» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
Váratlan találkozás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Váratlan találkozás Szomb. 03 Dec. 2016, 11:14

»Váratlan találkozás«


Kevés hely van a Kilenc Birodalomban, ahol ne lenne szívesebben Rulindil ehelyett az átkozott jégbarlang helyett. Lassan egy órája bolyongtak, az ügy mégis akkor vált igazán aggasztóvá, mikor Drifa kinyögte, hogy kezd fázni.
Fázni! – A több réteg ruha és a szőrmés csuklyás köpeny alatt, tiszta asgardi vérrel az ereiben?!
Egyre többször kellett megállniuk miatta pihenni, s Rulindilnak is egyre inkább realizálnia kellett, hogy nagyjából fogalma nincs merre járnak. Persze innen sikerülhet visszajutni az erődbe, de ott talán már átöklözte magát a jégóriás életre keltett teteme a folyosón, így nem tanácsos arra próbálkozniuk…

✶ ✶ ✶

– Nézz rám, hallod? – guggolt le az elf a folyosó falának kuporodó lány elé, s megrázta a vállait, mire Drifa az eddig kezében tartott botot az elf vállának támasztotta.
– Olyan álmos vagyok, Mester.
– Most még nem alhatsz – markolt rá a botra az elf, majd felállt, s fél kézzel talpra rántotta a gyereket, aki fájdalmasan nyöszörgött egy sort, persze még mindig kapaszkodott a mágikus fegyverbe.
– Csak kicsit, aztán mehetünk tovább – ásított, de igyekezett tartani a lépést a férfival, aki jobbnak látta gyorsabb tempót diktálni.
Át kell esnie Drifának az álmosságon, ha elalszik, vége. Nem, Rulindil ezt nem így akarja, még annyi év áll előttük, még annyi mindent kell látniuk, annyi mindent kell megtanítania a lánynak, hogy az mágusnak nevezhesse magát! Nem fogja Jotunheim hidege kitörölni őket az élők sorából, s elvenni tőlük az előttük álló több évezredet..
Az elf mintegy öt perc menetelés után engedte el a tanítvány karját. A lány már nem akart leülni, s már nem is nyüffögött, s látszott rajta, hogy nagyon igyekszik tartani a tempót. Rulindil mindössze egy pillanatra nézett le rá, mikor a gyerek hirtelen felélénkült és megrángatta a férfi köpenyét.
– Fény! Ott! – mutatott előre szabad kezével, de az elf csak a sötétséget látta az alagút messzeségében.
– Nincs ott semmi – jelentette ki, bár szemeit már nem akarta elvonni attól az iránytól.
A lány hümmögött, s egy pedig én biztos láttammal erősködött, s lassan megelőzte a másikat:
– Egy villanás, vagy valami… ott… arra…!
Kicsit még bágyadt volt, de legalább már nem akart elfeküdni.
Minden esetre Rulindil nem volt túl bizakodó, az lett volna a legjobb, ha a kölyök csak hallucinálna. Ha volt ott valami, az ebben a közegben jó eséllyel ellenség, mint barát. Esetleg egy jégóriás lapul az alagút túlsó végén(?), vagy egy helybéli szörny, talán egy hozzájuk hasonló titkos/tiltott úton járó kalandor. Jotunheim nem az a tipikus piknikező hely. A visszafordulás sem feltétlen volna jó, a legutolsó járható útelágazást vagy fél órája maguk mögött hagyták, s azon elindulni egyébként sem volna üdvös, hiszen csak mélyebbre vezetné őket a jég belsejébe. Nem! Ha ki akarnak jutni, akkor a most tartott irány a legkecsegtetőbb.
Lassan ragadta meg Drifa vállát és maga felé fordította a lányt.
– Maradj mögöttem, ha van ott valaki, vagy valami…nem tudhatjuk, hogy mik a szándékai.
Drifa komoly arccal bólintott, hogy érti. A fejük fölött még mindig ott derengett lazán a fénygömb, aminek fényerősségét minimalizálta a mágus. Ebben a távolságban a fényt elnyeli a sötétség, de ahogy közelednek a folyosó kijárata felé, úgy a fénylabda ki fog aludni. Jobb nem kockáztatni.
Már csak tíz méter lehetett hátra, s Rulindil meghagyta Drifának, hogy maradjon le. Majd a mágusbotot átvette tőle, s lassan lépdelt a folyosó vége felé. A fény a feje fölött már alig pislákolt, de annyit meg tudott még állapítani a férfi, hogy egy tágasabb csarnokhoz ért. A mágusbot felizzott, majd az elf az alagút falához simult, de semmi mozgást, vagy neszt nem hallott, s fényt se látott ezen kívül. Sokkal nyugodtabb nem lett a ténytől, de legalább nem kell rohanniuk egy szűk folyosón át valami rémség elől. Lassan, hátrálva indult vissza Drifa felé, aki időközben csak nem bírt magával és utána lopózkodott.
Immár ketten léptek be a csarnokba, s Rulindil egy újabb fénygömböt bűvölt a fejük fölé, s készenlétben tartja a fegyverét is. Csaknem három percig kémleltek körbe a tanítványával egymásnak háttal, mire az elf leeresztette a botot.
– Semmi szörny? – törte meg a csendet Drifa.
– Remélem – pillantott le rá az elf, majd tőlük jobbra mutatott egy magasabban fekvő jégterasz felé. – Oda felmászunk és pihenünk pár órát, aztán megyünk tovább.
Drifa tekintetéből őszinte megkönnyebbülés áradt.

