Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?

•• Aurelion Sol
írta: Bruce Banner
Today at 01:40
•• 4. nagy kaland
írta: Aurelion Sol
Today at 01:30
•• Daily News
írta: Peter Quill
Yesterday at 23:01
•• Activity Check
írta: Peter Quill
Yesterday at 21:47
•• Edward Brock - Venom
írta: Edward Brock
Yesterday at 18:25



Díjazottaink
A 2017. év nyertesei


Az év férfi karaktere

Loki
Az év nõi karaktere

Gamora
Az év párosa

Gamora & Lord
Az év canon karaktere

Loki
Az év kedvenc karaktere

Drax
Az év saját karaktere

Alison Magdalen J.
Az év ellenség karaktere

Hela
Az év játéka

3. nagy kaland

Share|


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
₰ Alfheim



Tárgy: Kevan Pént. 05 Aug. 2016, 21:04

KEVAN

   
Havas




   
életút

   
becenév » Kev, Van, Jon, Havas, Deres
születési idő » 200 esztendeje
születési hely » Alfheim peremvonalán
kor » 234 múltam idén tavasszal
play by » Kit Harington
   
   
csoport » Asgardiak
tartózkodási hely » Alfheim/Jotunheim
család »
Eddard - Asgardi nemes, Alfheim szövetségese, Kevan nem-vérszerinti atyja
Ygritt - Eddard felesége, Asgardi nemes, Kevan mostoha anyja
Rywin - Eddard és Ygritt elsőszülött fia, Kevan mostoha testvére.
Bran -Eddard és Ygritt  fia, Kevan mostoha öccse
Arya - Eddard és Ygritt  fia, Kevan mostoha húga
Martyn - Eddard és Ygritt  fia, Kevan mostoha öccse

Daenner - Asgardi nemes hölgy, Kevan vérszerinti édesanyja
Garyen - Sötét elf, a Kilenc Birodalom ellensége
   


   

jellem és külső »
Kevan határozott, erős személyiség. Mindig ki áll az igazáért. Őszinte, szókimondó, szavahihető ember. A háttere miatt zárkózott, és csupán felszínesen uralja a világát. Rendkívül összetett személyiség. Hadakozó, makacs, ellenálló, lázadó természet. Az élet kegyetlenül elbánt vele felmenőit tekintve. Harcos lelkületű, ebből adódóan kitartó és akaratos. Időnként azonban szerény. Lojális, hajthatatlan és eltökélt. Intelligens és találékony. Személyisége kiismerhetetlen. Időnként ő maga sem tudja előre, hogyan tesz majd. Pillanat embere. Hangulatát tekintve melankolikus.
Hullámzó, sötét árnyalatokban gazdag leomló zuhatag ékesíti arcát. Keskeny arcperem, időnként borostás. Éles állcsúcs. Sportos, harcos alkat. Középszerűen magas. Öltözéke harcias, időnként elegáns, ha a királyság ünnepséget rendel el. Általában bundát ölt. Elengedhetetlen, hogy az oldalán él mellette révfarkasa, Szellem. Fehér színű, méretét tekintve nagyobb midgardi fajtársainál.
képesség »
Kevan félig asgardi, és félig (sötét) elf. Így az élete épp olyan hosszú, mint a két faj többi képviselőjének. Nincsen hegyes füle, látszatra inkább asgardinak tűnhet. Erős tartása, és isteni kisugárzását édesanyjának köszönheti. Ereje felülmúlja az asgardiakét, hiszen elf vér is csörgedezik ereiben. A mágia még ismeretlen számára, azonban képes lesz idővel a jeget befolyásolni. Mind édesapja, mind édesanyja képesek rá. Még nem tanulta meg, és nem is próbálta. Idővel azonban rá jön majd, mivel ajándékozták meg a szülei. Egyébiránt a puszta fizikai erejével harcol. Általában a kardja a fegyvere.
   

   
előtörténet »

