engedd meg, hogy összekapcsolódjanak a fényeink.

Clea lila ragyogása ezúttal gomolyogva merül el a skarlát fényben. Táncol körülötte, mielőtt különös eleggyel, ritka árnyalattal vegyülnének össze.
- Vigyázok rád. - Visszhangzik Wanda gondolataiban. Odabenn. Ahol emlékek után kutat. Érzéseket él meg eközben, a lány érzéseit. A félelmet, a szívének fontos arcait. Mindent, amely Wandát azzá teszi, aki. Mindent, amire Clea úgy fog vigyázni, akár sajátjára.
- Ide nem ér el a sötétség.   - Suttogja, míg önmaga jelenését megragadva olyan mélyre hatol, amennyire Wanda mentális lénye csak hagyja számára, s bár nem kívánná neki, éles, pillanatnyi fájdalommal jár, amikor ezt megteszi.
- Vigyázni fogok Rád... - Ismétli önmagát, hogy csókot lehelhessen a lány homlokára. És amikor Wanda kinyitja szemeit, Clea már nincs mellette.

Megrázkódik a teste, ahogy visszafekszik belé. Úgy zokog, hogy összegörnyed. Ablakot nyit magának és az égre réved.

Halni ezer módon lehet, bár egyképpen születünk. Nem vagy egyedül... Nem vagy... egyedül...



●●
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
477
∆ Tartózkodási hely :
⊹⊹⊹ next to the Crazy One



Téma: Re: ☯ Lélekvihar ~ Clea&Wanda Kedd. 14 Márc. 2017, 14:21

Lélekvihar
Clea&Wanda


A gondolatra, hogy kettesünk összefonódása nem csupán bennem, mindkettőnkben nyomot hagyott, képtelen vagyok ellenállni a mosolygásnak. A libabőrösre pettyezett bőrömnek testhője minimum két tized fokot emelkedik, a hűvösség ellenére is. Le kell sütnöm szemeim, mintha szégyellném, mit érzek. Pedig valójában büszkén vállalom, hogy felnézek rá, hogy tisztelem, hogy védeni kívánom. És talán a tőlem telhető egyszerűséggel, még szeretem is Cleát.
A repedés szívemen csak tovább hasad, mikor a fénye átjárja testem. Ölelésének fizikai hiányát, így csillapítja bennem. Képtelen vagyok nem remegő csontokkal szembe nézni a helyzet komolyságával. Bár acélozom vázam, s rendezem arcizmaim, ettél még ugyanaz a gyermek maradok Clea szemeiben, aki voltam... Jól tudom! S nem is akarok mássá válni, talán csak azt kérik szemeim, hogy higgyen bennem.
- Nem lesz baj. - súgom gyengéden cirógatva. Látom, s érzem is, hogy mi az, ami meggátolja az azonnali eltűnésben. Félt. Óvni kíván. De most azzal menthet meg engem leginkább, ha magát menekíti elsősorban. Bólintok megértően, majd állam emelve lehunyom szemeim, és a mellkasomban szunnyadó vörös felhőre koncentrálok, miképpen tekeredik fel csontjaimra, s hogyan áramlik a csermely labirintusaimban.

A vörösben feltűnik a lila ködszerűség, és mint egy burok kering körülötte. Arcizmaim összeszaladnak az érzésre. Kényelmetlen, kúszó, bizsergető érzés szalad szét mellkasomból indulva. Föl, föl nyalábolva magát a csigolyákon, egészen koponyámig. S annak falára felrajzolva az emlékeim, arcokat.
Bólogatok, s próbálok ellazulni. A megfeszülő izmaim, kiengednek. Karom emelkedik, mintha Clea után nyúlhatnék, mintha megérinthetném kezét. Ajkaim elnyílnak, felbukik egy sóhaj. Hallom fejemben a nő selymes hangját, majd a fájdalom, mi belenyilall motoromba, hirtelen összeránt kissé, de ellen állok, s rezignálva ugyan, de megtartom álláspontom.
-  Köszönöm. - pattannak fel szemeim, hogy a nő alakját kereshessék, de már nem találom sehol. Elillant, mintha szél fújta volna el...

A gondolatra, hogy magam vagyok, tenyerem mellkasomra siklik. Rosszallóan pillantok körbe. Nedvesítek ajkaimon és megengedek egy sóhajt, hiszen miféle ostobaság ez?

Soha többé nem vagyok egyedül. - akkor sem, ha képzelem!



Tökéletes melódia kettőnknek... ❥ | Köszönöm a játékot, Kedvesem! (: ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Téma: Re: ☯ Lélekvihar ~ Clea&Wanda

Vissza az elejére Go down

☯ Lélekvihar ~ Clea&Wanda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Pietro Maximoff / Higanyszál és Wanda Maximoff / Skarlát Boszorkány (elhunyt)
» Wanda Maximoff / Skarlát Boszorkány
» Ma éljjel egyedül vagyunk! - [Wanda&Tony]
» Whispers in the dark - [Wanda&Thanos]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Lezárt játékok-