✶ ✶ ✶

A pár órából talán fél telt el, mikor Rulindil a csarnok egy közeli folyosója felől némi motoszkálást hall. Kis híján sikerült elszenderednie, váratlanul és erőteljesen böki oldalba a vállának dőlő, félálomban lévő tanítványt, aki majdnem arccal esik a hóba, s ő maga előrehasal a terasz peremére.
– Jár ott valaki – szinte súgja Drifának, nehogy a hangját visszaverjék a jeges falak. Talán csak a képzelete játszik vele, talán tényleg egy asgardit(?) vélt felfedezni, a mágusbot vége egyelőre nem izzik fel, az csak kéretlenül vonná magukra a figyelmet.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Váratlan találkozás Hétf. 03 Ápr. 2017, 17:25

Manapság népszerűtlen helynek számít  Jotunheim. Loki ámokfutása a Bifrösztel kellően összekuszálta a dolgokat. A kilenc világ közül talán ez az egyik amit a legjobban utál, viszont felesküdött minden birodalom védelmére amibe ez a fagyos is beletartozik. Titokban érkezik mindenféle kíséret nélkül. Egyedüli társa Mjölnir a kalapácsa. Nem különösebb céllal érkezett mint, hogy felmérje a Bifröszt pusztítását ezen a világon, ami Loki zúdított rá. Nem komálja a jégóriásokat ezt bárki elmondhatja róla. Díszes Asgardi páncélját most egy barna csuklyás köpeny takarja, hogy ne legyen olyan könnyű felismerni.
Borzalmas ez a világ. - állapítja meg magában amint a fagyos tájat kémleli. Gondolatban visszatér abba az időbe amikor atyja Odin egészen a fővárosukig verte vissza a Földet fenyegető jégóriásokat. Kopár, hideg és lakhatatlan... - bosszankodik egy sort. Gondolataiba merengve egy barlang bejáratára bukkan. Puszta kíváncsiságból elindul az eleinte egyszerűnek és átláthatónak tűnő folyosókon. Jó pár perc után rá kell döbbennie, hogy eltévedt. Ekkor hall valami neszt egy fönti jégterasz felől. Hamar pördül a kalapács és erejével fel is repül a jégteraszhoz egy pillanat alatt ott teremve.
- Kik vagytok, felelj idegen?! - vonja kérdőre az elfet és tanítványát úgy, hogy feléjük szegezi kalapácsát. Hangja határozott és parancsoló. Nem tudja ellenségek vagy barátok, s amíg az utóbbi felől meg nem bizonyosodik addig ellenségként kezeli őket, pláne ebben a világban.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Váratlan találkozás Kedd 04 Ápr. 2017, 13:13

»Váratlan találkozás«


Felocsúdni alig van ideje, s Thor már eléje reppen, első döbbenetében az elf ugyan nem tudja mire vélni, de a felé tartott Mjölnirt aligha tévesztheti bárki össze közönséges fegyverrel, aki egyszer…párszor már látta. Az idegen hangja sem cseng ismeretlenül a mágus fülében, aki közben féltérdre emelkedik, s szabad kezét feltartja Drifa felé, hogy az biztosan nyughasson. Ugyan ő nem, de Thor láthatja, hogy az eszkimónak öltözött lány mindkét kezét a szájára tapasztva préseli magát a jégfalhoz.
– Thor herceg? – kérdez vissza, 100-150 éve még nem volt ritka madár Rulindil Odin udvarában, s csatamágusként akkoriban segítette az asgardi sereget a háborúiban, persze kérdéses, hogy Odin fia erre emlékszik-e. Vagy egyáltalán számon tartotta-e akkoriban az apját körülvevő udvaroncokat és varázstudókat. – Rulindil vagyok, mágusként atyádat szolgáltam nagyjából 120 évvel ezelőttig – tart rövid bemutatást. – Ő pedig a hátam mögött Drifa. A famulusom – nem kérdez vissza, hogy Thor mit keres itt. Egyfelől rangban fölötte áll Mjölnir viselője, másfelől elég szeszélyes férfiként emlékszik rá, aki csak a csatáknak és a virtuskodásnak élt… akkoriban legalábis így volt, s ennek megfelelően az elf úgy gondolja, a herceg most is kalandot keresni lehet itt, hacsak közben nem állt be változás a jellemében.
Akárhogy is, ha a másik tényleg az, akinek sejti, akkor az esélyük a kijutásra nagyban megnövekszik. Ez már csak azért is volna üdvös, mert a jég alattuk enyhén, de jól érezhetően meg-megremeg, ami itt Jotunheimben sosem jelent jót.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Váratlan találkozás Kedd 04 Ápr. 2017, 20:41

