HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

A nyár díjazottjai
az évszak nyertesei

A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share | 
A topik címe: We're the guardians of the galaxy, Dude! - [Drax&Peter]

avatar

∆ Hozzászólások száma :
972
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Csüt. 22 Szept. 2016, 08:58
Ugrás egy másik oldalra

Drax & Peter
we're the guardians of the galaxy, dude

Nem állítom teljes bizonyossággal, hogy letűnt a gyászidőszak Xandaron, és a bolygó fénysebességgel épül, mert rohadtul nem. Őszintén szólva nem látom a fejlődést, amit kéne. A hadtest bukása, és a robbanás, az evakulálás mind ahhoz vezettek, hogy
leépítsenek minket. Fizikailag, lelkileg, és szellemileg persze. Nem könnyű egyben maradni, ha nincs hova hazatérni, ezt aláírom. Nekem annyi a könnyítés ebben a fos időszakban, hogy a Milano jelentette mindig is az otthonomat, nem kötöttem a lábaim, vagy az otthon érzetét sem élőlényhez, sem bolygóhoz, sem konkrét-stabil épülethez. Ami bizonyos értelemben gáz, hiszen lassan korban lennék, hogy lenyugodjak, de nincs meg rá a késztetés, sem a megfelelő társ. Egyedül kikötni meg már csak azért sem fogok. Bár azt megint nem értem, hogy juthat eszembe a családalapítás, miközben az anyós ülésben üldögélő, fejét hátraejtett Drax szájának sarkán folydogáló nyálcsíkot figyelem, miközben a gép orrára kellene koncentrálnom a meteor örvényben.
Hogy képes aludni ekkora zajban? És, ami még ennél is fontosabb. Miért éppen vele megyek kémkedésre? Előre fordítom a fejem, és a tükör sima üvegen keresztül visszanéz rám az értelmetlen, és tanácstalan pofa, amit ebben a percben grimaszolok. Rohadtul nem gondoltam át, hogy kivel érkezem a Kree Birodalomba. Ez a férfi egyszemélyes basszus kórus. Le lép, és máris üvöltve rohan végig a síkságon. Őt nem zavarja a hátába fúródó ökölcsapások ezrei. Mert ő, Drax. A katona, aki addig harcol, míg bírja. Tudjuk, láttuk.
- Ó, remek. - csóválom meg a fejem, kivezetve a gépet az áramból, belépve a bolygó légkörébe. Érződik a nyugalmatlanság. Feszültség cikázik a hajó körül, szinte látom a vibrálását. Lopakodó üzemmódba kapcsolva rejtem el a gépet egy biztosnak tűnő ponton. A hőtérkép szerint legalább két mérföld az első katonáig, így aztán nincs mitől tartani. Mármint olyan szempontból, hogy rábukkanjanak a Milanora. Azt nem köszönném meg!
- Drax! - csatolom szét az övem, majd felpattanva megveregetem a vállát, hogy felriasszam negédes álmából. Felkapom a felcsatolt fegyvereim, majd ráncba szedve magam nézek a társamra. - Jót szundikáltál? - nézek rá félvigyorral, majd felöltöm a vörös kabátomat. Nem mintha olyan fontos lenne, de több zseb, több fegyverrel jár. És, ha besétálsz Thanos második birodalmába, legyen már nálad elég lövedék. Szar napod lenne, ha kifogynál!
- Egy darabig sétálunk. Körbenézünk. És leadjuk a jelentést. Mintha járőröznénk... Oké? - úgy nézek rá, mintha nem lennék biztos abban, hogy megérti. És nem is vagyok! Arról híres, hogy másodpercenként elgondolkodik. Nem esne jól, ha majd akkor is így tenne, mikor épp a lábunkat kell szedni, mert üldöznek minket, Ő meg elakad. Szóval igyekszem biztosra menni. Bár olyankor elég komolyra vált, ha a kreekről van szó. A családja miatt. A korábbi családja miatt.
- Húzzunk bele. - vonok vállat, majd leemelem az ajtót, és megindulok kifelé. A levegőtartalom sűrűsége miatt először nehéz a légzés, de megszokja a tüdőm, így nincs gond.
Piña Colada • meglepetés • ©
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
77
∆ Tartózkodási hely :
Jelenleg: a Végtelen Gyémánt || Alapesetben: Galaxis, a Milano fedélzete



A poszt írója Drax
Elküldésének ideje Vas. 12 Feb. 2017, 22:50
Ugrás egy másik oldalra





Peter & Drax

We're the guardians
of the galaxy, Dude



Én szívesen vagyok a Milano fedélzetén. Van egy kényelmes fekhelyem hátul, a raktérben. Amikor nem az ideiglenes szálláshelyünkön bandázunk Xandar épen maradt részén, akkor ide lopakodok fel, és szunyálok egyet. Van, hogy Quill lábszaga elviselhetetlen, főleg, ha félálomba az arcomba dörgöli. Előfordult már, hogy Rocket szellentett oda. Persze, Gamora saját szobát kapott, de a mi kabinunk közös. Peter, Rocket, a cseréplakó Groot és jómagam. Ha iszunk, ezek a borzalmak hatványozódnak. Ilyenkor vérben forgó szemeimmel elbotorkálok a hajóig, és eldőlök oldalra.  
Most azt az utasítást kaptuk, hogy látogassuk meg Sohaországot, de Rocket csöppet sem volt szomorú, hogy nem kell velünk jönnie. Amikor nevetett, miközben megnevezte küldetésünk helyszínét, még az a gondolat is megfogant elmémben, hogy ismét a bolondját járatta velem a szőrös kispajtásom.
Nem érdekelt, hova kell mennem. Amíg kitéphetek pár kree torkot, nekem az felüdülés...
A hajón Peter zenéje álmosítólag hatott rám, így rövidesen eltűnt előlem a végtelen űr látképe. Amikor legközelebb kinyitottam a szemeim, egy semmiből jött kéz ragadta meg a vállam.
A testem automatikus reakciója az, hogy megragadom, majd késemért nyúlok, hogy lecsapjam a végtagot.
- Hö.. mi...? - majd amikor a kézhez tartozó alak is kirajzolódik, csak akkor eresztem le pengémet.
- Soha többé ne riassz fel az álmomból! Ott voltál Te is, egy A'askvarii nővel indultál szexelni, én pedig a kreek vérében úsztam. - mormogom vissza neki, majd késem a helyére csúsztatom. Kicsatolom magamat, harcra készen, és figyelemmel kísérem, ahogy vezetőm felveszi vörös kabátját.
Az jár a fejemben, hogy ha lenne egy ilyen kabátom nekem is, talán kevésbé látszódna meg a testemre száradt vérfolt, mikor vágásom után kifröccsen az ellenség testéből. Aztán, mire gondolataim a jelenbe terelődnek, Quill valamiféle válaszra várva a képembe mászik.
- Kettő... - válaszolom, hátha helyesen replikázok a kérdésére.
- Megyek utánad, szorosan a nyomodba leszek! - intézem felé szavaim, majd lendületesen megindulok utána. A levegővétel sem zavar igazán, mióta Groot valamit kiszúrt a tüdőmön, könnyebben alkalmazkodom az ilyen körülményekhez.
Amikor kirajzolódik néhány kree alak, ordítva rohanok nekik.
- Mind meghaltok, sápadt kutyák!



