» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
Egy új korszak kezdete - Alison & Bruce

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
199



Tárgy: Egy új korszak kezdete - Alison & Bruce Vas. 09 Okt. 2016, 20:26

Majd két hét telt el mióta összefutottam egyik példaképemmel. Nem nem a nagy zöld. Illetve de, csak a másik fele. Az eszesebbik, eszesebb. Sok szteroidra lenne szükségem meg némi sugárzásra, hogy a HULK útjára léphessek. Szóval a találkozásunk után felkerestem és nem is olyan nehezen találtunk alkalmas időpontot. Egyetemen is rendeződtek a dolgok, már csak Banner aláírása kéne, mint külső konzulens ahhoz, hogy elfogadják a diploma témámat. Ezt a témát is csak sarkítva, kihagyásokkal, elhallgatásokkal, mint elméleti dolog akarom kiadni. A szakdogám az arcade reaktorról, az MSC diploma az idő lassításáról, tele van tűzdelve fals adatokkal, nehogy valaki tényleg megtudja csinálni. Ennek a végére is oda írom, hogy nem kivitelezhető. Na vissza a valóságba. Beütöttem a telóba a címet és egy másodperccel később egy erdővel ölelt úton találtam magam, egy vaskapú előtt, rajta egy csengővel. eg ugye a kötelező "A" betű. Névtáblák sehol. Vaskos kerítés futott a fák közé lehatárolva egy vélhetőleg hatalmas telket. Az út bekanyarodott a fák mögé így nem láttam, hová is vezet pontosan.
-Hm... ez így hosszú lesz...
Bekapcsoltam a kamerát és magam elé emeltem a telót. Ráböktem az út végére és le "ok"-éztam. Immáron a kanyarban álltam a kerítésen belül. Tettem pár lépést, hogy jobban lássam mi van a kanyar mögött. Egy hatalmas tisztás rajzolódott ki a fák után. Valami fehér épület is mintha lenen ott. Benyomtma a felvételt és a házra irányítottam. Lmesétáltam azt a 20 métert ezalatt a teló a saját mozgásom sebességéből illetve az épület látszólagos méretváltozásából elkezdte felépíteni a 3D-s modellt az épületről. Az autóút a fák után szinte azonnal ketté ágazott. Középen pedig egy világos járda vezetett az épülethez. Leállítottam a felvételt, és járda végére böktem. Onnan már láttam is a bejárati ajtót. Odamentem és bekopogtam, ha volt csengő akkor csengettem. Míg vártam a koordináták alapján beraktam kedvencek közé. Közben a nyalókám fogyóban volt szóval tekintetemmel szemetes után kutakodtam.

_________________
Queen beyont the Rainbow

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
452
∆ Kor :
47
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Tárgy: Re: Egy új korszak kezdete - Alison & Bruce Szomb. 14 Jan. 2017, 17:19




Alison & Bruce



Thanos pusztításának kézlenyomata Manhattan városát egy szürke, kihalt romhalmazzá varázsolta. Bár az építkezések megindultak, ez a sokmilliárd dollár sem lesz elég ahhoz, hogy az emberek elfelejtsék, mi történt azon az átkozott napon. A lila szörnyeteg egyetlen csapással oltotta ki ezrek életét, és tett nincstelenné megszámlálhatatlanul sokakat. A munkálatok jól haladnak, de hosszú hónapok vannak még hátra addig, amíg az első épületek ismét magaslanak majd a legyalult városrészben.

Alisonnal nemrég találkoztunk, ő éppen játszótérnek használta a Torony romját, és Steve pajzsának prototípusát kidobta, de mégis, sikerült odáig eljutnunk a beszélgetésben, hogy megígértem neki, hogy meginvitálom majd a Bázisra. Alig telt el két hét azóta, a vonal másik végén ő szólt bele. Nem szoktam megszegni az adott szavam, ám tudom milyen készülék van a birtokában, így megtettem a szükséges óvintézkedéséket. PÉNTEK utánanézett a lánynak. Az egykori Titan-tech-nél dolgozott, tér- és időhajlítás témában nagy lépést tett előre, ezt bizonyította is Thanos támadása során, amikor készülékét élesben is láthattuk. Jelenleg mesterképzésre jár, és szakdolgozatát a Tony által feltalált ARC reaktorról készíti. Már tudjuk, hogy amikor Ultron támadásánál JARVIS feltöltötte magát a netre, Alison volt az egyetlen hacker, akinek sikerült részeket elkapnia JARVIS kódjából. Azt átírva saját mesterséges intelligenciát hozott létre. Mondhatjuk hogy eszes hacker, mondhatjuk, hogy tolvaj, vagy csak meg nem értett zseni, ám abban biztos vagyok, hogy ha Tony megtudja, hogy az ő kódját használta fel, és éppen az ARC reaktorról ír kutatást, a lány bajba kerülne. Még akkor is, ha a csapatunk mellett állt Thanos jöttekor. A fene nagy szívem egyszer a vesztemet okozza majd! De mégsem léphettem már vissza. Jött a hívás, én pedig beinvitáltam. És úgy gondolom, hogy a lány tudása A Bosszúállóknak még hasznára lehet.

