» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (43 fő) Szomb. 18 Jún. 2016, 22:12-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

•• Thor
írta: Peter Quill
Yesterday at 20:50
•• Ha lezártad a játékod
írta: Jennifer Walters
Vas. 26 Márc. 2017, 18:43
•• See you again | Bruce & Clea
írta: Clea
Szomb. 25 Márc. 2017, 22:42
•• A boszorka és a mágus
írta: Clea
Szomb. 25 Márc. 2017, 18:03
•• ~Jane Foster - The scientist ~
írta: Jane K. Foster
Szomb. 25 Márc. 2017, 10:33

Share|
I'm so sorry, Friend - [Bruce&Tony]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
102
∆ Tartózkodási hely :
{ Bécs }



Téma: I'm so sorry, Friend - [Bruce&Tony] Vas. 14 Aug. 2016, 00:08



 
 
OH MY GOD!


 



Éles csattanás, és szilánkosra törő üvegek. Ezt hagyja maga után M83, én pedig tehetetlenül állva nézek a robot után. Na ezért nem szabad olyan személyre szabni az ellenséges profilt, aki létezik, és a toronyban tartózkodik... A finommechanika és az elegancia kibékíthetetlen ellentétben álló szakterület egyelőre még a mesterséges, önálló intelligencia. Dr. Banner pedig éppen az ellenség forrását képezi, a beállításaim szerint. Sokak szerint Ultron hiba volt. Még mennyire... De a páncélok működnek! Mégis, honnan kellene tudnom, hogy a következő, ami saját programot és csipogót kap, majd éppen inkább támadó, mint sem kérdező jellegűként kezdi?!
- Francba...   - nyögöm magam elé, majd pár másodperc leteltével lépek a monitor mögé, hogy leválasszam a DNS szkennert a keresőről, és leváltsam valami másra. Mire legépelem a megfelelő programot, már éles dörrenés, és sikolyok.
- Uram. Attól tartok, hogy Dr. Bannert felváltotta a másik férfi. - jegyzi meg okosan Péntek, mire nevetve felsóhajtok.
- Hát... azt gondoltam, hogy nem ültek le piros pacsizni.  - csóválom meg a fejem, majd eltolva magam a monitortól indulok meg a másikhoz, hogy képet kérjek Banner laborjáról.
- Küldjem a páncélt? - érdeklődik Péntek ismét, mire csak egy sóhaj a feleletem.
- Nem. Várunk még vele. Kérlek, adj képet a laborról, ahol Banner dolgozik. És, ha ott nem találod, végezz szkennelést a toronyban. Mutasd meg magad, Hulky!   - tapasztom figyelmem a monitorra. Erősen koncentrálok, és fejben már fogalmazom a bocsánatkérő levelem, mit elszavalok egy méregdrága pezsgővel. Bruce olyan, mint egy barátnő. Ő az ész a csapatban, és mellette születnek igazán jó gondolatok. De, ha mérges, akkor legszívesebben kinyíratnám magam. Persze nem feltétlenül a nagy zöld halálra szomjazom, ha bárki kérdezné. Ahogy megpillantom a zöld bestiát, menten elsápadva fordulok az ablak felé.
- Küldjed, küldjed, küldjed... - üvöltök, majd hátrálok pár métert, és látom, ahogy végig szalad a repedés az ablakomon.
- Uram, tanácsos volna elhagyni az emeletet. - szólal meg Péntek, mire csak nevetve lesajnálón nézek körbe. Por ameddig a szem ellát, porköpeny az laborban, szúrós por a szemhéjai alatt, kaparós por a torkom hátuljában. Köhögve próbálom elhessegetni a felhőt a szemem elől, de kár, mert vendégem érkezik. Személyesen Shrek!
- Páncélt most! - hátrafelé futva próbálok nem átesni mindenen, miközben Hulkkal nézek szembe, és Bannert keresem, de hiába, rossz ajtón kopogtatnék. Megvárom, hogy felragadjon rám minden darab, addig manőverezem, ahogy csak lehetséges. És bízom abban, hogy Hulk ma nincs fogócskázó kedvében, mert ha igen, nagy szarban vagyok!
 
