KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
A topik címe: Charles Xavier

Charles Xavier

∆ Hozzászólások száma :
101
∆ Tartózkodási hely :
New York; Xavier Iskola



A poszt írója Charles Xavier
Elküldésének ideje Pént. 20 Május 2016, 18:53
Ugrás egy másik oldalra

A karaktert 2016-ban vette át Bruce Banner Peter Quilltől.

Charles Francis Xavier

X Professzor




biográfia

becenév » Professzor, Charles, Xavier
születési idő » 1932, Anglia
születési hely » Anglia
kor » Változó
play by » James McAvoy/Patrick Stewart
csoport » Xavier (mutánsai)
tartózkodási hely » Xavier Intézet Tehetséges Gyerekeknek, New York
család » Dr. Brian Xavier (apja, elhunyt)
Sharon Xavier Marco (anyja, elhunyt)
Raven Darkholme (fogadott testvér, élő)



jellem és külső »
Belső tulajdonság: Charlesként korábban vidám, jókedéjű, mindig pozitív személyiségjegyeket hordozott magában a férfi. Azonban mostanra kissé megsavanyodott benne az élet iránti szenvedélye. Elfogadta bénulását, és már az iskolának szenteli az életét, abban is inkább a gyerekeknek, a tanítványainak. Szeretné, ha kezei között felnőne az intézmény, és egyetemmé varázsolhatná azt. Mindezek mellett rendkívül okos és találékony. Charles intelligenciája kiváltképpen magas. Határozott, és csapatjátékos. Megnyugtató a közelsége, és minden észérv ellenére rendkívül szentimentális tud lenni. Időnként megesik, hogy nagyon zavarba jön, máskor rá sem lehet ismerni, olyan agresszív. A két határérték között mozog, sosem ilyen, vagy olyan. Ő mindig képvisel minden személyiségjegyet. A fejében történő vívódások miatt nehezen küzd meg önmagával. És talán ez a legnagyobb gyengesége. Önmaga.
Külső tulajdonság:
Charles középmagas, alkatra inkább soványabb. Izzó, kék szemeit, sápadt bőre öleli körbe. Egy fájdalmas jelenségnek köszönhetően haja kihulott. Általában kiöltözve mozgolódik, hiszen egy intézmény igazgatója, valamint elismert professzora. Tolószékével közlekedik, immáron nem hagyja el azt.

képesség »
Gondolatolvasás: Képes mások fejébe látni. Hacsak a gondolatok hordozóinak nincsen különleges képessége, vagy fegyvere ellene, úgy nyitott könyv számára az egyén.
Gondolat uralás: Képes mások szemére láthatatlanná tenni magát. Az agy szorosan kapcsolódik a látószervünköz. Charles tökéletesen alkalmazza ezt a technikát, ha szükséges.
Telepatikus kommunikáció: Képes telepatikusan felvenni a kapcsolatot másokkal. Ez azt jelenti, hogy hangját a másik fejében hallatja, és a másik gondolatait tekinti a párbeszéd rájukeső részének.
Mentális érzékenység: Képes megérezni, ha a közelében mutáns tartózkodik. Ezt a képességét a cerebro segítségével fejlesztette ki. Valamint megérzi, ha valamelyik mutáns eltávolodik fizikailag a közelségéből.
Agykontroll: Képes irányítani, befolyásolni mentálisan másokat. Charles ezt a képességét nem szereti, és a gyakorlatban nem is alkalmazza, ha nincs a közelében életveszély. Úgy véli, mindenkinek uralnia kell a saját elméjét.
Mentális átlépés: Képes teljes agyi kontrollt létrehozni fizikailag máson, méghozzá úgy, hogy az ember testében kel életre az ő elméje. Ő szólaltatja meg, és ő irányítja annak cselekedeteit.
Mentális nyugtatás: Charles képes az embereket és mutánsokat egyaránt megnyugtatni, hevességüket csillapítani erejével. Emellett képes elaltatni az egyéneket.
Elmevándorlás: Képes rá, hogy elméjét egy arra megfelelő testbe küldje át gondolatainak útvonalával, ha fizikai teste megsérülne. Ezt a képességét egyelőre még nem kellett használnia.
Fizikai dermesztés: Képes megfagyasztani az embereket maga körül gondolatával. Ez a képessége hasznos, ha úgy akar közlekedni, hogy észrevétlen maradhasson a külső szemlélők számára. Ilyen esetben korlátlan mennyiségű elmét képes birtokolni. Olyan, mintha megállna az idő.
Mentális kapcsolat befogadása: Charles képes rá, hogy a távolból őt megszólító egyén szavait, szóról - szóra pontosan tolmácsolja a mellette tartózkodó egyénnek. Mint egy fajta üzenetátadó.
Mentális amnézia: Képes elvenni mások emlékeit, vagy kitörölni azokat. De képes visszaadni az emlékeket is.
Mentális támadás: Charles képes az egyén másik fejébe belépni úgymond és egy ott megteremtett térben beszélni, vagy harcolni azzal. Különös és nagyon ritka jelenség, hogy így csatározzon a férfi. Időnként mégis megesik vele.