- PÉNTEK, hamarosan egy lány fog érkezni. Alison Magdalen J. A szokásosnál többet tud mindarról, ami Tony keze munkájának lenyomata. Kérlek tartsd szemmel, és ha be akarna törni a rendszerbe, azonnal tiltsd ki és jelezd felém! Ja, és folyamatosan figyeld, hogy igazat mond-e! Azt mondta Tony, hogy a poligráfos vizsgálat meg sem kottyan Neked. - adom ki az utasítást, mielőtt ajtót nyitok neki. A Bázis lakónegyedébe invitáltam, és ha sikerül megbizonyosodnom afelől, hogy megbízhatunk benne, és mondjuk nem egy konkurensnek kémkedik csupán, átsétálok vele a Bázis külső komplexumába, ahol irodák, edzőtermek, laboratóriumok és szinte minden más is megtalálható, ami a Toronyban volt korábban. Persze némileg szolidabb mennyiségben.
- Szervusz Alison! Örülök a viszont látásnak! Kerülj beljebb! - invitálom be az előszobába. Kivetítő, videójátékok, kényelmes bőr ülőgarnitúrák, bárpult, konyha, ez mind egy légtérben.
- Foglalj helyet! - mutatok a bőr ülőalkalmatosságra.
- Egy üdítőt? Valami italt? - kérdezem a bárpult felé sétálva.
- Mielőtt bármibe belekezdenénk, beszélgessünk kicsit. Szeretnélek jobban megismerni, főleg, ha tényleg azt szeretnéd, hogy a konzulensed legyek. Ugye tudod, hogy a Bosszúállókhoz nem szokás csak úgy besétálni. Te vagy az első, akinek engedélyeztem ezt. Szóval kérlek, csak akkor folytassuk, ha egyenesek a szándékaid! - komoly tekintettel nézek rá, majd az okostelefonjára, utalva arra, hogy épp elég technológia van már a kezében, és birtokában, ami a Stark Industries-től származik. Ha kémkedni vagy lopni jött, azt időben meg fogom tudni. Ám ne feltételezzük mindenkiről egyből a legrosszabbat. Első benyomásra szimpatikus volt, remélem nem szúrja el.
- Mesélj magadról! Honnan jöttél? Hol és min dolgozol most? És legfőképpen, én miben lehetek a segítségedre?

notes: bocsáss meg a késésért Sad  


• •

_________________

That's my secret. I'm always angry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
199