Ne haragudj, nagyon röstellem magam a késésért... Sad 


• •
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
972
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Csüt. 02 Márc. 2017, 11:16
Ugrás egy másik oldalra

Drax & Peter
we're the guardians of the galaxy, dude

Valószínűleg a kijelentésem, hogy 'Majd én vigyázok rájuk.' szintén átgondolatlan és ostoba ígéret volt. Főként, hogy az egyikőjük éppen egy pengével készül elreszelni a csuklóm, csak mert ébreszteni próbálom a harctéren. Ekkor döbbenek rá, hogy talán Gamora nem is tévedett olyan nagyot, mikor a galaxis legnagyobb idiótáinak nevezett minket. Drax határozottan előkelő helyen szerepel a listán, ha bárki kíváncsi rá!
- Úristen, hé, hé, hé, én vagyok! - üvöltöm riadtan, elhúzva a kezem, olyan elkerekedő és ideges ábrázattal, ahogy talán mindig is nézek, mikor valami őrültséget csinál ez a szerencsétlen. Komolyan, és akkor drámázik itt nekem, hogy nincs senkije! De a nap tanúsága, hogy soha többé nem próbálom egy méteres körzetből ébreszteni! Az arckifejezésem csak tovább torzul, mikor álmáról (?) kezd beszámolni. A fejem csóválom, majd mélyen magamba szívom a levegőt, hogy kiüríthessem fejemből ezt a sok halandzsát, amire ebben a percben, ezen a helyen, a legkevésbé sincs szükségünk.
- Az már régen rossz, ha arról álmodozol, hogy én mit művelek egy A'askavariival... - ezt mint mellékesen jegyzem meg, elsétálva a közeléből a hajó lejárata felé. A vörös kabátot magamra öntöm, miközben megpróbálok az ő eszéhez mérten beszélni és tisztázni pár dolgot a következő pár percre vonatkozóan.
Kénytelen vagyok visszakérdezni, hogy biztosra menjek, figyelt rám. De a válaszát hallva nem hogy abban leszek teljességgel bizonyos, hogy nem is próbált koncentrálni, az is letisztázódik bennem, hogy fogalma sincs, miért jöttünk. A homlokomra csapom jobb tenyerem, majd végig szántom onnan egészen államig.
- Jó. Csak mögöttem és tégy úgy, ahogy én. Nem akarok magánakciót, rendben? - nyögöm feszülten, miközben már lefelé ballagok a Kicsikémről. Lassan, biztonságos léptekkel teszem meg az első pár métert. Felmérve a körülöttünk fekvő tájat. Szám sarka grimaszra rándul, mikor mozgást érzékelek. Semmi máson nem jár az agyam, csakhogy a Milanonak ne essen baja, mert akkor aztán baszhatjuk!
- Vissza... - nyögöm halkan, de mire oldalra pillantok, már Drax jóval elém kerülve vonyít, s támadásba lendül. Mindkét tenyeremmel hajamba kapok két oldalról, az ábrázatomról pedig még egy ostoba kree is leszűrné, hogy valószínűleg most kaptam agyérgörcsöt!
- Drax! - üvöltök utána, de elszántságával valószínűleg soha nem vehetem fel a harcot. Nincsenek túl sokan a támadóink, így bár habozok, de utána szaladok végül. Sietve szedem a lábam, előrántva fegyvereim, majd fedezem a vörössel labirintusokkal tetovált barátom méretes hátát, ahogy csak erőmből telik. - Nem ez volt a terv!! - morgok, dühből ütve a felém szaladó kettes egyikét, míg a másik hasfalába sikerül lőnöm, sokkolót. Mi mást?!
- Ha a Milanonak egyetlen karcolása is esik... - dünnyögöm idegből, majd miután végzek a rám maradó felekkel, a társam után kutatnak szemeim és nagyon bízom benne, hogy egy megbánó pillantást tanúsít felém, mert ha nem, biz'isten kisokkolom őt is!
Piña Colada • meglepetés • ©
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
77
∆ Tartózkodási hely :
Jelenleg: a Végtelen Gyémánt || Alapesetben: Galaxis, a Milano fedélzete



A poszt írója Drax
Elküldésének ideje Vas. 05 Nov. 2017, 22:00
Ugrás egy másik oldalra





Peter & Drax

We're the guardians
of the galaxy, Dude



- Nem akarsz magánakciót! - ismétlem meg Quill szavait, mint egy magnetofon. Az arcom dörzsölöm, hogy az álom végleg elillanjon lusta szemhéjamról. Az a része kimondottan tetszett, amikor kree beleket ontottam ki sápatag testükből, de hogy Quill hogy került bele azzal a csápos rémséggel ... magam sem tudom. Miért nem Rockettel álmodtam? Ő kellemesebb része szokott lenni az álmaimnak. Többnyire ugyanolyan kontextusban jelenik meg. A szülőbolygómon vagyok, és épp Ovettel sütögetünk a szabadtűzön. Nyársra húzott mókusokat készítünk, míg a kislányunk, Kamaria körbetáncol minket. És ekkor jelenik meg Rocket és a nagy Groot. Utóbbira két kötelet és egy deszkát akasztok, így csinálva egy hintát a lányomnak. Ezután Rocketre nézek és nyáladzó ábrázattal elkezdem kergetni. Általában itt véget is ér az álom, még nem sikerült megsütnöm.
Gamorával még egyszer sem álmodtam. Lehetséges, hogy a távolság miatt, ami közöttünk húzódik. Jól megvagyunk, de talán soha nem lesz olyan szoros a kapcsolatunk, mint a banda többi tagjával.
Végül Quill lerakja a gépet, én pedig követem őt a kietlen bolygón.
- Minek nézel Te engem? Elsőre is megértettem. Nem akarsz magánakciót. Minden egyes szavadra figyeltem, Barátom! - lépkedek szorosan mögötte, miközben mindkét szememmel a helyet kémlelem. Már korábban is gondolkodtam ezen. Egy hasonló kisbolygó a kedvemre volna. Amolyan pihenőhelynek. Kénylemes sziklák, radioaktív sugárzás által keltett meleg. Itt senki sem zavarna az alvásban. Néha meghívnám a barátaim is, és szabad tűzön sütögetnénk valamiféle húsokat.
A terv felderítéses része egészen szépen megy, amíg mozgást nem észlelek. Quill visszavonulót fúj, de mintha meg sem hallanám, két tőrömet oldalra vonva rohanok egyenest az ellenségbe. Csatakiáltásom annyira hangos, hogy a sziklák falain visszahangzik az üvöltés. Az első szúrás az egyik kékbőrű förmedvény torkát éri. Mióta vadászom őket a halálhörgésük mindig kellemes melódia volt füleimnek. Gyűlölöm mindet. S talán épp ezért nem volt a legbölcsebb döntése Quillnek éppen engem magával hoznia. Mert képtelen vagyok higgadtságra ezek közelében.
- Halál rád, te bűzös torzszülött! - szúrom mellkason a másikat. Az egyik lesből ront rám, mikor Quill az utolsó pillanatban leszedi rólam. Bólintok felé mintegy megköszönve az előbbit, majd kerekedő szemekkel nézek rá.
- Hiszen azt mondtad, hogy lopakodunk, aztán ölünk mindenkit, aki mozog. Mindent úgy teszek, ahogyan te parancsoltad, Barátom. Szívesen! - s ezzel váratlanul elhajítom tőrömet Quill fejétől alig néhány centiméterre, hogy a mögüle érkező homlokában landolhasson.
- Remélem van szendvics a hajón, hogy megháláld. - Dörmögöm, majd ismét váratlanu indulok meg, és nekirontok az egyiknek, aki éppen lőni készül. A fegyver útját eltérítve a lövedék nem Quillt találja el.. hanem a Milanot. A szélvédőn egyszerűen áthalad a lövedék, és a műszerfalban landol.
- Ő volt! - tartom magam elé a lényt, ha Peter mondjuk szívesen meglőne engem, vagy levezetné a haragját valakin.