You got a friend in me | Pajti!  őrülten szeret   
 • •

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
340
∆ Kor :
47
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Téma: Re: I'm so sorry, Friend - [Bruce&Tony] Csüt. 18 Aug. 2016, 22:28















Tony & Bruce

I'm so sorry, Friend!

Ó, a Torony. A drága, oltalmazó torony, ahol Tony volt oly kedves, és Loki óta egy egész szintet biztosított nekem és a kutatásaimnak. És nem mellesleg megtett 4 emeltnyi kutató részleg vezetőjévé. Persze, a piszkos papírmunkát utálja, ezért rásózta egy balekra, aki történetesen én vagyok. Mondjuk azt kedvelem az egész helyzetben, hogy viszonylag szabad kezet kapok, ám ha Tonynak kell valami, akkor az tegnapra legyen kész...
Ultront elkaptuk, hála az új csapatnak, s az újoncainknak. Wanda nemrég a szomszédságomba költözött, kapott egy szobát Tonytól, közvetlenül mellettem. Azt mondta, hogy "csapatépítés", ám azóta beigazolódott, hogy Wanda nemcsak, hogy jó csapatjátékos, de képes lenyugtatni, ha netán a rémálomból éppen Hulkként térnék vissza. Azóta sokat beszélgettünk, és bár nemrég miatta Tonynak kellett a Nagyfiúért jönnie Afrikába, már egy kicsit sem neheztelek a lányra. Megbocsátó típus vagyok, és képtelen egy baráttal hosszabb ideig haragban lenni.

A Bölcsőt vizsgálom éppen, amikor a manhattani "utcafrontról", úgy 150 méter magasan a vastag ólomüvegen keresztül "bekopogtat" az egyik kísérleti robot. Az üveg hangosan törik, és a kinti szél betódul a hatalmas lukon.
- Tonyyy! - kiáltok hangosan, miközben farkasszemet nézek a vörös szemmel engem szugeráló gépre. Ha ez a robot akár csak egy karcolást is ejt a bölcsőn, én esküszöm, hogy Tonyt belegyömöszölöm a gépe kicsontozott burkolatába!
Egy pár pillanatig értetlenül nézek magam elé, amíg meg nem szólal...
- Célpont likvidálásának megkezdése... - ennyivel legalább figyelmeztet, mielőtt nekilendülne.
- Hagyjál békén! Tony, már megint mit művelsz? Ha ez valami vicc... - kiáltom a robotnak. Ezt rajta és rajtam kívül senki más nem képes beindítani, így nem nehéz kitalálni, hogy ki áll az incidens mögött.