Tárgy: Re: Egy új korszak kezdete - Alison & Bruce Vas. 15 Jan. 2017, 20:54

Nem is kellett olyan hű de nagyon sokat várnom, igazából viszonylag hamar beengedtek és kimondottan jóérzéssel töltött el, hogy még nem lőttek le, vagy robbantottak fel, meg egyebek. Mégis csak egyfajta betörés... De má' csak nem nyúznak meg... Szóval számban a nyalóka pálcikáját pörgetve vártam. Az ajtó üvegein keresztül láttam némi mozgást. Az ajtó kilincse lenyomódott, kínzó lassúsággá, szinte végtelenre nyújtva a pillanatot. Az az idegtépő pillanat ami annak idején megragadta az elmém, az az apró momentum ismét felütötte a fejét ami az idő és tér meg hackeléséhez vezetett. Kattant a nyelv és feltárult a világos ajtó, mögötte pedig maga Bruce Banner tornyosult. Annyira felfoghatatlannak tűnt az a pillanat. Múltkor mintha jobban viseltem volna a találkozást. Pár hosszú másodpercig csak lebetonozva bámultam. Talán némi öld árnyalatot kerestem rajta, de még a fogai között sem volt spenót...
-Jjjó napppp!Mr... Dr Bäneee.
Csattantam fel egy rövid zárlat után erős ausztrál akcentussal. Az invitálásra először csak belestem az ajtón, van e bent valaki, akinek köszönnöm kéne... Aztán egy hosszúra nyújtott lépéssel már bent is voltam. A súlyos acélbetétes bakancs mélyen dobbant a kövön. Szemeim nagyra nyíltak, a számból kipottyant a fehér pálcika, utána se kaptam. Ámulva fordultam körbe a helységen. Kezdve azzal, hogy nagyobb, talán még többet is ér ez az egy helység, mint az a kertes ház amiben én élek a világ másik felén.
-Hűűűűűű....
Lassú, óvatos léptekkel araszoltam a bőr felé, hogy lehuppanjak. Széles vigyor ücsörgött az arcomon, inkább tűnt az egész helység egy korombeli mennyországának, mintsem egy titkos bázisnak ahol a világ megmentői tanyáznak. Ki hitte volna, hogy szabadidejükben GTA-znak...
A bőrgarnitúrához érve bearaszoltam az asztal és közé majd fel huppantam a kanapéra. Lábaimat pedig felhúztam törökülésbe és letoltam magam a háttámláig.
-Köcce ne'm kő...
Megráztam a fejem, tátogtam párat aztán felnéztem.
-Vagyis izé...Nem kérek semmit, köszönöm.
Zsebemből előtúrom a telefonomat és lábaim között forgatom, hogy lefoglaljam mind a kettő kezemet miközben kattogok, hogy hol is kéne kezdeni, de Mr Banner nem húzta az időt, nyíltan és egyenesen hangot adott aggodalmainak.
Nagyon vegyes érzelmek töltöttek el röpke idő alatt. Valahol rosszul esett a kérdés, habár megtudom érteni, ez tényleg nem egy átjáró ház. Ugyan ezért, igen komoly megtiszteltetésnek éreztem az invitációt, a lehetőséget. Lábamat lassan megemeltem és kinyújtottam. Noha a térdhajlatom nem érte el a kanapé szélét, inkább csak a vádlim felső része. Így hagytam. Ha előrébb csúsznék talán jobb lenne, de annyira jó érzés, hogy fedezve van a hátam. Nem véd semmitől de ilyenek vagyunk. Lányos zavaromban a telómra markolok.
-K-Köszönöm Dr Banner. Megtisztelő. Öhm, igen, szándékok... Egyenesek. Ilyen, nyíl egyenesek.
Hebegem és kinyújtom a kezem előre.
-Szóval, Ausztráliából jövök, ott élek a "Szüleimmel"...
Macska körmözök a levegőbe a szülőkhöz érve. Noha nem az ő ágyékuk gyümölcse vagyok, nekem akkor is ők számítanak annak. Ezt nem is akarom tovább ragozni, feltételezem már utánam néztek, ha már beengedtek ide.
-Lassan három éve járok... Szóval majdnem 3 éve vettek fel az MIT-re. Két éve leadtam egy hamis Szakdolgozatot a térugrásról. Tavaly megírtam mester diplomának egy rossz alapokra fektetett Időutazásról szóló elméleti értekezést.
Beszéd közben elkezdtem fellazulni. Aztán komoly tekintettel, szinte kérlelve tekintettem Dr Bannerre.
-Ne olvassa el őket, de komolyan. Kérem... Annyi marhaságot össze hordtam, hogy elfogadják és kivitelezhetetlennek tűnjön... Pfhűűű... Hagyjuk is. Sz'al szeretem az édeset, a metált és a szivárványt. Alacsony növésű vagyok, valószínűleg enyhébb autizmusom van némi disszociatív elmezavarral...
Itt egy picit megállok és figyelem Dr Banner reakcióit. Kissé ijedt a tekintetem, kvázi most nyögtem be, hogy nem vagyok beszámítható.
-Mármint, olyasmi. Szóval itt bent kicsit sokan vagyok... vagyunk... vagyok...unk...ok.
Kocogtatom meg a halántékomat.
-Úgy értve, hogy sokat beszélek sokad magammal az Elmepalotámban, ami inkább egy számítógép hat darab monitorral... Így több, nézőpontból közelítek meg dolgokat, több dologra tudok odafigyelni, egyszerre 6 dolgot számolni... De nem zavar a mindennapokban, sőt...
Magyarázkodom kissé elpirulva. Kezem ide oda jár ahogy próbálok mutogatni. Aztán rezignáltan sóhajtok.
-Sz'al idén az Arcade-reaktorról akartam írni a doktori disszertációmat, de... nem engedélyezték, munkavédelmi okokból, meg robbanás veszély bla-bla...
Forgatom lila szemeimet.
-Sokkal valószínűbb, hogy a teren üt lukat ha bedurran...
Legyintek flegmán.
-Két hónapja felvettek a Titantech-hez ot...
Kicsit belefagyok a mondatba, nem tom eldönteni, hogy a cég megsemmisülésével feloldódik e a titoktartási kötelezettség...
-...Sz'al ott lehetőséget kaptam a reaktor kifejlesztésére, legyártására. De két hete... az igazgató nő szóval... Igen... Úgyhogy doktorinak most a programozható anyagot szeretném prezentálni aminek az alapja az X anyag... vagy is a.... Vibránium? Jól emlékszem? Vagyis csak egy elméleti értekezést írni róla, tele fals adatokkal, Rossz elképzelésekkel, "Téves" megközelítéssel...
Hangolódom le és arcomat a telefonom felé fordítom a lábaim közé. Bal karomon felhúzom a pulcsit és hüvelykujjammal végig simítom az órám számlapját. Valamivel kedvtelenebbül folytatom.
-Nem érzem úgy, hogy az emberiség készen áll ezekre...
Felnézek Mr Bannerre, kissé szomorkásan.
-De ezeket meg kell lépni és én szeretném látni... Ön Dr Banner. Egy elismert tudós, olyan erő birtokában van amivel minden csatát megnyerhetne, még sem harcol ha nem muszáj. Továbbá az elektromágneses hullámok atyaúristene, ami a programozható anyag kulcsa szerintem. Önre rá merném bízni a transzformiumot.

_________________
Queen beyont the Rainbow

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
452
∆ Kor :
47
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Tárgy: Re: Egy új korszak kezdete - Alison & Bruce Vas. 07 Május 2017, 20:12