- Charles képességei sokrétűek. Rendkívül árnyalt erejű mutáns. A fejlettségét tekintve, még léphet pár fokozatot.
Egyébiránt különösen nagy intelligenciával rendelkezik.

előtörténet »

Come up to meet you.., tell you I'm sorry..,
You don't know how lovely you are...

- A történet, amit elbeszélek, oly régen esett meg. Hittem, bíztam és szerettem. Ahogyan az már lenni szokott, gyermekfejjel sok részlet, indíték teljességgel homályosnak tűnik fel előttem. Mégis emlékezetem sokáig megőrzi és magába zárja a képét arcodnak, a dallamát hangodnak, a fájdalmát könnyeidnek, és a sóhaját életednek. Ahogy az évek múltával a tapasztalatom és a világról szerzett ismereteim már lehetővé teszik, hogy összeillesszem az addig zavaróan különálló eseményeket a hozzájuk tartozó mélyebb indítékokkal és baljós előjelekkel, már nincsenek bökkenők a történetben, vagy hiányzó darabkák. Mégis Erik, hosszú ideig valami önfeledt, öntudatlan makacssággal ragaszkodtam ezekhez a fehér foltokhoz, a gyermeki ártatlanságom utolsó bástyáihoz, hogy ne kelljen elengednem azt a fiút, aki voltam. Ne kelljen elhagynom a járás örömét. Hogy érezhessem talpam alatt a frissen levágott fű ropogós ölelését... Nem akarok azonban az események elébe vágni, így kezdem inkább a legelején: mindent meg fogsz érteni, ígérem, ahogy a történet szálai lassan értelmet mutató mintázattá állnak majd össze előtted. De kérlek drága barátom, engedd el egy pillanatra a múltat, amit úgy hiszed ismersz már.






I had to find you.., tell you I need you..,
Tell you I set you apart...

- A remény, .. mit oly sokáig őriztem a megjelenéseddel egy elérhetetlen illuzióvá vált. Hisz tudod, a legelején milyen erősen ragaszkodtam hozzád. A valóság azonban csakhamar bekopogtatott ebbe a meddő képzelgésekből emelt utópiába, amikor lemondtál egységünkről és elfordultál tőlem, mert hitted, hogy helyes ösvényre lépsz. Tudod Barátom, sokáig kellett küzdenem. Két hónapig tartott, mire egyáltalán gondolni tudtam az árulásodra. Én annak éltem meg. Mára lehetek veled őszinte... Két fájó hétig tartott, mire képes voltam ital nélkül belemászni az emlékbe. Két napig, mire abba hagytam a sírást. És egy öröklét volt feldolgoznom azt, amit akkor a parton, a gyöngyöző homoktengerben elvettél tőlem. A testvéremet, a hitemet, és elvitted magaddal Charlest is... Igen, Hank alig ismert rám utána. Milyen nevetséges, hogy a legnagyobb elmék bukása, milyen vihart kavar maguk körül. Felszínes nyugalmammal persze csak a férfias higgadtság látszatának adóztam, miközben összetörtem. És mérhetetlen – ha nem nagyobb – türelmetlenséggel vártam, hogy a tű hegye átszúrja a húsomat és vénáimba jusson az ellenszer. Azt hittem, ha feláldozom a képességem, és visszakapom a járásom, talán a múltamat is visszanyerhetem. Tévedtem, már tudom.







