» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (43 fő) Szomb. 18 Jún. 2016, 22:12-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
2010 – Valahol a semmi közepén…

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes


∆ Hozzászólások száma :
39
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
Már nehéz követni hol... a Testvériség aktuális főhadiszállásán.



Téma: 2010 – Valahol a semmi közepén… Vas. 30 Okt. 2016, 00:05

A hős és a kis tolvaj


Marie-nak fogalma sem volt, hogy lényegében hol van. A déli Mississipi mocsárvidékéről egyedül épségben eljutni kerülőutakon pénz nélkül az északi New York államba nagyjából a lehetetlenhez konvergál egy tizenhat éves csavargónak, pláne, ha az még nőneműnek is születik.
Egy fiatal lányra rengeteg veszély leselkedik, s normál estben nagyjából négyszer kellett volna eladniuk őt az emberkereskedőknek prostinak még az előtt, hogy két államot átszelt volna…
Marie-nak azonban van egy áldása…
…vagyis a nagy lófaszt áldás!
Egy betegség, egy kór,
egy fertelmes visszásság!
Valami, ami megakadályoz minden biztonságos emberi érintkezést. Ahányszor mentette őt meg csupasz tenyerének a gonosztevőkhöz tolása… annyiszor látott a saját emlékei közt rettenetes bűnöket, erőszakot, brutalitást, gyilkosságot… A legrettenetesebb álmaiba jöttek elő ezen események képei, s volt olyan időszak, melyben tényleg elhitte, hogy ezeket ő követte el… hányszor látott rosszindulatot egy-egy érintés nyomán… már számolni sem érdemes…
Hónapokon át küzdött a rémképekkel, melyek sokszor szabályos lázálomként ültek a homlokán éjszaka, s jó ideig eltartott, mire megtanulta ezeket úgy nézni, mintha egy filmet látna. Lényegében csak elhatározás kérdése volt. Más vele egykorú normális fiatal az általa olvasott regényekből él át olyan intenzív és riasztó érzelmeket, olyan baljós, vagy keserű gondolatokat, melyeket Marie egy-egy érintéssel felszív a bőrén át.

Alapvetően ez a nap is hasonlóan indult a többi megszokotthoz. A lány ezúttal egy elhagyatott házba vackolta be magát pár nappal ezelőtt. Vélhetően hétvégi háznak használták azok, akik tulajdonolták, hiszen a víz nem volt kikötve, elzárva, ellenben a hűtő valami fájdalmasan üres volt. Marie vagy egy hónapja először tudott lezuhanyozni… nem is zuhanyozni… fél éjszakán át áztatta magát a fürdőkádban; ahogy a víz alá bukott, azt képzelte, hogy anyja mindjárt bekopog, mert kész a vacsora, majd az asztalnál apja zsörtölődni fog azon, hogy az étterem jobban is mehetne… talán beállít Carrie néni is, aki persze az apja oldalára áll és hangosan vitatkoznak arról, hogyan lendíthetnék fel a családi üzletet…
…és persze anya erről hallani sem akar!
Mert az övé kicsi, családias vendéglő!
Marie a könnyeivel küzdött, hiszen mindezt csak képzelheti… neki soha nem lesz osztályrésze a családdal közös étkezés, a zsörtölődés apróságokon…
És a szüleinek sem.
Vajon anyja sír, amiért egy szem lánya eltűnt?
Vajon keresik őt, vagy feladták?
Az éjszaka fennmaradó részét eme lélekmardosó gondolatok dacára is átaludta, majd reggel a házban talált tiszta ruhákat öltötte magára, még elcsomagolt egy váltásruhányit, míg a viselteket egy műanyag szemeteszsákba csomagolta, hogy az első szemetes konténernél megváljon tőlük.

✦✦✦

A sötét férfipulóver ugyan a kelleténél kicsit nagyobb volt rá, de a farmernadrág és a sportcipő legalább passzolt a méreteihez. Mindezt egy kapucnis farmerkabáttal viselte, valamint egy bőrkesztyűvel.
Hogy furán néznek kicsit rá? Valahol érthető…
Néhány napja időzött már a városban, nem csoda, hogy kezdtek rá rossz szemmel nézni a helyiek, jobb lesz mielőbb odébb állnia, de előtte valami ennivalót kell szereznie.
A ház egy hátsó pinceablakán mászott ki, s az épület elé érve azt tapasztalta, hogy az utca üres. Munka- ill. tanítási nap révén ezen a hideg-ködös őszi délelőttön csak azok tartózkodnak idekint, akiknek ez munkaköri leírás, esetleg már nyugdíjba vonultak, s valamiért a nyakukba vették a várost.
A lány az egyik kisboltot célozza meg, a gyomra már veszettül jelezi, hogy az éhség mardossa.
Ahogy belép, az ajtó fölé szerelt csengettyű felcsilingel, majd a lány monoton veszi el az egyik kosarat a helyéről… utálja ezt a részét a dolognak… ha arra kényszerül, hogy embereket fegyverezzen le egy érintéssel, arról tudja, hogy szükséges, hogy azok rossz emberek, tolvajkodni azonban más… sokkal kevésbé gáláns.
Alibiből betesz néhány felesleges tárgyat a kosarába, míg körbejárja az üzletet. A csuklyája a fején, a ruházatából pedig nem lehet megállapítani első blikkre, hogy fiú-e vagy lány viseli éppen…
Aztán elér a bagetteket tartó polchoz, s egy papírzacskóba két méretes darabot is beletesz. Ezt követően néz le a kosarára, miközben azon töpreng, hogy vajon mekkora feltűnést keltett… A pénztárnál nincs hosszú sor, a süteményes pultnál ellenben lefoglalja az eladót az a két öreg hölgy, akik közül az egyik az unokája iskolai előmeneteléről dicsekszik a mellette várakozóknak…
Lényegében minden megvan!
Kenyér…
…húskonzerv…
...dobozos üdítő…
CSOKI! ♥
…és két szem alma...
Most vagy soha! Hallod?! Most, vagy soha!
Azzal lassan leguggol, a szajrét óvatosan teszi a hátizsákjába, de alig, hogy a cipzárt behúzza már hallja is az egyik eladó éktelen kiabálását.
– Tolvaj! Hagyod abba!
…lebukott!
A lány szinte guggolásból sprintel, fellökve egy az ajtón belépő középkorú nőt – nem feltétlen akarattal teszi, de végül is nyer valamennyi időt ez által.
Hallja maga mögött a boltból kiügető eladó kiabálást…
– Tolvaj! Enyveskezű! Fogják meg!
Marie vissza sem mer nézni, csak rohan előre.
Fogalma nincs, hogy üldözik-e, hogy egyáltalán figyel-e valaki rá… csak rohan előre, s közben érzi, hogy a szíve egyre vadabbul ver, ahogy az adrenalin felizzik a szervezetében.
Cél a legközelebbi szűk utca, vagy szimplán az út kifelé a városból…
Igen, ez lesz a jó…! Irány ki a városból…!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes


∆ Hozzászólások száma :
4



Téma: Re: 2010 – Valahol a semmi közepén… Hétf. 26 Dec. 2016, 17:20

Ha nem láttam volna az út közben szerzett térképen, akkor is tudtam volna, hogy közeledem New York-hoz, éreztem a gyomromban az otthon közelségét. Elég sok időm volt gondolkodni az elmúlt napokban-hetekben, mióta megszöktem a börtönből, igaz volt is min járatni az agyamat. Reva-n, a kísérleten, a robbanáson, Rackham-en, a szökésen, de legfőképp az új képességeimen és lehetőségeimen. Georgia állam és New York nincsenek túl közel egymáshoz, így ha csak gyalogolni akartam volna, akkor heteket töltök az úton és még talán a jelek szerint sérthetetlen bőröm ellenére is elkopott volna a lában, de szerencsére sikerült stoppolással lerövidíteni az utat párszor. Fiatalkorom óta nem loptam senkitől semmit, de most kénytelen voltam, hiszen nem rohangálhattam börtöncuccokban túl sokáig és úgy stoppolni se lett volna egyszerű, ezért az első dolgom volt ruhákat szerezni. Azóta is az a farmer és bordó kapucnis pulcsi volt rajtam, amit arról a szárogató kötélről szedtem le Georgia-ban.
Hamar rájöttem, hogy teljesen új életet kell kezdenem és első lépésként kitaláltam egy álnevet magamnak, mivel Carl Lucas-t sokan fogják keresni mostantól, de Luke Cage-et senki. A külsőmet is meg kellett változtatnom, ami pénz nélkül szintén nem lett volna egyszerű, de szerencsére az egyik “sofőröm” megszánt egy kis pénzzel és abból jutott fodrászkodásra egy útba eső kisvárosban és ételre is, bár csak szűkösen, de nem akartam többet lopni, amíg nem nagyon muszáj.
Csak egy célom volt, hogy eljussak Harlembe, abban biztos voltam, hogy utána tudok majd találni elég régi ismerőst, akiknél meg tudom majd húzni magam. Szereznem kellett valami munkát, lakást és papírokat az új nevemhez. Épp ezeknek a lehetséges megoldásain gondolkodtam, amikor az aktuálisan utamba eső városka utcáján sétáltam és hirtelen nagy kiabálást hallottam az utca túloldaláról a hátam mögül. Odafordultam és egy fiatal lányt láttam kirobbanni egy bolt ajtaján az egyik vállán lengő hátizsákkal, fellökve egy éppen belépni akaró nőt és pár pillanattal később követte egy férfi, aki a pólója alapján a bolt alkalmazottja lehetett.
A lány egyenesen felém futott, így csak pár másodpercem volt felmérni őt és a helyzetet. A ruhadarabjai nem illettek igazán egymáshoz és az arcán azt az űzöttséget láttam visszaköszönni, amit én is éreztem. A boltos gyorsabbnak tűnt és méterről méterre közelített a tele táskája miatt láthatóan csak nehézkesen futó lányhoz. Elfutott mellettem és találkozott a tekintetünk, de aztán el is robogott mellettem. Hirtelen ötlettől vezérelve egy oldallépéssel beléptem a boltos útjába, aki egyszerűen lepattant rólam és a földre esett, a fejét rázva, mint aki betonfalnak futott. Zavartan nézett fel rám, a düh és az ijedtség között ingadozva pár pillanatig.
- Szerintem az lesz a legjobb mindenkinek, ha visszamész a boltba - mondtam és hátrapillantottam, hogy lássam, a lány nem állt-e meg véletlenül, de csak azt láttam, hogy a város széle felé befordult az első sarkon, visszanézve rám - Úgy se tudod már elkapni.
Lehajoltam hozzá, a hóna alá nyúlva könnyedén felkaptam a földről és pár másodpercig a levegőben tartottam, majd letettem és hátraléptem. A mozdulat gyorsaságából és erejéből hamar felfogta, hogy nem lenne értelme velem kötekednie, így csak pár mérges szót mormolt, majd elindult vissza. Néztem egy kicsit utána, aztán elindultam tovább, amerre a kis intermezzó előtt is haladtam, abba az irányba, amerre a lány is futott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

2010 – Valahol a semmi közepén…

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Semmi sem az,aminek látszik...

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-