Alison & Bruce



Alison szemmel láthatóan megszeppent, amikor én nyitottam ajtót. Talán a zöld télapót várta?  
- Ne félj, nem harapok! - intek az előszoba irányába egy széles mosoly kíséretében. Most meg inkább azt hiteti, hogy valami őrülttel van dolga, mintsem egy többdiplomás tudóshoz.
Láthatóan lenyűgözi az előhelyiség. Én már hozzászoktam, hogy Tony szereti feltuningolni azokat a szobákat, ahol több időt tölt. Bezzeg én csak egy kisszobát kaptam tőle, amiben nyugovóra térhetek.
Amikor beszélni kezd, le sem tagadhatná, hogy meglepődött az első kérdésemen, Meg kell bizonyosodnom afelől, hogy nem ipari kém, illetve hogy tényleg tanulni jött. Még akkor is, ha nem ez volt róla az első benyomásom, ám sokszor tévedtem már, mindenképpen biztosra akartam menni. Alaposan utána néztem, ezért akartam, hogy jöjjön. Úgy érzem, hogy az együttműködésünk olyannyira kölcsönös lehet, hogy mindketten kamatoztathatunk belőle.
Csendben hallgatom, ahogy magáról mesél, a maga ártatlan és bájos stílusában. Képtelen vagyok nem mosolyogni közben.
- Már elolvastam. S bár nem teljesen az én asztalom, a buktatókat felfedeztem benne. Nem értem, hogy a konzulenseidnek hogy nem tűnt fel. - piszmogom magam elé, nem akarok önteltnek tűnni, sem okosabbnak néhány egyetemi docensnél.
- Minden esetre remélem, hogy minél előbb élesben is láthatjuk, és ha kell, én ehhez mindent biztosítani fogok. Akárcsak a sugárzással alakítható anyaghoz. Ahogy mondod, ez a vibránium. Más egyébként ne aggódj, ha mutatsz nekem egyetlen neves tudóst, aki teljesen épelméjű volt, kapsz egy csokit! - Hogy ez nekem hogy nem jutott korábban eszembe? Van pár tartály lopott, cseppfolyós vibrániumom. Amivel nem csak Pókember ruhát tudunk csinálni, és végre egy remek ötlet! Támogatni fogom a lányt!
Még elnézek Alison feje mellett a kivetítőre, és csak ennyit kérdek: - Péntek? - mire egy OK felirat tűnik fel a monitoron, csupán egy pillanatra, amit Alison sem láthat. Ezzel jelzi, hogy eddig igazat mondott a lány.
- De tudod mit? Mi lenne, ha nem csak egy disszertációt írnál róla! A fenébe is, csináljuk meg ezt az anyagot! És ha sikerül, én fel fogok ajánlani Neked egy munkát a Stark Industriesnél! Az első anyagot pedig megtarthatod. Utána meglátjuk, talán a Vasember páncélhoz is felhasználhatunk egy keveset. - bólogatok elégedetten. Bár így is lenyűgöz technológia van a kezében, egy ilyen eszközzel akár vállvetve harcolhatna a Bosszúállókkal. Láttam, hogy nem egy berezelős fajta, hiszen simán Thanos szörnyei ellen is felvette a kesztyűt.
- Köszönöm a kedves szavakat. Tudod, az évek során rájöttem valamire. Háborúkat nem fegyverekkel nyerhetünk meg. Korántsem. Csak a tiszta szív képes diadalt aratni a sötét erők felett. S aki dicsőségből harcol, mindig elbukik. - Mintha csak egy filmből vettem volna elő ezt a pozitív gondolatsort. Meg is lepődök magamon, amit viszont elmondtam, igaznak gondolom. Alison jószándékú, tiszta szívű lány, még ha egy kicsit kelekótya is. Talán ezért is lenne helye közöttünk. Új színeket hozna a csapatba.
- Viszont, még mielőtt bármihez hozzákezdenénk, először kérlek Te segíts nekem! Gyere! Átugrunk a laborba! Ott vannak a vibránium tartályok is! - ha elfogadja, felsegítem a fotelból, és megindulok a hosszú folyosón, mely összeköti a lakórészleget a központi épülettel. Amint beérünk, elénk tárul a robusztus épület belseje, melyben irodák, laboratóriumok, edzőtermek sokasága helyezkedik el. Persze korántsem akkora, mint a Stark Torony, de mégis impozánsan hat.
- Az 5. emeletre! - utasítom a liftet, amely parancsszóra száguld sebesen felfelé. A laborokkal teli folyosón helyezkedik el a legnagyobb, amely sajátom, s melybe szigorúan csak a vendégeim léphetnek be. Tony tudja jól, mennyire allergiás vagyok erre, így csak akkor van nyitva, ha én is bent tartózkodom.
Az ajtót határozottan nyitom ki, majd egy kisebb szemétdomb tárul elénk. Nem azért, mert valaki harcolt volna, csupán hanyagságom ékes bizonyítéka.
- Tehát, amiben először is a segítségedet kérném... az a Bölcső. - mutatok a romos szerkezet irányába. - Quillék sikeresen bele repültek, amikor a toronyba szálltak, hogy Wandát mentsék. Aztán az épület maga alá temette. Azóta megtaláltuk a maradványait, a légió robotjai hozták a Bázisra. Nem lesz könnyű dolgunk, hiszen a főbb részek totál károsra törtek, de a gép lelke, a központi vezérlő egység valamilyen csoda folytán sértetlen maradt. - lépkedek közelebb a szerkezethez. Néhány hét, és az sem kizárt, hogy az épen maradt részek felhasználásával, és persze PÉNTEK szüntelen segítségével, újra tudjuk alkotni a gépet, vagy akár a mostanit is megjavíthatjuk. De ez még rengeteg idő, munka és persze pénz kérdése lenne egyedül. De most, hogy itt van Alison, talán tisztábban látok majd.
- PÉNTEK, ismét kérném a Bölcső holografikus struktúráját! - szólok fő segéderőmnek, aki nélkül az egész munkafolyamat egy totális káosz lenne. A hologram teljes egészében elénk tárul.
- Dr. Banner, a DNS reprodukáló egységben jelentős károsodás tapasztalható. Kívánják közelebbről megvizsgálni? - kérdez vissza Tony virtuális titkárnője, ... barátnője, személyi edzője, tudóstársa és még sorolhatnám, mi minden egyben ez a csodálatos program.
- Persze, kérlek szedjétek ki gyorsan! Addig megkeresem Cho kézikönyvét, és beleolvasunk a leírásba. - a kis robotkarok lelkesen fejtik le a megroncsolt burkolat közbenső részeit, amely az egységet rejti magában. Én pedig lázasan keresgélem a kézikönyvet, amit néhány órája lapozgattam, de az istenért sem találom ebben a rumliban. Sem a tervezőasztalon, sem a kávéscsésze alatt nincsen.
- Hová tehettem? Alison, amíg keresem a könyvet esetleg közelebbről szemügyre vehetnéd, hátha... - szólok felé, miközben kis híján térdig dúrok a rumliban. Eközben a robotkar, kezében az alkatrésszel Alison felé gurul, és átnyújtja az egységet.
A legfontosabb egysége a gépnek, ha sikerülne megcsinálnunk, a nehezén túl lennénk. Ha a gép ismét működne, talán Thanos vagy bármely égi lény megjelenésekor nyugodtabban engedném társaim harcolni, tudván, a gép képes lesz megmenteni őket.