- Hosszú éjszaka vár ránk itt lenn, Kevan... - sóhajtotta és abban a pillanatban légvétele ködfelhőként emelkedett fel a sűrű jég és hó födte szikla oldalán.
- ... Gyermekként megannyi részlet teljességgel homályosnak tűnik fel előttem. Egyszerű ködfelhő palástolja el az igazságot. Emlékezetem sokáig megőrizte ezt a homályt annak ellenére, hogy az évek múltával már felnőtt fejjel, hosszú évek lenyomatával, a tapasztalatom és a világról szerzett ismereteim már lehetővé tették volna, hogy összeillesszem az addig zavaróan különálló darabkákat a hozzájuk tartozó mélyebb indítékokkal és baljós előjelekkel. Mégis, hosszú ideig valami önfeledt dac és öntudatlan makacsság miatt ragaszkodtam ezekhez a fehér foltokhoz, a gyermeki ártatlanságom utolsó bástyáihoz. De nem akarok az események elébe vágni, így kezdem inkább a legelején: hiszen arra vagy kíváncsi. Mind arra kíváncsi...
Éreztem az arcomba ékelő pillantását. Mintha fizikailag megérintett volna. Szám sarka alig észrevehetően megrándult, majd lehajtottam fejem, mintha megadnám magam valaminek, ami odabenn motoszkál a véremben, a csermely folyamokban. A sötét fürtök tincsekké ölelve egymást omlottak előre, és parancsot követően vágták maguk fejemmel párhuzamos vonalba. Ádámcsutkája megrándult. Nem kellett rátekintetem ahhoz, hogy tudjam mikor nedvesít torkán.
- Alig száz lelket látott faluban nőttem fel... - emeltem rá végül megfáradt tekintetem - A kúria Nimellos Király ajándéka volt atyámnak, amiképpen őt védelmezte oly sok háborún keresztül.  A Királyság tőszomszédságában terült el, a kúriát övező, évszázados tölgyekből álló, öregedő erdő és a patakok közt futó keskeny út mentén. A házunk a falu végén, közvetlenül az erdő mellett volt: éjszakánként a nyitott ablakon át hallottam a korhadó fák ropogását, ahogy a szárazságban egy-egy gally megadta magát az enyészetnek. Az elfek énekénél... nincsen szebb! Baglyok, mókusok, és odvas fatörzsekben meghúzódó csúszómászók birodalma volt az a rengeteg, amelynek lombja felett kiemelkedett a kúria csipketornyos teteje. Ám előfordult, hogy elfek vadásztak a fák közt, és volt alkalmam megcsodálni őket... Mindig, ohh, mindig is csodálattal néztem rájuk! Egy akartam lenni közülük... Nehéz volt megértenem, hogy sosem leszek olyan, mint Ők. - halkan, szinte lemondóan nevettem el magam megcsóválva a fejem, majd a sima jeges felületen siklottak végig kesztyűbe bújt ujjaim, miután megdermedve folytatni kezdtem - Mióta az eszemet tudom, .. az első naptól kezdve foglalkoztatták a képzeletem az elfek, a csodaviláguk, a meséik, a történeteik... Szebbek voltak bármely emberi kéz által alkotott dolognál, amit addig és azóta alkalmam volt megpillantani... - köszörültem meg a torkomat, miközben egy emlék futotta le józanságom. Egy emlékkép a vörös zuhatagról, miközben vállat megfeszítve, kecsesen előre tartotta íját és lőtt. Én megszelídülten révedve figyeltem, Ő pedig elillant... Gyermek voltam még. Azt követően sokukhoz volt szerencsém.  
-Mi történt, miért nem maradtatok Asgardban?... - nézett rám keskenyre szűkült szemei mögül, arcára sápadt kíváncsiságával. Amikor az ember már közelebb jár földi pályafutásának végéhez, mint a kezdetéhez, rácsodálkozik, hogy a rengeteg összemosódó arc, a számtalan, időben szétfoszló esemény között életének néhány fontos mozzanatát, sorsdöntő találkozását mennyire éles részletességgel vissza tudja idézni fogyatkozó emlékezete: bármikor behunyja a szemét, és mintha ott állna abban a szobában és abban a másodpercben, amikor először megpillantotta az illetőt. Megdermedt komorsággal pillantottam fel a sötét égboltra, mielőtt megcsóváltam volna a fejem.

