» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (43 fő) Szomb. 18 Jún. 2016, 22:12-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

•• Thor
írta: Peter Quill
Yesterday at 20:50
•• Ha lezártad a játékod
írta: Jennifer Walters
Vas. 26 Márc. 2017, 18:43
•• See you again | Bruce & Clea
írta: Clea
Szomb. 25 Márc. 2017, 22:42
•• A boszorka és a mágus
írta: Clea
Szomb. 25 Márc. 2017, 18:03
•• ~Jane Foster - The scientist ~
írta: Jane K. Foster
Szomb. 25 Márc. 2017, 10:33

Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
50
∆ Kor :
25
∆ Tartózkodási hely :
Jenna közelében



Téma: egy kis tévedés Hétf. 15 Aug. 2016, 21:17

Well.. it's
awkward


Az egyetlen hang, amely megtöri a csendet, az óra kattogása. Erre kelt reggelt, evvel fogyasztotta reggelijét, és rájött, hogy az egyik legidegesítőbb dolog a világon, ha semmi más élet nincs a házban. Sőt. Így, eldöntötte, hogy be fog szerezni egy digitális kiadást, kattogás mentes perceket szerezve magának, ezt pedig majd véletlen leveri, vagy eldugja. Amihez kedve lesz.
Amúgy nem olyan zűrös a helyzet, csupán kapott egy hét szabadságot, és megint nem tud mit kezdeni magával, és a szabadidejével. Ez általában sokszori mozgatórugója életének, habár általában dolgozik, a szabadságok meg csak gyűlnek, és amikor szólnak, hogy pihenhet, nagy örömmel teszi le a szerszámot, öltözik át, és indul haza. Aztán két nap múlva rájön, hogy nem is akkora nagy mulatság ez. Sokan most tuti földönkívülinek nézik őt, vagy munkamániásnak. Kinek mi. Legyen, ahogy akarják, ő meg már csak ilyen. Na de na, az a lényeg, hogy ki kell agyalnia, hogy mihez fog kezdeni ezzel a szép, csodás nappal. Aztán jön az isteni szikra.
A reggeli még le se ért, de ő már úton is van. Hamar döntött, hamar cselekedett, ahogy már csak megszokott mentalitás a spontán cselekvései alkalmával. Célja a már sokszor látogatott intézet, az iskola volt, ismét egyedül, minden bejelentés nélkül. Lehet, hogy azzal okozna nagy meglepetést, ha beharangozná érkezését. Mindegy is. Most nem a professzor az, akit keres, nem is más tanár, hanem egyetlen öccse, akit olykor-olykor, de meglátogat. Nem ő a mintatestvér a tankönyvekben, de igenis igyekszik odafigyelni arra, milyen élete van a falak között, és mit alkot. Vagyis, reméli, hogy alkot. Hamar odaér, a megszokott módon, úton ér az intézethet, és beveti magát a falak közé. Igen ám, de azzal nem számolt, hogy itt tényleges tanítás is van, nem csak névleges, és nem nyithat be csak úgy, hogy na neki most van kedve családi kapcsolatokat állapítani, de rögtön. Másrészt, becsatlakozni sincs hangulata, ha bár már párszor megtette, elég furán nézett ki a kisdiákok között, de közel sem volt olyan vészes, aminek gondolta.
Egy ideig keresgél csendben, bele-belehallgatva egy-egy ajtó mögött felhangzó párbeszédbe, majd feladja, és tovább áll. A folyosón való ücsörgés helyett szerez némi elemózsiát magának, nem épp a legjobb dolog, de éhes, és felkészül arra, hogy jócskán lesz ideje a semmire. Még egy vaskos képregényt is szervál, hogy olvasnivalója legyen, miközben már keresi is a szobát, ahol öccse van elszállásolva. Meglelve a vackot, megcsodálva a szőrös kiskedvencet, helyet foglal végül az ágyon, és fellapozza a lapot. És így, mintha ez tök természetes lenne tőle, néha felrötyögve lapozgatja az újságot, és pár pillanatig úgy érzi magát, mintha ez lenne a természetes lakhelye. Talán menne is neki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
42
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
Már nehéz követni hol... a Testvériség aktuális főhadiszállásán.