notes: Bocsáss meg a késésért! Sad Remélem a hossza azért kárpótol majd. Smile  


• •

_________________

That's my secret. I'm always angry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
199



Tárgy: Re: Egy új korszak kezdete - Alison & Bruce Vas. 14 Május 2017, 02:15

Szemeim nagyjából kétszeresére guvadtak, ahogy meghallom, hogy már olvasta őket... Nyelnem kellett, azt a jó nagy gombócot ami a torkomba ugrott. Nyakamra simítottam a kezem kínomban. De a bíztatása jólesett. Karórámra pillantottam. Néhány másodpercig tétováztam majd magabiztos mosoly ült arcomra.
-Ami azt illeti...
Tekergetni kezdtem a számlapot, mint egy széf kód gyűrűjét végül lenyomtam a számlapot, halkat kattant és a pánt egyik részénél kivált az óra testéből.
-Ha utazni benne nem is de...
Lehúztam a kezemről és az asztalra tettem a meglepően súlyos karórát.
-Megállítani már meg lehet.
Kicsit közelebb tolom felé, ha megakarná nézni.
*ARC-ADe reaktor elbírja 5 percig. De terveim szerint az **ORC reaktorral már utazni is lehet majd. De az elég instabil, veszélyes, szóval para. Ha azt elcseszem oda a bolygó. Ezek csak féreglyukat ütnek a térben semmi komoly.
Teszem a telefont a karóra mellé. Arcomon nyugodtság ül, a kicsik miatt nem parázok elég biztonságosak és kezelhetőek. Habár feszélyez, hogy nincsenek nálam. Meztelennek érzem magam nélkülük. Annyira hozzájuk szoktam. Észre se veszem de testartásom is sokkal védekezőbb. Vállaim össze estek, jobb kezemmel pedig bal könyökömet fogom. Tudatalatti gátként húzom magam elé, hogy növeljem a biztonság érzetem, noha itt nincs mitől félnem. Kivéve ha indokolatlanul kitörne Mr Bannerből a Zöld barátja mert nem tetszik neki a képem vagy valami... Közben már a feladványán gondolkozom, hiszen a csoki az csoki! Majd valami nagyon beszerezhetőt kérek cserébe. Miután megmosolyogtam gonosz terveimet , és tenyereimet is összedörgöltem, már pörgött is az agyam a kérdésen: Egy épelméjű tudós? Többször is szóra nyitom a számat, aztán rájövök, hogy ez is meg az is defektes volt. Egy pillanatra felcsillan a szemem, amikor megvan a megoldás. Habár hamar lelombozódom miatta.
-Steven Paul J., Steve Jobs.
Eközben vissza veszem az órámat és a Telómat is elteszem. Fejem oldalra biccen ahogy meghallom, hogy Péntek.
-Péntek? Nem kedd van? Nekem pénteken vizsgám van Menedzsmentből!
Kezdek kisebb pánikba esni, de tovább terelődik a szó. Nem várt fordulat következik. A szám tátva marad. Még a telefon is kiesik a kezemből a padlóra. Súlyánál fogva a sarkából letörik egy darabka majd fájdalmasan kijelzővel a föld felé dől. Szerencsére csak a burkolat sérült. Sokkhatása alá kerültem. Teljesen le voltam fagyva. Nem feltétlenül az állás miatt, inkább az egész szituáció miatt. Maga Bruce Banner tetszését nyertem el valamivel, amit meg is akar csinálni, velem, még be is ajánlana munkára. Miután hosszú másodpercek után feldolgoztam a dolgot lassan bólogatni kezdtem, majd gyorsult végül teljesen bepörögtem és rángattam a fejem fel s le mint, aki rohamot kapott. Az őrület határáról felkérése rántott vissza. Kérdőn néztem rá.
-Ú-Ú-Ú Bármit! Menjünk!
Pattantam volna fel a fotelból ha olyan egyszerűen menne, úgyhogy elfogadtam a segítő kezet. Az eddiginél is idiótábban vigyorogtam utána. Belegondoltam, hogy gyakorlatilag kezet fogtam Hulkkal és túléltem. A lifteb állva szinte toporzékolok, igyekszem visszafogni magam de az izgatottságtól szinte remegek. Az összes akaratlan pótcselekvésememgszűnik ahogy belépek mögötte a laborba. Ámulva nézek körbe.
-Bölcső? Ki a szerencsés?
Kérdezek vissza megrökönyödve. Azért nem tűnik egy kimondott szoknyapecérnek. Csak hamar kiderül, hogy nem éppen egy hétköznapi bölcsőről van szó. Feszülten figyelek szinte iszom a szavait, noha gőzöm sincs kikről lehet szó. De azért lelkesen bólogatok, hogy elérjünk arra a részére a dolognak, amiben tudok segíteni. Megjelenik a gépezet robbantott ábrája. Jobbra balra billegetem a fejem ahogy a képet nézem. Kicsit közelebb megyek és úgynevezett biztonságos távolból szemlélem az ábrát. Ránézek arra ami itt hever a valóságban mellettünk s igen, nem egészen így fest. Megint billentek a fejemen. Lelki szemeim előtt elkezdem szétbontani a gépet, az alapján ahogy a hologramon látom, csak ezen a robbantott ábrán a sérült elemeket fejben vörösre színezem. A burkolat a valóságban is szépen lassan lefejtődik róla. Az én ábrám a fejemben, pedig a feltáruló hibákkal együtt módosul. Elfordulok a géptől és az ábrától, közben kezemet elhúzom a fejem előtt, mintha az arcom elől tolnék le valamit. Így is van a fejemben kialakuló képet oldalvást húzom, és míg azon agyalok a a terepet is felmérem. Keresem a rendszert a kuplerájban. Kávéfoltok, földön, jegyzeteken, felületeken. Ebből próbálom kitalálni melyik ezével mit szokott csinálni. Melyikkel kávézik, így melyik a szabad, ebből eredően pedig hogy kényelmesebb félrerakni a dolgokat.
-Félre, jobb kézzel, ha jól sejtem bal kézben tartja a kávét, addig jobbal tud olvasgatni, kifele menet pedig szerintem ledobta a székre. A félig kihűlt kávét pedig ide a polcra.

