Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?

•• Aurelion Sol
írta: Bruce Banner
Today at 01:40
•• 4. nagy kaland
írta: Aurelion Sol
Today at 01:30
•• Daily News
írta: Peter Quill
Yesterday at 23:01
•• Activity Check
írta: Peter Quill
Yesterday at 21:47
•• Edward Brock - Venom
írta: Edward Brock
Yesterday at 18:25



Díjazottaink
A 2017. év nyertesei


Az év férfi karaktere

Loki
Az év nõi karaktere

Gamora
Az év párosa

Gamora & Lord
Az év canon karaktere

Loki
Az év kedvenc karaktere

Drax
Az év saját karaktere

Alison Magdalen J.
Az év ellenség karaktere

Hela
Az év játéka

3. nagy kaland

Share|


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Tartózkodási hely :
○ Alfheim



Tárgy: Leana Szomb. 13 Aug. 2016, 20:23

Leana

szuperhős nevem ide




biográfia

becenév » Lea
születési idő » túl régen, inkább ne is firtassuk
születési hely » Asgard
kor » bőven elmúltam már 400 is
play by » Sophie Turner
csoport » Asgardiak
tartózkodási hely » Asgard
család »
Atyám, Ogmund, Odin hadvezére.
Anyám, Eurynome a szülő asszonyokat védő istennő.

Fivérem, Daario, katona, s mint a legtöbb asgardi, ő is azért küzd, hogy fennmaradjon a béke a világok között
Nővérem, Astra, valóságos Föld-mámorban úszik. Rengetegszer utazik a Földre, csodálja az emberi fajt és igyekszik minél többet megtudni róluk.



jellem és külső »
Magas vagyok s vékony. Bőröm akár a porcelán, s olyan fehér, mint a hó. Arcom ovális alakú, amelyet hosszú, vörös hajam keretez, mit legtöbbször összefonva hordok. Szemeim mandula vágásúak és világosak, néha inkább kékes, néha viszont szürkés pompában csillognak. Ajkaim vékonyak, ám mosolyom annál szélesebben tud tündökölni.
Szeretem az ékszereket, de eddig csak édesanyámtól örököltem párat, így nem mondhatnám, hogy úszkálok a tengerükben, s reggelente órákat töltök gondolkodással, hogy vajon melyik ékesítse a külsőmet az nap. De hálás vagyok azért a pár darabért, amelyet eddig kaptam.
A ruháimat egytől egyig én készítem, hisz szenvedélyem a varrás, illetve másfelől rendkívül nyugtató elfoglaltság is. Egyszer egy ünnepélyre én készíthettem el édesanyám ruháját, ami életem eddigi legnagyobb megtiszteltetése volt.

A jellememet tekintve igen összetett személyiség volnék. Apám harcos génjei bennem is tükröződnek: makacs vagyok, kiállok a saját szavam mellett és igen is hangot adok a véleményemnek. Természetesen tudom, hogy kivel milyen hangsúlyt kell megütnöm, s ezt nem is lépem át soha. Nem szoktam hirtelen haragra gerjedni, de azt nem tűröm, hogy valaki akárcsak szóban is, de rossz megjegyzést tegyen rám vagy a családomra.
Kitartó vagyok és eléggé akaratos. Szeretek csapatban tevékenykedni, de ha az kell a célom eléréséhez, akkor az önálló, független munkától sem riadok vissza. Amúgy is nehéz engem megijeszteni. Én inkább kérdezek és csodálkozom, mint sikítok és elrohanok. Szeretem kihívások elé állítani magam és szembenézni a félelmeimmel. Hiszem, hogy azok leküzdése erősebbé tesz engem, s a jövőben majd hasznát vehetem ezeknek a tapasztalatoknak.
A türelmemet és a nyugodtságomat anyámtól örökölhettem, ahogyan a gyerekek iránt érzett szeretetemet is. Utóbbi eléggé feltűnő, hisz amint gyermekek vesznek körül, mintha más emberré változnék. Innen is látható, hogy tipikusan az a nő vagyok, akire ha valaki ránéz és épp nem mosolyogni látja, könnyen azt hiheti, hogy egy kőszívű nemes lapul a rideg külső mögött. De ez nem így van. A helyén van a szívem, ok nélkül senkinél nem ütök meg még rosszalló hangsúlyt sem.
Tudom, hol van a helyem az asgardi hierarchiában és igyekszem a szerint cselekedni és viselkedni. Néha persze nekem sem megy, hisz én se lehetek tökéletes, de szerencsére eddig még nem olyan ember előtt hibáztam, aki pálcát törhetett volna a fejem felett.