Most, hogy jobban szemügyre tudja venni a két idegent, ismeri csak fel, hogy az egyikük egy elf lehet, míg a másik sokkal fiatalabb, amolyan gyermek féle. Nem állt szándékában a frászt hozni szegény lányra, de ez már így sikerült. Mivel nem tapasztal ellenállást a kalapácsot is lejjebb ereszti, hogy ne hasson annyira fenyegetően. Meglepi, hogy az idegen elf a nevén szólítja. Honnan tudja vajon a nevem? Biztos a kalapácsot ismerte fel. Ha nem ellenség, akkor régi szövetséges lehet. Az idegen arcát és hangját tanulmányozva néhány emlékfoszlányt halász elő fejében. Mire Rulindil kimondja a nevét már nagyjából rá is ismer az egykori szövetségesükre.
- Rulindil a derék mágus, emlékszem ám rád. Huncutul elmosolyodik, pont úgy, mint amikor egy régi ismerőst lát meg valaki. Teljesen leemeli a fenyegető kalapácsot, amit bal kezébe vesz át, hogy jobbjával barátilag köszönthesse az elfet. Aki sok esztendőt él meg sok mindenkivel találkozik, ezért nem mindig egyszerű felismerni valakit több mint száz év után.
- Úgy látom nem szükséges bemutatkoznom. Mosolyodik el barátságos arcot vágva és a csuklyáját is hátra hajtva, hogy láthatóvá váljon az arca is. Köszönésként biccent Drifának amikor az elf bemutatja őt.
- Mi járatban itt az istenek háta mögött Rulindil uram? Kíváncsiskodik egy kicsit miközben ő is érzékeli a jég mozgolódását.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Váratlan találkozás Kedd 04 Ápr. 2017, 22:02

»Váratlan találkozás«


Ugyan Rulindil nem az az ijedős fajta, s elfként egy asgardival sokkal jobb esélyekkel kelhet birokra, mint példának okáért egy midgardi, azért egy kisebb kő leesik a szívéről, mikor Thor hangneme barátivá válik. Annakidején, mikor Odin befogadta az elfet a birodalmába, a mágus felesküdött annak királya és népe védelmére. Persze azóta eltávolodott az udvartól, mint már szó volt róla, attól függetlenül nem szívesen fordulna egy lényegében fogadott honfitársa ellen, pláne a herceg ellen, akit Asgard egyik legjobb – ha nem a legjobb harcosaként tartanak számon.
– Ez megtisztelő, Felség. Valóban nem szükséges bemutatkoznod. Jó újra látni téged – azzal elfogadja a felé nyújtott jobbot, s határozottan megszorítja, miután a mágusbotot ő is átteszi a baljába. Kissé furcsállja ezt a barátságos fellépést, határozottan rátartibb Thorra emlékszik, bár ahogy a mondás tartja, idővel mindenki bölcsebbé és józanabbá válik, így aztán nem firtatja tovább.
– Üdvözöllek, Felséges herceg – ejti le a kezeit a szája elől a lány a háttérben, majd lomhán felállva közelebb lép a jövevényhez, s illedelmesen meghajol előtte. Szemei csillognak, mint a legtöbb lánynak a szőke asgardi közelében. Jó eséllyel elkönyvelte a biztos kijutást a barlangból Thorral a csapatukban.
– Egy új varázslatom próbáltuk ki. Gondoltam, Jotunheim ezen része elég kietlen hozzá, de a barlang veszélyessé vált, ebbe az iránya tudtunk elmenekülni – túl sokat nem akar magyarázkodni, majd körbenéz, ahogy a jég mocorgása nem szűnik meg alattuk. Valami, vagy valamik lehetnek a közelben, hacsak nem a földrengés kezdetét jelzi a jég lüktetése, bár Jotunheim ezen részére ez nem jellemző, az elf legalábbis így tudja – A világért se tartanálak fel, de mi már órák óta bolyongunk idelent, meg tudod mondani melyik úton találunk ki a felszínre?
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Váratlan találkozás Szer. 05 Ápr. 2017, 10:32