Mondom befogott orral és odébb lépek a kávés bögrétől. Nem szeretem a szagát. Egy gép gördül elém, elveszem tőle azt a micsodát amit hozott. Fejemben közben elkészült a lehetséges meghibásodott lakatrészek listája, lepörgetem és megtalálom. A sok "Izé valami" helyére pedig feljegyzem magamnak: DNS re-izélő izé.
Forgatom nézem, kocogtatom a ketyerét. Megrázom, mire az furcsa hangot hallat. Fel se nézek csak odébb tipegek, benyúlok az egyik papír kupac aljára és kihúzok egy csavarhúzót. Azzal esek neki a műanyag burkolatnak, ami a vezérlő egységet védi. Illetve annak a csavarjainak. Végül csak feltárul a nyák. Leszedem a rögzítő csavarjait és kiemelném a dobozból de nem megy. Kirázogatok belőle egy műanyag darabot, majd feszegetni kezdem, de nem mozdul, mintha le lenne tapadva. A doboz másik oldala elég csúnyán meg van sérülve. A robbantott ábrához sétálok és ki keresem a DNS izélő izét, kérek róla egy részletezést. Hamar kiderül, hogy a teteje sérült, amin van még egy rögzítő csavar amit én nem látok.
-Szerintem ráolvadt a doboz a nyákra...
Már csak kíváncsiságból is, meg eszköz hiányában, nekiállok lefejteni a gép többi burkoló elemét...
-Ezt a kókány munkát...
Csattanok fel ahogy meglátom az elolvadt huzalozást.
-Ekkora rámaerősségnél platina-szilícium huzalozás jobb lenne. Az alumínium jól vezet, de ilyen melegben oxidálódik és leégeti a rendszert. A Platina miatt nagyobb lesz valamivel az ellenállás de legalább elbírja a hőterhelést. Ez magától is leégett volna...A kondenzátor kuka...Újra kell huzalozni és jó lesz.
Visszatérek a nyákhoz és jobban szemügyre veszem. Fejben felvázolom a jelenlegi bekötéseket, majd szépen apránként át dolgozom fejben.
-Kérném a vezérlő egységet...
Amint megjelenik kézzel kezdem átkötögetni a forrasztásokat, a modulokat átkötögetni és cserélni némelyiket két kisebbre, van amit egy nagyobbra. Az ellenállásokat kidobálom, inkább a bekötésekkel játszok, hogy a belső ellenállások betöltsék azt a szerepet. Egy bő negyed órát el variálgatok, teljesen csöndben szinte tranzba esve. Nem hallok, nem is érzékelem a külvilágot ilyenkor. Ha az arcom előtt integetnek se. Csak odébb állok, hogy jól lássak.


*ARC-ADe(Ejtsd: Árkád) Arc - Alison DEsigned (Arc reaktor Alison által feljavított verziója)
**ORC - Orbitális elrendezésre utal. Arc reactorok egy következő generációja. Energia áramlásából keletkező(fiktív) erők/hatásokból gerjeszti saját magát. Illetve más energia forrásokkal találkozva instabillá válik. Az Orb(Infinity stone) kistestvérének szánom. Részletek PM-ben Very Happy My evil plan is growing...