Az első ugrással ugyan kitérek az útjából, de az sajnos éppen érinti Dr. Cho találmányát, amit azóta kicsit átalakítottunk a szórakozott tudóstársammal. Ahogy a gép hatalmas lendülete elsodorja a koporsót, az agyamat olyan düh önti el, ami éppen elegendő, hogy a Zöld kikívánkozzon belőlem. A csontok nehezednek, a tüdőm tágul, s az elmémre leül a zöld köd. Ahogy még hallom az izmok szakadását, és a csontok ropogását, legszívesebben üvöltenék, de nem a fájdalomtól, azt már megszoktam. A dühtől. Hogy ez a marha képes kikényszeríteni belőlem Hulkot a legjobban őrzött szektor kellős közepén... Már megint beivott? Április 1.-e is elmúlt. Ennyire unatkozna? Vagy bevet ellenem valamit? Hulkot teszteli? Hogy körülötte mindig történnie kell valaminek?!
Hulk kinyitja a szemét, és a robotra üvölt, majd megindul felé. Én most is, mint mindig, premier plánban nézem a történéseket. Néhány lövedék ugyan lepattan a bőréről, de máris a nyakát fogja a gépnek. aztán összemorzsolja, és elkezdi dühösen a földhöz verni. Amikor már teljesen mozdulatlan, és a gépolaj alaposan összemocskolta annak burkolatát, még néhányat rátapos, teljesen felismerhetetlenné amortizálva a nemrég még elég eleven gépet.
- Nagyfiú, csak arra a koporsószerű valamire vigyázz, kérlek! - próbálom sugallni neki minden erőmmel, hátha ezúttal hallgat is rám. Szerencsémre a másik irányba indul, egyenest kifelé az ablakon, s be egy másikon. Egyenest Tonyt véve célba, átrohanva minden ajtón és üvegen, ami csak útjában áll. Ha kellene, valószínűleg az egész szintet lenullázná, csakhogy rátaláljon Mr. Starkra. Aztán megpillantja egy üvegajtó túloldalán... aki kissé csodálkozó tekintettel pillant vissza rám. Az, hogy Hulk dühös-e? Nem kérdés! Jött, hogy megkeresse a probléma forrását, hiszen kénytelen levezetni zabolázatlan dühét, így a vaslégió most vagy megvédi Tonyt, vagy ez az emberi lény, akivel éppen farkasszemet néz, nemsokára szilánkosra tört végtagokkal lesz kénytelen robotokat programozni. Akkor talán figyelmesebb lesz legközelebb...
Hulk átsétál az üvegen, szépen, komótosan. Hiszen Tony nagyon nem futhat messzire. Legbelül azért reménykedem, hogy Veronicat sikerül időben előkotorni a sufniból, de addig is legalább valami páncélt magára ölt. Nem tartanám fair playnek még Hulktól sem, ha így esne neki. Talán ezért is ilyen ráérős.
Mire az utolsó darab is felkerül, a Vasember máris kapja az első ütést, pedig alig állt össze időben a ruha. Néhány falat átszakít, de végül csak megáll, éppen az utcára néző irodahelyiségben. Ha Tony vagy Hulk az utcára kerül, akkor minden bizonnyal ott folytatjuk a kis csihipuhit, amíg egyikőnk már mozgásképtelenné nem válik.