Nobody said it was easy,
It's such a shame for us to part...

- Nyerhettem egy pillantást a jövőbe. Erik, a valóság leengedte függőnyét, és beengedett túl a képzeleten... Túl időn és téren. Ott voltam. Ott voltam én. És én... Néztem az arcomat, amely nyugodt volt, oly nyugodt és fáradt. Elmondtam mindent. Elakartam engedni a jövőt. Nem akartam azzá válni, ki onnan nézett vissza rám. De éteri bölcsességének sejtelmével az ajkain, a Professzor elmondta, hogy szükség van a reményre,.. Hogy szükség van rám. A fájdalom, a belső démon, a maró kín, a gyötrő lidércnyomás, a hangok, a sikolyok, mind enyhülni látszodtak. Sokáig néztem a székét, amelybe nekem, sosem volt bátorságom leülni. Néztem a lábait, a lábam. És most már mindörökre lefogja azokat a lelkünk legmélyéről jövő gyűlölet és mély kötődés, amely nem engedi, hogy változtassunk ezen... És most is, ahogy hozzád írom ezeket a sorokat, sírok Erik. Mert fáj. Szenvedek... De belátom, hogy segíteni a gyengébbet, óvni a tapasztalatlan magányos mutánsokat, már kitölti azt űrt, mit korábban éreztem. És az álmunkat én megélem. Később, felnőtt életem során, (ha nevezhetem annak) igyekszem ép lélekkel élni. Szótlan elszántsággal tűröm a fájdalmaikat. Megtanultam élni az erőmmel.






No one ever said it would be this hard..,
Oh, take me back to the start...

- A jövő változóival megfakul a jelen, és egy új életben bízva lépünk át egy másik világba. Talán mindez még nehéz neked. Ha jól sejtem, már messze vagy. És Raven sincs sehol. Az iskola szép, de a falakról üvölt a hiányod... Minden észérvem ellenére azt akarnám, hogy itt legyél velem. A diákok páratlanok. Megkellene ismerned Jean Greyt. A lány igazi tehetség, hozzá foghatóhoz még nem volt szerencsém korábban. Na és, Alex ereje is nő idővel. Az öccse Scott nem rég iratkozott be,.. Nos, igen. Igen. Mindig eltévedek. Hiszen mindez, már nem számít. Az apokalpiszis, te barátom, mind eltűnt és lepergett mára. Új világot élünk. Az átjáró egy végtelen folyosóba terelt bennünket. Azt várják tőlem, hogy vezessem őket, de hallom a fejükben motoszkáló kétségbeesést, mikor tekinteteink találkoznak. Ebben az újszerű jelenben már nem ismerem őket. Erik, mind túlnőttek rajtam. Kölyök vagyok még... Hol vagy? Nem jut el hozzád hívásom? Nem hallod hangomat a fejedben csengeni éjjelente? Mikor lehunyod szemeid nem félsz ebben az idősíkban? Én egyedül vagyok...






Charles ebben a pillanatban leengedi hosszú, vékony bőrbe bújt ujjai közül a tollat, és a pasztellsárga lap peremére fekteti. Pontos párhuzamban a lap szélével. Az asztal fölött görnyed, mikor a lefektett papírlap sarkában apró pontok születnek. Tekintetét ráemeli, és görnyedten préseli ki tüdejéből az addig benn tartott levegőt. - Hát sírok... - gondolja magában. Kézfeje megindul arcperemének irányába és egy rögtönzött mozdulattal pakolja tenyereit a lapra maga előtt. Tőle szokatlan idegességel tépi ketté azt, majd állátszegve az ablak irányába néz fáradtan. Határozatlanul nyúl a fékkar után, majd egy mozdulattal előre tolva azt, a kerekek feszülő lenyomatára siklanak ujjai. Hátra irányítja őket, hogy kitolathasson asztala elől. Az ablak felé kormányozza a széket, és csakis ott parkol le.  
- Ki vagy te?.. - szólal meg fejében a hang, ahogy az ablakfelszínéről visszatekint rá önmagának lenyomata. - És hogyan tovább?.. - görcsösen rángnak kényszeres mosolyba arcizmai, ahogy elcsodálja a képet. Koppanás. Majd egy újabb. A combjaira, az üvegre. Eső esik. Könnyek hullnak. Charles Xavier sír. Újra. Ekkor lehajtja fejét és erőteljesen lehunyja szemeit, mintha többé már nem akarná felnyitni őket. - Én nem akartam az életedet... - néz fel szótlanul a szoba falán díszelgő festményre, amin idősebbik, valósabbik oldala mosolyog a benn tartózkodókra. Nagy gombócot küzd le a torkán, majd az összegyűrt csomóra pillant az asztalon. Nem omolhat össze. Ő nem eshet darabjaira. Egy intézmény igazgatója. Az ő korában is az volt. Mi sem változott, - csupán a technika. És mindenki más...
Lehajtja fejét és lehunyja szemeit. Egyszer sikerült. Miért ne érhetnék el láthatatlan karjai újra őt..? Intenzíven koncentrál. Megragadja a szék kartámláját és közben fogcsikorgatva próbálja megtalálni Erik alakját a sok vibráló, fénylő, mozgó pont között. Ekkor szemei kitágulnak. - Erik?.. -