képesség »
Mint minden asgardi, úgy én is emberfeletti erővel és ellenálló képességgel rendelkezem, bár lévén, hogy nem katonaként szolgálom a birodalmat, ennek túlságosan nagy hasznát senki sem veszi.
Saját különleges képességemnek így inkább a kézügyességemet mondanám, bár tudom, hogy a szó szoros értelmében ez nem veszi fel a versenyt mások képességeivel. Ám mégis rendkívül jól bánok a tűvel, a ruháimat egytől-egyig én magam készítem, s a rajzolás, festészet se áll távol tőlem. Ezzel nem válthatom meg a világot, s a birodalmak közötti békét sem tarthatom fent, de én ebben vagyok jó és erre büszke is vagyok.
A fivérem egyszer megmutatta, miként kell bánni egy karddal, s mi tagadás, az sem ment éppen rosszul. De miután apám látta a kis mutatványunkat, eltiltott a fegyverektől. Nem mintha bárkit is veszélyeztettem volna vele, mindössze véleménye szerint nő kezébe nem való fegyver. Főleg akkor nem, ha az adott hölgy a saját lánya.

előtörténet »
Hátrébb lépek egyet és egy nagy sóhajjal nyugtázom, hogy elkészült a legújabb művem. Mindössze egy, netalántán két percig tart ez a nyugodt állapot, majd gyorsan visszalépek a ruhához és tüzetesen átvizsgálom milliméterről milliméterre, centiméterről centiméterre. Ennek ma tökéletesnek kell lennie. Nem jónak, nem szépnek. Hanem lélegzetelállítónak és hibátlannak.

Három év hosszú idő. Ennyi ideje ugyanis annak, hogy utoljára láttam Atyámat és a Fivéremet. A nővérem, Astra, már-már felhagyott a reménnyel, hogy valaha is újra találkozunk velük. Nem tagadom, néha rajtam is úrrá lett a pánik, s felütötték fejemet a hangok, melyek azt suttogták, mi lesz, ha ezt a háborút nem nyerik meg. Mi lesz, ha most az egyszer legyőzik őket. Bele se mertem gondolni, egyszerűen nem volt szabad.
De pár nappal ezelőtt valami váratlan történt. Szóltak, hogy a katonák hazaérkeznek, így aztán akik eddig várták, hogy szeretteiket újra karjaikba zárhassák, mind a Bifröst elejéhez rohantak. Anyám, Astra és én sem tettünk másként.
A hangok, ahogy a kapu nyitódott, valóságos diadalittas dallamként zengték be az étert, a szívünk pedig egyként kezdett dobogni. Legelöl Atyám, őt követte a Fivérem, majd az összes többi katona. A nők örömkönnyeket hullattak, a férfiak híres szorításukkal húzták magukhoz a feleségeiket, gyermekeiket.
Sohasem felejtem el azt a napot. Látni, ahogy Anyám Atyám karjaiba ugrik, s ahogy a Fivérem, Daario egyik kezével Astra-t másikkal engem ölel magához... Földöntúli érzés volt. Hiába éltem már négyszáz esztendőt, talán akkor és ott értettem meg először igazán azt, milyen is az igaz, tiszta, őszinte szeretet.
Mindig is tudtam, hogy sosincs arra garancia, hogy épségben hazatérnek, ám fiatalabb koromban nem éreztem ennek súlyát. Igaz, mióta élek, sosem volt ennyi ideig távol se Atyám, se Bátyám. De ezúttal, az elmúlt három évben, még ha nem is mondtam, pontosan attól féltem, mint Astra.


Ahogy Anyám elősétál a ruhában, elégedetten és boldogan látom, hogy Istennőhöz méltó öltözéket sikerült készítenem a számára. Bár ha egy függönyt tekernék köré, Ő akkor is bámulatosan festene, ehhez kétség sem fér.
- Hogy tetszik? - Hangom aggódó, pedig Anyám tekintete mindent elárul, mégis, szükségem van arra, hogy teljesen bizonyossá váljon, tetszik neki.
- Tökéletes. - Csodálatos, csicsergő hangja betölti a teret, a szívem pedig végre megnyugszik. Ez az egy szó az, ami tényleg elhiteti velem, hogy sikerült maradandót és szépet alkotnom.
Mondanék még pár szót, de időhiánytól szenvedünk, hisz már így is késésben vagyunk, s nem kellene tovább várakoztatnunk senkit sem.