notes: Smash time Very Happy
• •

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
102
∆ Tartózkodási hely :
{ Bécs }



Téma: Re: I'm so sorry, Friend - [Bruce&Tony] Kedd. 23 Aug. 2016, 14:21



 
 
OH MY GOD!


 



Pár lépés hátrafelé és egy sebesen felcsatlakozó páncél után éles csattanás jelzi, hogy Vasember, azaz Tony Stark megkapja az első büdös nagy pofont a fickótól, amiért nem koncentrált eléggé a robot beindítását megelőzően. Öt falat átszakítva hullok le a szőnyegre, majd onnan kukkantok föl.
Néma csend burjánzik fel, miközben a folyamatosan ingadozó, eredménymutató grafikonokat figyelem, és az asztaltól egy tollat kezdek forgatni a száránál fogva az ujjaim között.  Talán, ha a koncentráción változtatnánk… meredek bele az egyikbe, miközben vad léptekkel közelít a zöld óriás újra. Olyan beleéléssel kezdek nyújtózkodni, hogy kizárt, hogy Banner ne hallja a zöld pázsit alatt.
- Egy számítás… - nyöszörgöm a fókuszáló kijelzőm mögül. Hiába közelít Hulk, azonnal visszafordítom a figyelmem az említett műveletre. Felveszem a tollat az asztalról, és felhasználva a nem létező finommotorikám a páncélban, gyorsan lefirkantom a kiinduló értékeket (mert én még a régi iskola híve vagyok a szuper technológia ellenére is, ami a papír-ceruza párost részesíti előnyben), aztán néhány beállítást átkalibrálok, és figyelem, hogy az eredmények mekkora mértékben és hogyan változnak az eredetihez képest.
- Ahh, Banner ezt kerestük! - mutatok a páncélom jobb karjával a monitorra, mire sikerül olyannyira erősen koncentrálnom, hogy fel sem tűnik, a zöld barátom odasétál épp az orrom elé. Ijedten összerándulok, mikor egyik pillanatról a másikra beveri a képem, én meg kirepülök a Toronyból. A gravitáció puszit óhajt adni a fenekemre, de nem szívesen törném össze magam, így idő előtt, ezért összekapom magam, és a tenyeremből megindítom az energiát.
- Úgy látszik, valaki egyáltalán nincs barátságos kedvében, ezért ugrik a papás-papás játék… - morgok az orrom alá, és épp felfelé röppennék, mikor hatalmas súllyal ugrik a nyakamba a pajtim - Kis huncut, felül szeretsz lenni? ... - nyöszörgöm, majd a vastag ujjaival rám kap és összezúzza az apró testem. Mármint a páncélt, és persze benne velem.
- Uram, javasolhatom, hogy cserélje le a páncélt. 75%-ban sérült, 76%, 77%,.. - kissé akadozva mondja a fülembe, mire én a szokatlannál rémültebb hangon felelek.
- Köszi, biztató… - nézek előre, majd a következő pillanatban kialszanak a belső fények szemem előtt, és tartalékra vesszük az energiát. Ez nem elég ahhoz, hogy szembeszálljak Hulkkal, de arra igen, hogy kimásszak a szorításából, és egy hozzá illő páncélt hívjak magamhoz.
- Banner nyugodj már le. A véletlen műve, csupán a te DNS-ed volt kéznél, ezért Rád állítottam a … - elakadok, és megengedek egy mosolyt, mikor leesik, hogy elszóltam magam - Szeretem nézni a bezöldülő vörösvérsejtjeid, semmi más oka nincs! - kezdenék védekezésbe, mikor a zöld gorilla utánam nyomul.
- Hol van már?! - kérdezem, mikor a tenyereimből pufogni kezd a füst, és elhal minden erő, amit megtámogatott volna ebben a helyzetben - Mentális feljegyzés, egy gyorshívó Bosszúálló gomb… - morgom, majd zuhanni kezdek, és biztosra veszem, hogy a következő órákban jön a sárga szalag, és minden cikkben megjelenik majd, hogy a milliárdos Starknak sikerült magára haragítania Bannert, az élő két oldalú zöld istent, és belehalt sérüléseibe.
- Még mit nem?! - motyogom, és leválasztom magamról a páncél darabjait miközben háttal lefelé, mint egy ejtő ernyő-forma hasítok a beton irányába. Pokolba vezető expressz barátkozni ezzel a fickóval, de komolyan!
 
Amúgy... | Pajti!  őrülten szeret   
 • •

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
340
∆ Kor :
47
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Téma: Re: I'm so sorry, Friend - [Bruce&Tony] Hétf. 31 Okt. 2016, 15:07















Tony & Bruce

I'm so sorry, Friend!