_________________
Queen beyont the Rainbow

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
452
∆ Kor :
47
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Tárgy: Re: Egy új korszak kezdete - Alison & Bruce Pént. 03 Nov. 2017, 22:34




Alison & Bruce



Egy pár pillanatig nézem a kis kütyüt, amit az asztalra helyez, és elismerően bólogatok. Thanos felbukkanásakor használta már, de a fene se gondolta, hogy ilyen apró. És mindig magánál hordja. Bátor leány! A kezembe veszem, de csak óvatosan, hiszen ezért van, ahol embereket ölnének, de legalábbis birodalmakat adnának a távol keleten. Finom munka, érdekes átgondolás. Vissza is rakom az okostelefonja mellé. Nem egy orosz kém vagyok, hogy most szétkapjam, vagy elkezdjem nyomkodni bármelyiket is. Ha eljutunk odáig, és a bizalom feltétlen lesz közöttünk, akkor nyilván mindketten többet fogunk tudni egymás munkásságáról.
- Nem Te lennél az első, aki a tűzzel játszik... Node,
nem azért vagyunk itt, hogy a bolygót elpusztítsuk. A Stark örökség mostmár a világ biztonságosabbá tételéről szól. Megnézzük, mit tehetünk, hogy felturbózzuk a kütyüdet.
- azért érdekes eszközöket hozott össze ez a lány. Elismerésre méltó. Annyi bizonos, hogy támogató kell nek, főleg, ha az előző cég nincs többé. Mi megadhatjuk neki, ami szükséges a kutatásaihoz, a diplomamunkájához, és ő is kisegíthet minket. Minden esetre már töröm is a fejem, hogyan tehetném próbára. Alkalmassági vizsga minden cégnél van, de a Stark Industrieshez nem elég egy beugró szintű feladat. Majd útközben kitalálom. Addig is a lányt figyelem, ahogyan a fejét töri a feladványomon. Minden tudós őrültként halt meg, mindnek volt a fejében valami.. vagy valaki... nem fog találni senkit, ebben biztos vagyok.
- Jobs? Hmm... különleges képessége volt ahhoz, hogy a közönséges emberekből almafaló zombihadsereget csináljon. Csodálkozom, hogy nem tört világuralomra. Egyébként tisztelem a munkásságát. Lenyűgöző elme volt. Bárcsak ismerhettem volna személyesen is. Jár a csoki, Alison! - mosolygok rá, majd mikor Péntek jelzi, hogy Alison rendben van, én is nyugodtabb leszek. Sajnos kénytelen voltam figyeltetni a lányt, az "MI bosszúállónk" ehhez remek segítséget nyújtott.
- Péntek a női JARVIS, csak selymesebb a hangja, és szereti, ha a férfiak bókolnak neki. Ha Főnökasszonynak hívod, akkor forró csokit szervíroz oda, ahol éppen állsz. - a női kuncogás, ami a falakból beszűrődik Péntek jókedvéről tanúskodik. Ha kérdése van, szívesen bemutatom Pénteknek, de túl sok újdonságot nem tudnék mutatni Neki a Hercegnője után...

Mikor a laborba érünk, a fülem vörösleni kezd a hatalmas kupleráj láttán. Igazából tudtam hogy Alison jönni fog, rendet is rakhattam volna, de... végül kiment a fejemből. Sajnos nem voltam a rend mintaképe soha sem. Örülök, ha a koponyámban rendet tudok rakni, abban is éppen elégségesen ki tudok fáradni.
- A szerencsés? Te leszel... hiszen láthatod... ezt... a romhalmazt. - mutatok a Bölcsőre, mi újkorában lenyűgöző látványt nyújtott. - Most inkább romos Drakula sír, mint egy high-tech DNS reprodukáló. - dehát az a cél, hogy ismét működésre bírjuk. Azzal kell gazdálkodni, amink van. És a mi esetünkben ez inkább semmi, mint valami.
Alison elkezd agyalni, a feje szinte füstöl, és nem elég, hogy megfejti a holografikus ábra alapján az egész Bölcső működését, hanem közben valamelyik kispályán parkoló agytekervényével rájön, hogy hol hagytam a kézikönyvet. Az instrukcióit követve a székhez sétálok, majd körbenézek. Becsúszva mögé találom a keresett darabot, majd reflexszerűen a polc felé fordulok. A kávém! Csupa jó hír!
- Ez.. elképesztő! - Kortyolok a kávémba, amit a kisSherlocknak köszönhetően találtam meg.
Aztán elkezd dolgozni, én meg a hallottakra csak bólogatok lelkesen.
Amíg molyol, hol a kávét szürcsölöm, hol azt nézem, ahogyan az egységet hozza vissza az életbe... teljesen átszellemülve. Tonyra emlékeztet. Biztos nem az eltitkolt lánya?!
Amikor elkészül, ideje megnézni, mire jutott vele.
- Csak utánad! - mutatok a gép felé. Ha minden a helyére került, a kijelzőn láthatóan feláll a rendszer. Persze üvegbúra sehol, a szkenner hibás, a fekvőrész hepehupás... de legalább bebootol. És ez... elképesztő!
- Nem is rossz, Alison! Egészen... lenyűgöztél. - köszörülöm meg a torkom. Ha még bütykölne valamit, akkor hagyom kibontakozni, és ha végez, akkor felé fordulok és rákérdezek.
- Akkor most Te jössz. Mivel kezdjük, kis zsenipalánta?