Ne haragudj, hogy ennyit késtem... Sad 


• •
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
972
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Szer. 08 Nov. 2017, 11:20
Ugrás egy másik oldalra

Drax & Peter
we're the guardians of the galaxy, dude

- Hát barátom, azt a saját érdekemben inkább nem mondom meg… - válaszolok a kérdésére. Őszintén szólva talán tényleg jobb, ha nem mondom meg, hogy egy két lábon járó szinonimaszótár egy pankrátor testébe száműzve, mert a végén még a fejemre húzza valamelyik alsóját és ahhoz nem igazán van kapacitásom. Ráadásul nem biztonságos övezeten lépkedünk, tehát nem hiányzik, hogy a kábelét szagolgassam út közben, mert az nyilvánvalóan elterelné a figyelmem. Időnként lopva rápillantok az oldalam haladó Draxre, csak hogy tudjak róla, hogy figyel-e. Rendben van, hogy időnként ostobának nézik, vagy tuskónak, de azért ne tévesszen meg senkit az egyszerű gondolkodás módja. A lehető legjobb barát – sőt. Talán ő a legjobb barát, akim valaha volt… Ami így rám nézve szánalmasnak tűnhet, de nem az. Nincs nála tisztább szívű. Sosem mondanám ki, sem neki, sem másnak, de azt hiszem, el sem tudnám képzelni az életem nélküle. Tudom, hogy számíthatok rá. Persze ettől még az életem állandó veszélyben van mellette, főleg, ha a csuklóm akarja lereszelgetni, de ilyen egy átlagos ébredése.
A felderítésnek annyi, amikor a mozgásból ütközet lesz. Draxnek nem kell kétszer mondani, hogy irtsa a kék bőrűeket, én meg mit csinálhatnék? Nem fogom magára hagyni, a francba. Követem és lövöm az ellenfeleinket, ahol csak szabad pálya nyílik. A fegyvereim jól szolgálnak, sokkolom őket, de fagyasztom is. Az ősi elemekkel könnyedén elbánok velük. De azért nem bánnám, ha visszavonulnánk, mert a Milano közvetlen mögöttünk ácsorog és ha megsérül, akkor itt ragadunk, én pedig eltudnék képzelni kellemes időtöltést is, mint meghalni… A Draxre rontó egyik ocsmányságot, rögtön levadászom róla. Bólint felém társam, mire csak leintek. Mi másért lennénk egy csapatban, ha nem ezért? Természetes, hogy az életének védelme előbbre való, mint az ellenfeleim halála.
- Azt mondtam járőrözzünk, mint Bonnie és Clyde, de nem kerülünk a tűzkeresztbe. Mondd, miért nem tudsz rám figyelni soha?! … - magyarázok kissé ingerülten, amikor a fejem mellé hajítja tőrét. Rögtön ugrok egyet, aztán idegesen rácsodálkozok. - Haver!? El is találhattál volna?!? - tárom szét a karjaim felé, kérdőn. Nincs túl sok időm vele foglalkozni, de ebben a percben határozottan visszavonnám korábbi kijelentésem, miszerint ő a legjobb barátom.
- Most komolyan… - lövök le két újabbat a fej alakú szikla mögött. - Hogy tudsz evésre gondolni ilyenkor?! - értetlenül nézek rá, fejem is megcsóválom, aztán megdermedve követem a lövés irányát, ami engem célzott, csak ugye Drax eltérítette. A pattogó hang felé kapom figyelmem és a halántékomra kapok tenyeremmel. Érzem, hogy elönt a méreg, ahogy a Milanon sebet ejtenek.
- A hajómat ne!! - rivallok Drax felé, majd lelövöm azt a nyomorultat, amelyiket a kezében tartja. - Ugye tudod, hogy téged tartalak felelősnek?! Ha itt ragadunk, meghalunk. - motyogok, majd szökkenve indulok a célkeresztbe, hogy további találatokat vigyek be és eltereljem a figyelmet a kicsikémről. - Semmi kedvem meghalni, úgyhogy ha lehet… - az egyik törmelék tetejére mászok, hogy majd onnan vegyem be a többit, de akkor egy hatalmas bázist pillantok meg. A következő másodpercben hátam a kőnek nyomva rántom magamhoz Draxet. - Sssshhh…  - idegesen utasítom csendre, közben fejemmel mutogatva neki a bázisra. Mi a francot kereshetnek itt?
Piña Colada • Ne viccelj, imádom! • ©
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
77
∆ Tartózkodási hely :
Jelenleg: a Végtelen Gyémánt || Alapesetben: Galaxis, a Milano fedélzete



A poszt írója Drax
Elküldésének ideje Szomb. 17 Feb. 2018, 18:41
Ugrás egy másik oldalra





