» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (43 fő) Szomb. 18 Jún. 2016, 22:12-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
A little exercise doesn't hurt, does it? - [Daisy & Barney]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes


∆ Hozzászólások száma :
6



Téma: A little exercise doesn't hurt, does it? - [Daisy & Barney] Kedd. 08 Nov. 2016, 18:38

Két hét telt csak el azóta, hogy rábólintottam a csatlakozásra a SHIELD-hez. Az elmúlt időben pedig még többet tudtam meg erről a szervezetről, aminél ha nem lenne jó pókerarcom, még a számat is eltátottam volna. Nem csak a szerkezetek, a kütyük azok, amik igazán lenyűgöztek, de az itt lévő emberek is. Nem tellett sok időbe, hogy realizáljam, ide tényleg olyanokat szerveznek be, akik valamilyen született, vagy tanult tehetséggel rendelkeznek. Esetleg mindkettővel. Nem tartottam eddig ostobának magamat, mi több, egész sok mindenben jártas vagyok, de az itt lévő tudósoknak köszönhetően egyre inkább azt kezdem érezni, hogy lószart sem tudok néhány dologról. Cserébe mondjuk kárpótol az, hogy nekem is vannak olyan tehetségeim, amik nekik nincsenek. Elég csak a célzásomra gondolni.
A másik dolog, ami kiderült, hogy az öcskös is a SHIELD berkein belül munkálatoskodik. Felajánlották a lehetőséget, hogy találkozhassak vele, de azt is megértik, ha nem akarom, hogy tudjon rólam. Én az utóbbi lehetőséget választottam. Nem azért, mert nem akartam látni Clintet, egyszerűen csak túl sok idő telt már el, és nem akartam felesleges bonyodalmakat már a… mondjuk úgy, pályakezdésem első időszakában.
Megtanítottak egy-két személyesen kifejlesztett fegyver használatára… bár ez inkább úgy nézett ki, hogy a kezembe adtak egy fegyvert, és kíváncsian várták, hogy mennyire sikerül kiigazodnom rajta. Szerintem jól teljesítettem, hisz panaszt nem, csak egy „le vagyok nyűgözve” mondatot hallottam az illetékestől. A közelharci gyakorlást pedig nem is igazán kérték tőlem. Tisztában voltak vele, hogy mennyire vagyok jó ebben a tekintetben is. De ettől függetlenül, akik vágynak egy kis testmozgatásra, azt szívesen kisegítem, mert nem szeretem elhanyagolni én sem. Egy kis gyakorlás nem árt senkinek, igaz? Ennek (is) köszönhetően vagyok olyan, amilyen most.
Korán van, ez viszont nem szokott megakadályozni abban, hogy sétáljak egyet, és ne a szobám ürességét élvezzem. Most is épp az edzőterem előtt sétálok el, és szokás szerint fél szemmel be is pillantok, hátha van bent valaki. Amennyiben így van, bemegyek, ha nem, akkor haladok tovább, ilyen egyszerű. Most volt. Méghozzá a fiatal csajszi, aki beszervezett engem. Vagyis őt küldték értem, inkább úgy fogalmazok.
Kutya bajom sem volt vele, mert egész kellemes társaság, velem pedig a végtelenségig egyszerű kijönni, mert rendkívül barátságos vagyok. Be is lépek tehát az ajtón, és felszólítom a leányzót.
- Jó reggelt! Korai edzés?
Mondom, egy féloldalas mosollyal az arcomon, miközben nekidőlök karba tett kézzel az ajtófélfának.
- Az edzéssel nincs semmi bajom, sőt, örülök, ha valaki ilyen komolyan veszi. De ilyen korán? Habár azt is meg tudom érteni, legalább nincsenek zavaró tényezők.
Mivel lehetséges, hogy én is az vagyok, így inkább egyből folytatom is.
- Ezért is kérdezem meg, hogy csatlakozzak-e, vagy inkább menjek el, és hagyjalak magadra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes


∆ Hozzászólások száma :
204
∆ Tartózkodási hely :
SHIELD bázis/ahol kell



Téma: Re: A little exercise doesn't hurt, does it? - [Daisy & Barney] Kedd. 08 Nov. 2016, 19:13