Sokan jöttek mentek Odin udvarában de egy régi szövetségessel mindig szívesen találkozik a magafajta Asgardi. Sajnos abban az időben el volt foglalva saját vakmerő csatáival amik nem mindig jól sültek el. Az elf nevére emlékszik és már az arca is teljesen tiszta előtte a múltból. Már korántsem az a fennhéjázó, pökhendi herceg aki annak idején volt. Most is távolságtartóan nem nyújtotta volna jobbját köszönésre. De az a Thor már a múlté. Emberséget és alázatot tanult Mindenek atyja akaratából. Nem volt ez könnyű, de ha valaki halandó bőrébe bújik Thor szerepéből azt egy kicsit zokon veszi az ember. Azóta sokkal többre értékeli a kapcsolatokat és természete is lágyabbá vált, közvetlenebbé. Harci kedve persze ettől nem csökkent, igaz ügyért bármikor csatába száll ha úgy hozza a helyzet. Igazán jó modorú ez a Rulindil, bár az elfek mindig is finom modorúak voltak, kivéve sötét testvéreiket.
- Részemről a szerencse Drifa. Egy ilyen illedelmes köszöntést mint amit a lánytól kapott nem hagyhatja szó nélkül. Thor maga is meghajlik köszönésképpen a lány felé. Tekintete és hangja már tejesen barátságos és nyugodt. Rulindil bizonyára látja a változást Thor jellemében, hiszen amikor együtt harcoltak több mint száz éve még sokkal másabb volt.
Az el röviden ecseteli jövetelük célját amire Thor kíváncsian felhúzza a szemöldökét.
- Veszélyes egy varázslat lehet ha itt kell kipróbálnod. Még el is vigyorodik, de nem faggatja tovább az elfet, nem rá tartozik a többi.
- Jómagam csak szétnézni jöttem. Loki pusztítását akartam felmérni amit a Bifröszttel csinált. Ha a másik már megosztott pár részletet a jöveteléről akkor illendőnek látja ezt röviden közölni.
- Ez a világ haldokló félben van, nem a mi fajtánknak való. Azt nem csodálom, hogy eltévedtek, ez kész labirintus. Rémi gondolkodás után felfelé tartja a pörölyét.
- Ha nincs ellenetekre, hogy belém kapaszkodjatok, akkor kirepítelek titeket ebből a barlangból. Nem telik neki semmibe áttörni a mennyezeti jeget és kirepíteni magán kívül még két személyt már ha Rulindilék élnek ezzel a lehetőséggel.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Váratlan találkozás Szer. 05 Ápr. 2017, 23:09

»Váratlan találkozás«


Az elf csupán a szemöldökét ráncolja Thor Drifa felé való meghajlását látva. Még a gyér fényviszonyok mellett is kivehető, hogy a lány egészen belepirul, de van annyi lélekjelenléte, hogy tartsa magát, s ne kezdjen zavarában vigyorogni. (Az már más dolog, hogy hetekig, ha nem hónapokig fog beszélni erről a napról, hogy találkozott a herceggel.)
Az elf egy pillanatra résnyire szűkíti a szemeit, s sandán elmosolyodik, a veszélyes varázslat hallatán. Hát persze! Az ő varázslatai általában veszélyesek (bár tetemes idő kell, míg működőképessé, valamint magára nézve biztonságossá csiszolja őket). Majd Thor ittlétének okát hallva röviden megcsóválja a fejét. Loki az Loki…
– Jelenleg Asgard peremvidékén élek, a hírek lassan jutnak ki oda a birodalom szívéből. A sötételfek támadásáról is hetekkel később értesültem. Részvétem édesanyád miatt – emlékszik jól Frigga királynéra. Nemes lelkű és bölcs asszony volt. Mint hallotta, asgardihoz méltó, harcos halált halt, bár még élhetett volna.
Thor Jotunheim-et érintő véleményére egyetértően bólint. Egy darabig biztosan nem jön ide vissza… pár hónapig… Majd a herceg ötletét hallva a kalapácson túli mennyezet felé fordítja a tekintetét. Drifa közben felkéredzkedik Thor nyakába, pontosabban szorosan átöleli a herceg nyakát, ha az nem állt el a szándékától, hogy kiviszi őket.
– Ez... remek ötlet. Köszönjük. Vidd Drifát, utánatok kirepülök – biccent az elf, s hátrébb áll, majd a mágusbotot a bőr szíjánál a vállára akasztja. Varázshasználóként az alakváltás nem jelent gondot neki (persze csak bizonyos alakok felvétele megy komolyabb előkészületek nélkül), jobb ha Thor csak Drifát tartja, biztonságosabb a lányra nézve, ha közben a jégfalat is át akarja törni.