Téma: Re: egy kis tévedés Csüt. 25 Aug. 2016, 17:43

✦✦✦ James & Vadóc ✦✦✦


– Nem hiszem el, nem hiszem el, nem hiszem el! – mantrázza kezdetben hangosan, két perc után már csak a fejében a fenti sorokat, miközben karjaiban a jobbját fájdalmasan tartó Dorian-nel siet végig a folyosón.
Az történt, hogy a srác ismételten Pókembernek képzelte magát és felmászott a falra.
A bibi ott kezdődik, hogy a pókcsávóval ellentétben nem a kezén található apró kis kapaszkodó tüskéknek(?) köszönhetően tapad fel oda a gyerek, hanem saját gravitációs mezejét képes a falhoz (és az egyéb, kellően nagy tárgyakhoz) igazítani és úgy sétálgatni rajta, mintha az volna számára a talaj.
Egyetlen gondja, hogy ez koncentrációt igényel és nem automatikus…
A fenébe, hogy nem valaki más mellé osztották be ezzel a tudással!
Mert ahogy az lenni szokott, Dorian idő előtt elvesztette a kontrollt a képessége felett és lezuhant mintegy öt méter magasról, s ráesett a kezére. A pórul járt végtagról első látásra is elmondható, hogy eltört.

A gond ott kezdődött, hogy a gyerek kiszökött az órájáról és Vadócnak kellett volna visszavinnie, miután szóltak neki, hogy nincs Dorian a teremben. Ezt persze Ororo nem húzhatja rá Vadócra, mint baklövést; a kiskrapek egyedül döntött az iskolakerülés mellett. Ám, hogy az orvos mikor döntött a vizsgálószoba kerülése mellett, azt a lány nem tudja, ahogy azt sem, hogy miért nem vette fel a szolgálati telefonját a doki.

Ez után jut eszébe, hogy szükségmegoldásként ott az egyik új(?) fiú, az a Vance-gyerek, aki Bobby szerint képes a gyógyításra… elvileg volt pár közös órájuk…
Több se kell Vadócnak, mentorként gyorsan lekéri a suli adatbázisából a fiú szobaszámát és már tart is oda… s az a csekély, de annál fontosabb tény első riadalmában, pontosabban a Dorian által hallatott folyamatos sírás és nyöszörgés mellett eszébe sem jut, hogy a fiú jó eséllyel órán van…
– Gondolkodtál volna előbb, mikor felmásztál a falra! – dorgálja a gyereket, miközben hangos kopogás után esik be Cody ajtaján.
Először meglepődik, hogy odabent találja a fiút - James-t -, akit azonnal a fent említett Cody-val azonosít…
Ajtó nyitva, s a srác odabent kuksol!
Ki más lenne?! Nah, majd később elkapja iskolakerülésért őt is!
Az élet apró örömei! ♥
– Te jó ég! De jó, hogy itt vagy! – köszönés és bemutatkozás biztosan meglett volna, ha nem ülne a karjain a keservesen síró tízéves, akit a következő pillanatban letesz az ágyra. – Se nővért, se orvost nem találtam a betegszobán, viszont a srác megsérült – néz mélyen James szemeibe - feltéve, hogy megteheti. – Tudom, hogy nem szabályos, de segítened kell rajta.
Az eltökéltség látszik rajta, talán az aggodalom is, végtére is a saját bőre forog kockán. Ororot nem fogja érdekelni, hogy a gyerek nem az ő felügyelete alatt volt… éppen ezért gondolja úgy Vadóc, hogy momentán az előtte álló/ülő/eddig, vagy talán még mindig képregényt olvasgató Cody-ban van minden reménye. Bár végignézve rajta, észrevesz némi furcsaságot a másikon... pl. azt, hogy egy egészen kicsit talán koros tizenévesnek... és... de a fenébe is! Csak gyógyítsa meg Doriant!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
50
∆ Kor :
25
∆ Tartózkodási hely :
Jenna közelében