notes: Bocsáss meg a késésért! Sad Nagyon el voltam "vesződve" mostanában. Ne haragúdj. Sad 


• •

_________________

That's my secret. I'm always angry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
199



Tárgy: Re: Egy új korszak kezdete - Alison & Bruce Szer. 22 Nov. 2017, 19:36

A rámtelepedő röpke melankóliából apám jellemzése zökkent ki. Rázkódom a kuncogástól.
-Apának se volt jó, nem hogy egy ország vezetőjének...
Váltok ismét komorra. Inkább haragossá.
-Nem vesztett semmit.
Vonok vállat és másodperceken belül átszellemülök hiszen kapok majd csokit! Össze szűkülnek szempilláim míg Péntek jellemzését hallgatom. A telefonomra nézek.
-Tipikus...
Ingatom búrámat. Aztán észbe kapok, hogy talán némi magyarázatra szorulna a dolog.
-Mármint, Starknak mániája a szolgalelkű MI? Fogadjunk a kávéfőzője is vagy a fűtőszálas WC ülőkéje is Uramnak szólítja... Így belepusztulunk a szingularitásba... Mindegy is...
~Ha megélem a 30-as éveimet elindítom én magam...


Nem mondanám, hogy elégedett vagyok az eredménnyel. Nem is igazán hallom meg Banner dicséretét. Fejemet vakarom, hogy hol ronthattam el. Az időmérésemben nem lehet hiba. Akkor viszont valami mást rontottam el. Megpörgetem a kezemben lévő csavarhúzót és ismét felnyitom a burkolatot. Rutinos durva mozdulattal pattintom le a fedőt. Ha Bruce le akarná kapcsolni a gépet csak feltartom a kezem, hogy ne tegye. Alaposan végig nézem a munkámat és a hibát keresem benne. Néhány másodperc múlva megtalálom. Lassan fordul oldalra a fejem, a forgás tengelye az orrom hegye. Végtelen óvatossággal nyúlok be a csavarhúzóval. Aprólékos mozdulatokkal illesztem a helyére. Finoman feszegetek benne valamit.
-Hm...
Másik kézzel hirtelen a csavarhúzó végére csapok. A nyákról lepattan amit leakartam szedni. A gép áramellátása egy pillanatra meginog, akadozik. Végül stabilizálódik.
-Nyah... Kész.
Elégedetten csapom le a fedőt... Majd rácsapok.. vagy 5ször, hogy bezáródjon rendesen. Hatodikra egy kis műanyag pecek megadja magát és letörik. Messzire repül valahova a kupleráj közepébe és hosszú utat tesz meg mire eljut a kupac aljára vagy egy résébe. De legalább bezáródott...
-Hát... Először is kéne szerezni abból a vibrátor fémből vagy miből. Aztán meg kéne keresni azt a tartományát az elektromágneses hullámoknak amivel rezonál ééééés itt vannak a gondjaim... Ha tippelnem kéne valahol azon a hullámhosszon van ahol már nem lép fel káros sugárzás... Szóval a gamma sugárzás fölött... Péntek kijelzőt kérnék, rajzolnék...
Amint megkapom gyorsan felfirkantok egy egyszerű ábrát amin egy asztal van és nagyon furcsa szögben elhelyezett sugárzó egység. Az asztalon egy szintén elég kacskaringós tálka van.
-Innen jönne a sugárzás. BB Sugárzásnak nevezném maga után. Itt találkozik az anyaggal ami ebben a tálban van. Ha jól sejtem ez egy fluid anyag. Itt lép be a vibrátorba, a feltételezett sűrűsége alapján így fog terjedni a sugárzás, így fut majd végig rajta ezekben a kanyarokban pedig moderátorokba ütközik amikről vissza verődve módosítják az anyagban áramló sugárzás frekcenciáit. Mindegyik másként. Így ha minden igaz az anyag elkezdi elnyelni a sugárzást. Vagyis felvenni annak tulajdonságait. A mágnesest itt, az energiát pedig itt. A reakcióban keletkező mozgások pedig.. nem is így...
Elkezdem átjavítani a 3D-s rajzon a tálca alakját.
-Hanem így... Elkezdik kevergetni az anyagot így cirkulálva körbe körbe. Körülbelül 5 perc múlva pedig kész a transzformium.... A Gond a hullámhossz megállapításával és előállításával van...
Nézek végig a holografikus vázlaton. Amikor eszembe jut egy-egy részlet oda felírom kis buborékba a hajlás szögeket, méreteket, körívek sugarait, távolságokat. Amíg Bruce emészti a hallottakat addig egy komplett gyártási tervet készítek, leszámítva a sugárzó egységet, ahhoz teljesen kuka vagyok. Az adatok felvitele után a sugárzó egység helyére egy karikatúrát kezdek Firkálni Bruceról akinek az elméjéből jönnek elő a hullámok amik a vibrániumot fogják bombázni.

_________________
Queen beyont the Rainbow

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Egy új korszak kezdete - Alison & Bruce

Vissza az elejére Go down

Egy új korszak kezdete - Alison & Bruce

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete
» Dr. Bruce Banner

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: New York :: Bosszúállók fõhadiszállás-