Abban az esetben, ha Thor elfogadhatónak találja ezt a felállást, az elf még megvárja, míg az asgardi elrugaszkodik a jégterasztól, ő pedig felvéve egy földi vándorsólyom alakját nagy ívben repül utána, figyelve, hogy a lehulló jégtörmelékek ne zúzzák agyon, s abban az esetben, ha Thor áttöri a mennyezetet, Rulindil kirepül a hasadékon át, majd egy újabb kört téve a magasban, landol a havon mintegy 5 méterre a két asgarditól. Azonnal visszaveszi eredeti formáját, s elindul feléjük. Az ajkai még megremegnek, hiszen ennek a fagyott jégbolygónak a hidege nem egy főleg mérsékelt égövi madárhoz van igazítva.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Váratlan találkozás Csüt. 06 Ápr. 2017, 14:11

Korábban nagyon élvezte, hogy sok nő rajong érte, még rá is játszott. Azóta már csak mosolyog rajta, nem játssza el a lehengerlő "istenséget". Drifa ennek ellenére belepirul amit Thor apróbb mosollyal fogad. Rulindil reakciójából arra következtet, hogy közel járt az igazsággal amikor veszélyes varázslatként tippelte meg az említett kísérletezést. Tudomásul veszi, hogy az elf ezt most nem köti az orrára.
- Köszönöm. A részvétnyilvánítást tisztelettel fogadja egy bólintással is jelezve.
- Váratlanul ért minket a támadásuk. Harcosaink bátran küzdöttek, de kijátszották a védelmünket, feldúlták a palotát. Sokan meghaltak aznap. Némi magyarázatot fűz az eseményekhez bár talán ezeket az információkat Rulindil is tudja. Semmi sem lesz már olyan mint előtte.
- Nem csak anyámat, de fivéremet Lokit is elveszítettük. Sötét nap lesz népem történetében. Bármilyen ördögi volt is Loki az emlékek mindig megszépülnek. Akármilyen elvetemült is volt mégis csak a testvére volt.
- Induljunk mert a végén még ránk szakad az egész. Drifának sem kell kétszer mondani máris megkapaszkodik Thor nyakában. Természetesen áll az ajánlata a kijuttatásra így szabad kezével átkarolja a lány derekát.
- Kapaszkodj. Súgja oda Drifának.
- Megpróbálom csökkenteni a visszahulló törmeléket. Ezt már Rulindilnek mondja mielőtt elrugaszkodna. A lány biztonságban lesz, a törmeléket pedig a kalapáccsal bezúzza, pontosabban olyan sebességgel szakítja át a plafont, hogy szinte kirobbannak a barlangból, így a törmelék jó része kifelé hullik és nem vissza a vándorsólyomra. Kiérve hamar lefékezi magukat és egy biztonságosnak ítél részen földet érnek s elengedi Drifát.
- Minden rendben van? Kérdése az elfnek szól elsősorban mivel látja rajta, hogy eléggé átfagyott.
- Egyébként hogyan szándékoztok elhagyni Jotunheimet? Erre még azért kíváncsi lenne mert a világok között nem mindig egyszerű az átjárás.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Váratlan találkozás Csüt. 06 Ápr. 2017, 23:40