...

» kezdő' nagy álmokkal »

Vissza az elejére Go down

Bruce Banner

∆ Hozzászólások száma :
719
∆ Kor :
54
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



A poszt írója Bruce Banner
Elküldésének ideje Szomb. 21 Május 2016, 15:56
Ugrás egy másik oldalra

•• Kedves Charles! ••

Elfogadva!




Egy meseszép lappal ajándékoztál meg minket. Most szívem szerint Xavier mutáns lennék, és indulnék egy játékra Veled! Egyszerűen imádtam olvasni, annyira.. tökéletesen professzoros volt! Annyira jó, mint Charles lelke! Ejj, tényleg nehezen találom a szavakat. Smile
Egyszerűen sugárzik belőle a szeretet, melyet társaid, s legfőképpen Erik iránt táplálsz. Mindenben és mindenkiben meglátod a jót, örök optimista vagy, a társaidat tartod mindenek előtt, ami kell ahhoz, hogy egy társaságot, egy "szervezetet" megtarts, szeretetben és tiszteletben irányíts.
Ezért szerencsések azok a fiatalok és tanárok, akiknek házad menedékül szolgál, akik a bizalmadat élvezik azokban az időkben, amikor a mutánsokat félik az emberek. Ez a félelem a legtöbbször erőszakot szül, s az erőszak háborúhoz vezet. Még ha látszólag béke is van emberek és mutánsok között, ez a béke éppoly illékony, mint a hajnali harmat. Az ifjak nálad megismerik önmagukat, megtanulják használni a képességeiket, s ha a jövőben harcra kerül a sor, képesek lesznek megvédeni magukat. Ez a legjobb, amit tehetsz értük. Smile
A lapodban megismerjük a külső és belső tulajdonságaid, melyek afelett, hogy iszonyat jól meg lettek írva, még tökéletesen tagoltak és áttekinthetők is lettek. Szemet gyönyörködtető volt olvasni. Megismertük mindenki jó Charles professzorát kívülről - belülről. Smile
A képességeid rendkívül sokrétűek, és ámulatba ejtők. Nem véletlenül említenek a legerősebb mutánsok között. Egy törékeny testben hogyan lehet ennyi erő? Smile
A lapodban egy levelet írsz, amelyben megismerhetjük belső vívódásod, érzéseid legjobb barátod iránt, mégis közben írsz a többiekről is, ami azért is különleges, mert mindezt úgy teszed, hogy fel sem tűnik az olvasónak. Ez a levél mindenre kiterjed, még arra is, hogy hogyan lehet a jelenben az ifjú professzor! Smile
Én írnék még, de nem akarlak tovább feltartani. Imádtam az egészet! Köszönöm szépen az élmény! Smile

És: örülök, hogy itt vagy a mutánsok egyik stabil bástyájaként!

Mivel canon vagy, nem kell Pb-t foglalnod Smile
Nincs más dolgod tehát, mint meghódítani a játékteret! Smile

Vissza az elejére Go down
 

Charles Xavier

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Elkészült karakterek :: Xavier mutánsai-