Tony magára hívta a szekrénysor méretű zöld lény haragját, és nem mondom, nekem is tetszésemre vall, hogy kapjon néhány mázsás sallert, amiért Vízió szülőszobájának eszközét kishíjján bezúztuk a félreprogramozott robotja miatt. Tony játszótérnek tekinti az egész tornyot, csak valahogy elfelejti, hogy az a rengeteg kisember, aki a kezeink alá dolgozik, mind itt vannak most is. Azért remélem, hogy Vízió éppen kirándul valahol Wandával és nem a toronyban punnyadnak, mert semmi kedvem, hogy a párosuk összemorzsolja a csontjainkat, hogy ekkora felfordulást okozunk...
Ahogy azon a vagy 5 falnyi átszakított lyukon pillantok Tony irányába Hulk hatalmas szemein keresztül, nem tudom nem észrevenni, hogy amint feltápászkodik, valamit iszonyatosan körmöl a páncél robotujjaiban tartott pennával. Örülök, hogy az a legnagyobb gondja, hogy a képregényét rajzolgassa, miközben Hulk két métereket lépked komótosan az irányába, hogy ismét leszedjen pár darabot a ruhájából. És még a légiót sem hívja a segítségére... bátor egy pasas, nem mondom. Lehet szed valamit.
Komám, kezdj magaddal valamit... - persze ezt nem mondom ki, hiszen hiába is próbálkoznék bármivel is, a Nagyfiú egyelőre még csak tőmondatokban beszél, és akkor sem azt, amit kellene.
Tony jelenleg magában motyorászik, és mutogat az aktuális szoba kivetítője felé, de úgy tűnik, a Nagyfiút nem érdeklik az egzakt tudományok, így én sem tudom meg, mire jött rá. Lehet kiszámította a röppályáját... Hamarosan kiderül, hogy a zuhanásának íve megegyezik-e a kapott eredményekkel, ugyanis Hulk kivágja az épületből a Vasembert.
Nos, azt hiszem valaki hivatalosan is feltalálta a világ legdrágább golf játékát, amiben egy milliárdos vasember páncélos ürge a golflabda, a pálya egy többmilliárd dolláros épület, az ütő meg egy méretes pázsitzöld vadállat. Egész szép ívben zuhan alább, de Hulk csatlakozni kíván a gravitációs erőhöz rásegítésképpen, így megragadja a zuhanót, és morzsolgatni kezdi, nehogy véletlenül is kimaradjon a "labda" várt becsapódása.
Zuhanás közben a cimborám el is szólja magát, hogy a DNS-em volt beállítva a robotba, ezért jött nekem. Talán legközelebb klónozok egy majmot Tony DNS-éből, ezt a jóembert fellövöm a Holdra a laborjával együtt, hogy senkit ne veszélyeztessen, a csimpánzt pedig megteszem a Stark Industries új vezérigazgatójának...
Mikor szépen lassan leválnak a roncsolódott ruha darabjai, Hulkban valami felismerés történik meg. Mint amikor Loki támadása után Tony eszméletlenül feküdt a betonon, a páncél maszkja helyett arca rajzolódott ki, Hulk pedig egy hatalmas ordítással visszarántotta az életbe. Vagy legalábbis elijesztette a kaszást. A lényeg, hogy felismerte, és követelte, hogy felébredjen.
Úgy tűnik, hogy esze ágában sincs hagyni meghalni ezúttal sem, csak egy kis megleckéztetésnek szánta a zúzást, ám a helyzet annyira eldurvult, hogy a kisdiák éppen páncél nélkül közelít az aszfalt irányába... a Nagyfiú pedig utána kap, néhány méterre lábaival elrugaszkodik, és magához ölelve a pasast, a hátán végigszánkázza a Torony előtt parkoló autókat. Még a vérző kezében fogja Tonyt, dühösen arca elé emeli... ráordít és elhajítja az egyik Mercedes szélvédőjébe.
Még néhány másodpercig nézi a megszeppenten fekvő férfit, majd visszavonulót fúj. Valószínűleg Tony is megtanulta a leckét, az agya a koponyájában maradt, így mindenki jól járt. Főleg a Nagyfiú, mert tombolhatott kicsit. Mindenki tudja, hogy ez élteti a zöldebbik oldalam, még ha én a békés megoldásokat is részesítem előnyben.
- Te marha! - sziszegem félmeztelenül, mikor az utolsó csontom is a helyére roppan. Már több százszor átéltem, de az átalakulás és visszaváltozás még mindig iszonyatosan fájdalmas.



notes: Smash time Very Happy
• •

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
102
∆ Tartózkodási hely :
{ Bécs }



Téma: Re: I'm so sorry, Friend - [Bruce&Tony] Vas. 15 Jan. 2017, 22:12



 
 
Science Bros!