Peter & Drax

We're the guardians
of the galaxy, Dude



Talán kicsit elhamarkodtam a támadást, de ha Quill lopakodni akart, kúszni a kreek ürülékében, akkor nem a legjobb társát hozta. Talán Gamora.. vagy Rocket, még csak-csak képes higgadtságra... bár a kismókus könnyen kijön a sodrából, de én... gyűlölöm ezeket a lényeket. Kiirtották a város minden lakóját, ahol éltem. Segítettek Ronannak legyilkolni a családom. Egy védtelen gyermeket és egy védelmező asszonyt. Ha szív nélkül képesek élni, én nem fogom a lelkiismeretem szem előt tartani, amikor végre felvághatom őket tokától-bokáig. És a legrosszabb az egészben, hogy leírhatatlanul tudom élvezni, ahogyan visítanak a kékbőrű kree kutyák.
- Én nem figyeltem?! Most sértegetsz? Bamba gorillának tartasz? - fürkészem idegesen tekintetét, majd neszt hallva mögülem reflexből kitartom oldalra a tőrömet... amibe beleszalad az egyik torka. Miközben fulldoklik, egy oldalirányú rántás után kitépem a tőrt a kree kutya torkával együtt, és megindulok mérgesen társam felé. Elhajítva a tőröm feje irányába, mögötte egy újabbat kapok el.
- Eltalálhattalak volna, de a Pusztító soha nem hibázik, Barátom! - csaknem gondolta, hogy megölöm egy egyszerű sértésért?! Olyan, mint egy kistestvér, aki hajkurássza a játékait. Nos, a játékok leginkább nők és némi nemű pénzanyag. De néha igazán ráférne egy alapos dorgálás a nagy szája miatt.
- Én mindig az evésre gondolok! A legjobb dolog az ölés és a kábelfektetés mellett.
Amikor az eltérített lövedék eltalálja a hajót, egy pillanatig lefagyva bámulom, majd hátat fordítok, és rögtön vissza a lénnyel a kezemben. Legszívesebben fütyörészve oldalirányosan elsasszéznék, de megfelel a kree kutya elerenyedt teste is pajzsnak. Félő, hogy vagy lefagyasztja a testem, vagy megperzseli azzal a fura fegyverrel, ami lehet, hogy a születése óta a kezében van. Legalább annyira szereti, mint én a tőreim. És valahogy a Milanóval is így lehet. Jobban vigyáz a külsejére, mint a nőire, még ha belül olyan is, mint egy rothadó barlanglakás. Ami jelzem, nekem teljesen rendben van. Megfelel, csak a helyemen ne merjen elfeküdni senki.
Azután lelölvi a pajzsom. Még egy ideig a holttestet magam előtt tartom, félve, hogy ismét rámlő mérgében, de végül lefoglaja magát egy kis öldökléssel. Engem tart felelősnek.. rendben, minimális közöm volt a dologhoz, de soha nem ismerném be neki. Nem ehhez szokott hozzá.
- Meghalni? Amíg legalább egy végtagom is mozog, nem hagyom, hogy megöljenek, Quill! - teljesen komolyan kiabálom utána, amíg ő mászik fel a törmelékre, majd folytatom. - De ha mégis meghalsz, a Milanóval együtt egy szupernovába küldünk. Szép temetésed lesz. - még mindig kiabálom, és lejátszom a fejemben azt a felemel pillantot, ahogyan Quill hősi temetését tüzijátékok és néhány napkitörés kiséri, majd elporlad a gépépben. - De, ha én halok meg, akkor temess a tőreimmel szendvicsek alá. Had lakmározzanak a húsomból a galaxis teremtmé.... - hirtelen csittel le. Sokat beszélek. Furcsán nézek rá, ahogyan magához ránt. De aztán meglátom az okát. Valamiféle bázisra mutogat.
- Ne gondolkozzunk, nézzük meg! Talán lesz ott valami a hajód megjavításához. Az is lehet, hogy itt van Thanos!! - nem akarok megint hajba kapni vele, ezért most megpróbálok lopakodva közelíteni a bázis felé. Fától-fáig, kőhalomtól kőhalomig vetődöm. Tiszta mocsok leszek, de még soha nem lopakodtam ezelőtt. A bázis közvetlen közelébe érve boldogan visszanézek Quillre, és úgy kérdem meg, büszkén, kihúzva magam, hogy felállok a kőrakás mögül, ami mögött lapulok.
- Látod? Tudok én lopakodni!!! - tárom szét a karjaim, és üvöltöm büszkén felé. Nem mellesleg rögtön ezután valami fülsüketítő sziréna hangja szakítja fel a csendet. - Ez.. most... baj?!


Bocsánat a késésért! : ((( 


• •
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
972
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Szomb. 03 Márc. 2018, 22:34
Ugrás egy másik oldalra

Drax & Peter
we're the guardians of the galaxy, dude
- Hát szó mi szó, nem arról vagy híres, hogy figyelj rám. De nem én mondtam, hogy bamba gorilla vagy... - én nem tudom, hogy képes rá, de kihozza belőlem a toporzékoló gyereket. Egyszerűen nem tudok higgadtan meglenni mellette. Érzem, hogy az ér a homlokon duzzadni kezd és bármikor robbanhat! Ő pedig tovább irtja a kreeket, amivel amúgy nincs problémám, de ahogy fejem mellett elhalad a tőre, hát félek, hogy foltot hagyok! Igen. Minden értelemben... Majdnem mindben!
- Te komolyan felém dobtad a tőrödet? - rivallok rá. - Drax? És ha megcsúszol? Vagy belemozdulok? Meg is ölhettél volna!!! - csapkodom a mellkasom két kézzel, értetlenül bámulva rá. Azzal sem foglalkozom mit dobott le a hátam mögött, mert sokkol a dologgal, hogy képes a fejem mellé dobálni a fegyvereit.
- Jó, oké, én ezt nem akartam hallani. Beleégett az agyamba!! Köszi, tényleg, köszi, mostantól majd mindig ez a három dolog jut eszembe, ha a fejed melletti  szövegbuborékodra gondolok... - motyogom elhaladva mellette. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy létezhet?! Mégis miféle világ lehet odabenn a fejében?! Ahhh.
Szívesen keresztbe lőném Drax koponyáját, amikor a Milano megsérül miatta, de türtőztetem magam és mantrázom, újra és újra, hogy a barátom, hogy fontos nekem, hogy nem tehetem, nem lehet... Segít, de nem tudom, hogy meddig.
- Hát kösz! Ez igazán kedves... - jegyzem meg egy mosolyt villant felé, habár nem igazán meggyőző a görbe vonalam. Ami azt illeti, elég sok minden miatt vagyok ideges jelen helyzetben mellette, szóval inkább örüljünk, hogy képes vagyok még mosolyogni és ne foglalkozzunk azzal, hogy mennyire valódi az. - Thessék? Te belelőnél egy... Áh, mindegy, felejtsd el. - csóválom meg a fejem és le is intem. Bízom benne, hogy nem rajta fog múlni a temetésem. Szóval igyekszem nem meghalni itt. És folytatja! És folytatja, csak már ott tartunk, hogy szendvics-takaró alatt akar öröknyugalomba merülni, amire már le kell csendesítsem, ha tetszik neki, ha nem. Magamhoz rántom és mutatom, miért kell csendben maradnunk.
- Mi? Várj, nem hinném, hogy... Drax?!?!?? - suttogva kiabálok utána, ahogy elválik tőlem és előre rohan. Esküszöm, életemben először takarom le a szemeimet könyökhajlatomba temetve arcom, mert attól félek, hogy a csőrtető rohanásával rögtön magára vonja minden kree figyelmét. Éppen csak felkukucskálok és esküszöm, meghatódom azon, hogy milyen tehetséggel oson egyre közelebb. Az állam leesik, valahová a bolygó felszín alá. Még meglepetten hátrálok is egyet, mikor rám mosolyog. Aztán felegyenesedik és lefagy a képemről a mosoly és felváltja valami érthetetlen, valami aggodalmas, valami ideges...
- De miért gondolod, hogy ott kell üvöltened, ahol a legközelebb vagy?!?!??! - kiabálok vissza és már sebesen szelem is át a távolságot közöttünk, hogy a rá lövöldözőket leszedjem. Még a végén tényleg meghal nekem! - Hogy a rohadt... - magyarázom lihegve futás közben, ahogy végül becsúszom egy nagyobb kőrakás mögé és annak háttal érkezve nézek Draxre morcosan. - Igen, határozottan baj! Felhívtad ránk a figyelmüket! - kiáltok rá mérgesen, a fejem csóválva, majd felnézek az éterre fölöttünk, mintha imádkoznék - és talán így is teszek.
- Menjünk, ne várjunk semmire... - kiáltok oda neki, majd fedezékből fedezékbe haladva közeledem a bázisuk nyugati részéhez, hogy leszedhessem a felénk közeledőket. - Maradj mögöttem! - kérem tőle határozottan, majd közelharcba verekszem magam, hogy legalább azokat leverjük, aki tudnak már rólunk. Ha a bentiek még nem sejtik a jelenlétünket, akkor van esélyünk. Csak el kell érni, hogy egyik se rohanjon be erősítésért... Na, nem mintha nekik lenne rá szükségük!