To: Barney


Az Inhuman dolgok óta nem igazán voltunk a helyzet magaslatán. Mindenki össze-vissza futkozott és egyre több olyan riasztást kaptunk, ahol az emberek burokba záródtak, majd kitörtek belőle. Ez pedig elég érdekes volt. És mikor éppen nem a különleges emberek után futottam, edzettem. Lincoln is felszívódott, nem hallottam róla, ő nem keresett, ahogy én sem őt. Fitz még mindig gőz erővel dolgozott azon, hogy visszahozza Simmons-t abból a kőoszlopból, May elment, nekem pedig kezdett sok lenni ez az egész. Ráadásul az egyik legjobb ügynök, Clint Barton, azaz Sólyomszem bátyját, Barney-t is én szerveztem be, mert egyesek szerint nekem barátságosabb fejem és kisugárzásom van, mint a legtöbb ügynöknek. Én vagyok az a személy, aki teljesen máshogy gondolkodik, ráadásul most már nem csak ember vagyok. Inhuman-nek születtem, mindig bennem volt ez a dolog, nem hiába jelentettek be még kiskoromban úgy, mint 0-8-4. És éppen ezért érthettem meg én a leginkább ezt a speciális helyzetet, amibe a Barton testvérek kerültek. Nem igazán értettem, hogy ez megint miféle beteges játék a SHIELD részéről, de már megtanultam, hogy nem szabad kérdezni semmit sem, csak megcsinálni, amit mondanak, különben nagyon csúnyán néznek az emberre. És nem olyan "ejnye-bejnye" nézésre kell gondolni, sokkal inkább egy amolyan "lelövünk a Jegelővel és bezárunk valahová" nézésre. És az nem kellemes érzés, ha azzal eltalálnak, mindenki elhiheti nekem.
Viszont mivel ma sem volt semmi hasznos és értelmes dolgom, a bázison maradhattam, hogy a gépemen kutakodhassak, illetve azért, hogy edzhessek egy kicsit. Az újfajta kesztyűim segítettek nekem, de így is kockázatos volt a képességemet használnom állandóan, így a pusztakezes harcot próbáltam meg az eddigieknél is jobban elsajátítani. Amikor csak tehettem, May-el edzettem, de ő lelépett, így maradtak a többiek. Ők viszont még mindig eléggé távolságtartóak voltak velem, hiába minden próbálkozásom. Megpróbáltam külsőleg is változni, így a hajamat is levágattam, a ruháim is sokkal színtelenebbek lettek. A zöld, piros, szürke, fekete, esetleg barna cuccoknál nem igazán hordtam színesebbeket, de jól is éreztem magamat így. Ezek a színek illettek az elcseszett világomhoz és hozzám is.
Miután felkeltem reggel és magamra kaptam valami kényelmesebb cuccot, az edzőterembe vettem az irányt, ahol igyekeztem az egyik zsákon levezetni az idegbetegségemet, amit többek között a tehetetlenségem váltott ki belőlem. A nagy püfölésemet aztán egy ismerős hang zavarta meg, én meg majdnem szívrohamot kaptam, így egy nagy sóhajt követően fordultam a hang gazdája felé, aki nem volt más, mint Barney maga.
-Igen, valami olyasmi... nem tudok aludni mostanság. -vontam meg a vállamat egy könnyed mosoly kíséretében, megigazítva a kezemen lévő kesztyűt, majd közelebb sétáltam hozzá.
-Hát ja, bár hiányzik egy jó kis edzőtárs, aki visszaüt, nem csak... lóg... -böktem a hüvelykujjammal a zsák irányába, majd a következő mondatára még a szemem is felcsillant, mint a mesehősöknek szokott a rajzfilmekben.
-Ha nem félsz, hogy megver egy csaj, akkor nyugodtan. -szólalt meg aztán a nagyképű énem, majd a padon lévő másik ujjatlan kesztyűhöz sétáltam, hogy aztán hozzá is vághassam azokat.
-Gyerünk, Barney. Lássuk, mit tudsz... -jegyeztem meg egy elégedett mosoly kíséretében, miközben a szőnyegre léptem.



• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes


∆ Hozzászólások száma :
6



Téma: Re: A little exercise doesn't hurt, does it? - [Daisy & Barney] Hétf. 26 Dec. 2016, 00:19

Nem állnak távol tőlem a reggeli edzések. Korábban, a katonaságnál bőven kijárt belőlük. Kora reggeli kelés, aztán pedig mindent kiizzasztottak belőlünk, még az életkedvet is. És ez csak a nap kezdése volt! Eleinte ugyan nehéz volt, megterhelő, de néhány hét, hónap múltán már teljesen megszoktam, és igazodtam is hozzá. Most pedig szerintem elég csak rám nézni, és meg is láthatja az ember, hogy mindez kifizetődött. Csak hát időközben megfizettem egy hatalmas árat is, de ez most nem tartozik ide. Viszont tisztában vagyok vele, hogy nyers erővel csak nagy ritkán mehet valamire az ember. Kell hozzá ügyesség, aminek sok esetben elengedhetetlen előzménye a temérdek gyakorlás. Én is formában tartom magam mind a mai napig, és a régen tanult dolgokat próbálom kamatoztatni is. Akár gyakorlás formájában, akár élesben.
- Most mondhatnám, hogy ennek nincs semmi értelme, hogy ezzel foglalod el magad. De volt már szerencsém a SHIELD-del dolgozni, és elég sok mindent láttam, átéltem már, szóval...
Vonok vállat a kiscsajhoz hasonlóan. Kár lenne akadékoskodnom, hisz mindez a gyakorlás a hasznára fog válni a jövőben, erre mérget vennék.
- Hú, de el van szállva valaki magától!
Szólalok fel mosolyogva, nyilvánvalóan nem sértő szándékkal, csak egy kicsit csipkedősen. Elkapom a felém dobott kesztyűket, és továbbra is mosollyal az arcomon veszem fel őket. Kicsit megropogtatom a nyakamat, és megnyújtóztatom a végtagjaimat, körözök néhány gyorsat a karommal, miközben én is rálépek a szőnyegre. Ha valamit, azt megtanultam, hogy egy kis nyújtás sosem árt edzés előtt, sőt, csak segít. Bár nekem mindegy, hogy nyújtok, vagy sem, így is, úgy is képes vagyok a határaimat feszegetni.
Nem fogok mindent beleadni, mert legyen akármennyire is képzett Daisy, nem hiszem, hogy lenne esélye ellenem. Akkor már igen, ha használja a képességét. Bár akkor igazából lényegtelen lenne, hogy mit csinálok, nem nagyon bírnék el vele.
Felveszek én is egy kezdőállást. Nem várom ki, hogy ő lépjen, én teszem meg ezt, és lépek előrébb, hogy egy jobbossal illessem meg őt, miközben továbbra is figyelek a lábmunkámra, és az ő reakciójára. Ha kivédi a támadást, elhajol előle, vagy megfogja a kezemet, esetleg más, az sokat nem számít, mert úgy pedig az lábammal megpróbálom kirúgni az ő egyik lábát, és másik szabad kezemmel pedig földre kényszeríteni. De nem hinném, hogy ilyen egyszerű dolgom lesz.