 



Hallom Burce (maci) kedves szavait, de a kaparó torok és a szemet szúró porfelhő egyelőre lefoglalja minden gondolatomat. Egymásba gabalyodva fekszünk a morzsákig megkínzott betonlepedőn. Fogcsikorgatva kényszerítem magam, hogy alkarjaimra támaszkodjak. A páncélom lerepült útközben, csak helyenként borítja töredéke mocskos bőröm. A fejem rázom, mintha kitörölhetném emlékét a zöld izomcsoportnak, ahogy felém ront. Az igazság azonban az, hogy eszem ágában sincs lemondani az emlékről, hogyan vetette értem magát, amikor a meghajtóim leálltak. (Szétzúzta őket, de ki foglalkozik a részletekkel?!)
- Főnök, Dr. Banner felületén számos sérülést érzékelek. - a hangra összehúzom szemeim, s fel az orromat. Sziszegve emelkedem följebb, majd a lecsonkolt vasdarabok mellett elterülő alakot bámulom, ahogy jobbra balra hemperegve keresi a megfelelő szöget. Beledermedek a mozdulatba. Lenyelem a saját nyelvem. Egészen olyan arccal bámulom Bannert, mintha Ő lenne a világon a legbombázóbb nő, miközben csak nem fér a fejemben, hogyan lakozhat akkora erő ebben a ripityára tört fickóban. (Inkább általam össze tört... Megint csak részletkérdés.)
- ... hát, legalább a torony egyben maradt. - futtatom a tekintetem az említett építmény irányába a hátunk mögött és bár arccal arra bámulok, a szemeim a mellettem fekvő (?) férfit vizslatják. Szeretnék bocsánatot kérni, mert... Igazából fogalmam sincs, hogy pontosan miért kellene bocsánatot kérnem, olyan sok dolog sorakozik a fejemben egyszerre ezután a szó után. - Hé, egyben vagy? - a megszokottnál lágyabb hangom kérdezem, majd lehámozom magamról a pulóverem, hogy átnyújthassam neki. Feltápászkodom a porból és keserű mosollyal figyelem, ahogyan ő is felmászik. Ha segítségre szorulna, -és elfogadja- akkor felsegítem ülő helyéről. Egy darabig elhúzom az időt, a lehullott fém hulladék átnyálazásával, de tudom jól, hogy el fog menni. Most sértett. És ha kitombolná magát, talán újabb zöldhullámmal borítana el. Nincs garancia rá, hogy azt túlélném. De arra sincs, hogy azt túlélem, ha most elmegy. Ha elengedem...
- Banner. - guggolva a páncélom darabjai közt, a vállam fölött szólítom meg. Tényleg egy marha vagyok, .. - Hiba volt a te DNSd használnom.   - köszörülöm a torkom, majd talpra állok és elhajítva kezemből a lábat, fújtatok. Mélyet, hosszan. Csakis ezután emelem rád a tekintetem, gondterhelten. - ... Bocsánat. - valószínűleg soha az életben nem használom többé ezt a szót irányába, ezért ajánlanám neki, hogy raktározza el, de a gond az, hogy olyan felelőtlenül játszadoztam vele, hogy nem tartom kizártnak, hogy most faképnél hagy és elvágja a barátságunkat. Mindazt, ami hozzám köti. Az pedig sok lenne. Nekem is szükségem van barátokra. Olyanokra, akiket hívhatok így. Rogers más. Romanoff külön kategória. Barton, az meg Barton. A többieket pedig nem ismerem igazán. Banner az egyetlen...
- Nézd, tanultam az esetből! - lépek közelebb, majd végig járatom rajta tekintetem (ha idő közben elindulna, elé vágok!) - Nagyon fájsz? - pillantok a feje tetejétől le egészen a talpáig.
 
Amúgy... | Bocsánat az elképesztő késésért! szégyellős  
 • •

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Téma: Re: I'm so sorry, Friend - [Bruce&Tony]

Vissza az elejére Go down

I'm so sorry, Friend - [Bruce&Tony]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Tony Stark - Vasember
» Dr. Bruce Banner
» The monster's running wild inside of me - [Pepper&Tony]
» Ma éljjel egyedül vagyunk! - [Wanda&Tony]
» Tony Stark - Vasember /Foglalt/

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-