Piña Colada • Addig várok rád Pajti, ameddig csak kell!  szeretés  • ©
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
77
∆ Tartózkodási hely :
Jelenleg: a Végtelen Gyémánt || Alapesetben: Galaxis, a Milano fedélzete



A poszt írója Drax
Elküldésének ideje Vas. 06 Május 2018, 20:01
Ugrás egy másik oldalra



Peter & Drax
We're the guardians of the galaxy, Dude

Bizonyára azért nem ad egyenes választ, mert retteg daliás kiállásomtól, és összeroppantja a félelem és a féltékenység, amikor megpillantja izmos mellizmaim. Nem is csodálom, hogy nem vállaja fel, amit gondol. Én se válaszolnék magamnak egyenesen, ha a tükörben tettem volna fel a kérdést.
- Mit mondtál? - annyira elkalandoztam, miközben hozzám beszélt, hogy végül csak annyit értek, hogy "nem én mondtam, hogy bamba gorilla vagy..." - Akkor ki mondta, hogy az vagyok? Vezesd elém, és felmetszem a gyomrát! - feszítem be izmaim, miközben guvvadt szemekkel szugerálom őt.

A felderítés véres ütközetbe torkollik, és néhány torok kiszakad késem merev fémpengéje által. Ez az, amire egész nap vártam. A mészárlás édes boldogsága.
Végül nemcsak ő ment meg, hanem én is őt. A tőröm egy kreeben landol pont a feje mögött.
- Én.. megcsúszni? A lekopott talpú csizmámban? Barátom! Ne sértegess! Én két lábbal a földön állok! - hogyan is feltételezi, hogy elvétem és megölöm? Ezzel most megsérette a lelkemet. Ezért egy hétig az ő szendvicsén fogok élni... de ezúttal nem fogok neki hagyni.

Látszólag felzaklatja a nemes temetéséről szóló néhány frappáns gondolatom, de csak a vállam rántom, amikor kiakad. Miért ne? Szerintem egy magafajta űrkalóznak nem is lehetne szebb temetése. Ha elhunyna csata közben, és én vélelenül túlélném, néhány hetes gyász után, amikor teste már bomlani kezd, megadnám neki ezt a csodás végtisztességet. És fordítva is elvárom tőle, csak én inkább szendvicsek alatt bomlanék szét, és etetnék több milliárd aprócska életet a testemből. Mily önzetlen gondolat.

Büszkén adom Barátom tudomására, hogy bár nem hitt bennem, képes voltam lopakodni, és eljutni egészen az ellenséges épületig. Nem is értem, miért szólalt meg a sziréna, hiszen láthatatlan voltam! Bár soha nem villogtam Peternek, de ezt a képességemet hosszú évek alatt fejlesztettem tökéletesre. Nesztelenül, láthatatlanul képes vagyok beleolvadni bármilyen környezetbe.
- Én? Dehát... Nem láthatnak! ... A francba! - biztosan Quillt látták meg a szikla mögött. Mostanában felszedett pár kilót, talán kilógott a mögüle!
- Követlek! - kiáltom, és amint mellém ér, kiugrok a fedezékem mögül. Sajnos a messzi ellenségek ellen a tőreim mit sem érnek, így csak ugrálok, vetődöm.. ismét koszos leszek miatta.
Valami hangosat reccsen, de mindaddig nem foglalkozom vele, amíg a bejáratig el nem verekedjük magunkat.
- Lehorzsoltam a bicepszem, és kiszakadt a bőrnadrágom! - nyúlok a hasadékba a hátsómhoz.- Meg tudom fogni az izmos seggem! Nézzd! Megfogod? - nevetek fel hangosan, miközben odefentről tüzelnek.
- Te... ez a zár nem nyílik. Valami szemet mutat a kijelzőn. - belenézek, és egy vörös sugár végigpásztázza a szemgolyüm, amitől egy pillantig semmit sem látok. Nyekkenő hangot ad ki, és pirosan felvillan. - Az enyémet nem fogadja el. - Ekkor esik le odafentről egy Quill által lelőtt lény. Kiszaladok érte, és a fejénél fogva rángatom az ajtóig. Az arcát belepasszírozom a retinaszkennerbe, mire az zölden felvillan.
- Isten fizesse meg. - A nyakát eltörve mutatom a szabad utat Barátomnak. Ezt is én agyaltam ki. Ha nem lennék ilyen intelligens, nem éltük volna túl!
- Követlek. Mi a terv? Miért is jöttünk? - Már elfelejtettem, mert lefoglalt, hogy minél több kreet vágjak fel. Talán Thanost jöttünk leölni? Vagy valamit kideríteni? Felderíteni? Jobb, ha ezeket a dolgokat Quill tartja észben.

 Bocsánat a megvárakoztatásért! Sad  || Let's do this! ||


A hozzászólást Drax összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd 21 Aug. 2018, 21:54-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
972
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Szomb. 09 Jún. 2018, 15:09
Ugrás egy másik oldalra

Drax & Peter
we're the guardians of the galaxy, dude
Szemöldökeim összefutnak, amikor visszakérdez. Miért is nem lepődök meg azon, hogy már megint elbambult?! Értetlenül grimaszolok, fejem csóválva a beállásra, amivel engem bámul. - Te mondtad. - egyik szemöldököm felfut, majd elfordítom róla tekintetem és figyelmem is. Én nem tudom... azt hittem hosszú évekig, hogy az emberek a legfejletlenebb teremtmények, de mióta ismerem Draxt, megkönnyebbülten fogadom, hogy ez tévedés.
Kis híján kinyír és még neki áll feljebb. Tényleg olyan nehéz megérteni, miért őszülök? Hogy miért vagyok idegbeteg? Hát ezért! - Mindenhol állsz... - kiáltok vissza. Egyszerűen felbosszant azzal, hogy képtelen megérteni a szemszögemet. Sok esetben szerethető egy alak, de jelen helyzetben ki tudnám tekerni a nyakát.