- Mennem kell. - alig hallhatóan suttogtam, miközben háta mögé lépve döntöttem féloldalra fejem. Abban bíztam, hogy ebből a szögből majd láthatom arcának torzulását szavaimra, de csalódnom kellett.
- Miért? - mozdulatlanul állt előttem, a hangja mégis szokatlanul remegni kezdett.
- Ígéretet tettem, hogy megvédelek Titeket, és... - szám elnyíltan maradt, ahogy hirtelen megfordult és mellkasomba hullott. Mindkét karját körbe fonta körülöttem, úgy ölelt magához. A hirtelen döbbenetem felváltotta valami mélyről jövő, ősi. Leereszkedtem, hogy viszonozhassam az ölelését.
- Könyörgöm, maradj... -
Azóta nem láttam a húgomat...


Éles csattanás, és jobb arcfelem ég tenyerének lenyomata alatt.
- Nem vagy Te senki nekem! Nem vagy Te senki nekünk! Soha többé ne lássalak a közelükben, megértetted?! - nedvesítenem kellett torkomon, mielőtt bármit tettem, vagy mondtam volna. Mozdulatlanul nyúltam szabad kezemmel égő arcfelemhez, majd lassan, vontatottan néztem testvérem anyjára, kinek égő szemei könnyekkel teltek. Sem bűntudat, sem csalódás nem izzott körülöttünk. Szám sarka rándult, de végül csak a szoknyája mögött megbújó fivéreimre emeltem pillantásom. Halovány mosollyal intéztem feléjük, majd elfordultam és kisétáltam a teremből.
Azóta nem láttam két legifjabb fivérem, és mostohám...


- Veled mennék... - sóhajtotta, miképpen homlokát enyémnek támasztva mély levegővel töltötte fel mellkasát.
- Tudom... - suttogtam, alig érthetően. Mindig is Ő állt hozzám a legközelebb. Korban, és Szívben. A legidősebb, a legerősebb közöttünk. Atyánk után Ő a család védelmezője. És a következő, Nimellos seregeiben. Ameddig Atyánk ellátja feladatait, addig nincs szüksége arra, hogy bátyám, vagy ifjabb testvéreim bármelyike beálljon...
- Ígérd meg, hogy feketében térsz haza. - húzódott el tőlem savanyú mosollyal arcán, majd hirtelen, mielőtt még felelhettem volna, átölelt. Erősen, ahogy Asgardiak csontot törhetnének. Fél-Asgardiként megéreztem a különbséget hazug, és valós ölelések között. Erőteljes, talán a legigazabb testvéri szeretetet kaphattam Tőle.
Azóta nem láttam Bátyámat...

- Nem kérlek rá, hogy maradj. Te választod meg az utad. - szavai hallatán a révbe menő útra terelődött tekintetem. Lágyult vonásaim mögött, rezzenéstelen felszínem alatt éreztem a fájdalmát. Pár perc némaság után, végül ráemeltem tekintetem. Atyám ekkor már rám figyelt.
- Hazatérek. - ejtettem ki a szót, oly könnyedén, hogy a szél abban a pillanatban lecsapva rá messzire rángatta el.
- Úgy legyen. - mosolyra feszült arca, miközben nehéz tenyerét vállamra fektetve megpaskolta vállam. Tekintetünk összeforrt. Éreztem, mit mindig is mellette. Fiaként szeretett. A vére, vérem. A szíve, szívem. A címere, címerem. A múltja, a jövőm.
Azóta nem láttam Atyámat...

- Talán nem találkozunk többet. - ejtettem le íjam, ahogy a vékony zuhatag mögé rejtőzött előttem. Mosolyt csalt arcomra, ahogy menekült. Gyönyörű, varázslatos, igazán szépséges a szememben. A legszebb elf...
- Tudom, hogy... Csak látni akartalak. - léptem féllábbal a sziklaperemére, hogy onnan csodáljam meg a Király kegyeltjét. Alig nézhettem két percig, mikor Őrök érkeztek. Ismerték Atyám, ismertek engem, de Őt mégis magukkal vitték. Vörös hajzuhataga akkor még fellibbent a szélben, hogy egy utolsó pillantással búcsúzhasson el tőlem.