Téma: Re: egy kis tévedés Vas. 18 Szept. 2016, 18:19

Well.. it's
awkward


Tetszik neki, hogy a hely maga csendes. No persze, a lakása is az, elvégre a szomszédok nem arra törekednek, hogy mindenáron mindenki agyára menjenek. Vagy rosszabb. Mindegy is. Tetszik neki a kényelem, amit ez a kis kolesz szoba adhat, és el is tudja ütni az időt. Nem vár senkit, talán abban reménykedik, hogy öccse előbb téved be ide, és mégsem kell megvárnia a tanítás végét. Rég volt iskola közelében, és amikor néha, egy érdekesnek ható órára betéved, és csendben leülve hallgatja, rettentően furcsa számára. Hivatásban már nem épp menne számára, jól jön neki, hogy azért, amit tesz, pénzt is kap. És ez így van jól.
Kicsit mocorog ültében, lapoz, és olvas tovább, amikor neszek ütik meg a fülét. A távolból hangokat hall, beszéd, és valami nyafogó valami, ami sírás is lehetne, ha közelebbről hallatszódna. Nem kapja fel a fejét, elvégre ez egy iskola, és kisebbek is járnak ide, akik képesek sírni akármi miatt is, így nem meglepő a dolog. Meg amúgy sem zaklatja fel egy síró gyerek, akármennyire is nincs a gyerekek pártján. Azonban, ahogy halad a sorok között, úgy közeledik maga a hang is, mind a sírás, mint a szavak. Szemöldöke a magasba szökken, tekintetét elszakítja az oldaltól, amelyet épp olvas, és az ajtó felé bámul. Nyitva hagyta azt, elvégre az üres folyosó kit bántana, azonban így adott pontot arra, hogy akárki betévedjen, aki erre jár. És hogy ez meg is történt, kicsi eséllyel látott napvilágot. Meglepve pislant a lányra, aki karjában azt a síró gyereket tartja, akit nemrég messziről hallott. A képregény hamar az ágyra kerül, ő maga pedig felül, majd fel is áll, mintha csak fogadni akarná vendégeit, pedig csak nem tudja, mit kellene most tennie. Az pedig, ahogy az első szavak felé indulnak, végképp összezavarják őt. Örülnek, neki? Mikor senki sem tudja, hogy itt van, nem jelentkezett be, és nem is hívta fel magára a figyelmet. Valami itt nincs rendben.
- Jó? Oké, akkor jó – morran inkább magának, mert fogalma sincs, mit mondhatna. Félreáll inkább, hogy a lány lepakolhassa az öccse ágyára, aki rendületlenül sír. Csak akkor veszi észre az összetéveszthetetlen jeleket a kezén, amik azt mutatják, hogy az bizony eltört. Tökéletesen felismeri, hisz képessége a kezdeti időkben ilyeneket okozott, és nem elégszer kellett magyarázkodnia érte. A hideg fut végig a hátán, majd lassan az is leesik neki, hogy mi is itt a helyzet.
- Milyen orvos az, aki nincs ilyenkor a helyén?[/b] – hisz főleg tanítási idő alatt kell résen lenniük, hogy az ilyen eseteket, az órai baleseteket, rosszléteket kezelhesse. Ha ő lenne az igazgató, biztos megmutatná neki az ajtót, hogy tudja, mi ennek az ára.
- Valóban nem szabályos – lép közelebb, és szemrevételezi a törött végtagot. Megdagadt, belilult, furcsán áll. Nem, nem akar hozzáérni, mert akkor elviselhetetlen frekvencián kezdene sipítozni a gyermek, azt pedig nem tolerálná. Lassan esik le neki végül a tantusz, és fordul a lány felé.
- Segíteni, én? Nem vagyok orvos, se… ó. Ó! – jut eredményre, mi is a helyzet. Cody-nak hiszik, hát ez aranyos! Pedig aztán ő, és az öccse ég, és föld, nemigen akad olyan külsőség, amely egyezne náluk. Elvégre, nem ő az ikre.
- Nézd ööö… azt hiszem, hogy itt valami tévedés lehet. Nemigen tudok mit tenni a kezével, mivel én.. én nem az öcsém vagyok. Te Cody-t keresed itt, azt hiszem, vagy szobatársát, ha van – körbepillant, mintha keresne valamit, majd már megy is. Öccse íróasztalán keresgél, a fiókban, sebesen, míg nem egy masszívabb vonalzót talál meg, fából, és visszalépkedve az ágyhoz, a lepedőt kezdi el szaggatni. Majd bocsánatot kér miatta öccsétől, meg a professzortól, de mivel képtelen máshogy ellátni, képességét meg inkább nem használja, úgy tesz eleget a kérésnek, ahogy csak tud.
- Én James vagyok – böki oda, miközben sínbe rakja a gyermek kezét. Nem segít sokat, de addig igen, ameddig az orvos vissza nem ér.
- Ennyit tudok segíteni rajta. Nem tudom merre van, akit keresel – pillant végül ismét rá, elégedetten vizsgálva azt, hogy legalább ennyit meg tudott tenni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
42
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
Már nehéz követni hol... a Testvériség aktuális főhadiszállásán.