Egy egész pillanatra azt érzem, megkomolyodott. Büszkeségtől és nem idegtől kezd dagadni mellkasom. Egy pillanat erejéig. Aztán képes elüvölteni magát, mikor már odalopódzott és ez annyira felbosszant, hogy kész lennék a sziklába verni a fejem. Nem gyengén.
- Haver?! - nézek rá értetlenül. Hogyne látnák? Miféle ostoba illúzióban kering már megint?! Komolyan. Legközelebb otthon hagyom. Együtt rohanunk tovább, én próbálok lőni, Drax többnyire csak csetlik-botlik mögöttem.
A bejárathoz érünk, én pedig könyököm belső felével letörlöm izzadságom homlokomról. Lassan ejtem le karom, amikor meghallom Drax kérdését. Tipikus köpjek-vagy nyeljek eset. - Nem fogom meg a segged, jesszus. - csóválom a fejem hátrébb húzódva, végül nyakam is behúzva, undort fintorogva. Az kéne még!
A retinaszkenner miatt már forgolódom is lehetőségeink keresve, amikor Drax a sajátjával próbálkozik. - Haver?! - rivalló rászólásom. - Miért nyitná ki a te... - de ekkor már lőnöm kell, ezért figyelmem elterelődik. Pörgök-forgok, aztán arra leszek figyelmes, hogy Drax megoldotta a problémánk. Szemeim forgatom, amikor megint megkérdezi, hogy miért vagyunk itt.
- Te azért, hogy engem bosszants. - motyogom suttogva, majd máris fegyvereimmel a kezembe, lassan haladok befelé az építménybe. - Felderítünk Drax, csak szétnézünk. - suttogom, közben faltól-falig osonva. Ellenségnek egyelőre semmi jele, de nem véletlenül védték ezt annyira tőlünk. Biztosan az építmény gyomrába van valami, amit titkolniuk kell előlünk.
- Ne csapj zajt. - vállam fölött motyogom, ahogy egy nagy terembe lépünk. Óriási az egész, a számat eltátva nézek körbe. Telis-tele van fegyverekkel.
Piña Colada • Addig várok rád Pajti, ameddig csak kell!  szeretés  • ©
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
77
∆ Tartózkodási hely :
Jelenleg: a Végtelen Gyémánt || Alapesetben: Galaxis, a Milano fedélzete



A poszt írója Drax
Elküldésének ideje Kedd 21 Aug. 2018, 22:39
Ugrás egy másik oldalra



Peter & Drax
We're the guardians of the galaxy, Dude

- Nem tudod mit hagysz ki, de Te tudod... - nem erőszak a disznótor. Végül is ilyen izmos hátsót nem foghat minden nap. Na majd a többieknek is felajánlom, ha megkérdezik, miért szakadt ki a nadrágom.
Fondorlatos kigondolásom, fékezhetetlen erőm és Quill asszisztálása megfelelőnek bizonyult, hogy bejussunk az objektum belsejébe. Tudom jól, hogy csendes lopódzást akart, dehát elrontotta, amikor észrevették, míg én teljesen láthatatlanná váltam a kree kutyák szemgolyói előtt.
Belépve az ajtó mögötti folyosóra, csak megkérdem már, miért is vagyunk itt. Mert szeretek ölni, és bizonyára már elmondta, de kell a pozitív visszacsatolás, mert nekem úgy rémlik, hogy elraboltak valakit, vagy valamit... vagy mi rabolunk el valakit... vagy szétnézünk, és megölünk valamit... a fene tudja már, túl sok volt az információ!
Megjegyzésére csak büszkén bólogatok. Idegesíteni szeretem őt, mert bár nem tudja, de ilyenkor jobban teljesít. Szívesen!
Végül választ kapok daliás barátomtól. Felderítünk.
- De az unalmas. Jól megnézem magamnak ezt a helyet. Aztán megölök mindenkit, aki benne tartózkodik. Ez így megfelel? - suttogom neki, amíg faltól falig lopódzik, én a folyosó közepén sétálok utána. Ha őt meglátják, az egy dolog. De engem nem láthatnak meg, így nincs mitől félnem. Bőröm szürke, a sötét kísér utamon. Engem nem lehet elpusztítani, csak megpróbálni elvenni az életem. Engem nem lehet elfogni, csak rabul ejteni testem. És persze mindez csak ideiglenes, mert a Pusztítót nem lehet megfékezni!
- Nesztelen vagyok, akár a betonra érkező tollpihe! - léptem könnyűek, légiesek, mégis szilárdan harcra kész minden porcikám.
A hangárba lépve egy pillanatra lefagyok. Hajók, bombák, fegyverek... talán nagyobbak, mint amit valaha láttam. A terem közepén egy aranyló, pulzáló hatalmas szerkezet van. Energiaforrás?
- Rocketet is hozni kellett volna. Biztosan kirámolta volna a helyet! Egy zsebdimenzió jól jönne most... De.. barátom...  - lépek ki elé. - ...ha már itt vagyunk, lopjunk el mindent és vigyük haza a szőrös kispajtásnak! - lépek még egyet beljebb, amikor egy lövedék süvít el fejem mellett.
- Már megint észrevettek Téged. Mondtam, hogy... felszedtél pár kilót! - vonulok fedezékbe, majd az egyik hajóhoz ugrok. Ezek valami cirkálók  lehetnek, valamivel kisebbek, mint a Milano. Talán fegyver is van rajtuk!
- Quill! Pakoljuk tele az egyik gépet holmival, és robbantsuk fel ezt a helyet! Te vezeted! - Ezzel ki is emelek pár aranyló gránátcsomagot az egyik nyitott fegyveres ládából, és felé dobom. Ha szerencséje van, nem aktiválódnak közben. Tegye el, vagy hasznosítsa. Én csak a vagdalkozáshoz értek. Vagy ha kapok egy jóféle puskát, ész nélkül lelövök mindent, ami mozog.
- Na mi legyen, ó Bölcs Vezetőm? - Most az egyszer megvárom, mit javasol, bár szívem szerint elrohannék a gépek között a lövöldöző szörnyekig, és felvágnám a torkukat...

 Bocsánat a megvárakoztatásért! Sad  || Let's do this! ||
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
972
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Kedd 04 Szept. 2018, 15:52
Ugrás egy másik oldalra