// Nagyon sajnálom az eltűnést, és hogy csak most sikerült írnom! nagyon-nagyon... //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes


∆ Hozzászólások száma :
204
∆ Tartózkodási hely :
SHIELD bázis/ahol kell



Téma: Re: A little exercise doesn't hurt, does it? - [Daisy & Barney] Hétf. 26 Dec. 2016, 13:35



To: Barney


A reggeli rutinomat ma megtörtem azzal, hogy ébredés után azonnal az edzőcuccomat kaptam magamra és a terembe indultam, hogy szétverhessek néhány zsákot és úgy vezethessem le a felgyülemlett feszültséget, mert ez jobb megoldás volt, mint az, hogy a sok elfojtott indulat miatt végül a bázist rázzam apró darabjaira. Az egyre gyakrabban jövő bejelentések arról, hogy Inhuman-ek "lepik el" a világ különböző pontjait, nem tett épp jót a lelkivilágomnak. Ezeknek az embereknek a DNS-e azért változott meg, mert azt a gépet belelöktem a vízbe, miután majdnem meghaltam, a saját anyám keze által. Végül aztán ő halt meg, méghozzá Cal, azaz apám végzett vele, aki ezek után elveszítette az emlékeit rólam, mindenről. Ma már állatorvos és így van jól. Aztán ott van Simmons eltűnése is, May lelépett és így már csak alig vagyunk páran, ez pedig... rohadt frusztráló.
De a boxzsák püfölésében az zavart meg, hogy egy ismerős hangot hallottam és amint odafordítottam a fejemet, azonnal Barney-val találtam magamat szembe, aki szintén elég nagy fejtörés volt az ügynökségnek és ezzel együtt nekem is. Engem küldtem el érte, mondván, hogy szervezzem be, nekem barátságosabb képem van, mint az összes embernek együttvéve. Én pedig elvállaltam, de rossz érzéseim voltak azzal kapcsolatban, hogy ezt megtegyem, elvégre Clint Barton, azaz Sólyomszem, azaz az egyik Bosszúálló rokonáról volt szó és nem szívesen hallgattam volna el előle ilyen információt, de nem tehettem mást. A döntéseket nem én hozom és nem írhatom felül, még akkor sem, ha néha legszívesebben minden felrúgnék és megráznám a drága Coulson igazgatónkat, hogy legyen már normálisabb egy fokkal.
-Na ugye... ezt csak így lehet bírni. Pláne akinek természeti fegyverei vannak... -emeltem fel a karomat, hogy a csuklómon lévő pulzusmérőt felé mutathassam. Amikor edzek, muszáj használnom, különben elszabadulnak az indulatok és az már nem lenne olyan szerencsés, mint mikor a zsákokat csapkodom idegbeteg pillanataimban.
Amint felkapta a kesztyűket a kis megjegyzésemet követően, csak egy mosoly kíséretében vontam vállat amolyan "van mire nagyképűnek lennem" célzattal. Csak figyeltem, ahogy a szőnyegre lépett, így már azonnal alapállásba helyeztem magamat, hogy fel tudjak készülni az első csapásokra, ugyanis a képességem most tabu a számomra és amúgy sem terveztem, hogy én lépek először, így miután a jobb kezét felém lendítette, el is hajoltam előle, figyelve arra, hogy a lábával se tudja kirúgni az enyémet, így egy jól meggondolt ugrást követően érkeztem a talpamra, hogy aztán guggolásba helyezkedve igyekezzek belerúgni a térdhajlatába, ezzel egyensúlyvesztésre kényszerítve az edzőpartneremet, ha csak nem ugrott el előle, ami sanszos, ha Barney múltját vesszük figyelembe.



• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Téma: Re: A little exercise doesn't hurt, does it? - [Daisy & Barney]

Vissza az elejére Go down

A little exercise doesn't hurt, does it? - [Daisy & Barney]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-