Téma: Re: egy kis tévedés Szomb. 15 Okt. 2016, 17:23

✦✦✦ James & Vadóc ✦✦✦


Ahogy Cody közelebb lép Dorian-hez, úgy Vadóc egy lépést hátra toppan. Kezeit tördeli, mikor a másik kettő nem látja, s hatalmas, tágra nyílt szemekkel figyeli, hogy mit mond a gyógyító mágus, aki mindjárt rendbe teszi a törött végtagot.
Mert természetesen rendbe teszi!
Dorian szipog, sziszeg, nyöszörög, fel-felsippan, de szerencsére ő is tudja, hogy milyen slamasztikában van, emiatt aztán a tiltakozás és nyűgösködés joga nem illeti meg. Ő is tudja, hogy Vadóc mellett alaposan elő lesz véve az óra ellógásáért. A lánynak ez azonban nem nyújt vigaszt, szinte hallja Ciklon feddő hegyi beszédét…

– A Te felelősséged, hogy az ilyesmi ne történjen meg. Szerinted egy Dorian korú fiú csak úgy kihagyná az órát? Vadóc! Neked kell jó hatást gyakorolni rá. Te vagy a mentora, rólad veszi a példát...! Több, sokkal több felelősséget várok el tőled. Sokkal többet.
Blablabla…bla! Nincs baj a kis sráccal lényegében.

Pillanatokon belül, hogy megtudja Cody nem Cody, élesen kap a lány levegő után. Dorian pedig halk nyüszögős pityergésbe kezd, hiszen ez azt jelenti, hogy az áhított csontforrasztás még várat magára.
– Jó! Rendben! Rendben… – pedig a fenét érzi azt, hogy bármi is rendben volna. Kesztyűkbe bújtatott ujjait a halántékához tolja, s lassan körbe fordul, s idegesen mosolyodik rá James-re. – Meg kell keresnünk Codyt, különben én is és ő is nagy bajban leszünk… segítesz megkeresni? Van ötleted hol lehet…?! – majd afféle Heuréka-élménnyel ereszti le a kezeit s fúrja a tekintetét James arcába. – …ki kellene hívnod – hatásszünet… – …valamilyen indokkal.
Úgy mondja, mintha az élete múlna rajta. Ami valahol igaz is. Ha válaszol James. Ha nem, Vadóc Cody íróasztala felé indul. Ha jól sejti, lesz valahol egy órarend. Először a bútordarab felületén vizsgálódik, valamint az asztal fölé elhelyezett falitáblán (feltéve, hogy van olyan), csak aztán ül le a székre és nyúl az első fiók után.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
50
∆ Kor :
25
∆ Tartózkodási hely :
Jenna közelében