Asgardban hagyomány, hogyha a katonák visszatérnek egy sikeres küldetésről, akkor azt kellőképpen megünnepeljük. A békét, ami újra a világok között termett, s hőseinket, akik nem féltek kockáztatni életüket, hogy megvédjék más birodalmak lakosait. Nagyra értékelem őket, tisztelem őket, így az ünnepségen is szívesen részt veszek, tartson bármeddig.
A nép félkör alakban gyűlik össze, s ahogy a katonák bevonulnak Odin elé, az egész birodalmunk a tapsvihartól zeng. Büszkék vagyunk rájuk, örülünk a sikereiknek és persze annak, hogy épségben hazatértek hozzánk.
Odin szónoklatát követően pár teremmel odébb elkezdődik a mulatság. Az asztalokon finomabbnál finomabb ételek pihennek, a poharak mindig tele vannak, a háttérben zene szól. Mindenki nevet, örül, vigad. Ebben a pillanatban boldog vagyok. Ahogy tekintetem körbevonaglik a termen, s látom, milyen felhőtlenül ünnepel mindenki, különös érzés tör fel a szívemből. Én ugyan nem tettem semmit azért, hogy helyre álljon a béke, mégis büszkének érzem magam. Büszke vagyok, amiért asgardi vagyok és amiért a mi nemzetünk mindig védelmezi az elesetteket. Tudom, hogyha választhatnék, akkor is Asgardot választanám hazámul. Ez nem is kérdés.

A tömegbe sétálok, ám mikor egy kéz simít végig a hátamon megtorpanok és azonnal az illető felé fordulok. Sose díjaztam, ha idegen ért hozzám, nem most fogom megváltoztatni az erről alkotott véleményemet.
- Pedar... - Suttogom, de többet nem is fűznék hozzá. Ő vele nem számoltam. Annak idején, mielőtt elmentek volna a katonáink Ő volt az, aki nem éppen hölgyhöz méltóan bánt velem. Akitől az az ismeretlen, fekete hajú, barna szemű, másik katona mentett meg. Igen, beismerem, megmentett. De ezt neki akkor sem fogom elárulni, már ha egyáltalán találkozunk még valaha.
- Ó, Drága, Kicsi Leana... Nem is vagy kíváncsi Apád kinek ígérte oda a kezedet? - Gyűlöltem mikor így hívott. A férfi egész lénye taszított, ám most az egyszer érdekesnek tűnt, amit mondott. Kérdő pillantással figyeltem rá, majd egyre dühösebbé váltam, ahogy keze a karom köré fonódott és egyre szorosabban fogott. Sohasem kérkedtem a származásommal, de eljött az ideje annak, hogy feltegyem a kérdést, mégis miből gondolja, hogy elfogadhatóan viselkedik velem. Ám most az egyszer egy apró hang se jött ki a torkomon. Csak álltam ott, s vártam, hogy végre elengedjen.
Mikor ez megtörtént első utam Atyámhoz vezetett, de ő csak legyintett és kérte, hogy ne zavarjam. Én erőszakoskodtam, mire visszaparancsolt a palotánkba, nem kis jelenetet rendezve ezzel az ünnepség kellős közepén.

Lépteim betöltik az egész csarnokot, s meggyőződésem, hogy aki nem az ünnepségen tartózkodik, az hallja, hogy merre járok éppen. Hisz idekint nincs semmi, ami elnyomhatná, hangos, haragos lépteim zaját.
- Leana! - Anyám hangja ezúttal parancsoló, ellenszegést nem tűrő, így hát megállok, s megvárom, míg utolér engem. - Mi volt ez az egész? - Értetlenül áll előttem, míg én azzal küzdök, hogy szavaim ne ordításként törjenek utat maguknak.
- Ki az? - Sziszegem a fogaim közül, de Anyám arca rezzenéstelenül néz vissza rám. - Kinek ígérte Apám a kezemet? - Dühös vagyok, talán még soha életemben nem éreztem ilyen mértékű haragot, s attól félek, nem tudom majd kordában tartani.
- Senkinek. - Hangja megnyugtató, pillantását elkapom, míg szemeimbe könnyek szöknek. Hatalmas, felszabadult sóhaj hagyja el ajkaimat. Tekintetem a földre vándorol, majd hirtelen vissza Anyámra, mikor újra megszólal. - Még. De Leana, mind tudtuk, hogy eljön egyszer ez a pillanat. A fivéred fülig szerelmes, a nővéred körül mindig ott legyeskedik egy udvarló... Ha ők megházasodtak, te következel, hiszen itt volna az ideje. Már így is többet vártunk vele, mint kellett volna.