- ... Már tudom, hogy aki felnevelt nem... Nem Ő az apám. Nem tartozom oda. - ejtettem le tekintetem. Fájt kimondanom, hogy karcsú három esztendő alatt megbizonyosodhattam róla, hogy kit Atyáként tisztelek és szeretek, nem az, kinek hittem.
- Ki az Atyád? - emelkedett fel a szikláról meglepetten. Talán a döbbenet ragadta fel társamat nyugalmából. Könnyű vállvonással reagáltam kérdésére, majd egy mosollyal néztem magam elé.
Újabb csattanás, és a jégtömb mögül Jégóriások indultak felénk, lábuk alatt sötét-elfekkel. Csatakiáltásukra a barlang felszínéről lelógó jégcsóvák berezonálva hulltak alább.
- ... Itt a Tél. - szólaltam fel, majd előhúztam a kardom. Valódi Vanaheim-i acélból készült. Magam elé tartva léptem bele a talpam alatt ropogó hóba, majd egyetlen üvöltést követően újabb ütközet vette kezdetét... Mellém szökkent fehér bundájába bújt vadam, Szellem. Asgardiak, fényelfek, és még valami más is az első sorban tört előre... Én.

   
» »

   


A hozzászólást Kevan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 30 Júl. 2017, 16:43-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
553
∆ Kor :
48
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Tárgy: Re: Kevan Vas. 07 Aug. 2016, 21:28

•• Kedves Kevan! ••

Elfogadva!


Ahogy olvastam soraidat Alfheim csodás világáról, esküszöm ott akartam lenni! Ha esetleg értesülsz közvetlen átjáróról Midgard és Alfheim között, feltétlenül küldd el nekem a koordinátákat valahogyan! Very Happy
Remek karakterlap volt, minden sorát beleértve. S így, hogy a Trónok harca sorozat nem idegen előttem, még inkább megelevenedtek a leírtak. Egyébként tudod-e, hogy egyedit alkottál? Egy lapon összehoztál több fajt is, ráadásul azt olyannyira körmönfontan, hogy az ember képes lenne követelni a megfilmesítését a MARVEL Entertainmenttől Very Happy... Felutazok Amerikába, és eléjük hajítom a karakterlapod! "Nesze nektek, tegnapra kész legyen! Ja hogy Stan Lee alszik? Ébresszétek fel!"
Nem mellesleg hála Neked, megindult a fantáziám a következő kalanddal kapcsolatban Very Happy
Node, a lapod remek volt. Mondhatnám, hogy a jellemleírás tökéletes, a külsőd részletezésével sincs kifogásolni valóm. De nem azt teszem, hiszen látod, inkább leírom! Very Happy
A képességed félig elfként és félig asgardiként valami teljesen egyedivé teszek. Nem semmi!
A "kis" fehér farkasod rendesen megsimizném! Az egy dolog, hogy a karom a szájában maradna! Very Happy
Az előtörid kötelező olvasmány, nagyon jól írsz, imádtam minden sorát, minden bekezdését, melyet a családod tagjaihoz írtál, és nem mellesleg ott van Nimellos király dögös-vörös fogadott leánya... Te aztán tudsz élni! Very Happy
Minden meghirdetett karakteredre kívánom, hogy találj játékostársat! Megérdemled! És szurkolok, hogy végre felpezsdüljön az elf, asgardi vonal! Talán most végre sikerülhet! Smile

Köszönöm az élményt. A popcorn elfogyott, az üdítős pohár üres, így nincs más hátra, mint hogy arcot foglalj, és elkezdj játszani! Smile


_________________

••  S h e's    my    s w e e t    V a l e n t i n e  ••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

Kevan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Elsõ lépések :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Asgardiak-