Téma: Re: egy kis tévedés Vas. 06 Nov. 2016, 13:52

Well.. it's
awkward


Hát ez ciki. Komolyan. Azt hitte, hogy azért fogja valaki elkapni, mert belógott ide, minden egyeztetés, előre szólás, akármi nélkül, de nem. Kicsit foghíjasnak érzi a biztonsági szolgálatot, bár gyanítja, hogy a professzor maga figyeli, ki az aki ide betér, és ki az, akinek nagyon nem kellene. Neki pedig majdnem van egy hivatalos meghívója, szóval igazából nincs is gond. Tök elhéderezett volna amúgy addig, míg valaki vissza nem tér ide, vagy a folyosón fel nem támad az élet, azonban semmi sem egyszerű, sőt! Mindig történik valami. Ezt egészen szereti az életében, hogy nemigen akad olyan része a napjának, amelyben unatkozhat. Ha nem dolgozik, mással foglalja le magát, és a többi, és a többi. És akkor itt van a mai kis kaland. Magában jót kacag a dolgon, miszerint őt itt és most hitték az öccsének. Hiába voltak testvérek, ő, és Cody ég és föld. Persze, ez testvéreknél nincs is másképp, vannak vonásaik, amik egyeznek, de a legtöbb dolguk különböző. Cody inkább a drága mamára hasonlít, finomabbak a vonásai, szőke fürtökkel tarkított kobakja pedig már csak hab a tortán. James erősebb, robosztusabb alkat, arca mogorvább, szőrösebb, haja sötét. A szemük az, amely hasonlíthat, de ennyiért még sosem keverte őket össze senki. Nem hibáztatja a másikat, nem lehet mindenki mindentudó, azonban a mosolyt nem tudja letörölni a szája széléből még akkor sem, amikor rögtönzött ápolást tart a kissrácnak.
- Na, ne aggódj. Nem lesz semmi gáz. Ez helyben tartja,és nem fog fájni. Annyira. De azt meg simán kibírod, kemény srácnak látszol – bíztatja a hüppögőt, majd felpillant a riadt, aggódó lányra. Megemeli a szemöldökét, amikor említi, hogy bajba fog kerülni amiatt, hogy ez történik.
- Ő a testvéred? – könnyed kérdés, miközben eljut hozzá, hogy valóban tart attól, ami ezek után következik. Nem akar ő senkinek sem rosszat, főleg nem így.
- Nyugi, nyugi, nem lesz gáz. Az, hogy hol van.. fogalmam sincs. Belestem pár terembe, amibe lehetett, de ott nem láttam. Az tuti, hogy órán van.. De melyiken..? – töpreng kissé ezen, azonban sosem gondolkodott el azon, itt miféle órák is lehetnek valójában. No meg, meddig tart a tanítás, hisz ez nem átlagos iskola, lazább, hisz mindenki itt él, nem kell semmiféle menetrendhez, meg hazautakhoz igazodni.
- Amint meglesz, kicipelem én indok nélkül is őt – biztatja, és egyben nyugtatja is a másikat, és a másik asztalhoz lépve keresgél ő is. Fecnik, dogák, kacatok akadnak a kezébe, majd egy tárgy, ami majdnem annak tűnik, ami.
- Lehet megtaláltam! Itt mindenkinek egyforma az órarendje? – tanulmányozza a kézzel írt lapot, miközben odalépked mellé, és reméli, hogy nem a szobatársa példánya az, aki tök más helyen van. Ó, hogy mennyire bonyolult ez..!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
42
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
Már nehéz követni hol... a Testvériség aktuális főhadiszállásán.