Drax & Peter
we're the guardians of the galaxy, dude
Tehát minden tervem hiába, mert bár Drax szíve valahol mélyen csodálatos hely, a fejébe nem sok ész jutott. Ahogy a folyosón vonulunk, ez rögvest lerí a pozíciójából. Gondterhelt felé a pillantásom, de már nem szólok rá. Esküszöm a végén még én lövöm hátba!
- Nem akarjuk felhívni magunkra a figyelmet, fogd már fel. - suttogásom erőszakos, ha tudok így kiabálni (hidd el, tudok) akkor megteszem. Pillantásom elnyújtja képem, miközben a diadalittas járását figyelem. Hihetetlen, hogy azt képzeli láthatatlan, miközben igazából az a helyzet, hogy ilyenkor ő zárja ki a világot - és nem fordítva.
- Ja, ja, pontosan, mint egy két mázsás pihe... - fortyogok, de tekintetem ide-oda szalad, próbálom kikerülni a csapdákat, ha volnának, meg persze a neszre, mozgásra figyelni. Előre-előre dobálom érzékelőim, hogy ha mozgás volna, robbantsunk!
Beérve az óriási terembe azért én is eltátom a szám. A látvány - meg aztán, amit a kedves pajtásom próbál rám beszélni... És hiába is tiltakoznék, már épp fejbe lövik valahonnét. Ráugrok, hogy fedezékbe rángassam magammal, majd onnan kihajolgatva lövök a ránk célzók irányába, hogy leszedhessem őket. - Persze, mert én szaladgálok, meg beszélek olyan hangosan és őrülten, mint egy fosztogató...  - motyogok a lövöldözés közben.
Szóval én tényleg próbálok türelmesen irányítani, meg előre haladni a küldinkben, de az hogy, miközben próbálom védeni magunkat Drax mindenfélét hajigál felém - nem igazán segít. - Drax?! - kiáltok rá, ahogy egy-egy darabbal eltalál - és hát megérzem. És persze a gránát is megérez és aktiválódik! - Teljesen elment az a maradék csökevény eszed??? - üvölt rá, ahogy tarkón ragadva lökni kezdem a bejárat-kijáratunk felé, mert hát az aranyló szín rögök villogni kezdenek. És mind tudjuk mit jelent ez.
- Rohanj te ostoba! - kiabálok rá, miközben rángatom magammal, ha nem jön magától. Igazam lesz. Egy perc múlva egymás után robbanni kezdenek... Nem vagyok feldúlt! Nem. Egyáltalán, csak a hőség szorongatja a tüdőm, miközben kiköpöm a számon. - Én esküszöm, hogy megöllek, ha kiérünk.. megnyúzlak és bőrülést csinálok belőled... - kiabálom kifelé, miközben megragadom a karját, majd a rakétámra nyomok, hogy repüljünk távolabb - nem baj, ha elesünk, csak messzire legyünk a robbanástól, amikor pillangó-hatásként az a pár darab lökőerő eléri a nagyobb csomagokat. Én már a Milanon akarok ülni, mikor a hajó felrobban! - Kapaszkodj! - kiabálok rá, s már repülünk is kifelé, a kicsikém irányába.


Piña Colada • és ha nincs nálam? • ©
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
77
∆ Tartózkodási hely :
Jelenleg: a Végtelen Gyémánt || Alapesetben: Galaxis, a Milano fedélzete



A poszt írója Drax
Elküldésének ideje Vas. 09 Szept. 2018, 20:52
Ugrás egy másik oldalra



Peter & Drax
We're the guardians of the galaxy, Dude

Peter erőszakosan suttog, ami kiváltképpen bántja a fülemet. Végtére is nem én akartam jönni erre a küldetésre. De a legjobb választás voltam a  csapatból, és ezzel senki sem ellenkezhet. Ha pusztítani kell, a Pusztító a legjobb a feladatra. Hiszen.. a nevemben van. Ki tudna alkalmasabb személyt ajánlani?! Senki, mert nem mernek ellent mondnai nekem...
- Dehát én nem vagyok látható, így fel sem tűnhetek! - suttogom vissza, magam előtt kalimpálva. Nem vagyok hangos, próbálom Peter hangszintjét megütni, de a torkom megfájdul az efféle erőszakos suttogástól, így köhögésben török fel.
- Tessék, ez is a te hibád. Megfulladok idejekorán. - kapok a torkomhoz, miközben könnyed lépteimmel követem őt.
Idegen kíséret nélkül eljutunk a hangárig. Lopakodásunk célravezető volt.
Aztán megint Peter miatt kerülünk bajba. Észrevették. Dühösen nézek a ránk lövöldözők felé. Fegyver kell ellenük. Immáron nem tartom fenn láthatatlan álcám, inkább hasznosítom magamat.
- Csak most jött meg igazán! Fegyvert adtam, használd! - A gránátok pulzálni kezdenek, melyeket emberbarátom felé hajítottam. - Ez... most jót jelent? - nézek felé értetlenül. Biztosan megnyomott valamit rajtuk, hogy aktiválódtak.
Kiveszek egyet a kezéből, és a gránátos dobozba hajítom. Ha már robban, akkor egyszerre robbanjon minden. Ha szerencsénk lesz, az egész hely az egekbe röpül és tonnányi kree végtag és húscafat festi kékre ezt a bolygót.
- Thanos, a fegyverkészletednek annyi! - Nevetek, miközben távolodok a helytől, hála barátomnak, aki úgy rángat, mintha az élete múlna raja. Talán igaza is van. Nem lenne jó itt robbanni.
Két, fegyverrel teli zsákot még a hátamra csapok egy-egy kezemmel kifelé menet. Nem tudom mi van bennük, de hátha értékes holmik!
- Futok! Álca vissza! - kiáltom és hatalmasakat szökkenek a puttonyokkal a hátamon, mindaddig, amíg Peter már a levegőbe emel. Detonációk sorozata rázza meg a helyet, az omladozó falak baljósan jelzik, hogy nemsokára a hátunkba robban az egész, ám a lángnyelvek és a lökéshullám - hála Peter mágiskus csizmájának - éppcsak súrolnak minket. Persze, a forróság végigmar, de a zsákok felfognak valamennyit.
Hatalmas testemmel Peterre zuhanok, magam alá nyomva őt. Puhára estem. Jó érzés! Még pár másodpercig nem mozdulok, mint aki meghalt, de igazából csak örülök legbelül, hogy valóban nem haltunk meg. Most az egyszer belátom, hogy ehhez rakétacsizmás vezetőmnek is köze van.
- Áhááhááháááá - röhögök fel, majd oldalazva legurulok róla. - Túléltük! De Ti nem! - mutatok a felrobbant, lángoló monstrum épület felé. - Megszívtátok! - majd nevetve lehajtom fejem a téredeimen pihenő kezeimre. - Lángol a hajad! - mutatok ki a nevetésből Quill feje felé. Ez persze nem igaz, de amikor halál közelében vagyok, és természetesen túlélem... azután kényszeresen nevetek és viccelődök. Nem tehetek róla!  
Miután kimulttam magam, a hatalmas zsákok felé fordulok, és belenézek az egyikbe. Benne valamiféle kree harci ruházat lehet az átlátszó bőröndben, amellett fegyverek teszik teljessé a készletet. Egy egész harcos teljes felfegyverzésére elegendő puskák, gránátok, de ami jobban foglalkoztat, az a bőröndben nyugvó érdekes testöltözet...
Kirázok mindent a földre az egyik zsákból, majd a másikból is. Hatalmas fegyverek és gránátok gurulnak szét, de mit sem érdekelnek. Csak ara tudok gondolni, hogy állhat rajtam ez a kree hacuka. Mindkettő egy-egy külön táskában van. Megnyomom az egyeten gombot az egyik táskán, mire az felnyílik, és fekete-zöld színű, méretes ruházat tűnik fel benne, mellvérttel, cipővel, és mindne kiegészítővel.
- Ez.. nagyon... tetszik! - Kiáltom fel, majd cibálom magamra, hogy felpróbálhassam. A harci zsákmányt mindenképpen meg kell nézni, kipróbálni! Ez alap! Feláldozom magam, ha esetleg lenne szövődménye az idegen ruhának.
- Van egy szett neked is! Vedd fel! - bökök ugrándozva a másik szkafanderre. Amaz zöld-fehér. Az övé sokkal menőbb. A végén a fejemre húzom a sisakot is. Meglepően jó illeszkedik a testméreteimhez. Amint minden a helyére kerül, a mellkasomon világítani kezd valami. Enyhe bizsergést érzek, majd a ruha teljes egészében fényleni kezd. Az égés érzete, amit a robbanás okozott... teljesen megszűnik, újra erőre kapok, frissnek, erősnek érzem magam. Vártalanul mindenféle leírt adat jelenik meg a szemem előtt, de annyira megijedek, hogy letépem magaról a siksakot.
- Ördögi hacuka! Az istenit, ez a fejfedő teleírta valami adatokkal a szemgolyóm! - Tépem le magamról az egész öltözéket dühösen. Ki nem állhatom a kree írást, még ha meg is értem valamennyire. Csatlakozni akart valami rendszerhez.  
- Egyébként kellemes viselet! Ki kellene próbálnod!   - a fejfedőt nem veszem vissza, de a ruha egészen kényelmes, és bizonyára sokat érhet, ha felerősít. Hogy kipróbáljam, odasétálok egy nálam kicsivel nagyobb szikladarabhoz, és megemelem... félkézzel.
- Ez menne a ruha nélkül is! - na jó, lehet hogy nem ilyen könnyen.    
- Ugye ezt a zsákmányt nem kell a Novának adnunk?! - nézegetem a fegyvereket és a gránátokat magam mellett. - Az enyémet szívesen odaadom Gamorának! Nem szeretem a ruhákat, de ki kellett próbálnom. - bújok ki boldogan belőle, és visszarakom a táskába, mire az magától visszazáródik.
- Soha nem éreztem ilyen jól magam! Köszönöm ezt a napat neked, Barátom! - közeledek felé immáron csupán bőrnadrágomban, hogy megölelhessem soványtestű vezetőmet.
- Nem mondhatod, hogy üres kézzel távoztunk. Talán ezek a holmik elegendőek lesznek, hogy sikeres küldetésként emlegessük ezt a napot. A napot, amikor a Pusztító és hű barátja leigáztak egy kree bázist...