»Váratlan találkozás«


Arészvétnyilvánítás megköszönését egy apró biccentéssel fogadja, majd némi hümmögéssel Loki halálát.
– Nos, igen – fűzi még hozzá – úgyszintén sajnálatos. Sötételf testvéreim miatt olykor határozottan kényelmetlen elfnek lenni Alfheimtől távol – nem önsajnálat ez, pusztán ténymegállapítás. Rulindil járt a kilenc világ szinte valamennyijén, s azokon kívül is megfordul, példának okáért a Tudástérben olykor. Tapasztalta nem egyszer, hogy a nem elf fajba tartozók gyakran összemossák őt a világokat pusztító és igázó sötételfekkel. Ami pedig Lokit illeti, ugyan nem kétli, hogy a halála a hivatalos asgardi álláspont (talán valóban meg is halt), de amíg annak a trükkös varázslónak a holttestét nem látja a saját két szemével, s bele nem döf egy kardot a szívébe a biztonság kedvéért, addig nem tudja elfogadni, hogy tényleg halott. Túl rafinált volt ahhoz mindig is Loki, hogy fiatalon haljon.
Thor megállapítása, miszerint a barlang egyre kevésbé biztonságos, nagyon is reális, így egy kemény bólintással jelzi az elf az asgardi felé, hogy megértette a tervet, Drifa pedig alaposan belecsimpaszkodik a szőke hercegbe, szinte mondani sem kell, s arcát teljes egészében a páncélját takaró szövetbe fúrja. Érti ő jól, hogy veszélyes lesz a mutatvány, s addig fel sem néz, míg a Mjölnir át nem töri a jeget. Ahogy leereszkednek, leszáll Thorról.
– Köszönöm Felség, egy élmény volt Veled repülni! – hangjába visszatér a cserfes vidámság, majd amint a mestere újra felveszi humanoid formáját, Drifa mellé szegődik, s immár mellette állva néz fel újra Thorra.
– Igen… mondhatni. Bár jobb volna mielőbb eltűnni innen – némi vigyort megenged magának az elf, de az arca újfent komorrá válik, ahogy Thor rákérdez a hazajutásukra. Már így is tartozik eggyel a Hercegnek, s ezt most lehet, hogy tetézni fogja. – Ami hazajuttathatott volna minket azt kénytelenek voltunk a barlangban hagyni. Arra gondoltam, Heimdall majd visszavisz Asgardra, ha szólítjuk…
Ennél a pontnál gyanakvóan néz Thorra, illetve saját elméletén is elgondolkodik kicsit. Heimdall nem biztos, hogy idefigyel, feltéve, hogy…
– Jó ideje nem utaztam a Bifrösztön. Mondtad, hogy Loki pusztított vele. Működőképes jelenleg…? – gyanakvása nem a hercegnek szól, sokkal inkább az Asgardi állapotoknak, s emiatt kicsit bizony kezd aggódni.
Alig 100-120 évre teszi ki az elf a lábát a birodalom szívéből és ez idő alatt minden a feje tetejére áll?
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Váratlan találkozás Hétf. 10 Ápr. 2017, 11:22

- Te derék harcos vagy Rulindil. Nem a te hibád, hogy a népetek egy része a sötétséget szolgálja. Bátorításként még egy kis időre az elf vállára teszi a kezét, bízható gesztusként.
- Annak idején sok fényelf harcolt velünk, akárcsak te. Mindegyikük bátor és nemes szívű harcosok voltak. Aki összemos titeket a sötét testvéreitekkel az ostoba és elvakult. Szívből így gondolja s egyáltalán nem hibáztatja a fényelfeket a történtekért. Ennyi erővel az Asgardiaknak is lehetne egy testvérnemzete aki szintén a világok ellensége, bizonyára Thornak is rosszul esne ha összemosnák a két népet.
A kijutási manőver végén Drifa illedelmesen megköszöni a segítséget.
- Örömmel segítettem Drifa. Mosolyog lányra. Hátha szerezett egy jó napot neki. Rulindil komor tekintete azt sugallja, hogy a hazajutás gondokba fog ütközni számukra. Észreveszi a kétséget az elf szemeiben és tekintetében.
- A Bifrösztöt atyám parancsára újjáépítettük. Van még pár dolog amit még nem tudtunk helyreállítan de ez az elsők között szerepel. Ne aggódjatok Rulindil uram, Heimdal hazavisz mindannyiunkat. Kacsint az elfnek, hogy már el is van rendezve a dolog.
- Óh, majd el felejtem. Lenne még itt egy dolog. Tart egy rövid hatásszünetet amiben töpreng is egy kicsit majd folytatja.
- Az utóbbi időkben kialakult helyzetre tekintettel egy gyorsan mozgósítható elit osztagot szándékozok életre hívni. Kissé velősen és tömören fogalmaz, kíváncsi az elf első reakcióira.
- Midgard többszöri megtámadása, az Asgardot és támadás és a többi világban eluralkodó zavargások kényszerhelyzet elé állítanak miket. Asgard soha többé nem lesz olyan mint volt. Erősebbé tesszük a védelmünket és felkészülünk a váratlan támadásokra. Valamivel bővebben fejti ki a lényeget de itt még nem fejezi be mondandóját.
-Asgard védelme még így is csak egy a másik nyolc világ mellett. Szükségesnek látom ezért egy olyan harcosokból álló csoport létrehozását akik készek bármikor és bármelyik világban harcba szállni az esetleges veszedelemmel. Mindig lesznek újabb és újabb sötét erők amikkel harcolnunk kell. Te egy kiváló harcos vagy Rulindil. Lenne kedved csatlakozni? Komolyan de mégis bizalommal teljes tekintettel figyeli és várja, hogy az elf mit szól mindehhez.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Váratlan találkozás Hétf. 10 Ápr. 2017, 22:59