Téma: Re: egy kis tévedés Csüt. 24 Nov. 2016, 13:26

James & Vadóc


– Olyasmi… ő az egyik rám bízott tanítvány… igen. Én felelek érte – egyelőre ennyi elég, nem kezdi el magyarázni a sulin belül betöltött státuszát, majd később, talán ha James letudta Cody meglátogatását, s túl vannak ezen a kalandon, s még nem lesz elege Vadócból (akit nem nyel le Ciklon keresztbe), akkor a lány talán megkeresi a srácot, s megköszöni tisztességgel a segítségét, talán az után beszélgethetnek kicsit… de ez még odébb van.
A tervek szerint a fehértincses csak egy pillanatra emelné a tekintetét az asztalhoz lépő James-re, de a fiú vonásaiba jópár pillanatra belefeledkezik. Nem találja túl szépnek az arcát, de van benne határozottan valami, ami vonzza egy nő tekintetét, s erősebb dobogásra készteti a szívét. Azonban ezen nem mélázhat el, s a saját szemeire is a keresgélésnél van szükség. Az mindenképpen megnyugtatja, hogy a három Vance tesóról egy közös kép is a kezébe kerül. Ez alapján James tényleg az, akinek állítja magát.
Mindeközben a háttérben jól hallatszik Dorian vékony hangja, amint azt mantrázza, hogy ő kemény, majd az ötödik ismétlés után nyekken szolidan az ágy, mire Vadóc a székkel erőteljesen fordul ki, talán még szegény James-t is meglöki, ha az közvetlen mellette kutakodik.
– Megőrültél?! Feküdj vissza! – parancsol hat fúria haragjával az éppen felülni akaró gyerekre, aki nyüffenve visszateszi a fejét a párnára. Ez megakadályozta abban a lányt, hogy biztosítsa a jövevényt arról, hogy nem ideges, hogy ő holt nyugodt. A kisfiúhoz intézett szavai után ezt már kicseszettül nehéz volna előadni, s eladni…
Vesz egy mély levegőt, fehér tincsét kisimítja bal arcából, s lassan fordul vissza az asztalhoz. Némi fáziskéséssel hümmentve nyugtázza a másik segítő szándékát Cody kézre kerítésében. Azonnal az előkerült papiros után nyúl, elveszi James-től, majd kikeresi a napot, végül az ágy mellett lévő digitális órára pillant, hogy belője az időt.
– Nem, nem mindenkinek. Ez alapján Cody hátul lesz a tereppályán Logan-nel…. és még vagy negyven tanítvánnyal – áll fel Vadóc a székről, s fordul szembe James-sel. A háttérben Dorian elnyüffenti magát:
– De az olyan nagyon messze van…!
Vadócnak igazat kell adnia ebben, egyszerűbb lett volna, ha a srácnak az épületben van órája. De nem lehet mindig minden egyenletesen bárányfelhős.
Annyira nincs messze… – pillant le rá. – Hátra kell mennünk érte…hmm…vagy inkább hozzá. Visszük a kölyköt is.
Hülye ötlet? Talán! De itt hagyni sem volna érdemes, James pedig tutira nem találna oda, s hozná ide az öcsét idejében.
Azzal az ágy felé fordul, s nyúl a srác után, aki nagyon csúnya szemeket mereszt rá…
– Ugyan, Dor! Vedd úgy, hogy a kiképzés része ez is. Mi most bajban vagyunk, te vagy a sérült és ki kell veled menekülnünk az ud…
– De nem akarom! Nem akarok sérült lenni…! Legyél te a sérült, Vadóc!
Vadóc érzi, ahogy felmegy benne a pumpa…
Átkozott kölykök, hogy most kell önérzeteskedned!!!
Dorian miatt fintorogva fordul James felé.
– Ha szépen megkérlek, felkapnád és hoznád? Nem hagyhatjuk itt… sajnos…
Végtére is a jövevény eddig is sikeresebben csitította a kiskrapekot, mint ő. A választól/reakciótól függetlenül a lány az ajtóhoz siet és kiles rajta. A folyosó tiszta.

Abban az esetben, ha James nem ellenkezik, akkor Vadóc int neki, hogy jöhet, majd elindul a kastély hátsó kertjébe vezető ajtó felé. Persze elég rendesen előresiet, hogy ellenőrizze nincs-e tanár, vagy potenciálisan tanárnak jelentő diák közte és az áhított kijárat között.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Téma: Re: egy kis tévedés

Vissza az elejére Go down

egy kis tévedés

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Haditechnika

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-