A szobámat csak a kintről érkező fények világítják be, én szinte élettelenül fekszem az ágyamon, tekintetemet le sem véve arról a falvédőről, amelyre még évekkel ezelőtt egy farkast hímeztem. Én és az a furcsa, különös ragaszkodásom egy olyan, a Földön élő vadállathoz, melyet még sohasem láttam igazából. El is fordulok tőle, hisz jelenleg egy dologra emlékeztet csupán, méghozzá arra, hogy mindig is én voltam a család magányos farkasa.
Daario jóképű, elég volt egyet mosolyognia és a lányok azt se tudták miként kellessék magukat, hogy felhívják a fivérem figyelmét. Astra szépségére egész Asgard büszke volt, a férfiak állandóan küzdöttek a kegyeiért. Én viszont... csak az olyanok érdeklődését keltettem fel, mint Pedar. De ha arra gondolok, hogy egy nap talán Atyám neki adja a kezemet, légszomjam támad, s úgy érzem, megfulladok.
De a mi családunk erős. Mi hiszünk abban, hogy együtt több mindent tudunk elérni, s éppen ezért senkit se hagyunk hátra s feledünk el sohasem. Ezért kell bíznom abban, hogy a szüleim tudják, Pedar nem tenne jót a családunknak.
Mert ugye tudják? Ugye tudják, hogy létezésünk egyik legnagyobb hibája lenne befogadni őt a családunkba?
Bízom benne, hogy tisztában vannak ezzel, de ha nem lennének, szíves örömest emlékeztetem őket erre akár jövendőbeli esküvőm napjáig. Mert bár sohasem voltam tiszteletlen a szüleimmel vagy szálltam szembe az akaratukkal, nem adom könnyen magamat. Ha az általam készített ruháimért foggal-körömmel harcolok, akkor a boldogságomért is fogok.

JB » tapasztalat akad » multi nincs

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
813
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: Leana Hétf. 15 Aug. 2016, 20:41

•• Kedves Leana! ••

Elfogadva!




HEY!

Azt kell, hogy mondjam, hogy ekkora mázlista nem lehet ez a Kevan kölyök (?)... Szélsebességgel el kell a keresettje, és ilyen csodálatos íróval a háttérben érkezik meg hozzá! Had kezdjem azzal, hogy én rettentően nagy Trónok Harca rajongó vagyok, és a szépséges arcod által megformált leányzó egyike azon keveseknek, akiket nagyon bírok, így lehetséges, hogy kissé elfogultan leszek majd irányodba...! Ó, milyen csodálatos karaktert alkottál meg nekünk! Aztamindenit neki! Very Happy Very Happy
De térjünk is a tárgyra, mert nem akarom húzni az időőőt és Kevan idegeit sem! Mind történetben, mind elgondolásban, mind kivitelezésben WÁÁÁOHHH!! Egy dolog a keresett meghirdetése, más dolog, mikor ennyire varázslatosan, fantasztikus adalékokkal kel életre!Smile
A jellemleírásodban pontos információt adsz önön magadról külső és belső képedről egyaránt és olyan elképesztően csinálod, hogy azt kívánom bár tartana tovább! Jót mosolyogtam közben... Én egyébként nem szeretem ezt a két részt, most mégis... Külön köszönöm az élményét!!
A képességed pedig Atyaég imádom!!! Ó, annyira nagyon nagyon imádom! Soha nem volt példa rá az oldalon, hogy valaki ezt említse meg, pedig milyen szép és fontos is!
A történet. Nagyon tetszik, hogy betekintést nyerhetünk a lány családjába, megismerhetjük általa a testvéreit, és a szüleit is. Édesapa fontosságát, és azt is, hogy miféle szálak kötik össze a híres asgardiakat! Sokszínű karakter, sok lehetőséggel!
A fogalmazásod embertelen jó! Gyönyörű, és a szókincsed... varázslatos! Egyszerűen imádtam! Smile
Rendkívül örülök, hogy olvashattalak!
Köszönöm az élményt!
Nem is tartalak fel tovább, irány foglalózni, aztán tessék meghódítani a játékteret!


_________________


“I've been keeping everything deep inside for way too long. And now I know that the time is right, to tell you I was wrong!”
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Leana

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Sis' bonding time - [Leana&Astra]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Elsõ lépések :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Asgardiak-