»Váratlan találkozás«


Thor kezére pillant, amint az a vállára kerül, majd visszanéz az asgardi harcos szemeibe.
– Köszönöm – de tovább hosszasan most nincs idő csevegni erről, ugyanakkor a herceg mondandóját nem kívánja félbeszakítani. Szerencsére az elfekkel kapcsolatban cirka 800 éve Odin is így gondolkodott, mikor megengedte a mágusnak, hogy Asgardban maradjon, s Rulindil saját érdekében is igyekezett megszolgálni a királyi család és a bajtársai bizalmát. Ettől függetlenül, sajnos nem minden asgardi által elfogadott nézet ez a hegyesfülűekről. Bár ahogy hallja Alfheim és Asgard között szépen halad a diplomáciai kapcsolatépítgetés, s ez a mágus számára is üdvös, hiszen így sokkal nyugodtabban/könnyebben tér vissza szülőhazájába.

Drifa arcáról a mosolyt továbbra sem lehet letörölni, találkozott Thorral (repült Thorral!!!), részt vett egy veszélyes kísérletben, s ugyan pár óráig hihette, hogy eljött számára a vég, végül mégiscsak otthon lesznek…hmmm…vacsorára talán?
Nem arra biztosan nem.
– Ez megnyugtató – bár bolondság volt talán azt gondolnia, hogy a Szivárványhíd nem üzemel. Mióta az elf Asgardban van, nem volt példa arra, hogy a Bifrösztöt üzemen kívülre helyezzék volna, elvégre ez az elsődleges lehetőség a bolygó elhagyására a Kilenc Birodalmon belüli utazáshoz. Míg ezt gyorsan végiggondolja, a vállára akasztott mágusbotot újra a kezébe veszi, hogy az esetleges séta közben rá tudjon támaszkodni. Arra az elf most nem kérdez rá, hogy miképpen gondolta Loki a rombolást(?), esetleg mi ellen hitte, hogy így védi(?) a birodalmat. Lesz még idejük csevegni, ha kijutnak ebből a jégpokolból.
Thor hirtelen témaváltását hallva enyhén megemeli az elf mindkét szemöldökét, s Drifára is elfelejt rászólni, aki nekilát körbesétálni a két férfit (vélhetően azért, hogy kevésbé fázzon, mint egy helyben állva).
Ezekről a támadásukról Rulindil mit sem hallott, vagy 500 éve nem járt Midgardon, így kíváncsian várja a herceg mondandóját, ugyanakkor jobb volna ezt a sokkal kellemesebb klímájú Asgardon meghallgatni..
– Bölcs gondolat… egy ilyen volumenű támadás után én sem hezitálnék – szúrja közbe, de amíg Thor a végére nem ér a gondolatmenetének, addig nem szólal meg újra. Bár az arcán sok érzelem nem tükröződik (elf sajátosság), a szemeiben kíváncsiság ül. – Megtisztelsz az ajánlattal – némi hezitálás még is van a hangjában. Harcosként tudja jól, ha az uralkodója, vagy jelen esetben annak fia hívja csatába, akkor azt nem lehet asgardi lakosként visszautasítani. – …de mielőtt elfogadnám, hadd kérdezzem meg, hogy ez pontosan milyen gyakori távollétet jelentene Asgardról – majd állával a mellettük toporgó Drifára bök. Persze nem dédelget afféle ábrándokat, hogy veszélytelen vállalkozásra hívná őt a Villámisten, viszont valamiképpen Drifát is bele kell helyeznie az elfnek a buliba történetbe. – Mert magamon kívül érte is felelős vagyok. Más hozzátartozója nincs, akire rábízhatnám.
A lány ekkor felszisszen és Thor felé kapja a pillantását. Nem ijedt, inkább kíváncsi.

//Hjajj! Úgy látszik akárhányszor délutánra ígérem a reagot, késő este lesz belőle. :") Legközelebb jobban igyekszem.//
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Váratlan találkozás Szer. 12 Ápr. 2017, 13:51

Drifa nagyon vidám és ezt jó látni egy ilyen fagyos világban. Bár a téma amiről Rulindillal beszélgetnek az komolyabb. Elképzelhető, hogy nem a legjobbkor kezdett bele viszonylag hosszasabb mondandójába. Meglepettséget lát az elf szemeiben amin nem is csodálkozik. Nem egy egyszerű csip-csup ügyben kérte a segítségét. Ezt komolyan meg kell fontolni. Egyáltalán nem várja el kötelező jelleggel, hogy Rulindil rábólintson. Ez érződik is Thor hangjában. Azért látszik, hogy az elf igen tapasztalt. Nem kapkodja el a választ, ez pedig megfontoltságról tanúskodik. Érez némi hezitálást Rulindilban csak az okát nem tudja még. A távollét gyakoriságát célzó kérdés jogos.
- Alapvetően nem kellene elhagyni Asgardot csak abban az esetben ha valamelyik világot veszély fenyegeti. Egyelőre többet nem tud ezen részéről mondani. Egy gyors reagálású osztag körvonalazódik a fejében, amely csak akkor helyezi magát készenlétbe ha baj van. Drifa említésére Thor kezd gondolkodóba. Hol Rulindil, hol Drifára vetül a tekintete. Végül megszólal.
- Ha ez a helyzet akkor elsősorban érte tartozol felelősséggel. Ez egy veszélyes vállalkozás. Meg is halhatunk benne. Nem szeretném ha Drifa magára maradna. A lelkes leányzóra tekint aki valószínű vállalná a dolgot, de ebbe így nem menne bele.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Váratlan találkozás Szer. 12 Ápr. 2017, 16:09