 Köszönöm a türelmed! És nem leszek bőrülés!  || Let's do this! ||
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
972
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Hétf. 24 Szept. 2018, 13:36
Ugrás egy másik oldalra

Drax & Peter
we're the guardians of the galaxy, dude
Úgy tűnik, hogy mentális jegyzetet kéne készítenem arról, hová nem vihetem magammal Draxet. Azt gondoltam, én naiv ostoba, hogy nem lesz probléma abból, ha egy küldetésre elrángatom, hogy képes lesz majd civilizált őrzők módjára viselkedni, de tévedtem. A küldetésünk, miszerint lopakodva térképezzük fel a bolygót és annak vidékeit, elbukott. Hogy hol rontottuk el? Ott, hogy a Milanoval kettesben indultunk útnak... És mikor tetőzött ez a bénázás? Nem is tudom, talán, de csakis talán akkor, amikor felrobbantottuk a hátunk mögött elterülő kócerájt és ezzel magunkra vontuk nem csak a kree-horda figyelmét, de úgy ekte' az egész bolygóét. Ilyen és ehhez hasonló monológokkal repülök a távolba, közben megtartva ezt a matyóhímzéses melákot a kezemben - mert hogy a lendülete a rakétáknak igen erős, ha nem fogom két kézzel, Drax még fejre áll. (Igen! Egy percre nekem is vonzó a gondolata...)
Végül a landolás nem zökkenőmentes és a porban csúszva pofára esek. Ő meg rám. A robbanás fülsüketítő és eltompít kissé. Nyöszörögve próbálom lelökni magamról, meg rájönni, hogy él-e még és hogy én élek-e még a kétszáz kilója alatt. Több?
- Halkabban, hé. - a halántékomra simított ujjaimmal céloznék rá, hogy szétrobban a fejem, miközben Drax ugrabugrál, de aztán elcsendesedve, kissé megdermedve pillantok rá, amikor a hajamról és annak égéséről beszél. Csapkodni, kapkodni, pofozkodni kezdem - aztán leesik, de nem esik jól, hogy ugrat! - Marha vicces Drax, bár inkább a marha, aki viccel. - morgom leporolva magam, összekapdosva a széthullt darabjainkat. A zsákokkal együtt rángatom a fedélzetre, ha kell, sokkolom előtte, de nem maradunk a bolygón! A Milanon kezdi bontogatni a szerzett holmikat, én pedig lefoglalom magam a karbantartással és azzal, hogy egyáltalán elindíthassam a kicsikém. Hiába kér, én nem húzom magamra a rucit. Vállam fölött pillantok csak rá, majd egy szemforgatás után közlöm vele: - Nagyon csinos. - hangom játékos, de azért grimaszolok mellé.
Egyáltalán nincs kedvem a hóbortjaihoz. Úgy érzem buktunk és bár teljes vállszélességgel állítom, hogy Drax jó emberszerű lény, az agyamra megy és e percben szívesen megröptetném a Terra körül, csak úgy, mert jól esne.
- Kösz, kihagyom. - markolok a botkormányra és már lendítem is a gépünket. Nem hiányzik, hogy a robbanás után még megkergessenek minket. Nem szeretnék azzal szórakozni, hogy a végtelen univerzumban fogócskázunk. Fáradt vagyok. És éhes. És elegem van! Inkább ez utóbbi vezérel. Hallom, hogy fecseg mögöttem, meg hogy emelget ezt-azt, és bizony érzem, hogy le kéne hűtenem a fejem és elfogadnom, hogy Drax olyan, amilyen, de néha több kettőnél. A három. Vagy máris négy!
- Azt csinálsz velük, amit csak akarsz. - nyöszörgök, ahogy a koordinátákat állítom be a kék kijelzőn, közben enyhén előre billenek, ekkor veszem észre, hogy mellém lép. Megilletődök a hangsúlyon, amivel hálálkodik és megcsóválom a fejem. - Drax, ugye tudod, hogy ez átlagos küldetés volt, akár csak a többi... - sziszegek, koncentrálnom kell. Felhúzom az ajkaim, nekifeszülök a repülés adta lehetőségeknek, a hozzám bújótól meg arrébb húzódom.
- Hát ez baromi érdekes történet lenne... bár nagy valószínűséggel csak akkor mesélnének róla, amikor már mindenki kifogyott a témából, de rá se ránts, az a fontos, hogy mesélnek rólad. Nem az, hogy mit. - vonok vállat lazán, majd  jöhet a zene és vele elmaradhatatlan táncmozdulatok, hogy aztán a végtelen űrbe vesszünk. Az űrbe, amiről ekkor még nem sejtjük, hogy el fog szakítani minket egymástól és nem rövid időre. Bár tudtam volna. Bár megakadályozhattam volna. Bár felvettem volna a hacukát és bárcsak más irányba indultunk volna...


- folyt. köv a kalandban -
Piña Colada • köszönöm a játékot!  meglepi ölelés 1  • ©
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

We're the guardians of the galaxy, Dude! - [Drax&Peter]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Jessica Drew / Póknő
» Peter McCall
» Kimiko vs. Peter
» Gabriellla és Peter Smite
» [Stella QF] Anatole Saito vs Peter Worker

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Világûr :: Kree Birodalom-