»Váratlan találkozás«


Ahogy beszélgetnek feltámad a szél, ami ezen a bolygón rendszerint hófúvással jár. Az elf mindazonáltal most nem törődik ezzel a természeti jelenséggel, bár itt Jotunheimben könnyen lehet, hogy az egyik helybeli varázsló csele ez, mely a jégóriások rajtaütését készíti elő. Túl zord ez a világ ahhoz, hogy az ide látogató nyugodt szívvel tekintsen rá.
Mindazonáltal Drifa lelkesedése addig nem hagy alább, míg meg nem hallja az elf mérlegelését.
– Én szívesen mennék, ha Rulindil Mester elenged! – kottyan közbe, mire az elf a lány fejére helyezi a kezét, jelezve, hogy most ne szóljon inkább.
– Mindenképpen átgondolom az ajánlatod – mondja a fent nevezett egyértelműen Thornak. – Bár ha csatába szólítasz Te, vagy a Mindenek Atyja, arra nem fogok nemet mondani ez után sem – elvégre eddig sem tette soha. Alig hogy befejezi, a talpuk alatt (olyan intenzitással, mint a barlangban is), most újra megremeg a jég. Valami, vagy valakik közelednek, de a felélénkült hófúvásban egyre kevésbé látni a körülöttük elterülő, fagyott világot. – Ha még maradnál Jotunheimben felmérni a károkat, szívesen Veled tarok, de üdvös volna, ha Heimdall mihamarabb visszavinné Drifát Asgardra – aggódik a lányért, aki ugyan erős kis teremtéssé serdült, de ez a kaland eddig sem volt neki való, azonban a herceg előtt Rulindil mégsem akarja utasítgatni a Bifröszt Őrét.

Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: Váratlan találkozás Csüt. 13 Ápr. 2017, 10:48

Tekintetét egy pillanatra oldalra fordítja a feltámadó szelet vizsgálva és a közeledő hófúvást. Szemöldökét ráncolva egyre inkább azon gondolkodik, hogy mihamarabb menniük kellene. Drifa felszólalására a lányra pillant, majd Rulindilre. Bár Drifa lelkesedése jó dolog viszont nemigen látja a helyzet komolyságát. Ez nem egy nyaralás lesz kisebb csapatnak, hanem kőkemény harc életért és halálért, ha úgy adódik. Nem szeretné ebbe Drifát is belerángatni hiszen megtudta, hogy Rulindil a gyámja és nincs mása. A lelkes leányzóra nem szól rá, nem hurrogja le, ezt rábízza az elfre. A bátor szavakat és hozzáállást nagyra értékeli. Bólint Rulindil mondandójára.
- Hűséges és megbecsült harcosunk vagy Rulindil. De ez alól a feladat alól felmentelek. Vigyázz Drifára. Viszont ha Asgardot támadás éri akkor számítunk a segítségedre.
Döntött az ügyben. Inkább készenlétbe helyezi az elfet. Nem szeretné ha Drifa elárvulna. Ha pedig megtámadják Asgardot akkor úgy is minden épkézláb Asgardinak és szövetségesének harcolnia kell az életükért és földjükért. A föld megremeg alattuk ami sosem jó jel. Rulindil tanácsát megfogadva bólint.
- Ennyi elég volt ebből a világból. Gyertek közelebb, megyünk mind. Ha kicsit közelebb jönnek akkor nyomban felnyújtja a kalapácsát az ég felé.
- Heimdall, most! Kiáltja az ég felé. Pár pillanat és már a szivárványhíd le is ér hozzájuk mielőtt bárki megtámadhatná őket. A Bifröszt csakhamar visszaviszi őket Asgardra.
Vissza az elejére Go down

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Váratlan találkozás

Vissza az elejére Go down

Váratlan találkozás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Geista Kahoko
» Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)
» Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó
» Nolah & Ashley // Első típusú találkozás.
» Véletlen találkozások

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Lezárt játékok-